Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-16 / 46. szám

NSZK-szőttes (Dr. Bodrog Miklós rákospalo­tai lelkész a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodik ta­nulmányúton. Már korábban kap­tuk tőle az alábbi írást. Szerkesz­tő) Frankfurt am Main, utó-nyár október közepén — ebbe érkez­tem tanuimányutam kezdetén a Német Szövetségi Köztársaság legnagyobb városába. Az Evan­géliumi Területi Szövetség elnö­ke, Ernst Schäfer és munkatársai szeretettel és segítőkészséggel fo­gadnak: minden tekintetben igye­keznek gondoskodni arról, hogy minél behatóbban folytathassam mélylélektani és lelkipásztorko- dási tanulmányaimat. Megismer­kedtem az éppen 25 éve itt műkö­dő dr. Liiders által vezetett lélek­tani tanácsadó-szolgálat munká­jával. Egyéni, házassági és csalá­di válság-helyzetben keresik fel a legtöbben az ilyen egyházi szer­veket, ahol pszichológus, orvos, lelkész, jogász és szociológus leg­jobb tudása\szerint igyekszik hoz­zásegíteni őket krízis-helyzetük megértéséhez, feldolgozásához s a kivezető út megtalálásához. Nem könnyű szolgálat! Diploma­szintű hozzáértés és főleg odaadó törődés nélkül nem is végezhető. A Dortmund melletti Villigst protestáns egyházi továbbképző intézete kész nagyüzem. Éppen ebédkor érkezem. Fal mellé a bőröndöt, s irány az asztal! Lai­kus prédikátorok társaságába ke­rülök. Már meri is a levest szá­momra egy kínai származású el­méleti fizikus, és záporoznak a kérdések, melyek jó részén úgy érezni, mintha 20-30 évvel ezelőtti színekben látná Magyarországot. Korántsem először járok Nyuga­ton, tudom, hogy itt sajtó, rádió, tv egyáltalán nem kényeztet el bennünket, sőt általában borús, ha ugyan nem sötét képet igyek­szik sugallni a „keleti blokkról” s fgy Magyarországról is. Mi ha­sonlíthatatlanul többet és reáli­sabban tudunk az NSZK-ról, mint megfordítva. De nyugalom — sor­ra megválaszolom a kérdéseket. Közben a kanál is „nyugalomba” kerül, hogy működhessék a nyelv. „Azért egyék is néha” — biztat­nak asztaltársaim. Hathetes lelkigondozói „trénin­gen" veszünk részt a dortmundi pszichiátriai klinikán. A vezető tapasztalt lelkész és lélektani szakember. Helyettese is. A rész­vevők száma maximális: nyolc! Ennél több nem lehet az ilyen típusú „lelkipásztori edzésen". Azokat is jól megszűrték, lélek­tani terhelhetőség szempontjából is. A csoportdinamika pszicholó­giai törvényszerűségeit felhasz­nálva jobb önismerethez és kifino­mult megérzőképességhez (mások kevés szóból sokat észrevevő meg­értéséhez) igyekeznek hozzásegí­teni a részvevőket. Éppen a komo­lyan vett evangélium jegyében nagy itt a rangja a lelkigondozói „odafordulás”-nak, hogy előbb figyelni és érteni tanuljon meg a lelkigondozó, s ne a maga előre­gyártott „napirendjét” akassza hive nyakába. A kórház pácien­seivel folytatott beszélgetéseink jegyzőkönyveit is ennek jegyében boncolgatjuk. Senki sem ússza meg önkiábrándulás nélkül, de ez egészséges és ígéretes fájdalom, megújulás járhat nyomában. Ami pedig azt az oly rangos megértést illeti, az nemcsak személyes prob­lémáknak jár ki, de nemzetközi­nek is. És ebben a csoportban nyoma sincs politikai fölényér­zésnek, nyugati sajtó-tv ide, vagy oda... Az egyházi továbbképző vezetője, Martin Fabritz közel öt éve prédikált Rákospalotán, én tolmácsoltam. Akkor meghívott. Igazán érdemes volt eleget ten­nem a meghívásnak . . . Stutgartban az evangélikus egy­ház lélektani tanácsadó szolgála­tánál dolgozom, bevettek a team­be, vagyis a csapatba (a követel­mények magasak). Klienseink jócskán vannak, nem is csoda, hi­szen az NSZK-ban pl. minden ti­zedik ember kóros lehangoltság- ban szenved. 30-—40 év közöttiek jönnek a legnagyobb számban. Az élet dele: válság-zóna. Vagy ha arra gondolunk, hogy mikor szü­lettek? Egyébként vannak tízen- huszon-éves tanácsoltjaink is ele­gen. csak öregek alig . . . Esténként a Jung Intézet elő­adásain'. szemináriumain veszek részt. Kilenc évvel ezelőtti, zü­richi tanulmányaim után ez na­gyon ismerős, de nem kevésbé igényes. Az emberi lélek guban­cait próbálni meg úgy-ahogy ki­bogozni, ha valamelyest sikerül, az már művészet. Ha pedig a sze­mélyiségzavarban (neurózisban) szenvedők ott is komoly arányát tekintjük: szükségszerű. S a mi diakóniai teológiánk alapján igazán nem nehéz meg­érteni, hogy akik emberek között akarnak szolgálni Isten szereteté- nek jó hírével, azoknak ismerniük kell az ember világát. Az éhség- zónáktól a környezetvédelmen át a leiekig. Bodrog Miklós — Kőrösy Margit főápolónő, az Orosháza-Szentetornya filia hűsé­ges presbitere súlyos betegség után csendesen elhunyt. Ravata­lánál Koszorús Oszkár esperes hirdette az igét. Utolsó útjára naigy tömeg kísérte el. A sírnál a munkatársak nevében dr. Tóth Miklós búcsúzott az elhunyttól. — Mesterházy Margit ny. igaz­gató-tanítónő, a nagykanizsai gyülekezet hűséges kántora 80 éves korában elhunyt. Temetése január 15-én volt Nagykanizsán a gyülekezet és tanítványainak nagy részvétele mellett. „Az Ür- ra néztem szüntelen ...” Helyszíni „közvetítés” hűvösvölgyi szeretetotthonainkból A BUDAI SZERETETOTTHO­NOK egységes vezetés alatt áll­nak, de négy részleget alkotnak. Hűvösvölgyben van két otthon az öregek és dementáltak szá­mára, és egy az oligofrén gyer­mekeknek. A negyedik Piliscsa- bán van, ahol szintén fogyatékos gyermekeket gondoznak. A va­sárnapi istentiszteletek megtar­tására és a hűvösvölgyi otthonok látogatására érkezett január 13- án D. dr. Ottlyk Ernő püspök a diakóniai intézményekbe. A MODORI ÜTI OTTHON kü­lönálló, emeletes villában van. A meleg szobákból nézzük a téli tájat, behavazott kertet, zúzma- rás, hótól roskadozó fákat. De itt minden évszakban gyönyörköd­het a szem Isten teremtett vilá­gának szépségén. A lakók közül a legidősebb 93 éves, a legrégibb pedig 17, éve él itt. Az épület kezdetben magánlakás volt, majd diakonissza otthon, később nép­főiskola. 1957-től öregotthon, ahol a 25 helyre számos gondozásra, gondoskodásra szoruló öreg kéri a felvételét. A közös hallba gyü­lekeztek össze a lakók, itt szok­tunk minden reggel áhítatot tar­tani. Most vasárnapi díszében áll az oltár, friss virágokkal, selyem oltárterítővei. A püspök igehirde­tésében kitért az emberi együtt­élés konkrét kérdéseire. Jézus követője megnyitja szívét, a má­sik ember felé, a mellénk adott, a testvér megértésére, bajainak hordozó szeretetére. Ha vannak is az együttélésnek — mint min­denütt — problémái, az ellátás körülményei kedvezőek. Ezt mu­tatja az is, hogy a két öregott­hon 80 betöltött helyére évi 40— 50 további jelentkezőt tartanak számon. A PESTHIDEGKŰTI TEMP­LOM két kis gyülekezet lelki ott­hona. Alig több, mint 100 ember alkotja a pesthidegkúti filiát, amely a budahegyvidéki egyház- községhez tartozik. Ök jelentik az istentiszteletek résztvevőinek messzebbről jött rétegét. A „há­ziak'’ a hűvösvölgyi öregotthon lakóiból, a diakónia dolgozóiból és a gyerekekből állnak. A gyü­lekezeti tisztségviselők összetéte­le vegyes, a felügyelő nő. A templom júniusban lesz 25 éves, melynek értékét, szépségét min­denki Isten iránti hálás szívvel fogja ünnepelni. A templom e be van építve az otthon épületé­vel. a szobákba hangszórók vi­szik a templomban elhangzotta­kat. A betegek vagy mozgáskép­telenek így együtt hallgathatják az evangéliumot a gyülekezettel. A püspök igehirdetése mély be­nyomást keltőén ábrázolta Isten szeretetét: „Meg ne akadjon Is­ten áradó szeretete nálad, add to­vább, amit kaptál, hadd sokszo- rozódjék az Istentől jövő szere­tet általad is: a testvér, az ember irányába!” A budahegyvidéki énekkar három számmal szolgált aznap az istentiszteleten, kultu­ráltan, szép átéléssel. AZ ÖRDÖGÁROK UTCAI SZERETETOTTHON kétszintes. 55 lakója közt mindig vannak, akik már a századik év felé kö­zelednek. Szobáról szobára járt a püspök. A szobákat újonnan fes­tették, és a lakók saját bútoraik­kal rendezték be. Sokuknak sa­ját televíziója is van, mellette a falakon régi, családi képek. Akik öregségükre magukra maradtak, azoknak a régi emlékek jelentik a család, a fiatalság felidézését. Ma mindnyájan lelki édesany­juknak, az evangélikus egyház­nak a gondviselését élvezik, hi­szen egyikük sem tudja teljesen megfizetni az ellátás költségeit, Így minden lakó részesül az evangélikus egyház szeretetéböl, a diakóniára áldozó gyülekezetek adományaiból. Itt a központban is tartunk minden reggel áhíta­tot, és folyik a lelki gondozás a személyes problémákban is. A FOGYATÉKOS GYERME­KEK külön épületben nyertek elhelyezést. Több csoportban él­nek, nemcsak nemek szerint, ha­nem életkor szerint is, mert van­nak köztük 35 évesek is. Egy ré­szük tud segíteni a ház körüli munkákban, de több ügyes gye­rek is van köztük, aki ha nene- zebben mozog is, de az asztalnál el tud valamit készíteni. A gyere­kek virággal köszöntötték a láto­gatókat. Sűrűn nyújtogatták fe­léjük a kezüket, ezzel fejezték ki barátságukat és bizalmukat. Is­tenre tekintve lehet őket szeret­ni, aki „a megrepedt- nádat nem törli el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki” (És 42, 3). Minden egyes fogyatékos gyermek után eltartási díjat fizet az Egészség- ügyi Minisztérium. így az állam és az egyház kapcsolata a diakó­nia területén is jó együttműkö­dést jelez. A DIAKÓNIAI MUNKA ter­heinek nagy részét a régi törzs­gárda hordozza, szakképzett fő­nővérek, gyógypedagógusok, ápolónők. Elsősorban rájuk épül ez a sok áldozatkészséget és lel­kiismeretet, de szakértelmet is igénylő feladat. Nekik segítenek a gondozónők, akik így folyama­tosan beleérnek a hivatásba. Az ő létszámuk már változó, s ha van munkaerőhiány, akkor az éppen ezen a területen jelentke­zik. Muncz Frigyes igazgató több évtizedes tapasztalattal vezeti a budai szeretetotthonok munká­ját. A püspök a munkatársi kollek­tívának megköszönte a diakóniai szolgálatuk fáradságát és kérte őket a további áldozatos munká­ra, Jézus szeretetének követésé­ben. Ottlyk Márta ... MÉG NEM TALÁLKOZTAM HÜS ÉS VÉR NÉLKÜLI LÉLEKKEL” A nemzetközi konszernek nö­vekvő hatalmára hívta fel a fi­gyelmet. Dom Helder Camara bra­zíliai római katolikus érsek Bré­mában (NSZK) november elején tartott előadásában. „Tévedünk, ha erősebbnek tartjuk őket a leg­erősebb államoknál?” — kérdez­te a brémai egyetemen és emlé­keztetett, milyen nagy a multik hatalma, ha egymással szövetsé­get kötnek. Könnyen szövetkezik ily módon gazdasági és katonai hatalom. Mivel a nemzetközi konszernek úgy vélik, hogy a legmodernebb technológia kidolgozása egyetlen ország számára nem kifizetődő, ezért a lépték könnyen világmé­retűvé válik — mondta az érsek. Mindez olyan benyomást kelt, hogy a nemzetközi naisyvállalatok „teljesen természetesek”. Azonban erőteljes függőség a következ­mény, ez a harmadik világban új gyarmatosítással ér föl, Dom Helder Camara bírálta a multinacionális vállalatok pénz­ügyi politikáját is: „Amikor ke­mény valutát hoznak nekünk, szörnyű látni, milyen drágán fi­zetjük ezt meg a mi gyenge va­lutáinkkal”. Brazília kénytelen volt . a megelőző évben újabb adósságokat csinálni, hogy a ma: gas kamatokat kifizethesse a konszerneknek. Amikor majd húsz év múlva a harmadik évezredbe lépünk és Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját megérjük, akkor Ca­mara véleménye szerint „nem járja, hogy ez a botrányos hely­zet továbbra is fennálljon, az, hogy az emberiség kétharmada emberhez méltatlan körülmények között kénytelen élni és az e|y- harmad jól él a többiek terhére”. Camara hangsúlyozta* hogy mint püspöknek és keresztyén ember­nek ezekkel az egészen konkrét problémákkal szembe äjeM néznie. „A lélek üdvössége és az örökké­valóság nagyon fontos, de még soha nem találkoztam hús és vér nélküli lélekkel.” Feljegyzéseit' a holtak és az élők házából Két könyv, mely egymásnak felel „,A FEGYHÁZBAN MEGISMERT bűnö­zőkről Dosztojevszkij sohasem beszélt iszonyodva vagy megvetéssel . nem, ö még a legelvadultabb szívben is igyeke­zett emberi vonást találni Másrészt io- hasem panaszkodott sorsára, sem az íté­let súlyosságára, sem virágzó ifjúsága elvesztett éveire . .. Hálás volt a sors­nak, amiért a száműzetéssel lehetővé tet­te számára, hogy alaposan megismerje nz orosz embert, s ezzel egyiilt önmagát is jobban megértse. . . Csak arról panasz­kodott keserűen, hogy mennyire hiány­zott neki az irodalom, de még ehhez is hozzátette, hogy mivé! szükségképpen csak a Bibliát olvasta, legalább annál mélyebben, világosabban megértette a kereszténység lényegét” — írja Doszto­jevszkijre emlékezve A. P. Miljukov, a „Petrasevszkij-kör” egyik tagja, és sza­vai igen találóan jellemzik a börtönélmé­nyek nyomán született napló-remekmű­vét, a Feljegyzések a holtak házából cí­műt. Mint köztudomású, Dosztojevszkijt a Petrasevszkij-kör elnevezésű forradalmi társaság szervezkedésében való részvétele miatt 1849-ben előbb halálra, majd száműzetéssel megtoldott szibériai kény­szermunkára ítélték. \z omszki rabte­lepen sínylődő fiatal író Környezetének figuráit, a telep napi életét úgy ábrázol­ja, hogy közben távlatok nyílnak, s a szereplők múltja is megelevenedik. Ki tudja miért, a naplót a bevezetővel „el­távolítja” magától, regényes keretet ad neki, mintha lapjait egy kiszabadult fe­leséggyilkos fogoly ládájában találta volna, és mintha nem is ő lenne áz, aki mindezt átélte. Lélek és emberábrázoló képességének már teljében van ekkor, hosszabb-rövidebb portréiban jellemek villannak fel éles fényben, és sorok sű­rűsödnek, ám az egész mű voltaképpen vádirat a cári igazságszolgáltatás ember­telensége ellen. Rabtársai jórészt köztörvényes elítél­tek, soraikban súlyos tettek elkövetőivel. Akad azonban katonaszökevény is, meg olyan, akit a balsors vitt romlásba, mint az öreg óhitű muzsik, aki fanatizmusá­tól-fűtve vett részt egy újhltű templom felgyújtásában, vagy Álej, a szelídlelkű fiatal -tatár, aki csak a törzsi törvények­nek engelmeskedve követte bátyjait fosztogató útjukon: van emberi méltó­ságában mélyen megsértett jobbágy* aki földesurán állt bosszút és van néhány politikai elítélt is. Történeteik remekmí­vű elbeszélésekké kerekednek, miköz­ben egyhangú hétköznapjaikon megbi­lincselt lábbal botladoznak végig (a bi­lincset még a kórházban sem veszik le róluk); és iszonyodva vagy vagány di­csekvéssel emlékeznek rabságuk „nyi­tányára”, az 1000-3000 botütésre, amely­től csak a nemes elítéltek mentesül­tök ... (Hogy lehet túlélni ennyi bot­ütést? — döbben meg áz olvasó. Meg­vesztegetéssel — mint a napló állítja. Az elítélt fizetett a hóhérnak, hogy ne üs­sön nagyot. S akinek nem volt miből fi­zetnie, azt segítették jótékony emberek.) Pokolmélyi világot ábrázol Doszto­jevszkij, amelyet gyermeteg lelkű bű­nözők népesítenek be. végletekbe csapó, szélsőséges indulatokkal. A bűnnel úgy áll szemben némelyik, mint a kisgyerek, aki kitépi a lepke szárnyát. Személyiség- fejlődésükben elakadt, jót-rossztól meg­különböztetni nem képes zabolátlan em­berek ezek, a tudatlanság mélységes mé­lyében ; csak a karácsony mutatja meg tisztaság-jóság felé törekvő vágyaik su­garát. Felvillannak más arcélek is: a se­gítő jószándék alakjaié, akiket kivált az orvosok és néhány emberséges őr képvi­sel. Megrendítő olvasmány a Holtak háza. Az emberismeret egyik alapkönyve. Lát­lelet az emberi lélek mélyén kavargó démonikus erőkről, amelyek szabad utat kaphatnak, ha sors, neveltetés, körülmé­nyek úgy hozzák. Dosztojevszkij nem menti a bűnösöket, de megmutatja, mi­ként lettek azzá, amik lettek. Az omszki élmények bizonyára hozzájárultak, hogy legnagyobb regényeinek 'középpontjában is mindig ott a bűntett, s hogy bűn és megbánás kérdéseitől sohasem szaba­dult. (Ford. Wessely László. Európa, 1979.) SZINTE VÉLETLEN, hogy a Dosz­tojevszkij-mű régóta várt új kiadásá­val egy időben jelent meg egy hazai kri­minológus, Lukács Tibor munkája, amelynek szerzője viszont korántsem vé­letlenül adta az előbbivel egybecsengő címet: Levelek az élők házából. Ez a munka nem szépirodalom, hanem szociál-pszichológiai ismeretterjesztés a büntetésvégrehajtás vetületében. , Első harmadában a börtönügy és a bűnüldö­zés történetét vázolja, csak aztán tér rá alapvető kérdéseire: mi a bűn (nem eti­kai, hanem jogi értelemben); miért' és hogyan lesz bűnelkövető valaki; me­lyek a nevelés lehetőségei, módszerei; milyen modern elméletek kapcsolódnak ezekhez; mi a szerepe a munkának a nevelésben; mi módon lehet építő hatá­sú közösségeket létrehozni elítéltek kö­rében és milyen feladat vár az utógon­dozásra ? A könyvet humánus szemlélet hatja át, az a gondolat, hogy a büntetés célja nem a megtorlás, hanem a változtatás. Il­lúziónak bizonyult az a korábbi elkép­zelés, hogy csak a nyomorúság talaján sarjad ki a bűnelkövetés, mélyrehatóan kell tehát vizsgálni az okait, és teljes tár­sadalmi erőfeszítéssel törekedni a meg­előzésre. Ezt a társadalmi összefogást a szerző többször is hangsúlyozza mind a megelőzés, mind az utógondozás tekinte­tében, és ebben a diakónikai szellemtől áthatott lelkészeknek és gyülekezeti ta­goknak bőven adódhat tennivalója, a könyv megismerése ezért is hasznos Számukra. (Gondolat, 1979.J Bozóky Éva i

Next

/
Thumbnails
Contents