Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-21 / 51. szám

< „Jöjjön el a Te országod!” Egyetemes imahét, január 13—20. JANUÁR 17. CSÜTÖRTÖK Az úton próbákkal és szenve­désekkel is találkozunk Márk 10, 35—45. 2 Kor 4, 7—18 Ajánlott bevezető zsoltár: Zsolt 42. A keresztyén életút folyamán az igazi próba nem az, hogy Jé­zus sorsát kell vállalni, hanem az, hogy saját magunkat le tudjuk-e győzni vagy sem. Gyakran aka­runk nagyok lenni, mások felett uralkodni, elsők lenni minden­ben. Jézus ehelyett a kicsinyen is hűséges, egymást segítő, „utol­só” feladatokat is szívesen vállaló szolgálat útját jelöli ki tanítvá­nyainak. Ezt a mindenkinek szí­vesen ézolgáló, önzetlen, értelmes életet nemcsak megkívánta, ha­nem be is mutatta övéinek (Mk 10, 45!). A szolgáló keresztyén ember ismeri cserépedény voltát, de azt is, hogy szolgáló élete mi­lyen kincset rejt: az evangéliu­mot, Isten szeretetének életet újí­tó jó hírét. Ez a legmagasztosabb tanítványi hivatás ma is: Jézus életét szabad láthatóvá tenni em­berek között. Isten gondolata a testetöltés, szavainkban és csele­kedeteinkben részben újra testet ölthet Isten csodálatos szeretete. — Nem másoktól számonkérni, hanem terjeszteni kell a fényt, a világosságot környezetünkben. IMÁDSÁG: „Szeretet Istene, vonj közeledbe ismét, Lelkeddel erősíts a hitben, tégy elevenné a jó cselekvésében, űzz ki belőlünk minden csüggedést és nagyravá- gyást, és add áz értelmes boldog szolgálat lelkét! Ámen.” ADJUNK HÁLÁIT, Áldjuk Is­ten nevét azért a felismerésért, hogy igazi ellenfelünk sohasem a másik ember, hanem saját ön­zésünk, nagyzolásunk és uralom­ra törekvésünk. VALLJUK MEG, hogy gyakran teljesen elfoglal saját magunk helyzete, pozíciója, önző érdeke; képtelenek vagyunk mások szen­vedésének, szükségének komo- lyanvételére, saját személyünk fontosságát fölnagyítjuk és azért észre sem vettük a másik embert; válogattunk a a szolgálatokban és nem szerettük egyformán a körü­löttünk élő embereket. KÖNYÖRÖGJÜNK azokért, akik vigasztalásra é^ szolidari­tásra szorulnak a kisemmizettek­én, kizsákmányoltakért, megkü- * lönböztetettekért, jogfosztottak- ért, írástudatlanokért, betegek­ért, éhezőkért; az ENSZ munká­jáért, hogy valóban betölthesse szolgálatát korunkban a világ né­pei között, segítsen az elnyomot­takon, embertelen körülmények között élőkön és a béke megőrzé­sén könyörögjünk, hogy ne csak kisgyermekként lássuk a szüksé­get, bajt, nyomorúságot, hanem tegyünk is valamit az embert pusztító erőkkel szemben. JANUÁR 18. FENTEK Kisgyermekként vagyunk méltók Isten országára Lukács 18, 15—17. 1 Kor 1, 26—2, 5 Ajánlott bevezető zsoltár: Zsolt 62. Isten előtt egyetlen ember sem dicsekedhet. A dicsőség egyedül Istené. Fölényességünk nevetsé­ges, bölcselkedésünk nagyképű. Csak gyermeki lelkülettel szabad elfogadni és lehet elnyerni Isten országát. Jézus szereti a gyerme­keket, barátja a gyermekeknek, de amit itt olvasunk Róla az még több: a gyermekeket állítja pél­dának; hogy megvilágítsa az evangélium lényegét. Isten meg­mentő, újjáteremtő szeretetét csak gyermeki módon lehet el­fogadni érdem és feltétel nélkül. Elfogadásának nem feltételei, ha­nem következményei vannak életünkben. Nem emberi teljesít­mény, hanem feltétel nélküli is­teni szeretet az alap a tanítvá- ványok életében. Csak irgalomból élünk, Isten szeretetére szorulunk, mint gondoskodásra szoruló gyer­mekek, de ez az irgalmas szeretet elég ahhoz, hogy tevékeny áldott életet élhessünk. Kisgyermekként fogad el, de felnőttként küld a szolgálatba Urunk. A hit, remény, szeretet már felnőttnek való, ma­radandó érték (1 Korinthus 13, 11—13). IMÁDSÁG: Mindenható, Örök Isten! Te a leggyengébbeket \vá- lasztottad ki, hogy megszégyenítsd a hatalmasokat. Segíts meg, hogy felismerjük: Előtted nem kell szégyelnünk gyengeségeinket, sőt ezek által lehetünk alkalmasak erőd befogadására és dicsőséges szolgálatodra. Ámen. ADJUNK HÁLÁT a gyüleke­zetben élő gyermekekért, s mind­azért az ajándékért, amivel raj­tuk keresztül Isten megajándé­koz; a Jézus Krisztus kicsinyei­ért, akik fagyokat megszégyenít­ve bizonyultak jo eszközeinek; azért, amit tanulhatunk a kicsiny gyermekektől, mi bonyolult életű, sokszor gőgös felnőttek. VALLJUK MEG figyelmetlen­ségünket, fáradságunkat, szeré- tetlenségünket a gyermekek és kicsinyek iránt; hogy mai vilá­gunkban is vannak olyan gyerme­kek, akiket a felnőttek megfosz­tottak gyermeki örömöktől, akik éheznek, fáznak és rosszul táplál­tak, nélkülöznek, szükséget lát­nak ruházatban, nevelésben, sze- retetben .egyaránt. KÖNYÖRÖGJÜNK a felnőttek­ért, hogy ne elégedjenek meg ön­magukkal; hogy engedjék meg­születni az ajándékba kapott éle­tet; hogy védjék és ápolják és gazdagítsák az életet és mindent megtegyenek a következő nemze­dékért; gyermeki lelkűiéiért az egyházban. JANUÁR 19. SZOMBAT Isten erejével megállhatunk! Lukács 10, 17—20 Ef 6, 10—20 Ajánlott bevezető zsoltár: Zsolt 91. Jézus igéje sziklaszilárd funda­mentum. Aki Rá épít, az a vihar­ban is megáll, élet és ítélet viha­rában sem omlik össze életháza (Mt 7, 24). Isten ereje teljesen elég ahhoz, hogy minden rosszal szemben állhassunk és felszaba­duljunk a jó cselekvésére. Egyéni és közösségi életet rontó hatalom a betegség, a szenvedés, az embe­ri bűn. A mi Urunk nagyobb ezeknél, a mi Urunk szemben állt ezekkel. Nem belenyugvásra, ha­nem a rosszal való szembeállásra és küzdelemre bátorította tanít­ványait. Jézus Krisztus közelében, erőterében az ember elég erős le­het ahhoz, hogy ellenálljon min­den embert pusztító, közösséget rontó, gyengítő hatalomnak éle­tünkben. Felszerelésünkhöz hozzá­tartozik a hit, az üdvösség bizo­nyossága, az ige és az imádság nélkülözhetetlenül. Állandó tartó erő lehet a közösségben, a gyüle­kezetben az egymásért érzett és megmutatott felelősség, az egy­másért mondott rendszeres imád­ság. Nevünk Urunknál is, a gyü­lekezetben is számontartott, is­mert név. Nem vagyunk elfeledett emberek. Aki néven szólított, ne­vünket „markába metszette” mindörökké megtart emlékezeté­ben. Ennek minden látható ered­ménynél is jobban örülhetünk. IMÁDSÁG: Igazság Istene! Kö- nyörgünk Hozzád, hogy Urunk, Jézus Krisztusunk adja meg az erőt, amely vezet és alkalmassá tesz a hit harcára. Vedd el belő­lünk a bűnnek és igazságtalan­ságnak még nyomát is. Tégy sza­baddá, hogy tisztaságban élhes­sünk, állhatatosan verjük vissza a Gonosznak minden támadását. Segíts, hogy elkerüljük életünk­ben a megejtő csapdákat. Gyújts össze bennünket a Te nyájadba, hogy osztozhassunk minden szentekkel abban az örökségben, amit megígértél örök országod­ban. Ámen. ADJUNK HÁLÁT a felekezeti világszövetségekért, amelyekben erősítést, testvéri segítséget kap­hatunk és adhatunk egymásnak; minden bizonyságtevő keresztyén testvérünkért, akik nem szégyen­ük az emberek előtt Krisztus ne­vét megvallani. VALLJUK MEG, hogy gyakran estünk el a rossz elleni harcban, s hagytunk másokat is elesni; azt hittük elég saját tapasztalatunk, erőnk és gyakorlatunk és nem vettük igénybe segítségedet. KÖNYÖRÖGJÜNK a kudarcok láttán is 'reménységért, egymás megbecsüléséért, hogy meg ne fá­radjunk a békéért folyó küzde­lemben, környezetünk és az egész emberiség szolgálatában; iszá­kosokért, és más káros szenve­dély rabjaiért, keressük az utat, hogyan segíthetünk legjobban ne­kik; hogy Krisztus erejéből má­soknak ik juttathassunk... JANUÁR 20. VASÁRNAP Tökéletes örömbe hív az Űr! Lukács 14, 15—24 Jel 21, 1—8 Ajánlott bevezető zsoltár: Zsolt 96. Isten országába készülünk egy életen át. Abban a reményben élünk, hogy asztalához vagyunk hivatalosak. Nem a megsemmisü­lés, hanem a terített asztál vár, nem tömegsír, hanem bőséges, menyegzői asztal (Mt 22, 1—10). Akiben megvan ez a látomás, ez a bizalmas hit, ez az élő remény­ség az már itt a Földön sem ad­hatja át magát csüggedésnek, te­hetetlenség érzésének, reményte- lenségnek. Az vmár itt is megbe­csüli a napi kenyeret, az emberi asztalközösséget s a gyülekezet­ben az úrvacsorát. — Az hogy Is­ten valami nagyon jót készít szá­munkra arra kötelez, hogy mi is megtegyünk mindent, amíg itt élünk és van időnk, hogy asztalt terítsünk másoknak, hogy kötiy- nyet töröljünk, hogy panasz-jaj­szót szüntessünk, hogy segítsük szebbé, jobbá, boldogabbá, embe­ribbé, tartalmasabbá tenni másók életét. Az egyház népe az örök emberi reménység jele lehet itt a- Földön és abban a bizonyosság­ban élhet, hogy szolgálata nem hiábavaló az Ürban (1. Kor. 15, 58). IMÁDSÁG: Magasztalunk Té­ged ó, nagy Ür! Dicsőségről di­csőségre — Nevedet az Atyáéval és a Szentlélekével együtt imád­juk. Így kapunk erőről erőre a Sión felé menetünkben s egykor együtt jelenünk meg az örökké­való városban. — Hálaadás és di­csőség, tisztelet, áldás és szeretet Neked. Szentjeidnek itt a földön és ott a mennyben ugyanaz az énekük. — Ó, Űr jelenléteddel légy szolgáidhoz közel, tégy alkal­massá földi szolgálatunk által ar­ra, hogy egykor a mennyben szol­gáljunk neked a magasságban. Ámen. HÁLÁT ADUNK az egyházért, hogy környezetünk megtapasztal­ja országod eljövetelén érzett örö­münket, hogy reménységünk átsüt cselekedeteinken, szavainkon, szolgálatainkon, közös istentisz­teleteinken. VALLJUK MEG, hogy gyakran voltunk olyanok, mint akiknek nincsen reménységük: levertek, fásultak, rosszkedvűek, céltala­nok. KÖNYÖRÖGJÜNK örömünk és reménységünk képesítsen köny- nyek törlésére, emberi kínok eny­hítésére, közös terhek hordozásá­ra, vigasztalásra. Könyörögjünk a párbeszédért különböző nézetű, gondolkodású emberek között, hogy jobban megérthessük egy­mást, hogy segítsünk egymáson, hogy lehessünk mindig minden szinten a reménység emberei, hogy egykor az egész emberiség és az egész teremtett világ osz­tozhasson országod nagy Ünnepé­nek örömében. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 79.3734 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Akiket Isfen Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8, 14). VASÁRNAP. — „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő” (Jel 1, 17—18 — Dán 10, 19 — Mt 3, 13—17 — Róm 12, 1—8). Tőle indulunk, hozzá ér­kezünk. Aki ott volt a teremtés hajnalán, az lesz Ura az utolsó napnak is. E két pólus között zajlik, feszül, bonyolódik az éle­tünk. Egyik sem hiányozhat, mert különben bizonytalan a fu­tásunk, elvész a reménységünk, céltalan és esetleges a hitünk. Ezért örömhír, hogy Jézus a két biztos pontnak, alfának és óme­gának nyilatkoztatja ki magát. „Örök kőszálra állva A lelkem megpihen” (783. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „Aki az Isten aka­rata' szerint cselekszik, az az én testvérem és az én anyám” (Mk 3, 35 — Zsolt 119, 34 — Józs 3, 5—11 — Mk 3, 7—12). Nem je­lentett előnyt és kiváltságot a rokoni kapcsolat. A legközelebbi sem. Egyikünknek sem. Nem visz Jézushoz közelebb és nem tart nála hajdan volt, egyszeri élmény, gyülekezetben való lát­ványos nyüzsgés sem. Az tarto­zik igazán hozzá, aki annyira szereti őt. hogy komolyan veszi szavát. „Mindent megnyerek te­véled, Csak szívből szeresselek Es híven kövesselek” (432. ének 4. vers). KEDD. — „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2 Kor 12. 10 — 1 Sám 17, 47 — Józs 3, 12—17 — Mk 3, 13—19). Annyi kudarc ért már minket, annyi csalódás, mégis makacsul bízunk saját erőnkben, elhatáro­zásunkban. akaratunkban. Rál apostol ismeri a titkot. Nem az a biztonság, hogy én fogom Jé­zus kezét, hanem az, hogy ő fogja az enyémet. Nem a len- djiletem és a lankadatlan nagv hitem segít, tovább, egyedül az ő ereje. Megtart akkor is, amikor én elesnék. Amely holnapot ígér akkor is, amikor életem utolsót lobban. „Győzhetetlen én kószá­lom. Védelmezőm és kővárom” (409. ének 1. vers). SZERDA. — „Az Űr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg” (2 Móz 14, 14 — 2 Kor 4, 9 — Jn 3, 22—30 — Mk 3, 20—30). Néha szólni nehéz, néha hallgatni. Néha valósággal lebé­nulunk, amikor menni kellene, máskor nem tudunk magunknak álljt parancsolni. Pedig adódik olyan helyzet az életünkben, amikor fölösleges a sürgölődé- sünk. Csak rontunk vele, vagy még jobban összekuszálunk amúgy is zavaros dolgokat. Van, amikor nem szabad „kézbe ven­nünk” a dolgok irányítását. Meg kell várni, amíg Isten utat nyit, elrendezi, megoldja,, problémáin­kat. A várakozás pfeig legalább akkora bizalmat igényel, mint a cselekvés. „Több jót ad, mint­sem reméled” (373. ének 4. vers). CSÜTÖRTÖK. — „János ezt hirdette: Utánam jön, aki erő­sebb nálam, ő Szentlélekkel fog megkeresztelni titeket” (Mk 1, 7—8 — Ézs 11, 2 — Mt 4, 12— 17 — Mk 3, 31—35). Utolsó a hírnökök sorában. Pontosan tud­ja, mi a dolga. Szava pillanatra sem reked meg önmagánál, té- vedhetetlenül mutat Jézusra. Kevesebbel a késői utódok sem elégedhetnek meg. Keresztyén szülőknek, barátoknak, lelké­szeknek nem szabad felejtenünk az alapvető szempontot: vigyáz­zunk, he önmagunkra, Jézusra mutassunk. Ne önmagunkhoz, Jézushoz kössük a ránkbízotta- kat! „Hívásuk zúg á földön szerte itt, Az Űrhoz gyűjtve né­pek ezreit” (751. ének 1. vers). PÉNTEK. — „Hang hallatszott a felhőből: »Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok!« És hir­telen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül” (Mk 9, 7—8 — 1 Móz 28, 16 — 1 Kor 1, 26—31 — Mk 4, 1—9). Isten egyetlen útja hozzánk. Ö maga építette, maga küldte, ma­ga határozta meg. Nincs más mód, amellyel Isten közelébe ke­rülhetne a? ember. Jézus az út, ő az egyetlen ajtó. Nem maradt más. Senki és semmi másban, benne azonban feltárijl Isten minden titka, miénk lesz min­den ajándéka, átélhető a szere­tete. Ne keressünk mást, mert Isten egyedül őt adta. „Öt vá­lasztotta Istenem, Hogy értem közbenjárjon” (767. ének 2. vers). SZOMBAT. — „ö bűnhődött, hogy nekünk békességünk le­gyen” (Ézs 53, 5 — Mk 15, 14 — Jn 5, 19—24 — Mk 4, 10—12). Nem pusztán „szívbeli” békes­ségről van itt szó. Sokkal való­ságosabb és megbízhatóbb tény­ről. Arról, hogy Isten békessé­get teremtett az emberrel. Jo­gos ítélet. és büntetés helyett bocsánatot és békességet kínál. „Hála légyen a mennybéli Is­tennek, Ki megváltója a bűnös embernek És megszerzője szent békességünknek, Idvességünk- nek” (766. ének 6. vers). Szabóné Mátrai Marianna Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. január 13-án Deák tér, de. 9. (úrv.) Harmati Bé­la, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Szeretetvendégség: Trajtler Gá­bor. Fasor, de. 11., du. 6. Dózsa György út 7., de. fél 9. Üllői út 24., de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33., de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b., de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, 'de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28., de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya, de. 10. Vajda Péter u., de. fél 12. Zúgló, de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva, de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14., de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22., de. 11. Vá­ci út 129., de. negyed 10. Frangepán u., de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet, de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep, de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc, de. 10. Matúz László. Kispest, de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest, Wekerle-telep, de. 8. Bönnyai Sándor. Pestújhely, de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Máv- telep, de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom, de. 10. Rákos­szentmihály, de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom, de. 9. Kamer Ágos­ton. Mátyásföld, de. 9. Cinkota, de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kis- tarcsa, de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy, de. 9. Rákosliget, de. 10. Rákoskeresztúr, de. fél 11. Bécsikapu tér, de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) du. 6. Torockó tér, de. fél 9. Óbuda, de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11., de. 9. de. 11, du. fél 7. Budakeszi, de. 8. Pest- hidegkút, de. fél 11. Ottlyk Ernő. Mo- dori u. 6., de. 10’. Ottlyk Ernő. Ke­lenföld, de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. ll. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Donáth László. Németvölgyi út • 138., de. 9. Donáth László. Nagytétény, de. fél 9. Kelenvölgy, de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Buda­örs du. 3. Rőzse István. Törökbálint, du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy, de. fél 10. Kaposvári Vilmos.' Cse­pel, de. fél 11. — GYŐR—NADORVAROS. 1979. december 9-én Tóth-Szöllős Mihály kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye es­perese szolgált a gyülekezetben. Délelőtt két igehirdetést, a dél­utáni szeretetvendégségen elő­adást jartott. Ebben a készülő új énekeskönyvet mutatta be, s a je­lenlevőket a ritmikus éneklés' szépségeire tanította. — SZARVAS. 1979. december 9-én az ó- és új templomi gyüleke­zet közös diakóniai napot tartott. Az előadók az Üllői úti Nyugdí­jas Otthon lakói voltak. Délelőtt az ótemplomi istentiszteleten id. Harmati Béla ny. lelkész hirdette az igét és a diakóniai szolgálat kötelezettségéről beszélt. Utána Ferenczy Zoltánné otthonvezető az otthon életéről tartott beszá­molót. Az esti szeretetvendégség az újtemplomi gyülekezet termé­ben folyt le, amelyen szavalatok és énekszámok mellett Liska End­re ny. lelkész tartott áhítatot és Ferenczy Zoltánné beszámolót. A gyülekezet 7800-Ft-tal járult hoz­zá az Üllői úti Otthon fenntartá­sához. , i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents