Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-07 / 23. szám

Mennyit ér egy ember?

Az egyházi lapok munkatársai, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és az Állami Egyházügyi Hivatalnak rendezésében május közepén egy termelőszövetkezeti látogatáson vettek részt. Meglátogattuk a vácszentlászlói mezőgazdasági termelőszövetkezetet. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a termelőszövetkezet energikus elnökének, dr. Furulyái Jánosnak beszámoló szavait, és még nagyobb izgalommal tekintettük meg a három falura kiterjedő, hatezer hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzemet.

Az elnök beszámolójából elsősorban az ragadott meg, hogy mennyire ipari üzemmé lett a mezőgazdaság. Míg, például régen az aratás volt az egyik legtöbb munkáskezet igénylő, legnehezebb mezőgazdasági munka, ma a vácszentlászlói termelőszövetkezet ezerkétszáz hektárnyi búzáját a tizenkét kombájn alig egy hét alatt takarítja be, s mindehhez alig húsz emberre van szükség. Igaz — fűzte hozzá az elnök — ez nem olcsó dolog, mert egy emberi munkaerő kiváltásához kereken egymillió forint beruházásra van szükség.

Vács'zentlászílón tehát — s bátran hbzzátehet j ük — nálunk Magyarországon kereken egymillió forintot ér egy ember. De ha a kórházakra, orvosi rendelőkre, szociális intézményekre, a gyermekgondozásra, vagy a családok üdültetésére lordított öszegeket nézzük, akkor talán még magasabbra is rúg ez a taksa. Jól is van ez így, mert nálunk nemcsak az elmélet mondja, hanem a gyakorlat is bizonyítja, hogy legfőbb érték az ember.

Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatnunk, hogy ezt a drága értéket felelőtlenségünkkel és vigyázatlanságunkkal milyen gyakran tesszük kockára. A közúti balesetek elemzése például arról szól, hogy a közúti balesetek nagy része nagyobb fegyelemmel és felelősséggel elkerülhető lenne. Sok ország tapasztalata bizonyítja, hogy a gépkocsipark növekedésének nem szükségszerű velejáróra a közúti balesetek számának növekedése. Ha a közlekedésben is szem előtt tartanánk. hogy milyen drága az emberi élet, akkor nem kellene hetenként három-négy életerős, és munkabíró társunkat közúti baleset következtében eltemetnünk.

Vácszentlászlói látogatásunk reggelén kaptuk a hírt a pápa ellen elkövetett merényletről. Ezzel kapcsolatban a kommentátorok rámutattak arra, hogy aiz utóbbi időben az egész világon ijesztően növekszik a terrorcselekmények: száma. A világ sok országában egyes csoportok, vagy egyének, jól átgondolt — vagy sokszor egyáltalán meg nem fontolt. — céljaik érdekében egészen esztelen és értelmetlen módon számtalan emberi életet tesznek kockára. Mert. náluk nem a legfőbb érték, hanem esztelen játékszer az ember.

Amikor örömmel állapítjuk meg, hogy nálunk Magyarországon szocialista társadalmunk a legtöbbre értékeli és minden eszközzel védi az emberi életet, vigyázzunk airra, hogy az emberi életet játékszernek tekintő, esztelen magatartás nehogy hozzánk is „begyűrűzzön”.

—i—s

MOZGÁS AUTÓ NÉLKÜL

A wittenbergi egyházi kutató- intézet ezzel a felhívással (Mobil ohne Auto) fordujt a Német Demokratikus Köztársaság evangélikus gyülekezeteihez, hogy májusban az utolsó hétvégét tegyék „autómentessé”. Bár a környezetvédelem és a jövő kérdései ezzel nem oldódnak meg, a felhívás mégis hasznos vitákat és kezdeményezéseket hozhat. Sok keresztyén értette meg, hogy felelős a környezet megőrzéséért, a jövőért. A felhívás nem egyszerűen azt kívánja, hogy ezen a hétvégén mondjanak le á:2 futózás örömeiről. Sokkal inkább arról van szó, hogy gondolkodjanak rajta, hogyan is közlekedjenek gépjárművek nélkül, és hogyan töltsék a hétvégét. Az intézet kéri a gyülekezeteket, hogy minél többen csatlakozzanak a felhíváshoz.

