Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

Simon István: ANYAM LECKÉZTET Otthon mindig megkapom tőle, ha hibáztam, a magamét. Beszél felém, kopog cipője, muzsikál cincogva a jég. Az ól falának dőlve hallom: mért nem írsz több levelet? — Megfeledkezel már rólunk? — A lányokon jár az eszed. Elfeledkezem már róluk? felsajdul bennem hirtelen, s mint rózsa köré hogyha hó hullt, úgy kipiroslik a szivem. Hiszen minden sor, amit írtam róluk szól, nékik küldtem én. Levél volt az: kitárva, nyíltan hirdeti már száz költemény. * Ezt tudja ő is, látom arcán, s míg vívódok, felém nevet. Titokban mindig büszke volt rám, ha olvasta a nevemet. De a levél... abból nem enged: lusta vagy! vigyázz, még kikapsz! S áll előtte a riadt gyermek, mint régen, hogyha a havat vitte be lopva a konyhába... Az idő, az elszállt talán s még följebb kell nézni rá ma: olyan hatalmas az én anyám. ... A vékából kukoricát szór lúdjainak, s míg fölszedik rámosolyog, látom sugárzó szemének örömkönnyeit. (Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében. 1978.) — CSORVÁS. 1979. december 2-án diakóniai szeretetvendégsé- gen Táborszky László békéscsa­bai igazgató-lelkész, egyházme­gyei diakóniai előadó szolgált a gyülekezetben előadással és ige­hirdetéssel, a gyülekezet tagjai pedig énekléssel és versmondás­sal. Az offertóríumot és az ado­mányokat a Békécsabai Szeretet­otthon céljaira adták. — ÓBUDA. Február 10-én, va­sárnap délután 5 órakor szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Weöres Sándor versei­ből ad elő. A legszebb téli sport Január derekán vagyunk, amikor e sorokat írom. A Kárpát-meden­cébe hetek óta befészkelte magát a hideg. Köd lepte el az ország nagy részét, a hófúvásokon egyelőre túl vagyunk. Mínusz 5 és 15 fok között ingadozik a hőmérő. Hírközlő szerveink a meteorológiai intézetre hi­vatkozva „szokatlanul” hideg időjárásról beszélnek. Hogy miért szo­katlan. nem tudom. Hiszen tél van, január dereka, s az a természe­tes, hogy hideg legyen. Emlékszem sokkal zordabb telekre, csikorgó hidegekre, méteres hótakarókra és senki sem csépelte napestig, hogy szokatlan hideg tél van. Igaz, nem volt annyi rádió, az újságok meg más szenzációkkal voltak elfoglalva. Pedig akkor falun egyszerre megcsappant a kukoricaszár. a napra­forgó kóré. a csutka, a parasztok ráfanyalodtak a szalmára, meg a száraz trágyára. A főváros peremén pedig egyre több ember ment ki a Cseri-telepre ..guberálni”, hogy a telek kellemetlen növényzetétől: a jégvirágoktól ideig-óráig szabaduljanak. Szerintem a „szokatlan” másban jelentkezik. Mert hol vannak már a falusi álromantika idil­likus telei, amikor parányi ablaka mögül leste a magyar paraszt, hogy besodorjon a puszták vihara egy-egy eltévedt vándort „bort dicsér­ni"? A valóságban pedig ez soha nem volt ilyen szép. Spórolni kellett esténként a petróleummal, mert kimerült a fűszeresnél a hitel, és az ADOB-osok (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) az eget kémlelték, vajha hullám a hó, mert a hómunkások 2-3 pengőt keres­hettek. Mondom, a szokatlanság inkább abban jelentkezik, hogy mindez a múltlé. A romantikus, de fájdalmas és hiisba vágó szegénységgel, meg a farkasorditó hideggel együtt. Mert akkor is tudtuk, hogy a jól táplált szervezet könnyebben viseli el a hideget, a szalonna kiadós étel, úgy füt, mint a kazán, de a szegényeknek Móra szerint ünnep­számba ment a három fogásos étel: „kenyér hajában bélivel”. A TELNEK AZONBAN MOST IS VAN ROMANTIKÁJA. Abban elsősorban, hogy jobban fészkünkre vágyunk. Mint városi ember fi­gyeltem meg. télen jobban együtt van a család, sőt Uram bocsa’, oda­haza. Nincsenek nagy lélegzetvételű kódorgások, kirándulások, üdü­lések. A turizmus is téli álmát alussza. Szót vált odahaza szülő és gyermek. A természet nagy seprője, a tél néhány hétre a kicsinyeket és nagyokat beseperi odújukba. Ilyenkor tudjuk megszeretni szükebb környezetünket, elnyújtózunk a melegben, erőt gyűjtünk a nyári vi­lághódításhoz. Az otthon különös varázsa télen virágzik. Ez a néhány hét. esetleg hónap, a téli sportok legszebbikének ked­vez legjobban. De mit tartok én a legszebb téli sportnak? Ne csodál­kozzék senki válaszomon: az olvasást. Gyermekkoromtól kezdve ilyenkor, a hosszú, téli estéken kötöttem legmeghittebb barátságot Ver­nével, Jókaival. Mikszáthal. Hányszor szóltak rám szüleim: „Gyerek, hagyd már abba, ne rontsd a szemedet!” De amikor olyan izgalmas volt minden fejezet! „Meg csak egy bekezdést", könyörögtem. S abból oldalak lettek. Persze az olvasáshoz éppen úgy kellett kedv és tré­ning, mint a korcsolyázáshoz és sízéshez. Áldom tanítómat, tanárai­mat, akik megszerettették velem az olvasást, akik bevezettek egy-egy regény, irodalmi termék szépségeibe, akik az irodalom csodálatos vi­lágának kalauzaként álltak mellém. Az olvasás ma is szenvedélyem. MIÉRT ÍROK ERRŐL A LEGSZEBB TELI SPORTRÓL? Azért, mert hátha egy. egyetlen egy embert megnyerek e sport üzésére. Mert igazán nagy dolognak tartom, ha. valakinek^ szenvedélye az olvasás. Es most arra a tényre teszem a mutatóújjamat, amelyet talán sokan tudnak, hogy nekünk evangélikusoknak négy és félszáz éves múltunk­ban az olvasni tudás volt az érőnk. Olvastuk a Szenti-fást és olvasni tudtuk a ..tiltott iratokat”. Áldottak az elődök, az Iskolamesterek, rektorok és prédikátorok, akik olvasni tanították U jobbágygyereke­ket. az elnyomott népet s ezáltal gyanútlanul előidézték a társadalmi, politikai, gazdasági változásokat, a fejlődés útjára terelték népünket. Aligha gondolna ma a magyar paraszt arra. hogy szabad élete, tuda­tának és szemléletének roppant változása mögött évszázados, szívós, sziszifuszi munka, a szellem formálásának munkája húzódik meg. Olvasni tanítottak őseink, s az olvasás kinyitotta szemünket a világ és sajat helyzetünk látására. NOS. AZ OLlhASÁS HOSSZÚ. SZERPENTINEKKEL MEGNYÜJ- TOTT ÜT JA SORÁN ÉRKEZTÜNK EL A MÁBA. a .,szokatlan” tár­sadalmi, gazdasági életbe. Ez az élet őseink szemében elképzelhetet­len Kánaánt jelentett volna. Es itt van a „hálátlan” utókor. Az olva­sástól viszolygó, rohanó, időtlen ember. Típusokat lehetne kiemelni élő társadalmunkból, hogy miért és mennyire nem olvasnak egyesek. De söpörjünk saját portánkon! Darvas József annak idején mozgal­mat indított az „olvasó népért”. Káldy Zoltán püspök ezt így fogal­mazta át: „olvasó evangélikusokért". Szükség van ilyen mozgalomra, felhívásra? Mint író embernek számtalan keserves csalódásban volt részem. Mennyire nem olvasnak híveink! Hányszor kerestem okát! Kit vagy mit kell okolnunk? Kiben, miben volt a hiba? Hol hibáztunk? Ezek a kérdések újra, meg újra szorongatnak, valahányszor számadatok tükrében vizsgálom a kérdéseket. Kiadványaink, könyveink általában kétezer példányban, újságunk 12 ezer példányban jelenik meg. Ebből is. abból is marad olykor jócskán. Közel félmillió evangélikusnak nincs igénye két-, illetőleg 12 ezerpéldányra? S tegyük hozzá, sok he­lyen (a szórványban!) a sajtónk az egyetlen köldökzsinór, amely ösz- szeköti a hívőt az anyaszentegyházzal, s ez hiányzik, nincs vagy alig van meg. Micsoda passzivitás! Hol hibáztunk? Tanítsuk meg olvasni híveinket! ITT A TÉL, A METEOROLOGIA SZERINT „SZOKATLAN” HI­DEGGEL. Mi'volna, ha most a legszebb téli sportnak, az olvasásnak áldoznánk? Ajánlom újságunkat, ajánlom kiadványainkat. Az öntu­datos evangélikus e tekintetben misszionárius is. megkeresi hit test­vérét, kezébe nyomja az egyház lapját és olvasásra biztatja. Figyel­jük meg, mennyi áldás fog származni belőle! Réde.v Pál A PAPA AZ ÖKUMENIKUS VALLÁSOKTATÁS MELLETT A más felekezetekkel való kö­zös hitoktatás lehetőségére utat II. János Pál pápa legutóbbi