Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-14 / 24. szám
Kérdőjeles mondatok Csakis az igazat? Ef 4,25 Az elmúlt alkalommal az apostolnak.a régi ember levetkőzéséről és az új ember telöltözéséről írott gondolatait láttuk. Most ez a kép egész konkréttá, gyakorlativá lesz. Mit jelent levetni a régit, és felvenni az újat? Nos, többek között azt, hogy „vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat!’’. De lehet-e mindig csak az igazat mondani? Vagy .másként, egy kicsit óvatosabban feltéve a kérdést: meg lehet-e mindig mondani az igazat? AZ IGAZSÁG KÉRDÉSE a legnagyobb mértékben személyes, egyéni probléma minden ember számára. Ebben a kérdésben nem lehet senki a néző szerepében, nincs ember, akinek szembe ne kellene nézni vele. A felnövekvő gyermek számára talán az egyik legnagyobb megrázkódtatást jelenti, amikor rájön, hogy mennyire átszövi- az emberek együttélését a hazugság. Tény az, hogy a gyermekek becsületesebbek, mint a felnőttek. Ám, hamar megtanulják, hogyan kell a dolgokat más színben feltüntetni, „átértelmezni”, kiforgatni, elködösíteni. Érdemes azért elgondolkozni azon, hogy felnőttek, akik nem hazudnak, csak legfeljebb „kozmetikáznak”, gyermekeiknél ugyanezt egyértelműen hazugságnak ítélik meg. Mindenesetre a hatás nem marad el. A példa vonzó, hiszen a gyermek hamar rájön, hogy mellébeszéléssel, szépítéssel, vagy esetenként akár egy „szükséghazugsággal” olyan kényelmesen ki lehet kerülni kényes helyzeteket. Hazudni persze nemcsak szavakkal lehet, hanem a viselkedésünkkel is. Amikor másnak, többnek, jobbnak mutatjuk mag’unkat, mint amilyenek vagyunk. így alakul ki lassan egy-egy közösségben, elsősorban a családban, és a munkahelyen a hazugság légköre. A KIMONDOTT SZÓ az írással ellentétben „elrepül”. Éppen ezért vagyunk hajlamosak arra, hogy könnyen vegyük. Ám a szó nem súlytalan. Éppen, mert „repül”, nem könnyű megállítani, s az egyszer elhangzottat visszavonni. Egy kínai bölcsről jegyezték fel, hogy egyszer elment egy asszonyhoz, aki szeretett másokról pletykálni. Szemére vetette, hogy egy bizonyos esetben valótlanságot állított. és ezzel valakinek nagy kárt okozott a becsületében. Az aSz- szony ezt mondta: elmegyek mindenkihez, akikkel beszéltem, és megmondom, hogy nem volt igaz, amit arról az emberről terjesztettem. A bölcs így válaszolt neki: „Először végy egy zsák tollat, menj fel egy magas toronyba, és szórd szét a szélbe a tollat. Ha aztán egyenként mindet össze tudod szedni, akkor azt is vissza tudod vonni, amit beszéltél.” AHOL HAZUGSÁG VAN, Ott nem lehet igaz emberi közösség. A hazugság bizalmatlanná tesz, elszigetel, és falakat emel. Házas- társak, munkatársak, fiatal és idős nemzedék, de népek és nemzetek között is. Bizalom csak ott alakulhat ki, ahol tudom a másikról, hogy nem gondol mást,.mint amit mond, és nem cselekszik másként, mint ahogy beszél. Emberi kapcsolatainknak ezért alapvető szükséglete az igazság, szavainkban és tetteinkben egyaránt. Bizalom nélkül lehetetlen együtt élni. Isten a S. paranccsal éppen ezt a bizalmat, és rajta keresztül az emberi közösséget védi. „Ne szólj hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen”, vagyis ne hazudj! Jézus szava ugyanígy figyelmeztet: „a ti beszédetekben az igen legyen igény a nem pedig nem.” (Mt 5,37.) Nincs helye tehát az elködösített, kétértelmű, nem világos beszédnek, mert „ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van”. NINCSENEK MÉGIS „SZÜKSÉGHAZUGSÁGOK”? Meg lehet mondani mindig az igazat? Megmondhatja a titkárnő, hogy a főnök bent van, csak éppen senkit nem akar látni? Vagy megmondhatja-e az orvos a haldokló betegnek, hogy nincs remény? Egy bizonyos. Hazugságot nem lehet mondani, még „szükségből” sem. Vessétek le — írja Pál. Az igazságot kell szólni, nem vitás. De az életben lehetnek helyzetek, amikor nem mindegy, hogyan szóljuk az igazságot. Előfordulhat, hogy nem kell mindent mondani, amit elmondhatnánk, amit tudunk. Csak annyit, amennyivel nem ártunk. Mert bármilyen furcsa is, de az igazsággal is lehet annyit ártani, mint a hazugsággal. Az igazság gyógyszer. De, mint minden gyógyszer, helytelenül alkalmazva, rosszul adagolva halálos méreg lehet! Kárt okozhat! Az igazsággal vissza is lehet élni. Lehet vele kíméletlenül vagdalkozni, sebeket ütni, megbántani. Egy régi igazság; mindaz, amit kimondasz, igaz kell, hogy legyen. De nem mindent kell kimondanod, ami igaz! Nincsenek „szükséghazugságok”. Szóljatok igazat — írja az apostol. Mindig, minden körülmények között! A titkárnő is, és az orvos is, és mindenki. Ám ez nem jelenti azt, hogy akkor-kíméletleneknek kell lennünk az igazság nevében. A helyesen adagolt, és főleg szeretettel mondott igazság mindig elviselhető. S hogy mikor, mennyit, és hogyan mondjunk el az igazságból, arra nézve is eligazít a szeretet nagy parancsa. Augusztinusz mondta: szeress, és tégy, amit akarsz! Itt így alkalmazhatjuk: szeresd azt, akinek az igazságot meg akarod mondani! Lehet, hogy utána már nem is mondasz semmit. Vagy, ha mégis, , az nem lesz bántó, sértő, kegyetlen. A SZERETET NAGYOBB AZ IGAZSÁGNÁL, ezt soha ne feledjük! És ez nem ügyes kibújás az igazság szólása alól, hanem Isten mértéke. Mert bár az Isten igazsága az, hogy bűneink miatt méltók vagyunk az ö ítéletére, szere- tete nagyobb ennél. Jézus Krisztus az életét adta értünk, bűnös emberekért. Enélkül belehalnánk Isten igazságába. így azonban el tudjuk fogadni, és hordozni. Nagy dolog az igazság, de legnagyobb a szeretet! Balicza Iván Miért? Vonatom fut, robog. Hegyek, folyók, falvak, városok ... Milyen szép ez a mi féltett, édes magyar hazánk! Csak ne látnék annyi szemetet^ amikor gyönyörködve kinézek. Szemét és hulladék sfnek mellett, töltéseken. Nem takarhatja el tavasszal vadvirágok tarka szépsége sem. Miért? Miért? Feleletet hiába keresek. Ha a külső a belső külseje, a szivek is ilyen szemetesek?! Türmezei Erzsébet Sokan örüljenek ! A Bács-Kiskun Egyházmegye diakóniai napja Jubilate vasárnapján gyűltek össze a Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezeteinek diakóniai munkásai Csengődön, hogy elcsendesedve erőt merítsenek, feladatokat felvállaljanak, és tapasztalatokkal segítsék egymást szolgálatukban. Az idei egyházmegyei diakóniai- napot a gyülekezeti diakónia kérdéseinek szentelték. MÁR A MEGNYITÓ ÁHÍTAT kitűzte a feladatot: Krisztus befogadott minket — mi pedig fogadjuk be egymást! A vasárnap igéje (Mk 2,18—22) alapján Tóth- Szöllös Mihály esperes hirdette az igét, és így fogalmazott: „ahol Jézus van. ott az örömnek van helye. Szélesítsétek az öröm tartományát otthon a gyülekezetben a betegek, magánosok, alkoholizmus útján botorkálok között. Segítsetek, hogy sokan örülhessenek!” A nap folyamán három előadás vitt egyre közelebb a gyülekezetben végzendő diakóniai vállaláshoz. Az első „Diakóniai feladataink áttekintése" címmel felvázolta az egyház egész diakóniáját, az intézményektől egészen a gyülekezeti gondozásig, sőt megmutatta azt is, hogy a szolgálattal minden embertársunknak adósai vagyunk az egész társadalomban, az egész emberiség körében. A második előadásban Nagy- bocskai Vilmos diakóniai előadó „A gyülekezeti diakóniai munka egyházi és társadalmi szempontból” — címmel közelítette a kérdést a napi, gyülekezeti és otthoni feladatokhoz, megjelölve azokat a lehetőségeket, ahol a lelkésznek segíthetnek, a gyülekezet egésze nevében szolgálhatnak. A harmadik előadás gyakorlati útmutatást adott. Sárkány Tiborné, csengődi helyettes lelkész „Kapcsolatfelvétel a rászorultakkal” — címmel arról beszélt, hogy miként keressük fel a rászorultakat, beszélgessünk-e, vagy inkább hallgassuk őket, milyen tanácsokat adjunk, miről számoljunk be lelkészünknek. AZ ELŐADÁSOKAT SZÉLES KÖRŰ MEGBESZÉLÉS követte. Többen beszéltek eddigi munkájukról, betegek, alkoholisták, és életüket eldobni készülők között. Jó volt hallani, hogy vannak már ilyen segítők egy-egy gyülekezetünkben, akik nem elégednek meg azzal, hogy Krisztus befogadta őket. de maguk is igyekeznek másokat gyógyítani, megkötözöttsé- güktől szabaddá tenni, az élet örömét visszaadni. Egyik presbiter arról szólt, hogy most világosodott meg előtte, mennyire fontos szolgálat az, amit környezetünk védelmében tehet más emberekért, az emberi életért. A vasárnapi együttlét öröme átfűtötte a szolgálni készek kis csoportját. Reméljük, nem fakult meg örömük a következő hétköznapokon sem,, és segítenek szélesíteni az öröm tartományát, hogy sokan örülhessenek! T. Sz M. JÚNIUS 17. — IMÁDSÁG A LESZERELÉSÉRT A Keresztyén Békekonferencia felhívására június 17-én a hatodik alkalommal lesz a leszerelésért való imádkozás napja. Az emberiség történetében még sohasem kellett annyira imádkozni, mint 1981-ben, amikor egymillió hirosimai bombának megfelelő atomfegyver van Földünkön felhalmozva. A keresztyén hit és élet még sohasem volt ennyire egymásra utalva, mint most, amikor az emberiség puszta léte - forog veszélyben. Egy atomháborúnak csak vesztesei lennének, ezt az emberiség nem engedheti meg magának. Kérjük az Urat, adjon belátást, megértést, bölcs szívet, nekünk és mindazoknak, akiknek szükségük van rá, hogy a fegyverkezési verseny véget érjen, és napjainkat — az emberiség napjait — ne minden eddiginél pusz- títóbb fegyverek áryékában kelljen számlálnunk. 1 A i MASA il R N AI Pl 6 ÉJ E „Nem láthat bár e íöltli szem...“ 2 Móz 33,18—33 Nyilván nem könnyű rangsort, értékrendet tenni érzékszerveink között. Mindegyik fontos, megvan a sajátos funkciója a valóság észlelésére, megismerésére. Mégis úgy gondolom, hogy a látás az elsők között foglal helyet. Felemelő érzés látni a természet csodálatos színeit, formáit. Látni az emberi élet ezernyi rezdülését. TERMÉSZETES VÁGYUNK A LÁTÁS. Aki régóta van távol, vagy még sohasem találkoztunk vele; amerre még soha nem jártunk, látni szeretnénk, hogy közelebbről ismerhessük meg. Látni az Istent! Mózestől Fülöp apostolon át mindmáig sokféleképpen fogalmazódott meg a hivő lélek vágya: mutasd meg nekem dicsőségedet! Hadd legyen teljesebb a bizonyosságom, a tapasztalatom. Hogy necsak ü hit erejével, hanem a látás örömével is szolgálhassalak, hirdessem nagyságodat. Istent azonban földi szem nem láthatja isteni mivoltában. A bűn olyan szakadékot támasztott, amely lehetetlenné teszi az Isten-ember kapcsolatának ezt a közvetlenebb formáját. Van azonban, amit láthat. Valamit a fenségéből, hatalmából. Ahogy pl. Berzsenyi írja egyik versében: „Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Megtapasztalhatja erejét, szeretetét. És hallhatja a Nevét, azaz Öt magát a kijelentett Igében, és a testté lett Igében, a Jézus Krisztusban. Bizony, Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül. Mintegy „hátulról”, a „visszájáról” valamit megláthatunk belőle. ÍGÉRETE SZERINT MAJD EGYSZER LÁTÁSSÁ LESZ A HIT. Addig is azonban sokkal többet tudunk Róla, mint amennyit megcselekedhetünk. Kényszerítő tényeket keresünk, hogy mentegessük engedetlen szivünket, önzőén követelőzők vagyunk, még ha olykor szerényen fogalmazunk is, vagy a szolgálat érdekében állónak. Így érezte akadálynak annak idején Pál apostol a betegségét, s kérte Istentől, vegye el a tövist a testéből. Isten azonban azt mondta neki: „Elég néked az én kegyelmem!" Elég az, amit kapunk, ahhoz, hogy eleget tehessünk feladatainknak. Hogy jól végezzük azokat. Erre adott nyitott kaput, zöld utat Isten. Mózes is ment engedelmesen. A népet tovább kellett vezetni az Ígéret földje felé. Az eltört kőtáblákat újra kellett írni, hogy legyen iránytű az úton a magatartásban. Ha Mózes nem is láthatta meg Istent, Isten jelenlétével vezette, igazgatta népével együtt a jövendő felé. NEKÜNK IS ADVA VAN AZ A TÉR, AHOL SZOLGÁLNUNK LEHET ÉS KELL. Feladatainkat kell jól látnunk és hűségesen végeznünk egyénileg és közösségileg, családban és társadalomban. Életünk Isten védelme alatt van, Ű őrzi a bűnös embert is a szolgálatra. amelyre elhívta. Hátulról látni az Istent, az is őt jelöli meg. Nyelvünkben az „Isten háta mögött" kifejezés az elhagyatott, nehéz körülményeket jelenti. Mintha az Isten sem nézne oda. De ha ezek a körülmények Istentől vannak, a türelem és engedelmesség életet teremt. Jó lenne olykor többet látni, de hogy láthassunk, hűséggel helyt kell állnunk és fáradhatatlanul tevékenykednünk. Azután majd meglátjuk, hogy lesz erő, lesz eredmény. Mert Isten elsősorban nem a csodák által akar célhoz juttatni, hanem az odaadó engedelmesség által. Az „Jst.en háta” Isiéit megtartó kegyelmét jelenti. Mintha nem venné észre bűnös engedetlenségeinket. Pedig eközben maga végzi a megváltás, megújítás munkáját. „Egy rövid szempillantásra elhagytalak. de nagy irgalommal összegyújtelek.” Ady Endre így vall: „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten, járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” Mózes pedig így értette: „a kőszikla hasadéká- ba állítalak és kezemmel betakarlak.” AZ ISTEN JELENLÉTE SZOLGÁLATUNK LEHETŐSÉGE. Életben tart, hogy rajtunk keresztül mutassa meg, mennyire szereti a Tőle elszakadt embert, mennyire szánja azokat, akik háborogva, reménytelenül, elcsüggedve róják vándordíjukat a jövendő felé. Isten valóban jót akar és a célhoz akar eljuttatni. Most még nem láthatunk mindent, nem láthatjuk a teljességet sem, Istent sem, de belső örömmel és bizonyossággal valljuk: „Bár arcod rejtve van nekem, mégis felém ragyog." Kovács Pál Imádkozzunk! Úristen dicsérünk Téged, hogy bár nem láthatunk, mégis tieid lehetünk. Irgalmas szereteted csodája ez. Amit mi elrontottunk, Te Te helyreállítottad; amit mi eitékozoitunk, Te megtisztítottad, hogy meggazdagíts általa. Te adtad életünket, szeretteinket, munkánkat, hazánkat és egész világunkat. Add. hogy ezekben felismerjük atyai ajándékaidat, becsüljük őket és segítsük rendeltetésükben. Igazgasd Szcntlclkeddel gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, hogy jó és szent akaratod érvényesüljön életünkben, szolgálatunkban. Tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. — Szentháromság ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 1—8 (9—15); az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 33, 18—33. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KÚSA LÁSZLÓ rákoskeresztúri lelkész. — SOPRON. A gyülekezet felújított temetőkápolnájának meg- áldása június 13-án, szombaton délután 5 órakor istentisztelet keretében Asz. A szolgálatot D. Dr. Ottlyk Ernő püspök végzi. — Június 14-én,* vasárnap a 8, 9, 10 órai istentiszteletek szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő püspök végzi. — MÜZEUMÜGY. Az Evangélikus Országos Múzeum Soproni Gyűjteményi Kiállításának megnyitása június 14-én, vasárnap délután 3 órakor lesz. A kiállítást dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője nyitja meg. — HALÁLOZÁS. Kozma Ferenc, a fehérvárcsurgói gyülekezet hosszú időn keresztül hűséges pénztárosa 63 éves korában, május 7-én elhunyt. Temetése május 9-én volt nagy részvét mellett a fehérvárcsurgói temetőben, Koporsójánál Nagy Tibor székesfehérvári lelkész hirdette a feltámadás igéjét. — Mészáros Miklós, a kuri- tyáni leánygyülekezet évtizedeken át hűséges gondonoka 80 éves korában elhunyt. Temetése május 25-én volt, amelyen Buchalla Ödön sajókazai lelkész hirdette a vigasztalás igéjét. „Hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk.” — Boros István, a nemescsói gyülekezet tagja 74 éves korában május 25-én elhunyt. Temetése május 27-én volt a nemescsói temetőben Weltler Sándor lelkész szolgálatával. „Tudom, hogy Megváltóm él, és porom fölött megáll.”
