Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-10 / 19. szám

Iisahniba késsülünk

/Iss olvasó

Az írás egyháSa vagyunk. írhattam volna nagy 1-vel is, mert így is igaz. Most azonban a világhódító kicsi í . betűs szó jutott eszeimbe, melynek egyházi és világi hatalmasságokat megrettentő ereje együtt bontakozott ki a reformáció fénysugarával, és ketten együtt indítottak útjára egy új történelmi kort.

Mikor a teremtő gondolat új gépekben öltött testet, melyek ezernyi ezer példányban küldték szét az új gondolatokat világgá, hogy azok ezer új formában térjenek vissza hozzájuk, akkor ..hasította ketté a Golgota fénye á világ árnyékvető kárpitját.

Akkor lettünk mi az írott gondolat egyháza, és máig is az maradtunk. Hogy más okunk is volt rá? Hogyne! Hiszen nem voltak templomaink, ahova hatalmi szó— Húsvet után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 2, 11—2«; az igehirdetés alapigéje: Mk 2, 18—22.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 17-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VARGA GYÖRGY ba- konyszombathelyi lelkész.

— CSABDI. Április 13-án nagv- heti igehirdetés-sorozat keretében dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár szolgált a gyülekezetben.

— MISKOLC. Április 19-én, húsvét ünnepén dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár végzett- istentiszteleti szolgálatot a gyülekezetben. Ugyanaznap este ünnepélyen előadást tartott „Öt világrészben — keresztyén szemmel” címen.

hossássói

val terelhettük volna be az Ige után vágyókat, kevés volt a képzett prédikátorunk, de a nyomtatott szó megtalálta az utat kunyhóba, palotába egyaránt.

Ma, amikor az új kor fénye sokszorosára fokozódott, újra meg kell gyújtanunk elődeink mécseit és útjelzőként kitenni ablakainkba a vándorok számára, akik a reflektor fényében elvakulva, tapogatva keresik az olajmécsek meleg fényéhez vezető utat.

Egy ilyen mécses az Evangélikus Élet is. Fénye utat talál a Ju- piter-lámpák özönében, de, hogy ő maga is eljusson a mai kunyhók és paloták asztalára, ahhoz fel kell emelnünk, meg kell mutatnunk, és kezébe adunk azoknak, akik a szeretet meleg tüzére vágynak. — Fáklyahordókat keres az írás!

M. B.

— MEZŐLAK. A húsvéti ünnepeken Mitykó András teológus szolgált a hét községből álló gyülekezetben. Tóth Sándor lelkész megismertette a sokféle szolgálat áldásaival, míg a teológus szeretettel ismertette a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon életét.

— MÉRGES. Április 5-én ünnepi isetntiszetlet volt a gyülekezetben, amelyen két fiatal presbiter beiktatására került sor. Bö- ,röcz Enikő, a gyülekezet lelkésze ifj. Kovács Jenő és Pintér Sándor presbitereket iktatta be szolgálatukba. „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak.” — Ugyanezen az istentiszteleten emlékeztek meg Baráth Józsefné, sz. Haizer Arankáról, aki több, mint ötven esztendőn át volt a gyülekezet papnője. március 19-én hunyt el Gve- nesdiáson. és temetése március 24-én volt.

— TISZAFÖLDVÁR. A gyülekezet megújította presbitériumát. Az elhalálozás folytán megüresedett felügyelői tisztre Szabados Gézát, a gondnoki tisztre pedig Oravecz Lajost, presbiterekké Fejér Jánost, Szabó Imrét és Csupor Ilonát választották meg.

— MEZŐLAKON, Mihályhá- zán és Nagyacsádon böjti vallásos esteken vendégként szolgált Szakái Árpád kemeneshőgyészi lelkész és Szakái Árpádné énekkel és versmondással. Hernád Tibor veszprémi lelkész előadást tartott „Húsvéti szokások” címen, Görög Zoltán homokbödögei és Kiss Miklós lovászpatonai lelkész igehirdetéssel szolgált a szép számmal egybegyűlt híveknek. A gyülekezet új énekek tanulásával gazdagította az esteket.

EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT

lesz május 17-én. Kántáte vasárnapján délután 6 órakor a budahegyvidéki templomban (XII., Tartsay V. u. 11).

Közreműködik a bűdahegv- vidéki, budavári és kelenföldi gyülekezet énekkarainak egyesített kórusa.

Műsoron:

Bach, Praetorius és Schütz müvek.

Vezényelnek:

Bencze Gábor, Csorba István, Rezessy László és Sulyok Imre. Orgonái:

Rezessy László és Sulyok Imre. Igét hirdet:

DR. KOREN EMIL esperes

A finn—magyar egyházi kapcsolatok hajnala

JÚNIUS KÖZEPÉN 26 TAGÚ MAGYAR LELKESZKÜLDÖTT- SÉG indul a finnországi lisalmi- ba, hogy részt vegyen a Finn Evangélikus Egyház által rendezett finn—magyar—észt lelkészkonferencián. A háromnapos konferencia után a küldöttek, egyházunk püspökei, teológiai tanárok, esperesek és lelkészek az ország jvüiönbözö részein levő gyülekezetekben végeznek igehirdető szolgálatokat. Ez a látogatás is beletartozik azoknak a finn—magyar egyházi kapcsolatoknak a körébe, amelyek az első világháborút követő években kezdtek kibontakozni. Mintegy 20 éve egyre -szélesebb alapokon épül föl a két egyház gyakorlati együttműködésének épülete. 1965-ben Nikolainen Aimo, az akkori teológiai profesz- szor, jelenlegi püspök a finn Ko- timaa c. újságban ezen a címen írt erről cikket: „Űj szakasz a magyar és finn evangélikusok kapcsolatában.” Valóban új szakasz kezdődött akkor. Érdemes azonban a kapcsolatok kezdetére is visszapillantani, hogy a fejlődés annál szembetűnőbb legyen.

Visszanyúlhatnánk akár a reformációt'követő évekre, évtizedekre is. A finnek későbbi nagy reformátora Agricola éppúgy Wittenbergben tanult mintegy három esztendőn át. amint azok a magyarországi diákok, akik ott tanultak teológiát. Luther és Me lanchthon hatása egyformán érte őket. Mégis kapcsolatokról vajmi kevéssé lehet még beszélni, legfeljebb találkozásokról.

A NYELVROKOtiSÁG FELFEDEZÉSE IS jóval később történt, s ebben a vonatkozásban sem erősek az egyházhoz kapcsolódó szálak. Sajnovics János, a híres magyar jezsuita csillagász és nyelvtudós, aki a magyar és a lapp nyelv rokonságát fedezte fel, egy kaejalai finn lelkipásztorral együtt utazott a Lappföldön 1768-ban. Amikor a lelkész egy alkalommal elmondatta ,egy lapp férfival az Űrtói tanult imádságot, akkor tűnt fel Sajno- vicsnak a két nyelv egyes elemeinek hasonlósága. így szinte véletlenszerűnek mondhatók a felfedezés körülményei, tartós kapcsolatról semmiképpen sem lehet szó.

Tudunk arról is, hogy Reguly Antal, a kiváló magyar néprajz- kutató és nyelvész két évet töltött Finnországban. Ott találkozott Laestadius Lars Leevi finn lelkésszel is. Ugyancsak járt Finnországban Hunfalvy Pál, s ott Lönnrot Eliast is meglátogatta Sammatti községben, ahol Lönnrot mint laikus igehirdető gyakorlatilag a lelkész szerepét töltötte be. Ezek a 19. századi kapcsolatok nem jelentettek általában tartós és főleg egyházi szempontból nagyra értékelhető eredményt. Bár Hunfalvy Pál, az Akadémia főkönyvtárosa evangélikus ember volt, s egy időben a budavári gyülekezet felügyelője is, finnországi útja s Lönnrottal való tartós barátsága a finnugor nyelvrokonságnak voit köszönhető.

Már inkább egyházi hivatalos kapcsolatfelvételnek tűnik az az ismert adat, ami szerint 1845 októberében Székács József, a pesti egyház lelkésze, a későbbi püspök levelet írt Lipcsébe, s abban érdeklődött, hogy van-e o.tt finn tanuló az egyetemen. Igaz ugyan, hogy ő is a nyelvrokonságot kutató nyelvtudósok kérésére próbált tájékozódni, de ez az egyházi körben elindult kezdeményezés már tekinthető az egyházi káp- osolatok első jelentősebb lépésének. Sajnos, nincs arról tudomásunk, hogy Székács levelére válasz érkezett volna. Így a kezdeményezést nem követte folytatás. Legalábbis egyelőre nem.

TÖBB MINT FÉL ÉVSZÁZADNAK KELLETT ELTELNIE AH-.

HOZ, hogy egy finn lelkész, Vai- nio Niilo egyhónapos szabadság- idejét a különböző országokon való átutazásra szükséges időn felül a hazai evangélikus egyház viszonyainak tanulmányozására fordítsa. 1907 tavaszán látogatott hazánkba. Budapesten egy hetet töltött, s Nyíregyházára is ellátogatott. Útjáról, főleg a nyíregyházi tartózkodásáról Geduly Henrik nyíregyházi lelkész, a későbbi püspök számolt be az Evangélikus Orálló c. egyházi lap hasábjain. Ebből azt is megtudjuk, hogy Vainio lelkész, aki -magyar- országi útja idején 46 éves volt, egyetemi hallgató korában sajátította el a magyar nyelvet attól a Jalava professzortól, aki ugyan-' csak járt hazánkban. Jalavának ugyan — tudomásunk szerint — nem volt kapcsolata az evangélikus egyházzal, az evangélikus lelkész. Vainio, azonban természetszerűleg igyekezett megismerni egyházunkat. A látogatása során nvert tapasztalatairól érdekes értékelést adott, ugyancsak figyelemre méltó az is, amit az akkori finn viszonyokról mondott. Ez a. látogatás — bár magániellegű utazás formájában zajlott le — a két ország evangélikus egyházának kölcsönös megismerése szempont iából mégis jelentősnek mondható.

A KÉT EGYHÁZ TOVÁBBI KÖLCSÖNÖS MEGISMERÉSÉRE és az egymás érdekében végezhető szolgálat folytatására csak az első világháború befejezése után kerülhetett sor. Már az 1922 januárjában Viipuriban megtartott egyházi napokra is kapott meghívást, a magyarországi evangélikus egyház vezetősége, bár ott részünkről senki sem jelent meg. Egyházunk táviratot küldött, amelyet Gummerus püspök olvasott fel. A következő egyházi napokon, 1924 januárjában Tamperében a magyarországi evangélikus egyház képviseletében megjelent Raffay Sándor püspök és Podmaniczky Pál teológiai tanár. Voltak még Lapudban és Nurmóban is. 1924 nyarán Podmaniczky professzor még egyszer kiutazott Finnországba. Részt vett a felébredtek Lapin- lahtiban tartott ünnepén, s ott igehirdető szolgálatot is végzett.

A finnek készek voltak egyházunknak anyagi segítséget is adni. 3 millió finn márka összegű és ezen felül 72 gyermek nyaral- tatását lehetővé tevő segélyről száméi be az 1923. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyve. Az 1924. évi egyházi napokon részt vett küldöttség útján pedig szórványokban használható’ énekeskönyv céljára gyűjtött adományokat küldtek.

A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZONBAN AZ VOLT, hogy Gummerus püspök felajánlotta a helsinki egyetemen egy ösztöndíjas hely biztosítását. Ennek első ízben történő igénybevételére 1927-ben kerüli sor. Az ösztöndíjas utak megszervezése időközben átkerült a soproni teológia hatáskörébe. Itt elsősorban Podmaniczky Pál és Deák János profesz- szoroknak volt kapcsolotuk a tinn ébredési mozgalmakkal, s így az ő ajánlásaik folytán kerültek ki az ösztöndíjas hallgatók a helsinki egyetemre s a felébredtek gyülekezeti közösségeibe. Különféle hatások érték így finnországi ösztöndíjasainkat, amelyek azután hazai egyházunk belső életét tették elevenebbé, több színűvé.,Sok új egyházi munka indult el ezeknek a hatásoknak a nyomán.

Ezek voltak a finn—magyar egyházi kapcsolatok gyökerei. Ma sok minden egyéb is járul hoizá. A legfontosabb azonban az, hogy a kapcsolatok fenntartása nem lehet egyesek kedvtelése, jó .szándéka, hanem mindenkor a két egyház legmagasabb 'szinten ápolt jóviszonya a kölcsönös szeretet és szolgálat jegyében.

Vető Béla

Vannak történelmünkben vállalkozások, amelyeket csak európai mértékkel lehet mérni, amelyek meghaladják a szűkebb, kicsi haza mértékegységeit. Tulajdonképpen ilyen vállalkozás voit a 16. századi gönci esperesnek, Károlyi Gáspárnak nagy elhatározása, hogy az Európa szélén élő nép — amelyet már-már leírtak Európa közösségéből —, nyelvére lefordítsa a telje? Bibliát. Itt, a Zempléni-hegység lankáinak tövében, ahol még pislákolt valami a nemzeti szellemből, ahol a magyar etnikum néhány érintetlen foltja még parányi falvakban és mezővárosokban létezett, ahol nem szedett a török fej- és véradót, a császár nem kötelezte az egyedül üdvözítő hitet, mondom, ezen a „senki földién” született meg a 16. század magyar csodája, a Vizsolyi Biblia. Bravúr. volt a gyors fordítás, bravúr a nyomda felállítása, bravúr a tipográfia, bravúr a 7—800 testes mű megjelentetése.

KÁROLYI GÁSPÁR. A „GÖNCI REMETE”, a tudós teológus természetesen nem gondolt arra, hogy. korszakot nyit a magyar művelődés történetében. Előtte egyetlen cél lebegett, a reformáció lényegéhez tartozó és az ebből fakadó igény kielégítése, a szent iratok anyanyelvű megjelentetése. Lényegében ugyanazon az úton járt, amelyen Luther, Tyndale, Coverdale, Petri, A^i- cola és a többiek, Elkötelezese a reformációhoz ezt a két kis „Isten háta megetti” falut, ©önVizsoly*

cöt és Vizsolyt, a magyar protestantizmus Wittenbergjévé emelték, ahol a tudós munka mellett a városi rangot jelentő nyomdai manifaktúrát megteremtette. Teo-r lógusként nyúlt a kérdéshez, s a késői magyar humanizmus egyik legragyogóbb apostolává lett. Igaza van Tolnai Gábornak, Itália szerelmesének. Toscanát Dante és Petrarca tettek naggyá, Vizsolyt és Göncöt Károlyi. És noha egyháztörténeti eseménynek indult munkája, a magyar művei lődéstörténet páratlan jelenségévé lett.

Nincs kerek évfordulója az eseménynek, még kilenc év van vissza, hogy négyszázéves jubileumáról megemlékezzünk, de mert elkészült a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása, annak ünnepélyes bemutatására az eredeti környezet kínálkozott legalkalmasabbnak. Erre az alkalomra az irodalom és a magyar nyelv szerelmesei Vizsolyba zarándokoltak. Az ünnepséget az Európa Könyvkiadó, a Magyar Irodalmi Társaság, a T'IT Irodalmi választmánya és a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei szervezet rendezte.

ÍRÁSOMAT ETTŐL A BEKEZDÉSTŐL tudósítássá kellene változtatnom. De nem tudok a lírai hangvételtől szabadulni, száraznak, méltatlannak tartanám az ügyhöz képest a „tudósítást”.

