Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-09 / 32. szám

Egyház a jövőben Templomos lemaradás? — avagy erős vár- e nekünk az Isten? aIÉ VASÁRNAP IGÉJE Az Isten szeretet 1 Jn 4,6—8 Az Újszövetség lenyűgözően gazdag bizonyságtétele ez a mondat. Minden bibliaolvasó ismeri. Még azok közül is többen, akik már nem vagy még nem forgatják. Talán éppen azért kell résen len­nünk, hogy ne szegényedjék senki számára szóvirággá, amikor vele fejezem ki, hirdetem meg vasárnapi - igénk üzenetét. Vigyen ben­nünket a csúcsra bizonyságtétele. Fogja át, ölelje át örömhíre egész életünket, környezetünkét és a világét. Vigasztaljon meg mindnyá­junkat tartósan, mindvégig. Szabadítson, lendítsen olyan életre, amelyikről már nem kell hangoztatnunk, hogy keresztyén, mert egy­szerűen az. Krisztusban gyökerező, Vele újuló, gazdag. A *világért se válhassék ünnepi bokrétává vagy hamar szürkülő jelmondattá. Az ilyeneket ugyanis könnyű hasonlókkal vérszegénnyé hígítanunk. Célja sokkal inkább az, hogy szeretetnek ismerjük meg Istent. Így váljunk gyermekeiként Krisztus követőivé. Szeretetével szeressünk, míg tart az utunk. AZ ISTEN SZERETET. NEKÜNK. ITT A MI VILÁGUNKBAN. Nem valahol messze idegenben. Földünkön, a Krisztusban, a köze­lünkben. Mindenki számára ott, ahol élhet. Ne csináljunk mi ke­resztyének és az evangélium népe semmiféle korlátot, szűkítő ke­rítést. Isten szereletének. Sokszor történt meg ez az egyház törté­nete folyamán és még ma sem veszett ki maradéktalanul az ilyen fajta szándék. Pedig félelmetes bűnné válik téren és időn át igaz szereletének bármilyen kurtítása. Különféle ürügyekkel se tegyük. Isten azért lett emberré a Krisztusban, hogy e-világivá, emberkö­zellé, emberivé tegye szeretetét. Tehát nem a világtól elszigetelten szeretet, hanem benne és érte. Ügy szeretet, ahogyan valóban szeret. Szereti a kicsit, a nagyot, az egyet, a sokat, a népeket, mindenkit. Mindazokat, akik úton vannak. Azokat is, akik már elmentek vagy még utánunk következnek. Senki és semmi nem lesz közömbös szá­mára. 'Senki és semmi nincs kívül a szeretetén. Ez életünk és üdvös­ségünk titka. Az ismeri Öt, aki így ismeri. Az hisz, aki ezzel a bizo­nyossággal látja a világot. AZ ISTEN SZERETET. AZÉRT VAGYUNK ÉS LEHETÜNK GYERMEKEI. Tőle származunk, mint szívének, hatalmának teremt­ményei. Ö fizetett értünk olyan árat, hogy megváltott emberekként élhetünk világában. Ott, ahol folyton-folyvást teszi a magáét a go­nosz. Ott ahol nem sötétben látás a bűn és baj, hanem tapasztalat. A halál pedig arat. Ott bánik velünk úgy, mint gyermekeivel. Vilá­gunkban tekinthetjük és szólíthatjuk Atyánknak, a többi embert pedig testvérünknek. — Szeretetének állandó jele, hogy beszél ve- - lünk. Elmondja szeretete örömhírét, féltését, szándékát. Üzenetét olyanokra bízza, akik egyetértenek vele és nem hamisítják meg azt. Nem cserélik fel mással. Megbocsátja bűneinket. Odaajándékozza napról napra az áldott életre és üdvre valót. Beleavat bennünket' tervébe. Elfogad minket munkatársainak. . A gyeplőt azxxnban fogja,. Senkinek, a gonosznak sem dobja oÖa, | mint a zanótos gazda a lovai közé. Mivel szereti, valóban félti gyer­mekéit. Félti a gonosztól, a bűntől, a tévelygéstől, a fegyelmezetlen,' felelőtlen élettől. Félti a kárhozattól. Azért kötelez a szeretetével szófogadó, megbízható, önzetlen, példás életre. Ilyen értelemben is vegyük komolyan szeretetét. Abból sohasem származhatik könnyel­műség, visszaélés. Ezek minden fajtája beárnyékolná, megcsúfolná mindenki iránt igaz jóságát. ISTEN SZERETET. GYAKOROLJUK A SZERETETET AZ 0 SZE- RETETÉVEL! Így tegyünk arról vallást. Sok szót nem szükséges erre vesztegetnünk a mindennapi életünkben. Azt ugyanis nem raa- gyarázgatnunk, boncolgatnunk kell, hanem élnünk, gyakorolnunk. Mindenekelőtt a másokhoz való viszonyunkat változtassa meg. Másként, azaz a Krisztus szemével és indulatával lássuk embertár­sainkat és minden ügyünket-dolgunkat. A szeretet mellőzi a sze­mély válogatást, a kivételezést. Felejti, hogy milyen viszonzásra szá­míthat. A személyes előny vagy haszon hátsó szándékának már szép kevés köze van a szeretethez. A szeretet idejében lát jól közeire és távolra. Észreveszi, kinek sürgős a segítségben, tettekben, áldozatban igaz szeretet. Szívére, vállára veszi azokat az ügyeket, megoldandókat, amelyek a szom­szédban, a községben, városban, a társadalomban várják a megértő szeretet mozdulatait. Barátkozik, társul, összefog, együttlép, együtt­tesz mindazokkal, húzódozás nélkül, akik más indítékkal készek a jóra másokért. Mindazokért, akik a nagyvilágban mégcsak sóhajtoz­nak a szabadság, béke, igazság, egészség, az elegendő kenyér után. Az Isten szeretet. Legyen azzá sokak számára rajtunk keresztül is! Ne holnap. Még ma. Szabó Gyula I mác! kozzu ii k! Úristen, Mennyei Atyánk! Boldogan áldunk és magasztalunk Téged azért, hogy nemcsak nálad van a szeretet, hanem Magad vagy a szeretet. Biztass minket igéddel, hogy gyermekeidként mindig bát­ran éljünk szeretctdből. Gazdagíts, indíts vele töretlen emberszere- tetre. Így bizonyulhassunk életünk minden napján valóban gyerme­keidnek. Láttasd most azokat is velünk, akiknek adósok maradtunk a szeretettel Bocsásd meg. Segíts áldozatos szeretetre mindenki iránt és tarts meg bennünket a szeretet útján mindhalálig. Ámen. A feltámadott Jézus tág teret nyit a tanítványok előtt, amikor megbízást ad nekik a szolgálat­ra a misszió parancsával. Ebben az egész világot kapják munkaté­rül az egyház Urától. A missziói parancsot Jézus azóta sem vonta vissza, sem nem módosította azt, ezért az most is ugyanúgy érvé­nyes, mint mikor először elhang­zott. Mivel ezt a megbízást Jézus­tól kaptuk, igazán jól csak akkor végezhetjük, ha Jézus személyén tájékozódunk, másrészt helyesen értelmezzük a missziói ige üzene­tét. A misszió sohasem volt egy­fajta egyháztagtoborzó, és nem lehetett célja az sem, hogy a vi­lágnak hátat fordító szektás kö­zösséget alkosson. Jézus tanítvá­nyokat akar, akik hirdetik és to­vábbadják Isten szeretetét a vi­lágban. AZ EGYHÁZ, MINT KÖZÖS­SÉG IS Jézus személyén tájéko­zódva végzi missziói küldetését. Szolgálatának elvi alapja a kö­vetkező: Az egyház nem ebből a világból való, de ebben a világ­ban él és szolgál. Nem önmagáért van, hanem másokért. Ezt azért kell mindig újra hangsúlyoznunk, mert időnként újra felbukkan az egyház önféltésének a gondolata. Ez különösen akkor válik erőssé, ha a missziói munka feltételei nem a legkedvezőbbek az egyház számára. Ha pedig a „mentsük, ami még menthető” gondolata válik uralkodóvá az egyház köz­tudatában, akkor ez a missziói kudarcát is jelentheti. Az úgyne­vezett „világ” azonban sohasem volt ideális munkatér az egyház számára. Az ellenállás pedig hol gyengébb, hol pedig erősebb; Azonkívül pedig semmiféle sta­tisztika nem készíthető arról, hogy az evangélium meghallása nyomán hányán lettek Krisztus tanítványaivá. Az egyház életének jelenlegi szakaszában ilyen missziót lassí­tó tényező a szekularizáció, az el- világiasodás jelensége. Ez a. fo­lyamat az egyházon belül is meg­figyelhető. És ez nemcsak azt je­lenti, hogy a részt vevők száma egyes helyeken csökken, hanem a hívek gondolkodásában is vál­tozás történik, mégpedig kétféle irányban. Az egyháztagok egy rV sze szélsőséges pietistává, más ré­szük szélsőséges liberálissá válik. De jelentkezik a szekularizáció többek között úgy is, hogy az egy­házhoz való tartozás nem auto­matikus többé, de ennek a jelen­ségnek megvan a maga pozitív oldala is. MI A VÁLASZUNK A SZEKU­LARIZÁCIÓ KIHÍVÁSÁRA? A legolcsóbb és “egyben legméltat­lanabb válasz az lenne, ha kül­detésünk teljesítése alól azzal a EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz augusztus 9-én, vasárnap este 7 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc u. 18—20.). Műsoron: Johann Sebastian Bach művei Orgonái: Nyíró Gábor Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KAROLY zenés Áhítat lesz augusztus 9-én, vasárnap délután fél 6 órakor a bakony- csernyei templomban. Műsoron az 1977-ben megjelent Karéne- keskönyv művei. Közreműködik a gyülekezet énekkara és ka­marazenekar, Mezőfi Tibor (ének), Nyíró Gábor (orgona). Vezényel: ' Nagy Dániel kifogással menekülnénk el, hogy szolgálatunkra egyre kevesebb az igény. Ez azonban így nem igaz, csak annyiban, hogy a szolgála­tot rosszul értelmező egyházra nincs igény. Olyan egyházra, melyből nem sugárzik Jézus sze­retete és nem Jézus békéjét hir­deti és éli a világban, és csak ön­magával törődik, valóban nincs szükség. Arról azonban meg va­gyok győződve és vallom, hogy szolgáló egyházra ma is van igény, és a szolgáló, mások ja­váért fáradozó keresztyén em­berre mindenféle társadalomnak szüksége van. Nem a szolgálatunk lényege változott meg a múlthoz képest, hanem a formája. Ezért megfáradás nélkül keresnünk kell azokat a lehetőségeket, ami­vel szolgálni tudunk ma a világ­ban az emberek között. Erre a szolgálatra a bezárkózó, csak ön­magával foglalkozó egyház nem alkalmas — de a világ felé nyi­tott egyház igen. Az érzékenyke­dő egyház szintén nem alkalmas, de a világ gondját és benne az egyes ember gondját érzékenyen felfogó és segítő kezet nyújtó egyház igen. Csupán a tradícióit Sokáig száguld velünk az autó Budapesttől, míg eléri a Cserhát és Mátra közötti festői környe­zetben fekvő Lucfalvát. A nagy hőségben jólesik a citromos üdí­tő, amellyel a papné fogad a pa­rókia hűvös szobájában. Rövid beszélgetés után a 200 éves temp­lomot nézzük meg. A szószékol­tár, az emeleti karzat, az abla­kok ódon hangulatot árasztanak. A harmincas években készült kis orgona elé ülök. Meglepő tiszta­sággal, ezüstös hangon szólal meg. — Tíz fiatal tanul orgonáim — mondja Széli Bulcsu, a gyüleke­zet lelkésze. Közülük hárman már a vasárnapi istentiszteleten is' szolgálnakk Hét órakor kezdődik a biblia­óra. A tágas, mutatósán berende­zett gyülekezeti terembe lépve nagy kereszt alatt kis oltárt lá­tunk. A falakon modern megfo­galmazású bibliai szimbólumok. Derűs hangulatot árasztanak a piros műbőr bevonatú székek. Már szép számmal vannak együtt férfiak és asszonyok. Ahogy le­ülök és hallgatom a gyülekezet énekét, azonnal érzem: szeretnek énekelni. Szívesen, jól, lendülete­sen énekelnek. Ha ilyen a gyü­lekezeti éneklés, milyen lehet a a kórus!... Az énekkari próba nyolckor kezdődik. A lelkész vezeti. A 45 tagból ma 32-en vannak jelen. Igen jó a hangulat, az emberi kapcsolat és csakhamar azt is ér­zem, hogy az egész próbát áthatja az Istennek való éneklés tudatos öröme. — Miért szeretnek énekelni? — vetem fel az elvontnak tűnő, ne­héz kérdést. Meglepő hamar jön Ottmár Gyula válasza: Mert tudom, hogy Istennek éneklek. Éneklés közben élek lel­kileg ... — Van-e a gyülekezetben vissz­hang a szolgálatukra? — örülnek neki és kérik, hogy egyre többet énekeljünk. — Van. aki otthon is foglalko­zik zenével? Többen is felelnek: — Van harmonium 6 vagy 7 családban — hangzik a válasz. Azon gyakorolnak a kántorjelöl­tek, akiket a lelkész úr tanít. — Nálunk csak citera van — szól közbe egy asszony —, de én azQn is szívesen gyakorolom az énekkari darabokat. — Vannak-e „énekkaros csalá­dok”? Szinte egymás szavába vágnak, mikor válaszolnak: — A Sárkány családból apa, vő és két lány jár. A Bratkó csa­ládból öt testvér. Ezenkívül van féltő egyház képtelen megőrizni önmagát, ellenben tuclja formál­ni a világ jövendőjét, ha van bá­torsága arra, hogy önmagát tel­jesen kiszolgáltassa az Istennek. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Ez nemcsak köszöntésünk* hanem hitvallásunk is. És azok vallot­ták, akik át is élték. Ez ma is így van. Ez a hitvallás 'azt jelenti, hogy nem nekünk kell megvéde­ni az Istent, hanem Isten tud megvédeni minket — ha akar. Másfelől azt is jelenti, hogy ener­giánkat nem önvédelemre kell fordítanunk, hanem azoknak az életét, békéjét, kenyerét kell vé­denünk, akikej ránk bízott az Is­ten. Ezért nem építhet falat az egyház önmaga és a világ közé, mert így az Istentől rábízott ér­téket nem tudja megvédeni, és az Isten szeretetéről sem tud bizony­ságot tenni, pedig ez az egész te- remtettségnek szól. Végezetül pe­dig, hogy a mi Istenünk milyen hatalmas, azt akkor éljük át iga­zán, amikor szeretetünkkel oda- állunk az emberek mellé és szol­gálunk nekik. Veczán Pál 10 házaspár, akik együtt jönnek. Vannak szép számmal fiatalok is. Már előzőleg kaptam jelentést az énekkar munkájáról. Ebből azt szűrtem le, hogy „mozgó, kezde­ményező. tervező énekkar”. 1975- ben alakultak a nagytarcsai ének­kar látogatása után. (Hasonló eset a békéscsabai énekkar bein­dulása, akik 1946-ban a Lutheré— nia békéscsabai látogatásán fel - lelkesedve indultak el.) Rendsze­resen énekelnek havonta, ezenkí­vül ádvent és böjt minden vasár­napján, nagy ünnepeken és — hí­vásra — más gyülekezetben is. Igen jó az énekkar számaránya, a gyülekezeti létszámhoz képest. A gyülekezet 485 tagú, ebből énekkaros 45! — Melyik a legemlékezetesebb vendégszolgálatuk? — A kiskőrösi — felelik szinte kórusban — itt 10 kórusművet adtunk elő. Az egyes énekszámok között egy-egy énekkaros bizony­ságot tett néhány szóban a szol­gálat öröméről és áldásáról. — Ez a „bizonyságtevés” egyik alapfeladata énekkarunknak — veszi át a szót a lelkész. Éneklé­sünkkel mindig „mondani is aka­runk valamit”. Ezután néhány, számukra igen kedves darabot el is énekelnek. 9 óra tájban néhány férfi távo­zik: — A bányába indulunk, kezdő­dik az éjjeli műszak ... Lassan a próba is véget ér. Bú­csúzunk. Egy élő gyülekezet, lel­kesen dolgozó és szolgáló evan­gélikus énekkar emlékét visszük magunkkal, amikor a sötétségben lassan eltűnik mögöttünk Luciái­vá. „Zsákfalu”, ahogyan mondják, vagyis csak egy út vezet oda, amely nem megy keresztül a fa­lun. De ez az egy út is elég hogy összekapcsoljon velük minden evangélikus gyülekezetei és ének­kart. Míg Isten áldását kérjük toVábbi szolgálatukra, érezzük, hogy hitben, lélekben közel ke­rültünk hozzájuk és közel is ma­radunk ... Gáncs Aladár EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM Budapest V., Deák tér 4. Állandó kiállítás: Evangélikusság a magyar kultúrában Időszaki kiállítás: Liturgikus művészet — keresztelési tárgyak Nyitva hétfő kivételével naponta 10—18 óráig — Szentháromság ünnepe után a 8. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 7,15—23; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Jn 4,6—8. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 23-pn, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hir­det R1BÁR JÁNOS ceglehi lel­kész. — BUDAHEGYVIDÉK. Szep­tember 1-i hatállyal helyettes-lel­készül küldte ki a gyülekezetbe Kőszeghy Tamás püspöki titkárt D. dr. Ottyk Ernő, az Északi Egy­házkerület püspöke. — FANCSAL. A községi Nép­front Bizottság titkárává ismét Péter Jenő lelkészt választották. . — NYUGDÍJBA VONULÁS. Szeptember 1-i hatállyal nyuga­lomba vonul Rác Ernő szakonyi és Ruttkay Elemér budahegyvidé- ki másodlelkész. — SZÜGY. Július 7-én, dr. Nagy Gyula ' teológiai akadémiai tanár igehirdetéssel és előadással szol­gált az anyagyülekezetben és fi- liában: Csesztvén és Patvarcon. — VÁCKISŰJFALU. A konfir­mandusok és szüleik futószőnye­get adományoztak a templomba. Bellái Gynzőné, Rell Istvánná és Vajda Tiborné pedig piros oltár- térítőt. Énekkaraink életéből jLucí^sIvíe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents