Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-16 / 11. szám
ltoldogok a sscgési jele Mindennapi kérdéseink TOROKSZORONGATÖ KÉPEK JÁRJÁK BE OLYKOR A VILÁGOT: csont-bőrré aszalódott aggok, felpuffadt kisgyermekek, éhség következtében helyrehozhatatlanul károsodott emberi életek. Szívszorítóak a hideg statisztikai adatd^ is: az emberiség kétharmada szegénységben él. Zsírpárnás keresztyének aranygyűrűs keze tartja az evangéliumot, melyben olvassuk: Boldogok a szegények ... Az ellentét nyilvánvaló! És mégis: Jézus követői számára a mennyek országa nem pusztán remélt jövőbeli vígaszta- lódás volt, hanem a jelen alakítása is. Ezenkívül tény, hogy már az első gyülekezetekben szegények és gazdagok voltak együtt. Mi hát a keresztyénség viszonya a szegénységhez? „A szegényekkel szolidáris fejlődésért” címen tanulmányt terjesztett az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága elé egy fejlesztési kérdésekkel foglalkozó bizottság. Az iratban a szegénység fogalmát így határozták meg: „Szegénynek lenni azt jelenti, hogy az ember nem képes kielégíteni olyan alapvető emberi szükségleteit, mint a táplálék, lakás, egészség, művelődés, munka és részvétel a társadalom életében. Ebben az értelemben a szegénység azonos jelentésű az elnyomással.” Jól érzékelteti ez a meghatározás, hogy a szegénység nem azonosítható a gyakran szépített és idealizált egyszerű és szerény élettel. Nem, a szegénység a nyomorúság, a tehetetlenség, a reménytelenség állapota. Olyan állapot, melyet a legmélyebben hivő ember sem keres, hanem inkább elkerülni igyekezik. mert ott csak kétségbeesni, kiáltani, szabadulásra váavódni és szabadulást akarni lehet. Ebben a szegénységben a nincste- lenség, és a lelki kiúttalanság együttjár. Ha a régi idők szegény emberére megvetően rámondták, hogy buta, akkor — ha ez iskolázatlansága'miatt volt — a nyomora miatt volt az. Ezért bár sajátos, de mégsem lényegbeli, csak hangsúlybeli az eltérés Mt 5, 3 — „boldogok, akik szegények lelki értelemben” — és Lk 6, 20 — „boldogok vagytok, szegények,. — Között. AKIKNEK TEHÁT JÉZUS A MENNYEK ORSZÁGÁT ÍGÉRI — nem is ígéri, hiszen kijelenti, hogy az övék! — akik tehát bizonyosak lehetnek abban, hogy ez az ország, mely Jézus személyével és működésével „egészen közel jött”, hozzájuk van- a legközelebb, azok nem olyan emberek, akik tulajdonuk mértekét és jövedelmük szintjét a szükségesen alacsony fokra csökkentették, hanem akik szenvednek és gyötrődnek szegénységükben, tanácstalanságukban. Sok mindenről le lehet mondani, de ezt a fajta szegénységet „csinálni”, „megjátszani” nem lehet, ebbe belekerül az ember. A szegénység tehát nem elérendő szint, melyre azután hivatkozni lehet. Jézus szava pedig nem feltétel, hanem segítség a nyomorúságban. Jézus kézzelfogható segítséget is nyújtott azzal, hogy gyógyított, kenyeret adott, összebékített embereket, de a legnagyobb segítség mégis az az üzenet, hogy Istennek éppen a szorongatott helyzetben levőkre, az elnyomottakra, a kisemmizettekre, az elveszettekre, a kiutiala- nokra van- a legnagyobb gondja, mert ez a helyzet emberek bűnéből és nem annak az Istennek az akaratából fakad, aki jónak teremtette a világot, s aki atyai szeretettel tekint minden emberre. Isten pártfogása megszabja, hogy ki mellé kell állnunk S