Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
Evangélikus Élet ORSZÁ G OS E VANG É LIKUS E T I LA P = XLV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1980. február 3. Ára: 4,— Ft. A Népköztársaság Kormánya további öt évre biztosította az államsegélyt Ismert, hogy az állam és a magyarországi evangélikus egyház között 1948 decemberében megkötött Egyezményben államunk biztosította húsz esztendőre szólóan az államsegélyt. Amikor a húsz esztendő lejárt, a magyarországi evagélikus egyház elnöksége kérte kormányunkat az államsegély további biztosítására. A meghosszabított idő 1979. december 31-ével lejárt. Egyházunk elnöksége most is kérte az államsegély további biztosítását. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke január 10-én kelt levelében értesítette a magyarországi evangélikus egyház elnökségét, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya 1984. december 31-ig továbbra is biztosította az államsegélyt. Levelében utalt arra, hogy a szocialista állam mindig méltányolta a megállapodáson alapuló kölcsönös megbecsülés és jó viszony légkörét és megértést tanúsított az egyházak anyagi helyzete iránt. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy tovább folytatódik és fejlődik a jó együttműködés államunk és a magyarországi evangélikus egyház között, melynek vezetői, lelkészei és hívéi segítőén munkálkodnak hazánk békés, boldog jólétének építésén. Dr. Káldy Zoltán püspök egyházunk nevében. megköszönte a Magyar Népköztársaság Kormányának jóindulatát. Kifejezte újra egyházunknak azt az álláspontját, hogy meggyőződéssel, népünk iránti szeretettel kívánunk együtt munkálkodni kormányunkkal a szocializmus építésében. TovábS) is szükség van a haladó erők cseldívó kiállására Az Országos Béketanács 1980. évi tervei AZ ORSZAGHÁZ VADÁSZ- TERMÉBEN tartotta január 18-án az Országos Béketanács az elmúlt esztendő munkáját összegező és az 1980. év békefeladatait meghatározó ülését. Az ülésen, amelyen nagy számban vettek részt a házai társadalmi, politikai, tudományos és az egyházi testületek ismert személyei. Sebestyén ifándorné az OBT elnöke vezette be a tanácskozást, rámutatva több. a jelen időben aktuális békefeladatra. A mozgalom elmúlt évi gazdag hazai és nemzetközi tevékenységét és az idei programot Kovács Béla főtitkár foglalta össze, illetve terjesztette eiő. Az összegezés során nagyra értékelte a hazai egyházak békeszolgálatát is, különösen a nemzetközi érintkezés területén. A FŐTITKÁRI JELENTÉS elemezte azokat az eseményeket és jelenségeket, amelyekkel kapcsolatban különösen is szükség volt és lesz aj:'elkövetkező időben is a mozgalom erőinek csoportosítására és a világ békéérőlnek. valamint a haladó közvéleménynek a mozgósítására. így szólt a NATO európai fegyverkezési terveiről, az Afganisztánnal kapcsolatos nemzetközi szolidaritásról, a közép-keleti helyzetről, a politikai és katonai enyhülés szükségszerűségéről. Ezért — hangsúlyozta1 a főtitkár — szükség van a haladó erők, a nemzeti békemozgalmak cselekvő kiállására. AZ IDEI ÉV KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE lesz a szeptember hónapban Szófiában tartandó „Népek világparlamentje a békéért” elnevezésű világkonferencia, amelynek előkészítő ülését május 8—11. között Budapesten tartja a Béke-világtanács elnöksége. Ugyancsak Budapesten rendezik meg az idén az európai békemozgalmak képviselőinek találkozóját is. HAZAI TERÜLETEN a fasizmus felett aratott győzelem és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójával, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusával kapcsolatos közös társadalmi feladatokra hívta fel a figyelmet. Megállapította, hogy hazánkban minden ember egyénileg vagy, kisebb-nagyobb közösség tagjaként kiveszi részét a béke építéséből, védelméből, amikor részt vesz a szocialista társadalom építésében, a közéletben. Mozgalmunk számára tovább is fontos a minél kiterjedtebb és alapos tájékoztatás, a javaslatok és kezdeményezések felhasználása és a hazai és nemzetközi kapcsolatok erősítése. A beszámolót és előterjesztést számos felszólalás követte, amelyek során dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke/ adott összefoglaló tájékoztatást az Ökumenikus Tanács és a tagegyliázak képviselőinek a világbékéért végzett tevékenységéről és a nemzetközi politikai és társadalmi élet időszerű ügyeivel kapcsolatos állásfoglalásaikról. EVANGÉLIKUS—ORTODOX DIALÓGUS A Lutheránus Világszövetség zottság tagjává választotta dr. korábbi határozatok alapján hiva- Sehneczi Jánost, a Teológus Otttalos párbeszédet kezd az ortodox hon igazgatóját. Az evangélikus bizottság első ülésére Kréta szy egyházakkal. A végrehajtó bízott- getén (Görögország) kérül sor, ság 1979-ben az evangélikus bi- március £—10-ig. KONFERENCIA AZ ÁGOSTAI HITVALLÁSRÓL A franciaországi evangélikus emlékezést tart az Ágostai HitVai- , , . . . , .... ... . lás jubileuma alkalmából, melyre egyház párizsi kerülete február előad6ként meghívták dr. Fabiny 11—15-ig konferenciát és meg- Tibor teológiai tanárt. LVSZ—VATIKAN KÖZÖS MUNKABIZOTTSÁG A Lutheránus Világszövetség és ig tartja következő ülését Augs- a Vatikán közös munkabizottsága, burgban (NSZK). Az ülésen részt mely a legmagasabb szinten foly- vesz dr. Hafenscher Károly leitatja az evangélikus—római ka- ’kész, aki évek óta tagja a raunka- tolikus dialógust, február 18—25- bizottságnak. íEik&szibmés és neeggkihssünés Az 1980. esztendőben 18 lelkészünk megy nyugdíjba. Közülük 13 január 1-vel búcsúzott él gyülekezetétől: Benczúr Zoltán (Pusztaföldvár), Boros Károly Bp. Zugló), Csonka Albert (Szák), Fábry István (Mezőberény), Havasi Dezső (Kaposszekcső). Káldy Lajos (Győrság), Kováts Béla (Ne- meskolta). Lukács László (Duna- h.araszti), Mesterházy Sándor (Ke- menesmihályfa), Plachy Lajos (Győr) Szentgyörgyi Ferenc (Mucsfa), Tihanyi János (Györ- köny). Tóth Károly (Pilis). Április és augusztus között további 5 lelkész megy nyugdíjba: Balogh István (Nagyszokoly), Medvey Mátyás (Galgagyörk), Mekis Ádám (Békéscsaba), Mesterházy. Ferenc (Keszthely), Mihácsi Lajos (Dunaíöldvár). Az első gondolatunk az, hogy a nyugdíjba menők száma igen nagy. Legutoljára 1954-ben volt ilyen nagy számú nyugdíjasunk. Az utolsó negyedszázadban átlagban évente 5—6 lelkészünk kérte nyugdíjazását. A nagy szám ;el- sosoroan abból adoaik, hogy a soproni Teológiáról kikerült évfolyamok — amelyek legtöoöszor nepeseK voltaK. — egyszerre érteit el a magas korhatárt es így legtöbbször egyszerre kérik nyugdíjazásukat. A másik ok lehet az, hogy lelkészeink várták a nyugdijak rendezését es amikor a ma- gasaob nyugdijat illetékes állami tényezőkkel való targyaias után sikerűit biztosítani, eltek a lehetőseggel és a magasabb nyugdíjjal aktív szolgálatukat befejeztek. Nem lesz könnyű ennyi lelkészt gyülekezeteinkben pótolni es a leikeszi szolgálat folyamatosságáról gondoskodni. Most ugyan több mint 50 teológiai hall-' gató készül a lelkészi szolgálatra, es ugyancsak 50 kezdte el a levelező teológiai tanfolyam keretében a felkészülést a lelkészi munkatársi szolgalatra, de néhány évvel ezelőtt kevesebb volt a hallgatók száma és a szolgálatba állításnál ez most jelentkezik. A jelek szerint nehány év múlva valamivel könnyebben tudunk a pótlásról gondoskodni. Érdemes felfigyelni a nyugdíjba menők életkorúra. A nyugdíjazásukat kérők átlagos életkora 68 ev. A legidősebű közöttük Kováts Béla, aki 79 eves, de a hetvenen túl van Havasi Dezső (75), Mesterházi Sándor (73), Balogh István (73). Két lelkésztár- sunk betegsége miatt kénytelen volt kérni nyugdíjazását: Csonka Albert (58) és Fábry István (54). Ismert, hogy egyházunkban 65 évtől kezdve kérnetik lelkészeink nyugdijazásukat. Örülünk annak, hogy több lelkészünk hetven év fölött is el tudta végezni a lelkészi szolgálatot. Ugyanakkor az a megfigyelésünk, hogy általában 70 év felett különösen is a szorványszolgálatok, a vidéki utak, a téli hideg veszélyezteti idős lelkésztestvéreink egészségét. Figyelemre méltó a szolgálati évek szama is. Átlagban 44 éven keresztül végeztek szolgálatot lelkészeink. Két említett beteg lelkészünket nem számítva — akik természetesen rövidebb ideig szolgáltak —, legkevesebb 39 évi szolgálat áll mögöttük. A leghosszabb ideig Kováts Béla szolgált (55), Havasi Dezső is 52, Mesterházy Sándor, pedig 49 évet szolgált. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb nyugdíjba ment lelkészünk közel fél évszázadon keresztül prédikálta Isten igéjét szószékeken, esketési, keresztelési, temetési alkalmakon és végezte a lelkipásztori szolgálatot idősek és fiatalok között. Sok-sok ezer alkalommal kellett készülniük, a gyülekezeti tagokhoz odahajolniuk, vigasztalást adniok. Ilyen sokszor prédikálni csak úgy lehetett, hogy újra és újra kérniük kellett a Szentlélek megvilágosító és megelevenítő erejét, különben nem lett volna mit mondaniok. Feltűnő, hogy a nyugdíjba menők átlagban 5—6 évig voltak segédlelkészek és legkevesebb 4—5 helyen. Volt aki 7 helyen. A se- gédlelkészi évek jók voltak arra, hogy több parókus lelkéáz mellett szerezzenek tapasztalatot, kapjanak hatásokat és tanulják meg a gyülekezet ügyrendjét az adminisztrációtól kezdve az anyagi ügyek értéséig. Lehet, hogy voltak olyan principálisok, akiktől nem sokat lehetett tanulni, de még a negatív tapasztalatokat is lehetett később hasznosítani. Az is jó volt, hogy a segédlelkészi évek alatt több gyülekezetét ismerhettek meg. Sajnos, ma már rövidebbek a segédlelkészi évek és ezzel együtt kevesebb tapasztalatot szereznek a mostani segédlelkészek. Ebből hátrány származik nemcsak rájuk, hanem a gyülekezetre is. Az is kár, hogy a jelenlegi segédlelkészek többsége lehetőleg igen rövid ideig szeretne segédlelkész lenni és pedig principális nélkül és minél gyorsabban akar parókiára kerülni. Egy-egy lelkész szolgálati helyeinek száma is nagyon tanulságos. Átlagban lelkészeink paró- kusi éveiket 3 gyülekezetben töltötték el. Ez azt jelenti, hogy három-négy alkalommal cseréltek, mentek tovább más gyülekezetbe. Van olyan, aki mindössze egyszer, vagy kétszer cserélt. De van olyan lelkészünk is, aki a segédlelkészi éveket is beszámítva tizenkét helyen szolgált. Bármennyire kényelmes az, ha egy lelkész szolgálatának nagyobb részét egyetlen gyülekezetben tölti el, vagy esetleg csak egyszer változtat, a tapasztalat azt mutatja, hogy mind a lelkész, mind a gyülekezet számára az- a jó, ha átlagban 15 évenként tovább mennek a lelkészek más gyülekezetbe. Ez azt is jelenti, hogy a teljes szolgálati időt legalább három gyülekezetben töltik el. Mindenesetre 20 esztendőnél többet lehetőleg lelkészeink ne töltsenek egy gyülekezetben. Kiemelten szólnunk kell a szórványokban végzett szolgálatokról. Végeredményben mind a 18 lelkész valamilyen formában végzett több-kevesebb szórványmunkát is. Mégis van néhány lelkészünk, akik átlagon felül munkálkodtak szórványainkban és életüknek nagy részét ilyen szolgálatban töltötték el. Gondolok Szentgyörgyi Ferencre, Mi- háesí Lajosra, Tihanyi Jánosra, Balogh Istvánra és Havasi Dezsőre. Ez a szolgálat mindennél nehezebb. Igen nagy lelki és fizika^ megterhelést jelent. Esőben, hóban, ködben vagy forró nyárban vinni az evangéliumot. Hosszú útak után 4-5 léleknek prédikálni bizony nagy kitartást, hűséget és hivatástudatot igényel. Ezzel együtt az is igaz, hogy aki nem végzett, vagy nem végez siór- ványszolgálatot nem ismeri igazán a lelkészi szolgálat szépségét és örömét. Kár, nagyon nagy kár, hogy fiatal lelkészeink nagyobb része városba igyekszik, kényelmet keres és megfosztja magát a szórványszolgálat gazdagító erejétől. Pedig nincs szükségünk olyan fiatal vagy idősebb lelkészre, aki menekül a szórványoktól valami» féle kispolgári papi kényelembe. Beszélnünk kell a nyugdíjak összegéről . is. Közismert, hogy a lelkészi nyugdíjak egy x'észét jelenleg egyházunk adja, a másik részét államunk biztosítja. A járulékokat a gyülekezetek fizetik, illetve a személyi járulékot maguk a lelkészek. Államunk jóvoltából emelkedett lelkészeink nyugdíja. Lényegében ugyanolyan nyugdíjakat kapnak, mint minden dolgozó magyar állampolgár. Vagyis keresetük 75%-a a nyugdíj. Ehhez bizonyos előírt kiegészítések tartoznak. A most nyugdíjba ment lelkészeink nyugdíjának átlaga 3600 Ft. Sajnos, öt olyan lelkészünk van, akinek a nyugdíjalapot képező jövedelme olyan volt, hogy csak 2500 Ft körüli nyugdíjat kaphatnak. Ez bizony nem elegendő megélhetésükhöz. Itt előkerül a gyülekezetek felelőssége is. Nevezetesen abban az összefüggésben, hogy szabad-e a lelkészeknek olyan alacsony fizetést adni, melynek alapján mindössze 2500 Ft, vagy még ennél is kevesebb nyugdíjat kaphatnak. A jövőben ezt a problémát újra végig kell gondolnunk. Ezzel együtt örüljünk annak, hogy a nyugdíjba menő lelkészek túlnyomó többsége tisztességes nyugdíjat kap. Ezt köszönjük államunknak is. Most pedig az a kedves feladatunk, hogy megköszönjük nyugdíjba ment lelkészeink szolgálatát. Hálás szívvel köszönjük az egész egyház nevében igehirdetői és pásztori szolgálatukat. Köszönjük, hogy áldozatosan, sok esetben önmegtagadóan végezték munkájukat. Elsősorban a falusi és szórványlelkészekre gondolunk. Sokszor olyan parókiákon végezték szolgálatukat, amelyek a mai idők igényeit nem elégítették ki. A község egy része is messze esett a várostól és a vasútállomástól. Nemegyszer gyermekeik taníttatása is problémát okozott. Mégsem hagyták el szolgálati helyüket és nem akartak mindenáron nagyvárosi papok lenni. Azt is köszönjük, hogy legtöbbjük a szolgálatot pontosan és szívesen végezte el. De köszönjük a városi lelkészek munkáját is. Sokszor az ő dolguk sem volt könnyebb, hiszen több városban a házak szanálása folyik, új lakótelepek épülnek és nekik sem könnyű megtalálni híveiket. Ezen feíül is van a városi szolgálatnak több olyan problémája, amit viszont a falusi lelkészek nem ismernek. Magam részéről külön is megköszönöm Mekis Ádám békéscsabai lelkész 45 évi szolgálatát. De megköszönöm 1952 óta végzett es- peresi szolgálatát is. Tehát 29 évi esperesi munkát. És nem utolsósorban majdnem másfél évtizedig végzett püspökhelyettesi munkáját. Mindig lehetett rá számítani: Hűsége példamutató. Azt kívánjuk nyugdíjba ment lelkészeinknek, hogy Isten adjon nekik még szép napokat. Tartsa meg egészségüket és őrizze meg békességüket. Ha egészségük lehetővé teszi, időnként szívesen látjuk őket templomaink szószékén és más pásztori munkában. Káldy Zoltán KONZULTÁCIÓ A TEOLÓGIAI KÉPZÉSRŐL Az Egyházak Világtanácsa összeurópai konzultációt tervez ez év őszéré a teológiai képzés kérdéséről. Ennek előkészítéseképpen kelet-európai elökonzultációra kerül sor január 22—24-ig Berlinben (NDK), melyre egyházunk vezetősége dr. Muntag Andor teológiai tanárt küldte ki. A konzultáció témája: Teológiai képzés lelkészi .szolgálatra. i i
