Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-28 / 52. szám

XLV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1980. január 13. Ára: 4,— Ft.

lilére nézünk

Dr. Káldy Zoltán püspök-elnöki jelentése az Országos Presbitériumban

Baráti találkozó

Napilapjaink már hírül adták, hogy december 12-én baráti találkozóra került sor a Hazafias Népfront Belgrád-rakparti székházában. Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára hívta meg erre a találkozóra a magyarországi egyházak és felekezetek püspökeit, vezető tisztségviselőit. A találkozón részt vett dr. Lékai László bíboros érsek, dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Héber Imre a Magyar Izraeliták Országos képviseletének elnöke, dr. Salgó László főrabbi, dr. Nagy József, a Szabadegyházak Tanácsának ügyvezető elnöke, dr. Ferencz József unitárius püspök, valamint valamennyi római katolikus, református, evangélikus püspök és a Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak vezetői.

Ez alkalommal Sarlós István főtitkár tájékoztatást adott az ország, a nép előtt álló politikai, gazdasági, társadalmi, szociális és kultú- rális tervekről, féladatokról.

Ez a találkozó elsősorban azt jelzi, hogy államunk és társadalmunk vezetői megbecsülik azokat az egyházakat és azoknak vezetőit, melyek meggyőződésükből, hitükből és szeretetükböl fakadóan segítik országunk építését, társadalmunk előrehaladását. Államunk és társadalmunk vezetői nem úgy tekintenek az egyházak képviselőire, mint idegenekre, hanem mint megértő és segítő bárátokra, akiket időnként tájékoztatnak azokról az örömökről és feladatokról, amelyek egész népünk örömei és feladatai. Jó volt átélni a találkozás alkalmából, hogy az egyházak tagjai és vezetői valóban nem „másodrendű állampolgárok”, hanem egyenrangúak a többi magyar állampolgárral.

Azt is jó volt megtapasztalni, hogy ennek a találkozásnak a légköre nagyon őszinte volt. Sarlós István főtitkár nemcsak arról beszélt, hogy milyen eredményeket értünk el közösen, hanem nyíltan szólt az egyház képviselői előtt népünk valóságos problémáiról, nehézségeiről, legyenek a^ok gazdasági, kultúrális, vagy magatartásbeli problémák. A főtitkár ilyen természetű tájékoztatásánál egyáltalában nem lehetett azt érezni, hogy aggódna a közlésekkel való visszaéléstől. Lehetett érezni, hogy tudja, ezek az egyházi emberek magukénak vallják nemcsak az örömöket, hanem együtt küzdenek egész népünkkel a problémák megoldásáért, népünk boldogulásáért.

Az egyház képviselői egymás után juttatták kifejezésre, hogy készek egész népünkkel együtt megvédeni, az eddig elért eredményeket. Hangsúlyozták, hogy van bőven olyan szép eredmény ebben az országban, aminek megvédése és megőrzése közös feladat. Többen említették a mezőgazdaságban, az iparban, a kultúrális életben elért nagyszerű eredményeket. Külön is kiemelték a szociális jellegű intézkedéseket az édesanyák, az öregek, az ifjúság, a gyermekek érdekében.

Ez alkalommal is kitűnt, hogy az egyházak képviselői bizalommal és megbecsüléssel tekintenek népünk vezetőire, kormányunkra. Ez nem üres bizalom. Népünk vezetői tettekkel bizonyították és bizonyítják, hogy valóban áldozatosan fáradoznak népünk előrehaladásáért, szellemi • és anyagi gazdagodásáért. Azt is elmondották a püsA pökök és más egyházi vezetők, hogy milyen nagyra értékelik az MSZMP-nek és kormányunknak azt a szándékát, miszerint nem uralkodni akarnak, hanem', szolgálni akarják népünket. Ebben a szolgálni-akarásban találkoznak az egyházak szándékaival.

Nemcsak dicsérő szavak hangzottak el ezen a találkozón. Az egyházak képviselői őszintén beszéltek arról is, ami nyugtalanítja őket népünk életében. Nem is egy szó esett arról, hogy miközben a kormány, a társadalom óriási erőfeszítéseket tesz a családok támogatásáért, a sajtótermékekben, többször a rádióban és a televízióban is lehet olvasni és hallani olyan cikkeket és előadásokat, amelyek a házasság, a család lejáratását célozzák. Az egyházak képviselői közül többen kérték, hogy a hírközlő eszközök ne adjanak fórumot olyan magánvéleményeknek, amelyek a házasságot és családot valamiféle letűnt, túlhaladott intézménynek tekintik. A család a szocialista társadalomban is az a bázis, amelyre ráépül a nagyobb közösség. Szó volt arról is, hogy a gazdasági fejlődésünk csak úgy biztosítható, ha vele párosul az etikai előrehaladás. A munkaerkölcs erősítése nemzeti ügy..

Szó volt az MSZMP kongresszusi irányelveiről is. Az volt az általános vélemény, hogy ezek az irányelvek nem pusztán a Pártnak az irányelvei, hanem olyan nemzeti programot tartalmaznak, melyet az egyházak is szívesen támogatnak, az ideológiai kérdésektől eltekintve. Ez a nemzeti program egész népünk előrehaladását és jövőjét szolgálja. Káldy Zoltán

Templomot

vagy más, az igehirdetés alkalmaira, a gyülekezeti összejövetelekre megfelelő helyiségeket építő, renováló, illetve modernizáló gyülekezetek támogatását szolgálja a mai vasárnap offertóriuma. Magyarországi evangélikus egyházunk egy családként osztozik az egyes tagok, gyülekezetek gondjaiban és örömeiben. Megújuló vagy új istentiszteleti helyiségeink is tanúi ennek a testvéri összefogásnak. Ezért hívjuk fel a gyülekezetek figyelmét a mai nap istentiszteleti adakozására.

NSZK HOZZÁJÁRULÁS LVSZ SEGÉLYPROGRAMHOZ

Évi munkánk ismertetése és értékelése után szükséges, hogy felrajzoljuk az előttünk álló feladatokat a következő évre. Mint már említettem, vannak permanens feladataink, amelyeknek megvalósításáért állandóan fáradoznunk kell, de vannak olyanok is, amelyek közvetlenül előttünk állnak. Most elsősorban ezekre nézzünk.

1. Az 1980. esztendő az evangélikus egyházakban szerte a világon az Ágostai Hitvallás 450 éves jubileumi megünneplésének esztendje lesz. Ezekhez a jubileumi ünnepségekhez' csatlakozik a Magyarországi Evangélikus Egyház is. Még akkor is, ha egyértelműen hangsúlyozzuk, hogy hitünk és életünk dolgában egyetlen zsinórmértékünk a Szentírás, nem felejthetjük el, hogy az evangélikus egyház hitvallásos közösség. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan hitvallásaink, amelyek összefoglalják hitünk tartalmát. Nem olyan közösség vagyunk, amely hit és erkölcs dolgában part nélküli, hanem olyan közösség, amelynek vannak hitvallásai. Ezek a hitvallások annyiban érvényesek, amennyiben azok mondanivalója megegyezik a Szentírással. Az sem vitás, hogy ezek a hitvallások úgy születtek, hogy atyáink a saját korukban különböző helyzetekben megkérdeztelek hitük dolgában és ők a kérdésekre feleltek. Világos, hogy a mai evangélikus egyházak nem élhetnek meg atyáik múltban adott feleleteiből, hanem nekik is felelniük kell azokra a kérdésekre, amelyekben ma kérdeztetnek meg, mégis, ezek a régi hitvallások segítenek a kérdések megközelítésében és azok megfogalmazásában. Ezeket a hitvallásokat ma is érvényeseknek és magunkra nézve kötelezőeknek tartjuk.

Javaslom, hogy 1980 júniusában a Magyarországi Evangélikus Egyház a Deák téri templomban tartson egy országos jubileumi ünnepet az Ágostai Hitvallás megünneplésére. Ezzel együtt legyen megemlékezés az Ágostai Hitvallásról a Teológiai Akadémián, a Lelkészi Munkaközösségekben, valamennyi gyülekezetünkben, egyházi lapjainkban.

A megemlékezések alkalmával méltassák az Ágostai Hitvallás jelentőségét általánosságban és Magyarországi Evangélikus Egyházunk történetében. Vizsgálják meg az Ágostai Hitvallást a. bibliai értelmezés világosságában, továbbá időszerű kérdéseink ösz- szefüggésében és ökumenikus aspektusban..

Jó volna, ha az Evangélikus Országos Múzeum kiállítást rendezne a tulajdonunkban levő különböző kiadású Ágostai Hitvallások bemutatásából.

Jelenjék meg egy Ünnepi • Kiadvány az Ágostai Hitvallásról, annak egyházunkban való történetéről és mai értelmezéséről.

2. Az Ágostai Hitvallásról való jubileumi megemlékezés mellett legyen az 1980. esztendő egyházunkban a szórványok esztendeje. Lehet, hogy az első pillanatban egymástól távol esőnek tűnik az Ágostai Hitvallás és a szórványok problémája, mégis szorosan összetartozik. Egyfelől azért, mert nem elég az Ágostai Hitvallást önmagában nézni, hanem mindig a gyakorlatban is kell, másfelől azért, mert erősítenünk és bátorítanunk kell azokat a kisebU-nagyobb gyülekezeteket, amelyek evangélikus egyházunkhoz tartoznak. Szükséges a jó értelemben vett evangélikus öntudat erősítése is. Köz- ’ tudott, hogy a több mint 300 evangélikus anyagyülekezeten kívül, mintegy 2000 faluban és tanyán élnek Magyarországon evangélikusok. A szórványokban élő evangélikusokat nem adhatjuk fel és;' nem tékozolhatjuk eL Arra kérjük és egyben kötelezzük lelkészeinket, hogy ők maguk és munkatársaik keressék meg a szórványhíveket a maguk helyén, éspedig fejtől fejig, írják azokat újra össze és végezzék el közöttük az igehirdetés és diakónia szolgálatát Lássák el őket sajtókiadványokkal. Kapcsolják be őket újra az anyagyülekezet közösségébe és a jövőben az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a velük való állandó közösség fenntartására. Az egyházmegyékben az egyházmegyei elnökségnek, kell ezt a munkát irányítania és ellenőriznie.

3. A Teológiai Akadémián újra végig kell gondolni egész tanítási rendszerünket, a tananyagot a tantervet Űjra kell tisztázni az elérendő célokat és módszereket. Az az igazság, hogy az idők változnak és időnként fel kell frissíteni azt, amit tanítunk és ahogyan tanítjuk. A tantárgyakat az eddiginél jobban kell összefüggésben látni az egyházak mai égető kérdéseivel. Törekednünk kell arra, hogy ne csupán ismereteket közöljünk, hanem ezeket a régi ismereteket is a mai kérdések kontextusában tanítsuk. Lehet, hogy néhány tantárgyat el kell ejtenünk, másokat rövidítenünk kell, vagy új tantárgyakat kell bevezetnünk. A fő cél olyan igehirdetői és diakóniai munkára való nevelés, amely el- iri a mai evangélikus embert azok között a kérdések között, amelyek benne és körülötte vannak.

4. Üjra elő kell venni sajtó- szolgálatunk kiterjesztését. Nemcsak a Darvas József által kezdeményezett Olvasó Nép mozgalomra van szükség, hanem egyházunkon belül egy másik mozgalomra is, melynek ezt a nevet adhatjuk: „Olvasó evangélikus nép”. Tapasztalatom szerint keveset olvasnak az evangélikus gyülekezeti tagok. Ezért talál nehezen gazdára az Evangélikus Élet 10 000 példányon felül és ezért nem kel el Sajtóosztályunk számos kiadványa. Egyházmegyénként és gyülekezetenként terveket kell készíteni sajtószolgálatunk megbécsültetése, kiadványaink terjesztése érdekében.

5. Mindent el kell követnünk a lelkészi etika erősítése érdekében. Nem tudjuk vállalni több lelkészünk egyéni és házassági etikáját, de munkaerkölcsét sem. Túl sok lelkészünk hangsúlyozza azt, hogy ő éppen olyan állampolgár, akit Isten lelkészi szolgálatba állított, annak minden szabadságával és kötöttségével együtt. Ezekről a kötöttségekről többen elfelejtkeznek. Ezen túlmenően, a Teológiai Akadémia hallgatóit, a fiatal lelkészeket, de több idősebb lelkészt is áldozatos életre, önmegtagadásra, lemondásra és az anyagiasság szempontjainak háttérbe állítására kell nevelnünk. Űjra hangsúlyozom az önmegtagadást és a lemondást, amely nélkül szolgálatunkat nem tudjuk betölteni. Ügy látom, elsősorban fiataljaink nem látják eet világosan. Inkább a „személyiség kiteljesedésének” ideálját kergetik és elfelejtik, hogy a lelkész személyisége csak úgy teljesedik ki, ha az áldozat és a lemondás útját járja. Számos keresztyén személyiséget lehet említeni a múltból is, akiknek a személyisége éppen ezen az úton teljesedett ki.

6. Az 1980. esztendőben meg kell rendezni Gyenesdiáson a két ifjúsági országos' konferenciát. A konferenciák programját el kell készíteni és a konferenciák vezetőségét ki kell jelölni.

7. Az Országos Evangélikus Énekeskönyv■ szerkesztését 1980 végéig be kell fejezni.

8. Az új Konfirmációi Káté pályázatát 1980 márciusáig közzé kell tenni és a kéziratokat 1981. március 15-ig be kell kérni. így lehetővé válik, hogy az új Konfirmációi Káté 1981. ádventjére megjelenjék.

9. A gyenesdiási üdülő épületének megújítását 1980 júniusáig lehetőség szerint be kell fejezni. Ez az épület szolgálja nemcsak a lelkészkonferenciákat, hanem az ifjúsági és presbiteri konferenciákat is.

10. A Mátrában, Bagolyirtáson, a telkek eladásából nyert összeget fel kell használni a megmaradt telek kerítéssel való ellátására, hogy majd később ezen a területen épülhessen fel az új bagolyirtás! üdülő.

11. A nyugdíjakkal összefüggésben meg kell vizsgálnunk, hogy miképpen lehetne segíteni azokon a lelkészeken, akiknek a nyugdíj-alapja olyan kevés, hogy csak 2200—2500 Ft körül alakulhat a nyugdíjuk. v Bár tudatosan vagyunk a differenciált nyugdíjak mellett, mégis szükséges figyelni arra, hogy szórványhelyzetből adódó alacsonyabb lelkészi fizetések nyomán ne történjék igazságtalanság a szórvány- lelkészekkel.

12. Az eddiginél jobban kell vigyázni arra, hogy a lelkészek és a gyülekezeti presbitériumok betartsák a törvényességet. Tapasztalataink szerint több presbitérium nincs tisztában azzal, hogy egyházi törvényeink szerint mihez van joguk és mi a kötelességük. Egyházi törvényeinket az eddiginél jobban kell tudatosítani a presbitériumokban.

13. Az esperesek ellenőrzési jogát — akik az utóbbi időben a püspöki canonica visitatio szolgálatát is végzik — a gyülekezetekben meg kell erősítenünk mind anyagi, mind lelki, mind adminisztrációs területeken. Az ellenőrzést gyakoribbá és mélyrehatóbbá kell tenni.

14. Egyházunk külügyi szolgálatát teológiánkhoz és egyházpolitikánkhoz való kötöttségben tovább kell folytatnunk és abba egyre több fiatal lelkészt is bele kell vonnunk. Az 1980. esztendőben be kell kapcsolódnunk az Ágostai Hitvallás jubileumi ünnepeibe mindkét Németországban. Fontos volna a finn kapcsolatok továbbépítése Mikko Ju- va finn evangélikus érsek meghívása révén. A Lutheránus Világszövetséghez fűződő kapcsolatainkat erősíthetjük Josiah Kibi- ra, az LVSZ tanzániai elnökének meghívásával. Űj kapcsolatokat létesíthetünk -Wonne Bleij elnöknek, a Holland Evangélikus Egyház vezetőjének meghívásával Részt kell vennünk azokon a bizottsági üléseken, amelyeknek tagjai vagyunk.

A Lutheránus Világszövetség kambodzsai segélyprogramjához a Német Szövetségi Köztársaság kormánya 4,4 millió márka hozzájárulást adott. Az összeget vetőmagra és egészségügyi felszerelésekre fordítják. A Lutheránus Világszövetség ezt a támogatást egy NSZK-beli evangélikus segélyszerv közvetítésével

kapja kézhez. A római katolikus segélyszerv 4,5 millió márka hozzájárulást kapott.

A gazdasági együttműködés szövetségi minisztériuma 1973 és 1979 között a Lutheránus Világszövetségnek számos programját támogatta összesen mintegy 56 millió márkával.