Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-04 / 1. szám

A nemzetközi helyzet Isten a Földet az emberiségnek otthonul adta. Azt akarja, hogy ebben az Általa teremtett csodá­latos otthonban az emberek, a népek és a fajok békében, mun­kában és az Általa adott ún. kul- túrparancs megvalósításában él­jenek. Ezért olyan fájó és nehe­zen elhordozható, hogy ebben az otthonban jelenleg rendkívül sok a békét megrontó, feszültségeket teremtő, nyugtalanságot okozó esemény van. Nem mondunk nagy szavakat azzal, ha kimond­juk, veszélyben van otthonunk békéje, sőt ebben az otthonban élők élete is. Annak ellenére, hogy bizonyos javulás történt az utóbbi hónapokban, még nem múlt el otthonunkat veszélyezte­tő háború réme. Nagy a feszült­ség Nyugat és Kelet, a különböző társadalmi berendezésű államok között. A bizalmatlanság mérgezi á légkört, felgyorsult a fegyver­kezés, ezzel együtt felélénkült a hidegháború, megcsappant a né­pek közötti együttműködés kész­sége. Közel-Keleten háború van. Latin-Amerika számos országá­ban embertelen módszerekkel nyomják el az igazságosságért, az emberi jogokért és szabadságért kfizdő embereket. Többfelé a fa­sizmus újra felütötte fejét. Első­sorban Dél-Afrikában, de másutt is a fehér kisebbség megalázza, elnyomja és pusztítja és a faji megkülönböztetés számtalan for­máját alkalmazza az őslakókkal szemben. A terrorizmus is sok helyen pusztítja az emberi életet és az emberiség kulturális kin­cseit. Lehetne a sort folytatni. Ilyen körülmények között az emberiségnek ma első számú fel­adata, hogy biztosítsa a békét, megakadályozza a hagyományos és nukleáris háborút. Fáradozzék szívósan a leszerelésért, a nuk­leáris fegyverek gyártásának meg­szüntetéséért és e fegyverek meg­semmisítéséért. Munkálkodjék a politikai és katonai enyhülésért, a bizalom légkörének megteremté­séért, a gazdasági, tudományos- technikai, környezetvédelmi és kulturális együttműködés kiszéle­sítéséért. Így maradhat a Föld az emberiség otthona. Egyházunk támogat minden olyan törekvést, amely a népek közötti problémákat tárgyalások útján akarja megoldani. Ezért tá­mogatjuk a Madridban most fo­lyó európai biztonsági értekezle­tet és az ott folyó tanácskozáso­kat. De támogatunk minden olyan törekvést, amely azt célozza, hogy megvalósuljon a leszerelés, a tár­sadalmi igazságosság, a faji egyen­lőség. Mindezekért nem felejtünk el imádkozni, de dolgozni sem. Azokon a .nemzetközi fórumokon, amelyeket a Béke-világtanács rendezett, vagy amelyeket az egy­házi világszervezetek hoztak lét­re. egyházunk képviselőt egyér­telműen mondták el, hogy ma minden népnek, államférfinak és kormánynak és minden egyház­nak szerte a világon össze kell fogni a Földnek, mint a mi ott­honunknak békéjéért és az em­beri élet megmentéséért. Külügyi szolgálatunk Az elmondottakat szem elől so­ha nem tévesztve végeztük kül­ügyi szolgálatunkat az elmúlt 3 évben, és a vége felé tartó 1980- as esztendőben. Nagyon nehéz volna e jelentés keretében min­den külügyi munkánkra, teológiai konferenciákon, egyházközi talál­kozásokon, egyházi világszerve­zet i kongresszusokon és megbe­széléseken, nemzetközi békefóru- mokon való részvételünkről szá­mot adni. Mégis el kell monda­nom, hogy 4 esztendő alatt meg­közelítőleg 160 külföldi konferen­cián, kongresszuson, bilaterális és multilaterális megbeszélésen- vol­tunk ott, fejtettük ki álláspontun­Otthonunk békéje Az Országos Egyház közgyűlése II. Részlet dr. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentéséből kát, mondtuk el javaslatainkat az egyházak közötti kapcsolat mé­lyítése és gazdagítása céljából, valamint a népek barátságának építéséért. Ugyanebben a négy esztendőben megközelítőleg 80 alkalommal fogadtunk hazánk­ban külföldi egyházi vendégeket jelent. Ugyancsak igen jelentős döntés volt az LVSZ részéről, hogy az Európai Kisebbségi Evan­gélikus Egyházak most indítandó Információs Lapja előreláthatólag Budapesten fog kiadásra kerülni. Dr. Harmati Béla genfi szolgálata felé nagy reménységgel nézünk. ban és Szovjet-Észtországban élő evangélikus egyházakkal kapcso­latainkat. Különösen is jelentős volt a Gustav Adolf Egyesület közgyűlésére való meghívásunk és ott végzett szolgálatunk. Az elmúlt 4 évben új kapcso­latokat is építettünk ki. E vo­natkozásban legfontosabbnak tar­tom az etiópiai evangélikus egy­házakkal kiépített kapcsolatun­kat. Négytagú etióp egyházi de­legációt láthattunk vendégül Ma­gyarországon, és bátoríthattuk őket, hogy jó lelkiismerettel ve­gyenek részt új társadalmi rend­jük építésében. Wonno Bleij hol­land evangélikus egyházelnök magyarországi látogatása új kap­csolatfelvételt jelent a holland evangélikus egyházzal. Kapcso­latot építettünk ki a brazíliai evangélikus egyházzal abból az alkalomból, hogy 1979-ben az LVSZ Végrehajtó Bizottsága Join- willében tartott ülésével össze­függésben meglátogathattam a brazíliai evangélikus egyházat. Oj kapcsolatot jelent az argentí­nai evangélikus egyházhoz fűző­dő kapcsolat is. Annak elnöke, Klenk Lajos ez évben volt egy­házunk vendége. Egyháztörténe­tünkben először prédikált a Deák téri templomban a canterburyi érsek, Goggan személyében, majd "észt vettem az új érseknek, Rüinee-nek Canterburyben tör­tént beiktatásán. Ez is ú.j kapcso­lat. De nem sorolom tovább. Ta­lán a főbb vonalak kirajzolódtak. Hisszük, hogy a sok-sok kölcsö­nös látogatás, konferenciákon va­ló részvétel, személyes beszélge­tések, elhangzott felszólalások nem voltak hiábavalók. Annyi bi­zonyos — és ezt Isten iránti há­lával mondjuk el —, hogy egyhá­zunknak becsülete van a világ evangélikusságának nagy család­jában, sőt a felekezeti határokon túl is. Azt is megelégedéssel tapasz­taljuk, hogy a nemzetközi fe­szültségek közepette az Egyházi Világszervezetek általában egy­házhoz méltó magatartást tanúsí­tanak és a békéltetés szolgálatá­ban látják feladatukat, és erre vonatkozólag több nyilatkozatot is tettek. Az ökumenizmus helyzete Ügy látom, lehetetlen megke­rülnöm ezt a kérdést, és ha rövi­den is, néhány szót ejtenünk kell erről. Elsősorban az Egyházak Világtanácsa a letéteményese an­nak, hogy az ökumenizmus je­gyében segítse a kapcsolatok épí­tését a tagegyházak között, to­vábbá a Római Katolikus Egyház és az EVT, valamint annak tag­egyházai között. Egy évtizeddel ezelőtt az EVT igen nagy remé­nyeket fűzött a Római Katolikus Egyházzal való kapcsolatok el­mélyítéséhez, sőt ahhoz, hogy a Római Katolikus Egyház esetleg belép az Egyházak Világtanácsá­ba. Aztán jött a csalódás, de szá­mos kapcsolat kiépítése folyt to­vább. II. János Pál pápa idejé­ben bizonyos beszűkülés történt az ökumenizmus területén. Za­Az Egyházak Világtanácsa mun­kájában is részt vettünk. Elso- sorDan a Hit es Egyházszervezet Bizottságban és a Segélybizott- ságban. Örülünk annak xs, hogy Ökumenikus Tanácsunk meghí­vására az EVT elnöksége már kétszer Budapesten találkozott a kelet-európai egyházak képvise­lőivel. A találkozáson aktívan vettünk részt. Az Európai Egyházak Konfe­renciáján elsősorban dr. Nagy Gyula professzor munkáján ke­resztül voltunk állandóan jelen. De ott voltunk a krétai nagy­gyűlésen is háromtagú delegáció­val és Madridban, a madridi európai biztonsági konferencia előkészítésén. A Keresztyén Bé­kekonferencia elsősorban szív­ügyünk. Ez az a konferencia, amely a . nemzetközi helyzet ösz- szeíüggéseiben a legkonkrétabb egyházi szót mondja ki. Részt vettünk az 1978-ban Prágában tartott nagygyűlésen, majd Eise- nachban tartott folytatólagos bi­zottsági ülésen. Örülünk, hogy egyházunk képviselője a munka­bizottságnak, vagyis a tulajdon­képpeni végrehajtó bizottságnak tagja. Messzemenő segítséget sze­retnénk adni a jövőben is a kon­ferencia munkájához. Ifj. Görög Tibor lelkész jó szolgálatot vé­gez Prágában, a KBK központ­jában. Az egyházak közötti találkozá­sokból szeretném kiemelni a svéd és finn evangélikus egyházak ve­zetőinek egyházunk vezetőivel és gyülekezeteinkkel való megélén­kült találkozását. Olof Sundby svéd érsek látogatása egyházunk­nál és a mi egyházunk delegá­ciójának svédországi látogatása tovább építette és erősítette kap­csolatainkat. Meghívásom Finn­országba előbb Juva érsek, aztán Kortegangas püspök részéről és az ő látogatásuk Magyarországon üj lendületet adott a finn és ma­gyar egyházi kapcsolatoknak. To­vábblépés történt a kapcsolatok fejlesztésében azáltal is, hogy 1981-ben a finn egyház meghí­vására magyar—finn—észt egy­házi konferenciát tartunk, ame­lyen mintegy 25 magyar evangé­likus lelkísz vesz részt. Tovább szélesítettük az NSZK- ban, az NDK-ban, Gsehszlovákiá­és csoportokat. Külügyi munkánk során - több esetben régi kapcso­latokat elevenítettünk fel, más esetben új kapcsolatokat létesí­tettünk, ismét más esetben kap­csolatainkat új tartalommal és célkitűzésekkel gazdagítottuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezek a külügyi szolgálatok nem­csak egyházunk és a külföldön élő egyhazak között érleltek jó gyümölcsöket, hanem közvetve, de gyakran közvetlenül is segí­tették a • népek közötti jobb meg­értést és barátságot. Az említett 160 külföldi és ha­zánkba 80 alkalommal érkező vendégek közötti szolgálatokból nehéz kiemelni a legfontosabba­kat, mégis néhányra külön is fel­hívom a figyelmet. Nagyon ele­venné vált az elmúlt négy esz­tendőben a Lutheránus Világszö­vetséghez fűződő kapcsolatunk. Az 1977-ben Dar es Salaamban tartott nagygyűlésen két előadást is. tartottunk, és az ott történt válaszás alapján egyházunk kép­viselője tagja lett a végrehajtó bizottságnak. Ugyanott átnyúj­tottuk egyházunk teológiai hozzá­járulását angol nyelven. Ez volt a nagygyűlésen az egyetlen ilyen hozzájárulás a tagegyházak ré­széről. Egyházunk iránti biza­lomnak és megbecsülésnek te­kintjük, hogy az LVSZ 3 dialógus bizottságában van magyar kép­viselet, éspedig az LVSZ-nek a a Vatikánnal, az ortodox egyhá­zakkal és az anglikánokkal foly­tatót párbeszéd céljára alakult bizottságban. De ott vagyunk ven­dégként az LVSZ Tanulmányi Bi­zottságában is. örülünk, hogy egyházunk képviselője részt ve­hetett annak a nyilatkozatnak a kidolgozásában is, amely az LVSZ-nek a madridi európai biz­tonsági értekezlettel kapcsolatos álláspontját juttatta kifejezésre. Meghívást nyertünk a Monroviá- ban tartott összafrikai Evangéli­kus Konzultációra is, valamint a Manilában tartott összázsiai misz- sziói konferenciára is. Mégis, a legjelentősebb számunkra, hogy az 1984-ben vendégül láthatjuk az LVSZ nagygyűlését. Meghívá­sunk elfogadása és realizálása nemcsak egyházunk számára, ha­nem egész társadalmunk számára is megbecsülést és előremutatást Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentését terjeszti elő Balra dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, jobbra dr. Ottlyk Ernő püspök varta a kapcsolatokat több olyan intézkedés, amelyből 