Tegyék meg ezt más lapok. Engem ugyanis elöntött az érzelem forró hulláma. Horváth János, áldott emlékű professzorom katedrája előtt ültem ismét lélekben. áld Károlyit magyarázta szent elragadtatással, s így Vizsoly közel negyven év óta a magyar nyelv és szellem fellegváraként él bennem. S most, április^ 15-én, amint Tolnai Gábor akadémikust hallgattam, egy régen megszakadt fonal kötődött össze bennem, a Horváth János által fellobbantott szerelem újra lángolni kezdett. Öt is szívembe zártam, mint egykori professzoromat. Már útközben magyaráz- gatta, „arról fogok beszélni, hogy a 16. század két nagyságot adott a magyarságnak, Balassi Bálintot, aki európai szintre emelte a magyar lírát, és Károlyi Gáspárt, aki megajándékozta a nemzetet a magyar irodalmi nyelvvel.” A gönci prédikátor „költészete” fordításban rögződött, s fordításának muzsikája, dallama zsongott bennem, amíg végigröhögtünk a zempléni hegyek alján, a Hernád völgyében.

MONDOTTAM, HOGY ZARÁNDOKOK, az irodalom és a magyar nyelv szerelmesei gyülekeztek Vizsolyba. A fiatal tanácselnökasszony zavarában csak annyit tudott mondani, ..ennyien még nem voltak Vizsolyban”. Ne

is csodálkozzunk azon, hogy Tolnai Gábor professzor megillető- déssel nyitotta meg az ünnepséget: „A fakszszimile kiadás nem egyszerűen egyháztörténeti, hanem a magyar kultúra kimagasló eseménye... Az eredeti Károlyi-féle, 391 éve kiadott biblia- fordítás meghatározója volt a magyar szellemi életnek. Az egyik legnagyobb teljesítmény! Nagyságát fel sem tudjuk fogni, mivel a későbbi írók, költők az ő nyelvén fogalmaztak.”

AZ ÜNNEPSÉG MEGHATÓAN SZÉP PILLANATA VOLT, amikor Domokos János, a kiadó igazgatója kicsomagolta a hasonmás kiadást és átadta a helybeli református lelkésznek, Juhász Dezsőnek. Magam is remegve lestem — két éve várom megiele- nését —, és amint előbukkant barna, japán műbőr kötésben. aZ eredetinek tökéletes másaként, több száz ember halk moraja kísérte. Domokos János ezután a kiadással kapcsolatos izgalmas előmunkálatokat, a tipográfiai és nyomdatechnikai kérdéseket tárta fel. Elmondotta, hogy húsz év óta vajúdó kérdésre tették pontot a mai napon, hogy hányféle javaslattal kellett megbirkózni, milyen nehézségeket leküzdeni, hogy a régi szöveget új betűkkel, az archaikus kiejtések . .változtatásával jelentessék-e. meg. Olvasható szöveget hogyan állítsanak össze, hiszen a néhány ép példány féltve őrzött kincse könyvtárainknak. 1979-ben'' megszületett azután a döntés, s öt hiányos példány igénybevételével a 2408 lapos, két kötetes műhöz hozzáfoghattak. A’ Dürer Nyomda Szilágyi Tibor tipográfus közreműködésével remek munkát végzett. 28 000 példány, az előjegyzéseknek megfelelően elkészült.

Ünnepi előadást Szabó András, köszöntőt di’. Kürti László református püspök tartott.

VIZSOLYBAN NYOMTATTÁK az első magyar teljes Bibliát. Ide költözött a Bornemiszától származó és vásárolt nyomda. Károlyi viszont Göncön. Vizsolytól 20—>25 km-re levő helységben volt prédikátor. A szellemi munkát Göncön végezte. A biblianyomtatás idején itt tanult Szenczi Molnár Albert, aki a két falu között ..ingázott” Károlyi üzeneteivel. Mi is átmentünk Göncre, hoey a templomkertben álló impozáns Károlyi-szobor előtt kegyeletünket lerójuk.

NÉHÁNY ÉV MÚLVA A VIZSOLYI BIBLTA 400 éves ünnepsége lesz. Addigra reménységünk szerint a fiatalabb nemzedék pótolja a mulasztást, s a kezünkben levő^fakszimile kiadás alapján elkészül esy méltó tanulmány Károlyiról és bibliafordításáról. Talán éppen Szabó András lesz a szerzője, Tolnai Gábor tanítványa.

Kécley Pál