Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám

i GYERMEKEKNEK Az első keresztvén vértanú ..írok nektek, ifjak.,.” A legdrágább név Nagy volt a nyugtalanság a fa­rizeusok között, de általában a zsidó vallási élet vezető köreiben. Sehogy sem sikerül pontot tenni a „Jézus-ügy” végére. Pedig igazán mindent elkövettek annak érde­kében. hogy végérvényesen elné­mítsák ezt a „veszélyes mozgal­mat”. Amikor olyan gyorsan és várakozáson felül könnyen sike­rült a názáreti ácsfiút keresztre juttatni, már úgy érezték, hogy újra rendben lesz minden. Újra ők irányítják a vallási életet, és a nép csak őket követi. Igazán gon­dosak és elővigyázatosak voltak, mert még a halott Jézus sírját is őriztették. De minden hiába, az őrök csődöt vallottak, a holttest eltűnt, és hiába a fenyegetés, a megvesztegetés, nem lehet .meg­állítani a futótűzként terjedő hírt arról, hogy ez a Jézus állítólag feltámadt, összegyűjtötte szétszó­ródott. gyáva tanítványait, akikre mostanában egyszerűen nem le­het ráismerni. Hogy mi történt velük, senki sem érti. Jézus ugyan már nincsen közöttük, ezt ők is beismerik, hogy állítólag mennyibe ment. de olyan példátlanul bát­ran és hangosan hirdetik, hogy mégiscsak ő volt a Megváltó, aki él és legyőzte a halált, hogy töme­gek kezdenek újra rájuk figyelni. Sőt mi több. egyre többen el is fogadják, hogy valóban ez a ná­záreti Jézus a várva várt Krisztus, az Isten Fia. közösségek, gyüleke­zetek szerveződnek igehirdető apostolokkal. szeretetszolgálatot végző diakónusokkal. De hát mi lesz velünk, ha ez így megy to­vább? Végül még feleslegessé vá­lunk a nép szemében, hiába a fő­papi pompa. az áldozatok, a tem­plomi kultusz, ha a mezítlábas apostolok szavára hallgatnak! Őket kell elnémítani, hiszen ré­gi igazság, hogyha megverik, vagy még inkább ha megölik a pásztort, akkor elszéled a nyáj. Ügy látszik Jézussal nem volt ilyen egyszerű leszámolni, de talán ezek a jött- ment apostolok, diakónusok köny- nvebb ellenfelek lesznek. Ezzel a reménységgel indultak a „tisztogató” akciók. A szentnek vélt cél érdekében nem nagyon válogattak a vallási vezetők az — TEOLÓGUS OTTHON. A teológiai hallgatók l!)79-ben 220 anyagyülekézetben végezték szupplikációs, vagy teológusnapi szolgálatot. Ezeken az alkalmakon a gyülekezetek 814 848.— Ft ado­mánnyal járultak hozzá lelkész­képzésünk támogatásához. A Teo­eszközökben. Ha éppen úgy kí­vánta „Isten ügyének védelme”, hát hamis tanúkat fogadtak föl, akik jó pénzért olyan „bizonyí­tékokkal” szolgáltak, amilyet, csak akartak. így kerüli István diakónus is „Mózes törvénye elleni izgatás és istenkáromlás” súlyos vádjával a főpap elé. Csakhogy a kihallgatás során hamarosan kiderült, hogy nem István az igazi vádlott, ha­nem valójában az Isten akaratát újra meg újra megtagadó zsidó­ság került a vádlottak padjára. S az igazság olyannyira fájt, hogy sürgősen el kellett némítani Ist­ván ajkán Isten ítéletét. Mint minden bizonnyal jól ismeritek, a legborzasztóbb „megoldást” vá­lasztották: halálra kövezték Ist­vánt. Hol volt már ekkor a Gamaliel tanácsa szerinti józan bölcsesség, hogy az ítélkezést Istenre kell hagyni?! Egyik leghűségesebb ta­nítványa is elégtelenre vizsgázik, mert ott látjuk Sault is a vér­szomjas, dühöngő kivégzőosztag­ban. Ha nem is ő hajítja a köve­ket talán, de egyetértőén nézi vé­gig a kegyetlen, gyilkosságot, mi­közben az emberségükből kivet­kőzött önkéntes hóhérok éppen az ő Iába elé rakják le felső ruháikat, hogy még gyorsabban végezhesse­nek, az „istenkáromlóval”. Csakhogy Saul nemcsak látta a történteket, hanem hallotta, hal­lania kellett a bősz ordítozás kö­zepette is. hogy az „istenkáromló” imádkozik, mégpedig őérte is. gyilkosaiért is. S ez felettébb fur­csa, érthetetlen, nyugtalanító je­lenség volt. A törvényt jól isme­rő farizeus ilyet még nem hallott, hogy valaki a kivégzőiért is kö­nyörögni tudjon. Miféle új tör­vény. rend lehet az. ahol még az ellenséget is lehet szeretni?. Igye­kezett elhessegetni magától a fel­kavaró kérdéseket. de István utol­só mondatától sehogy sem sike­rült szabadulnia: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Még nem is sejtette, hogy Isten mennyire meghallgatta ezt az imádságot éppen vele kapcsoíatban is . .. # G. P. lógus Otthon igazgatója és hall­gatói hálásan köszönik meg a gyü­lekezeteknek és a lelkészeknek azt a szeretetek amellyel a szuppli- kációk és teológusnapok alkalmá­val őket fogadták- és azt az áldo­zatkész felelősségei, ^mellyel lel­készképzésünk ügyét hordozzak. „Szén tol lessék meg a le neved" A név arra való, hogy megkü­lönböztessen embereket egymás­tól. Tudjuk mindannyian, hogy külön világot takar és más-más személyiséget jelöl a különböző nevek sokasága. Ma már ritkán beszélünk komolyan olyasmiről, régen azonban a szó szoros értel­mében is megfogalmazták, hogy a név, amelyet viselünk, kötelez egyfajta magatartásra. Mert nem­csak megkülönböztet, bizonyos fokig jellemez is. Családi nevek­ért hihetetlen összegeket fizettek ki vagyonukból az emberek, csak azért, hogy ne „akármilyen” nevük legyen. Sokszor sikerült is megvásárolni, ilyen-olyan eszkö­zökkel egy kiemelt, különösen tisztéletet parancsoló nevet, de ha az életmód nem hitelesítette, nem állt vele párhuzamban, nem sokat segített a még oly drága áron megszerzett név sem. Mit értek a megvásárolt nevek züllött, gonosz, becstelen, ki tudja, milyen okból naggyá lett kisemberek életében? De sók emberi gyötre­lem és mennyi hazugság tapad ahhoz, ahogyan neveket szerezték, nevekkel kereskedtek és velük visszaéltek emberek a történelem során! Irodalmunk legkülönbö­zőbb területein bukkantak fel azok a szánalomra méltóan ér­téktelen emberek, akik gazdag ne­mesek voltak hajdanában, aztán semmijük sem maradt s megpró­bálták utolsó lehetőségként a ne­vüket áruba bocsátani. Akkor kezdődtek a csalódások, ha a ve­vőknek nem tetszett a hangzás, sok vagy kevés volt benne a más­salhangzó, nem volt elég régi a családfa, elég tetszetős a címer s így aztán vásár nélkül távoztak. Kútba esett egy. teljesen szétzi­lált ,élet utolsó, kétségbeesett ak­ciója is ... NEM VÉLETLEN, HOGY. A MIATYÁNK LEGELSŐ KÉRÉSE éppen egy névvel kapcsolatos. Az­zal a névvel, amely minden embe­ri ügyeskedés és vallásos fejlődés nélkül kezdettől fogva adott, pá­ratlan név: Isten neve. Jézus na­gyon jól ismerte az ember gyen­géit és látta, mennyire nem tud­juk megbecsülni ezt a nevet. Ész­revette. mennyire nincs a helyén. Kiesett vagy talán sosem került oda igazán. A tanítványok is leg­följebb az emberi értékrend sze­riül, az emberi nevek sorába tud­ták odaállítani Isten nevét. Vagy a másik oldal: hihetetlen fénnyel csillogtatta, de ezt a fajta hasz­nálatot sém követte semmilyen irányába. Isten nevét, mindig két oldalról támadja az ember: visz- szaél vele beszédében és életében. De itt azt hiszem, meg kellene magyaráznunk a „szenteltessék” kifejezést. Hiszen alig értjük, legföljebb valami misztikus, gyö­nyörű csengése van a számunkra. Talán jobhan érzékeljük a lénye­get, ha így fejezzük ki : a Te netted legyen a legértékesebb! EGY EMBERI ÉLETBEN SOK NÉV KERÜL ÉLÉNK. Felkapunk sikeres művészeket és a puszta kiejtésükre lázba jövünk. Bará­taink neve hosszú idő után is fe­lejthetetlen élmények emlékét idézi bennünk. Akit szeretünk, annak nevei is egész személyisé­gét, hozzá kapcsolódó érzésein­ket varázsolja elénk. Az a kérdé­sünk, hogy a nevek tengerében Isten neve és annak értéke hova kerül az életünkben? Egyáltalán lehet erről fiatalon mondani va­lamit vagy ez idős emberek ki­váltsága és lehetősége csupán? Valószínű,'hogy a téma elég távol áll tőlünjc, pedig míndannyiunk életében megtalálhatók annak je- * lei — éspedig nem is akármilye­nek ! — hogy nevünk az O névével találkozott. Mjnt minden, ez is a keresztségben kezdődött. Nevem találkozott az Övével. Gyenge életem az Ö erős kezével. Elhang­zott mindenre, minden szép és nehéz percre a nyilatkozata: ma­garáiénak tudlak. Nem ártana, ha a fiók mélyéről előásnánk meg­porosodott keresztelési emlékla­punkat vagy megpróbálnánk szü­léinktől megkérdezni: mi is volt az a bibliai móndat, amit keresz- teléskor olvasott és Isten szava­ként útravalóul adott a lelkész. Biztos lenne annak a régi mon­datnak ma is üzenete a számunk­ra. Legtöbbünk életében megtör­tént a második találkozás is: a konfirmációi oltárnál. Most már t.udalosun kerüli az élelem Isten elé s Ö a régi mondattal fogadott újra el s ígért hűséget egész éle­tem számára. Az Ö ígéretei pedig igazak! Jelentett-e valami értéket számunkra ez a második találko­zás? Fölfedeztük-e 'benne Isten szeretetépek felénk áradását? Nevezetes igék Bizonyára sokszor hallottátok már ezt az igét: „Légy hű mind halálig és neked ado-m az élet koronáját!” 1. Ki mondta kinek ezt a mon­datot? 2. Melyik országban van ma az a város, ahol é mondás címzett­je élt? Elnel'-e ma ebben az or­szágban keresztyének? 3. Mire utal „az élet koronája” kifejezés? írjunk le legalább még egy bibliai helyet, amely a koronát ilyen értelemben hasz­nálja! 4. Milyen alkalommal , szoktuk mondani a gyermekeknek ezt az igét? Megfejtéseiteket, a következő címre küldjétek be február 10-ig: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest. Puskin u. 12.. 1088. Megfejtéseitekre nevetek és lak­címetek mellé azt is írjátok oda, hány évesek vagytok. — CSOMÄD. Karácsony máso­dik napján adott hálát Istennek és köszöntötte a gyülekezet kán­torát, Koreny Mihályt, aki több, mint negyven esztendőn át hűsé­gesen végezte szolgálatát. A nyug­díjba ment 78 éves kántornak a gyülekezet lelkésze, Eszlényi László, Lucsán Márton ny. lel­kész. ifj. Krizsán 'János. Matejka Mártonné, Lucsán Pál, Klenovszki Lászlóné és Stefanidesz Pál kö­szönte meg Krisztusra figyelését, gyülekezet szeretetét. AKÁRMILYEN IS A VÁLA­SZUNK. csak így kérdezhetünk tovább: hogyan válhat a legérte- kesebb - névvé életünkben Isten neve? Mindenekelőtt akkor, ha nem marad féltve őrzött, jó jrjé- lyen elásott kincs. Ha naponként a felszínre kerül. Ha megszólítom Öt, ha nevét úgy tudom kimonda­ni, mint az én Atyám nevét. Ha tudom, egyáltalán nem mindegy, mi történik az életemben, hiszen a legértékesebb név állt az indu­lásnál és ott lesz akkor is. amikor minden emberi név és cím elvész. S ott van most is. amikor rá fi­gyelhetek, biztos lehetek jelenlé­tében, bármi történik velem. Kér­hetem tőle, ne hozzak szégyent rá. hanem szavaimon,, cselekedetei­men keresztül is növekedjék kö­rülöttem a legdrágább név értéke és úonzása. ifj. Szabó Lajos Alkalmasságunk az Istentől van... Teológusok látogatása a Deák téren Melegen, erőteljesen, hittel, re­ménységgel beszélt a Teológus Otthon igazgatója, dr. Selmeczi János záróigehirdetésében azon a csütörtök estén bibliakörünkben, amikor mar — néhány nap alatt — negyedszer szolgáltak teológu­saink gyülekezetünkben. Sok kérdés hangzott el — becsületes őszinte, nyílt válaszokat kaptunk, gyülekezeti tagok és lelkészek egyaránt, szolgálatba készülő fia­taljaink életéről, örömeiről és gondjairól. Két vasárnapi igehirdetéssel a szolgálatok sora kezdődött. A reggeli istentiszteleten. Laborczi Géza ötödéves hallgató prédikált, a délelőtti istentiszteleten dr. Selmeczi János otthonigazgató hirdette az evangéliumot. Jó volt hallani és megérteni, mit jelent a teljes élet szolgálata. Az ideig- való és az örökélet Ura felhasz­nálta a szolgálatba készülő és a szolgálatra készítő testvér evari- géliumhirdetését. Szolidan, a ha­marosan szolgálatba álló végzős hallgató illő komolyságával, szó­virágok nélkül prédikált a fiatal teológus. Éretten, gondokat és örömöket ismerve, a nevelés fe­lelős terhét hordva hirdette az igét az otthonigazgató. Hitre, jó­reménységre bátorított mindket­tő. Meleg szeretettel és a lelkész­nevelés ügyéért érzett felelősség­gel hallgatta vendégeinket a gyülekezet. A keddi bibliaórán jól átgon­dolt programmal, alaposan felké­szülve mutatták be a jövendő lelkésznemzedék életét, s tettek bizonyságot közös Urunkról a Teológiánkat képviselő fiatalok az otthonigazgató vezetésével. A beszámolók közben fel-felcsen- dült kamarakórusuk kedves, ní­vós éneke. Megtudtuk, honnan jönnek statisztikai adatok, föld­rajzi, gyülekezeti, egyéni háttér­anyag bemutatása tette érthető­vé és elevenné a képet. Nem ma­radt általánosságban a beszámo­lók bevezetése, konkrét, kézzel­fogható adatok közelhozták vala­mennyiünkhöz a teológus fiúkat és lányokat. — Kedves színt je­lentett az otthonról bemutatott néhány szép színes diakép. Min­denki láthatta, hol élnek és dol­goznak. tanulnak és imádkoznak teológusaink. — Kaptunk tájé­koztatót arról, mit tanulnak az öt év alatt: klasszikus teológiai stúdiumokat és modern, a mai élethez szükséges tárgyakat, óko­ri és mai idegennvelvejvet. — Közvetlenséggel beszélt egyikük arról, hogyan tudnak komolyak és vidámak lenni, hogyan élnek hétköznap és ünnepen, vizsgától távoli és vizsgaközeli időben. Szavain olykor derült a biblia­óra gyülekezete. — Megkapó volt hallani, mennyi