Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-24 / 8. szám
Mindennapi kérdéseink Boldogok akik éheznek és szomjaznak az igazságra A Hegyi Beszéd 4. boldogmondása is örömhír, mint a többi. Ebben sem csupán számbaveszi Urunk némelyek boldogságát, hanem kijelöli a biztos útját. Az Övele való közösségben, követésében, ígérete beváltásában. Mindenki számára elérhető módon. Így segít el rá. Így teremti és adja. Az igazsággal összefüggésben mindazoknak, akiknek nincs „saját” igazságuk. Azért éhesek és szomjasok azéra, akinek van. Azéra, aki a bűnbocsánattal együtt ad új szívet, új indulatot, új el- szánást és erőt. Ö képes egészen mássá, egészen másoknak valóvá tenni és valóban azzá is tesz. Az ilyeneknek mindennapi kenyerük az igazság Általában is izgalmas szó az igazság mindenütt, ahol emberek élnek. Hiányának igen sok a kárvallottja. Igen sokan vágynak, éheznek rá. Igen sokan ellenlábasai és félnek tőle. Kétszeresen izgalmas a keresztyének számára, mert kettős viszony kifejezője. Elmondja, hogy kik-kik lehetünk Krisztus által Isten számára. Azt is egyúttal, hogy kik-kiknek kell lennünk az emberek számára. Aki igaz irgalmából Isten előtt, igaznak kell bizonyulnia az emberek között és azok javára. Szereteté- vel, cselekedeteivel és a mások igazáért vállalt harcával. Az igazság és igazságosság bizony nem bölcselet, hanem a Krisztushoz illő életforma. Alapja, zsinórmértéke Krisztus maga. Nincs, nem lehet köze őhozzá az olyan életnek, amelyik szavaival, tetteivel cáfolja, meghazudtolja az igazságot. Hiányzik az igazság abból az életformából, amelyik elüt Urunkétól. Azért nem állja, nem bírja, kerüli a tekintetét. Viszont szótartása alapján boldog, akinek mindennap újra kell az Ö igazsága, újra kapja és töretlenül éli az igazságosság szolgálatában. Ez az igazság áldottá tesz minden földi életet és áldássá az embertársak számára. Az így kapott boldogság'bizony nem minősítés csupán, hanem tartós, egész életet betöltő ajándék, éltető öröm. Az ilyenek szívében roppant széles az igazság látóhatára Az igaz látja, tartja igazán nagy ügynek, életbevágónak, világra szólónak az igazságot az igazságosság, jogosság szintjén is. Hiszen kinőtt a saját igazsága gyerekcipőjéből! Felnőtt a Krisztus igazságáig, Isten igazságosságáig. Ezzel együtt az embertársak, a kis és nagy népek igazságáig, a világunkban nélkülözhetetlen igazságosságig. Ilyen távlatban valóban izgalmas ügy az igazság mindenütt, ahol emberek élnek. Milyen sokan élnek velünk, körülöttünk és különösen a földkerekségen! Sok helyen bizony csak az igazságtalanság tobzódik az igazság helyén. Még az az igazságosság, jogosság sem érvényesülhet, amelyiknek érzetét, látását és körvonalait beleplántálta Isten az emberszívekbe. Torzóvá tarlóvá silány ította, fonákjára fordította azt a féktelen önzés, a gyakran brutális kapzsiság, hatalomvágy, kizsákmányolás, terror. Embertestvérek sokasága szenvedi az igazságtalanságot. Az ugyanis min- 'dig megnyirbálja, m'egkurtítja mások számára az egész és egészséges emberi élet lehetőségét. A maga számára pedig éppen az igazság eltiprásával túlméretezi. Boldog — Urunk ígérete alapján —, aki együtt lát Istenével az igazság és igazságtalanság dolgában. Szíve pedig egészen azokhoz társult, akik az előbbit nélkülözik, az utóbbit pedig szenvedik. Azok nemcsak éheznek és szomjú- hoznak az igazságra, de sírnak, kiáltanak és harcolnak érte. A teljes igazságot éhezik mindazok, akik keresztyén létükre megelégí- tésük nagy ügyét szívükre és egyúttal vállukra veszik. Az ilyenek boldogok, mert boldogítanak az igazsággal Nyilvánvaló, hogy nem elég az igazságot együttlátni Istennel. Nem elég együtt érezni azokkal, akik nélküle, hiányában sorva- doznak. Az meg egyenesen hamis dolog, ha valaki a bűnbocsánat személyes igazságával önző módon félrehúzódik, a mások igazáért szükséges felelősséget pedig szélnek ereszti. Hamis kegyesség az, amelyik a Hegyi Beszéddel a világ asztalára tett teljes igazságnak vagy inkább igazságosságnak nem áll szolgálatába. Annak egész életet átfogó szélességében. Az igazság révén csak azok lehetnek boldogok, akik boldogítanak vele. Vagyis: éhségük az igazságra olyan szolgálattá szépül, amelyikben a szeretet indulata megszerzi, megvalósítja, helyreállítja mindazokét, akiket megfosztott attól a gonoszság, a tömény szeretetlenség felelőtlensége. Jó, ha már a család az igazságszerzés drága műhelyévé válhat. Keresztyén házasfelek ne' okozzák és ne tűrjék el a jogfosztottságot a társuk életében. Áldozat árán is szerezzék egymás igazságát. Gyakran sürgős ez a szülék és gyermekek viszonyában. Mindig időszerű ez a munkahelyeken, intézményekben, a gazdasági, a kulturális életben és általában a társadalomban. Ott sem cselekedhetnek másként azok, akik magukévá tették a Hegyi Beszéd evangéliumát. A lógás, a haszonlesés,' a rossz minőség, a rombolás kártevésének orvoslása az igazság malmára hajtja a vizet. Aki alaptalan igények hajszolásának vet gátat, a kárt vallók boldogságát szorgalmazza. Keresztyének igazságosságába azonban okvetlenül beletartozik a népek, az emberiség igazságtalanság által ütött sebeinek a gyógyítása. Ezeket persze nem oldja meg egyetlen keresztyén, egyetlen gyülekezet. De az egész keresztyénség együtt sem. Azért kell együtt lépnie, együtt cselekednie mindazokkal, akik az igazságosság ügyével más alapállásból jegyezték el életüket. Boldogok, de csak azok, akik az egész életet átfogó szélességében éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Azok megelégíttetnek. Nem visszahatásképpen, mert az az evangélium félreértése volna. Krisztus ígérete, szeretet, szótartása alapján. Ajándékképpen, a követése életet betöltő folyamatosságában. Szabó Gyula egyházzenei est lesz november 23-án, vasárnap délután 5 órakor a kiskőrösi templomban. Sorrend: H. Schütz: Verleih uns Frieden gnädiglich J. S. Bach: Der Geist hilft unser Schwachheit auf Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok J. S. Bach: h-moll prelúdium és fúga Igehirdetés Szokolay Sándor: Confessio Augustana kantáta Előadja a Lutheránia Ének- és Zenekar Közreműködik: Berczelly István (bariton) Trajtler Gábor (orgona) Vezényel: Weltler Jenő és Szokolay Sándor Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY An ENSZ leszerelési hetének eseményeiről adtak tájékoztatást az Országos Béketanács leszerelési, valamint tájékoztatási bizottsága és a Magyar ENSZ-társaság képviselői azon a sajtókonferencián, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában tartottak Kovács Béla, az OBT főtitkára vezetésével. Áz ENSZ alapító okmánya ratifikálásának évfordulójához, október 24-hez kapcsolódó hét hazai eseményei során az említett társadalmi szervek arra törekedtek, hogy az ENSZ 1978-as rendkívüli közgyűlésén elfogadott akcióprogram nyomán megvizsgálják, milyen lehetőségek kínálkoznak a béke ügyének előmozdítására, a fegyverzetek, fegyveres erők, katonai költségvetések csökkentésére. Az a cél, ahogy Haraszti György professzor, a Magyar ENSZ-társaság főtitkára megfogalmazta, hogy a konfliktusok tárgyalóasztal mellett oldódjanak meg, hogy mihamarabb összehívják a leszerelési világértekezletet s hogy a kormányok egyezségre jussanak a nukleáris és tömegpusztító fegyverek megsemmisítésében. A leszerelési hét eseményei, amelyek közül kiemelkedett a Győrött tartott leszerelési konferencia, szervesen kapcsolódtak a hazai és nemzetközi békemozgalom folyamatos tevékenységéhez, mozgósítva a békéért küzdő erőket a nemzetközi feszültség éleződése ellen s Helsinki szellemében munkálkodva az országok együttműködéséért, a közelgő madridi konferencia sikeréért — hangsúlyozta Tolnai László, az OBT leszerelési bizottságának elnöke. Az említett célok elérése érdekében szívesen és felelősen vállaltak részt hazai egyházaink is, •de sok határainkon túli egyházi személy és szervezet is, ahogy ezt lapunkban is megjelent híradások és állásfoglalások is tükrözik. M. Gy. Képek., templomok AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÜZEUM földszintjén érdekes kamarakiállítás nyílt: „Temlomok, szentélyek — 35 év katolikus építészete’’. A háború vége óta 170 templom épült, a legszebb hatvanat mutatják Mud- rák Attila fényképei. A nagy értékéből nem von le semmit, hogy jobbára kis falusi épületek. A rendezés — Cséfalvay Pál műve — szerény, nem törekszik külsőleges hatásokra, de finoman értékeli a templomokat. A képek szépek, mesteri kézzel, nagy szaktudással készültek, nem hivalkodnak felszínes, hatásvadászó trükkökkel. ÉS MILYENEK AZ ÉPÜLETEK? Amennyire a képekből meg lehet ismerni, színvonaluk változó. Mi lehet ennek az oka? A modern építészet formanyelve a funkcióval, azaz a rendeltetéssel való harcban született. A század elején rengeteg új feladatot kellett megoldani, pályaudvarokat, gyárakat, laboratóriumokat építeni, A sok, új feladat új formálást, a modern építészet új formanyelvét alakította ki. A templomépítészetben viszont más volt a helyzet: a funkció alig változott, nem igényelte a formai változtatást sem. Ez alól csak az újabb évek templomai kivételek. Elsősorban Szabó István alkotásait említhetjük Budapestről: a Farkasrétről és a Táltos utcából. Szép Kerényi József kunadacsi temploma, Tárcsái István műve Szegeden, Csaba László épületei Cserépváralján, Hollóházán és Hodászon. Tet- szetetek Török Ferenc templomai Nemeshetésen és Balatonfenyvesen, valamint az idén felszentelt hajdúhadházi templom, melyet Kocsis József tervezett. A felsorolt épületek külleme, megformálása valóban mai és korszerű. A jórészt kis falusi templomok nem egyenrangúak gazdag országok drága épületeivel, de emberi, szellemi magatartásunkat hozzámérhetjük ahhoz a fejlődéshez, melynek részeivé kell lennünk. E szembesítésen keresztül nyerhetünk legtöbbet a kiállításból, hogy szélesedjék látókörünk, és alapozódjék mindannyiunk, gyülekezeteink építészeti kultúrája, mely a templomépítészet fejlődésének legfontosabb alapja lehet. Selmeci János Frigyes VASÁRNAP igéje Isten népeként a világban 5. Mózes 30,8—10 Alapigénk jellemző módon képviseli Izrael népének látását Isten áldásáról. Noha mi ezt az áldást sok tekintetben szélesebb látókörben és másban is felismerjük, amire vele bennünket Isten figyelmeztet, arra figyelnünk kell. Üzenetét három pontba sűrítve fejezhetnénk ki. ISTEN URA ENNEK A VILÁGNAK, A FÖLDI ÉLETNEK IS. Ennek megáldatása is az ő ajándékai által történik. Tőle származik az is. Az Ótestámentom népe számára Isten áldása döntő módon a földi javakban, gyermekáldásban és a hosszú életben mutatkozik meg. Bár mi, keresztyének, ennél sokkal többről tudunk — tudunk Istennek sokféle úgynevezett lelki áldásáról, sőt arról is, hogy még a szenvedés is lehet áldássá ilyen értelemben —, mégis jó igénk szavára figyelnünk, hogy el ne feledkezzünk az előbbiről se, sőt nagyon komolyan vegyük azt. Ha Isten áldását csak egy síkban látjuk, lelki értelemben vesszük, Öt magát szorítjuk a „csak vallásos élet” keretei közé. Hatalmát és „Istenségét” csorbítanánk ezzel. Sőt azt is jelentené ez, hogy ajándékait sem értékeljük igazán. Mivel azonban, Isten földi életünknek Ura is, azért nem lehet a keresztyén ember maga sem soha életidegenné, hanem mindig ebben az életben, a világban, emberi közösségben, hazájában és családjában, a munkahelyén és valóságos környezetében él úgy, mint aki ugyanakkor Isten országának Krisztusban elhívott részese, tagja is. Nem kettős életet él, mást a világban, a mindennapi életben, s mást a vallásosságában, mint ahogy az esetleg kísértéssé lehetne, hanem egyfélét, mint aki az emberi társadalomnak és Isten országának is tagja egyszerre. ISTENNEK ÖRÖME TELIK ABBAN, HA ÁLDÁST AD. Igénk ugyan, erről a „jótevésről" Izraelre vonatkozóan szól csupán, és az ősatyák történetét hozza bizonyságául annak, hogy a múltban is így volt, azonban minden erőltetés nélkül vonatkoztathatjuk ezt az egész világra, hiszen a szakasz teljes összefüggésében, az isteni törvény megtartásáról van szó. Izrael pedig ennek a törvénynek nem kizárólagos „tulajdonosa”, hanem csupán „hordozója és letéteményese”. Ahogy tehát Isten akarata, a törvény Izrael keretein túl is érvényes, ugyanúgy érvényes az is, amit Isten vele kapcsolatosan ígért, illetve kijelentett. Tudnunk és látnunk kell, hogy a világ Isten szeretetétől körülölelt, általa hordozott világ. Ö nemcsak világ feletti „Ür Isten”, hanem „Atya” is, aki szeretetét árasztja a világra. Annak élete folyamán, nem csupán csodálatos kormányzása, ítélete és kegyelme válik valóságos emberi történelemmé, de áldó, megajándékozó szeretete is események, tények sorozatában lesz részévé emberi életünknek, történelmünknek. Ebből következik számunkra, hogy nagyon nagy hálaadással és komolyan vesszük mindazt, amivel Ő itt megáld minket. Emlékezzünk, milyen hálaadó szívvel ír Luther a Kiskátéban, a . Miatyánk negyedik kérésének magyarázatánál, és az Apostoli Hitvallás első hitágazatának magyarázatánál mindezekről! Gondoljuk csak végig, hogy sorolja fel ott az étel, ital, anyagi javak után, a hűséges házastársat, felsőbbséget; jó kormányt, kedvező időjárást, békét, egészséget, tisztességet, jó barátokat és szomszédokat... ISTEN NÉPE URA SZAVÁRA HALLGATÁSSAL BIZONYÍTJA HÁLÁS HITÉT. Azaz teljesíti parancsolatait, rendelkezéseit. Az ed-tuy: digiekből következik és nyilvánvaló, hogy ezek a parancsolatok nem távoli, élettől elvonatkoztatott, legkevésbé az élet valóságával ellentétes akaratot képviselnek, hanem éppen a valóságos életre adnak útmutatást, eligazítást. Ha elgondolkodunk például a Tízparancsolaton, észre kell vennünk, hogy milyen egybecsengés van Isten törvénye és a világi rend é$ törvény között. Az élet és család, a munka és tulajdon, valamint a becsület védelme nemcsak Isten törvényének szempontjai, hanem a világi törvényekben is természetesen és magától értetődően megtalálható részek is. Ez pedig nem onnét származik, mintha a Tízparancsolat lenne a világi törvények valamiféle alapja, hanem inkább onnét, amiről Pál apostol beszél, hogy az Isten törvényét nem' ismerők „természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel” (Róma 2. 14.). Mindkettőben tehát Isten akarata jut kifejezésre, ha más módon is. Igaz, amit az emberi társadalom törvényei előírnak, azok az általános jó rendet, jólélet, előrehaladást célozzák, tehát minden embertől meg- követelhetőek, Isten azonban e tekintetben is a legteljesebbet várja a benne hívőktől. Ezen túl pedig annak megvalósítását, ami „Krisztus Jézusban is megvolt” (Fii 2,5). A benne való teljes bizalmat, és szolgáló szeretetének követését. A világban ezért Isten népének tagjai az Ö szavára hallgatva, neki engedelmeskedve egyszerre bizonyulnak a társadalom, végeredményben az egész világ ügyét előmozdító, hasznos embereknek, és az Ö országának hű képviselőinek. Bánfi Béla Imádkozzunk! Áldunk Téged? Mennyei Atyánk, örök szeretetedért, mellyel körülöleled teremtett világodat. Áldunk földi életünk gazdag ajándékaiért, melyekkel megáldasz minket. Ne engedd soha felednünk, hogy mindezzel javunkat munkálod, s ezért csak hálás szívvel élvezhetjük azokat. Add, hogy kegyelmedből akaratodra figyelve éljünk a világon, s így lehessünk az emberiség és hazánk igaz gyermekei, a Te országodnak pedig hű képviselői, egykor pedig boldog örökösei az Űr Jézus Krisztusért. Amen. — BÄBONYMEGYER. Szeptember 21-én iktatta be Szabó Vilmos lelkész Simon József gondnokot, Bartos József, Gaál Sándor és Sándor István számvevőszéki tagokat, valamint Bartos János, Erdélyi Lajos, Kad- licskó József, Lukács Lajos, Péter Imre, Mizerák István, Zsiga János és Weibel József presbitereket. Ezen az alkalmon köszönte meg a lelkész a gyülekezet eddigi tisztségviselőinek hűséges szolgálatukat. — Délután Simonfay Ferenc bokodi lelkész tartott előadást „A presbiter élete és szolgálata” címmel. Az előadást élénk eszmecsere követte. — Október 4-én ifjúsági szeretet- vendégségen ifj. Foltin Brúnó Deák téri segédlelkész szolgált. — KEMENESM AGASI. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke november 1. hatállyal a helyetteslelkészi szolgálatokkal Zügn Tamás vönöcki segédlelkészt bízta meg. — HALÁLOZÁS. Fülöp József, a várpalotai gyülekezet hűséges másodfelügyelője 73 éves korában váratlanul elhunyt. Nagyszámú gyülekezet kísérte utolsó útjára szeptember 1-én, a várpalotai temetőbe. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” — Fazekas Lajos, a csékuti gyü^ lekezet presbitere 41 éves korában, szívbetegség következtében elhunyt. Temetése a gyülekezet és a falu igen nagy részvéte mellett október 24-én volt Győr Sándor ajkai lelkész szolgálatával.