Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-16 / 11. szám

Evangélikus Elet

XLV. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1980. október 26. Ara: 4,— Ft.

ILaatlaer BISblIáJa

MI, AKIK NAPONTA KE- ZÜNKgE VEHETJÜK A BIBLIÁT, el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az, amikor még csak egy-két kolostor, vagy egyetem könyvtárában volt belőle néhány példány. Luther így emlékezett vissza első találkozására a Bibliával: ‘„Az erfurti egyetem könyvtárában láttam először Szentírást. Olvasni kezdtem Sámuel könyvénél, de megszólalt a csengő és előadásra kellett mennem. Nagy kedvem lett volna elolvasni az egész könyvet, de akkor nem volt rá alkalmam. Nagyon tetszett a könyv, és arra gondoltam, milyen boldog leszek, ha valamikor nekem is lesz ilyen könyvem.”

JÖ NÉHÁNY ÉVIG KELLETT VÁRNIA, AMÍG EZT ELÉRTE. Amikor az erfurti ágostonos szerzetesrendbe lépett, akkor kapott a szerzetesektől egy vörös bőrbe kötött Bibliát. Nagy buzgón látott neki az olvasásnak és hamarosan olyan otthonossá lett benne, hogy szinte pontosan tudta, melyik lapon mi van, és ha valahol egy bibliai mondást hallott, azonnal tudta, hol van megírva. A Biblia lett a legkedvesebb olvasmánya, annyira megszerette, hogy mikor mással kellett foglalkoznia, alig várta, hogy újra kézbe vehesse. Minél többet foglalkozott vele, annál több szép-, séget talált benne. Szinte személyes' ismerősévé vált Ábrahám, Izsák, Jákob, Ézsaiás, Jeremiás, a tizenkét tanítvány és Pál apostol. Beleélte magát a bibliai történetekbe, és úgy tudott róluk beszélni, hogy másokat is magával ragadott.

DE NEMCSAK A TÖRTÉNETEK ÉRDEKES VOLTÁT FEDEZTE FEL LUTHER A BIBLIÁBAN. A Biblia neves és névtelen személyeivel való ilyen „együttélés” megtanította őt arra, hogy mélyebbre lásson: „Hol talál az ember nagyszerűbb szavakat az örömről, mint a dicsőítő éá hálazsoltárokban? Rajtuk keresztül bepillanthatsz a szentek szívébe, mint valami gyönyörűséges kertbe, sőt, magába a mennyországba, és láthatod, hogy

az Istenről és az ő jótéteményeiről szóló szívbéli gyönyörű gondolatok milyen pompás virágai virulnak ott. Viszont találsz-e valahol mélyebb, panaszosabb és fájdalmasabb szavakat a szomorúságról, mint a panasz-zsoltárokban? Ezekben is a szentek szívébe látsz, mintha a halál pitvarába, sőt, a pokolba pillantanál. Milyen sötét és borús ott minden az Isten haragjára eső rémült tekintettől! És mikor a félelemről vagy a reményről beszélnek is, olyan szavakkal teszik azt, hogy semmiféle festő, vagy szónok nem tudná a félelmet vagy a reménységet úgy lefesteni.” így jött rá Luther, hogy a Biblia imádságai az emberi lélek legmélyebb érzéseit visszhangozzák.

AZUTÁN MEGTALÁLTA A BIBLIÁBAN a mindennapi élet egyszerű, vagy nagyobb kérdéseiben való tájékozódás lehetőségét is, mert az ősatyák, vagy Iz- ráel története arról is tanúskodik, hogy Istennek gondja van az ember hétköznapjaira is. Luther nemcsak a hitnek, hanem a szeretetnek a példáit is felfedezi lépten-nyomon a Szentírásban. Ahogyan például Ábrahám gondoskodik testvérének árvájáról, Létről, és még'mikor az már felnőtt, akkor is kész javára a maga jogáról lemondani (1 Móz 13, 8—9), minden keresztyén ember számára példa lehet a szeretet gyakorlására. Ilyen szeretetre tanít Jézus is az irgalmas samari- tánus példázatában, vagy amikor az új parancsolatot adja (Jn 13, 34). Az igazi emberi élet kimeríthetetlen kincstárát is jelentette Luther számára a Biblia.

DE AKKOR LETT IGAZÁN DRÁGA KÖNYVÉVÉ A BIBLIA, amikor annak legdrágább kincsét, az evangéliumot fedezte fel, amikor megértette Pál apostol szavait: „Nem szégyellem az

evangéliumot, hiszen az Isten ereje az, amellyel minden hívőt üdvözít. . .” (Rm 1, 17). Így beszél erről a fölfedezésről: „Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen új- jászülettem volna, és mintha tárt kapukon át magába az Édenkert- be léptem volna be. Erre előttem az egész Szentírás más értelmet nyert.” Ettől fogva egészen másképpen olvasta a Bibliát, és lépten-nyomon megtalálta benne az evangéliumot. Később azt is mondta, hogy a Biblia olyan, mint egy hatalmas gyümölcsös, telistele a leggazdagabban termő fákkal, és azt hiszi, hogy minden fáról sikerült legalább egy gyümölcsöt megízlelnie. Valójában így indult el a reformáció: Luther az evangélium drága kincséből, sok-sok ízes gyümölcséből másoknak is, az egész egyháznak akart adni.

AZÉRT, HOGY MINDENKI, a

legegyszerűbb ember és az iskolás gyermek is megkóstolhassa ezt a gyümölcsöt, lefordította népének nyelvére az egész Szentírást. Mi, pedig, akiknek annyi lehetőségünk van arra, hogy saját nyelvünkön olvashassuk, ezekben a napokban hálával gondolunk a reformátorra és Bibliájára. Mert mi sokkal könnyebben hozzájutunk és megtalálhatjuk benne az érdekes történeteket, hétköznapjaink tükrét, az emberi szív mélységeit, és az evangéliumot, amely egész életünket megújítja, hitet ébreszt és szeretetre indít minden ember iránt

Muntag Andor

Az igazságos gazdasági rend kialakításának előfeltétele a kéke és a biztonság

Wr. Keílflsg Zoltán püspök felszólalásai Szófiában

Lapunkban is hírt adtunk arról a nagyszabású tanácskozásról, amely a Békevilágtanács szervezésében a bolgár fővárosban folyt szeptember utolsó napjaiban A Népek Világparlamentje a békéért• összefoglaló címen. A magyar delegáció tagjaként vett részt a tanácskozáson dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke, az Országos Bóketanács Elnökségének és a Békevilágtanácsnak a tagja. Két felszólalása különösen is nagy figyelmet keltett és helyet kapott a tanácskozásokról szóló közölt tudósításokban is.

A 2 .számú csopotban, amelynek témája a fegyverkezés és a háborús veszély hatása a nemzeti függetlenségért és az új nemzetközi gazdasági rendért folyó küzdelemre — volt, dr. Káldy Zoltán püspök a következőket mondta felszólalásában:

A Népek Világparlamentje a békéért plenáris ülése

Vannak dolgok, amelyeknek világosnak kell lenniük minden józanul gondolkodó ember előtt, akár kapitalizmusban, akár szocializmusban vagy a fejlődő országokban él.

Az egyik az, hogy jelenleg a világban egy igazságtalan gazdasági rend áll fenn, melynek következtében az emberiségnek kisebbik része igen nagy gazdagságban, a sokkal nagyobb része elviselhetetlen szegénységben él. Vannak országok, melyekben az egy személyre eső évi nemzeti jövedelem a 4000 dollárt is meghaladja, és számos ország van, ahol még a 100 dollárt is alig éri el. Azt is mondhatnám, hogy egy réteg mindig jóllakott, ugyanakkor a többség mindig éhes és ennek egy jelentős része éhen is hal. Az is tény, hogy minden eddigi segélyprogram ellenére a szegények és gazdagok közötti szakadék tovább nő. így is mondhatom: a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek.

Áz is világos, hogy ez az igazságtalan gazdasági rend szoros összefüggésben van a fegyverkezési versennyel és a háborús veszéllyel, éspedig többszörösen. Először is úgy, hogy az a fegyverkezési őrület, amelynek tanúi vagyunk, hatalmas anyagi, szellemi és emberi forrásokat von el a nemzetektől és akadályozza a fennálló gazdasági egyenlőtlenség kiküszöbölését és a fejlesztési programok megvalósítását. Az emberiség jelentős része fegyverekbe fekteti azokat az anyagi javakat, amelyeket egy igazságos nemzetközi gazdasági rend kiépí-. tésére, az egyenlőség megteremtésére kellene fordítania. De így van ez a szellemi, kincsekkel is. Az emberiség tudósainak legalább a fele tudását új fegyverfajták kimunkálására fordítja, ahelyett, hogy szellemi erejét az igazságtalan gazdasági rend felszámolására fordítaná. A fegyverkezési hajsza növeli a hidegháborút, a hidegháború növeli a fegyverkezési hajszát, és ez az ördögi kör akadályokat gördít az új gazdasági világrend megvalósítása elé, mert felemészti azokat az anyagi forrásokat, természeti kincseket, melyeket az éhség legyőzésére és az új gazdasági rend megteremtésére kellene fordítani. De úgyis összefüggés van a háborús veszély és az igazságtalan gazdasági rend között, hogy a gazdaságilag elnyomott, kizsákmányolt és sokszor éhező népeket és nemzeteket nem lehet mindig békére felszólítani, vagy kényszeríteni, míg meg nem oldódik igazságtalan gazdasági helyzetük.

Az sem lehet vitás, hogy a szilárd és igazságos gazdasági rend megteremtésének előfeltétele a béke és biztonság megteremtése. Ehhez pedig az út a leszerelésen keresztül vezet. Ezért döntő jelentőségű, hogy a világ reális lépéseket tegyen a leszerelés érdekében, és az így felszabadult anyagi eszközöket a gazdasági fejlesztés céljaira fordítsa.

Ezzel együtt azt is világosan kell látnunk, hogy az igazságos nemzetközi gazdasági rend kiépí-, tését akadályozzák a transnacio- nális monopóliumok, melyek a fejlődő országok nemzeti érdekeinek megfelelő fejlődését keresztezik és nem engedik, hogy a fejlődő országok saját nemzeti érdekeiknek megfelelően használják fel természeti erőforrásaikat. Változatlanul folyik a volt gyarmatosító „anyaországok” részéről a fejlődő országok kizsákmányolása. Ezeknek a volt „anyaországoknak” célja lényegében az, hogy

a gazdasági egyenlőtlenséget fenntartsák, sőt, hogy a világ- gazdasági rendszer feletti uralmukat örökössé tegyék. A nyugati hatalmak protekcionista politikája gátolja a fejlődő országok pénzügyi és kereskedelmi helyzetének megszilárdítását. A neokolonializmus a „segítés” címkéje alatt a saját érdekeit tartja szem előtt. A tőkés országok még ma is naponta 100 millió dollár hasznot húznak a fejlődő országokkal való kapcsolatukból, és így kiszivattyúzzák azoknak gazdasági erejét. A mostani gazdasági világrend csupán az imperialista hatalmak kis csoportjainak érdekeit szolgálja.

Magam részéről egyetértek a szocialista országok közös nyilatkozatával, mely az ENSZ világgazdasági kapcsolatokat tárgyaló II. rendkívüli ülésén nemrég hangzott el. Ez a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szocialista országok síkraszáílnak azért, hogy felszámolják a diktátum és a kizsákmányolás, a diszkrimináció és a protekcionizmus minden megjelenési formáját a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból.

Ugyanakkor az együttműködést hangsúlyozzák a különböző társadalmi rendszerű országok között az igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtése érdekében.

Igen, a különböző társadalmi rendben élő országok együttműködése eredményezhetné a békét és a leszerelést, és teremthetne alapot az igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtésére.

A 8. számú bizottságban, amely a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a gázdasági függetlenségért folytatott harc Latin-Amerikában és a Karib-ten- ger térségében kérdéseivel foglalkozott, a következőket mondta püspök-elnökünk:

Nem vagyok latin-amerikai. Magyarországról jöttem. Nem azért szólalok fel, hogy elemezzem a latin-amerikai helyzetet és \ tanácsot adjak a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a gazdasági függetlenségért folytatott harchoz. Azért szólok néhány szót, hogy kifejezésre juttassam szolidaritásomat Latin-Amerika azon népeivel, akik küzdenek a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a gazdasági függetlenségért.

Magam is jártam néhány la- lin-amerikai államban, többek között Chilében Allende elnök és és a Népi Egység kormányának erőszakkal való megdöntése, előtt néhány hónappal. Vannak bizonyos tapasztalataim Latin-Amerika népeiről, életkörülményeikről, szabadság után való vágyukról. Teljes mértékben megértem, hogy több országban a hazafiak minden veszélyt vállalva, életüket sem kímélve, küzdenek a függetlenségért, a demokráciáért és a gazdasági függetlenségért. Több helyen a katonai kormányok részéről az embertelen elnyomás, az emberi jogok lábbal tiprása és a gazdasági kizsákmányolás a jellemzője ezeknek az országoknak.

A multinacionális vállalatok kiszivattyúzzák az egyes országok természeti kincseit, amelyek ah- * hoz volnának szükségesek,' hogy saját gazdasági életük felépüljön, hogy saját maguk lábán járja- (Folytatás a 3. oldalon)