mindent ismer­nek ezek a fiatalok egész Ma­gyarországi Evangélikus Egyhá­zunkról, a szupplikációk. hospitá­lások, teológus napok áldott, ma­radandó élm^Fiyt jelentő alkal­mak. Éreztük, hogy nem légüres térben, hanem valóságos egyhá­zunkban, mai egyházi és nem egyházi életünkben élnek, mo­zognak, készülnek a szolgálatra ezek a drága gyerekek, gyerme­keink. — Szépen kapcsolódott a Deák téri gyülekezet évi munka- programjába a záró igehirdetés alapigéjével: Tudom kinek hit­tem — és határozott hangvételű, tanulásra kész és tanítani tuda­tosan akaró szándékával. Gyülekezetünkben megforduló vendégek gyakran panaszkodnak arról, hogy első pillanatban ..pesti hidegség" veszi körül az újonnan érkezői. • s időbe telik, amíg áttörik a „jeges űrt”. Teo­lógusainknak nagvon hamar si­került beférkőzni gyülekezeti tagjaink szívébei Olyanok is el­jöttek, akik nem járnak minden héten bibliaórára. Őszinte nyi­tottság. felelős kérdések, jó visz- hang mind-mind arra mutatnak, hogy igen jó. szolgálatot végeztek az otthon képviselői. Csodálko­zunk Istenünk leleményes sze­retőién, ahogyan gondoskodik munkásokról szőlejében, aratásá­ban! Áldást kívánunk azokra, akik tanítanak és nevelnek, hadd leljék örömüket ebben a párat­lanul fontos munkában. Imádko­zunk azokért, akik nehéz, de szép és fontos szolgálatra készülnek ma még a tanuló asztalok mel­lett. hogy holnap már a gyüleke­zetekben hirdessék az életet mentő evangéliumot, végezzék a szeretet szolgálatát s legyenek hasznos tagjai egész magyar né­pünknek. HADD ÁLLJON ITT VÉGÜL AZOK NÉVÉ, akikben szívünk szerint gyönyörködtünk, s akik­ben hisszük Urunk is kedvét lel­te míg közöttünk szolgáltak: dr. Selmeczi János otthonigazgató ve­zetésével : Csepregi Erzsébet, Hanvay Mária. Mekis Ádám, Koskai Erzsébet. Zaveczki József, ifj. Hafenscher Károly. Laborczi Géza, Lupták György, Sztankó Gyöngyi. Ez a névsor nem ABC rendben való. hanem évfolyamok szerint állt iássze. Aki kezdi a névsort, még évekig tanul, aki zárja, annak már csak néhány hónapja van a felkészülésre. Isten áldja meg valamennyinket és azokat is, akikét képviseltek kö­zöttünk! Bibliaórás együttlétiink azzal zárult, hogy meghívtak látogató­ba valamennyiünket egy feb­ruár eleji délutánra, hogy azok is, akik eddig a Teológiai Aka- ,démia -tanévnyitó és záró isten­tiszteletein részt vettek ugyan a zuglói templomban, most az ott­hont és az Akadémia épületét be­lülről is lássák és azokkal ismét találkozzanak, akik látogatása most oljÁm kedves és tartalmas voll. A mi gyülekezetünkben nem tudunk terményt gyűjteni. Ter­mészetben juttatott ajándékok­kal nem is lehet mérni nálunk a szereteted felelősséget, de of- fertóriummal, adománnyal, ösz­töndíjvállalással valamit mi is meg tudunk mutatni abból, mi­lyen fontos nekünk is az evan­gélikus lelkésznevelés ügye. No meg azzal is, hogy reméljük, nem szakad meg a sor, a másfél- évtizedes gyakorlat: mi is küld­hetünk a jövőben is ifjú Ti- mótheusokat a Teológiára, a gyü­lekezetekbe. Bizonyára ez lesz a legértékesebb gyümölcse közös szolgálatainknak, s közben ab­ban bizakodunk, amiről az ott­hon igazgatója tett hitet: „Alkal­masságunk az Istentől van." Hafenscher Karoly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents