Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-21 / 51. szám

Mindennapi kérdések Mit mondanak a csillagok? Minden kor embere szeretne belelátni a jövőbe. Nem vagyunk ez alól mi, ma élő embérek sem kivételek. A jövő titokzatos fátylát fellebbenteni a szemünk ejlől elrejtettről izgalmas vállalkozás. Mi­lyen lehetőségeink vannak a jövőbe látásra? — Erre a kérdésre sok­féle válasz született már: jóslás, halottidézés, a tenyér vonalainak sokat sejtető figyelése, s a csillagok állásának különleges helyzetéből levont következtetések. Aligha kell szólnunk arról, hogy mindegyik „módszer” nélkülöz minden tudományos igényt és a keresztyén em­ber gondolkodásától és hitétől alapvetően idegén. ELGONDOLKOZTATÓ AZONBAN, HOGY NAPJAINKBAN MENNYIRE ELTERJEDT a különféle horoszkópok böngészése. Egyik német újság adatai szerint amíg a Német Szövetségi Köztársaságban minden 5000 emberre jut egy lelkész, addig 1000 ember „megtévesz­tésére” rendelkezésre áll egy a csillagok állásából jóslatokat szövö­gető „modern próféta”. Más szóval ötször annyi a tudománytalan horoszkópokkal foglalkozók száma, mint a lelkészeké. S mindez tényleg riasztó jelenség. Tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy mindez kizárólag más országok fiaira jellemző. Egyre gyakrab­ban találkozunk fiatalokkal és felnőttekkel, akik kérdezve keresik mit jelent, ha éppen a rák vagy a skorpió havában születtek: bizto­sított-e hosszú életük és szerencsés házasságuk, sikeres karrierjük vagy gond nélküli életük? BESZÉLNEK EGYÁLTALÁN A CSILLAGOK, s ha igen, akkor mit üzennek nekünk? Rögtön az elején szeretnénk elmondani, hogy örömmel és lelkese­déssel, érdeklődéssel és izgatott kíváncsisággal figyelünk mindarra, amit a természettudomány a világ, az univerzum megismeréséért és kutatásáért cselekszik. Napjaink érdekes bejelentései közé tartozik annak az optikai űrteleszkópnak az 1983-ban történő világűrbe kül­dése, amely az eddigi hasonló szerkezetekkel ellentétben ötvenszer gyengébb és hétszer messzebb levő égitesteket észlelni tudja. (Élet és Tudomány 1979. 43. sz.) Minél csodálatosabbnak, nagyszerűbb­nek és szebbnek ismerhetjük meg az univerzumot, a világűrt, a csil­lagok világát, annál nagyobbnak, hatalmasabbnak látjuk mi keresz­tyének, Istent. Ha ilyen a teremtett világ, milyen lehet, aki terem­tette: Isten? ( / MÉLTÁN VALLHATJUK A ZSOLTÄROSSAL: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél az égboltozat” (19. zsol­tár 2. v.) A számunkra távolinak tűnő és elérhetetlen messzeségben élő fénylő csillagmilliárdok is Isten kezében vannak. Nem csak Ö teremtette őket, hanem létük s jövőjük is egyedül Tőle függ. Gyak­ran hallunk csillagok születéséről és haláláról, meteoritok felbukka­násáról és eltűnéséről. Mindez előttünk- ismert vagy még ismeretlen, titokzatos törvényszerűségek alapján változik. Az azpnban bizonyos, hogy a csillagvilág változása, csillagképek állása életűnket, sorsunkat, mindennapjainkat és jövőnket nem Isten akarata nélkül befolyásolja. Életünk és sorsunk annak kezében van, aki a világmindenséget is kezében tartja. Isten kezében, aki teremtett minket, minden más te­remtménnyel — a csillagokkal — együtt. Isten pedig jót végzett felő­lünk. Nem csak szeretetből teremtett minket, hanem életünk minden eseményében keres bennünket, hogy Rá találva ne szorongasson to­vább bennünket a sors félelme, a megtévesztő kérdés: jó csillagzat alatt születtem-e? á AMIÓTA BETLEHEM FÖLÖTT FELRAGYOGOTT JÉZUS CSIL­LAGA, amely a bölcseket a Megváltó jászólbölcsőjéhez vezette, Is­tenünk kijelentette örök szándékát. Bármikor is születtünk, bármely csillagkép ragyog életünk egén, a Teremtő egyet akar velünk. Segí­tőnkké, útitársunkká, tanácsolónkká akar mellénk szegődni, hogy el ne tévedjünk földi utak kereszteződésénél, csillagvilágok milliárdjai között és tudománytalan jóslatok áldozatául ne essünk, hanem egye­dül Benne bízzunk, s Tőle várjuk életünk beteljesedését. Ö akar ve­zetni minket, hogy küzdelmekkel teli, Öt dicsőítő és embertársaink jobb sorsát szolgáló élet után Őhozzá érkezzünk meg. Ezért igaz, hogy akik Istent szeretik, minde'n javukra s üdvösségükre szolgál. Szebik Imre Megbecsüli templomát a bakonybánki filia A kis bakonyi falucska evangé­likus temploma mellett mindenki elhalad, aki Kisbér felől ezt az utat választja, hogy Zircre, vagy Pápára jusson, de aki nem tudja, aligha gondolhatná, hogy valami­kor a bakonybánki kis nebulók koptatták a padlóját a tudás fájá­nak a gyümölcseiért. Ma is tanítás folyik a falai között, csak ahogy változott az évek, évtizedek során ennek az épületnek a rendelteté­se és külső formája, úgy lett az egész gyülekezet tanításának, az istentiszteletnek a helyévé. AZ ÉPÜLET TÖRTÉNETE az­zal kezdődött, hogy a bakony- szombathelyi Hofbauer Pál lelki­pásztornak megesett a szíve az esőben, hóban, hidegben ázva- fázva Bakonybánkról, mintegy 5 kilométerről érkező gyerekeken, akiknek helyben nem volt iskolá­juk. Fellelkesítette a bánkiakat iskolaépítésre és 1902-ben meg­nyílt a helybeli iskola kapuja, amely azonban rövidesen a kis filia híveinek istentiszteleti he­lye is lett. Molnár Gyula lelkész! szolgála­ta alatt előbb harangláb épült az iskola mellé, majd egyre érlelő­dött a bakonybánkiakban egy kis templom építésének a gondolata és a gondolat tettekké formáló­dott. Sok áldozattal és Molnár Gyula lelkész buzgó szervező munkájával az elképzelés meg­valósult úgy, hogy 1932-ben a meglevő iskolát kibővítették és tornyot építettek mellé. De az is­kolatermet csak egy kinyitható fal választotta el a templomi résztől, -amelyet bármikor összenyithat;- tcik 1975-BEN A HELYI TANÁCS a korábban államosított iskolát jelképes árért megvételre kínálta a gyülekezetnek. A vétel megtör­tént és ez adott indítást az egész épület felújítására. A 120 lelket számláló gyülekezet közel 70 ezer forintott adott össze erre a mun­kára és amikor elkészültek vele ez év végén, meghívták dr. Ottlyk Ernő püspököt, hogy az ünnepi istentiszteleten hirdesse Isten igé­jét és együtt adhassanak hálát Istennek az elvégzett munkáért. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE UTÁN a kis gyülekezeteket buz­dító, Gusztáv Adolf svéd király­nak tulajdonított éneket, mint-' egy lelkesítő indulót énekelte el a gyülekezet. Majd a gyülekezet felügyelőjének szavai után — amely a közgyűlés kezdetét is je­lentette — a bakonyszombathelyi anyagyülekezet énekkara a „Fo­gadd el hálaénekem” kezdetű énekkel megadta ennek az együttlétnek az alaphangját. Az elvégzett munkáért való há­laadás fogta át Varga Györgynek, a gyülekezet lekészének a beszá­molóját is, aki ismertette az isko­la és az abból létesült templom történetét. Részletesen beszámolt a legújabb eseményekről: a kis templom teljes felújításáról A