Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-28 / 52. szám

t I Mindennapi kérdéseink Ti vagytok a tölti séf a Tamási Áron ismert regény­trilógiájában, a regény főhőse — Ábel — ismételten szembe­néz azzal a nagy kérdéssel, hogy „mi célra vagyunk a világon?” Többféle úton, s módon próbálja tisztázni, végül egy templomból kijövő embertől kérdezi meg: „A maga lelke most tiszta: mondja meg tehát nekem, hogy mi célra vagyunk a világon?” A megkér­dezett fogja a kérdést, s így vá­laszol: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Igen, ez a vágyam nekem is, azoknak is, akik — éppen a minap hallottam a rádió egyik adásában — egy borzalmas föld­rengés miatt, több mint egy évti­zede sátorban tengődnek, s azok­nak is, akik a megkülönbözte­tettek keserves életét élik ... Eb­ben az is benne van, hogy ha mi otthon szeretnénk érezni ma­gunkat a világban, akkor azokra is gondoljunk, akiknek hasonló a vágya. Erre figyelmeztet az énekkóltő is, amikor így ír: „Ne tekintsünk magunkra csak, Sze­meink mást is lássanak.” Itt a mondat második részén van a hangsúly. Mint Krisztus tanítvá­nyai, azért vagyunk a világon, hogy igyekezzünk embertársaink életét boldogabbá, szebbé tenni. Olyanná, hogy mindenki jól érezze magát. Az igazi otthonnak megvan- 'nak a szükséges kellékei, s ha ezek megvannak és jó felhaszná­lást nyernek, akkor kellemes ér­zést, nyugalmat, biztonságérzetet nyújtanak. Ezek közé tartoznak a különböző ételízesítők, fűszerek, melyek ízt adnak, élvezhetővé teszik az ételt. Nem is kell mon­dani, hogy ezeknek az aprónak tűnő dolgoknak milyen nagy je­lentőségük van. Nélkülözhetet­lenek, szükségesek. JÉZUS HASONLATA SZE­RINT, nekünk is hasonló szere­pünk van. Életet formálhatunk, ízesebbé és élvezhetővé, szebbé tehetjük környezetünket, ameny- nyiben jól használjuk fel adott­ságainkat és képességeinket, il­letve ha átvesszük Jézus élet­szabályait és életvitelét ember­társaink életébe. Amikor Jézus azt mondja, hogy „ti vagytok ...” tulajdonképpen küldetésünket határozza még. Bátorítás, bízta­tás is. Az ő tanítványai egész éle­tükkel különleges ízt adhatnak az embervilágnak, jó szolgálatot tehetnek az emberiségnek. Vá­gyába besegíthetnek, „otthono­sabbá” tehetik számára az éle­tet. Hogy hogyan?. Erre szeret­nék néhány példával rámutatni, hogy sok más felismerésére is indítást adjon. A KELLEMES ÉRZÉSNEK, JO KÖZÉRZETNEK ÉS BIZ­TONSÁGNAK — melyek az iga­zi otthon jellemzői — megvannak a feltételei. Első helyre kell ten­ni a szeretet, a béke és barátság kérdését. Ezeknek hordozói lehe­tünk és kell is lennünk a ma­gunk helyén. Pár nappal ezelőtt, falugyűlésünkön hangzott el, hogy „az igaz embernek célja, hogy megmutassa hogy a béke és barátság embere”. Nekünk ke­resztyéneknek hogyne lenne ez a célunk, sőt küldetésünk. Töre­kednünk kell arra, hogy legalább megközelítsük azt a példát, amit Krisztusban elénk állított Isten. Különböző útja és módja van ennek. Ezt a célt szolgálta és szolgálja ma is pl. a „keresztyén művészet”. Karácsony, a béke, szeretet és megértés ünnepe sok-sok évszázada adott és ad ih­letést elsősorban a képzőművé­szetnek és muzsikának. Bach és hozzá hasonló, Krisztushoz kö­tődő lelkek igyekeztek műveiken keresztül megteremteni a béke és szeretet hangulatát. Örömmel vettem tudomást arról, hogy egyik Kossuth-díjas zeneszerzőnk a közeljövőben megzenésíti 1 Kor 13-at, a szeretet himnuszát. Bízom abban, hogy lelket és gon­dolkodásmódot formáló hatást fog kelteni, előadásai során. Tu­dom,' nem vagyunk mindnyájan a művészet mesterei. Egy azon­ban biztos: ha van bennünk sze­retet, akkor minden ember kö­zött megtaláljuk a helyünket, s az igazi otthont jellemző kelle­mes érzést kelthetjük embertár­sainkban is. AZ IGAZI OTTHONNAK FELTÉTELE A TISZTASÁG IS. Jakab apostol beszél a „nyelv bűneiről”, s vele szemben a tisz­ta emberi beszédről. A Krisz­tushoz tartozó, Isten parancso­latait ismerő emberek e téren is az élet formálói lehetnek. Egyik lelkészünk néhány hónapig kise­gítő munkát végzett egy tsz-irodá- ban. Ahogy elmondták munkatár­sai, amíg ott dolgozott senki sem káromkodott, veszekedés és han­gos szóváltás nem volt. Kétségte­len, hogy „ízzel” szolgált akkori környezetének. Otthonossá meg­hitté és megértővé formálódott egy munkahelyi közösség. A jézusi etika sok más „élet­szabálya” is ismert előttünk. Embertársaink életét nemcsak a „nyelv”, vagyis az emberi beszéd zavarhatja meg, vagy teheti szebbé, hanem a „kéz” is. Érett­ségi után, amikor dolgozni men­tem egy autójavító vállalathoz édesapám a következő intéssel engedett el: „Fiam, vigyázz ma­gadra, neked még tiszta a kezed”. Igen, Jézus tanítványai a szor­galom és becsület emberei is kell, hogy legyenek, akik nem meglopni, hanem meggazdagíta­ni kívánják embertársaik óletét. NEM ELÉG AZ ÉLETHEZ CSAK BIZTOSÍTANI, beszerez­ni a fűszereket, hanem fel is kell azokat használni. Ha nem kerül­nek felhasználásra, veszítenek tartalmukból, előbb-utóbb tönk­remennek, haszontalanná válnak. Ilyen állapotban még ártó hatá­suk is van, fertőzik az otthon le­vegőjét. Vigyázzunk, hogy velünk ilyen ne forduljon elő! Mi célra vagyunk hát a vilá­gon? Azért, hogy alkotó embe­rek, hűséges útitársak legyünk, értékeinket ne sajnáljuk fel­használni, mások szolgálatára ad­ni, sajátos eszközeinkkel igye­kezzünk szebbé, élvezhetőbbé tenni embertársaink életét. Péter Jenő * Hogyan használjuk az „Útmutatót” Több olvasónk kérte, hogy fog­lalkozzunk egyszer részleteseb­ben is a bilpliai Ütmutató hasz­nálatával. Most az újév küszöbén, amikor rövidesen már az 1981-es Ütmutató lesz a kezünkben, idő­szerű erről beszélni. BÁR TÖBB EZER EMBER OLVASSA 365 napon át a napi igéket, Istennek ez az igéje egé­szen személyesen akar minket megszólítani, saját körülménye­ink közt, melyekben életünk 1981-ben folyik (betegség, egész­ség, csalódás, beteljesült remény.) Lesz néha olyan ige, melyet nem tudok könnyen magamra vonatkoztatni. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy mi az, amire sok más embernek ma szüksége van. így kapcsol össze az Ütmutató naponta Istennel és a nagy világ hatalmas gyülekezetével. HOGYAN IS KEZDŐDÖTT az Útmutató használata? 1728. május 5-én a herrnhuti gyülekezet esti énekóráján Zinzendorf Miklósnak az a gondolata támadt, hogy a gyü­lekezetét napi munkájában, küz­delmében, egy napi „vezérige” alá állítsa. Kezdetben ezt az ige­verset egy testvér reggeli üzvöz- let gyanánt bekiáltotta a házak­ba. Ez volt a kezdet. És a mustár­mag — Isten országának törvé­nye szerint — hatalmas fává nö­vekedett. 