Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
Mindennapi kérdések Mi tesz modernné? Nincs olyan területe életünknek, ahol ne használnánk a modern kifejezést. Modem az az épület, amely eltér a megszokott formáktól, merészebb, impozánsabb, nagyvonalúbb az eddigieknél. Ezzel a jelzővel illetjük azt a munkahelyi kollektívát is, ahol rendkívül jól megy a közös munkavégzés, jól szervezeitt módon, vadéban együtt dolgoznak a közösség tagjai. Megértik egymást, az adá- és fölé rendeltség megszokott formái nem bénítják kapcsolatukéit, mindenki jókedvvel végzi feladatát, egymást lendítik, segítik. Azt a családot is így szoktuk emlegetni, amelynek tagjai igazi barátságban élnek egymás mellett. Gyermekeik nyakára nem ülnek a szülők, nincsenek szertartásos és kötelező napi programok, idegesítő konvenciók. De modernnek nevezünk ruhától italig ezerféle divatos és gyorsan illanó dolgot. Sőt használjuk a kifejezést rosszalló értelemben is. Nem is olyan ritkán. Ha idősebbek mondják fiatalok életstílusát modernnek, nagyon gyakran rejt a szó neheztelést és megvetést, esetleg összehasonlítást valami régebbi, általunk jobbbnak ítélt életformával. HASZNÁLJUK TEHÁT JÓL ÉS ROSSZUL, helyesen és félreértve, dicsérve és elmarasztalva. Diszként tűzzük sok mindenre, vagy megpecsételünk vele ezer mást. Ebben a tömeges használatban elhangzott-e valaha olyan összefüggésben a szó, hogy valakit modem keresztyén embernek neveztek? Egyáltalán: lehet-e a keresztyén ember modem? Ha szociológiád felmérést végeznénk, biztos a „nem” lenne a válaszunk s nem is lennénk ezzel elsők a sorban. Ritkán halljuk keresztyén életekre, még gyülekezetekre vonatkoztatva is azt, hogy ez egy modern élet vagy modern közösség. Pedig ha következetesen végiggondoljuk ezt a kérdést, csak egy nagyon határozott válaszunk adódhat: a keresztyén ember csak modern ember lehet! Mert a modem jelzőt csak aiz érdemli meg, aki a mai életét úgy irányítja, úgy forog a világunkban, hogy kutatja, keresi, amit eddig az emberi gondolkodás elért, aminek a jövőjén fáradozik s önmaga életét bele tudja állítani mindezek összefüggésébe. A legelső lapokon arra biztat a Biblia, hogy megismerjem, szeressem és védjem egész világunk életét. Felhatalmaz egész környezetünkön való uralkodásra. Ez pedig időszerű látást és állandó küzdelmet követel tőlünk. Pál apostol ezt egész aktuálisra fordítja a Római levélben, amikor így szólít fel: „Változzatok meg értelmeitek megújulásaival, hogy megítéhessébek: mi az Isten akarata!” (Rm 12,2) Számtalan más helyen olvasunk hasonló biztatást, csak egyet idézünk: „újuljatok meg lelketekben és elmétekben...” (Ef 4,23). Sokszor bátortalanul nyúlunk az ilyen irányú mondatokhoz s a modem keresztyén élet lehetőségét mi magunk törjük darabokra. Minden adottságunk megvan, de nem élünk vele. S belekerülünk abba a felemás helyzetbe, amelybe sok-sok család manapság. A létező legmodernebb, minden igényt kielégítő családi ház, luxus berendezéssel, padlótól a mennyezetig minden darab zsűrizett, a Képcsarnokból való, árasztja magából a korszerű életforma levegőjét. MINTHA CSAK MAGUNKAT LÁTNÁNK, akiknek a legmodernebb könyv, az evangélium van a kezében s akik megbénítják, szárnyát szegik, átalakítják antik, csak múzeumi távlatban szemlélhető mondanivalóvá és életté. Pedig bármelyik szavát halljuk, nem vezethet el a fekete kabát és sötét templom képletéig. Csak egy nagyon nyitott és bátor, időszerűen folytatott élethez. Ahagyon el is vezet. Példák sokasága bizonyítja. Modernnek tekintem gyülekezetünkben azt a „bibliás öregembert”, aki figyelemmel kíséri fiataljaink gyülekezeti életét. Formai megnyilvánulásaikon, együttléteik más stílusán soha meg nem botránko- zott. Viszont nem egy alkalommal kérdezte meg: nincs szükségetek egy kis támogatásra? Bármilyen kétkezi munkában szívesen segítek nektek, mert örülök, hogy itt vagytok. Modemnek tekintem gyülekezetünkben azokat a fiatal, többgyerekes családokat, akik napról napra, kezükben Útmutatóval olvassák a Bibliát, jönnek templomba együtt és csoport-összejövetelekre korosztályonként. Nagyon becsületes munkában és meglehetősen csendes életformában élnék, minden fölösleges nagy hang és megjátszott modernség nélkül. De tájékozottak, jókedvűek, széles liátó- körűek, otthonuk igazán nyitott sokak előtt. Modernnek tekintem szeretetotthonunk idős lakóit, akik áhítat utáni beszélgetésekben elmesélik, milyen élvezettel figyelték vasárnap este a Hét műsorát és érdeklődnek a gyülekezet, a város mindenféle aktuális ügye iránt. DE JÓ LENNE ELGONDOLKODNI AZON, miért kapcsolják ösz- sze olyan ritkán a két szót: modem és keresztyén. Jó lenne, ha elgondolkodnánk ezen a kérdésen annak tudatában, hogy olyan hitet kaptunk ajándékba, amely időszerűségre, nyitottságra és még a legutolsó percében is előretekintő életre biztat minket, ifj. Szabó Lajos Presbiteri konferencia Nyíregyházán NYÍREGYHÁZÁN tartottuk az elmúlt esztendő végén, december 9-én a Hajdú—Szabolcsi Egyházmegye Presbiteri Konferenciáját. A konferencián részt vett D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke is, aki a főistentiszteletet látta el. A konferencia szervezője, „lelke” pedig Szabó Gyula esperes volt, akik mellett a záróáhítat szolgálatát Lábossá László kölesei lelkész végezte. Dé hogy megmaradjak a hű krónikás szerepében, már az előző nap eseményeivel kell kezdeÄ sorozat megfejtésében 35 gyermek vett részt. 25 gyermek mind a négy fordulóban küldött be megfejtést. A régi megfejtők közül néhányan lemorzsolódtak, de jelentkeztek újabb megfejtők is. A megoldások általában jók. Egy-egy fél pontot több esetben azért kellett levonni, mert a kettős kérdéseknek csak az egyik felére kaptunk feleletet. A maximális 16 pontot 5 megfejtő érte el: Dénes Sándor és Ilona zalaistvándi, Petrilla László és Kálmán nyíregyházi és Ugra Zsuzsa lucfalvi megfejtőnk. Ezek a megfejtőink jutalomkönyvet kapnak. 15,5 pontot fi megfejtőnk ért el: Cselényi Attila és Zsolt szügyi, nem. Egyházkerületünk főpásztora ugyanis már szombaton, a déli órákban megérkezett, hogy eleget tegyen egy magas szintű ökumenikus kötelezettségének. Dr. Timkó Imre hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök ugyanis ezen a napon ebéden látta vendégül Ottlyk Ernő püspököt, valamint a kíséretében levő Szabó Gyula esperest és e sorok íróját. Mindnyájunk meggyőződése volt, hogy ez a találkozó az őszinte, nyílt, de mindvégig meleg, testvéri légkörével elősegítette egyKatona Ildikó gödöllői, Kovács Péter kaposvári, Lehocki István lucfalvi, Mihályi Ágnes budapesti, valamint Pfundt Cecília és Csilla hartai megfejtőnk. 15 pontot ért el Bratko Ilona lucfalvi Dákai János bakonyszombathe- lyi, 14,5 pontot Bognár Tibor és, János székesfehérvári, 14 pontot Lajtos Mihály acsai és 13,5 pontot Mocsári László bakonyszom- bathelyi megfejtőnk ért el. Ezek a megfejtőink dicséretben részesülnek. A jutalomkönyveket és a dicséreteket tanúsító képeslapokat postán küldjük el. Köszönjük a karácsonyi jókívánságokat. A további megfejtésekhez sok örömet és sikert kívánunk. más jobb megértését és alapot jelenthet a további ökumenikus kapcsolatkeresésre. AZ EGYHÁZMEGYE lelkészcsaládjainak azonban, ennek a szombatnak az estéje még tartogatott egy kedves meglepetést. Az ÉLIM Gyermekotthonban ugyanis „testvéri találkozóra” invitált minket az egyházkerület püspöke. Megtisztelte a baráti együtt- létet Magyari Béla egyházügyi titkár is. A kötetlen, családias alkalomnak emlékezetes pillanata volt, amikor Ottlyk Ernő püspök meleg szavakkal méltatta Szabó Gyula esperes szolgálatát és köszöntötte 60 születésnapja alkalmából. E sorok írója pedig az egyházmegye lelkészeinek szerény ajándékát nyújtotta át. A vasárnapi Presbiteri Konferencia összefoglaló témája: Töltsétek be Krisztus törvényét. A nyitó, reggeli áhítatot Ottlyk Ernő püspök tartotta: Helyreigazító ’ testvéri szeretet — címmel. (Gál 6, 1). Ezt követte Szabó Gyula esperes előadása Gál 6, 2 alapján: Krisztus törvénye alatt. A FŐISTENTISZTELETEN — a szép számú hallgatóság előtt — hangzott az evangélium: Jön Jézus. Az istentisztelethez kapcsolódóan a püspök Kőszeghy Tamás püspöki titkárral úrvacsorát osztott a konferencia résztvevőinek. Majd világra kitekintő püspöki tájékoztatás hangzott el a keresztyénség mai helyzetéről és a szolgálatáról. A záró áhítat témája Gál 6. 7b—10. versei alapján így formálódott Lábossá László lelkész szolgálatában: „Amit vet az ember, azt aratja is.” A konferencia Szabó Gyula esperes meleg, felelősségre és szolgálatra buzdító zárószavával ért véget. Miben lettünk a konferencia után „gazdagabbak”? Először is az igehirdetéseken keresztül megteltünk a reménység bizakodásával. Az előadások buzdítottak és megerősítettek mindannyiunkat presbiter, papi szolgálatunk terheinek felelős vállalásában. A debreceni, kölesei, nyíregyházi és volt kisvárdai körzethez tartozó presbiterek testvéri együttléte, „egymás-látása” pedig megerősítette bennünk a testvéri összetartozás érzését. Valamit megérez- tünk az egyház egészének csodájából, a közegyházi felelősségből. S az egyház létének és szolgálatának ilyen perspektivikus látása mellett természetessé lett hazánk épülésének és boldogulásának, valamint világunk békességének a szolgálatát is szeretettel vállalnunk és munkálnunk. Csizmazia Sándor F.LSÖ GYERMEKŰRVACSORA FINNORSZÁGBAN Október első vasárnapja a finn evangélikus egyházban a gyermekek vasárnapja volt. Ezen a napon először járulhattak gyermekek az úrvacsorái oltárhoz. A lehetőséggel éltek a gyülekezetek az egész országban. A hírközlő szervek is figyelemmel kísérték ezt a történelmi eseményt. A most érvénybe lépett új törvény szerint részesülhet az úrvacsorában minden gyermek, aki tanítást kapott az úrvacsoráról, és aki szülője vagy gyámja kíséretében jön. Természetesen a szülőnek vagy gyámnak ebben aiz esetben az egyház megkonfirmált tagjának kell lennie. A szülőkön kívül nagyszülőkkel, keresztszülőkkel vagy nevelőszülőkkel is jöhet a gyermek, de semmiképpen