RÓMAI KATOLIKUS—ANGLIKÁN DIALÓGUS

Robert Runde canterbury-i érsek a Westminster apátságban tartott előadásában kijelentette, hogy személyes és teológiai okokból egyaránt mélyen átérzi, hogy mennyire szükséges lenne az anglikánok és a római katolikusok közötti egység. Meggyőződésének alapelve: az anglikán egyház nem szakadhat el a római katolikus egyháztól, de nem is olvadhat bele. A dialógusnak nehéz

kérdéseket kell még tisztáznia, ilyen például a születésszabályozás, a papi nőtlenség, valamint a Vatikánhoz való viszony, és végül, de nem utolsósorban, hogy mit jelent és mit nem a pápaság egyetemessége. „Nagyon remélem, hogy II. János Pál pápa jövő évi angliai látogatása során egy lépéssel közelebb kerülünk az egységhez.” — mondotta Runde érsek.

Lj orgona az ötven éves gödöllői templomban

GÖDÖLLŐ VÁROSI ASODIK, lépten-nyomon ezt tapasztalja az ember, ha ott jár és körülnéz. Igaz, ma még talán átmenet falu és város között. A régi örökségnek, a falunak tagadhatatlanul sok nyoma van még: kicsiny házak, falusi utcák. Ugyanakkor gombamódra „nőnek” a hatalmas, több emeletes lakóházak, sőt. lakótelepek. hogy az egyeteméről egyéb kulturális létesítményekről és ipari üzemekről ne is beszéljünk. Most éppen aluljárót építenek a város szívében a városiasodó forgalom miatt. Ma ez persze sok vesződséggel. talán bosz- szankodással is jár. később azonban bizonyosan a város egyik büszkesége lesz.

AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOM szerényen, de nem észrevétlenül áll a város közepén éppen ötven éve. A gödöllői gyülekezet sok szép álma, küzdelme és áldozata valósult meg. amikor ötven évvel ezelőtt. 1931-ben felszentelték és átadták szolgálatának templomukat, Ötven év még nem nagy idő. de már történelem. S ráadásul hazánknak és egyházunknak olyan történelmi szakasza, amely súlyos és gyászos is volt — hiszen a templom felszentelése után már érződött a világháború szele. Ugyanez az ötven év a felszabadulás utáni, a kezdeti talán tétovább, de reménységes kezdés idejét is jelöli Ez alatt az ötven év alatt több lelkész hirdette az

igét, több nemzedék hallgatta azt. Ötven éve áll tehat a gödöllői templom és hívogat Isten imádá- sára.

SZÉP. ÜJ ORGONÁT építtetett a gyülekezet az 50. évfordulóra. A régi orgona-harmónium már megtette szolgálatát. Nem arról van szó, hogy az már nem jó, inkább arról, hogy a mai nemzedék is bizonyságát akarta adni: nemcsak hálás a templomért, hanem tenni is kész érte. Nemcsak őrizni akarják az örökséget, hanem teljesíteni is. Ezért fogott össze a nem nagy gyülekezet nagy áldozattal. mert, az orgona' kereken 150 000.— Ft-ba került. E sorok írója nem hivatott az orgona szakszerű leírására. De annak közlésére igen, hogy amikor elhangzott: „most pedig szólaljon meg az új orgona Isten dicsőségére” — s. felcsendült az orgona hangja, akkor beíatyolosodtak a szemek és átmelegedtek a szívek.

A KÉT ALKALMAT EGYÜTT ÜNNEPELTE a gyülekezet: a templom 50 éves évfordulóját és az orgona felszentelését. Dr. Kólán Zoltán püspök, aki éppen külföldi hivatalos úton volt. az orgona felszentelésével Keveházi lAszlót, a Pest megyei egyházmegye esperesét bízta meg. Az ünnep jelentőségét megértve s esvben emelve is meaíelent Gödöllő város Tanácsa V. B. elnöke és a város NHF-bizottsága titkára is.

Az 59 esztendős templom és az ríj orgona építésének történetét Bízik László helyi lelkész mondta el. Az új orgonát Ferenczy Bea, a gyülekezet kántora szólaltatta meg. Este pedig Ella István orgonaművész adott hangversenyt, s felesége énekelt a szép ünnepélyen.

„ELGONDOLKOZUNK ÉS DICSÉRÜNK” — ez a két szó foglalta össze a kettős ünnepre kiválasztott két zsoltárt és az igehirdetést is. „Szeretetedről elgondolkozunk templomodban”. Furcsa talán, de a templom az elgon- dolkozás helye is. Lehet gondolkozni történelmünkön, mai utunkon. életünkön. Döntő módon azonban Isten hordozó, felemelő, simogató szeretetén, minden embert átölelő irgalmán gondolkozhatunk el. S minél mélyebben gondolkozunk el erről, annál erősebben és őszintébben tör fel a mi szívünkből is a másik zsoltár hangja: ..Dicsérjétek az Urat!” A zsoltárban egy zenekar segítette Istent dicsérni a gyülekezetét, most az orgona, amely valóban „zenekar”. S az igazi dicséret nemcsak ének, hanem élef és szolgálat is.

AZ 5« ÉVES TEMPLOM ÉS AZ Ü.J ORGONA segítse a gödöllői gyülekezetei ebben valóban : „Sze- reteteden elgondolkozunk és dicsérünk téged Urunk.”

K. L.

Teológusok a nyugati végeken

Lassan hagyománnyá válik, hogy teológiai hallgatóink egy nagyobb csoportja nagyhéten egy- egy táj gyülekezteit látogatja meg szolgálatával. Somogy—Zala, Kelet-Békés, Nyugat-Békés és Kemenesalja után ebben az esztendőben a Vasi Egyházmegye nyugati részén élő gyülekezeteink meglátogatására .került sor. Dr. Sclme- czi János otthonigazgató vezetésével tizenhárom hallgató vett részt ezen a nagyhéti szolgálaton.

EGY HÉT LEFORGÁSA ALATT kilenc anyagyülekezet (Szombathely, Kőszeg, Bük, Nemescsó, Ná- dasd, Nemeskolta, Szentgotthárd, Örimagyarósd és Körmend), valamint tizenegy leánygyülekezel (Kiszsidány. Gór, Lőcs, Szeleste, Püspökmolnári, Viszik, Zalahás- hágy, Szaknyér, Katafa, Szarvaskend és Hegy hát hodász) híveivel találkoztak a jövő lelkészei. A legtöbb gyülekezetben Krisztus Urunk szenvedésének történetét adták elő dramatizált formában. Közben Bach-korálok éneklésével mélyítették el a nagyheti hangulatot. A Passió után mindenütt rövid igehirdetés hangzott el Jézus szenvedésének és kereszthalálának mai üzenetéről. Ahol egy időben több csoportban szolgáltak, ott „A kereszt titka — az evangélium közepe” (Jn 3, 10) összefoglaló címmel igyekeztek

megszólaltatni a keresztről áradó evangélium üzenetét.

A JÖVÖ LELKÉSZEI SZAMARA igen nagy élményt jelentett, hogy a gyülekezetekkel való találkozáskor megismerhették egy táj evangélikusságának jellegzetes kegyességét. Találkoztak nagy gyülekezetekkel és tipikus szórványban élő kis csoportokkal. Nehéz lenne választani, hogy a sok gazdag élmény közül melyiket emeljük ki, de feltétlenül meg kell említenünk a kiszsidá- nyiak lelkesedését ahol a hatvanhét lélekből több, mint ötve- nen voltak jelen a kis templomban és hallgatták meg a Passiót, Példamutató volt a nemescsóiak összetartása is, ahol az egész társgyülekezet nagy területéről gyűltek össze és töltötték meg a hívek a nemescsói artikuláris templomot. Valahogy igy jöhettek össze evangélikus őseink régen is ebbe a templomba, csak sokkal nagyobb területről. Ugyanezt tapasztaltuk egyházunk legnyugatibb gyülekezetében Szent- gotthárdon is. ahol az őrség evangélikusságának felével találkozhattunk, a másik felének pedig Örimagyarósdon és fiijaiban szolgálhattunk. Felejthetetlen volt a nagypéntek esti búcsúszolgálatunk a körmendi templomban. A

hatalmas templom szinte zsúfolásig megtelt hívekkel.

A SOK SZOLGÁLAT KÖZBEN arra is jutott idő. hogy a jel legzetes nyuga t - magyarországi táj szépségeiben gyönyörködhessünk és sok-sok műemlék épületünket megcsodálhassunk. A szombathelyi római emlékektől kezdve a történelmi légkört árasztó kőszegi váron, a jaki, a csem- peszkopácsi, a gutatötlösi, a ma- gyrtrszecsödi és az őriszentpéteri műemlék templomokon át a szala- foi Pityerszer kontyos házaiig és a jellegzetes őrségi szoknyás haranglábakig a műemlékeknek olyan sorozatát láthattuk, hogy e sok látnivaló tudatunkban való feldolgozására igen sok időre van szükség. A tavasz érkezését lehelő kőszegi erdők és őrségi legelők illata mellett néhány órára élvezhettük a büki gyógyfürdő kellemes melegét is. A legfelejthetetlenebb mégis az volt, hogy . .megtűröd nettünk” gyülekezeteink. lelkésztestvéreink és evangélikus híveink szeretetének közösséget árasztó fürdőiében. Hi.sz- szük. hogv ez az élmény elkíséri a szolgálaton részt vevő teológusokat egész szolgálatukban. Istennek legven hála. embereknek pedig köszönet ezért az inspiráló, meleg szere tetért.

Sclmeczi János

Énekkaraink életéből

Budahegyv idék

A kiszűrődő ének hangjai nyomán csakhamar megtalálom a bu- dahegyvidéki gyülekezet kórusát. Kedd este van. Éppen folyik a próba. A kórus tagjai egy nagy asztal körül ülnek, az asztalfőn Rezessy László karvezető. Az asztalon kották, hangolósíp, háttérben a harmonium. Praetorius „Most Uram elbocsájtod” című művét tanulják. Sürgős a készülés, hiszen a negyedszázada hagyományos Kantáte-vasárnapi egyházzenei áhítatra készülnek, amelyen a budahegyvidéki, budavári és kelenföldi gyülekezetek énekkarai együtt szolgálnak. (A riport még a közös szolgálat előtt készült, amelyről lapunk későbbi számában adunk beszámolót. — szerk.)

Hogy a próbát ne zavarjam, megkérem dr. Kardos Ernőt, a kórus legrégebbi tagját, jöjjön át velem a lelkészi hivatalba, hogy ott beszélgethessünk. Szeretettel és lelkesedéssel beszél az énekkar múltiáról és a jelenlegi szolgálatról.

— 1938-ban indult meg a munka Rezessy László vezetésével, aki egy hosszabb megszakítás után. 3 évvel ezelőtt ismét visszavette, a

kórus vezetését. Én 1949 óta vagyok az énekkar tagja. De menjünk fel-az emeletre, ahol mutatok valamit.

Az emeletre érve 3 serleget vesz elő a szekrényből:

— Ezeket különböző énekkari versenyeken nyerte kórusunk! Talán 1937—49. között élte a kórus virágkorát. Akkor 40—60 tagú együttes működött. Szerepeltek az Országos Protestáns Napokon is. A következő időszakban — mikor Rezessy László az egri főiskolán működött, mint zenetanár. mások vezették a kórust. Felsorolom a neveket is: Peskó Zoltán. Gyi messy Károlyné. Gárdonyi Zoltánná, Mossócsy Vilmos, Gárdonyi Hajna, Veöreös Enikő. A szolgálat, egv évet, leszámítva megszakítás nélkül folyt.

— Hány tagú most a kórus?

— 26-an vagyunk. A tagok zöme régi. Kedden 5—Vu7-ig tartjuk a próbát. Nyáron szünet van.

— Gyakran szerepeltek?

— Saját gyülekezetünkben évi

10—12 szolgálatot végzünk. 3—4 zenés áhítaton éneklünk a pesthidegkúti gyülekezetben (Budai Szeretetotthonban). Itt külön is öröm az éneklés a jó akusztika miatt. A Böszörményi úti református gyülekezetben évi 2 alkalommal szolgálunk. Tavaly Ne- meskéren is énekeltünk a kelenföldi énekkarral együtt, és voltunk a nagytarcsai gyülekezetben is. Elmondhatom, hogy igazi testvéri közösség az énekkarunk. 10— 20 éves ismeretség köt össze minket. Ismerjük egymás örömét — gondját. Kedves hagyomány, hogy nyáron mindig meghívom a kórust solymári nyaralómba, ahol nagy éneklést csapunk.

— Milyen műveket énekeltek?

— Használjuk a közismert kó- rusg.vűjteményeket. Érdekességként említem, Rezessy László műveit, melyekhez kórusunk egy tagja, Mohr Tamas írja a szöveget. Távolabbi tervünk Liszt: „Via cruets*1- megtanulása.

Lassan visszatérünk a próbára. Csendben figyelem a munkát: fokozatosan alakul ki. formálódik a mű . . . Feltűnik a családias, meghitt légkör. A munka fáradtsága helyett, a muzsikálás öröme látszik az arcokon. A karvezető kitűnően illeszkedik bele az ama- tőrkúrus adta leketőségeube. Nagy tudású szakember, aki aprópénzre tudja váltani tudását. Azon kevesek egyike, akik annak idején a Zeneakadémián az Egyházzenei tanszakot végezték el. Neve jól ismert egyházunk zenei életében. Készülő énekeskönyvünk munkájában, mint a Daliami Bizottság tagja vett részt. Valamennyi énekkarunk használja „Adventtól Adventig” c. gyűjteményét.

Próba után vele és az ottmaradt kórustagokkal beszélgetek.

— Dr. Kardos Ernő elmondta már az énekkar történetét. Tőled

most a kórusmunka jelenlegi örömeiről és gondjairól szeretnék hallani.

— Gondunk az utánpótlás ... Ezért jó lenne, ha több fiatal is bekapcsolódna.

— Miben látod az énekkari munka, hajtóerejét?

— Bizonyos lelkiségre van szükség. Nem mindenki alkalmas erre a munkára. A „szolgálat benső kényszere” szükséges. Elmondhatom. van néhány ilyen tagunk. Örömünk, hoav vannak házaspárok. akik régóta együtt járnak a kórusba.

Többen is megjegyzik, hogy a hit útjának megtalálása után kapcsolódtak be a munkába, és vállalták az ezzel járó fáradtságot, áldozatot.

Élő és .szolgáló kórus ez. Alázattal és hálával adják hangjukat a gyülekezet 'szolgalatára. Kiváltságnak tartják azt. hogv énekkel építhetik Isten országát. Nem nasv létszámú kórus, de része az ..ecclesia orans et cantans Luthe- ranfj”-nak. az „imádkozó és éneklő evangélikus egyháznak”.

Gáncs Aladár