Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-09 / 10. szám
ORSZÁGOS EVA N GÉLIK US HÉT I LAP XLV. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1980. november 2. Ara: 4,— Ft Nisaesen itt Október végén járjuk a temetőt. Megállunk sírok előtt, kezünkben virággal, gyertyát gyújtunk a fejfák mellett. Bár az őszi fagy talán már letarolta a sírkert virágait, most mégis újra, pár napra csak, újra virágba borul. A sok kis mécsvilág lobogó lángja fényárba vonja a korán leszálló alkonyatot. Járjuk a temetőt, szorongó kereséssel, néha talán úgy, ahogy Reményik Sándor írja: „Mentünk ketten a temető felé és nem kerestünk csuda madarat. Csak egy friss hantot a sír-labirintban: testvérek ketten: a Harmadikat..." Jól tudjuk: akit keresünk, aki volt, az nincsen itt, s többé, ahogyan volt s szívünkben emléke él, fel nem lelhető. Mégis eljövünk ide, járjuk a temetőt október végén, s megállunk egy sírhant előtt. Térhez és időhöz, röghöz — s most valóban sírröghöz — kötött emberi létünknek kell ez a talpalatnyi hely, s ez az alkalom, amihez mindig újra visszatérhet; a Gyász, az Emlékezés és a Reménység. A KERESZTYÉN, A HIVŐ EMBER IS GYÁSZOL. Emberségünkhöz tartozik a gyász fájdalma, mint az öröm ragyogása is. Csak az nem gyászol, aki nem szeretett, akinek nem fáj az elvesztése valakinek, aki életének örömét, fényét s néha az értelmét adta. Csak az nem gyászol, akinek nem hiányzik senki úgy, mintha ,testének darabja szakadt volna ki” (Heine). A gyász fekete lobogója: tiltakozás a halál zsarnoki uralma, értelmetlensége ellen. Valójában így érezzük, nincsen „természetes” halál, minden halál erőszakos, nemcsak a kisgyermeké s a virágzó ifjúé az aggastyáné is. Brueghel festményén a meredély szélén botorkáló öregember mögött ott áll, suhintásra emelt husánggal kezében, győzelmes, torz vigyorral a halál. így látta Pál apostol is: „utolsó ellenségnek” (1. Korinthus 15,26), melyet majd eltöröl a visszatérő győzelmes Krisztus, hogy eltöröljön minden könnyet, és akkor „halál nem lesz többé, sem gyász”. Így vallja énekünk is: „Életünkben szüntelen halál lesi léptünk” (791. éneke énekeskönyvünknek). Jézus is gyászolt. Keserves könnyekre fakadt Lázár sírja mellett, mert szerette barátját.: Isten az életet akarja. Ezért jogos és mélyen emberi feladat a harc a halál hatalma ellen, a gyógyító kéz fáradozása kórtermekben, és az emberi elme erőfeszítése orvosi laboratóriumokban. S végképp értelmetlennek kell éreznünk a halál aratását a harctereken, s minden erőnkkel küzdenünk kell ellene, mert gyilkos a háború. ELTÁVOZOTT SZERETTEINK KÉPÉT ŐRZI SZIVÜNKBEN AZ EMLÉKEZÉS. Nem igaz a vigasznak szánt mondás, hogy az idő múlása begyógyít minden sebet. Csak a gyász éles. eisö fájdalma tompul, s szelídül emlékezéssé. Nem feledhetem egykori püspököm ftásztori szavát, édesanyám halálakor: „Isten tegye gazdaggá reá való emlékezésedet”. így igaz: az emlékezés nem fakul, sőt színesebbé válik. Az évek múltával a drága arcok, miket talán csak fakult fénykép idéz, fényesebbé válnak. Eszünkbe jutnak rég feledni vélt szavak, mozdulatok, jelenetek, s a kis filmkockákból képsor áll össze. „A lélek lassan emlék-múzeum lesz.. . apám belép az emlék-múzeumba itt várja ima-léptű jöttömet”, írta Mécs László, s milypn igaza volt. Véges azonban a múlandó emlékezés is. „Emléked örökké él szívünkben”, olvassuk gyakran fejfákon. Örökké? Amíg élnek az em- lékezők, csak addig, s nem tovább. Az emlékezés drága kincs, lángját a szeretet fuvallata élteti, de egyszer ez is kihuny. Minden emlékezés arra int: egyszer emlékké válunk valakinek a szívében magunk is. Csak Isten nem felejt. Nála nincs változás, sem változásnak árnyéka, hirdeti az apostol. „Isten nem hogy nem feled, Isten vég nélkül szeret”. A fájdalmas kérdésre, mit oly sokszor vet fel a gyötrődő szív: hol vannak most szeretteink? — ez a felelet: Isten emlékezetében. Neveik fel vannak az élet könyvében jegyezve, kitörölhetetlenül. EZÉRT HIÁBA LENNE MINDEN EMLÉKEZÉS. HA NEM ÖLELNÉ ÁT ERŐS TESTVÉRKÉNT A REMÉNYSÉG. Aki emlékezik, hálát is ad az ajándékért, amit az eltávozottakban kapott. S minél forróbb a hála, annál fájóbb az emlékezés: akit nagyon szerettek, az veszített sokat. A sír, úgy véljük, kifosztott s mindentől megrabolt, ami drága volt. így állt egykor a magdalai Mária is, és a többi síró asszonyok, Jézus sírja mellett: elhagyottan és kifosztottan. Mert Jézusnak is volt sírja! Teljes emberségéhez tartozott ez is, s hitvallásunk része: „meghalt és eltemettetett”. Az ige valóban emberré lett, élte s fenékig ürítette emberségünk poharát, nem kíméltetett meg annak végső keserűségétől sem. Sírba tették, s gyászoló szerettei jöttek húsvét hajnalán, végső tisztességet tenni. Ám a sír nem tarthatta az Élet Fejedelmét végképp foglyul. Angyali szó hirdette megrettent híveinek a hihetetlen örömüzenetet: Nincsen itt, mert feltámadott! Ez a keresztyén reménység egyetlen, de győzelmes alapja. Jézusnak is volt sírja — de már nincsen. Ismerte a gyászt, fájdalmat, s megkóstolta a halált, de legyőzte s megszabadította övéit is. „Győzelmet vettél óh feltámadott, örök nagy dicsőség a diadalod!” TEMETŐKET JÁRVA, SÍROK MELLETT MEGÁLLVA, gyász felhőzi szemünk, a szívünkben fájó lánggal ég s világít az emlékezés. De átkarol s felemel reménységünk: élő Urunk van! Az a mi egyetlen reménységünk életben és halálban, hogy mi magunk s szeretteink is, a mi Urunké, a Jézus Krisztusé vagyunk! • Groó Gyula SZLOVÁK EGYHÁZI LAP A BUDAPESTI SZLOVÁK NYELVŰ ISTENTISZTELETEKRŐL Az Evanjelicky Posol spod Ta- tier szlovák nyelvű evangélikus egyházi lap Ondrej Berakó turista levele alapján részletes beszámolót közöl a budapesti szlovák ajkú evangélikus gyülekezet életéről. Felhívja a Magyarországra utazó szlovák evangélikus turisták figyelmét arra, hogy Budapesten a Rákóczi úti templomban minden vasárnap anyanyelvükön hallgathatják Isten igéjét. A cikk beszámol az Evangélikus Országos Múzeumról is, megemlítve azt, hogy a kiállított anyagban szlovák nyelvű könyvek és dokumentumok is találhatók. Az evangélium éltető erejében Wonno Bleij holland evangélikus elnök látogatása Az ország csaknem teljes területe a tenger szintjénél mélyebben fekszik. Ha nem védenék erős gátak, és nem szivattyúznák éjjel-nappal, minden órában a feltörő vizet, ha a motorok valamilyen hiba következtében leáll- nának, akkor rövid időn belül katasztrófa történne. Ez olyan tény, mely Hollandiával kapcsolatban minden iskoláskönyvben olvasható. „Éppen így vagyunk Krisztus szeretetével is” — ez Wonno Bleij lelkésznek, a hollandiai evangélikus egyház elnökének bemutatkozása és bizonyságtétele. Hazájának területe kisebb, mint Magyarország fele, lakóinak száma viszont harmadával több. „Gazdagabbak vagyunk nálatok, de el sem tudjátok képzelni, milyen iszonyatosan nagyok a problémáink” — hangoztatta ismételten vendégünk. Aki Hollandiára gondolva szélmalmokat, tulipánt és fapapucsot emleget, úgy találja el a valót, mint aki Magyar- országgal kapcsolatban ' paprikára, csikósra és pusztára gondol. „Nálunk - meg lehet tanulni, mi minden termelhető meg egy négyzetméter földön.” Szórvány Divatos szó lett a szórvány. Még többmillió tagot számláló egyházakban is, ahol pedig keresve is nehéz találni más fe- lekezethez tartozó keresztyént, még ott is szívesen mondogatját: szórványban élünk. Van igazsága ennek a megállapításnak, de szórványban szolgált magyar evangélikus lelkészek mégsem tudják sóhajtás és mosoly nélkül hallgatni. Egyházunkban félmilliós evangélikusságról beszélünk, száz lakos közül öten evangélikusok. A holland evangélikusok számára hihetetlenül magas szám ez! A 14 millió lakosból itt 40 000 az evangélikus, vagyis háromszáz közül egy! S ehhez járul még az egész világon tapasztalható folyamat: a lakosság a megélhetési lehetőségek szerint szétoszlik az egész ország területén, az evangélikusok is kirajzanak történelmi gyülekezeteikből és még messzebb kerülnek egymástól. A nagy szórványban tovább folyik a szórványosodás. éspedig mindenféle irányban: felekezeti, világnézeti és földrajzi szempontból. A négymillió római katolikus és négymillió protestáns mellett hatmillió holland nem tartozik semmilyen felekezethez. Első kapcsolat A két ország között sok kölcsönös látogatás és kapcsolat volt már, s nem hiányoztak ebben az evangélikusok sem, mégis ez volt az első eset egyházaink történetében, hogy a Hollandiai Evangélikus Egyház elnöke hivatalos meghívást elfogadva jött hazánkba. Amikor egyházunk elnöksége nevében dr. Káldy Zoltán püspök-elnök a meghívást elküldte, bizonyára döntő szempont volt — Wonno Bleij eleven érdeklődésén és aktív személyiségén, valamint a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottsági tagságán túlmenően — az is, hogy nemcsak a nagyokkal kell kapcsolatot tartanunk, hiszen erősíthetik, segíthetik, bátoríthatják egymást a lélekszámúkat tekintve kis egyházak is. Wonno Bleij egyházelnök Űj kezdet volt ez a szeptember 30-tól október 6-ig tartó láthatás, a hollandokkal való egyházi kapcsolat mégis hosszú múltra tekinthet vissza. Csak két esemény a múltból. Mária királyné, a mohácsi csatában elesett II. Lajos király özvegy^ 1530-ban, az akkori Németalföld helytartója lett, ahol ugyan már nem gyűjtötte maga köré a lutheránusokat, mint Budán, de mégis pártolta őket. Holland katona, de Ruyter Mihály tengernagy volt az, aki 1676. február 11-én kiszabadította — hazája utasítására — a magyar református és evangélikus gályarabokat. De ide kívánkozik még az a sok segítség, melyet hollandok nyújtottak a magyar családoknak és gyermekeknek a két világháborút követő nehéz időkben. Evangélikusok és reformátusok Több mint egy évszázad óta szószék- és úrvacsorái közösségben élnek a hollandiai evangélikusok és reformátusok, az ötvenes évek során teológiai megbeszélések vizsgálták felül ezt a gyakorlatot és újból rendezték. Püspök és elnök Wonno Bleij nyomatékosan, sokszor nagyon nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ő egyházának nem püspöke, nem is elnöke, hanem tulajdonképpen a zsinat (közgyűlés) elnöke, akit évente választanak. Az evangélikus egyház zsinati-presbiteri szervezete még akkor alakult ki Hollandiában. amikor a kálvini iránynak még nem volt döntően meghatározó befolyása. Mivel a püspöki tiszt a 16. és 17. században egyet jelentett az ellenreformációval és az idegen — spanyol — uralommal, elképzelhetetlen' lett volna, hogy holland hazafiak megtartsák ezt a rendszert, a mi egyházunkban a reformációhoz való ragaszkodás és a függetlenségért vívott küzdelem nem látott akadályt abban, hogy a Szentírás tekintélyéhez ragaszkodó, Krisztus ügyének elkötelezett püspökök legyenek vezetők. Bibliai érdeklődés Vendégünk nemcsak elmondotta, hanem előadásaival, igehirdetés—'"el, megszólalásaival ismételten illusztrálta is, hogy a holland evangélikusok eleven érdeklődéssel tekintenek a Szentírásra. Az Ószövetség kutatásának az országba évszázadok során menekült zsidók munkássága következtében Hollandiában eleven hagyománya van, s úgy tartják, hogy a nyelvi, kortörténeti, teológiai ismeretek birtokában a Szentírás önmagát magyarázza. Testvéri bátorítás Folytak az ilyen látogatások programját alkotó találkozások: dr. Káldy Zoltán püspök-elnök otthonában, munkatársai körében, a pesti, budai, Pest megyei lelkészek összejövetelén, a Teológiai Akadémián, a Deák téri istentiszteleten, vagy a hévízgyörki gyülekezet családias, színes közösségében, ahol szinte nem akart vége szakadni a püspök-elnököt és a holland elnököt köszöntő kedves szavaknak és figyelmességeknek. Zsúfolt programjában is jelentős időt szentelt vendégünknek Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, aki dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel együtt fogadta Wonno Bleijt és az egyházak helyzetéről és szolgálatáról folytatott megbeszélést vele. Vendégünk feleségével együtt ismételten csodálkozott. Eddigi ismereteik alapján nem hitték volna, hogy ilyen szép az ország, hogy ilyen gazdagok az . üzletek, hogy ilyen elevenek a gyülekezetek, hogy ilyen nagy szabadságot élvezünk. Bátorítást jelentett számukra a nagyságunk és gazdagságunk. De adtak is bátorítást. Néhány évvel ezelőtt a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottsági ülésének házigazdája volt a hollandiai evangélikus egyház. Nem titkolta vendégünk, hogy sokszor erejüket meghaladó feladatnak érezte a szervezés munkáiát, de áradó örömmel szólt az egvüttlé- tek és találkozások gazdagító élményéről is. „Sok munkátok lesz a nagygyűléssel, nagyon sok, el sem tudjátok képzelni, milyen sok, de nem fogjátok megbánni .. Beüss András Középen Wonno Bleij egyházelnök és dr. Káldy Zoltán püspök, balra Wonno Bleij egyházelnök felesége és D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, jobbra Beüss András külügyi titkár és dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár k t
