Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-26 / 30. szám
GYERMEKEKNEK. Ki a gyilkos? Mt 5, 30—26 Ne értsétek félre a kérdést! Nem a ma annyira divatos krimibeli nyomozásra utal, mikor legalább a történet végére kiderül, a szereplők melyike a gyilkos. ITT JÉZUS TESZI FEL A KÉRDÉST, annak a sokaságnak, mely körülveszi és hallgatja Öt. Amit mond nekik, annyira megdöbbentő, új, hogy hallatára a jelenlevők bizonyára felkapták fejüket, mint talán ti, a címbeli, egyházi újságban szokatlan kérdésre. Ki a gyilkos? Erre mindnyájuktól azt a választ kapta volna Jézus, ami számunkra is a legkézenfekvőbb: aki embert öl. Hiszen az emberölést abban a korban is szigorúan büntették és elítélték. Ahogyan ma is minden jóérzésű ember elítéli és büntetésre méltónak tartja ezt a tettet. Nem is ebben nem értettek egyet Jézussal, hogy aki embert öl, azt el kell ítélni. Jól ismerték, tiszteletben tartották és gyakorolták a Tízparancsolat törvényeit. A gyilkos vegye el méltó büntetését! Ez azonban rájuk nem vonatkozik. ÜGY TŰNT NEKIK MÉGIS, mintha Jézus róluk beszélne, nekik szólna, mintha ők lennének a gyilkosok!? Hiszen Jézus azt mondja: aki haragszik, aki türelmetlenül és ingerülten beszél a másikkal, aki lenézi, ostobának tartja az embertársát, mind gyilkos az. Nem túloz ez a Jézus? Mégis csak sok, hogy tisztességes embereket a gyilkosság vádjával illet?! Hiszen ki az közülünk, akit a harag, az indulat soha el ne fogott volna? Valóban túlzás, amit Jézus mond? Nem. Jézus jól látja: Ott kezd az ember gyilkossá válni, mikor szívét hatalmába keríti a harag, a gyűlölet, a gonosz indulat. Ha ennek szabad utat enged valaki, nincs messze az út a tényleges gyilkosságig. Ezért figyelmezteti Isten Káint is: „ ... a vétek az ajtó előtf leselkedik és rád vágyódik, de te uralkodhatsz rajta ...” (1 Móz 4,7). Nem érez- tétek-e ti is már, mikor valakire nagyon haragudtatok, hogy haragotokban ölni tudnátok? Jézus ezt a haragtól, indulatoktól terhes szívet akarja mássá formálni bennünk. Milyenné? Békességet kereső, megbocsátani tudó emberszívvé. Ti is tudjátok jól, hogy a gyűlölet, a harag mindig újabb gyűlöletet és haragot teremt. Se vége. se hossza ilyenkor a gyűlölködésnek: gyerekek között, felnőttek között, sokszor népek és fajok között. EGYETLEN ELLENSZERE VAN a „gyilkossá-válás”-nak: a békesség keresése. „Békijlj meg ellenfeleddel hamar, amíg úton együtt van veled ...” — mondja Jézus. Ez azt jelenti: amíg lehetséges a megbékélés. Amíg idő és alkalom van rá. Nehogy késő legyen. A gyűlölet, harag tüzét csak gyűlölettel, haraggal lehet szítani, a megbékélés, a megbocsátás eloltja azt. Jézus azt kéri minden tanítványától — tőletek is —, hogy ilyen gyűlöletoltogatók legyetek az emberek között! Sárkány Tiborné . FABINY TIBOR TANULMÁNYA OSZTRÁK FOLYÓIRATBAN A bécsi szerkesztésű „Jahrbuch Tibor teológiai akadémiai tanár für die Geschichte des Protes- Bécsben tartott előadását „Má- tantismus in Österreich" 1980/4. ria Dorottya és a magyar pro- jubileumi száma közli Fabiny testantizmus” címen. Luciha... évek óta patronálják Lacikát. Az csak ajándékokon túl, már többször között meg is látogatták védencüket otthonában. S Lacika ezt a gondoskodó szeretetüket legutóbb a Isaszegi gyülekezetünk csak így ismeri Ferencz Lászlót, aki pedig már elmúlt 20 esztendős. Lacika mozgássérült, szülés közben agyvérzést kapott, így kezével alig valamit tud kezdeni, s önállóan járni se tud, de a lábával mégis csodákra képes. Lábujjaival hibátlanul tud írógépelni, mór többször kaptam tőle „sajátlábú- lag” írt sorokat melléütés, javítás nélkül. Hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel kezeli kazettás magnóját is, természetesen ugyancsak lábbal. Kazettái közül nem egy igehirdetéseket tartalmaz, melyeket édesanyjával együtt is ki tudja hányszor hallgattak már végig otthon. Különben mind az írógép, mind pedig a magnó a szegedi kábelgyár „Április 4." Szocialista Brigádjának ajándéka, akik már „Nők Lapja” hasábjain köszönte meg. Őszintén szólva a szegediek hamarabb fedezték föl Lacikát, mint mi isaszegiek, s a magnó, írógép láttán kicsit elszégyeltük magunkat, hogy mindez nem nekünk jutott előbb az eszünkbe ... De az igazi csoda akkor kezdődik, amikor Lacika lábujjai ceruzát, filctollat fognak, és rajzolni kezd. Amióta egy képes Bibliát vittem neki ajándékba, azóta szinte szolgálatnak tekinti az abból való képek másolását. A gyermekmunkát szeretné segíteni igényes, precízen kidolgozott, ízléses képeivel. S a képeknek valóban bámulatos hatása van nemgyermekek, de felnőttek is, pláne, ha megtudják, hogy ki volt a „mester”. Mindig ünnep a kicsiny isaszegi gyülekezetnek, ha Lacikát édesanyja, aki csodálatra méltó hűséggel gondozza gyermekét, el tudja hozni az istentiszteletre vagy bibliaórára. Néha az örömtől és izgalomtól alig tud megszólalni, de szavak nélkül is érezzük: megszégyenítő, hogyan tud ö örülni mindannak (istentisztelet, ének, közösség stb.), ami nekünk sokszor természetes, megszokott sőt unalmas. A bibliaórán nemegyszer ő is hozzászól a témához, minden idegszálával igyekszik lépést tartani velünk. Ez a vágya fejeződött ki akkor is, amikor nemrégiben meglepetésemre bejelentette, hogy ő is konfirmálni szeretne. Konfirmációi Kátét kért, s én — noha ilyen esetről soha nem tanultunk a ka- techetikában — habozás nélkül kijelöltem neki a_ legfontosabb kérdéseket. S Lacika azóta tanul, készül a vizsgára és az úrvacsorái közösségbe. A másik nagy terve egy közös üdülés a Büdai Szeretetotthon gyermekeivel Fertőbozon ezen a nyáron. Az üdültetés költségeit felében az isaszegi gyülekezet vállalta magára, hiszen mindany- nyian úgy érezzük: tartozunk Lacikának. Annyit kaptunk már tőle szeretetben. figyelmességben, hogy adósai vagyunk, szeretnénk legalább valami keveset törleszteni az „egészségesek” nevében. Bár, hogy ki is az egészséges ás ki a fogyatékos, hihetetlenül nehéz kérdés. Én például még sohasem láttam Lacikát rosszkedvűnek, keserűnek, megfáradtnak, pedig még étkezni sem tud segítség nélkül . . . Hányszor érkeztem már hozzá kicsit fáradtan, rosszkedvűen, s mindig elszégyeltem magamat, amikor ő mindentől függetlenül kitörő lelkesedéssel fogadott. S joggal merül föl az izgalmas kérdés: éppen a „fogyatékosok évében” vajon nem hamis-e az embereket olyan sematikusan és egyszerűen „egészségesekre” és „fogyatékosokra” osztani?! Elalvás előtt Este van, csepp nesz se hallszik, ilyenkor pihenni kell. Az ember könnyen elalszik, ha álmokat gondol el. S bár hallgatnak itt benn a hangok, ébred a madarak kedve, róka jő, s utána cammog egy álmomba gondolt medve. Megy a medve lépegetve, végigvisz a sötét erdőn, mézet is ad, hogyha eljön — szeretek így eszegetni. Izgulnak a kicsi mackók: jut — e mindnek? Buta pockok, csak nem fognak veszekedni! Nagy düh jött medve komára — nem került sor lakomára ... Jaj, már vaksötétben álltam ... A vadállat szörnyet bömbölt!!! Mindezt csak úgy kitaláltam ... A szívem mégis dörömbölt. (A. Barto: A ház elköltözött Budapest 1975) EGYHÁZTÖRTÉNETI PÁLYAMUNKA Lacika derűjét, kiegyensúlyozottságát, őszinte szeretetét látva s megtapasztalva öröm tölti el a szívemet. Gáncs Péter Csigavonal 6. A régi spártaiak csepevész, fejletlen gyermekeiktől szabadultai?, a mi korunk az öregektől akar szabadulni Nyugaton rejtegetik az öregeket. A tőkés világ anyagi helyzetének megfelelően szanatóriumokba, pazar szociális otthonokba, előkelő intézetekbe dugja őket. Ezért látszólag fiatal, derűs és mosolygós ez a társadalom, ahogyan ezt a reklámokon látjuk. Persze a szegényebb réteg ott is együtt tél öregjeivel. A mi társadalmunk nem rejti el őket.. Képtelen is lenne rá. A pár száz szociális otthon csak a töredékükről tud gondoskodni. Itt élnek tehát közöttünk számtalan problébájukkal mindaddig, amíg a csigavonal végéhez, Kharón révéhez nem érnek. . AMÍGCSAK RENDELŐINTÉZETI, KÖRZETI ORVOSI „ESETEK’^ addig nincs is különösebb probléma. A recept türelmes papír — az orvosnak csak néhány perce van egy-egy betegre —, sok mindent elbír. A drága gyógyszereket csak úgy, mint az egyszerű fájdalomcsillapítókat, altató tablettákat. Szinte rutinkérdés, mi kell az öregeknek. Elképesztő, mennyi gyógyszert fogyasztanak. A maradékból is fél Afrikát el lehetne látni. Amikor R. K. meghalt, kétvedernyi gyógyszermaradékot öntöttek utána a szemétbe. S. B.-né gyógyszerkészlete halála utón egy kukára való volt. Gyűjtögetik, takarékoskodnak velük. újakat íratnak. Értenek is hozzá, meg nem is. s végül nem emlékeznek, melyik mire való. De a Styx partján letóboroz- nak. Türelmesen várnak Kharón ladikjára. A nagyon gyenge öreget csak végszükség esetén utalják kórházba. Legalábbis az én kerületemben erről szólnak a hitek. Az ország összes kórházi ágyának száma 95 539. Tízezer lakosra 89 jut. Ha az öregek nagy számára és betegségeikre gondolunk. akkor ez az ágyszám nekik is kevés lenne. És noha a kórházakkal kapcsolatban is szólhatnánk „elöregedésről”, mivel igen sok öreg nyomja a kórházi ágyat, mégiscsak az a feladatuk, hogy az össztársadalom gyógyításáról gondoskodjanak. Viszont a hozzátartozók többsége szeretné mihamarabb kórházban tudni öregeit. Ott biztonságban, orvosi felügyelet mellett vannak, nincs gond etetésükkel, ápolásukkal. És munkájukban sincsenek hátráltatva. A felelősséget, fáradtságot ily módon iparkodnak társadalmasítani. Van kórház, amelytől ösztönösen fél és irtózik minden öreg. Elkeresztelték ugyan a régi. hátborzongatóan kellemetlen ízű „elfekvő” nevet „utókezelő kórházra”, de a lényegen ez mit sem változtat. „Az alvilág előszobája” — ahogyan nemrég hallottam. Nem is lehet csodálkozni rajta.. HA NEM IS MINDEN PROBLÉMÁTÓL MENTESEN, de a közkórházak mégis mások. Különös szellem, társadalmi légkör alakul ki a kórtermekben. A polgári élet rangjait, címeit, díszeit itt le kell vetni, mint a menyasszonyi fátylat. Ehelyütt mindegyik pőrén „csak” beteg. Megszűnnek az ideológiai különbségek is. s a polgári életben egymást szétválasztó tényezők. A fehér ágyat nyomó, nyögdécselő betegek egyaránt az ajtót kémlelik, mjkor toppan be valaki látogatásukra. Véget nem érő elbeszélések születnek, élettragédiákat hoznak magukkal haza, a kórterem egyetlen családdá ötvöződik. A csigavonalak egymásba tekerednek. Az egyház képviselői látogathatják betegeiket, kiszolgálhatják az úri szent vacsorát, felkészíthetik híveiket a nagy útra. A papi látogatás tiszteletet parancsol, a kórtermekben senkit nem gúnyolnak, bántanak hitéért, csend és megilletődés kíséri a szent cselekményeket. A társadalomban kialakult közgondolkodás, hogv tudniillik a hit és a vallás magánügy, itt különösen respektált tény. Egyebekben elég mindenkinek a maga baja. OTTHON IS MEG LEHET HALNI. De kell-e erről beszélni? A félelem inkább azokba szorul, akik magányosak. Sz. K.-né megnyugodva mondta: „amit az Isten rám mér, elhordozom, egyedül yárom a kaszás testvért”. Mégis ott bújkál szemében a riadalom. F. G.-né azért rimánkodik. hogy őt hamarabb szólítsa haza az Isten, mint élettársát. L. L.-né egyre csak azt hajtogatja: „Ne vigyenek kórházba, itthon akarok meghalni.” T. F.-né viszont alig tudta kórházba juttatni férjét, pedig már hetek óta látta rajta, hogy halálán van. A lelkészeknek a legtöbb munkát, fáradságot, gondot az öregek jelentik. Jó szívvel végzik ezt a szolgálatot, bár igazán nehéz helyzetekben kell eligazítaniuk, vigasztalniuk és segíteniük. Májrákos volt B. L.-né. A kórház hazaküldte, ágyhoz kérte az úrvacsorát. Tudta, hogy órái vannak csupán, s ezt. kérdezte: „tessék mondani, fájni fog a halál? És mondja meg őszintén, mi vár rám odaát?” Amíg egészséges volt. minden vasárnap ott ült a templomban. Azt hittem, ő aztán igazán „érti” a hit dolgait. C. J.-t agyvérzéssé! vittek kórházba. Egyik kezével még tudott valamit kezdeni. Ezt írta egy boríték hátuljára: „ugye, nem halok meg?” A CSIGAVONAL VÉGÉN SZÁMADÁST KELLENE CSINÁLNIUK. De képesek-e erre? Egy bizonyos, az öregek nem szentek. Bár legtöbbje megcsendesedik, megalázkodik, szerényebbé válik. Mint érett kalászok, meghajolnak. Az önzést, aggodalmaskodást azonban ritkán tudják levetni. Megrögzött szokások rabjai, a ráncok mélyén a beidegződött gyanú fészkel. A sok csalódás nemegyszer kérgessé teszi szívüket, évtizedek töviseit, haragjait őrzik. Konokul tudnak gyűlölni, megbocsátani alig képesek. Ájtatoskodnak a templomban s ilyen érzülettel hallgatják az Igét, olvassák a Bibliát, vesznek Úrvacsorát. Viszont mélységesen vágyódnak szeretetre. Egy-egy gyenge simogatás könnyeket csal szemükbe. Lin Jü-Tang-i ..bölcs mosollyal” mondta a külvárosi lelkész: „egyszer mindenki megöregszik, aztán idetalál hozzánk”. Vagyis az egyházhoz, a templomba. A szociológusok egyszerűen nosztalgiának nevezik ezt a közeledést. A régi, gyermekkori templomos áhítat utáni vágynak. De vajon elintézhető-e ilyen egvszerűen ez a kérdés? Nem rejlik-e sokkal több ebben a sodródásban, vonzódásban? Nincs-e benne a lélek nyugtalansága, amely az örök. állandó dolgok után vágyakozik? A csigavonal középpontja táján, amikor álmatlanok már az éjszakák. a napnalok ólomlábakon járnak. van idő és mód a hosszú kanyarok. görbék, vargabetűk felülvizsgálására. És rájön az ember, milyen múlandó is minden. Az ifjúság elröppent, a boldogság kékmadarát sohasem tudta befogni, hajszolta magát, gyűjtött és takart, s végül minden ittmarad. A rozsda és a moly prédája lesz. Még az utódok sem becsülik. Valami biztosba akarnak kapaszkodni. Legyen az egy szalmaszál, csak biztos legyen. Ami tartást. erőt ad. Amiben meg tudnak békülni. A templomban bűn- bocsánatról.a hitről, örök életről, békességről van szó. Elvehetet- len kincsekről. Elmulasztott .de megtalálható pillanatokról, alkalmakról. És arról mindenek felett, hogy Jézus szeretete korlátlan, ebbe a szeretetbe ők is beleférnek. éz megnyugtató számukra is. S végül, küzdelmes, fáradságos, sok csalódáson keresztül vergődött életük ebben a hitben oldódik fel. Ez valami megnyugtató boldogsággal tölti el őket. Aztán szép lassan elmaradnak a haragok, rosszindulatok, gyűlölködések. mosoly ül a ráncos arcokra. megbékélnek önmagukkal és a világgal, tudják hiszik, hosv a csigavonal végén VALAKI várja őket. EZ A RIPORT AZÉRT SZÜLETETT, hogy tudatosuljon bennünk, az egyház szereti és megbecsüli az öregeket, s legalább annyi szolgálattal fordul feléjük, mint társadalmunk. Szolgálatunk erkölcsi értékét kell elsősorban felismérnünk, mert eszközeink mások, mint a társadalom eszközei. De az is célja volt e soroknak, hogy a fiatalabb nemzedék több megbecsüléssel, figyelemmel, szeretettel és áldozatkészséggel forduljon az öregek felé. Tanuljuk meg. annyi megbecsülést várhatunk el magunk is. amenpvjt nyújtani tudunk az előttünk járó nemzedéknek. Rédey Pá! A Teológiai Akadémia tanári kara 2000 forintos jutalomban részesítette Csepregi Erzsébet II, évfolyamú hallgatót az Egyháztörténeti Tanszék részérő meghirdetett „Cházár András élete és diakóniatörténeti jelentősége” című munkájáért.