TOVÁBBINDULÁSHOZ JÓ­KÍVÁNSÁGOK és üdvözletek hangzottak el. Ottlyk Ernő püs­pök elmondta köszöntésében, hogy két dolog ragadta meg ezen az alkalmon: az egyik az oltárról felolvasott ige, amely az adópénz­ről szólt, s amelyben Jézus az ál­lam iránti magatartásunkra néz­ve ad eligazítást. Jézus az ókori császárnak is megadatja, ami őt il­leti, pedig az kényúr volt. Hogy mekkora utat tettünk meg ha­zánkban az elmúlt évtizedekben a szocialista társadalom építésében, azt érzékelteti a jelképes összeg is, amelyért a helyi tanács föl­ajánlotta megvételre az egykori .iskolát. Ez jelzi az állam és az egyház új típusú jó kapcsolatát is. A másik dolog pedig a kicsiny gyülekezet nagy áldozatra képes templomszeretete. Dr. Nagy István esperes az em­lékeiből idézve így szólt: „Amikor először jöttem ebbe az iskolába, az iskolából jöttéim”. Mint teoló­gus végzett akkor szolgálatokat a gyülekezetben és most azt kíván­ta, legyen ez a templom továbbra is iskola, ahol Jézus Krisztus a mester tanítja a híveket- szeretet- re, egymás iránti bizalomra és fe­lelősségre gyülekezetért, népért és magyar hazáért. A BENSŐSÉGES ÉS MEGHITT LÉGKÖR, ami ezen az istentisz­teleten, de egész ottlétünk alatt megragadta az embert nagyon komolyan vett és példás lelkészi munkát tételez föl. Amikor erről a helyről is kö­szöntjük a bakonybánki híveket kívánjuk reájuk és a lelkészükre Isten további áldását. Kőszeghy Tamás Felelősségerősítő kirándulás A kirándulások tágítani szok­ták a látóhatárt, üdítenek, frissí­tenek, kikapcsolnak. A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága olyan kirándulást szervezett a megyében élő papoknak, amely felelősségünket erősítette népün­kért és világunkért egyaránt: mintegy nyolcvan lelkész a Par­lamentben járt. Országházunk szépsége, annak történelmi levegője ragadott meg először mindnyájunkat. Az impo­záns és egyedülálló csarnok, a különböző termek, s végül maga az országgyűlési terem nemcsak elgyönyörködtettek minket, ha­nem szinte „éreztük” hazánk tör­ténelmének súlyos, döntő pillana­tait. S aztán, ahogy beléptünk az országgyűlés _ termébe, átéreztük azoknak felelősségét, akik ma ül­nek a padokban, székekbe, akik­nek nevét olvashattuk, s akik ko­moly határozatokat, döntéseket hoznak mindnyájunk érdekében. Mi magunk is. döntöttünk azon­ban, a komoly helyen talán még jobban megláttuk, hogy milyen KURHESSEN-—WALDECK: SZÓSZÉK vagy háztartás? Kurhessen-Waldeck (NSZK> evangélikus egyházában a decem­ber elején tartott szinódus után esetleg a szószék és a háztartás között kell választaniuk a kis­gyermekes lelkészeknek. Egy ja­vaslat szerint kiterjesztenék a férfi és női lelkészek közötti egyenjogúságot a gyerekgondozás. felelősséggel tartozunk hazánk, Európánk és a világ békéjét il­letően. Ezért a résztvevő 80 pap az alábbi távirat feladására ha­talmazta fel a HNF Pest megyei bizottságát: „Emberi és papi mivoltunkban egyaránt aggodalommal fogadjuk azokat a híreket, amelyek a fegy­verkezési verseny új fordulójá­nak előkészítéséről szólnak. Az új közép-hatótávolságú atomfe­jes rakéták elhelyezése Nyugat- Európában aláássa az európai biztonság eddigi eredményeit, rontja a nemzetközi helyzetet. Azt kívánjuk, hogy a nukleáris és a hagyományos fegyverek kor­látozásáról szülessen minél előbb megegyezés az egész emberiség békéje érdekében.” Köszönjük a szép, felelősség- erősítő kirándulást a Népfront Pest megyei bizottságának. Kö­szönjük Sipos Árpád titkárnak és Lukács József Pest megyei egy­házügyi titkárnak fáradozáséit, kíséretét, vezetését. Keveházi László ra is. E szerint a lelkészt is „át lehet helyezni, vagy részidőben foglalkoztatni vagy szabadságol­ni”, ha a gyermekgondozás „lé­nyegesen akadályozza szolgálatá­nak végzésében”. Az egyházi tör­vény eddig erre csak a lelkész­nők esetében adott lehetőséget. ERDÉLYI ZSUZSANNA tíz év ' óta szenvedélyes gyűjtője az archaikus népi imádságoknak. Hegyet hágék, lőtőt lépék című kötetével foglalkoztunk is ezen a helyen (1978. december 3-i számunk). Most az Üj írás irodalmi folyóirat szeku- lárisan karácsonyi hangulatú decemberi száma tett közé további gyűjtéséből kará­csonyi bölcsődalokat. Mária altatóit —, ahogyan a gyűjtő falusi öregasszonyok ajkáról lejegyezte, elődeiktől örökölt régi füzetekből, egykori kéziratos énekesköny­vekből és vásárokon földre terített pony­vákon árult, a népnek szánt nyomtatott kiadványokból összeszedte. A dátumok nem mérvadók az énekek régiségére nézve — a XVII—XIX. száza­di jelzésnek sem, hát még az utolsó évek­ből valók —, mert az évszám csak a leírás időpontját jelzi, az félőszavas hagyomány messzebbre nyúlik vissza. A többszázados történelmi mélységet tükröző darabokban már nincsenek pogány képzetek, noha maga az altató-bölcsődal műfaja az ősi korból származik a népeknél. A keresz- tyénség európai meggyökerezésével az altatók pogány mágikus elemei lassan háttérbe szorultak. Szépen mondja a ku­tató az utószavában: „A hit fénye elűzi a sötét szellemeket, tompítja a régi félelme­ket." FELFEDEZÉSÜK ÉS MEGMENTÉSÜK a jelen nemzedék és az utókor számára egyetemes érték, mert bennük az ősi anyai érzés és a költői szépség a nép régi élményvilágából tör fel. Rejtetten pihen­tek a mélyben az irodalom, a nemzeti művelődés felső rétegei alatt, és most közkinccsé válhatnak a néplélektani ku­tatás és a mai meg a jövendő magyar költészeti alkotások javára. Először is áll­jon itt egy-egy illusztrálás ebből a kettős általános értékükből! Az anyaság titokzatos, s talán nemcsak a férfinem. de racionálisan a női nem szá­mára is feltár hatatlan érzelmi mélység­ből bukkan felszínre például egy ilyen versszak: „Hideg jászolykádban karjaim ölelnek, / Meleg kályha gyanánt barmok rád lehelnek. / Aludj csendes vidámsá­gom, / Te vagy minden boldogságom, / Édes anyaságom, örök vidámságom." A költői szépségre mindegyik idézetünk például szolgálhat, egy régies zamatú szakaszt mégis ideiktatok jelzésül. Pár évvel ezelőtt élő hangon szólalt meg egy 75 éves tormási asszony ajkán: „Hogy csendes álmot szerezzen szencséges kis fiának, / Szent Szűz ekképpen énekel szép kisded Jézuskának. / Aludj, aludj, kemény szénán Jézusom kis dedecském, / Ádám fiát gyógyító ártatlan gerlicecs- kém.” Az énekek költői értékét különö­sen is a századok bennük összeolvadó hangja adja meg; a középkori ferences indítású közköltészettől a reneszánsz, barokk, rokokó hatásokig mindezt egy­befogó népi látásmód — ahogyan Erdé­lyi Zsuzsanna kitűnően megállapítja. EGYHÁZI SZEMPONTBÓL a közölt énekanyag szinte kifogástalan evangéliu­mi tisztaságú. Ennek a ténynek van öku­menikus jelentősége is. A Mária-kultusz- nak, amelyet VI. Pál pápa szerény véle­ményünk szerint időszerűtlenül, az egy­házak közeledését gátló módon és az Új­szövetség modern római katolikus teoló­giai értelmezésétől is eltérően próbált megeleveníteni, ezekben a római katoli­kus népi énekekben nemigen található evangéliumellenes vonása. Amit ezek a bölcsődalok Mária személyéről képvisel­nek, általában nem állnak ellentétben a mi evangélikus hitünkkel. Egy másfél száz éves kéziratos énekeskönyv két sora például a reformátori Mária-felfogásnak világos megfelelője. Jézus anyjának aj­kára ezt a vallomást adja: „De meg ne vess hogy későn esmérlek, / mert most hiszem hogy születtél értem”. Ha jól fi­gyeltem meg, a 20 közölt énekből mind­össze két sornyi ellenkezik az Újszövet­séggel, mert Mária közbenjáró imádságát kéri Jézushoz: „Óh édes Szűz mi is ké­rünk, / Kérjed édes szülött [ed] ér­tünk ...” A LEGTÖBB ÉNEKBEN Mária az új­szülött Jézust altatgatja. Néhányból hi­ányzik a Megváltóra való tekintés, de többnek a szövegében nem csupán édesanyai érzés jelentkezik, hanem hit­vallás fakad arról a Krisztusról, aki nem egyszerűen édes kis csecsemő, drága gyer­mek, hanem Megváltó Isten. Az anyai szomorúságon, amely a születés külső kö­rülményeinek a sivársága és már a gyer- mek-Jézus üldözöttsége folytán támad Mária szívében, felülemelkedik a keresz­tény hit vallomása Krisztus megváltó művéről. Egy ilyen ének befejező vers­szaka, régies írással, de hangosan olvasva ma is érthetően: „Nágy Dűcsőssigh légyen menyben, / az Atya Istennek, / kinek fiá megádoja / á Szent békessignek, / mel- ben risze úgy engedgye, / ligyen minde­neknek. Amen.” Mária egy másik altatója így kezdődik, TJrnak vallván a szülöttjét: „Szent szűz Jesuskanok / éneköl fiánok, '/ Drágo Christusánok / így szólván uránok .. Néhány ének meg voltaképpen Krisztus­himnusz, mint például az 1674. évi pécsi énekeskönyvből 'való. A bölcsődalok egyike-másika olvastán újra meg újra a Lukács evangélium-beli Magnificat jut eszünkbe, Mária éneke: „Magasztalja az én lelkem az Urat...” (1, 46—55). HOGY MÉGSEM „IRIGYELJÜK” eze­ket a régi népi karácsonyi bölcsődalokat római katolikus testvéreinktől, azt leg- tárgyilagosabban a gyűjtő Erdélyi Zsu­zsanna kis tanulmányának néhány, tudo­mányosan tárgyilagos mondatával vilá­gíthatom meg: „öregeim lelkében vele [Máriával] kezdődik és fejeződik be min­den. Ö a Minden. A hit világában éppen úgy, mint az életben magában.” A refor­máció nyomán a magyar népünkben, és annak az ellenreformáció után megma­radt töredékében az ilyen Máría-közpon- tú gondolkozás nem lelhetett talajra. Az igazi, tiszta keresztény hitben Krisztus a Minden. S ha sok névleg-keresztény akadt és akad is a protestáns egyházak sorai­ban, de ez a reformációi tudat mégis élt és megmaradt. A népi Mária-altatóknak volt egy — reméljük, a mai római katoli­kus hitéletben egyre kevésbé jelentős — jellemzője, hogy az anyai érzés ősi mély emberi tartalmát Mária révén a Krisztus­hit rovására vallási témává, olykor fő témává tették. Karácsony ünnepének iga­zi tartalmához, vagy a kegyesség napi gyakorlásához még érzelmileg sem Mária és az anyaság fájdalmas boldogsága ad­hat töltetet, hanem az öröm Isten szere- tetének testet Öltése felett. Ez a meggyőződésünk azonban nem gyengíti annak értékét, amit kaptunk: köszönjük a gyűjtőnek és az Új írásnak ezt az egyetemes emberi és magyar, s egyúttal keresztény, sőt evangélikus ka­rácsonyi élményt. Veöreös Imre 3 ff ú w*immíBltatúh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents