Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-27 / 39. szám

Diakóniai munkánk számadása Felhívás Országos diakóniai konferencia Békéscsabán A dolgok magukért szólnak. Nem kell hangos büszkeséggel hirdetnünk, hogy lassan tető alá kerül az ország. Társadalmunk a makacs kapaszkodó ellenére is egyenletesen felfelé kaptatott. Városok, ipar, mezőgazdaság, so­ha meg nem álmodott létesítmé­nyek mérföldköveit hagyta maga után. S míg az alkotás lázában égtünk, alig vettük észre azokat, akik kiejtették kezükből a vako­lókanalat, kapát, körzőt, akik már nem tudták helyükre emelni a kváderköveket, s megszédültek az asztagok tetején. Itt élnek te­hát körülöttünk az öregek — ke­zük nyomán született az új világ —, némelyik félresodortan, hu­nyorogva tekint a száguldásra, kizökkent az élet ritmusából. „Ha csak egyet is magunk mellé eme­lünk az ülésre, roppant nagy dol­got cselekszünk” — mondotta Gregor György a Békés megyei egyházügyi titkár. TULAJDONKÉPPEN AZ EGY­HÁZ INTÉZMÉNYES DIAKÓ- NIAI SZOLGÁLATA azok mel­lett áll meg, akik nem bírják az ütemet, akiknek szúr a szívük, sí­pol a tüdejük, fáradtak és rászo­rulnak annak a társadalomnak a támogatására, amelyért feláldoz­ták erejüket. Nem hivalkodva, de Jézus példája nyomán belekarol a fáradtakba, és azokba, akiket a mostoha természet gyógyíthatat­lan betegséggel, testi-lelki fogya­tékossággal sújtott. Van ennek a munkának szépsége és varázsa. A „szanitécszolgálat” legalább olyan hősi tett, mint maga a harc, a küzdelem. Társadalmunk hu­manizmusa egyre erőteljesebben figyel fel azokra, akik kimarad­tak a tervekből, vagyis azokra, akik a versenyfutásban már nem tudnak helytállni, akik elmagá- nyosodtak, akik öregek vagy ép­pen gyógyíthatatlan betegek. Le­maradásunkat ezen a téren sür­gősen pótolni kell. Ebbe a folya­matba, amelyet társadalmunk a szociális gondoskodás kategóriá­jába' ütai; illeszkedik bele egyhá­zunk diakóniai szolgálata. Más alapállásból ugyan, de azonos célt követve, nevezetesen az em­bert szolgáljuk, akiért e Földre jött a világ megváltója. PERIÓDUSONKÉNT ISMÉT­LŐDŐ TOVÁBBKÉPZÉSEN vesz részt az egyház hivatásos dia­kóniai szolgálatban álló csapata. 1981-ben Békéscsaba, ez a sze­münk láttára születő 68 ezres vá­ros, s az ország legnagyobb egy tömbben élő evangélikus gyüle­kezete adott otthont a konferen­ciának. Közel száz, vagyis vala­mennyi otthonvezető és egyház- megyei* diakóniai előadó, dr. Ott- lyk Ernő püspök, dr. Karner Ágoston főtitkár és Blázy Lajos ügyvivő lelkész vezetésével, szá­mos érdeklődő lelkész és laikus vett részt a háromnapos (szep­tember 2—4-ig) ülésen. Az el­múlt három esztendőben nagyjá­ból kicserélődött otthonvezetők és előadók igénye teljesült a kon­ferencián, ahol szakmai és teoló­giai kérdésekben mélyülhettek el. Nagyjából intézményeink re­konstrukciója is végbement, azaz befejeződött az idei évig. Elérke­zett tehát egyházunk ahhoz a fá­zishoz, amikor is felújított intéz­ményeinket egységes szellemi-lel­ki tartalommal kell megtölteni. Az idei év fő célkitűzése volt, hogyan lehetnek otthonaink va­lóban „otthonok” és nem szállá­sok, menhelyek. Erre a főgondo­latra fűződtek fel az igehirdeté­sek és az előadások. Minden intézményünknek és azok vezetőinek számolnia kell azzal, hogy akik oda belépnek, nagy lelki törésen mennek- ke­resztül. Fel kell számolniuk a ré­gi, meghitt és beidegződött kör­nyezetet, lelki- és fizikai kapcso­latokat. Öreg fát kell átültetni új talajba, új környezetbe. Nem mindegy tehát, hogyan várjuk öregjeinket. A testi-lelki gondo­zás alapfeltételeit úgy kell meg­teremteni, hogy ama bizonyos törés minél kisebb legyen, hogy az átmeneti időszak minél kisebb megrázkódtatással menjen végbe. NAGYSZERŰ HÁTTERET BIZTOSÍTOTT A KONFEREN­CIA MEGRENDEZÉSÉHEZ Bé­késcsaba városa. A város vezető­sége, magasra értékelve a konfe­rencia munkáját, Gregor György egyházügyi titkár személyén ke­resztül figyelemmel és megbecsü­léssel kísérte a háromnapos együttlétet. tárgyalt és konzultált a konferencia vezetőségével. A beszélgetések során hangsúlyt kapott a békéscsabai szeretetott­hon jövője és fejlesztési lehető­sége. Békéscsabai otthonunkról már tájékoztattuk olvasóinkat. Adottságai, elhelyezése valóban nem a legkorszerűbbek. Jelenlegi helyén továbbfejlesztésré már nincs mód. A BÉKÉSCSABAI GYÜLEKE­ZET, amely eddig is példamuta­tóan kivette részét az otthon tá­mogatásából, a konferencia meg­rendezése kapcsán egy másik ar­cát mutatta meg. Elszállásolt és vendégül látott' több, mint het­ven vendéget, s az intézményes diakónia iránti érdeklődését és együttérzését kifejezte abban, hogy a szeptember 3-án. délután tartott „diakóniai napon” több, mint ezren keresték fel a csabai kistemplomot. Itt, valamint a reggeli és esti áhítatokon talál­kozhatott a gyülekezet a konfe­rencia vezetőségével és résztve­vőivel. A diakóniai napon igehir­detés és előadás, valamint magas színvonalú műsor fémjelezte a diakónia szolgálatot. A város vezetősége gondosko­dott arról, hogy magas szintű idegenvezető, Csaba Márton fő­mérnök kíséretében megismertes­se Békéscsaba nevezetességeit, a város- problémáit, szépségét és nehézségeit. Dr. Budák György békéscsabai főorvos pedig a ge­rontológiai, szociológiai és gya­korlati kérdéseiről tartott nívós előadást. Békéscsaba lelkészei, Povázsay Mihály otthonigazgató. Kovács Pál igazgató lelkész, Kutyej Pál lelkész és Táborszky László espe­res pedig példát adtak abból, hogyan lehet ilyen nagy volume­nű, több napos konferenciát meg­szervezni és megrendezni. EGYHAZUNK INTÉZMÉNYES DIAKÖNIÁ.JA MÖGÖTT elsősor­ban az egyházközségek fáradha­tatlan segítsége húzódik meg. Híveink hozzáállása egyházunk alapvető szolgálatához, egyhá­zunk legkiválóbb szellemi mun­kaerejét igényli. Éppen azért, mivel ez a szolgálatunk egyik legösszetettebb. legbonyolultabb szolgálati ágazatunk, amelyben ötvöződnek a teológiai és társa­dalmi, szociológiai .problémák, és amelyben együtt van egyházunk gazdasági, külügyi és egyházpoli­tikai kérdése, nem nélkülözheti egyházunk teljes szellemi kapa­citását. Magas szintű szellemi, teológiai, valamint gyakorlati képzésre nélkülözhetetlenül szük­ség van. Ebben á sorban végzett jó szolgálatot Tóth-Szöllős Mi­hály esperes főreferátuma. A konferencia kedves epizódjaként a résztvevők számára alkalom nyílott a .szolgatársakkal, vala­mint a gyülekezet tagjaival gon­dolatait kicserélni. Rédey Pál Bolgár György: Levél a csendre vágyóknak Erre ment egy teherautó. Lehet, hogy hullát vitt, Lehet, hogy katonát. Hát persze az is lehet, hogy ezer fej salátát. Hiába zártam be ajtót, ablakot, hogy ne halljam, hiába tömtem el minden résemet,. hiába üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, hogy hallják, hiába fogtam be a számba, ami a torkomban dobogott, hiába lőttem el minden ártalmatlan puskaporomat, hogy ne halljam, amit hallok és azt halljam, amit nem, hiába spricceltem magámra a legújabb csend-sprayt, végigdübörgött rajtam, és tudom, újra jönni fog. Vagy az utca elejéről, vagy az idegeim végéből. Ilyenek az utcák, ilyenek az idegek. S ha fölcsendül a Kilencedik, vagy a Kilencvenedik Teherautó, már az első taktustól együtt dübörgünk. (Megjelent a költő Levéltitok című kötetében 1981-ben.) az LVSZ tagegyházaihoz Namíbia ügyében A következő felhívást a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bi­zottsága turkui (Finnország) ülésén hagyta jóvá 1981. augusztus 13-án. Bevezetés A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága turkui (finn- ország) ülésén, 1981 augusztusában ismét alaposan foglalkozott Na­míbia egyházainak és népeinek helyzetével. Beszámolót hallgatott meg namíbiai tagegyházairól (melyek Namíbia lakosságának felét te­szik ki) a Dél-Nyugat Afrikai Egyesült Evangélikus Lutheránus Egy­ház elnökétől, Kleopas Dumeni püspöktől és az Egyesült Nemzetek Szövetsége namíbiai megbízottjától, Martti Ahtisaari nagykövettől. Információ a jelenlegi helyzetről Namíbia törvénytelenül áll dél-afrikai kormányzat alatt. Terüle­tének északi részén a háború folyamatosan erősödik. A gondosan kidolgozott tűzszüneti terv, békés választások és a függetlenség terve nemzetközi támogatást nyert, sőt még dél-afrikai jóváhagyást is él­vez. 1981. januárjában konferenciát hívtak össze Genfben, hogy végre­hajtsák ezt a tervet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szövetsége Biz­tonsági Tanácsa is 435. határozatába felvett. A SWAPO (Dél-Nyugat Afrikai Népi Szervezet:-South-West Africa People’s Organization) maga is beleegyezett a tűzszünetbe, de a másik fél, Dél-Afrika és ve­le együtt 'az őt támogató belpolitikai párt, a DTA (Demokratikus Turnhalle Szövetség) elvetette a békés megoldás lehetőségét, és ehe­lyett olyan politikát gyakorol, amely folyamatos háborúhoz és a 'na­míbiai nép állandó szenvedéséhez vezet. Jelenleg jelentős propagandatevékenység folyik Dél-Afrika és a DTA részéről, amellyel zavart okoznak a közvéleményben a namí­biai nép óriási többségének igazi reményeit és törekvéseit illetően. Ebben az összefüggésben, azért, hogy a hamis információt elkerüljék, a Végrehajtó Bizottság erősen helyesli az Evangélikus Lutheránus Ovambokavango Egyház és a Dél-Nyugat Afrikai Evangélikus Luthe­ránus Egyház 1981. június 30-i nyilatkozatát csakúgy, mint ezeknek az egyházaknak Dél-Afrika miniszterelnökéhez intézett nyílt levelét (1981. június 30. keltezésű, a LWI július 9-én közölte a 6—7. lapon). Felhívás Ezeknek az egyre növekvően veszélyes namíbiai fejleményeknek az ismeretében a Végrehajtó Bizottság meg van győződve arról, hogy