sem a szülők akarata ellenére. A finn püspökök hangsúlyozzák, hogy gyermekek továbbra sem részesülhetnek az úrvacsorában, mint csoport, és így a konfirmációi oktatásban részesülők csoportja sem vehet részt az úrvacsorában. Ahhoz, hogy valaki kísérő nélkül vehessen úrvacsorát, továbbra is feltétel a konfirmáció. A gyermekeket elsősorban otthon kell az úrvacsoráról tanítani, de ez lehetséges gyülekezetben is. Minimális követelmény, hogy a gyermek meg tudja különböztetni az úrvacsorát egyéb étkezésektől, és tudatában legyen az úrvacsora bűnbocsánati jellegének. Szeretnék elkerülni, hogy az oktatásban a hangsúly az intellektuáuis magyarázaton legyen. Fontosnak tartják a gyermekkel azt a tapasztalatot közölni, hogy az úrvacsorái asztal az a hely, ahol Jézus megáld és szeret. Kiről van szó? című rejtvénysorozatunk megfejtésének értékelése A sport a jövő életmódjában MEGTISZTELTETÉS VOLT számomra, amikor az Evangélikus Élet szerkesztősége tájékoztatott, hogy foglalkozni kíván a „Jövő század sportja” című könyvemmel. A megtiszteltetés feladattá magasodott a következő kéréstől: összegezzem a könyv mondanivalóját a lap olvasói számára. Elérkeztünk a XX. század utolsó ötödéhez, a harmadik évezred kezdetéhez. Önmagában ez a tény is magyarázza, hogy figyelmünk az eddiginél jobban fordul a jövő felé. Ez azonban csak felszínes magyarázat. A jövőkutatás, a prognosztika fellendülésének igazi okai mélyebben rejlenek. Napjaink embere, emberisége olyan problémákkal került szembe a korábban elképzelhetetlennek tartott tudományos-technikai fejlődés következtében, amelyek eddig ismeretlenek voltak, hiszen éppen a haladás eredményezte őket. De a helyzet sajátos feszültségét az adja, hogy rendelkezünk is a problémák megoldásának eszközeivel. Merőben új helyzet ez a történelemben. Civilizációnk jellegzetesen kétarcú. Élvezzük az urbanizáció, a városi életforma kényelmét, előnyeit, de szenvedünk is a rohanó élet hozta érzelmi sivárosodás- tól, az „új”, a sok ember közti magányosságtól, a házak, lakások, ruhák, programok (tv!) uniformizálódásától. Tovább él a ma embere, de a hosszabb élet sokak számára nem több örömet, hanem több nyomorúságot, betegségekkel való kényszerű együttélést jelent. Amit az emberiség, legjobbjai mindig is tudtak, az mára bizonyosság lett. Igen, harcolni kell azért, hogy a „bőség kosarából” mindenki egyaránt vehessen, de önmagában az anyagi jólét, biztonság még nem jelenti az ember boldogságát. A kérdés az, képes lesz-e az ember, az emberiség jól élni a tudomány, a technika eszközeivel, boldogabb lesz-e a XXI. század embere, mint elődei. A PROBLÉMÁK EGYIK CSOMÓPONTJA az életmód változása. Míg az egész emberiségnek a nagy kérdésre — nukleáris háború vagy emberhez méltó élet a ma még elmaradt országokban is — kell válaszolnia, az egyes ember számára a kívánatos életmód jelenti a feladatot. A 100 évvel ezelőtti helyzethez képest 94 százalékkal csökkent a társadalom energia-felhasználásában — termelés, közlekedés, háztartások — az élő (emberi, állati) energia részesedése. Azaz míg száz éve gyerekcipőben járt a gépesítés, ma a fizikai munka szorult teljesen háttérbe. A mozgásszegény életmód bizonyítottan jelentős szerepet játszik a ma népbetegségeiben (szívizominfarktus, magas vérnyomás, fekélybetegség, neurózisok). Talán soha nem volt ennyire időszerű a „mens sana corpore sano” klasszikus igazsága, az „ép testben ép lélek”. Sokszor félreértették, ok-okozati összefüggést feltételezve. Nem vitás, hogy testi károsodások vezethetnek a lélek torzulásához; napjainkban inkább a fordított ösz- szefüggés félelmetes. A pszichoszomatikus betegségszemlélet bizonyítja, hogy a betegségek jelentős százaléka pszichés zavar talaján fejlődik ki. A klasszikus közmondás helyes értelmezése: az ember természetes állapota az ép test, ép lélek. Bizonyosan számos kedvező kölcsönhatás van ép test és ép lélek között, de mindkettő kialakítása önálló feladatunk. A testkultúra mindig része volt az egyetemes emberi kultúrának. Ma, úgy tetszik, megnőtt a felelősségünk testünkért, egészségünkért. Az egészség magától értetődően jelenti a szomatikus (testi) és mentális (szellemi-lelki) egészség egységét. Nemcsak a testkultúra csúcsainak megostromlására képes kiválóaknak van szükségük a sportra, testedzésre, hanem mindenkinek. Akárcsak a szellemi kultúra sem az alkotó, vagy akár az előadó- művészek kiváltsága. A jövőkutatás megkísérli felvázolni a holnap’ szükséges, valószínű életmódját, az egyéni és társadalmi élet változásait, azzal az igénnyel, hogy döntési lehetőségeink közül a legcélszerűbbet válasszuk. A jövőkutatás tehát kihívás is, mely igényli a jelen helyzet kritikus elemzését. Nem hálás feladat ez, hiszen míg a múlthoz képest mindig kimutatható valamelyes haladás, a jövő tükrében jelenünk a valóságosnál kedvezőtlenebbnek tűnhet. MI LESZ A SPORT SZEREPE' a holnap emberének és társadalmának az életében, erre a kérdésre kerestem hét, töb- bé-kevésbé önálló fejezetben a választ, az ismertetett alapvetés szemléletében. Mert az bizonyos, hogy a sport minden ma ismert funkciójának fontossága növekszik. Nélkülözhetetlen az ifjúság kiegyensúlyozott nevelésében, de minden nemzedék fizikai aktivitásának a biztosításában is. Fokozódik a sportesemények szórakoztató szerepé és a másik oldalon a testedzés alkalmazása a munkaképesség helyreállításában (rekreáció), illetve a betegségek utókezelésében (rehabilitáció). / A fejezetek címei csak ízelítőül szolgálhatnak: 1. A sport jelene, kutatása s jövője. 2. A jövő század embere. 3. A jövő század sportolója. 4. A jövő század sportágai. 5. A jövő század rekordjai. 6. A jövő század olimpiája. 7. A jövő század szakemberei. Természetesen a sport is tükrözi, fokozott ritmusa miatt olykor felnagyítva, mai életünk ellentmondásait, így az elemzések tanulságai is túlmutathatnak a sportéleten. Magam azonban elsősorban arra törekedtem, hogy a sportban élők, illetve a sport iránt igényesen érdeklődők számára nyújtsak gondolatokat; a sport öntörvényeit, a jövőt is meghatározó sajátságait igyekezzem feltárni. A folyamat lényege talán így fogalmazható meg: a sport fokozatosan nagykorúvá válik. Igényli a szellem embereinek a figyelmét önmaga miatt is és az egyéni és társadalmi élet egyéb területeivel való kölcsönhatása miatt is. Ugyanakkor a sport látványosabb területén, az élvonalban is nagy tanulság: egyre inkább azok tudnak nyerni, a legmagasabb csúcsokat elérni, akik teljes életet élő emberek, személyiségek. Azt hiszem ez igen jó dolog,’ akkor is, ha ma éppen csökken nálunk a nyerő soortolók száma, de ha felismerjük a mélyebb okokat, ez is megváltozhat. Frenkl Róbert