ira­tában. mely a római katolikus hitoktatással foglalkozik. „Olyan környezetben, melyre a vallási pluralizmus jellemző, a püspökök helyénvalónak, sőt szükségesnek tarthatják a római katolikusok és más keresztyének együttműködé­si kísértetetit, hogy így kiegészít­sék azt a katechézist, melyben minden római katolikusnak ré­szesülnie kell” — idézzük a pápai iratot. E kísérletekre feljogosít az a „teológia' alap, mely minden keresztyén számára közö.s” A fe­lekezetek mélyreható különbsé­gei mellett azonban a vallásos nevelésben való együttműködés szükségszerűen korlátozódik. Semmiképpen sem vezethet azon­ban a legkisebb közös nevezőre való zsugorodáshoz. A pápa kife­jezetten hangsúlyozza, hogy az ökumenikus hitoktatásnál nem római katolikus értelemben vett katechézisről van szó. Ahol a kö­rülmények ilyen hitoktatásra kényszerítenek, annál erőtelje­sebben kell a római katolikus ka­techézist felajánlani. Ezen túl­menően II. János Pál arra is in­tett, hogy a keresztyén tanítás­ban a többi egyházakat és egy­házi közösségeket „korrekt és lo­jális módon” állítsák be. HÉT ESZTENDŐ ÖKUMENI­KUS SZOLGÁLATÁT tekintette át a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának közgyű­lése, amelyet 1980. január 8-án tartottak meg Budapesten, a Rá­day Kollégiumban. A közgyűlé­sen vendégként jelen volt dr. Po­zsonyi László főosztályvezető az Állami Egyházügyi Hivatal kép­viseletében. D. dr. Vető Lajos ny. evangé­likus püspök, az ökumenikus Ta­nács tb. elnökének igeolvasása és imádsága után dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumeni­kus Tanács elnöke számolt be a tanácsba tömörülő egyházak közös szolgálatáról. A MEGTETT ÜTRA vissza­tekintve, elmondotta, hogy a ma­gyar egyházak közössége megszi­lárdult. és bizonyságtételét szerte a világon figyelemmel fogadják. A tagegyházak egymáshoz való kapcsolatában bevált az ökumeni­kus testvéri közösségnek az a szemlélete és gyakorlata, mely szerint nem tanbeli és szervezeti egységre törekszik a Tanács, ha­nem minden tagegyház hűségesen ragaszkodik hitvallásához, ke- gyességi gyakorlatához, amelyeket kölcsönösen tiszteletben tartanak. Tevékenységük és együttműködé­sük során árra törekszenek, hogy egymást támogassák a megújulás útján való előrehaladásban, Jézus Krisztus tanainak megismerésé­ben. Az Ökumenikus Tanácsnak ezt a közös tevékenységét, felekezet- közi szolgálatát áttekintve, a püs­pök kiemelte a Biblia kiadását, az egyetemes imahét. az évről évre ■ megismétlődő ökumenikus refor­mációi emlékünnepély ügyét, a KBK kezdeményezésére közösen megtartott Hirosima-. ENSZ-, Af­rika- és leszerelési vasárnapokat. Ezt követően behatóan értékelte — a tagegyházaknak a hazasze­retetben- is megnyilvánuló egy­ségéről szólva — a közelmúltban lezajlott találkozót a Hazafias Népfront és a magyarországi egy­házak vezetői között. ELNÖKI BESZÁMOLÓJÁBAN a püspök a tagegyházak közös szolgálatát elemezve, szólt az egyházak közös teológiai alapjá­ról. Elmondotta, hogy a felekezeti különbözőségek ellenére a tag­egyházak együtt vallják: a közös szolgálat egyetlen alapja Jézus Krisztus. Az egyház egysége Krisztusban adott valóság. Az Ökumené körében az egyházak egységének újrafelismerését es megvalósítását éppen ezért nem az eltérő interpretációk egyezte­tésétől. nem a szervezeti kérdések újrarendezésétől kell várni. Hisz- sziik — mondotta Bartha Tibor püspök —, hogy minél inkább előrehaladnak a megosztottság­ban élő egyházak Krisztus isme­retében és követésében, annál kö­zelebb kerülnek egymáshoz. A püspök, a továbbiakban ki­emelte. hogy az elmúlt időszak­ban a magyarországi egyházak el­mélyültek a szolgáló egyház tit­kának felismerésében és ezzel — . meggyőződés szerint — gazdagí­tották a nemzetközi teológiai gondolkodást is. E ponton a püs­pök aláhúzta: a keresztyén szol­gálat vertikális és horizontális szempontjait nem lehet egymás­tól elszakítani és nem lehet azo­kat egymással szembeállítani. Krisztus egyszerre és együtt kö­telezi az egyházat arra. hogy szol­gálja az emberi közösség üdvössé­gét és földi javát. A KÖZÖS SZOLGALAT TAR­TALMÁBÓL szólva elmondotta, hogy a közösen vallott teológiai alapon állva a tagegyházak az evangélium erejével a krízisben levő világ felé kell forduljanak és Krisztust követve, neki enge­delmeskedve, közösséget kell vál­laljanak az atomkor veszélyének kitett, a kenyér igazságos elosz­tásáért küzdő emberrel. Áttekintve az elmúlt 7 esztendő közös szolgálatait, Bartha Tibor püspök beszámolt a Keresztyén Békekonferencia, az Európai Egy­házak Konferenciája és az Egyha­zak Világtanácsa keretében vég- ' zett munkáról. A KÖVETKEZŐ ÉVTIZEDEK­RE előretekintve hangsúlyozta, hogy a magyar ökumené bizony­ságtételének megnövekedett sú­lyára és hitelére támaszkodva, még teljesebb odaadással kell hozzájárulnunk a világ egyházai­nak körében a keresztyén lelkiis­meret mozgósításához, egy új. biblikus tartalmú evangélizáció további kibontakozásához annak érdekébén, hogy az egyházak fel­ismerjék fokozódó felelősségüket az emberiség javáért és jövendő­jéért, különösen a fegyverkezés megszüntetése, a nemzetközi eny­hülés és a gyarmati sorban élő népek felemelkedése érdekében. Miután szólt az e törekvéseket gátló, visszahúzó erők jelenlété­ről is, kiemelte, hogy ma a ma­gyarországi egyházaknak is min­dent el kell követniük annak ér­dekében, hogy: 1. 'a nemzetközi egyházi élet területén a hideghá­borús erők háttérbe szoruljanak, 2. aktívan támogassák a humani­tárius célkitűzések megvalósítá­sán fáradozó erőket, 3. a nemzet­közi egyházi élet fórumain hoz­zá kell járulniuk ahhoz, hogy fel­erősítsék a világ közvéleményé­nek hangját, amely parancsolóan követeli az élet védelmét: a fegy­verek és az éhség kiiktatását az emberiség életéből. HÁROM HATÁROZATOT fo­gadott el a közgyűlés az elnöki jelentést követően, amelyeket la­punk múlt heti számában már közzétettünk. Az elnöki beszámolóhoz és a határozatokhoz Laczkovszki Já­nos, a Baptista Egyház elnöke, Kovách Attila dunántúli reformá­tus püspök, dr. Ottlyk Ernő evan­gélikus püspök és dr. Ferenci Jó­zsef unitárius püspök szólt hozzá. FŐTITKÁRI JELENTÉSÉBEN dr. Pröhle Karoly részletesen ösz- szefogialta az Ökumenikus Tanács elmúlt hét esztendei tevékenysé­gét. Papp Janos a számvizsgáló bizottság részéről tett jelentést az ökumenikus Tanács anyagi hely­zetéről. A KÖZGYŰLÉS megtárgyalta a Magyarországi Roman Ortodox Egyház tagfelvételi kérelmét, ezt az egyházat felvette az ökumeni­kus Tanács tagjainak sorába. Dr. Bartha Tibor elnök testvéri sze­retettel üdvözölte az új tagegy­házat, annak jelenlevő vezetőjét: dr. Mészáros Tivadar püspöki vi­káriust, és kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy ez a lé­pés szorosabbra fűzi az ökume­nikus kapcsolatokat egyházaink között és hozzájárul népeink ba­ráti viszonyának megerősödésé­hez. A köszöntésre válaszolva dr. Mészáros Tivadar püspöki viká­rius kifejezte egyháza örömét, és készségét a jövőbeni közös szol­gálatokra. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS közgyűlése D. dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök, az ökumenikus Tanács alelnöke elő­terjesztése alapján megújította tisztikarát a következő hat esz­tendőre. Az Ökumenikus Tanács elnöke ismét dr. Bartha Tibor re­formátus püspök, főtitkára dr. Pröhle Károly evangélikus teoló­giai professzor lett. Ezt követően a közgyűlés megválasztotta állan­dó szakbizottságait, majd dr. Nagy József, a Szabadégyhazak Tanácsa ügyvezető elnöke, az ökumenikus Tanács alelnökének imádságával befejezte munkáját. Az egyházak Krisztust követve teremjenek gyümölcsöt az élet javára Közgyűlést tartott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents