Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-28 / 52. szám

t

I

Mindennapi kérdéseink

Ti vagytok a tölti séf a

Tamási Áron ismert regénytrilógiájában, a regény főhőse — Ábel — ismételten szembenéz azzal a nagy kérdéssel, hogy „mi célra vagyunk a világon?” Többféle úton, s módon próbálja tisztázni, végül egy templomból kijövő embertől kérdezi meg: „A maga lelke most tiszta: mondja meg tehát nekem, hogy mi célra vagyunk a világon?” A megkérdezett fogja a kérdést, s így válaszol: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Igen, ez a vágyam nekem is, azoknak is, akik — éppen a minap hallottam a rádió egyik adásában — egy borzalmas földrengés miatt, több mint egy évtizede sátorban tengődnek, s azoknak is, akik a megkülönböztetettek keserves életét élik ... Ebben az is benne van, hogy ha mi otthon szeretnénk érezni magunkat a világban, akkor azokra is gondoljunk, akiknek hasonló a vágya. Erre figyelmeztet az énekkóltő is, amikor így ír: „Ne tekintsünk magunkra csak, Szemeink mást is lássanak.” Itt a mondat második részén van a hangsúly. Mint Krisztus tanítványai, azért vagyunk a világon, hogy igyekezzünk embertársaink életét boldogabbá, szebbé tenni. Olyanná, hogy mindenki jól érezze magát.

Az igazi otthonnak megvan- 'nak a szükséges kellékei, s ha ezek megvannak és jó felhasználást nyernek, akkor kellemes érzést, nyugalmat, biztonságérzetet nyújtanak. Ezek közé tartoznak a különböző ételízesítők, fűszerek, melyek ízt adnak, élvezhetővé teszik az ételt. Nem is kell mondani, hogy ezeknek az aprónak tűnő dolgoknak milyen nagy jelentőségük van. Nélkülözhetetlenek, szükségesek.

JÉZUS HASONLATA SZERINT, nekünk is hasonló szerepünk van. Életet formálhatunk, ízesebbé és élvezhetővé, szebbé tehetjük környezetünket, ameny- nyiben jól használjuk fel adottságainkat és képességeinket, illetve ha átvesszük Jézus életszabályait és életvitelét embertársaink életébe. Amikor Jézus azt mondja, hogy „ti vagytok ...” tulajdonképpen küldetésünket határozza még. Bátorítás, bíztatás is. Az ő tanítványai egész életükkel különleges ízt adhatnak az embervilágnak, jó szolgálatot tehetnek az emberiségnek. Vágyába besegíthetnek, „otthonosabbá” tehetik számára az életet. Hogy hogyan?. Erre szeretnék néhány példával rámutatni, hogy sok más felismerésére is indítást adjon.

A KELLEMES ÉRZÉSNEK, JO KÖZÉRZETNEK ÉS BIZTONSÁGNAK — melyek az igazi otthon jellemzői — megvannak a feltételei. Első helyre kell tenni a szeretet, a béke és barátság kérdését. Ezeknek hordozói lehetünk és kell is lennünk a magunk helyén. Pár nappal ezelőtt, falugyűlésünkön hangzott el, hogy „az igaz embernek célja, hogy megmutassa hogy a béke és barátság embere”. Nekünk keresztyéneknek hogyne lenne ez a célunk, sőt küldetésünk. Törekednünk kell arra, hogy legalább megközelítsük azt a példát, amit Krisztusban elénk állított Isten. Különböző útja és módja van ennek. Ezt a célt szolgálta és szolgálja ma is pl. a „keresztyén művészet”. Karácsony, a béke, szeretet és megértés ünnepe sok-sok évszázada adott és ad ihletést elsősorban a képzőművészetnek és muzsikának. Bach és hozzá hasonló, Krisztushoz kötődő lelkek igyekeztek műveiken keresztül megteremteni a béke és szeretet hangulatát. Örömmel vettem tudomást arról, hogy egyik Kossuth-díjas zeneszerzőnk a közeljövőben megzenésíti 1 Kor 13-at, a szeretet himnuszát. Bízom abban, hogy lelket és gondolkodásmódot formáló hatást fog kelteni, előadásai során. Tudom,' nem vagyunk mindnyájan a művészet mesterei. Egy azonban biztos: ha van bennünk szeretet, akkor minden ember között megtaláljuk a helyünket, s az igazi otthont jellemző kellemes érzést kelthetjük embertársainkban is.

AZ IGAZI OTTHONNAK FELTÉTELE A TISZTASÁG IS. Jakab apostol beszél a „nyelv bűneiről”, s vele szemben a tiszta emberi beszédről. A Krisztushoz tartozó, Isten parancsolatait ismerő emberek e téren is az élet formálói lehetnek. Egyik lelkészünk néhány hónapig kisegítő munkát végzett egy tsz-irodá- ban. Ahogy elmondták munkatársai, amíg ott dolgozott senki sem káromkodott, veszekedés és hangos szóváltás nem volt. Kétségtelen, hogy „ízzel” szolgált akkori környezetének. Otthonossá meghitté és megértővé formálódott egy munkahelyi közösség.

A jézusi etika sok más „életszabálya” is ismert előttünk. Embertársaink életét nemcsak a „nyelv”, vagyis az emberi beszéd zavarhatja meg, vagy teheti szebbé, hanem a „kéz” is. Érettségi után, amikor dolgozni mentem egy autójavító vállalathoz

édesapám a következő intéssel engedett el: „Fiam, vigyázz magadra, neked még tiszta a kezed”. Igen, Jézus tanítványai a szorgalom és becsület emberei is kell, hogy legyenek, akik nem meglopni, hanem meggazdagítani kívánják embertársaik óletét.

NEM ELÉG AZ ÉLETHEZ CSAK BIZTOSÍTANI, beszerezni a fűszereket, hanem fel is kell azokat használni. Ha nem kerülnek felhasználásra, veszítenek tartalmukból, előbb-utóbb tönkremennek, haszontalanná válnak. Ilyen állapotban még ártó hatásuk is van, fertőzik az otthon levegőjét. Vigyázzunk, hogy velünk ilyen ne forduljon elő!

Mi célra vagyunk hát a világon? Azért, hogy alkotó emberek, hűséges útitársak legyünk, értékeinket ne sajnáljuk felhasználni, mások szolgálatára adni, sajátos eszközeinkkel igyekezzünk szebbé, élvezhetőbbé tenni embertársaink életét.

Péter Jenő

*

Hogyan használjuk az „Útmutatót”

Több olvasónk kérte, hogy foglalkozzunk egyszer részletesebben is a bilpliai Ütmutató használatával. Most az újév küszöbén, amikor rövidesen már az 1981-es Ütmutató lesz a kezünkben, időszerű erről beszélni.

BÁR TÖBB EZER EMBER OLVASSA 365 napon át a napi igéket, Istennek ez az igéje egészen személyesen akar minket megszólítani, saját körülményeink közt, melyekben életünk

1981-ben folyik (betegség, egészség, csalódás, beteljesült remény.)

Lesz néha olyan ige, melyet nem tudok könnyen magamra vonatkoztatni. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy mi az, amire sok más embernek ma szüksége van. így kapcsol össze az Ütmutató naponta Istennel és a nagy világ hatalmas gyülekezetével.

HOGYAN IS KEZDŐDÖTT az Útmutató használata? 1728. május 5-én a herrnhuti gyülekezet esti énekóráján Zinzendorf Miklósnak az a gondolata támadt, hogy a gyülekezetét napi munkájában, küzdelmében, egy napi „vezérige” alá állítsa. Kezdetben ezt az igeverset egy testvér reggeli üzvöz- let gyanánt bekiáltotta a házakba. Ez volt a kezdet. És a mustármag — Isten országának törvénye szerint — hatalmas fává növekedett. 1731-ben jelent meg az első teljes Ütmutató (Losung). Ma már több mint 25 nyelven jelenik meg, hiszen nemcsak a herrnhuti gyülekezet, hanem az egész világon sok százezer ember olvassa.

NEM UTOLSÖ SZEMPONT, hogy a közös ige összekapcsolja, azokat, akik a legkülönbözőbb körülmények között, gyakran országokkal és tengerekkel elválasztva élnek, akiknek bőre más színű, vagy más társadalmi rendben élnek.

A két kiírt ige közül az első a „vezérige”. Ezt mintegy 1700 Ószövetségi igeversből sorsolják ki. Az Üjszövetségi vers neve: „tanítóige”. Jó tudni, hogy ezt a folyamatosan olvasott könyvekből választják. 1981-ben: Lukács evangéliuma, Apostolok cselekedetei, Kolossé és Thessalonikai

levél és a Zsidókhoz írt levél szerepel. Találunk még a napi Ütmutatóban két kijelölt szakaszt. Az elsőt „reggeli igének” nevezhetjük. Ez az egyházi esztendőhöz és a heti igéhez alkalmazkodik. A másodikat „esti igének” nevezhetjük'. Ez egy-egy bibliai könyvet vesz , sorra oly módon, hogy négy év alatt sorra kerülnek a Biblia legfontosabb könyvei. Fontos, hogy a hétköznap reggeli 6 igét, ne csak külön nézzük, hanem próbáljuk meg együtt is nézni. Pl. szombat reggel visszatekintek, hogy hétfőtől péntekig mi volt az igé kben az a közös üzenet, amit Isten nekem különöskép is mondani akart ezen a héten.

A „reggeli igék” közös témáját a megelőző vasárnap óegyházi evangéliuma adja meg. Nagyjából egy síkon mozog ezzel az ún. „heti ige” (ezt jó beleírni az Útmutatóba). Egy példával világítom meg. Böjt első hetében Máté 4, 1—11 (Jézus megkísérté- se) az óegyházi evangélium: világos, hogy a hét reggeli igéi valamiképp a kísértéssel függnek össze.

Az „esti igékben” egy könyv folyamatosan áll előttünk. Itt is ajánlatos visszatekinteni a megelőző esti igére (főleg ha első olvasásra „nem mond semmit” az ige). Alapszabály, hogy az Ütmutató által kiragadott igéket mindig összefüggésben kell nézni. Jó néha a napi „vezér igét” is kiegészíteni a környező versekkel. Még egy tanács: ha naponként csak egyszer ülünk le igét olvasni — elolvashatjuk a nap összes igéjét. Csodálkozva tapasztalhatjuk majd, hogy a négy teljesen különböző igehelynek is van valami közös üzenete. Mindez a Biblia végtelen gazdagságát mutatja.

EZ CSAK NÉHÁNY TANÁCS az Útmutató használatára. A gyakorlat, a tapasztalat sok mindenre elvezeti a hűséges igeolvasót.

Kívánjuk, hogy kísérje Isten áldása 1981-ben is lapunk olvasóit az Ütmutató használatában! Tegye számukra a napi igét az élet kenyerévé! ■ Gáncs Aladár

AZ AFRIKAI EGYHÁZI SZERVEZET ÜJ FŐTITKÁRA

Victory Maxime Rafransoa lelkészt nevezték ki az Egyházak Összafrikai Konferenciájának (All Africa Conference of Churches) főtitkárává a szervezet október elején Nairobiban tartott rendkívüli ülésén.

Rafransoa lelkész eddig az Egyházak Világtanácsa (Genf) egyházközi segély, menekültügyi és világszolgálatának volt Afrika- titkára. Hivatalát feltehetőleg az új évben veszi át. Az Egyházak összafrikai Konferenciájának 118 protestáns, anglikán és ortodox tagegyháza van.

Az új főtitkár első nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a szervezetnek a tagegyházak érdekeit kell képviselnie, és nem lehet szakadék a tagegyházak valósága és a szervezet fellépése között. Szükséges az anyagi önállóság megteremtése is, mert az afrikai egyházak nem koldulhatnak Európától és Amerikától.

Maxime Rafransoa 46 éves, 1977. januárja óta szolgált az Egyházak Világtanácsánál. 1973. óta a FAO-nak, az ENSZ élelmezés ügyi szervezetének volt Afrika- tanácsadója. Még korábban pedig, ’ 1970-től 1973-ig szociológiát és szociálökonómiát adott elő a madagaszkári egyetemen.

A

Óév este igéje

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz/’

Zsid 13,7—9a

Egyik énekünkben énekeljük, hogy múlnak a percek, az irgalom percei. S hogy életünk a folyóhoz hasonló, halad feltartóztathatatlanul. Majd újabb kép az énekben: alkonyul már, nőnek az árnyak, későre jár.

Óév estéjének élménye ez. Szívet szorító érzés évről évre. Hogy rohan az idő, mert az csak a slágerban „áll meg". Aprily Lajos költőnk „futás időnek” nevezi versében. S mi nem tudjuk megfogni, visszatartani. A végtelen időfolyamból óránkkal kiszabunk perceket és órákat, a naptári éveket sorszámmal látjuk el. De mindezzel még nem sajátítjuk ki és nem vesszük birtokba az időt, amelyik megy könyörtelenül. Most ismét egy évet temet belőle az emlékezet.

A kérdés pedig mindig az, lesz-e belőle még egy nekünk? Hiszen soha nem az a baj, hogy ismét nőtt a mögöttünk levő évek száma, hanem az, hogy fogytak az előttünk levők. Az idő fogyó idő Aprily egy másik verse szerint is. Valamikor évekkel mérjük, majd egyszer napokkal csupán. „S tán nemsokára napokkal se mérek, azt mondom: percek és pillanatok.” A szilveszteri élmény életünk végi megismétlődése ez. Az időből egyre kisebb egységek rohanását figyeljük, egyre élesebben nyilvántartva a mindig rövidülő szakaszokat. S egyszer véget érnek a pillanatok is.

Ezért örömhír az óév estének igéje: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. ’ Ö kívül áll a fogyó időn, számára az idő nem futás. Ö nem búcsúzik az évektől és a pillanatoktól. Neki nem kell vágyakoznia az idő után, nem kell megrebbennie múlásától. Jézus örökkévaló.

HORDOZTA A TEGNAPUNKAT IS. Óév estéje a számvetés ideje is. A tegnapok léptéke most egy egész esztendő, amit lezárunk végérvényesen. Tehettünk-e valamit is, ami nem szorul rá Jézus bocsánatára? Az eredmények örömmel töltenek el, mellettük mulasztások is fájnak, kudarcok keserítenek. De az eredményeink is ereje által születtek, mulasztásainkra és bűneinkre ő ad bocsánatot. Hiszen ő az elmúlt évben is ugyanaz volt, aki meghalt értünk a kereszten.

RÁBÍZHATJUK A MAI NAPOT, ÓÉV ESTÉJÉT IS. Az örömöket, amelyek eltöltenek, a bánatodat, amelyik miatt nem tud felszabadult lenni az év utolsó estéje sem. Egészséges fiatalságunkat, amelyiknek célt és értelmet ad. Betegségünket, amelyik emberileg lehet reménytelen is, de vele soha nem végzetes. Rábízhatjuk hajlott korunkat az öregség minden terhével, a fáradt alkonyotokat és az álmatlan éjszakákat is, hiszen átélhetjük: mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Rábízhatjuk családunkat is és a feszültségekkel teli világunk kérdéseit. Mindezt azért, mert Ö ma is ugyanaz, aki két évezrede elmondta magáról: Nekem adatott min-, den hatalom mennyen és földöm

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN IS ö LESZ VELÜNK. Illyés Gyula költőnket egy riporter kérdezte meg: vigasztalja-e őt, hogy halála után műveiben neve fennmarad? 'Lemondóan válaszolt: mit számít az a pár száz év az örökkévalósághoz képest? A magunkfajta szürke átlagemberek neve még ennyi ideig sem marad fenn. Egy ideig gyászolnak hozzátartozók, emleget szeretettel néhány igaz barát. Azután — egy másik költőnk szavával élve — meghalnak azok is, akik elfeledtek.

Jézus nem felejt el. Rajta nem fog a múlandóság. Aki megváltéként és testvérként szeretett a tűnő év minden napján, életünk eddigi éveiben, ő örökkévaló. Életünket ö tartotta kezében itt, s a halál pihenés átszegezett kezeinek békességében. Ezért nekünk is csak a földi életünk évei fogynak el. Megváltóként és testvérként lesz velünk nemcsak az előttünk levő ki tudja hány év során, hanem életünk szilveszterén, életünk utolsó estéjén is: Akkor is, amikor már csak pillanatokkal mérhetjük életünk idejét. Ezek csak a földi élet utolsó pillanatai lesznek. Jézussal örök új év kezdődik odaát.

Zászkaliczky Péter

B mádfkozzu se k !

Időért kiáltok Hozzád, Uram! Istenem, adj időt. Szükségem van időre, hogy önmagamba tekintsek. Szükségem van időre, hogy Téged imádjalak. Szükségem van időre, hogy szolgáljalak embertársaim között. De életem, ideje kezedben van. Ezért mindenekelőtt hitet adj, hogy békességem legyen, amikor elveszed földi életem idejét és magadhoz veszel. Ámen.

— A karácsony utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 4, 1—7; az igehirdetés alapigéje: Lk 2, 25—32.

— Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Lk 12, 35—40; az igehirdetés' alapigéje: Zsid 13, 7—9a.

— Újévkor az oltárterítő színe: fehér. A délelőti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 21; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 3, 9—15.

— A HAZAFIAS NÉPFRONT VII. kerületi bizottsága Szirmai Zoltán fasori lelkészt tagjává választotta. Szirmai Zoltán a Hazafias Népfront küldöttértekezletén a kerület egyházai nevében felszólalt.

— RÁBCAKAPI-TÁRNOKRÉ- TI. A gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészét, Pintér János segédlelkészt december

14-én ünnepi istentisztelet keretében iktatta be Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese.

— IRSA. November 30-án dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár vetített képes előadást tartott az Evangélikus Országos Múzeumról. A szeretetvendégség keretében Mónus László levelező teológiai hallgató tartott áhítatot, s egyben bemutatta a Pest megyei Egyházmegye templomairól készített felvételeit. A nagy hófúvás ellenére is teljesen megtelt az új gyülekezeti terem.

— ALBERTI. November 23-án aratási hálaadó istentiszteletet tartottak a gyülekezetben. Erre az alkalomra gyülekezeti szokás szerint összejöttek a jubiláns házasok, akik 25, 50, vagy ennél több éve áldatták meg házasságukat. A jubilánsok között voit Durázi Pál és felesége, akik 59, Tavaszi János és felesége, Virág Mihály és felesége, Sznopka János és . felesége — lapunk hűséges olvasói — akik 50 évvel ezelőtt áldatták meg házasságukat. Az ünnepeltek családjaik tagjaival vettek részt az istentiszteleten, és az úrvacsoravételen. Roszik Mihály alberti lelkész áldotta meg a hálaadó házaspárokat. „Mindeddig megsegített minket az Űr!” — Ezen a vasárnapon köszöntötte aiz istentiszteleten és a presbiteri ülésen volt kántorát és presbiterét, Ponicsán Gyula ny. igazgatót 70. születésnapján Roszik Mihály, a gyülekezet lelkésze. Életére és végzendő további munkájára az egyház Urának áldását kérte. — November 30-án gyülekezeti esten írásaiból és verseiből olvasott fel Gyarmathy Irén. A gyülekezet tagjai, akik az Evangélikus Életből jól ismerik írásait, nagy figyei'ermmel és érdeklődéssel hallgatták és örültek a személyes találkozásnak. A gyülekezeti est befejezéseképpen Szende Ernő péteri lelkész igehirdetéssel szolgált. A rossz időjárás ellenére is nagy számmal jöttek ősze a gyülekezet tagjai.

i

i