Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-13 / 15. szám
GYERMEKEKNEK. „Menjetek el szerte az egész világba!’ Mt 28, Hosszú utat jártunk be térben és időben az evangélium terjedését követve a különböző népek között. Joggal merülhet föl sorozatunk végén az izgalmas kérdés: vajon mj hajtja, űzi emberek millióit immár két évezrede, hogy valóban szerte az egész világon hirdessék az evangéliumot és megéljék a Mester szeretetét? Csupán a címünkben olvasható egyetlenegy jézus! mondat tartja mozgásban ezt a napjainkra már egymilliárdos hatalmas élő ' szer- . vezetet? Én úgy hiszem, egyetlen mondat, bárki, bárhol, bárhogyan is fogalmazza meg, kevés lenne ehhez a csodához. Mégha Jézus mondja is, kevés lenne, ha mindez csak múlt idő lenne, egy már rég halott Mester parancsa már évezredek óta elporladt tanítványoknak egy rég letűnt korban. AZ EVANGÉLIUM TERJEDÉSÉNEK, a KERESZTYÉN MISZ- SZIÖNAK egyedüli titka és egyetlen magyarázata, mozgatórú- gója, hogy maga az élő Jézus hív ma is bizonyságtevő, tanúskodó életre. Egykor így búcsúzott tanítványaitól : „erőt kaptak... és tanúi m lesztek”. S ez nem valamiféle jámbor óhaj, vagy egyfajta emberfelettien nehéz feladat, hanem Jézus teremtő szava: „tanúim lesztek!” S egyben ígéret: „erőt kaptok”, nemcsak egykor régen, hanem ma is. Nem egy halott történelmi nagyság drága örökségét őrizzük és emlékének ébrentartásán fáradozunk, hanem az élő Jézusról tanúskodhatunk szóval és cselekedettel. DE SAJNOS A TANÚSKODÁST IS LEHET FÉLREÉRTENI, sőt rosszul csinálni. Sorozatunk végén talán nem felesleges erről is néhány szót ejteni, hiszen a keresztyén misszió félreértelmezése rriinket is megkísérthet. Biztos hallottatok és olvastatok már az eayháztörténelem azon sötét fejezeteiről, amikor úgy vélték, hogy „Krisztus ügyét” mindenáron, ha kell fegyveres erőszakkal is „terjeszteni”, illetve „védeni” kell. A keresztesek hódító hadjáratai, 16—20 vallásháborúk sora, felekezeti harcok, előítéletek mind a mai napig elrettentő módon tanúskodnak a krisztusi szeretet, az evangélium lényegének kiáltó hiányáról. A KERESZTYÉN MISSZIÓ LÉNYEGÉBEN a „szeretet forradalma” kell, hogy legyen, melytől idegen minden erőszakosság, türelmetlenség. Jézus nem legyőzi ni akarta ellenfeleit, vitapartnereit, a másként gondolkodókat és másként hívőket, hanem az evangélium szavával meggyőzni úgy, hogy legdöntőbb és legmeggyőzőbb érve a másik elfogadása és feltétel nélküli szereteté volt. S ennél jobbat, korszerűbbet mai tanúi sem tehetnek, ha valóban a Mester tanúi akarnak lenni, s nem pedig önigazságuk konok védelmezői. A forrófejű, indulatos- kodó tanúkat maga a Mester inti le, gondoljatok csak az evangéliumot elutasító samáriai falura tüzet kérő tanítványok döbbenetére, amikor bosszúvágyuk kielégítése helyett Jézus nekik szegezi a kijózanító kérdést: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek ?!” Majd hozzáteszi a tanúk számára is kötelező jézusi „alapszabályt”: ,.az Emberfia nem azért jött, hogy az em betek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9, 55) A TANÚ TANÚSKODÁSÁVAL ÉLETET MENTHET, a jézusi tanú még ennél többet is: örök életet. S ebből következik, hogyha a tanú bármilyen oknál fogva hallgat, akkor az életekbe kerülhet! Nemcsak a kimondott szó és az elkövetett cselekedet tehet valakit tönkre, hanem az időben nem gyakorolt szeretetre is rámehetnek emberi életek. Tanúnak lenni felelősség, egy bűnügyben, egy balesetről tanúskodni lehet nyomasztó teher, rossz érzés is. De mi jó ügyben, örömüzenetről tanúskodhatunk, s ennek öröme minket is magával kell hogy ragadjon, hiszen csak sorozatunk ért véget, de a tanúskodás lánca tovább kell, hogy folytatódjék általunk és bennünk is. G. P. Az Északi Egyházkerület felhívása Az Északi Egyházkerület elnöksége felhívja a lelkészek és segéd- lelkészek figyelmét a lajoskomáromi gyülelkezet lelkészi állására (Fejér m.). A javadalom az országos átlagon felüli. Ugyancsak felhívja a figyelmet a kerta—veszprémgalasai (Veszprém m.), valamint a rábcakap—tárnokréti (Győr-Sopron m.) lelkészi állásokra. A javadalom mindkét helyen megfelel az országos átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Északi Egyházkerület püspökénél (1085 Budapest VIII., Üllői út 24.). r>" „írok nektek, ifjak...” Hányszor vegyünk úrvacsorát? Egyik szórványunkban történt. A közelgő nagyünnepre való tekintettel úrvacsoraósztással együtt hirdettük meg áz isten- tisztelete't. Az istentiszteletet megtartottuk, az úrvacsoraosztás azonban elmaradt. Senki nem kívánt úrvacsorát venni. Érdeklődésemre a következő választ kaptam: mi már az idén egyszer vettünk úrvacsorát. A válasz számomra azért volt meglepő, mert hitükhöz, gyülekezetükhöz ragaszkodó evangélikusok ajkáról hangzott. Ők viszont Luther kijelentésén lepődtek meg, amire emlékeztettem őket: „Aki évenként legalább úgy négyszer nem keresi és nem kívánja a szentséget (t. i. az úrvacsorát), annál attól kell tartani, hogy megveti ... és nem keresztyén.” Valóban, hányszor vegyünk úrvacsorát? LEHET-E ERRE A KÉRDÉSRE EGYSZERŰEN SZÁMMAL VÁLASZOLNI ? Egyszer, négyszer, tízszer...?! Úgy gondolom, LuA Lutheránus Világszövetség strasburgi Ökumenikus Kutató Intézete és a salamancai (Spanyolország) római katolikus egyetem XXIII. János pápáról elnevezett keleti és ökumenikus tanulmányok központja kollokviumot rendez az Ágostai Hitvallásther sem szó szerint gondolta a „négy”-et, inkább segítő, tájékozódási pontként jelölte meg. Luther korában a „hányszor” kérdése a legtöbb ember számára így hangzott: Hányszor kell úrvacsorát vennem? A katolikus egyházban az emberek többségét a külső parancs kényszere vitte az úrvacsorához, ezzel szemben harcolva hangsúlyozta a reformáció a belső indíttatás elsőbbségét. A „kell” ma nagyon kevés ember számára döntő jelentőségű. Sok evangélikus ma inkább így teszi fel magának a kérdést: hányszor illik egy evangélikusnak úrvacsorát venni? A vélemények megoszlanak: gyülekezetenként és egyénenként. Van, akit a testvére, a gyermeke konfirmációja vagy más családi esmény vagy évforduló visz az úrvacsorái oltárhoz. Mások számára egy-egy ünnephez kötődik sajátos módon az úrvacsora vétele. Fiataljaink közül is sokakat ilyenkor látunk az úrvacsorázók között. Talán ról a 450 éves jubileum alkalmából. Dr. Fabiny Tibor teológiai tanár is meghívást kapott, hogy tartson egyháztörténeti vonatkozású bevezető előadást. A kollokviumra a spanyol egyetemen kerül sor szeptember 22—27-ig. úgy érzik: nem illik kivonni magukat a családi, gyülekezeti tradíció kötöttségéből. MI EVANGÉLIKUSOK AZONBAN akkor tesszük fel magunknak helyesen ezt a kérdést, ha így kérdezünk: hányszor van szükségünk rá, hogy úrvacsorát vegyünk? Erre a kérdésre azonban nem lehet egyszerűen számmal válaszolni. Inkább így: minél többször, minél gyakrabban. Miért? Jézus Urunk parancsa és ígérete biztat rá. Jézus maga mondta tanítványainak: „ezt cselekedjetek . . .” Ebben a parancsban, hívásban, biztatásban benne foglaltatik: „gyakran, ahol, amikor szükséglete szerint; sem helyhez, sem határozott időponthoz nem kötve.” (Nagykáté) Az első keresztyének naponta összejöttek az úrvacsora vételére, nem tartották gyakorinak. Isten igéjére, s Urunk parancsára komolyan figyelő