az első jeruzsálemi gyülekezet szolgálatától az' Egyházak Világtanácsa antirasszizmus programjáig újra és újra — ha nem is mindig, és nem is mindig kellő mértékben —, lángra lobban az az anyagi következményekkel is iáró igyekezet, mely Isten cselekvésére volt válasz. A SZEGÉNYEKRE MONDOTT JÉZUSI ÁLDÁS ÉS ÍGÉRET teszi csak igazán kérdésessé a gazdagok és jómódúak helyzetét! Félreérthetetlen ugyanis a boldogmondás éle: szegényeké, nem a gazdagoké a mennyek országa! A szegények helyzete, bármilyen kétségbeesett is, Isten gondjában van. De ki van a gazdagokkal? Ki van azokkal, akik bőségesen ki tudják elégíteni szükségleteiket? Mi van azokkal, akik biztonságban érzik magukat csak azért, mert az anyagi javak gazdagon rendelkezésükre állnak? Éppen ilyen kérdések kapcsán elgondolkoztató az a megállapítás, hogy a világban nem a szegények, hanem a gazdagok, a jómódúak a nagy probléma. Hogyan lehet elviselni, hogy némelyek bővölködnek, mások pedig nélkülöznek, amikor Isten azt akarja, hogy minden ember meg- elégüljön? Ha ugyanis, egyesek maguknak szerzik csak és tartják meg az élelmet, anyagiakat, természeti kincseket, gyógyszereket és tudást, amit Isten minden ember javára szánt, akkor az — legyen bármilyen törvény szerint való is —, nem jogos tulajdona, hanem bitorlás. Bár nyilvánvaló, hogy az anyagi javak elmúlnak, mint a mező virága, és nem kizárólagosan szükségesek emberi' létünkhöz, Jézus követésében mégsem a szegénységet keressük, hanem a szegényeket. Nemcsak személyesen, hanem közösségben is, egyházzal és társadalommal. Nemcsak alamizsnával, hanem olyan rend keresésével és kialakításával is, mely valóban minden ember javát szolgálja. Ebben a törekvésünkben az a Jézus Krisztus ösztökél, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, és akinek gazdagságával úgv meggazdagodtunk, hogy... Hogyan látszik ez meg a világ- ke- cTjvénsíyen, egyházunkon, gyülekezetünkön és rajtunk személyesen? Rcuss András PHILIP POTTER SZABADSÁGON \z Egyházak Világtanácsa fő- serre bízta a főtitkári teendők el- titkára, Philip Potter 1981. ápri- látását, mivel szeptember 15-én lis 20-ig helyettesére Konrad Rai- hazájába utazott szabadságra. Ha r m ó n i a Rózsás pír öntötte el az égboltot, amikor felértünk a dombtetőre. A lebukó nap aranytengerében pufók, Jeher felhöangyhalok martózkodtak. Alkonyodon. Fasz- kére siető madár szárnya villant az égbolt kekje alatt, nehány virág mezbe feledkezett, elbodult méh fürdőit az örömben, de már álmosan nyújtózott a vékony fűszál hegyén egy kis katicabogár. Csend volt. Egyszerre, mintha valami rejtekhelyről valaki ránk kiáltana, megszólalt a kakukk. Nem tudtuk honnan kiáltott, mert nem láttuk. A kakukk tulajdonképpen csak hang, mint ahogy a fülemüle dal, a szív dobbanás, az erdő sottogás, zúgása mély lélegzetvétel. Lenn a domboldalon tehéncsor- da. Irigyeltük nyugalmukat. Lassan lépegetve mentek, mintha fejük lejeié húzna, néha elfordították és hosszan visszanéztek a megtett útra. Nyugalmunk egyedülálló volt, nem volt senki máséhoz hason Ihilható. Más volt, mint a prédájukra leső állatok, madarak nyugalma, más, mint a levélben kuporgó legyet leső békáé. Ez csgk az ő nyugalmuk volt. Mintha egy roppant erejű nyugalomból táplálkoztak volna. Nagy, sötét szemükben virágos mezők tükröződtek, szántóföldek és nagy vizek tükre kelt életre bennük, türelem, jóindulat, beletörődés látszott rajtuk. Néztük ezt a nyugalmat és megértettünk valamit a virágok tekintetéből, a levelek arcából is. Amikor így készül a pihenésre érett nap, hogy álomra hajtsa a fejét, a kolomp szava összecsendül távoli falvak harangjának szavával és az emberi szív is megnyugszik tőle. Mélyen fejet hajtva néztünk le a földre, ahol még az alkonyaiban is láttunk dolgos méheket, terhüket cipelő hangyákat, futó bogárkákat es egy pillangót, amint a rohanó, cipelő verejtékező fold felett elliobent, be-be- kakkanlva egy szép virághoz, mézet lopni, ahol meg lehet, aztán odadobta magat a szél karjainak és hagyta, hogy ringassa kénye- kedvere. A távolban élesen rajzolódott ki a hegyek vonulata. Sziklak, szakadékok, vas és ólom, mintha ranknehezedő sulyok lennenek, mint a közelgő viharfelhők. Milyen lenne az élet pókháló, ökörnyál, pillangók nélkül! Egyetlen pillangó leemeli rólad a föld súlyát. Röpte után könnyed báj lebeg. Könnyűnek érzed a halandót, pedig húz le a föld súlya. Kinyújtott kezemre egy csöpp katicabogár szállt. Megpihenni. Piros pettyei mosolyra késztetnek. Lakkozott szárnyán elcsúszik a napsugár míg szűkre szabott távjait mérlegeli. Szereti az embert, nem menekül előle. Bízik benne. Apró lábaival végigfut aztán a végéről visszafordul, hogy megint a végére siessen majd nekirugaszkodik a repülésnek. Egymás kezét fogva megyünk a közelgő sötétség elé. Pihenni tért kertek lélegzetét halljuk, a fű szaga, az erdő zúgása nyomukban jár. Felettük a végtelen magasban ébrednek a csillagok. Hívogat az erdő hűvössége. Tölgyek, karcsú fenyők törnek ég felé, lábuknál fehér gomba. A csillagok észrevétlenül foglalják el helyüket az ég kárpitján, hideg csendjük nagyszerűségén merengenek. Hűvösödik. Most a föld meleg. Mélyéből késő nyáresték titkaival terhelt sóhajok törnek fel. Megérintenek ■ bennünket. Széltől táncosán hajladozó fák, ágak roppannak, éjszakai madár rikkant, érezzük, hogy valahol a mélyben ahonnan minden gyökerek indulnak és fenn a magasban, ahonnan minden áldás jón van Valaki, akitől ez az ezerarcú Élet elindul, hogy egyszer ölébe visz- szatérjen. Mert Ú soha nem pihen, soha nem alszik es mindent tud Életről, Halairól. Langyos szel fut végig a füveik felett. Nyomában apró fények gyulnak ki, zöldfényű ruhában szenijanosbogarak repdesnek, mintha mulatságba indulnának. Ballagunk csendes boldogságban és néha megsimogatunk egy megvilágított levelet. A fűben apró szentjánosbogár-mécsesek pislákolnak csendes békességben, olt- hatatlanul. Mintha a harmatcsep- pek fénnyé válnának ebben a harmóniában, a közelgő éjszaka peremén. Lehajolok és kezerribe veszek csöppnyi „fényt”. — Mint egy kis csillag — mondjuk és csodáljuk ragyogását, ahogy az előbb a csillagokét és látjuk, hogy semmi különbség nincs távoli hegyláncok és csöpp kis bogár között, mert föld és ég egy és a legnagyobb és a legkisebb is egy azoknak a szívében, akik ismerik az Eletet és elfogadják csodáival és végzetével együtt. Hazaérve a magányosok barátja jött el hozzánk egy éjszakai lepke képében. Nekiütötte fejét a lámpaernyőnek, aztán odaszédült a fény alá. Ott feküdt kiszolgáltatottan. Néitük és azt kérdeztük: hogyan születhetik ilyen csoda a sötétségben is, ilyen gyengéd fény, amely színes kövekre, topázra, zafírra emlékeztet és gyengéd szavakra is, amelyekkel azok szólítják egymást akik szeretnek és szívükben harmónia él. Odakünn, a sötétség szívében is, mint a csillagfény világított Isten szeretete. Megnyugodva keze alá hajtottuk múlandó életünket. Gyarmati Irén A0 VASÁRNAP IGÉJE Rosszul sikerült szüret Ézs 5,1—1 Még javában folyik az idén az időjárás szeszélyessége miatt kissé megkésett szüret, az őszi betakarítás. Most meglátszik a hűséges gondozás, a befektetett munka eredménye vagy eredménytelensége. A PRÓFÉTAI PÉLDÁZAT IS SZÜRETRŐL BESZÉL, de keserves csalódásról énekel, nem várt eredmenyteiensegról. A jól kiválasztott és előkészített talajba nemes vesszőt plántált a gazda és várta, hogy jó szőlő teremjen, de vadszőlőt termett. A lírai hangvételű példázatot az teszi izgalmassá, hogy a húsunkba vág, mert itt Istenről és népéről, egyházról, a hivők megszentelt életéről van szó! Terem-e gyümölcsöt es milyet terem életünA? Isten az ő szeretetének és gondoskodásának maximumát adta nekünk Jézus Krisztusban. Amit a szőlő esetében a „kövér hegyoldal”, a „kövektől megtisztított” és „felásott” föld vagy a „nemes vessző” jelent, azt — lefordítva a példázat nyelvét — Jézus elhozta nekünk, amikor halálával és feltámadásával bűnbocsánatot, életet és üdvösséget szerzett nekünk. Elvette bűneinket, hogy félelem nélkül, meg- bekélten és felszabadultan szolgáljunk Istennek. Járjunk a kapott ajándékkal élve elhivatásunkhoz méltóan, megszentelt életben. Jézus követésében. És mi mit teszünk ehelyett? Isten joggal vár tőlünk szere tetet, hűséget, igazsághoz való ragaszkodást, szolgaló életet, hiszen elhárított minden akadályt az útból. A legnemesebb vesszővel oltott be bennünket, Jézus Krisztussal. A HÍVŐK MEGSZENTELT ÉLETE sohasem önmagában és önmagáért pompázó virág, hanem embertársaink számára élvezhető gyümölcs. Olyan gyümölcs, ami az igazságos életet és a békés fejlődést segíti, amiből mások is erőt és örömöt nyerhetnek. Ha azt kérdezzük, milyen „vadszőlöt” termett Izrael élete, csak tovább kell olvasnunk a fejezetet és meglátjuk, hogy csupa közösségellenes bűn, szociális mulasztás terheli őket. A hirtelen gazdagodással együttjáró szere tétlenség, a vagyonért való hajtásban a másik emberről való megfeled- kezés, a könnyen élés és könnyelmű életmód keresése, az alkoholizmus rabsága és annak következményei, a józan ítélőképesség elvesztése és az igazság meghazudtolása, mikor az ember a jót mondja rossznak és a rosszat jónak. Ezek a bűnök nem megszentelt életről, Jézus-követésről tanúskodnak. De nem tagadhatjuk — ezek ma is, közöttünk is kísértenek. Nem méltók ahhoz az elhivatáshoz, melyet kaptunk Jézus által és ugyancsak vissza kell találnunk őhozzá. ISTEN IGAZSÁGOT, JOGOSSÁGOT, BECSÜLETESSÉGET ÉS EGYENESSÉGET vár tőlünk — és joggal. Várja mindezt az embertársaink felé fordulásunkban, a társudalmunkban.foíytatott szolgálatunkban. Vajon édes szőlőt jelent-e életünk a társadalom számára, vagy fanyar, élvezhetetlen vadszőlöt? Hazánkban épül a szocialista társadalom. A minden ember egyenlőségét, javát, igazságos életét megvalósító rend. De ez a rend nem magától valósult meg. Van sok akadálya éppen bennünk, az érte munkálkodó emberekben. A hivő ember megszentelt életével bele tud kapcsolódni ebbe az építésbe, hiszen felismerve az igazságot és jogosságot, tiszta kezekkel és becsületességgel önzetlenül tud segíteni abban. A megszentelt életben járás nem befelé fordulás, elzárkózás a másik embertől, a világtól, hanem éppen odafordulás, a magam hasznáról lemondva diakóniává lesz az életem. Gyümölcsöt terem, amit mások élvezhetnek. A meny- nyei Gazda mindent megtett, hogy jó gyümölcsöt teremhessen életem és ez a termés ízlik embertársaimnak, mert őket is segíti jobb és boldogabb életre. MEG SZÉLESEBB TERÜLETEN IS ÉRVÉNYESÜLNIE KELL a keresztyének és az egyház ilyen gyümölcstermésének. Isten az egész világ számára adta a jogosságot, az igazságos életet. El is várja, hogy éppen a hivők élete nyomán is terjedjen és erősödjön az emberi élet igazságos rendje világunkban. De hol tartunk? Naponta kapjuk az újabb híreket népelnyomásról, népirtásról, terrorcselekedetekről. A béke az egész emberiség egyetemes óhaja és követelése, mégis újabb nukleáris fegyverek megsemmisítése helyett újabb és újabb tűzfészkek lobbannak lángra. Jól tudjuk és kiszámítottuk, mennyit emészt fel a fegyverkezési hajsza és mit lehetne abból építeni, mit lehetne megoldani a fejlődésben elmaradt népek életében. Mennyi igazság! Mindezt jól tudjuk, világosan látjuk, mégis milyen távolinak tűnik megvalósulásuk. Az egyház népének, a megszentelt életben járó keresztyéneknek sokkal többet lehet még tenniük azért, hogy amit Isten elvár tőlünk, azt meg is valósítsuk. A FANYAR VADSZŐLÖT TERMŐ SZŐLŐSKERT kerítései leron- tatnak. A számonkérést Isten a saját háza népén kezdi el. Sok jó gyümölcstermésre van szüksége életünknek, hogy Isten szeretetét és igazságát embertársaink és egész világunk áldással élvezhesse. Tóth-Szöllős Mihály Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! A Te szőlőskerted vagyunk. Köszönjük, hogy mindent megadtál ami a jó terméshez, jó gyümölcsökhöz szükséges. Cr Jczus Krisztus! Add nekünk bűnbocsánatodat, mert sok a mi mulasztásunk, megfeledkezünk elhivatásunkról és fanyarrá lesz életünk gyümölcstermése. Szentlélek Úristen! Mennyei erőddel járj át bennünket, hogy képesek legyünk arra a feladatra, melyre elhívtál minket, hogy szolgáljunk embertársainknak és tegyük boldoggá, széppé és igazságossá életünket. Szentháromság Isten! Tied legyen a dicsőség mindörökké. Ámen. GYÜLEKEZETNEVELÖK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN Tizenhét résztvevővel új évfolyamát nyitotta meg Potsdamban (Német Demokratikus Köztársaság) az az egyházi szeminárium, melyben négyéves tanulmányi idővel gyülekezetnevelőket képeznek ki. A tavaly megindult képzés második évfolyamán jelenleg tizenhatan tanulnak. A leendő gyülekezetnevelőknek, akik befejezett sazkképesítés után jelentkezhetnek a kétéves előkészítőből és négyéves rendes tanulmányi időből álló képzésre, az lesz a feladatuk, hogy a gyülekezetek pedagógiai szakértői legyenek és tudásukkal ne csupán egy gyülekezet, hanem egy egész terület gyülekezeteinek rendelkezésére álljanak majd. Arra is készeknek és képeseknek kell lenniük, hogy adott esetben isten- tiszteleti és lelkigondozói szolgálatot végezzenek. Az első hallgatók 1935-re fejezik be tanulmányaikat, addigra feltehetően tisztázódnak az egyházakban a gyakorlati kérdések.