1731-ben jelent meg az első teljes Ütmutató (Losung). Ma már több mint 25 nyelven jelenik meg, hiszen nemcsak a herrnhuti gyülekezet, hanem az egész világon sok százezer em­ber olvassa. NEM UTOLSÖ SZEMPONT, hogy a közös ige összekapcsolja, azokat, akik a legkülönbözőbb körülmények között, gyakran or­szágokkal és tengerekkel elvá­lasztva élnek, akiknek bőre más színű, vagy más társadalmi rend­ben élnek. A két kiírt ige közül az első a „vezérige”. Ezt mintegy 1700 Ószövetségi igeversből sorsolják ki. Az Üjszövetségi vers neve: „tanítóige”. Jó tudni, hogy ezt a folyamatosan olvasott könyvek­ből választják. 1981-ben: Lukács evangéliuma, Apostolok cseleke­detei, Kolossé és Thessalonikai levél és a Zsidókhoz írt levél szerepel. Találunk még a napi Ütmutatóban két kijelölt sza­kaszt. Az elsőt „reggeli igének” nevezhetjük. Ez az egyházi esz­tendőhöz és a heti igéhez alkal­mazkodik. A másodikat „esti igé­nek” nevezhetjük'. Ez egy-egy bibliai könyvet vesz , sorra oly módon, hogy négy év alatt sorra kerülnek a Biblia legfontosabb könyvei. Fontos, hogy a hétköz­nap reggeli 6 igét, ne csak külön nézzük, hanem próbáljuk meg együtt is nézni. Pl. szombat reg­gel visszatekintek, hogy hétfőtől péntekig mi volt az igé kben az a közös üzenet, amit Isten nekem különöskép is mondani akart ezen a héten. A „reggeli igék” közös témáját a megelőző vasárnap óegyházi evangéliuma adja meg. Nagyjá­ból egy síkon mozog ezzel az ún. „heti ige” (ezt jó beleírni az Útmutatóba). Egy példával vilá­gítom meg. Böjt első hetében Máté 4, 1—11 (Jézus megkísérté- se) az óegyházi evangélium: vilá­gos, hogy a hét reggeli igéi vala­miképp a kísértéssel függnek össze. Az „esti igékben” egy könyv folyamatosan áll előttünk. Itt is ajánlatos visszatekinteni a meg­előző esti igére (főleg ha első olvasásra „nem mond semmit” az ige). Alapszabály, hogy az Ütmutató által kiragadott igéket mindig összefüggésben kell néz­ni. Jó néha a napi „vezér igét” is kiegészíteni a környező versek­kel. Még egy tanács: ha napon­ként csak egyszer ülünk le igét olvasni — elolvashatjuk a nap összes igéjét. Csodálkozva tapasz­talhatjuk majd, hogy a négy tel­jesen különböző igehelynek is van valami közös üzenete. Mind­ez a Biblia végtelen gazdagságát mutatja. EZ CSAK NÉHÁNY TANÁCS az Útmutató használatára. A gyakorlat, a tapasztalat sok min­denre elvezeti a hűséges igeolva­sót. Kívánjuk, hogy kísérje Isten áldása 1981-ben is lapunk olva­sóit az Ütmutató használatában! Tegye számukra a napi igét az élet kenyerévé! ■ Gáncs Aladár AZ AFRIKAI EGYHÁZI SZERVEZET ÜJ FŐTITKÁRA Victory Maxime Rafransoa lel­készt nevezték ki az Egyházak Összafrikai Konferenciájának (All Africa Conference of Chur­ches) főtitkárává a szervezet ok­tóber elején Nairobiban tartott rendkívüli ülésén. Rafransoa lelkész eddig az Egy­házak Világtanácsa (Genf) egy­házközi segély, menekültügyi és világszolgálatának volt Afrika- titkára. Hivatalát feltehetőleg az új évben veszi át. Az Egyházak összafrikai Konferenciájának 118 protestáns, anglikán és ortodox tagegyháza van. Az új főtitkár első nyilatkoza­tában hangsúlyozta, hogy a szer­vezetnek a tagegyházak érdekeit kell képviselnie, és nem lehet szakadék a tagegyházak valósága és a szervezet fellépése között. Szükséges az anyagi önállóság megteremtése is, mert az afrikai egyházak nem koldulhatnak Európától és Amerikától. Maxime Rafransoa 46 éves, 1977. januárja óta szolgált az Egy­házak Világtanácsánál. 1973. óta a FAO-nak, az ENSZ élelmezés ügyi szervezetének volt Afrika- tanácsadója. Még korábban pe­dig, ’ 1970-től 1973-ig szociológiát és szociálökonómiát adott elő a madagaszkári egyetemen. A Óév este igéje „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz/’ Zsid 13,7—9a Egyik énekünkben énekeljük, hogy múlnak a percek, az irgalom percei. S hogy életünk a folyóhoz hasonló, halad feltartóztathatat­lanul. Majd újabb kép az énekben: alkonyul már, nőnek az árnyak, későre jár. Óév estéjének élménye ez. Szívet szorító érzés évről évre. Hogy rohan az idő, mert az csak a slágerban „áll meg". Aprily Lajos köl­tőnk „futás időnek” nevezi versében. S mi nem tudjuk megfogni, visszatartani. A végtelen időfolyamból óránkkal kiszabunk perce­ket és órákat, a naptári éveket sorszámmal látjuk el. De mindezzel még nem sajátítjuk ki és nem vesszük birtokba az időt, amelyik megy könyörtelenül. Most ismét egy évet temet belőle az emlékezet. A kérdés pedig mindig az, lesz-e belőle még egy nekünk? Hiszen soha nem az a baj, hogy ismét nőtt a mögöttünk levő évek száma, hanem az, hogy fogytak az előttünk levők. Az idő fogyó idő Aprily egy másik verse szerint is. Valamikor évekkel mérjük, majd egy­szer napokkal csupán. „S tán nemsokára napokkal se mérek, azt mondom: percek és pillanatok.” A szilveszteri élmény életünk végi megismétlődése ez. Az időből egyre kisebb egységek rohanását fi­gyeljük, egyre élesebben nyilvántartva a mindig rövidülő szakaszo­kat. S egyszer véget érnek a pillanatok is. Ezért örömhír az óév estének igéje: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. ’ Ö kívül áll a fogyó időn, számára az idő nem futás. Ö nem búcsúzik az évektől és a pillanatoktól. Neki nem kell vágyakoznia az idő után, nem kell megrebbennie múlásától. Jézus örökkévaló. HORDOZTA A TEGNAPUNKAT IS. Óév estéje a számvetés ideje is. A tegnapok léptéke most egy egész esztendő, amit lezárunk vég­érvényesen. Tehettünk-e valamit is, ami nem szorul rá Jézus bocsá­natára? Az eredmények örömmel töltenek el, mellettük mulasztá­sok is fájnak, kudarcok keserítenek. De az eredményeink is ereje által születtek, mulasztásainkra és bűneinkre ő ad bocsánatot. Hi­szen ő az elmúlt évben is ugyanaz volt, aki meghalt értünk a ke­reszten. RÁBÍZHATJUK A MAI NAPOT, ÓÉV ESTÉJÉT IS. Az örömöket, amelyek eltöltenek, a bánatodat, amelyik miatt nem tud felszaba­dult lenni az év utolsó estéje sem. Egészséges fiatalságunkat, ame­lyiknek célt és értelmet ad. Betegségünket, amelyik emberileg lehet reménytelen is, de vele soha nem végzetes. Rábízhatjuk hajlott ko­runkat az öregség minden terhével, a fáradt alkonyotokat és az ál­matlan éjszakákat is, hiszen átélhetjük: mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Rábízhatjuk családunkat is és a feszültségekkel teli világunk kérdéseit. Mindezt azért, mert Ö ma is ugyanaz, aki két évezrede elmondta magáról: Nekem adatott min-, den hatalom mennyen és földöm AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN IS ö LESZ VELÜNK. Illyés Gyula költőnket egy riporter kérdezte meg: vigasztalja-e őt, hogy halála után műveiben neve fennmarad? 'Lemondóan válaszolt: mit számít az a pár száz év az örökkévalósághoz képest? A magunkfajta szür­ke átlagemberek neve még ennyi ideig sem marad fenn. Egy ideig gyászolnak hozzátartozók, emleget szeretettel néhány igaz barát. Az­után — egy másik költőnk szavával élve — meghalnak azok is, akik elfeledtek. Jézus nem felejt el. Rajta nem fog a múlandóság. Aki megválté­ként és testvérként szeretett a tűnő év minden napján, életünk ed­digi éveiben, ő örökkévaló. Életünket ö tartotta kezében itt, s a ha­lál pihenés átszegezett kezeinek békességében. Ezért nekünk is csak a földi életünk évei fogynak el. Megváltóként és testvérként lesz ve­lünk nemcsak az előttünk levő ki tudja hány év során, hanem éle­tünk szilveszterén, életünk utolsó estéjén is: Akkor is, amikor már csak pillanatokkal mérhetjük életünk idejét. Ezek csak a földi élet utolsó pillanatai lesznek. Jézussal örök új év kezdődik odaát. Zászkaliczky Péter B mádfkozzu se k ! Időért kiáltok Hozzád, Uram! Istenem, adj időt. Szükségem van időre, hogy önmagamba tekintsek. Szükségem van időre, hogy Téged imádjalak. Szükségem van időre, hogy szolgáljalak embertársaim kö­zött. De életem, ideje kezedben van. Ezért mindenekelőtt hitet adj, hogy békességem legyen, amikor elveszed földi életem idejét és ma­gadhoz veszel. Ámen. — A karácsony utáni vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Gál 4, 1—7; az igehirdetés alapigéje: Lk 2, 25—32. — Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igé­je: Lk 12, 35—40; az igehirdetés' alapigéje: Zsid 13, 7—9a. — Újévkor az oltárterítő színe: fehér. A délelőti istentisztelet ol­tári igéje: Lk 2, 21; az igehirde­tés alapigéje: 1 Kor 3, 9—15. — A HAZAFIAS NÉPFRONT VII. kerületi bizottsága Szirmai Zoltán fasori lelkészt tagjává vá­lasztotta. Szirmai Zoltán a Haza­fias Népfront küldöttértekezletén a kerület egyházai nevében fel­szólalt. — RÁBCAKAPI-TÁRNOKRÉ- TI. A gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészét, Pintér János segédlelkészt december 14-én ünnepi istentisztelet kereté­ben iktatta be Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye espe­rese. — IRSA. November 30-án dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár vetített képes előadást tar­tott az Evangélikus Országos Mú­zeumról. A szeretetvendégség ke­retében Mónus László levelező teológiai hallgató tartott áhítatot, s egyben bemutatta a Pest megyei Egyházmegye templomairól készí­tett felvételeit. A nagy hófúvás ellenére is teljesen megtelt az új gyülekezeti terem. — ALBERTI. November 23-án aratási hálaadó istentiszteletet tartottak a gyülekezetben. Erre az alkalomra gyülekezeti szokás szerint összejöttek a jubiláns há­zasok, akik 25, 50, vagy ennél több éve áldatták meg házassá­gukat. A jubilánsok között voit Durázi Pál és felesége, akik 59, Tavaszi János és felesége, Virág Mihály és felesége, Sznopka Já­nos és . felesége — lapunk hűséges olvasói — akik 50 évvel ezelőtt áldatták meg házasságukat. Az ünnepeltek családjaik tagjaival vettek részt az istentiszteleten, és az úrvacsoravételen. Roszik Mi­hály alberti lelkész áldotta meg a hálaadó házaspárokat. „Mind­eddig megsegített minket az Űr!” — Ezen a vasárnapon köszöntöt­te aiz istentiszteleten és a presbi­teri ülésen volt kántorát és pres­biterét, Ponicsán Gyula ny. igaz­gatót 70. születésnapján Roszik Mihály, a gyülekezet lelkésze. Életére és végzendő további mun­kájára az egyház Urának áldását kérte. — November 30-án gyüle­kezeti esten írásaiból és versei­ből olvasott fel Gyarmathy Irén. A gyülekezet tagjai, akik az Evangélikus Életből jól ismerik írásait, nagy figyei'ermmel és ér­deklődéssel hallgatták és örültek a személyes találkozásnak. A gyü­lekezeti est befejezéseképpen Szende Ernő péteri lelkész ige­hirdetéssel szolgált. A rossz idő­járás ellenére is nagy számmal jöt­tek ősze a gyülekezet tagjai. i i

Next

/
Thumbnails
Contents