Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-06 / 14. szám

Tattimmi beszámoló A lutheránus Világszövetség európai konferenciája Tallinn, Szovjet Észtország fő­városa, teljes szépségében mutat­kozott meg a kora őszi napfény ragyogásában az egész Európából odasereglett egyházi delegátusok­nak. Tizenötödik emeleti hotel­szobám ablakából csodálatos pa­noráma nyílt az ezeréves város patinás tornyaira, zömök várbás­tyáira, a hatalmas kikötőre és a végtelen tenger csillogó síkjára. A ma félmillió lakosú Tallinn már a Középkor elején fontos sze­repet játszott a Balti-tenger kör­zetében. „Kis város, de olyan, mint egy lovagvár” — írta róla 1154-ben egy arab világutazó, aki először rajzolta be Tallinn nevét Európa térképébe. Az öt­ven bástyatornyos vár bevehetet­len erősségnek számított a közép­korban. Az óváros máig megőriz­te Tallinn világhírű építészeti emlékeit, a gyönyörű gót és ba­rokk templomokat, köztük a Szent Olaf-templommal, amely­nek 159 méter magas tornya va­lamikor Európa egyik legmaga­sabb építménye volt. A régi vá­rosháza is párját ritkítja Eszak- Európában. A mai Tallinn ugyan­akkor modern ipari nagyváros és világkereskedelmi kikötő is, tele élettel és forgalommal, látogatók­kal a Szovjetunió és Európa min­den részéből. A múlt nyáron az észt főváros volt az olimpiai vízi játékok köz­pontja. Alkalmunk nyílt arra, hogy egy hatalmas, modern ha- lászszövetkeZeten kívül megláto­gathassuk az olimpiai kikötő­sportcentrumot is, benne az orto­dox, protestáns és római katoli­kus istentiszteletek céljaira épült, modern olimpiai kápolnával. Európa evangélikus egyházai a Lutheránus Világszövetség ren­dezésében Szeptember 7. és 14. között első alkalommal találkoz­tak a Szovjetunió területén. Ven­déglátónk az Észt Evangélikus Egyház volt, együtt a lett és lit­ván evangéftkus egyházakkal. Kis balti testvéregyházaink felejthe­tetlen vendégszeretettel fogadták Európa evangélikus küldötteit. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a megnyitó istentiszteleten és a hétköznap reggeli istentisz­teleteken egyre nagyobb szám­mal vettek részt a tallinni gyüle­kezetek tagjai is, hanem még in­kább a konferenciát követő va­sárnapon a gyülekezetekben tett látogatásokon. Hármas-négyes csoportokban szétoszlottunk, fő­leg észtországi, de lettországi, lit­vániai és a leningrádi körzetben levő evangélikus gyülekezetekbe is, hogy a balti evangélikusokkal istentiszteletek keretében talál­kozhassunk. A Szovjetunió hatóságai mesz- szemenően mindent megtettek az egyházi konferencia zavartalan munkájáért. Találkozásunk szín­helye Tallinn legmodernebb, hu­szonkét emeletes szállodája, a Viru Hotel volt, nagyszerű lehe­tőségekkel a nemzetközi tanács­kozás lebonyolítására. A Szovjet­unió napilapjai is tudósítottak a konferencia lefolyásáról. A tanácskozás résztvevői tizennyolc európai ország har­minckét evangélikus egyházából jöttek. Ezenkívül egy-egy delegá­tussal képviseltették magukat Af­rika, Dél- és Észak-Amerika test­véregyházai is. Különösen nagy számmal voltak ezúttal jelen az észt, lett és litván evangélikus egyházak vezetői, lelkészei és vi­lági tisztségviselői. A kétnapos konferenciát dr. Carl Mau LVSZ-főtitkár és Ed­gar Hark észt evangélikus érsek nyitották meg. D. Martti Simo- joki ny. finn érsek vezette a ta­nácskozásokat. A résztvevők so­rában ott láttuk más egyházak és egyházi szervezetek képviselőit is. Pimen, az Orosz Ortodox Egy­ház pátriárkája, üdvözlő üzenetet intézett az evangélikus tanácsko­záshoz, amelyet Alexij metropoli- ta, Tallinn és Észtország ortodox egyházi vezetője adott át. Alexij metropolita, az észtországi bap­tista és metodista egyházak ve­zetőivel, végig jelen volt a ta­nácskozásokon. Elküldték dele­gátusaikat az Egyházak Világta­nácsa és a Keresztyén Békekon­ferencia is. Dr, Glen G. Williarns főtitkár személyében az Európai Egyházak Konferenciája a legma­gasabb szinten képviseltette ma­gát. „Az igehirdetés ma” — így hangzott az Európa-kon- ferencia főtémája. Fontos volt azonban, hogy az első és a két utolsó előadás az egyházaknak az európai és világbékéért való fe­lelősségéről szólt, ezzel is kife­jezve a keresztyén igeszolgálat és életszolgálat elválaszthatatlansá- gát. A megnyitó előadást Jaakko Elenius finn lelkész tartotta ezen a címen: „Az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia és az egyházak feladata.” A Hel­sinki Zárónyilatkozat részletes tartalmi elemzése és az enyhülési folyamát érdekében végzett egy­házi fáradozások ismertetése után megállapította: „Az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Kon­ferencia egészséges és legitim módon hívta fel az egyházak fi­gyelmét arra, hogy munkájukat a mai világban nem korlátozhat­ják kizárólag az emberi élet pri­vát területeire, és a vallásos te­vékenységre.” A nagy visszhan­got kiváltó előadás és az ezt kö­vető megbeszélések eredményei nyertek összefoglalást, a konfe­rencia hivatalos zárójelentésé­ben: ..A világméretű és a békét veszélyeztető fejlemények között az egyházak sürgető feladata, hogy a népek közötti bizalom erősítéséhez hozzájáruljanak. A küszöbön álló madridi eurónai biztonsági és együttműködési utókonierencia vonatkozásában hangsúlyozták a résztvevők, hoay az egyházaknak a, maauk eszkö­zeivel támogatniuk kell a bizton­ságért és együttműködésért való fáradozásoknak ettől a konferen­ciától remélt folytatását.” Igehirdetés, hitvallások, istentisztelet Ezt követően dr. André Dumas párizsi református teológiai pro­fesszor szólt a mai igehirdetés környezetéről, Európa mai szelle­mi és politikai helyzetéről. A mo­dern társadalmat veszélyeztető nihilizmus, erkölcsi lazulás,, az indusztrializálódás. valamint a fegyverkezési verseny és gazda­sági problémák által kiváltott lel­ki krízisre válaszul Isten igéje hirdetése arra irányul, hogy a személyes hitet, a keresztyén re­ménységet és az életfolytatásunk egészét átfogó szeretetet erősítse, ébressze a modem emberben. Dr. J. P. Boendermaker pro­fesszor (Hollandia) és dr. Helge Brattgaard püspök (Svédország), az igehirdetés és az evangélikus hitvallások, illetve az igehirdetés és az istentisztelet kérdéseit vizs­gálták. Mindketten hangsúlyoz­ták, hogy az evangélikus igehir­detés alapja, forrása és zsinór- mértéke a Szentírás igéje. Bratt­gaard püspök különösen erős hangsúlyt tett a keresztség és az úrvacsora jelentőségére az egy­ház istentiszteleti szolgálatában. Ezt követően Michael Schuller esperes (Románia) arról szólt, hogy a személyes és gyülekezeti lelkipásztori szolgálat milyen fon­tos része ma az egyházi szolgá­latnak, mível Isten igéjét szemé­lyes életközelségbe viszi a gyüle­kezetben. Az egyházak társadalmi és politikai diakóniája a mai Európában Dr. Nagy Gyula professzor elő­adásának témája ez volt: „Ige­hirdetés az egyes emberért és a társadalomban végzett szolgálat által — A diakónia, mint az egy­ház küldetése és életformája Európában.” Az előadó részlete­sen szólt az egyház és a hivő em­ber „élet-igehirdetéséről”, mely a személyes emberi kapcsolatok­ban. a társadalom közösségeiben és a nemzetközi életben egyaránt érvényesül, összefoglalta a Ma­gyarországi Evangélikus Egvház mai teológiai irányvonalának, a „diakónia teológiájának” lénye­gét, és szólt az európai egyháza­kat ma különösen felelősségre hívó szociáletikai feladatokról: a nukleáris világpusztulás elhárítá­sáról. a világ szegény országai­ért, éhező százmillióiért való ke­resztyén felelősségről, a faji kér­désről, az európai kis egyháza­kért és a fejlődő országok egyhá­zaiért hordozott keresztyén fele­lősségünkről. A befejező előadásban dr. Hel­mut Zeddies egyházfőtanácsos (NDK), a békéért, végzett keresz­tyén szolgálat kérdéseit vizsgál­ta ezen a címen: ,.Igehirdetés a béke szolgálatában." Kiemelte a békére vonatkozó: bibliai meg­alapozottságú igehirdetés jelentő­ségét és foglalkozott a békéért való, cselekvő mai szolgálat, a „béke gyakorlása” és a békére nevelés, egyházi feladataival. A konferencia zárójelentése is tükrözte, hogy a Lutheránus Világszövetség tallinni konferen­ciája milyen fontosnak tartja az evangélium szóval és élettel való hirdetésének ilyen összekapcsolá­sát: „Tallinnban világossá vált, hogy a különböző helyzetek elle­nére, amelyekből a delegátusok jöttek, a keresztyének egyik fel­adata Európában az, hogy a kö­zös bizonyságtételért fáradozza­nak. Ehhez tartozik az is, hogy az egyházak Keleten és Nyuga­ton úgy 'hirdessék és éljék a rá­juk bízott üzenetet a kiengeszte­lésről, hogy közben — nemzeti és nemzetközi vonatkozásban egy­formán — betöltsék Uruk meg­bízatását a béke szolgálatára:.” Hangsúlyozta a zárójelentés, hogy a konferencia előadásai és jelentései legyenek az alapjai az evangélikus egyházakban végzett további munkának kontinensün­kön, és egyúttal szolgáljanak elő­készítő anyagul az 1984-ben Bu­dapesten — első alkalommal egy szocialista országban — megren­dezendő evangélikus világgyűlés­re is. A magyar delegátusok szolgálata Dr. Káldy Zoltán püspök az egyik esti ülésen nagy figyelmet keltő felszólalásban hívta meg Európa evangélikus egyházait az 1984-es budapesti világgyűlésre. A tallinni János-templomban Szovjet és amerikai egyházi ve­zetők közös állásfoglalásban fi­gyelmeztettek a globális háború növekvő veszélyére, mely az or­szágaik közötti fegyverkezési ver­seny következménye lehet. Augusztus 23—25-én Géniben nyolc szovjet és kilenc amerikai egyházi vezető közösen jelentette ki, hogy a két szuperhatalom szá­mára .„sürgető erkölcsi parancs” a nukleáris fegyverzet csökken­tése. A két ország egyházi veze­tői elismerik, hogy különböző mó­don végzik hazájukban prófétai bizonyságtételüket és gyakran be­szélnek egymástól eltérő stílus­ban, de — mint hangoztatják — „kinyilvánítjuk és megerősítjük a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok egyházainak jelenlegi prófé­tai szolgálatát”. A Magyarországi Református Egyház 1000 új fordítású Bibliát juttatott el szeptember 4-én a Ro­mániai Református Egyháznak. Ez a küldemény annak a 10 000 ma­gyar nyelvű (ebből 9000 Károli nagy gyülekezet előtt hirdette az igét a konferenciát követő vasár­napon. ö búcsúztatta a kelet­európai egyházak nevében dr. Paul Hansent, az LVSZ Európa- titkárát, aki hosszú szolgálat után az év végén vesz búcsút genfi szolgálatától. Dr. Nagy Gyula professzor — előadásán kívül —, Rigában vég­zett istentiszteleti szolgálatokat több gyülekezetben, Matulis lett evangélikus érsek vendégeként. Alexy metropolita meghívására az Európai Egyházak Konferen­ciája főtitkárával együtt látoga­tást tett az észtországi ortodox egyház lelki központjában, a pyh- titzai kolostorban, átadva a ma­gyar evangélikusok köszöntését. Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész, Viljandi észt evangélikus gyülekezetében hirdette az igét a konferencia után. Mindhárom magyar delegátus részt vett ezen­kívül a teológiai munkacsoportok munkájában is. Az észt testvérnép között a magyar küldötteket különösen meleg fogadtatás várta. Tudtak népeink rokonságáról. Ök a „leg­kisebb testvér” a finnugor nép­családban, néhány egészen kis létszámú törzset leszámítva. íz­lelgettük az ősszavak rokonsá­gát: kéz-keszi, vér-veri, hal-ka- la, a hasonló nyelvi zenét az észt és magyar nyelvekben. És ezt áz ősi rokonságot még inkább elmé­lyítette köztünk a közös hit. és a reánk bízott közös szolgálat Európa békéjéért. A tallinni konferencia felejt­hetetlen marad 'számunkra, mint találkozás Európa evangélikus egyházai között, és mint az euró­pai evangélikusok találkozása a számban kicsi, de élő hitű észt, Jett és litván testvéregyházakkal. Nagy Gyula Egyházunk delegációja a Német Szövetségi Köztársaságban A Gustav Adolf Egyesület elnökének, Hermann Riess prelátusnak a meghívására egyházunk delegációja dr. Káldy Zoltán püspök-el­nök vezetésével a Német Szövetségi Köztársaságba utazik, ahol ok­tóber 9—11-ig részt vesz a szervezet őszi közgyűlésén. A delegáció tagjai: dr. Karner Ágoston országos főtitkár és Reuss András kül­ügyi titkár. SZOVJET ÉS AMERIKAI EGYHÁZI VEZETŐK A LESZERELÉSRŐL TÍZEZER MAGYARNYELVŰ BIBLIA A ROMÁNIAI REFORMÁTUS EGYHÁZNAK A két ország egyházi vezetői már 1979 márciusában is találkoz­tak egymással és már akkor is kö­zös állásfoglalást adtak ki „Vá­lasszátok az életet” címmel. „Ezek a találkozások bizonyság- tételek arról az egységről, me­lyet átélünk, amikor együtt vall­juk Jézus Krisztust Omak és Megváltónak. Mint keresztyének, felhívjuk testvéreinket a saját ha­zánkban és szerte a világon, hogv vallják meg Jézus Krisztust — ö a mi békességünk, ö ledönti az ellenségeskedés falait, helyreállít­ja az egységet, az ellenségeket barátokká teszi.” A találkozónak evangélikus részvevői is voltak. Szovjet rész­ről Janus Matulis lett érsek, ame­rikai részről pedig James Crum­ley püspök. fordítású) Szentírásnak a része, amelyet a Református Világszö­vetség adományozott a Romániai Református Egyháznak. (Refor­mátusok Lapja) A tallini János templom

Next

/
Thumbnails
Contents