ismét felhívással kell fordulnia a Lutheránus Világszövetség tagegy­házaihoz: álljanak szoros közösségben Namíbia keresztyénéi és egész népe mellett, jelenlegi nehézségei közepette, az igazságért és békéért folytatott küzdelmükben. A namíbiai tagegyházakkal együtt a Végrehajtó Bizottság megis­métli követelését szabad és tisztességes választások érdekében az ENSZ Biztonsági Tanács 385. és 435. számú határozata értelmében. Megjegyzendő, hogy az 1978-as namíbiai belső választásokat sem az egyházak, sem a nemzetközi közösség nem fogadta el, mivel ezek a választások nem képviselték a korlátozás nélküli, szabad akarat- nyilvánítást. A jelenlegi konfliktusban résztvevő valamennyi pártot felhívja', komolyan törekedjenek erőszakmentes (non-violent)1 "ttieg- oldásra. Megismétli azt a követelését is, hogy eresszék szabadon a sok namíbiai politikai foglyot és vessenek véget a háborúnak, en­gedjék haza a namíbiai menekültek ezreit, hadd térjenek vissza biz­tonságban. a szabad és független Namíbiába. AZ EGYHÁZTÖRTÉNET ÖKUMENIKUS PERSPEKTÍVÁBÓL A svájci protestáns egyházak ház ezzel a konferenciával emlé- ökumenikus műhelye dr. Lukas kezik meg a baseli zsinat megnyi- Vischer vezetésével konferenciát tásának évfordulójáról. A konfe- rendez Baselben 1981. október renőiára meghívást kapott 11—19-ig a fenti témával. A re- dr. Nagy Gyula, Teológiai Akadé- formátus és római katolikus egy- miánk dékánja. Egyezés, gazdagítás Az európai evangélikus—anglikán dialógus Nagy gonddal ápolt sövények és pázsitok, rendben tartott ta­karos családi házak, ragyogóan tiszta utcák — München egyik elővárosában, Pullachban va­gyunk. Az itteni evangélikus Predigerseminarban ülésezett július 2—8-ig az európai evan­gélikus—anglikán munkabizott­ság. Ez a párbeszéd most félide­jéhez érkezett. Nem mintha már nem lehetne miről beszélgetni. Egyszerűen azért, mert a tava­lyi skóciai (Edinburgh, 1980. augusztus 14—20) első, és az idei második találkozó után jövőre Finnországban már a közös ja­vaslatokat kell végső formába önteni. Az első találkozón Edinburgh- ben (Evangélikus Élet 1980. szeptember 28.) a részvevőket elsősorban a másik oldal megis­merése foglalkoztatta — bár töb­bem szakértőknek tekinthetők a testvérfelekezet kérdéseiben, tör­ténetében, tanításában. AZ IDEI MEGBESZÉLÉSEN a hat evangélikus és hat angli­kán részvevő ezért mélyebbre igyekezett hatolni. Tavaly úgy tűnt, az anglikánok sokkal na­gyobb jelentőséget tulajdoníta­nak a hagyománynak, az egyház- történetnek és a történeti fejlő­désnek az egyház tanításában, mint az evangélikusok. Termé­szetes volt. hogy ez a kérdés ke­rüljön először napirendre. James Atkinson anglikán professzor (Sheffield, Anglia) előadásában kifejtette, hogy a Jézus Krisz­tusról szóló apostoli bizonyságté­tel a mértéke minden teológiai gondolkodásnak. Ez történeti be­ágyazottságot jelent, de a jövő felé való nyitottságot is. mert az apostolokat nem egyszerűen is­mételni kell, hanem az ő bizony­ságtételükhöz mérni mindent. Az evangélikus Thorleif Austad docens (Oslo, Norvégia) is Jé­zus Krisztus életét, halálát és feltámadását tekintette a teoló­giai gondolkodás kiindulópontjá­nak. Jézus műve a megbékélés és az evangélikus teológiának ez a sarkallatos pontja ezt hang­súlyozza, innen tekint minden másra. Az evangélikus gondol­kodásban van tehát egy közép­pont, és vannak periférikus ré­szek. Ezek a mellékesnek tar­tott kérdések is döntő kérdé­sekké válhatnak, de a középpont sohasem válhat mellékessé. Coventry püspöke, John Gibbs (Anglia) az egyház mai arculatát rajzolta fel. Az anglikán egyház felől nézve, az angliai helyzetről beszélt, de megállapításai — bi­zonyára eltérő mértékben ugyan — minden európai egyházra rá- illenek. Miközben az egyház minden emberhez fordul, teoló­giájával és szervezetével sok­szor egy letűnt társadalom vilá­gát idézi fel. Mindabból, amit a mindennapi életben élő laikusok és világi hivatásban álló lelké­szek tapasztalnak, sokszor na­gyon kevés kerül bele a gyüle­kezetek életébe és az egyház is­meretébe. A gyülekezeteknek az az igénye, hogy az egész világ­nak hirdetik az evangéliumot, valójában azonban sokszor csu­pán egyformán gondolkodó em­berek klubja. A kapott és vál­lalt feladathoz kell igazítani az egyház szervezetét. A lelkésznek nem az a dolga, hogy megmond­ja, ki mit tegyen, hanem, hogy képessé tegye a gyülekezet tag­jait annak felismerésére, mit je­lent Krisztus követése az ő szá­mukra. az ő helyzetükben. A püspöki tisztről — a teljes­ség igénye nélkül — először Jo­hannes Hempel drezdai (NDK) püspök szólt. Három vonást emelt ki: a püspöki tiszt az egy­ház egységét szolgálja; nincs korlátlan hatalma, hanem igaz­sága és érvel súlyával befolyá­sol; és képviseli az egyházat, fő­ként a kívülállók szemében. Fel­tűnő, hogy evangélikus létére nem hangsúlyozta a püspöknek a tanítában betöltött szerepét. Richard Hanson ír püspök (Man­chester. Anglia) szerint az ang­likán püspöknek középponti sze­repe van lelki dolgokban, de nem a tanításban, s az ő véle­ménye szerint is az egyház egy­ségét szolgálja és szimbolizálja ez a tiszt. Nem annyira jogi, mint inkább személyes befolyá­sa és hatésa az, ami számít. Sze­mélyében a püspök pedig egy­úttal az egyház folytonosságának megtestesítője. A FELEKEZETI PÁRBESZÉ­DEK nem látványosak, nincse­nek újságcímekbe kívánkozó fordulatai vagy szenzációi, de megvan a belső feszültsége, iz­galma, sodrása és fáradsága. Eredményről azonban csak a párbeszéd befejezése után lehet számot adni. Volt alkalom a bajorországi evangélikus egyház életével való ismerkedésre is. Anglikán test­véreink nagy megbecsüléssel szóltak a Biblia-olvasó útmuta­tóról és az evangélikus családok házi áhítatairól, melyhez hason­ló nálunk nem honosodott meg. Érdeklődéssel hallgattuk, hogyan törekedik az evangélikus egyház elérni a turisták százezreit Mit- tenwaldban, a bajor Alpoknak ebben a festői turistaparadi­csomában. Itt evangélikus isten­tiszteleten vettünk résat, mely kereszteléssel kezdődött. Az új­szülött családja emlékül hatal­mas szál égő gyertyát kapott. A gyülekezet laikus tagjai is se­gédkeztek az úrvacsoraosztás­ban. A zsúfolásig megtelt temp­lomban a gazdag liturgiához emberi melegség és közvetlenség kapcsolódott. A teológiai párbeszéd és az egyházi élet tapasztalata így egé­szítették ki egymást. Reuss András

Next

/
Thumbnails
Contents