Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-02 / 31. szám
Az egyház élete és szolgálata a mai világban Teológiai munka a finn—magyar—észt lelkészkonferencián A finn—magyar—észt konferenciáról lapunk legutolsó számában beszámoltunk. A következőkben néhány részletre szeretnénk külön is visszatérni. Elsőként dr. Nagy Gyula professzort dr. Tapio Saraneva finn érseki titkár szólt az evangélikus egyház központi tanításáról, a kegyelemből, Krisztusért, hit által való megigazulásról. Foglalkozott Isten törvénye és evangéliuma pontja, az úrvacsora, felé fordult a tanácskozók figyelme. A befejező előadást dr. Arv'i Seppänen oului püspökhelyettes tartotta ezen a címen: „Az Ür szent vacsorája mint a gyülekezeti közösA finn—magyar—észt lelkészkonfcrencia résztvevői kértük meg, hogy értékelje magát a teológiai konferenciát. Most közreadjuk az ő írását. Az egyház a mai Magyarországon és Finnországban A teológiai konferencia nagyon eleven volt. Sokan szóltak hozzá az elhangzott előadásokhoz. A megnyitó előadást dr. Káldy Zoltán püspök tartotta ezzel a témával: „Az egyház a mai Magyarországon — teológiai sajátosságok.” Ismertette a magyarországi evangélikus egyház mai alapvető teológiai felfogását, a diakónia teológiáját: ez a Krisztus-hitből fakadó és az emberek, a társadalom javára iányuló szeretet teológiája. Forrása az a Jézus Krisztus, aki szolgálatával előttünk jár. Szólt egyházunk megbecsült helyéről és szolgálatáról mai társadalmunkban, és tájékoztatást adott egyházi életünk fő munkaterületeiről is. A nagy visszhangot kiváltó előadást dr. Aimo Nikolainen hel- sinkii püspök párhuzamos előadása 'követte: „Az egyház a mai Finnországban.” Tíz pontban a mai finn egyház fő jellemvonásait ezekben jelölte meg: megújulás, tradícionalizmus, lelassult fejlődés. önállósodás és kötetlenség, hitbeli ébredés, népegyházi jelleg, sokféle egyesület, elvilápiasodás, bűnbánatban élő és arra hívó egyház. A két bevezető előadást Hark tallini érsek rövid összefoglalása egészítette ki a mai észt evangélikus egyház életéről. Megigazulás és szeretet A tanácskozás ezután egyházunk mai tanítása néhány döntő kérdésére tért át. „A megigazulás teológiája ma” — ezen a címen hirdetésének mai kérdéseivel, a megigazulás és a tevékeny szeretet belső összefüggésével, valamint a közös evangélikus tanítás lehetőségeivel a mai eltérő élet- és társadalmi helyzetekben. Az előadást követő korreferátumban dr. Pröhle Károly professzor azt hangsúlyozta, hogy az Isten előtt hitből történő megiga- zulásnak etikai hatóerővé kell válnia a keresztyének társadalmi-világi szolgálatában. Kiemelte a párbeszéd fontosságát a megosztott világában és a közös evangélikus tanítás feltételeként. Mit jelent evangélikusként élni ma? A teológiai konferencia negyedik előadását dr. Paavo Kortekan- gas finn püspök tartotta: „Mit jelent evangélikusként élni a mai világban?” Fő tétele ez volt: evangélikus hivőként élni ma azt jelenti, hogy mint kegyelemből megigazult bűnösök falak helyett hidakat építsünk a világban és önzetlen szeretetben szolgáljunk mindenkinek. Ezt az alaptételét fejtette ki az egyház ökumenikus nyitottsága, missziói küldetése és diakóniai szolgálata három fő területén. Dr. Nagy Gyula professzor ezt követő korreferátuma öt tételben arról Szólt, hogy mai evangélikus magatartásunk legfontosabb vo’násai ezek: engedjük Istent szolgálni az igén és szentségeken keresztül; legyünk készek a nyílt párbeszédre a más hitet vagy világnézetet vallókkal: etikai téren pedig végezzük a személyes dia- kóniát, segítsük a társadalmi és világméretű humanitás és igazságosság kibontakozását. Az úrvacsora közösség Krisztussal es egymással Végül az egyház belső középség szentsége, és jelentősége az istentiszteletben." Szólt az úrvacsora közösségteremtő szerepéről az egyházban, a gyermek-úrvacsora kérdéséről és a finn úrvacsorái gyakorlat néhány más kérdéséről. Keveházi László esperes korreferátumában kiemelte az úrvacsora megnövekedett jelentőségét egyházunk mai életében. Szólt arról, hogy az úrvacsora nemcsak belső egyházi közösséget teremt, hanem az emberi közösségek diakóniai szolgálatára is indít. Az utolsó előadás átvezetett a háromnapos teológiai konferencia befejezéséhez: az úrvacsorái záróistentisztelethez. Tanulságok A háromnapos, gazdag tartalmú finn—magyar—észt teológiai tanácskozás legfőbb tanulságait ezekben foglalhatjuk össze: 1. A teológiai tanítás, az egyház élete és az egyház társadalmi környezete kölcsönösen hatással vannak egymásra. 2. A mai világ más-más részein élő evangélikus egyházaknak szükségük van felismeréseik és tapasztalataik cseréjére, a párbeszédre egymással, hogy szolgálatukat jobban betölthessék. 3. Mint az egyik finn hozzászóló kifejezte: igazi evangélikusokká nem az elszigetelődéssel, hanem a többi egyházzal, a néppel és társadalommal való szeretet-kapcso- lat útján lehetünk. Hisszük, hogy a harmadik finn—magyar—észt evangélikus teológiai tanácskozás ilyen igazi, gyümölcsöket termő párbeszéd volt szeretetben, amelynek jó hatásai gazdagon érvényesülnek majd a három testvéri-egyház életében. Nagy Gyula Dr. Káldy Zoltán püspök az LVSZ Végrehajtó Bizottságának ülésén A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága augusztus 4— 14. között a finnországi Turkuban tartja ez évi rendes ülését. Az ülésen részt vesz dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke, mint a VB tagja. A VB meghallgatja Josiah Kibira elnök és Carl Mau főtitkár évi jelentését, továbbá a különböző osztályok (Tanulmányi, Egyházi Együttműködési, Világszolgálatit Kommunikációs Osztályok) igazgatóinak beszámolóit. A Nagygyűlés-Bizottság elnöke Bodi Sölling asszony, ismerteti a Budapesten tartandó VII. nagygyűlés előkészületeit, melyhez csatlakozik Carl Mau főtitkár ismertetése legutóbbi budapesti tapasztalatairól és a Magyar Előkészítő Bizottság munkájáról. Jelentős programpontja az ülésnek a nagygyűlés témájának eldöntése, melyre nézve a magyar teológiai bizottság is tett javaslatot. Mi, evangélikusok, sokszor emlegetjük a hitet. Mindig meg kell mondanunk, hogy a hit nem naiv „elhivése” olyan dolgoknak, amelyeket nem tudunk másképpen megmagyarázni, hanem bizonyosság aífelől, hogy amit Isten a Szentírás igéi, az egyház igehirdetése által tudtunkra adott, az igaz. Ezért a hitünk nem „dolgokra” irányul, hanem „személyre”: hitünk bizalom az iránt az Isten iránt, akit Jézus személyében megismertünk, aki megérti, szereti az embert es javát munkálja. Ma megkísért bennünket az a gondolat, hogy a hit leszűkíti az ember látóhatárát. Érdemes figyelni a mai vasárnap alapigéjére (ApCsel 13, 45—49), amely először is rámutat, hogy a hit perspektívája az Istennel való örök, megszakítatlan kapcsolat. A hit nemcsak a jelenre irányul, hanem a jövőt is befogja: egy olyan jövőt, amelyben ott van az az Isten, aki tninden hatalmával, gazdagságával az ember javát szolgálja A keresztyén hit célt és tartalmat ad az életnek. Isten arról is meggyőz, hogy ez a hit nem kevesek privilégiuma, nincs .numerus clausus”, nincs lezárva azoknak a száma, akik hitre juthatnak — mánt ahogyan az első keresztyének között sokan gondolták, és mint ahogyan sok mai „hivő” gondolja. Isten szíve nagyobb, mint némely „kegyes” emberé. Az egyház igehirdető szolgálata, bizonyságtevő élete még nagyon sok ember számára jelenthet segítséget arra, hogy feltáruljon előtte, a hitnek jelent és jövőt átfogó útja. Mi magunk is így lettünk hívőkké, így jutottunk arra a bizonyosságra, hogy Isten a hit által örök életre hívott el minket. MELBOURNE OKOSSÁGÁVAL, PATTAYA BUZGALMÁVAL ... A Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottságának idei, Chicagóban tartott ülésén, James Scherer professzor, a bizottság elnöke, 27 ország evangélikus missziói szakembereinek jelenlétében tartott előadásában hangsúlyozta, hogy a mai egyház közelebb van az ősegyházhoz, mint azt a legtöbben gondolják. „Egyházunk nem a jeruzsálemi, judeai és samáriai keresztyén ősközösség” — mondotta Scherer professzor, — mégis figyelemre- méitó hasonlóságok vannak a Cselekedetek könyvében (2. fejezet) leírt egyház és a mai egyház között. Scherer professzor megállapította, hogy az egyház ma a világ sok táján meglepő mértékben növekedik, „és mindez nem valami tudatos stratégia vagy módszer eredménye, hanem a megvallott hit következménye”. Példaként említette a Kínai Népköztársaságban, Etiópiában és Salvadorban élő keresztyének hűségét és helytállását. „Az egyház megtanulta, hogy az evangéliumról szóló bizonyságtétel akkor a leghitelesebb, ha az egész embernek szolgál; az igehirdetést és a szociális tanúságtételt nem választhatjuk el egymástól.” Az Egyházak Világtanácsa tavalyi melbournei világmisz- sziói konferenciáján a missziói munka és az igehirdetés hangsúlyát az igazságosságra és a megbékélésre helyezték, a lausannei mozgalom Pattayában tartott vi- lágevangélizációs konferenciáján viszont az aktív igehirdetésre és az imádságban való megújulásra — evangélikus teolgusok mindkettőből sokat tanulhatnak. „Meg kell tanulnunk, hogy Melbourne okosságát Pattaya buzgalmával kapcsoljuk egybe: hogy egyensúlyt teremtsünk a szociális igazságokért való aktív erőfeszítés, a szegényekkel és elnyomottakkal való szolidaritás valamint a még el nem végzett missziói feladat továbbvitele között, hogy a Jézus Krisztusban való üdvösség minden népnek hirdettessék” — James Scherer. A MÁSODIK ÖKUMENIKUS ZSINAT MEGÜNNEPLÉSE Isztambulban, az egykori Konstantinápolyban június 5—8. között ünnepelték a második egyetemes zsinat 1600. évfordulóját. (A zsinat véglegesen elítélte a Krisztus istenségét tagadó arianizmust, és vele szemben megfogalmazta a Nicea-konstan- tinápolyi Hitvallását.) I. Demet- riosz pátriárka szerint' az ünnepség célja többek között az volt, hogy szorosabb közösséget alakítson ki az ortodox egyházak között, és ezzel is elősegítse az egyház teljes egységéhez való visszatérését. Az ünnepségen az ortodox egyházakon kívül résztvettek az egyházi világszervezetek képviselői, közöttük Philip Potter, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, a római katolikus egyház képviseletében Maximillian für- stenbergi (Német Szövetségi Köztársaság) bíboros, valamint a Németországi Protestáns Egyház (EKB) küldöttei is. Dániel Martensen, a Lutheránus Világszövetségnek a feleke- zetközi dialógusért és ökumenikus kutatásért felelős titkára, (azóta washingtoni teológiai iskolák szövetségének vezetője) emlékeztetett arra, hogy az Ágostai Hitvallás megerősíti a Niceai Hitvallás tekintélyét. A Niceai Hitvallásnak az evangéli- kusság önértelmezésében, és így ökumenikus tevékenységében is fontos szerepe van.
