Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-11 / 2. szám

Mimlennapi kérdéseink Eg j iútst vag j egy vessz® sem Ó de sok szó veszítette már el igazi értékét és tartalmát a törté­nelem folyamán. S ma eredeti ér­telmének éppen a fordítottját ér­tik alatta. Nem éppen dicsérő jel­ző, ha ma azt mondják valakire: kegyes. Pedig a szó eredeti értel­me azt jelentené, hogy „kegyes életvitel”, vagyis jézusi magatar­tás a mindennapi életben. Nem vallásoskodó kifejezésekkel tarkí­tott beszédet, nem képmutató mo­solyt, hanem az ember érzésvilá­gának, gondolkodásmódjának, emberekhez való viszonyulásának a megváltozását, a krisztusi ma­gatartáshoz való alakulását je­lenti. ■ A KEGYES EMBER NEM AKARJA MEGKERÜLNI A TÖRVÉNYT. De nem csupán azért, mert a törvény tilt. Nem azért, nem mond rosszat ember­társára, nem azért nem ad to­vább egy másik ember becsületét bemocskoló hírt, mert meg ván írva: „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” —, ha­nem azért, mert megértette a lé­nyeget, hogy miért kaptuk ezt a törvényt és Jézus miért nem ha­té'ytalanította. Ha'ugyanis nem engedelmeskedünk ennek a tör­vénynek, akkor sok fölösleges fáj­dalmat, elkerülhető szenvedést okozunk. A jézusi törvénybetöltés a ke­resztyén emberben a törvénybe­tartás indítóokait változtatja meg. Ez úgy történik, hogy ab­ban az emberben, aki Őrá figyel, igéjét ismeri, kutatja, abban Jé­zus a maga .igazságosságát mun- káljá ki. Ez a Jézus által kimun­kált igazság sohasem látja egye­dül a törvény betűjét, hanem mindig mögötte látja az embert, az emberiséget, a különböző em­beri közösségeket, akiknek védel­mére született a törvény. Ez az igazság múlja felül a mindenkor farizeusok igazságát, akik csak a betűt, és a masuk elképzelését lát­ják. „A tanítványra nem a saját jócselekedetei jellemzők, hanem! hogy jók az indítóokai” — mon­dotta valaki ezzel az igével kap­csolatban. Nagyon súlyos ítélet hangzik a farizeusi igazság, tehát az Isten dicsőségét hamisan kereső és az embertársat figyelmen kívül ha­gyok felé: „... semmiképpen sem mentek be a mennyek országá­ba!” A keresztyénség egyik vég­zetes mulasztása ott kezdődik, hogy nem kérdés számára az Is­ten országába való bejutás. Ezért nem keresi a bejutás módját. Ezért engedi el a füle és a szíve mellett az igét, az igehirdetése­ket, Krisztus hívását, Krisztusnak a másik ember érdekében végzett szolgálatba állító szavát, az em­bertárs békéje őrlésének törvé­nyét. Árleszállítás van — az üz­letek. zsúfolásig megtelnek, cir- kúsz jön — tolong a tömeg. Jaj csak kapjak az olcsó anyagból, cipőből, jaj csak kapjak je­gyet ... De mi lesz velem a halál után, bejutok-e Isten országába? Vajon ha erről tartanánk közvé­leménykutatást, milyen lenne az eredmény? JÉZUS NEM TÖRLI EL .A TÖRVÉNYT, de az ő szájából és az ő keze alatt mégis egészen mássá lesz. Értelme lesz a tör­vénynek, éppen az által, hogy nem lesz széttörhetetlen bilincs az ember kezén, életén. Gondol­junk Jézus szombatnapi kalász­tépésére vagy gyógyítására. S hozzuk közelebb a példát: néma törvény semmibevétele az, ha időjárás kényszerítő hatása alatt egy-egy vasárnapot a földeken töltünk, hogy földbe kerüljön a jövő évi kenyémekvaló, vagy be­takarítsuk a termést, mint ahogy az ezen a nehéz őszön is megtör­tént. Nem bűn, ha gyárakban, üzemekben egy-egy vasárnapra azt mondják: „ma egv óvodáért, vagy iskoláért, öregekért, vagy természeti katasztrófát szenve­dettek megsegítéséért dolgozunk. Farizeus az, aki ilyen esetben a „szenteld meg az ünnepnapot” törvény betöltésére hivatkozva otthon maradna. De jól vigyáz­zunk arra is, hogy nem lehet ezt a törvényt kiiktatni. Világi sajtó statisztikája kimutatta, hogy a Békés megyei ember életében a munka áll az első helyen. Sajnos annyira első helyen, hogy na­gyon sokaknál minden más hát­térbe szorul. Jézus nem a törvény eltörlésére jött, hanem a megele- venítésére. a szeretettel való be-.- töltésére. S a fiatalok munkaim- dorának egyik gyökerét talán itt is lehet keresni: nem akarják azt az életet, azt a hétköznap-ünnep­nap egyforma robotot, amit szü­leik, nagyszülőik élnek. A mun­ka valóban „becsület és dicsőség” dolga, de a Krisztussal való talál­kozásként történő ünnepszente- lés, tehát nem a megszokásból, hanem az ige üzenetéért való templombajárás nem maradhat el a keresztyén ember életében. Lu­ther korában vissza kellett adni a munka becsületét, ma túlbecsü­lésétől kell megóvni az emberek egy jelentős százalékát és az ün­nepszentelés életnek jó ízt adó ér­tékére kell felhívni a figyelmet. A DÖNTÉS BÁTORSÁGA. LE­HETŐSÉGE, SZABADSÁGA, de ugyanakkor felelőssége is Krisz­tus követőié. Minden körülmény döntésre késztet. Itt érthetjük meg ezt az igét is: „. . . a betű öl, a Lélek megelevenít...” A tör­vény Krisztus nélkül csak azt mondja: ne! — Krisztussal: vi­gyázz, döntéseddel nem botrán- koztatsz-e meg, vagy nem károsí­tasz-e meg valakit? A jézusi törvényértelmezés so hasem öncélú. Jézus törvénybe­töltése Isten dicsőségét soha nem az ember igazi, való érdekeinek figj^elmen kívül hagyásával kere­si és szolgálja. Ezt és így kell tenni tanítványainak is, tehát ne­künk is, ma élő keresztyéneknek. Érvényes tehát a törvény, de ér­vényes' az. a szempont is minde­nek felett, amivel Jézus összefog­lalja a törvényt: „Szeresd az Urat teljes erődből... és szeresd em­bertársadat, mint önmagadat!” , Nobik Erzsébet Együtt-szolgálók csapatmunkája Presbiterek estje Békéscsabán A Kelet-Békési Egyházmegye gyülekezeteiből 70 presbiter jött össze december 10-én. Ádventi szeretetvendógség adta a keretet. A háziasszonyok, is presbiterek voltaik. Huley Alfréd missziói előadó vezette ' a műsort. Táborszky László esperes imádsága után is­mertette a presbiteri napok ha­gyományát és szükségességét. Szabó Mihályné éneke után Pová- zsai Mihály esperes-helyettes sza­valata következett. A presbiter szolgálata a gyüle­kezet érdekében címmel tartott előadást Kovács Pál igazgató lel­kész. Ismertette az Egyházi Tör­vény idevonatkozó előírásait. A presbiteri tiszt, őskeresztény gya­korlatát is elmondta. Fő mondár nivalója a szolgálat témája volt. Nem csak papok munkája ez. De nem csak a presbitereké. A szol­gálat fárasztó olykor, de örven­detes is. A presbiter figyel arra, ami körülötte van. Észreveszi hot segíthet. Több példát hozott ko­rábbi szolgálati helyéről. A szarvasi tanya világban a presbi­terek összefogták a híveket. Ha szükséges volt, felvilágosítást ad­tak. Amit nem tudtaik masuk rendbehozni, ott szóltak a.lelkész­nek. A keresztyénség, benne a oresbiterség alapvetően szolgáló közösség. Ezzel fejezte be előadá­sát Kovács PáL Az ifjúság karéneke után film­vetítés volt a békéscsabai temp­lom renoválásáról: Újjászületik hazánk legnagyobb evangélikus temploma címmel. Győri János Sámuel segédlelkész készítette. A gyülekezet és öt temploma törté­netét a filmben Táborszky László esperes ismertette. A nagytemp­lom földrengéskárait közelről lát­hattuk. A helyreállításhoz be­szerzett hatalmas fa. vas és egyéb anyagokat, gépeket és szabadtéri műhelyeket. Embereket, kik egy­házi munkásokként egész kis vál­lalatot alkotnak. Á filmben per­cek alatt történt meg a megre­pedt pillérek vasbetonnal való összekötése. A valóságban ez ezekben a hetekben fejeződött be. így a rfifffil szinte dokumentum­film.. Kísérő zenéje részben a szlovák istentiszteletből kiraga­dott részletek voltak. Teázás közben folvt a megbe­szélés, kérdés—felelet formájá­ban. A presbiteri est Brebovszky Gyula csorvási lelkész záróáhíta­tával fejeződött be. Táborszky László esperes ösz- szegezésében buzdított, hogy mint öss »tartozók, menjünk tovább. Feladataink bőven vannak. Ehhez volt nagy segítség ez az alkalom. Huley Alfréd — Vízkoreszt után, az 1. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tár: igéié: Dk 2,41—52; az igehir­detés alapigéje: 4 Móz 14,10b—23. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jar nuár 11-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Muncz Frigyes a Budai Szeretetotthonok igazgatója — CTNKOTA. 1980. december 14-én Tóth-Szöllős Mihály kecs­keméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese szolgált a gyülekezetben. Délelőtt az isten­tiszteleten igét hirdetett, a dél­utáni szeretetvendégségen pedig előadásíj tartott „Elkészült új énekeskönyvünk — hogyan ké­szüljön a gyülekezet a bevezeté­sére?” címmel. Az előadás és az utána folytatott beszélgetés külö­nös időszerűségét az adta meg, hogy a gyülekezet eddig a szarvasi énekeskönvvet. használta. Erről az énekeskönyvről is zökkenőmente­sen lehet maid áttérni az új éne- keskönyvre, megfelelő előkészü­lettel. — rAbcakapi-tárnokré­TT. Pintér János eddigi miskolci segédl°lköszt 1980, december 14- én iktatta be szolgálatába Bá­rány Gvula, a Gvőr-Soproni. Egy­házmegye esperese. Az új lel­készt az esperesen kívül Biezó Ferenc, nv. lelkész és Koháry Fe­renc bezi lelkész is köszöntötte. Rzólt a gyülekezet évtizedeken át volt kántortanítóia. Manor Sá­muel, valamint a Hazafias Nép­front helyi titkára, Fridii László, és Botka Lajos római katolikus plébános. -v.­BUDAI EGYHÁZMEGYEI DIAKŐNIAI NAP lesz január 11-én. vasárnap a budavári templomban (I. Tán­csics Mihály u. 28.) A délelőtt 9 és 11 órakor kezdődő istentiszteleteken a. DR. OTTLYK ERNŐ püspök szolgál. Délután 6 órakor TEMPLOMI ÜNNEPÉLY lesz. Énekel a Vakok Homérosz Kó­rusa, vezényel Peskó György. Bevezetőt mond: Blázy Lajos diakóniai ügyvivő-lelkész. Igét hirdet: Oltlyk Márta diakóniai lelkész. Előadást tart: D. Dr. Ottlyk Ernő püspök Zárszót mond: Dr. Koren Emil esperes ^ Orgonái: Peskó György orgonaművész A KI VASÁR MAP IGÉJE Türelmes az Úr! 4. Mózes 14,10/b-23 A bibliai szakasz megértéséhez fel kell idézni az előzményeket. Isten sok viszontagságon által, de „hatalmas kézzel és kinyújtott karral” el­vezette népét Izraelt a megígért föld — Kánaán — küszöbére. S ekkor, amikor már szinte kéznyújtásnyira volt a beteljesedés, a kiküldött ké­mek — hírhozók —, jelentésétől megrémült a nép. Mert azt jelentet­ték: termékeny, „tejjel és mézzel folyó” ugyan az a föld. de erős nép lakja, erődített városokban. A rémület lázadássá fajul: Mózes és Áron életére törnek. S felhangzik a követelés: Vissza Egyiptomba! MENNYIRE ISMERŐS MINDNYÁJUNKAK EZ A KISHITŰ MA­GATARTÁS. Előttünk az ígéretes jövő, — de meghátrálunk a várható nehézségektől. Azt szeretnénk, ha küzdelem, fáradozás nélkül ölünkbe hullana az érett gyümölcs. Ami mögöttünk van, az vonzóbbnak tűnik. A „régi jó időket” rózsaszínű ködbe vonja az emlékezés. A régvolt s kiállott nehézségeket elfeledjük, a jövő viszont, mert ismeretlen, bi­zonytalannak- s félelmetesnek tűnik. S ami a legnagyobb baj, elfeled­jük Isten nagy tetteit életünkben, azt hogy eddig is ö vezetett, hogy „csak az Úrnak nagy kegyelme” tartott meg mostanáig, s hogy ezért a jövőt is bizalommal vehetjük az ő kezéből. „Ez a nép ... meddig nem hisz énbennem, a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem!” Mennyi jelét adta Isten szeretetének, hordozó, megtartó hűségének Izrael népe életében — az Egyiptomból való kivezetéstől kezdve, de már az ősatyáknál is! S azóta, az egyház történetében s a mi személyes életünkben is. Mert Isten valósága, hatalma, dicsősége az Ö tetteiben tapasztalható meg. Így volt ez mindig és így van ez ma is. S ezek a tettek arról beszélnek, hogy ..türelmes hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegéit”. Szinte azt mondhatnák: ez a nagy téma vonul végig az egész Bib­lián: az emberi hűtlenség s Isten hűségének története. Ezért: Ne kí­sértsük — mindig újra — az Urat, mert ő sem hagy minket erőnkön felül kísérteni — int Pál apostol (1 Kor 10,1-13). Az út sohasem vezet visszafelé az egyház életében sem. a mi személyes életünkben sem, hanem mindig csak előre, Isten eddigi megsegítő nagy tetteire tá­maszkodva és ígéreteiben bizakodva. _ , A kishitű, hitszegő, engedetlen nép ellen felgerjedt haragú Isten elé veti magát Mózes, Isten embere, közbenjáró könyörgésében. Nem hivatkozik — hogyan is tehetné! — semmi érdemre, enyhítő körül­ményre, hanem egyedül Istenre magára, az ö igéjére, ígéreteire. „Mu­tasd meg hatalmad, ahogyan megmondtad.” önmagáért, dicsőségé­ért bocsásson meg az Űr hűtelen népének, nehogy vereségük, pusztu­lásuk Isten eddigi vezetésének kudarcául tűnjön, nehogy Isten dicső­sége csorbát szenvedjen más népek előtt. Pedig hiszen, nem Isten vallott kudarcot, hanem a nép hátrált meg szégyenletesen. Valóban, hányszor teljesedik be rajtunk az apostoli intelem fi­gyelmeztetése: „miattatok káromolják az Isten nevét” (Róm 2,24). Isten népének, az egyháznak, a keresztyén embernek kishitűsége, a feladatok elől való gyáva megfutamodása, a szolgálatban való meg- lankadása, az engedelmességben való megtántorodása Urának nevére hoz szégyent. ISTEN AZONBAN ENGEDI MAGÁT KÉRNI. Türelmesen meg­hallgatta Ábrahám alkudozását Sodoma-Gomoráért, elment vele a végsőkig (1 Móz 18.22-32). Valóban igaz, hogy „nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének (Jak 5,16-20). A közbenjáró imádság nem hiábavaló! Feltartóztathatja az ítéletre felemelt isteni kezet. Hi­szen Urunk — szíve szerint — áldani akar és nem sújtani. Örök, egyetlen igazi közbenjárónk Jézus Krisztus, aki szüntelen ott áll az Isten színe előtt, hogy könyörögjön érettünk, ö, aki. „fel­jebbvaló Mózesnél” (Zsid 3,1-5;14-16). öérette tart még a türelmi időt nyitva a megtérés útja, van újrakezdés. Mert Isten hosszú tűrése megtérésre hív. S a megtérés mindig a tévútról való visszafordulás és elindulás az engedelmesség új útján. Nehéz és rögös út ez. Vét­keink mindig kerülőutat tétetnek velünk. Mert Isten meghallgatja ugyan a közbenjáró könyörgését, megbocsátja hűtlenségünket, de vétkeink következményeit el kell hordozni. „Nem hagyja az Úr a bűnt büntetés nélkül.” Izrael népe fellázadt nemzedékének negyven évi sivatagi bolyongással kellett fizetni vétkéért. ÁM KEGYELEM MÉG A FENYÍTÉS IS. A büntetés iskolává vá­lik, ahol az engedelmesség leckéjét lehet megtanulni, kohóvá, amely­nek tüzéből majd megtisztulva kerülhetnek elő. Mert türelmes az Űr, fenyítésével is javunkat akarja. Az „ígéret földjének” küszöbét, csak megújult szívű nép lépheti át. Groó Gyula líDSié *1 ük. ÓZZ 5S 91 k! Szerető Atyánk a Jézus Krisztus által! Megfoghatatlan a te hűsé­ged, amelyet népednek fogadtál s amit mindig újra megerősítesz. Há­lát adunk neked, hogy erről a te hűségedről tanúskodik az evangé­lium, s hogy benne minden körülmények között megbízhatunk. Ké­rünk, ne engedd, hogy szívünk érzéketlen maradjon megtérésre indító jóságod iránt. Kérünk, ne veszítsd el méltatlanságunk miatt türelme­det, hanem vezess minket mindig újra vissza a te utaidra. (Karl Barth) tést, a gyermekekkel és fiatalok­kal pedig Pintér Márta ózdi, va­lamint Kiss Péter szombathelyi III. éves hallgatók foglalkoztak, A délutáni salgótarjáni gyüleke­zeti szeretetvendégségen ádventi műsoros estet adtak a résztvevők. — MISKOLC. 1980. december 14-én Fabiny Tamás IV. éves teológiai hallgató hirdette az igét, a délutáni szeretetvendégségen pedig a gyülekezet egykori lel­késze, dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár tartott előadást, „Advent a családban” címen. A konfirmandusok műsora mellett Balicza András presbiter, saját verseiből, Deme Dezsőné és dr. Tatár Györgyné Túrmezei Erzsé­bet költeményeiből adott elő; Szebik Ildikó zongoraszámokkal, Fabiny Tamás záró áhítattal szolgált. — JÓZSEFVÁROS. A Hazafias Népfront VIII. kerületi küldött- közgyűlése Ruttkay Levente jó­zsefvárosi lelkészt újraválasztotta a Hazafias Népfront kerületi bi­zottsága tagjai közé. Megbízta a Hazafias Népfront és a VIII. ke­rületi Tanács lapjának, a József­városnak a szerkesztésével. — A közgyűlés Ruttkay Levente lel­készt a küldöttek közé választot­ta, akik a. Hazafias Népfront bu­dapesti küldöttértekezletén vesz­nek részt. — SALGÓTARJÁN. 1980. de­cember 7-én teológusnap volt a gyülekezetben. A délelőtti isten­tiszteleten dr. Fabiny Tibor teo­lógiai akadémiai tanár hirdette az igét, Zagyvapálfalván Magyar László nyíregyházi, Karancsla- pujtón Vajda István surdi II. éves hallgatók végeztek igehirde­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents