Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-06 / 36. szám

csiűíag eltévedt (Folytatás a 4. oldalról) publikálják eredményeiket. Hite­lein napjainkig annyit derítettek fel, hogy Árpád-kori település. II. András, mielőtt a Szentföldre ment volna, tiroli bányászokat ho­zatott, akik hozzákezdtek a köz­ség határában levő ólom- és biz- mutércek kiaknázásához. Eközben gazdag arany- és ezüsterekre ta­láltak, melyek bányászásához Zsigmond és Albert szász szak­munkásokat, bányászokat hoza­tott. "Minden bizonnyal a bányászok zárt etnikai, nyelvi, társadalmi egységet képeztek és együtt éltek a már korábban vagy későbben letelepült magyar lakossággá^. Mert Fekete Lajos közli az eszter­gomi szandzsák 1570-es adóössze­írását. Eszerint a falu ..Borzsen” nevet viseli, 45 háza van, s az összeírtak kivétel nélkül magyar n'evűek. Jellemző, hogy a török a magyar családoktól terményt követelt. (Mustot és sertést is!) De mi lehetett a bányászokkal ez időben? Termeltek-e és kinek? Talán a szandzsák részére? Erről hallgatnak a krónikák. Viszont telepítésük több mint száz évvel megelőzte a török időket. Feltéte­lezhetjük, hogy együtt éltek a ma­gyarokkal. A BÁNYÁSZOK JELENLÉTÉ­RŐL tanúskodik a csodálatos kö­zépkori templom, amelyet már a 13. században emellek,' de kibőví­tettek a 15. században. Körülbelül akkor, amikor Zsigmond Szászor­szágból behozta a telepeseket. ÍMyilván a regi, román stílű templom szűknek bizonyult és így nagyobbra építették, de már gót stílusban. A főbejárat feletti kőbe vékett bányászjelvény tanú­sága szerint ez 1417-ben ment végbe, s úgy tetszik, hogy ezt a templomot kizárólag a bányászok, következésképpen a szászok hasz­nálták. Önmagában ez a templom vaskos történelemkönyv. Nemcsak ahogyan a stílusok egymásra bo­rulnak, és nemcsak, ahogyan a , entély csillagboltozata épségben megmaradt, de amint toronynél­küliségével is domboldalról vi­gyázza a falu álmát. Ha igaz a feltevésem, hogy ez a ma is „bányásztemplomnak” ne­vezett istenháza a szász bányá­szoké volt, akkor kell találnunk egy másik templomot is. amelyet a magyar parasztok használtak. A falu bejáratánál egy ugyanbsak a 13. században épült teljesen ép. román stílusú templomot találunk. Egyik legszebb, legrégibb ma­gyarországi román templom ez. a Szent István-templom. Nincs ak­kora, mipt a jaki vagy a lébényi, de legalább olyan csodálatos. (folytatjuk) Rcdey Pál — Szentháromság ünnepe után a 12. vasárnapon az oltárteritő s>íne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mk 7, 31—37; az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 34, 6—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember '20-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SÜMEGHY JÓZSEF vadosfai lelkész. — HALÁLOZÁS. Ferjentsik Béla oki. gépészmérnök, a zuglói gyülekezet másodfelügyelője rövid Bétégség után 72 éves korában vá­ratlanul elhunyt. Temetése augusztus 25-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” — AZ EVANGÉLIKUS ÉLET évi előfizetési díja 240,— Ft. Az impresszumba k»rábban becsú­szott nyomdai hibáért szíves el­nézést kérünk. — A MAFILM Filmszcenikai Köz­pontja megvételre, vagy áttekintésre keres kortörténeti, illetve fotótörténeti érdekességű fényképeket, a készítés idejét tekintve az 1950-es évek végével bezárólag. Amatőrfényképeket, családi fotóalbumokat, műtermi felvételeket egyaránt várunk. A felajánlott fény­képeket postán kérjük elküldeni, s a megérkezéstől számított két hónapon belül hiánytalanul visszaküldjük, eset­leg árajánlattal. Jelezze, hogy eladás­ra, vagy megtekintésre küldi-e a ké­peket. utóbbi esetben a fontosabb kol­lekciók tulajdonosát jutalmazzuk. Ha a képanyag természete, mennyisége nem tenné lehetővé a postai szállítást, írásos jelentkezest várunk. Cím: MA­FILM Filmszcenikai Könyvtár és Do­kumentáció (Bp. XIV., Lumumba u. Istentiszteleti rend Budapesten, 1081. szeptember 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, de. 11. (Orv.) Káldy Zoltán, du. 6. Foltin Bruno. Fasor de. 11. (urv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andor.- né. Dózsa György út 7. de. fél 9. (Orv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 2-1. de. fél 1!. Ruitkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutlkay Levente. Rá­kóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) C.se- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutl­kay 'Levente. Thaly Kálmán u. 28. dó. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Venreös Imre. Vajda Péter u 33. do. tél lí> (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 32. de. 11. Benczúr László. Váci úí 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Dro­bina Erzsébet. Újpest de. 10. Blázy La- ios. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 10. ,Matúz László. Pestlőrinc-Szemere-telep de. három­negyed 8. Ma tűz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota-MA V-t.elep de. 8. Matúz Pál. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél M. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. gar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cfnkota de. fél 11. SzaJay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ko­sa László. Rákosbegy de. 9. Ferenc/y Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pái. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikami tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (némeM. de. II. (úrv.) Nagy László, du. fi. Nagy Lász­ló. Torofkó tér de. fél 9. (úrv.) Nagy László. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11.. du. fél 7. Pesthidegkút dó. fél 11. Modori u. <i. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Donáth László. Németvölgyi út 138. de. 9. Donáth László. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörgv Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Arusitia a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ERNST KÄSEMANN A tübingeni egyetem újszövet- és edinburghi egyetem tisztelet- ségi tanszékének nyugalmazott beli doktora július 12-én töltötte professzora, a marburgi, durhami be 75. életévét. ® 81.1967 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomá3 Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a tör­vényt” (Ezs 42,3). VASÁRNAP. — „Én sem ítél­lek el téged, menj el és többé ne vétkezz!” (Jn 8,11 — Zsolt 130,4 — Mk 7,31—37 — Zsolt 119.1—16.) „Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös!” — ezt szállóigeként szoktuk idézgetni. Sokszor még­sem ez jut eskünkbe, hanem gon­dolkodás nélkül ítélünk el máso­kat. Ha mi más bűnt követünk el, vagy ugyanazt, csak kevésbé feltűnően és ritkábban, mint az általunk elítéltek, ezért még nem kell bírói székbe ülnünk. Jézus felmentő ítéletét,; bocsánatát kér­jük — még a nálunk „bűnöseb- beknek” is. „Azért az Orra épí­tek, Nem saját érdememre...” (349. ének 3.). HÉTFŐ. — „A Krisztus beszé­de lakjék bennetek gazdagon \ (Kol 3.16 — Zolt 91.4 — Mk 8,22— 26 — 5 Móz 9,1—6). Énekeskony- vünk jelmondata ez az ige. Olyan gazdagon, hogy ne férjen belénk, hogy kitörjön belőlünk. Nem annyira a szavak, mint inkább az élet igehirdetése által, otthon, a munkahelyen, a gyülekezetben és ahol csak lehet. .. Én Jézusom, ó mint mondjak. Miként szóljak, Dicséretet tenéked?” (408. ének 7.). # KEDD. — „Tanuljátok meg te­hát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedel­mes a haragra . . (Jk 1,19 — Péld 10,19 — Mk 1,21—28 — 5 Móz 9,7—29). „Ha hallgattál vol­na, bölcs maradtál volna” — mondja a régi latin közmondás, és azt tapasztaljuk, hogy nem le­het eléggé megfogadni. Itt azon­ban többről van szó: nemcsak magunknak és másoknak szer­zünk kellemetlenséget, hanem keresztyénségünk veszti hitelét. Előbb azt kell meglátnunk és meghallanunk, hogy mi az, ami Istennek tetszik, és úgy csele­kednünk. „Szólásra készíts nyel­vet. Adj tanulásra kedvet, Nyújts fület a hallásra, Gyújts szívet megtartásra” (292. ének 3.). SZERDA. — „Jó szándékkal tekintek rájuk, ... felépítem és nem rombolom le, elültetem és nem gyomlálom ki őket” (Jer 24,6 — ApCsel 20,32 — ApCsel 3.1—10 — 5 Móz 10,10—22). Az ember pedig rossz szándékkal te­kint embertársára, lerombolja és nem építi fel, kigyomlálja és nem ülteti el. Ne szűnjünk meg azért imádkozni, hogy az egyes ember és az emberiség ne jusson ilyen sorsra, és hogy mindazok jó szán­dékkal tekintsenek egymásra, akik azért valamit tehetnek.­. . Ö igazgassa szívünket, Hogy megtartsuk szent hitünket, Jó s rossz napokban, Ámen” (257. ének 6.). CSÜTÖRTÖK. — „A, reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk, mert líü az, aki ígéretet tett” (Zsid 10.23 — Zsolt 33,22 — Jk 5,13—16 — 5 Móz 15,1—11). Nézzünk szembe önmagunkkal! Életünk hány órá­jában hisszük igazán, hogy amit Isten az Írásban ígér, azt meg is teszi ? Látják-e mások is a „be­avatottakon” kívül, hogy nem akármiben és-akárkiben remény­kedünk? Ennek pedig napról napra nyilvánvalóbbá 'kell vál­nia; annyira, amennyire Isten ígéretei valóra válnak. „Te vagy reményem • sziklaszála. Erősségem, én Istenem,..” (24. ének 1.). PÉNTEK. — ...... Sók nyomorú­sá gon át kell bemennünk az Is­ten országába” (ApCsel 14,22 — Zsolt 73,24 — Mk 5,22—24,35—43 — 5 Móz 18,9—22) Melyiket lát­juk nagyobbnak? A sok nyomorú­ságot, vagy az Országot? „A re­ménység hitvallása” tartson meg mindnyájunkat a reménytelen helyzetekben is. Közben pedig igyekezzünk, hogy mások re­ménytelen helyzetét reménytelje­sebbé tegyük. „. . . Biztass a har­con könyörgünk tehozzád. Vi­gasztalj végre miénk lesz az Or­szág ...” (756. ének 5.). SZOMBAT. — „Mert más ala­pot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor 3,9—15 — Ézs 30,19 —- Lk 11,1—5 — 5 Móz 30,11—20). Jé­zus Krisztus élete, halála és fel­támadása határozza meg egész életünket. Nemcsak szavainkat! Jézus Krisztus szeretetére és szolgálatára épül, épüljön a mi szeretetünk és szolgálatunk. . . Tedd eggyé, kik most széjjel­válnak, Hogy épüljön fel templo­mod . ..” (755. ének 2.). iíj. Süentpétery Péter — FRANCIA és portugál nyelvet tanít minden fokon, ailamvizsgara, ’ tárgyalásra, levelezésre felkészít kei- fölclon tanult ny. lelkészfeleség. Isko­lásokat is elvállal. Cirn a kiadóban. — ORVOS Házaspár tízhónapos kis­lánya mellé gondozónőt keres sürgő­sen. „Megbízható” jeligére a kiadóhi­vatalba. JSftjári reggel ZÖLD ELLŐ ÁROKPARTJUK KÖZÖTT suhan az autóbusz. Ka­szára vár a magasra nőtt fű. Francia költőtől származó vers- töredek jut eszembe: még harkai lelkész koromban, évtizedekkel ezelőtt olvastam egyik folyóira­tunkban. — Ú harmatos, meleg nyári reggel Nézd Marie, itt vagyok a fű­ben. Kuncogok és játszom a neved­del... Eszembejutott tavaly nyáron is, amikor Marcal menti „tanyákon", a nyárfák alatt hemperegtünk unokámmal Kisildivel az ártér puha, zöld szőnyegén, önkénte­len tolult ajkamra az első sor. A másodikhoz érve,, szemvilla­násnyi idő alatt behelyettesítet­tem a „Marie” helyébe a Kisildi- nek a legkedvesebbet, az „anyuci” szócskát — már csak jazért is, hogy elejét vegyem esetleges, ké­nyelmetlen gyermeki kérdezőskö- désnek. Átütő sikert arattam. Kisildi nem gyanakodott. Módfe­lett megtetszett neki a három­soros töredék. Egy-kettőre meg­tanulta és spontán kuncogva, majd önfeledten boldogan kacag­va elmondta jónéhányszor ... FALUBA ÉRT A BUSZ és a tanácsház előtt megállt. Leszállás után körültájékozódtam. Első pil­lantásom nagybajuszú. szíjas öreg­emberre esett, aki nyelére állított kaszájának pengéjén marokba fo­gott füc.somót húzogatott végig — tisztogatás okából. Aktatáskás fiatalember sietett a buszmegállóba. Évődve szólí­totta meg az öreget. — Józsi bácsi! Előttünk miért nem kaszálta le a füvet? Pillanatig sem késett a válasz. — Azért, mert reám csak a tanácsi házakat bízták. Meg az­tán azt tartom: nem szabad ki­törni a kenyeret senkinek a kezé­ből. Elmosolyodtam. Lám, mindig tanul az ember — magyarul is. Ismertem én ezt a szólást, hasz­náltam is gyakran, tréfálkozva, amikor tőlem kérték számon azt a munkát, aminek az elvégzésére más valaki hivatott elsősorban. Ismertem és éltem vele, de eny­hébb formában: a „kivenni” szócskát alkalmazva. A „kitörni”, még szemléletesebb, frappánsabb, erőteljesebb. — Bizony, csodá­latos a magyar nyelv — úgy, ahogyan azt népünk beszéli. BEKANYARODTAM AZ ELSŐ KERESZTUTCÁBA. Biztonság kedvéért megkérdeztem az első szembejövő asszonyt. — Ugye erre van az evan­gélikus templom? — Igen. Tessék csak menni to­vább. Egészen az utca végéig. Közel volt az utca vége. Ha­mar odaértem. Arra azért volt még időm, hogy eszembe vágód­jék: az iménti szólás nemcsak, szemléletességénél, nyelvi kifeje­ző erejénél fogva drága kincs, hanem azért is, mert mélységes mély bölcsességet tükröz. Pusz­tán ennek a kurta mondásnak az alapján komoly tanulmányt le­hetne írni népünk egészséges — szociális — észjárásáról, gondol­kodásáról, ahogy összekapcsolja a munkát és a kenyeret. A mun­kát kenyérnek kell követnie; vi­szont a kenyeret meg kell előzze a munka. Elválaszthatatlanul. Utca végén, zöld mező szélén, jellegzetes kisalföldi tájban — ahonnét a gémeskút sem hiány­zik — áll a templom és a papiak. Egy udvarban. Ahogyan az az E dictum Tolerantiae mérsékelt szabadságokat osztogató idejében emelt protestáns templomhoz il­lik. A templomépítő ősök nyilván bíztak a teljesebb szabadság el­jövetelében. mert az imaház fő­bejárata elé olyan előteret léte­sítettek. amelyre később az utó­dok ráépíthették a hatalmlas tor­nyot. A toronyépítés után elve­szítette eredeti hivatását a „szé­gyenfal" (az átláthatatlan deszka- palánk), nem takarhatta immár az égheszökő tornyot. Lebontot­ták- hát és levegős vaskerítéssel vették körül az egész impozáns épületkomplexumot. MIELŐTT BENYITNÉK A PAP­LAKRA, körbe járom az udvart. Lombos fák és tűlevelűek, virán- áavak és cement járdaszalaaok. Sehol ecm szál gaz. A temnlom tövében dús virágzata. nany hor­tenzia bokrok sorakoznak. Az profik bokor, a rózsaszínűéi- mel­lett halványkék virágernyöket is nintonof. Hátul a táqas rfuümölesöfikort- hen szóraöő rendek, 7 fittid-a kicsit összeszorul a szívem. Tu­dom,, hogy a füvet rendre vágó kaszát a lelkész keze suhogtatta. Nem az nyomaszt, hogy idós lel­kész létére is megfogta a kasza nyelét. Megszokta ő ezt. Sok­gyermekes falusi családból szár3 maz,ván már nagydiák korában, nyári' vakációkban — előbb a pápai kollégiumból, majd a sop­roni teológiai fakultásról haza­térve — mindig aratott is. Már­pedig az aratók kaszája „nehe­zebb”, mint a szénakaszálóké. Parókiára jutván is minden év­ben meglendült kezében a kasza. Előbb kényszerűségből, majd pusz­tán azért, mert gazda volt ő ízig- vérig. Jó gazda. Hűséges gond­viselője az udvarnak, kertnek, háztájinak, valamint a rábízott épületeknek: papiaknak és első­sorban . a templomnak. Karban­tartott. tatarozott, építkezett... Logikusan, következnék, hogy ez a sok időt s mégtöbb energiát felemésztő fizikai, szervezési fog­lalatosság okvetlenül a „lelki” munka rovására történt. Hát nem. Vilmos barátom esetében nem. A minden egves léleknek utána járó gondos, hűséges, jó gazdája volt ő a reábízott telkeknek is. VISSZAKANYARODOM A SZÁ­RADÓ SZÉNARENDEK látvá­nyához.. Azért támadt könnyű sajgás a szívem táján, mert tud­tam, hogy az én kedves Vilmos barátom utoljára kaszálta le a papiak gyümölcsöskertiének fü­vét: az év végén nyugdíjba vo­nul ... A templom oldaljbe járatának boltívei alatt falmélyedésben be­keretezett kartonlap; rajta szí­nes virágokat, szép tájakat ábrá­zoló képeslapok es egy kérdés — fekete tussal írva. — Lehetséges mindez magától? A kérdés nyilván a teremtő Is­tenre utal. Vilmos barátom sok évtizeden át végzett munkájára, hűséges helytállására gondolva is felte­szem magammnak a kérdést. Egyben — némán — felelek rá. — Nem. Nem lehetséges. Meg emberi erővel sem lehetséges. A megváltó, megszentelő Istennek a műve. Vagyis: kegyelem! , EGYHÁZMEGYÉNK LELKÉ­SZEI LMK ülésre gyülekeztünk össze ezen a nyári reggelen. Úr­vacsorával kezdtük: A kegyelem­re utalt az úrvacsorái beszéd is, amelyet egyházmegyénk lelkészt karának nesztora tartott a tékoz­ló fiúról szóló példázat alapján. Mélységes hittel hangsúlyozta, a kegyelem akkor ■ válik sza­munkra valósággá, ha elfogadjuk a kegyelmet, befogadjuk annak hozóját — Jézust. A helybéli lel­késszel és családtagjaival jóné- hányan vettek úrvacsorát gyüle­kezetéből is — közr évévé pász­torukat .... A jelek azt mutatják, hogy nyugdíjba készülő idős lelkész­testvérünk és ..háza népe” elfo­gadta a kegyelmet. NOMINA (SUNT ODIOSA. Elég annyi: történt mindez a ma­gyar Rábaköz eoyik falujában, nyárelő havánafc 26. napján, anno Domini 1981. Sághy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents