Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-21 / 25. szám

I Hiábavaló ? Ámulva csodálom aat a sziat'usa munkát, amit a Fővárosi Kertészeti Vállalat a Bosnyák téri parkban végez. Évekkel ez­előtt a XIV. kerületi Tanács nem kis anyagi áldozatával és a zuglóiak jelentős társadalmi munkájával szépen rendbe hoz­ták a Bosnyák téri parkot Amikor néhány éve a Bosnyáik térre költöztünk, öröm volt végigsétálni á parkon. Gyönyörű virágok, üde zöld pázsit, rend és tisztaság fogadta a látogatót. Azután jöttek a külföldi túristák. No nem a park szépségé­ben gyönyörködni, hanem szegényes holmijukat árulni. De jöttek üzletelő hazánkfiai is kvarcórával, számológéppel és egyéb áruval üzérkedni. Annyira jöttek, hogy a park sétányai szűknek bizonyultak. Először csak a pázsit sízélére léptek, majd lassan piactérré változtatták az egész parkot, nem kí­mélve sem a virágot, sem az üde zöld füvet. A Fővárosi Kertészeti Vállalat azonban nem adta fel a har­cot. A szántó-vető közmondásos reménységével újra meg új­ra felszántotta és fűmaggal vetette be a parkot. Nem sok eredménnyel, mert néhány hét múlva újra letaposott piactér­ré vált a park területe. Az elmúlt évben azután merészet gon­dolt a vállalt. Fakorláttal vette körül a bevetett területet, hát­ha ez megvédi a parkot! Némi eredménnyel járt is az újítás, mert az idei tavaszra csak a sétányok melletti két-három mé­teres sáv vált letaposott területté. Néhány napja újra megjelentek a kertészet dolgozói. Kis kerti traktorral felszántották a letaposott sávot, bevetették és jól meglocsolták. Éppen hazafelé jöttem, amikor a park ját­szóterénél egy idősebb hölgy megszólított. „Hiábavaló munka ez kérem — mondta. Néhány hét múlva ugyanúgy fog kinéz­ni az egész, mint eddig!” Éppen válaszolni akartam, amikor egy rendőrségi autó jelent meg a park szélén. Két egyenruhás rendőr szállt ki belőle és fürgén igyekezett az üzletelők cso­portja felé. A tömeg pillanatok alatt szétrebbent a szélrózsa minden irányába. De két későn kapcsoló árust elfogtak a tend őrei és elvitték az autóval. ,.Ez is hiábavaló fáradozás, kérem — mondta az idős bölgy. — Néhány perc múlva újra vissza­jönnek és folytatják tovább a vásárt.” Valóban így is történt. Néhány perc múlva újra zsibvásárrá változott a Bosnyák téri park. Elgondolkoztam az idős hölgy megjegyzésén. Valóban hiá­bavaló a szépért való fáradozás és a rendért való küzdelem? Én nem hiszem ezt. Hiszen nemcsak bibliai ígéret, hanem örök emberi tapasztalat is, hogy a rossz elleni harc, a szépért és a jóért való küzdelem előbb, vagy utóbb megtenni gyü­mölcseit. Én hiszem, hogy a parkban most keskenyebb lesz a letaposott sáv, s egyszer eljön az idő, amikor újra régi szép­ségében fogadja a sétálókat a Bosnyák téri park. Ekkor talán a külföldi túristák is azért jönnék majd a Bosnyák térre, hogy a park szépségében gyönyörködjenek. Természetesen addig nekik is otthon sok mindent el kell rendezne S talán egyre kevesebben lesznek üzérkedő hazánkfiai is. mert rájönnek, hogy a becsületes munka nemcsak szebb, hanem kifizetődőbb is, Álint az üzérkedés. Természetesen e cél érdekében talán egy kiesig szigorúbban és következetesebben kellene a hatósá­goknak és társadalmunknak is fellépni az üzérkedőikkel szem­ben. —i —s A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1 -töl augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. „Adj erőt szent hivatalához... ” Tésen módosítás. Megrendült arcod, szü­A gyönyörű Dunántúl, a Bakony romantikus vonulata, a látniva­lóiról ismert falu öleli magához egyházunk egyik legkisebb gyüle­kezetét. Ennek a kicsiny gyülekezetnek ünnepe volt Kantate vasárnapján új lelkészének. Riesz György volt mezőtúri lelkésznek a beiktatása. A nagy áldozattal és szeretettel felújított lelkészlakásból öt lut- herkabátos indult az ősi templom­ba. amelyet szépen megtöltöttek a helybeliek, és a környékbeliek az ünnepi istentiszteletre. Horváth József mencshelyi lel­kész. a Veszprémi Egyházmegye lelkészi tőjegyzője 2Kor 1,24 alapján elmondott igehirdetésé­ben Isten csodálatos szeretetéről szólt. ,,... Becsüld ^ kicsit, a ke­veset. Isten senkit sem uralkodás­ra küldött. Mindig építs, megbo­csátással, és megértéssel: állj min­dig az emberek mellett. Az élő hit jó gyümölcsöket teremjen, a lel­kész és a gyülekezet közös szolgá­latából, hogy összeszoruljon a bűn ereje, kitáguljon a szeretet hatal­ma. harmóniában, és békében él­hessünk ...” — mondta az espe­reshelyettes. A beiktatott lelkész Zsolt lil, 1—2 alapján tartotta meg első igehirdetését: a hegyre, a Golgota hegyére nézzünk mindnyájan, lei­kész és gyülekezet, mert onnan a miénk a bűnbócsánat, az erő, a reménység! Az istentiszteletet rövid, rendkí­vüli közgyűlés követte, ahol S. Varga Ferenc gyülekezeti fel­ügyelő köszöntötte az új lelkészt, a vendégeket, és a gyülekezetét. Horváth József espereshelyettes az egyházmegye, és annak lelké­szi munkaközössége nevében üd­vözölte az új lelkészt. Németh Fe­renc a várpalotai és az ösküi gvü- lekezetek, Zászkaliczky Péter a ba- konycsernyei és a súri gyülekeze­tek áldáskívánását adta át. Dr. Barcza Béla ielkész a hatvani gyülekezet, és a Borsod-Hevesi Egyházmegye részéről köszöntötte utódját. A parókián, a gazdagon megte­rített asztalok mellett mondta el köszöntését a helyi tanács és tár­sadalmi szervezetek nevében Zu- gor Ferenc tanácselnök — akit er­re az alkalomra legközvetlenebb munkatársai is elkísértek —. és kifejezte reménységét, hogy az új tési lelkész is kiveszi a részét a közös feladatok megoldásából. Riesz Györgynek az elhangzott köszöntésekre adott válaszából megtudtuk; szíve melegségével, hosszú évtizedek lelkipásztori ta­pasztalataival kész arra, hogy tel­jesítse az iránta megnyilvánult elvárásokat, egyházunk diakóniai teológiájának jegyében. B. B. Kölesdeii Kedves Testvérem áz Urban, Szabó Pál! Néhány napja harangzúgás köz­ben indultunk a szépen felújított, zsúfolásig megtelt kölesdi templomba, leíkésziktatásod ün­nepi istentiszteletére. Amikor odaléptél a „középre” — s az oltár előtt már ott állt tisztéhez mérten Sólyom Károly esperes — egy fo­galom jutott az eszembe: „pálya- módosítás", Ez az összetett szó az Értelmező Szótárban még nem is szerepel, az űrhajósoktól tanultuk, ők szokták a földi irányítóközpont utasításá­ra a hajtóművek bekapcsolásával módosítani az űrhajó pályáját. . Mintegy hét évvel ezelőtt Jézus Krisztus módosította életpályá­dat. Kész voltál visszaülni az is­kolapadba, jelentkeztél a Teoló­giára. Azóta mögötted van az öt év tanulmányi idő, a mohácsi lel­készavatás, a tavaszi lelkészvizs­ga... Ma fejeződött be a pálya­leid és húgod könnyei, gyülekeze­ted ragaszkodása mutatja, most már a megfelelő pályán haladsz, jó irányban. Isten országában nem szokat­lan a pályamódosítás. Jézus Urunk maga is kész volt erre. hi­szen nem tekintette zsákmánynak egyedülálló helyzetét, sőt lemon­dott dicsőségéről, szolgai formát vett fel, hozzánk lett hasonlóvá. S hány szolgájának móosítot- ta Ö a pályát! A vámszedő Lévi- ből, aki másokon gazdagodott, az ingyenvaló kegyelem evangélis­tája lett, Máté. Halászokból em­berhalászokká tette Pétert. And­rást és a többieket, Pállá formálta Sault. S ki tudná összeszámlálni az egyháztörténelem „irgalmas sa- maritánusait”, akik életük útján belebotlottak útszéli áldozatokba, s készségesen módosították miat­tuk útjukat, terveiket, egész életü­ket! Hallgatom az igehirdetéseket, az esperesét, a tiedet. Mindketten az előttünk járó Jézusról is szóltok, akinek egész élete szolgálat volt, s ezt az utat jelölte ki övéinek Módosított pálya ez a szolgálat útja, magának élő ember nem jár ezen, meg sem találja. Figyeled a köszöntésekre. Weigel Ottó fel­ügyelőre, Lackner Aladárra, a szomszéd lelkészre, aki a rádbí­zott sok kis gyülekezetét sorolja: a tolnamegyei Borjádot, Jánosm-a- jort, Kistormást, Medinát, azután Kétyet. Felsönánát és Zombát. .. Nem lehet megilletödés nélkül hallgatni Ormos Elek nyugdíjas lelkészt, aki keresztelt és konfir­mált téged, majd Szabó Péterék, húgod és sógorod mondják el a család köszöntését. Levelekről történik említés, dr. Káldy Zoltán az egyházkerület püspöke, lel­készelődöd, Mogyoróssy Gyuláik, Túrmezei Erzsébet köszöntenek. Valamennyien eszközei voltak életedben Urunknak. Hadd fogalmazzam így a ma­gam köszöntését: legyen szolgála­todon a pályamódosító Űr áldása! Oda ülnek szószéked alá az 'élet­nek „árnyékos oldalán” járó hí­vek is, ne csak vigasztald őketyde' módosítsa pályájukat igehirdeté­sed nyomán Jézus, s járjanak azontúl a „napos oldalon”. Sokan tartanak „kifelé”, családjukból, a gyülekezetből, a társadalomból, ne restelld felkeresni őket s hatá­rozott szeretettel segítsd vissza­fordítani öke.t a felelős élet út­jára! S ne feledd: szolgálatunk irá­nyítóközpontjában. mindig ott van Jézus. Ha zavarba kerülnél, Ö maga segít’ megtalálni a helyes utat. hogy mint Te, mind a rád- bízottak célhozérkezzenek. Szeretettel köszöntlek, szolga­társad az Urban: Z. P. Lelkészeink ügyeimébe Beímtás vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1981—82. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 24-cn, szerdán délután 14—18 óráig és június 25-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat abban az iskolában lehet beíratni, amelyben a ren­des beiratást végezték. A beiratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beiratást végző pedagógus előtt szóban vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Június 2-án Budapesten, a Fészek Klubban megnyílt Har­mati Béláné Polgár Rózsa tex- tilművészeti kiállítása. A meg­nyitót Fodor András költő mondotta. Ezt az alábbiakban örömmel közöljük: Negyedszázada még furcsálkodva hall­gattuk a Nemzeti Parkok emlegetését, a természetvédelem fogalmát. Ma már tud­juk mekkora valóságos, mindnyájunkat izgató problémák rejlenek mögötte. Mert a természettől való elidegenülés nemcsak abban mutatkozik, hogy kevesebbet ki­rándulunk a szabadba, s hogy gyerekeink hovatovább a panelházak csapi vízét zu- bogtatva élhetik ki csupán az elemek iránti vonzódásukat, de otthontalanná, el- idegenültté válunk oly módon is, hogy egyre inkább elveszítjük saját környezet­formáló érzékünket. Pontosabban szólva: a már-már művészinek titulált gyári szabványok, naturális hidegséggel másolt tegnapelőtti divatok, a feltünösködés ter­rorjával szemünknek szegezett agyalmá- nyok korszakában az alakító, rendező mozdulat teremtő ereje van veszélyben: a színnel, formával, anyaggal és techni­kával való meggyőzően természetes bá­násmód. Polgár Rózsát mindenekelőtt azért kell becsülnünk, mert az ősi matériák vallatá­sa közben, sokszázados kézművesség esz- kőzlöjekénU női leleményét, szorgalmát, a lélektelen dolgoknak új távlatot adó já­tékosságát, eleven kísérletező kedélyét nem vesztette el. Gobelint szőni manapság, óriási luxus! Érdemes-e ilyesmivel foglalkozni egyálta­lán? Előttünk a bizonyíték: a klasszikus technika tartalmilag megújítható. A szü­letési évvel és monogrammal vállalt csip- keteritő gobelinné való átköltése, a laza fonadékok közé másolt gyerekkori arc­képpel új minőséggé, szinte epikus-lírai önvallomássá válik, hatáskereső nosztal­gikus ötlet helyett éppen a választott mo­dell és az alkotó közti bensőséges viszony­ról szól. Hasonló — ám tragikus életrajzi mozzanatot rejt — a dátummal megje­lölt történelmi idő súlyát is magában hor­dozva — az Átlőtt katonapokróc. A sorozatban készülő műtárgyakhoz képest az ilyen alkotásokban ott lüktet létrehozójuk érzelmi nyíltsága, kifejező igénye. S az így létrehozott sajátos érték használójánál is tovább kamatozik, hiszen egyedi darabként birtokolhatja. ' A gobelin európai múltja csak néhány száz esztendő, de ki tudná megmondani, hány ezer éves a selyem útja? Felhaszná­lásának módozatait mégis éppen a század- fordulón forradalmasítja az úján föltalált, anyagon átszívódó festék, melytől fogva a szín immár nemcsak felülnyomásként kerül az anyagra. Polgár Rózsa színházi jelmezeket, ru­hákat készít, ehhez boltban nem kapható árnyalatokra van szüksége..Festés közben keretre feszíti a selymet, s egyszerre csak rádöbben, hogy az átvilágított, egymásra vetülő motívumok körül különös, fogha­tatlan, mégis igen meghitt hangulatok ke­letkeznek. Az így formált tér-testek szép­sége, jelentése a különféle megvilágítás­tól, beállítástól függően más és más. Ér­demes figyelni, menmjire nem válnak szkematikussá még az egymást kettős lepkeszárnyként fogó ying-yang-motivu- mok sem. Hiszen nemcsak a sötét-világos színek játékát Szemlelhetjük, de valami sosem tapasztalt unikumot. A legapróbb alkotórészt, magát a selyemszálat — mely egyenként is nyolc szálból van sodorva — semmi sem pótolhatja. Az átsütő fényben a hol vékony, hol vastag, festékkel befújt réteg üvegesen áttetsző, mégsem üveg, sőt, hozzá képest már-már eleven organizmus. Ezért lehetséges, hogy Polgár Rózsa szer- kesztményei a paraván létjogát is vissza- pérlik. Avagy nyugodjunk bele, hogy régi kastélyok, teremnyi szobák dekoratív kel­léke volt csupán? Most is szükség lehetne rá. Kis lakásokban, ahol több generáció él együtt, közömbös-e vajon, hogy a gye­rekek, öregek milyen elválasztó támfalat látnak ágyuk körül? A játék továbbjátszásának ötletes pél­dájaként. hadd említsem az öltözetlen női figurákat. Paraván ez is, de voltaképpen, funkcionális ihletén túl ellentétezett rit­mikájával ianzából nem más, mint tér­alakzatba költött, kétdimenziós selyem- kép. S jellemző a konstruktőr humorára, hogy ott vannak a ruhátlan hölgyek körül a megfelelő kiegészítő kellékek. Sajnos, nem merek vállalkozni az ugyancsak szellemesen, ízlésesen szerelt női ruhák jellemzésére. Egyik, eléggé nem dicsérhető tulajdonságunkat már szemlélhettük korábban, Bartók Kék­szakállú herceg vára televíziós változatá­nak Juditján. A Sass Szilvia viselte jel­mez, a testre simuló, mélytüzű anyag, a gazdagon redőzött ruhaujjak, a szinte gö­rög peplonként minden mozdulattal har­monizáló, laza esésű öltözék hosszú időre emlékezetes marad. S bizonyára megragadják figyelmünket a selyemből készült, mintája szerint nöi- férfi pizsamát imitáló bevásárlótáskák, s a különféle csomagolástechnikai minta­dobozok, melyek a jó szívvel, rossz szív­vel ajándékozók indulatait is elárulják. Csak látszólag egyszerűek ezek a tréfás készítmények, kivitelezésük éppoly ráffi- nált, mint a merészen elgondolt, megdön­tött Vizesdobozé. A lila, sötétszürke, bíbor, függönysze- rűen eső ruhák vonzón megtervezett me­legségére szavazzunk-e, vagy a gobelinek találó, életképes adaptációira, avagy a se­lyemalakzatok különös, áttetsző, atmosz­férateremtő szépségére? Mindegyikre, mert valamennyi mögött ott van a mű­vésznő konstruktív előhívó mozdulata. Az- ő személyiségének élettel és anyaggal való kontaktusa nélkül nem születhettek volna ezek az alkotások. A kortárs textiles iparművészeiben so­kan próbálják az elvadult, Ady „Min­den egész széttörött” — sorával kategori­zált mai valóságot az anyag rongyig ége­tésével, tudatos szétcibálásával, motívu­mok szándékolt véletleneivel, félbeha- gyottságával kifejezni. Szívből köszöntőm Polgár Rózsát, ami­ért nem ezt, inkább a pozitív teremtés kockázatát vállalja, hogy nem mond le a tiszta kedéllyel fogalmazott tárgyak kör­nyezetbe helyezésének természetes igé­nyéről. További munkájához nagy kitartást, sok szerencsét, fölfedező sikert kívánva kiállítását itt, a Fészek-ben megnyitom. y Fodor András: Polgár Rózsa művészetéről

Next

/
Thumbnails
Contents