'arra lehe­tett következtetni, hogy a pápa nem kívánja az ökumenikus kap­csolatok továbbépítését. Gondol­junk például az ún. Küng-esetre, vagy arra, hogy bizonyos hivata­los római katolikus személyisé­gek nyilatkozata ellenére, áz Ágostai Hitvallás 450 éves ju­bileumán nem történt meg ró­mai katolikus részről az Ágostai Hitvallásnak valamilyen formá­ban való elismerése. Most vi­szont újabb hírek érkeztek a pá­pának a Német Szövetségi Köz­társaságban tett látogatása kap­csán. A pápa hivatalba lépése óta először tett látogatást egy olyan országban, ahol a protestánsok a lakosságnak legalább a felét al­kotják. Találkozott itt protestáns egyházi vezetőkkel és dialógust folytatott velük. A hírek szerint többek között a pápa ott ezt mondta:' „Luther a 16. század elején zarándokként, de kereső­ként és kérdezőként érkezett Ró­mába az apostol fejedelmek sír­jához. Ma én jövök önökhöz, Lu­ther Márton szellemi örököseihez, zarándokként jövök. Jövök, hogy ebben a megváltozott világban történő találkozással jelet adjak arról, hogy hitünk központi tit­kaiban összetartozunk.” A pápa ezt is mondta: „Visszatekintve az egyházi életnek azokban a nehéz években (ti. a háború al-att) tör­tént kiépítésére, hálásan emléke­zünk meg e tartomány sok evan­gélikus gyülekezetéről, melyek hosszú ideig megnyitották templo­mukat a katolikus keresztének előtt is. Elsősorban bátorítani sze­retnélek benneteket arra, hogy az evangélikus keresztyén testvérei­tekkel való kapcsolatot őszinte hitben keressétek és mélyítsétek.” Lohse evangélikus püspök ezt mondotta: „Azt kívánjuk, hogy a ma elkezdődött beszélgetés foly­tatódjék, és kérjük a kegyelmes Istent, áldja meg önt szerteágazó szolgálatában.” Mi, magyarorszá­gi evangélikusok azt reméljük, hogy e találkozások után a Vati­kán több nyitottságot mutat az ökumenizmus irányában, és lehe­tővé válik az őszinte párbeszéd egyházaink közötti kapcsolatok­ról, elválasztó tényezőkről és bi­zonyos közös szolgálatok végzé­séről. : Hazai összefüggésben evangéli­kus egyházunk szívből örül an­nak, hogy elsősoi'ban a reformá­tus egyházhoz meleg testvéri kap­csolatok fűznek bennünket. Köl­csönösen tudunk szolgálni egy­más szószékein, és tudunk együtt úrvacsorázni. Egyformán ítéljük meg szolgálatunk alapjait és cél­jait, és teljesen egyek vagyunk népünk szolgálatában. A Szabad- Egyházak Tanácsa új elnökségét szeretettel köszöntöttük, és bizo­nyosak vagyunk abban,hogy kap­csolataink tovább mélyülnek, és szolgálataink kölcsönösen gazda­gíthatják egymást. Az ortodox egyházakhoz kipróbált kapcsola­tok fűznek bennünket. Annak is örülünk, hogy a római katolikus egyház vezetőihez sok személyes kapcsolat fűz bennünket, és a Hazafias Népfront által rende­zett papi békegyűléseken együtt tanácskozhatunk népünk érdeké­ben folyó szolgálatunkról. Ugyan­akkor, úgy látom, hogy több pon­ton kapcsolatainkat jó volna ren­dezni, illetve előbbre vinni. Foly­tatni kellene a jó pár évvel ez­előtt elkezdett, de lényegében ab­bamaradt dialógust. AUGSBURGI BÉKEDÍJ Az „Augsburgi Békeünnep” 25 000 márkás díjáj, először 1985- ben, a város fennállásának két­ezredik évfordulóján ítélik oda. A békeünnepséget 1650-től kezd­ve, a harmincéves háború (1618— 1648) befejezésének emlékére ren­dezik meg. A díjat a felekezetek közötti megértés, együttműködés érdekében végzett munkájukért teológusok, politikusok, művészek, szeretetintézmények és feiekezet- kutató intézetek kaphatják meg. A díj odaítélése a Bajorországi Evangélikus Egyház által létre­hozott bizottság feladata lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents