Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-20 / 38. szám

Megbecsülés

„Mint napok közt a vasárnap” — Moldova György hangjátéka (augusztus 28., 22.40 Kossuth) tultajdonképpen lebilincse- lő sodrású monológ volt. A Hegyalján tevékenykedő szőlészeti és borászati szakember, Olasz úr alakját hitelesen szólaltatta meg Kállai Ferenc. Ha lenne valaki, aki nem ismeri fel hangjáról, nenf is hitte volna, hogy színészt hall.

Vallomás egy életről a munka nézőpontjából. Szőlőgazdaságokban, borpincészetekben, termelőszövetkezetben, minisztériumban, szakszövetkezetben állt helyt ez a derék szakember. Szervezett és dolgozott: ráfizetéses üzemeket állított talpra, bölcs volt a döntésben, bátor a kezdeményezésben, gyors a cselekvésben. Szívós munkával harcólt ki magának elismerést — de nem mindenkinél. Ismételten azért kellett állást változtatnia, mert nem bíztak becsületességében, nem kedvelték újító-készségét, aggályoskodtak bátorságán. De akadt mindig olyan barátja vagy hivatali kollegája, aki együttérzett vele. segítette. Zátonyra így sosem futott, inkább mindig szép, rátermettségét próbára tevő feladatai voltak. Bár nem hiányzott semmije, de nem is dúskált a földi javakban, változatos pályáján sehol sem szedte meg magát.

Most már csak néhány hónap választja el a nyugdíjkorhatár elérésétől. Visszavonul. Elég volt. Kemény munkában töltött élet van a háta mögött, de a hallgatónak mégis az az érzése, nem a munka fárasztotta el, nem testi ereje fogyott el. Inkább abba fáradt bele. hogy sikereket nem nélkülöző munkásságát nem méltányolták eléggé.

Ennek az egy embernek a vallomása sok ember sorsát mondja el. Igazában persze az is elég önbizalmat, kiegyensúlyozott jó érzést ad, adhat, kell adjon, ha valaki tudja, becsületes munkával töltötte életét. Mégis úgy szeretjük, úgy érezzük igazán jól magunkat, ha fáradozásunk nemcsak megélhetésünket biztosítja, de mások megbecsülését is kiváltja.

Munkára, becsületes munkára, ahol a ráfordított erőt. tudást. lelkesedést nem méricskélve, emberek valósággal belefeledkeznek feladataikba — nagy szükség van. Buzdításban, felszólításokban nincs hiány, kapunk ilyet eleget. De talán még fontosabb lenne, hogy érezzük, munkánkat megbecsülik. S hogy érezzék mások: munkájukat megbecsüljük.

Szőlőgazdaságokban is, de az egyház munkásai között is.

K. A.

Testvérek keresik egymás kezét

Társgyülekezelck közösséggé formálódásáért

A burgenlandi (Ausztria) evangélikus esperesség szeptember

26-án Markt AUhauban ünnepséget rendez a Türelmi Rendelet 200 éves jubileuma tiszteletére.

Az ünnepségen egyházunk képviseletében dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár, prödekán vesz részt.

.sm ió

Nem lenne az sem meglepő, ha arról írnék, hogy vér szerinti testvérek, rokonok, jóbarátok a sok munkában megfelejtkeznek egymásról, s amikor idősek lettek, akkor kezdték újra felvenni a kapcsolatot. Sajnos sok ilyen elhanyagolt barátság terhelheti vagy máris terheli lelkünket. Most mégis kisebb-nagyobb községek, gyülekezetek közeledéséről írok.

TÖBB OKBÓL IS EGYMÁST KÖVETIK EGYHÁZUNKBAN a gyülekezetek összevonása, átcsoportosítása. Vannak helyek, ahol

gyorsan és jól sikerülnek. A gyülekezetek nem a múltat siratják, nem a veszteséget emlegetik, hanem az újban a jót. a jobbat keresik, és arra figyelnek. Ez a szemlélet megkönnyíti nemcsak a lelkésznek a szolgálatát, de a gyülekezet életét is.

Tab környékén három éve alakult meg a társgyülekezet. A két emberre szabott területen vegyesen fogadták az újat. Volt és van olyan gyülekezet, amely örül minden szolgálatnak. Megszégyenítő szeretettel fogadnak minden vasárnap, újra és újra. Máshol voltak, akik sokáig emlegették a múltat. Mi is éreztek, hogy esetenként nem tudjuk ugyanazt adni, amit korábban.

Az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) vezetősége hosszas megfontolás után egyhangúlag az ALC (2,3 miLlió tag), az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház (AELC 113 ezer tag) és a Lutheránus Egyház Amerikában (LCA 3 millió tag) egyesülése mellett határozott.

A 19 egyházkerület közül 14 már korábban ,az egység .mellett nyilatkozott. A vezetőség méltatta az egységről folytatott megbeszélések eredményeit, ámeíy'ék

EZÉRT PRÓBÁLKOZTUNK TÖBBFÉLE MÓDON lehetőséget teremteni arra, hogy megismerjék egymást a gyülekezetek. Ezek sorában például közös programként az elmúlt évben kirándulást szerveztünk Budapestre, az Evangélikus Múzeumba, amit később az érdeklődésre való tekintettel egy újabb csoporttal megismételtünk.

Ebben az évben több éves kihagyás után a gyenesdiási otthon vezetőjét terményszupplikációra kértük. Ennek részbeni előkészítése volt az a másik próbálkozásunk, hogv egy autóbusszal elinduljunk és meglátogassuk a gyenesdiási otthont. Legnagyobb meglepetésünkre annyi jelentkező lett, hogy kis hi.ián százan, két autóbusszal mentünk el augusztus 20-án reggel a Balaton nyugati oldalára.

Idősek és fiatalok, rokonok és ióbarátok és olyanok is, akik sohasem látták egymást, vettek részt közös alkalmakon. Mindenkinek jólesett a hévízi fürdőzés, egy rövid látogatás a keszthelyi templomba és körséta a csodálatos kastélyban. Majd megérkeztünk Gyenesdiásra, Kapernaum- ba. ahol ebéd után Szabó Ferencire megmutatta az otthont és üdülőt csoportunknak. Minden testa lutheránus egységbizottság ajánlásainak köszönhetők. A három egyház képviselőiből álló bizottság tervet dolgoz ki, amelyet a jövő év szeptemberében egyidejűleg mindhárom egyház közgyűlése elé terjesztenek. A vezetőség továbbá nyomatékosan kérte, hogy e három egyház és a Lutheránus Világszövetség nemzeti bizottságának világméretű missziói munkáját még jobban hangolják össze.

gedéssel tapasztalta egyházunk fontos szolgálatát, az idősek gondozását Annál is inkább, mert velünk jött az az idős néni, rokonaival, aki az ősztől szintén lakója lesz az otthonnak. Elbúcsúzva az otthon lakóitól, dolgozóitól, elindultunk a Balaton északi partján hazafele. Tapolcán megnéztük a Tavas-barlangot, a Baiaton-felvidék szép hegyei közt, értünk Révfülöpre, s rövid pihenő után tovább mentünk Tihanyba. Sötét este volt, mikor a komp átszállított bennünket a másik oldalra Szántódra. Itt elköszöntek egymástól a két busz utasai, s indultak szét a hét községbe.

ÖRÖMMEL TÖLTÖTT EL BENNÜNKET A REMÉNYSÉG, hogy Isten áldásával van lehetőség arra, hogy összeforrjanak lelkileg is a különböző múlttal és hagyománnyal rendelkező gyülekezetek.

Háromévi, szórványban eltöltött szolgálatunk alatt sokszot megtapasztaltuk azt, hogy nem elég, ha gyülekezet és lelkész között megvan a jó kapcsolat. Az sem minden, ha megközelítően pontosan érkezünk meg busszal, autóval vagy motorkerékpárral* egyik gyülekezetből a másikba. Fontos az is, hogy amikor vasárnaponként istentisztelet után el kell jönnünk, és nincs időnk megállni, beszélgetni — tudják, melyik gyülekezet vár, s személy szerint kikhez sietünk.

Ezért keressük a lehetőségeket, s próbáljuk kihasználni, mert lényeges nbkünk is és a kis gyülekezetek közösségeinek is, hogy ne csak papíron, szervezetileg legyen meg az összetartozás. Legyen bázisgyülekezet a mienk, de lelki-, leg forrjon össze a többiekkel. Csak az a közösség tud összedolgozni. szolgálni, s együtt a jó ügyért munkálkodni, amely egységes.

Szabóné Piri Zsuzsanna

verünk nagy örömmel és megeléAZ AMERIKAI EGYHAZAK EGYESÜLÉSI TERVE

Sajnálatomra az idei Anyanyelvi Konferencián nem tudtam részt venni. Csak figyelemmel kísérhettem Pécsett zajló munkáját, erőfeszítését. A konferencia morzsáit viszont itt, Pesten szedegettem össze egyik-másik barátomtól. így többek között PiisJci Sándortól, a New Yorkban élő magyar könyvkiadólól. Öt szeretném bemutatni olvasóinknak.

PÜSKI SÁNDORT egyetemista koromtól ismerem. Gj'akran megfordultam Szerb utcai „Csóró diákok barátjáéhoz címzett könyvesboltjában. Ebből a könyvesboltból akkor sem jött üres kézzel ki az ember, ha történetesen kiforgatott zsebeiben egyetlen krajcár sem lapult. Ö volt a mi „Sándor bácsink”, aki méltányolni tudta pénznélküliségünket, s a magyar sorskérdések iránt lobogó szenvedélyünket és graciózus mozdulattal helyezte elénk a legfrissebb kiadásokat, noha meg volt győződve róla, hogy fizetőképtelenek vagyunk. Ez a "különös kasztba tartozó ifjúság, a magyar sorskérdésekkel azonosuló társaság Püski nevét szájról szájra adta, szellemi táplálékát az ő kis „szatócsüzletében” szerezte be. Könyvtáram első példányai tőle származnak.

Püski kényesen ügyelt arra, hogy azok kiadója legyen, akiknek a múlt világa nem nyújtott publicitást, akiknek neve sem lehetett. akik a „magyar uearon új idők új dalaival” jelentkeztek, tsv jöttek azután sorba Sinka, Szabó Dezső. Erdélyi. Veres Péter. Szabó Pál Kodolányi. Németh László, Féja. Darvas József. Kovács Imre, Balogh Edoár Erdei Ferenc. Jóesik. Tatny. Ter- sánszky J. Jenő. hogy csak a nevesebbeket említsem. S micsoda nevek! S micsoda művek! S e művek akkor hagyták el a nvom- dát. amikor az őrs’*® ve-*+ő«4ge m^ahódolt a n°mQt fasi-nvs előtt, arrukor az ábéc5 is német volt. amikor a cenzúra éberen őrködött azon. hogy a nemzet élő lelkiismerete, a néphez hű írók

Vendégmunkás

ne feszegessék a magyarság sorskérdéseit. Püski volt az egyetlen kiadó, aki a népivei. s a magyarral tudatosan eljegyezte magát, s nélküle tor2ő maradt volna nemzedékem ifjúságának tájékozódása, ismerete és felkészülése. Szé- chenyiánus gesztussal „hitelre

jesztették a tüzet, beletagozód- hafott társadalmunk szellemi rendjébe.

Püski Sándort is elsodorta a vihar. Űgyannyira, hogy alig tudtunk róla. Aztán egyszer csak felbukkant New Yorkban és idehaza. A nagy óceán balafonnyivá

Püski Sándor New York-i kónyvKereskedovel interjút készít Rédey Pál

mérte” a szellemi táplálékot. Fa- Lau/túal szpiva, „műn mag vei*) Keze a, huzat, úgy szúrta, szórta szel

ENNYIT EMLÉKEIMBŐL, a reát monooi, a szárny pruuatgalas rucjeotu.- Aztán a nagy vmaroK k.oí6z«uy<í ivü^zuiiujti De, ameiy ci- öouüi uí a u uLcai Kicsmy ooi- toi, s veie egyua prooiemauKUá- sa ieae r'uaiu szaruiéval es műn- aassagat, ae a népi írott íoeolo- fetajat is. Evett teueit et. anng ki- auiKUit a szeuemi •ertekreno, ametyPe újra heteiért Németh Lásztó és beleíérteK a többiek, s az a nemzedék, amelyben ők gerzsugorodott, a hírek sirályszárnyain létrejött valamiféle kapcsolat közte és közöttünk. Tudni kezdtük, hogy ott folytatja munkáját, ahol 35 évvel ezelőtt abbahagyta. Megöregedett volna időközben? Nem. pedig 70 éves. A Szerb utcai kicsiny üzlet ma a New York-i magyar negyed közepén áll, s Püskinek, a „magyar ügy misszionáriusának” sikerült gyökereivel megkapaszkodnia a Manhattan szikláiban.

Másfél millió amerikai magyar „követeként” jár haza az anyanyelvi konferenciákra és egyébként is. Egyike azoknak, akik a borzalmas szórványban élő magyarságot az anyaországgal össze'- kötik. Nem is akárhogyan! Lapozgatom a Pécsett elhangzott felszólalásának szövegét.

A SOROKBAN SŰRŰSÖDŐ VALLOMÁSBÓL a régi Püski, a Szerb utcai Sándor bácsi” áll előttem, akit gyanúval figyelt a Horthy-rendőrség, gyanúval kísérte a személyi kultusz kurzusa, de akit ugyanazzal a gyanúval fogadott az amerikai magyarság. Micsoda törhetetlen akarat, ügyszeretet kell ahhoz, hogy a gyanú árnyékában is tenni akarjon valamit az ember, ha elvei vannak?! És ne dobja be egyszerűen a törülközőt, mondván: „Feladom a küzdelmet.” Püski nem adta fel a küzdelmet a gyanakvás ellenére sem.

„Azzal fogadtak — vallja —, az Ávó kényszerített arra, hogy kijöjjek és megbontsam az emigráció egységét... Egyébként nincs is egység a magyar emigrációban, amit meg tudnék bontani. Itt és most bevallom, hogy saját jószántamból ugyan, de nem magánügyben mentem ki. hanem legalább azt a bizonyos templomot próbáljam felépíteni, ameiy megtartja őket magvárnak...” Mert Püski pontosan tudja, „egyedül a szórvány magyarság van végveszélyben”.

Ezért vetette meg lábát a Manhattan szikláin, és ma ott tart (tíz év után!), hogy a világ legnagyobb választékával rendelkező könyvesboltját az amerikai szórvány magyarság szolgálatára bocsáthatja. Itt válogatni lehet könyvekből, újságokból (a mi lapunk is jelen van!) és hanglemezekből. „És magyar ügyben mindenkivel szóba állunk.”

AZTÁN ÉLŐRE FORDÍTJUK A SZÓT. „öt dollárral érkeztem, s azonnal tudtam, nemcsak a könyvekkel lesz dolgom. Első években együtt utaztam az óhazából meghívott írókkal, művészekkel. Ahol felléptek, egyúttal kiállítást rendeztem könyveikből, lemezeikből. Át kellett törnünk a bizalmatlanság jégpáncélját. Természetesen a könyvek eladási példányszámai mások, mint idehaza, az árakat sem lehet összehasonlítani. Sütő, Passuth és Moldova könyveit nagyobb példány- számban vásárolják, úgyszintén a klasszikusokat, Petőfit, Aranyt. Adyt. De már a többinél ha 20-50 darabot eladunk, sikernek könyveljük el. Most van úton pl. a Vizsolyi Biblia. Még nem tudom, mekkora érdeklődés fogadja. Viszont nagy kereslet van állandóan nagyformátumú, nagybetűs Károlyi-fordítású Bibliára,

Körbehordtam a magyar kolóniákban Sütőt, Farkas Árpádot (erdélyiek!), Czine Mihályt, Csoó- ri Sándort, hogy egy-két nevet említsek, így jutottam egy alkalommal Clevelandba, ahol Brach- na Gábor evangélikus esperesnél tartottunk irodalmi estet, és barátság bontakozott ki közöttünk. Amerikában az egyházak nagy szolgálatot végeznek a magyar nyelv, kultúra és öntudat ápolásában. A magyar igehirdetések íel-felélesztik a kihunyni készülő magyar lángot.”

Fiatalos hévvel kovácsolja terveit: „Szeretném a nyugati magyar írókat, irodalmárokat integrálni a magyar irodalommal. Ahogy az erdélyi irodalom szervesen beépült a hazai irodalomba, úgy szeretném a nyugatit is ott látni. Valami már történt is kezdeményezésemre. Épp a napokban jelent meg a Vándarének, a kinti magyar költők antológiája, Cs. Szabó László két kötetére kötött szerződést hazai kiadó, s nyomás alatt van Gombos Gyulának egy amerikai magyar városról szóló szociológiai tanulmánya. A hazai sajtó pedig egyre többet publikál tőlük és róluk.. Első,lépések a cél felé.”

Püski Sándor évente hazajár. Mondjam így: itthon él és oda- kinn dolgozik? Ö az egyike a legtávolabb dolgozó „vendégmunkásoknak”. Kédey Pál

LUTHER ÉS BONHOEFFER

Ez a témája a Bonhoeffer-bi- zottság ferchi (Német Demokratikus Köztársaság) ülésének, amelyre október 1—3. között kerül sor. Az ülésen a bizottság tagjaként részt vesz Lehel Ferenc nyugalmazott szombathelyi lelkész.

TÜRELMI RENDELET-ÜNNEPSÉG BURGENLANDBAN