keresztyének ma is az úrvacsora minél gyakoribb vételére ösztönöz Jézus parancsa és ígérete. NEM VÉLETLENÜL SZÖVŐDIK ÖSSZE az úrvacsora kifejezése, látható jelei a táplálkozás, étkezés kifejezéseivel. Az úrvacsorára minél gyakrabban szükségünk van, mert az táplál, életet ad. Táplálja, erősíti Jézussal, egymással való közösségünket, izmo- sítja hitünket, erősít a reménységben. Ennek valóságát nem egyszer egy-egy úrvacsoravételnél magunk is különös módon megtapasztalhatjuk. Szükségünk van rá, mert az úrvacsorában félreérthetetlenül személyes Isten hozzánkhajló szere- tete és kegyelme. Az „evés és ivás” ezt mindenki számára — szó szerint — személyesen meg- tapasztalhatóvá teszi. Szánkba adja. Ahogyan ezt valaki találóan fogalmazta: „A vak is ízlelni és a süket is érezni tudja”, nekem szól Istén bűnbocsátó evangéliuma. ----Hányszor? LUTHER ERRŐL ÍGY VALL} „ — magamon tapasztaltam, s amire ki-ki rájöhet önmagán, hogy a szentségtől való elidegenedés folytán napról napra.. hidegebbek leszünk... Minél gyakrabban történik ez (t. i. az úrvacsora vétele), annál inkább felmelegszik és nekitüzesedik a szív, hogy azután el se hidegüljön.” Hogy ez ma is igaz, mindegyikünk magán tapasztalhatja. Úrvacsorával ma is gyakran élő keresztyének és gyülekezetek ennek köztünk élő bizonyságai. Sárkány Tibornó Gyermekek imádkoznak MINDEN MEGVÁLTOZOTT Korábban mindig volt néhány jó barátnőm: Ani, Sári, Zsuzsó, meg más lányok is. Az osztályban összetartottunk, azután megbeszéltük és együtt játszottunk. Most egyszerre minden megváltozott. Senki sem akar velem úgy igazán jóban lenni. Ez borzasztó! Hogy lehet ez? Valamit rosszul csináltam? Amiatt van, mert már. nem tartozom a legjobb tanulók közé? Istenem, szeretném, ha lennének megint barátnőim és ismét jókedvű lehetnék! Ámen KONFERENCIA AZ ÁGOSTAI HITVALLÁSRÓL A RÓMAI KATOLIKUS EGYETEMEN ÉNEKESKÖNYVÜNK 264. ÉNEKE megrázó - erővel fogalmazza meg az ínségben, támasznélküliségben, üldöztetésben levő gyülekezet segélykiáltását és a bércéért. az Isten ismeretében való megmaradásért, a bűnbocsánatért és állhatatosságért való könyörgését. Az éneket Ács Mihály, Thököly Imre kuruc fejedelem tábori papja szerezte. Éneke megdöbbentő korrajz a XVII. század utolsó harmadának magyarországi viszonyairól. I. Lipót császár egyre inkább a teljes abszolutizmus megvalósítására törekedett. Ebben az evangélikus és református gyülekezetek teljes felszámolására törő római katolikus főpapság is ösztönözte. Német kormányzót nevezett ki az ország élére és nagyszámú német katonaságot telepített a várakba. A törvényes rend felbomlott, helyébe önkény és létbizonytalanság lépett. Gyülekezeteinkre és papjaikra nagyon nehéz időszak következett. Ekkor kezdődik egyházaink életének gyászévtizede. A szenvedések elől nagyon sokan menekülnek az erdélyi fejedelemség területére. A sokasodó bujdosók azután csapatokba verődve „rontják a németet”, miközben maguk is növelik a pusztulást, Eredményes fellépésüket gátolta az egységes vezetés és az alkalmas vezér hiánya. EKKOR ÁLL A BÚJDOSÓK ÉLÉRE Thököly Imre. Fiatal főnemes, aki már gyermekkorban megismeri a rettegéssel járó menekülést és az árvaságot. 13 éves, amikor apját, az evangélikus Thököly Istvánt Árva várában ostrom alá fogják a császári csapatok, azzal vádolva, hogy részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben.-A súlyosan beteg apa az ostromlott várból menekítteti fiát Erdélybe. 21 éves Thököly Imre, amikor a bújdosók élére áll. Rajtaütésekkel, jellegzetes kuruc harcmodorral meglepő, gyors győzelmeket arat és a Felvidék ura lesz. A császári önkény ellen harcol és a vallási sérelmek megszüntetésére törekszik. Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György példáját követve a politikai és vallásszabadságért küzd. Helyzetét nagymértékben megerősíti I. Rákóczi Ferenc özvegyével, Zrínyi Ilonával kötött házassága. A CSÁSZÁR ELLENI HARCÁBAN Thökölvnek nem volt más lehetősége, mint hogy a törökre támaszkodjék és a francia királyban próbáljon szövetségest találni. A török haddal is segíti Thö- kölyt. Fülek várának bevétele után a szultán Felső-Magyaror- szág királyának nevezi ki, ő azonban nem fogadja el ezt a török által felajánlott királyi méltóságot, ragaszkodik fejedelmi címéhez. Egy korabeli francia újság ismerteti 1684-ben, a pápához írt levelét, amelyben leírja: „nem azért fogott fegyvert, hogy tönkre tegye a katolikus vallást, sem pedig azért, hogy megfossza Magyarország királyát jogaitól, hanem egyedül csak azért, hogy megőrizze hazája kiváltságait, amelyeket akkor kapott, amikor az Ausztriai Ház be sem tette oda a lábát”. Az idézett lap kívánsága, „hogy Thököly el tudja kerülni a Porta irigységének és a bécsi udvar bosszúvágyának következményeit, a két birodalom közti békét megláthassa, s hogy ő maga csendességet élvezhessen annyi mozgalmasság és zavar után”. Thököly sikerei a császári udvart rákényszerítik, hogy visszahívják az ország fölé kinevezett kormányzót, 20 évi szünet után újra összehívják az országgyűlést és nádort válasszanak. AZ 1681-BEN ÖSSZEÜLT SOPRONI ORSZÁGGYŰLÉSRE a Thököly vezetése alatt harcoló bújdosók is elküldték levelüket, amelyben arra kérik a jelenlevőket, hogy munkálkodjanak az előző diplomákban biztosított szabadságjogok megerősítéséért, „melyben a mi vallásunk, evange- lica Religionk nekünk mindenek felett legelső”. A május végén megnyíló országgyűlésen a császár és a főpapság ötször is megpróbál kitérni az evangélikus rendek panaszainak meghallgatása és a vallásügy rendezése elől. Thököly értesülve az eseményekről, szeptemberben új támadást indít, és egyre eredményesebben vonul előre. A császár és tanácsosai kénytelenek elzárkózó merevségükből engedni. Így született meg az a határozat, hogy a királyi Magyarországon megyénként két helyen lehet szabad evangélikus vallásgyakorlat. Ezek lettek az ún. artikuláris gyülekezetek. 1683-BAN KASSÁRA ORSZÁGGYŰLÉST hív össze Thököly. Célja az volt, „hogy a sokféleképpen meggyötört'haza üdve és békéje Isten segedelmével óhajtott nyugalomra és egyesség- re visszavezettessék”. A török birodalom megrendülése és hanyatlása, 1686-ban Thököly fejedelemségének, de Erdély függetlenségének is véget vetett. A visszatérésére irányuló próbálkozások erőtlenek maradtak. Thököly „élettér” nélkül, száműzetésben élt és halt meg a törökországi Nikodémiában, 1705. szeptember 13-án. Itthon azonban szabadságharcának eredményeként az artikuláris gyülekezetek, ha szűkre szabottan is, de életteret biztosítottak a hitükhöz hű evangélikusoknak. A THÖKÖLY ÁLTAL KÉPVISELT POLITIKAI ÉS VALLÁS- SZABADSÁG vágyát kegyetlen terrorral sem lehetett elfojtani. Csak másfél évtized kellett ahhoz, hogy ez a vágy úira lángra lobbanjon és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban ismét jogaiért kiáltson. Thököly Imre halálának 275. évfordulóján Isten iránti hálával megköszönjük.hogy a gyászévtized szenvedései közt benne olyan fejedelmet adott, aki sikeresen emelte fel szavát a vallásszabadságért is. Az ő harcainak is köszönhető, hogy egyházunk, ha megfogyatkozottan is,' de ál tudta vészelni az ellenreformáció nehéz időszakát. Magyar László .hogy a haza üdve és békéje visszavezettessék Kétszázhetvenek éve hunyt el Thököly Imre
