Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-02 / 31. szám

As; egySiáz a Jövofoera Az embereket mindig izgatta -a jövő. Volt idő, amikor csak jós­lásokra és találgatásokra voltunk utalva, amikor a jövő távlatait kutattuk. Ma azonban megalapo­zott komoly tudomány, a futuro­lógia foglalkozik az emberiség várható jövendőjével. KERESZTYÉN EMBEREK KÖ­REBEN SOKSZOR ESIK SZŐ az egyház jövendőjéről is. Sokan nemcsak az emberiség jövendőjét, de az egyház jövőjét is aggoda­lommal* teli szívvel szemlélik. Ezek az aggodalmaskodók azt mondják, hogy az emberiség jö­vendőjének eg'in olyan sötét fel­hők tornyosulnak, hogy alig kép­zelhető el kivezető út az embe­riség megmaradása és jövendője számára. A viharfelhők tornyosu- lása valóban igaz. A nemzetközi társadalmi és gazdasági felszült- ség egyre jobban élesedik, a nyersanyagkészletek és energia- hordozók rohamosan csökkennek, a természet szennyezése egyre na­gyobb mértéket ölt. Mindez ■— és még sok minden más — olyan hatalmas feladatok elé állítja az emberiséget, amelynek megoldá­sa szinte emberfelettinek és ki­látástalannak látszik. KERESZTYÉN HITÜNKHÖZ AZONBAN elválaszthatatlanul hozzátartozik az a meggyőződés, hogy a teremtő Isten segítő és gondviselő szeretetére az embe­riség minden időben és minden körülmények között számíthat. Isten ezt a gondviselő szeretetét. embereken keresztül, elsősorbap az ő népén, az egyházon keresztül szeretné gyakorolni a világban. Éppen ezért talán soha nem volt olyan nagy szükség az egyház békéltető, lelkiismeretet ébresztő és a feszültségek fölé hidakat épí­tő szolgálatára, mint napjainkban És erre a szolgálatra a jövőben is egyre nagyobb szükség lesz. Ilyen értelemben szoktunk beszél­ni arról, hogy — az Ágostai Hitvallás szavaival élve — az anyaszentegyház minden időben megmarad', és ilyen értelemben igaz az az ígéret is, amelyet Pé­ter apostol Jézus Krisztustól ka­pott, hogy az egyházon a pokol kapui sem fognak diadalmaskod­ni. De mindehhez azt kell hozzá­tennünk, hogy az egyház létének és jövőjének csak úgy van értel­me. hogy az egyház az emberiség megmentéséért és jövendőjéért latba veti minden erejét és ké­pességét. AZ EGYHÁZ EZT A SEGÍTŐ SZOLGÁLATÁT csak úgy tudja elvégezni, ha számba veszi múlt­jának értékeit és azokat a jelen­ben a jövő érdekében tudja ka­matoztatni. Az egyház története során mindig akkor állt szolgála­tának a magaslatán, amikor nem önmaga körül forgolódott, és nem önmaga fenntartása volt a leg- főob gondja, hanem amikor ki tudott tárulkozni a kortárs em­beriség problémáinak meglátására és Istentől kapott ajándékaival orvosolni tudta az egyének és a társadalom sebeit, amikor szol­gáló szeretetével felkarolta az el­esettek és kisemmizettek ügyét. Evangélikus egyházunk múltjá­ban különösképpen megtalálha­tók ezek a haladó hagyományok, hiszen evangélikus egyházunk múltjától elválaszthatatlan az a küzdelem, amit népünkkel kö­zösen folytatott annak szabadsá­gáért és előbbre haladásáért. őt abban, hogy szolgálatát ilyen hatékonyan végezze. SZOLGÁLATUNK ‘ LEHETŐ­SÉGEINEK ÉS MÓDJAINAK megkeresésére, hibáinknak és a szolgálatunkat gátló helytelen beidegződéseinknek feltárására a legmegfelelőbb alkalmak az or­szágos és egyhó.zkerületi közgiű- lések. Ezeken a közgyűléseken egyházunk vezetői részletesen elemzik egyházunk helyzetét és rámutatnak azokra a lehetőségek­re, amelyeken jövő szolgálatunk­ban járnunk kell. Ezek a jelenté­Épílkeső gyülekezetek Gyülekezeti ház épül Hartán sek olyan iránymutatók, hogy az ott elhangzottakra újra meg újra vissza kell térnünk, hogy szolgá­latunk közben el ne tévedjünk. Ezt szeretnénk tenni a most kez­dődő sorozatunkban, amikor dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknek a Déli Egyházkerület elmúlt őszi közgyűlésén elhangzott jelentésé­nek néhány részletét eleventíjük fel és elemezzük abból a szem­pontból, milyen segítséget nyúj­tanak egyházunknak az emberi­ség és az egyház jövőjéért vég-' zett szolgálatukban. Selmeczi János Lapunk hűséges olvasói előtt nem ismeretlen a hartai gyüleke­zet. Szorgalmas, egyház- és rend­szerető emberek a tagjai. A gyü­lekezet az elmúlt évtizedben re­noválta több mint i 80 éves templomát kívül-belül. A temp­lom és a papiak rendben, évekig élhetne a gyülekezet különösebb gond nélkül, élvezné a jó munka gyümölcsét. A hartai gyülekezet azonban nem pihen, sőt!, — igen nagy vállalkozásba kezd. Gyüle­kezeti házat épít a templom mö­götti kertben. MI TETTE SZÜKSÉGESSÉ AZ ÉPÍTKEZÉST? — tettem fel a kérdést Sárkány Tibor gyüleke­zeti lelkésznek. Kettőt is említ­hetek, az egyik, s a legdöntőbb, hogy elég nagy templomunkat fű­teni nem tudjuk. Sok idős testvért visszatart télen a hideg, a temp­lomba járástól. A másik ok, hogy a régi gyüle­kezeti ház, mely 1940-ben épült, teljes felújításra szorulna. E régi gyülekezeti ház függönnyel elvá­lasztott színpadi részét használ­tak télen, itt tudtunk fűteni, de ez is csak átmeneti megoldás volt. Évek óta'kerestük a végső, a jó megoldást. Közben a hartai nagy­községi tanács megkeresett ben­nünket azzal, hogy a Solt—Harta és Vidéke Áfész megvenné a mi gyülekezeti házunkat, mert nekik egy ekkora épületre lenne szük­ségük, hogy benne ÁBC-áruházat létesítsenek. A gyülekezet vezetősége és tag­jai sok beszélgetés, tanácskozás után úgy döntöttek, hogy az ér­zelmi szálaknál előbbre való az ésszerű, a gyülekezet jelen és jövő érdekét szolgáló döntés, vagyis az, hogy eladjuk a régi gyülekezeti házat és az érte kapott összegből és a gyülekezet hozzáállásából, egy kisebb, de korszerű és hosszú távon is modern gyülekezeti há­zat építünk. Amikor a gyülekezet kimondta az igent, felgyorsultak a dolgok. Nézem az íróasztalra kiterített tervrajzokat. A nagyte­rem 150, a kisterem 30 személyes lesz. Szükség esetén a kettő egy­benyitható. Teakonyha, ruhatár, s minden olyan helyiség, 'amely egy ilyen jellegű építménynél megkívántatik. A tervező gondolt az idősekre is, 10 nagy ablak árasztja majd a napfényt, a vilá­gosságot a nagyterembe. A gyülekezet lelkésze az építke­zés szervezője, motorja. Fáradha­tatlanul tárgyal, szervez, utazik, vásárol, tanácsol, s ha kell mun­karuhában maga is segítkezik az építkezésen. Pünkösd ünnepe utáni nap jár­tam Hartán. Amit láttam, az is a Szentlélek munkájának a gyü­mölcse. Tizenegy néhány férfi, a gyülekezet felügyelője, gondnoka, a volt gondnoka, presbiterek, gyülekezeti tagok építették a fa­lakat, a kőmíves szakember irá­nyítása mellett. A 80 éves Henrik bácsi — sen­ki nem nézné annyinak —, együtt rakta a téglát 61 éves fiával. Nyugdíjas hajós, nyugdíjas tsz- dolgozók, de aktív gyülekezeti ta­gok, építettek, ió kedvvel, az épít­kezés örömével. A GYÜLEKEZET FEÜGYELŐ- JÉT KÉRDEZTEM; milyen élmé­nyeket, tapasztalatokat szerzett az építkezéssel kapcsolatban? Az alapozást, statikai okok miatt mé­lyebbre kejlett tenni, mint általá­ban, 1,80-ra kellett leásni. A he­lyi tsz-ek speciális gépekkel segí­tettek rajtunk, mindkét Tsz sok fuvart adott, igen sokat köszönhe­tünk nekik. Amikor megérkeztek a téglaszállító teherautók, 10—20 perc alatt végigfutott a hír a köz­ségen és jöttek az asszonyok, fér­fiak és segítettek lerakodni. Van olyan testvérünk, aki azért vett ki szabadságot, hogy dolgozhas­son az építkezésen. Vannak, akik a helyi tsz-ekben dolgoznak, a nyolc órai munka után eljönnek az építkezéshez és néhány órát nekünk segítenek. Eddig minden nap volt 5—10 segítség, mikor mennyit kívánt meg a munka. Ezeket a tényeket említem meg örömmel, mondta, a gyülekezet felügyelője, hisszük, hogy a gyü­lekezet egésze, a fiatalok is kive­szik részüket a munkából, hiszen van és lesz még mit tenni, míg minden elkészül. A lelkészi hivatalban Sárkány Tibor megmutatta azt a füzetet, amelybe az első naptól kezdve, a meszes gödör ásásától kezdve be­kerülnek a nevek, az önként dol­gozók nevei. GYŰLNEK A NEVEK, — MA­GASODNAK A FALAK —, va­lósul a terv, s egy gyülekezet ál­ma néhány hónap múlva szemet- gyönyörködtető valóság lesz. A hartai gyülekezet épít. A je­lennek, de még inkább a jövőnek, örömmel és reménységgel. Jó egészséget, jó munkát kívá­nok kedves hartai gyülekezet. Szabó István A MŰLT HALADÓ HAGYO­MÁNYAIT AZONBAN nem má­solhatja le szolgai módon a je­lenben az egyház. Ma mások a körülrríények és mások a problé­mák is, mint a múltban voltak, a haladó hagyományok szellemet kell átvenni és meg kell keresni azokat a módokat és lehetősége­ket, amelyekkel a jelenben is ép­pen olyan eredményesen tudja szolgálni népünk és az egész em­beriség ügyét, amint azt a múlt­ban tette. Az egyháznak állandó nyitottságban kell élnie, hogy észrevegye, hol van szükség a se­gítségére és nyitottnak kell lennie abban a tekintetben is, hogy meg­találja a legalkalmasabb módot amelyen keresztül a legna ' segítséget tudja nyújtani. Mindez viszont csak akkor lehetséges, ha az egyház nyitott saját hibáinak és helytelen beidegződéseinek a meglátására is, amelyek gátolják — SZÜLETÉS. Jámbor Jenőnek és feleségének Varga Évának má­jus 6-án első gyermekük szüle­tett. Neve: ZSUZSANNA, RÓZSA. A keresztelést június 28-án a gyermek nagyapja, Varga Árpád szepetneki lelkész végezte. „En­gedjétek hozzám jönni a kis gyer­mekeket.” — HALÁLOZÁS. — Stefanidesz Károly, a hat­vani gyülekezet hűséges, áldo­zatkész presbitere 69 éves korá­ban elhunyt. A • gyülekezet „ala­pító nemzedékéhez” tartozott. Gyülekezetének részvéte kísérte utolsó útjára július 3-án az új­hatvani temetőben. Koporsójá­nál is Isten igéje adott reménysé­get: „ .. .hisszük, hogy Isten Jézus által, vele együtt előhozza azo­kat, akik elaludtak ...” — Dombi Gyula, a kecskeméti ■gyülekezet helvéciai szórványá­nak „alapító presbitere” 86 éves korában elhunyt. Utolsó tagja volt annak . a presbitériumnak, mely áldozatával és két kezének munkájával 46 évvel ezelőtt ima­házat épített a kis szórványban. Lapunknak is hű olvasója volt, alig néhány hónapja adta át a szórvány gondozásában és az imaház külső- .és belső rendjének megtartásában segítő szolgálatát. Nagy gyülekezet kísérte el utolsó útjára. „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem Uram, igaz Isten!” — özv. Bocskay Istvánná, sz. Lerch Erzsébet életének 83. évé­ben váratlanul elhunyt. A sátor­aljaújhelyi gyülekezet tevékeny, áldozatkész tagja volt. Lapunkat évtizedeken át szorgalmasan ol­vasta. Június 26-án búcsúztunk tőle a sátoraljaújhelyi temetőben — keresztyén reménységgel, mi­közben a 23. zsoltárra figyeltünk: „Az Űr az én pásztorom ...” VASÁRNAP IGÉJE Boíránkozók vagy örvendezek ? , ApCsel 13,45—49 Akkor régen ott a kisázsiai Antiókhiában bizony nem kérdés volt ez, hanem egyrészt keserves, másrészt hálára késztető tapasztalat. Éppen azok féltékenykedtek, irigykedtek, botránkoztak, azok szidal­mazták Pált a mnukatársával együtt, akiknek másokat megelőzve kellett volna örvendezniük az örömüzenet hallatán. — Viszont ép­pen azok ragadták meg az evangéliumot, azok örvendeztek, akik — pogányákként — másod-, harmadosztályú tagok, inkább csak ven­dégek voltak a zsinagógában. A címben szereplő kérdőjel azért nem a régiekre, hanem a mostaniakra, a mi egészen más viszonyainkra céloz. Olyan összetételű gyülekezettel aligha találkozunk ma, mint Páléké volt. De az igehallgalók ma is emberek. Egymáshoz hason­lók és egymástól nagyon különbözők. Vannak boíránkozók, vannak az evangélium hallatán örvendezők. Tartsuk ezt szemünk előtt a következőkben. KRISZTUS MEG A RÓLA SZÓLÓ ÜZENET MINDIG UGYANAZ. Azok is elhibázzák tehát, akik Krisztus helyett, az evangélium he­lyett valami mást hirdetnek. Azok is, akik nem Öt, nem az öröm­üzenetet akarják hallani. Igazán nem nehéz felcserélnünk mással. Világunkban igazán bőven akad ügy, esemény, érdekes, izgalmas, lebilincselő téma. Az olvasnivalók száma végtelen. Alaposan meg­nőtt a látványok lehetősége. Krimikre, elgondolkodtatókra, fejtörő dolgokra, kikapcsolódásra és bekapcsolódásra igen tág a lehetőség. Baj ez? Egy cseppet sem. Mindennel, ami tanít és gazdagít, éljenek bátran a keresztyének is. Azoknak azonban folyamatosan kell tud­niuk: „nincsen üdvösség senki másban”. Ö a nagy Szolga akar szol­gálni mindenkinek . az igehirdetésben. Bocsánattal, békességgel, örömre, üdvösségre. Ügy, hogy mindazokat megmozgassa, munkatár­sakká érlelje és avassa, akiknek szolgálhat. MÉGIS VANNAK BOTRÁNKOZÓK? Bizony vannak. Nem is ke­vesen vannak, akik megdöbbentő módon, folyamatosan, gyakran vagy csak időnként igen elégedettek magukkal. De senkivel és sem­mivel mással. — Elégedetlenek magával a Krisztussal. Hiszen nem vállalja azt a szerepet, hogy pusztán pecsétet üssön némelyeknek a saját maguk által és magukról kiállított jeles bizonyítványára. Ilyen hitelesítő pecsétet osztogató Krisztust akkor régen is, azóta is igen sokan vállaltak volna. Ilyen azonban nincs. Olyan sincs, aki mindig másokat, mindig a többieket ülteti a vádlottak padjára. Hiú vágy­álom, hogy a kívülvalókat leleplezze és, megítélje, a hozzá közel­állókat pedig csak dédelgesse és felmagasztalja. Ó mindig azokat nézeti a tükörbe, azokat nézeti szembe önmagukkal — mellesleg lelkipásztori tapintattal — akikkel éppen találkozása lehet és van. De éppen azokat oldozza fel, azokat vigasztalja meg ölelő szerete­tével. akik ezt készséggel vállalják. Mit kezdjen azonban a csak botránkozókkal? Mit a maguk szemében egészségesekkel és igazak­kal? Nekik nem kell a lehajolása. Arra meg végképpen nem kerül­het sor,'hogy az ilyeneket feloldozza, megvigasztalja, megajándé­kozza és így indítsa, így küldje el szolgálatra. Tágra nyitott szemek­kel, új erővel, új felelősséggel. Kiknek kell világunkban is ez a Szolga-Krisztus és szolgálatra mozdító Krisztus? Azoknak, akik fél­reteszik botránkozásukat. Azoknak, akik elégedetlenek magukkal, és szeretnének bűnterhük nélkül továbblépni. Azoknak, akik éhesek szeretetére és szeretnének szeretni. ILYENEK IS VANNAK ÉS EZEK LESZNEK ÖRVENDEZÖK. Ne izgassanak bennünket az arányok, a számok! Azok sem, lényegtele­nek, de ne essünk a bűvöletükbe, sem bénító fogságukba. Alapigénk biztató ürömüzenet arra nézve, hogy azok is hatalmába kerülhetnek, akik egy lépéssel távolabb voltak Tőle másoknál. Hatalma, szere- tele telibe találta az örömhírrel a pogány szíveket. Ma sem kisebbek a lehetőségei. Ma is sokan vannak, akik ki nem mondottan is erre várnak és vágynak. Sokan keresik a bocsánat, a vigasztalás, az erő, a belső és külső egyensúlyuk felszabadító ajándékát. Az evangélium mindig Krisztus-érkezés, ha hirdetik és hallják. Bizonyosan lesznek ma is örvendezők. Azok között is, akik a betűvel prédikált Krisztus szeretettnek lehetnek megajándékozottai. Bizonyítsák ezt majd az­zal a hálával, amelyik boldogan mozdul tettre. Az öröm, a hála er­re mozdít. A ránkbízottakért, a kívülvalókért, az ismertekért és is­meretlenekért. A sebet, a hiányt, a jogtalanságot, a szomorúságot és társtalanságot szenvedőkért. A KAPOTT ÖRÖMET NE DÉDELGESSÜK ÖNZŐ MÓDON. Hadd áradjon bele a családi életünkbe, egyházunk életébe és váljék gyógy- írré közéletünkben. Szabó Gyula I naádkozzu Bt k! Szerető Istenünk! Ébressz igaz vágyat szíveinkben igéd hallgatá­sára. Késztess, hogy áldozat árán is keressük hirdetésének aikahnait. Bizonyítsd meg Lelked erejével igédet az örök élet beszédének. In­díts felelősségre hirdetésedért. Gazdagon áldd meg azokat, akiket hirdetésére rendeltél. Ébressz bizodalmas hitet mindazokban, akik hallják üzenetedet. Szerezz örömöt és támassz szeretetet sok szívben. Indíts mindnyájunkat felelős szolgálatra. Ámen. RÓMAI KATOLIKUS ADOMÁNY SPANYOLORSZÁGBAN Malaga római katolikus püspö- gyülekezeti központjának felépí- ke, Ramon Buxarrais, 6000 nyu- tésére. Az építkezést támogatja gatnémet márkát adományozott az Egyházak Világtanácsa is. a spanyol Los Rubios protestáns A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜL'US 1-TÖL AUGUSZTUS ?1-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért törté-ő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents