Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
NSZK-szőttes (Dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodik tanulmányúton. Már korábban kaptuk tőle az alábbi írást. Szerkesztő) Frankfurt am Main, utó-nyár október közepén — ebbe érkeztem tanuimányutam kezdetén a Német Szövetségi Köztársaság legnagyobb városába. Az Evangéliumi Területi Szövetség elnöke, Ernst Schäfer és munkatársai szeretettel és segítőkészséggel fogadnak: minden tekintetben igyekeznek gondoskodni arról, hogy minél behatóbban folytathassam mélylélektani és lelkipásztorko- dási tanulmányaimat. Megismerkedtem az éppen 25 éve itt működő dr. Liiders által vezetett lélektani tanácsadó-szolgálat munkájával. Egyéni, házassági és családi válság-helyzetben keresik fel a legtöbben az ilyen egyházi szerveket, ahol pszichológus, orvos, lelkész, jogász és szociológus legjobb tudása\szerint igyekszik hozzásegíteni őket krízis-helyzetük megértéséhez, feldolgozásához s a kivezető út megtalálásához. Nem könnyű szolgálat! Diplomaszintű hozzáértés és főleg odaadó törődés nélkül nem is végezhető. A Dortmund melletti Villigst protestáns egyházi továbbképző intézete kész nagyüzem. Éppen ebédkor érkezem. Fal mellé a bőröndöt, s irány az asztal! Laikus prédikátorok társaságába kerülök. Már meri is a levest számomra egy kínai származású elméleti fizikus, és záporoznak a kérdések, melyek jó részén úgy érezni, mintha 20-30 évvel ezelőtti színekben látná Magyarországot. Korántsem először járok Nyugaton, tudom, hogy itt sajtó, rádió, tv egyáltalán nem kényeztet el bennünket, sőt általában borús, ha ugyan nem sötét képet igyekszik sugallni a „keleti blokkról” s fgy Magyarországról is. Mi hasonlíthatatlanul többet és reálisabban tudunk az NSZK-ról, mint megfordítva. De nyugalom — sorra megválaszolom a kérdéseket. Közben a kanál is „nyugalomba” kerül, hogy működhessék a nyelv. „Azért egyék is néha” — biztatnak asztaltársaim. Hathetes lelkigondozói „tréningen" veszünk részt a dortmundi pszichiátriai klinikán. A vezető tapasztalt lelkész és lélektani szakember. Helyettese is. A részvevők száma maximális: nyolc! Ennél több nem lehet az ilyen típusú „lelkipásztori edzésen". Azokat is jól megszűrték, lélektani terhelhetőség szempontjából is. A csoportdinamika pszichológiai törvényszerűségeit felhasználva jobb önismerethez és kifinomult megérzőképességhez (mások kevés szóból sokat észrevevő megértéséhez) igyekeznek hozzásegíteni a részvevőket. Éppen a komolyan vett evangélium jegyében nagy itt a rangja a lelkigondozói „odafordulás”-nak, hogy előbb figyelni és érteni tanuljon meg a lelkigondozó, s ne a maga előregyártott „napirendjét” akassza hive nyakába. A kórház pácienseivel folytatott beszélgetéseink jegyzőkönyveit is ennek jegyében boncolgatjuk. Senki sem ússza meg önkiábrándulás nélkül, de ez egészséges és ígéretes fájdalom, megújulás járhat nyomában. Ami pedig azt az oly rangos megértést illeti, az nemcsak személyes problémáknak jár ki, de nemzetközinek is. És ebben a csoportban nyoma sincs politikai fölényérzésnek, nyugati sajtó-tv ide, vagy oda... Az egyházi továbbképző vezetője, Martin Fabritz közel öt éve prédikált Rákospalotán, én tolmácsoltam. Akkor meghívott. Igazán érdemes volt eleget tennem a meghívásnak . . . Stutgartban az evangélikus egyház lélektani tanácsadó szolgálatánál dolgozom, bevettek a teambe, vagyis a csapatba (a követelmények magasak). Klienseink jócskán vannak, nem is csoda, hiszen az NSZK-ban pl. minden tizedik ember kóros lehangoltság- ban szenved. 30-—40 év közöttiek jönnek a legnagyobb számban. Az élet dele: válság-zóna. Vagy ha arra gondolunk, hogy mikor születtek? Egyébként vannak tízen- huszon-éves tanácsoltjaink is elegen. csak öregek alig . . . Esténként a Jung Intézet előadásain'. szemináriumain veszek részt. Kilenc évvel ezelőtti, zürichi tanulmányaim után ez nagyon ismerős, de nem kevésbé igényes. Az emberi lélek gubancait próbálni meg úgy-ahogy kibogozni, ha valamelyest sikerül, az már művészet. Ha pedig a személyiségzavarban (neurózisban) szenvedők ott is komoly arányát tekintjük: szükségszerű. S a mi diakóniai teológiánk alapján igazán nem nehéz megérteni, hogy akik emberek között akarnak szolgálni Isten szereteté- nek jó hírével, azoknak ismerniük kell az ember világát. Az éhség- zónáktól a környezetvédelmen át a leiekig. Bodrog Miklós — Kőrösy Margit főápolónő, az Orosháza-Szentetornya filia hűséges presbitere súlyos betegség után csendesen elhunyt. Ravatalánál Koszorús Oszkár esperes hirdette az igét. Utolsó útjára naigy tömeg kísérte el. A sírnál a munkatársak nevében dr. Tóth Miklós búcsúzott az elhunyttól. — Mesterházy Margit ny. igazgató-tanítónő, a nagykanizsai gyülekezet hűséges kántora 80 éves korában elhunyt. Temetése január 15-én volt Nagykanizsán a gyülekezet és tanítványainak nagy részvétele mellett. „Az Ür- ra néztem szüntelen ...” Helyszíni „közvetítés” hűvösvölgyi szeretetotthonainkból A BUDAI SZERETETOTTHONOK egységes vezetés alatt állnak, de négy részleget alkotnak. Hűvösvölgyben van két otthon az öregek és dementáltak számára, és egy az oligofrén gyermekeknek. A negyedik Piliscsa- bán van, ahol szintén fogyatékos gyermekeket gondoznak. A vasárnapi istentiszteletek megtartására és a hűvösvölgyi otthonok látogatására érkezett január 13- án D. dr. Ottlyk Ernő püspök a diakóniai intézményekbe. A MODORI ÜTI OTTHON különálló, emeletes villában van. A meleg szobákból nézzük a téli tájat, behavazott kertet, zúzma- rás, hótól roskadozó fákat. De itt minden évszakban gyönyörködhet a szem Isten teremtett világának szépségén. A lakók közül a legidősebb 93 éves, a legrégibb pedig 17, éve él itt. Az épület kezdetben magánlakás volt, majd diakonissza otthon, később népfőiskola. 1957-től öregotthon, ahol a 25 helyre számos gondozásra, gondoskodásra szoruló öreg kéri a felvételét. A közös hallba gyülekeztek össze a lakók, itt szoktunk minden reggel áhítatot tartani. Most vasárnapi díszében áll az oltár, friss virágokkal, selyem oltárterítővei. A püspök igehirdetésében kitért az emberi együttélés konkrét kérdéseire. Jézus követője megnyitja szívét, a másik ember felé, a mellénk adott, a testvér megértésére, bajainak hordozó szeretetére. Ha vannak is az együttélésnek — mint mindenütt — problémái, az ellátás körülményei kedvezőek. Ezt mutatja az is, hogy a két öregotthon 80 betöltött helyére évi 40— 50 további jelentkezőt tartanak számon. A PESTHIDEGKŰTI TEMPLOM két kis gyülekezet lelki otthona. Alig több, mint 100 ember alkotja a pesthidegkúti filiát, amely a budahegyvidéki egyház- községhez tartozik. Ök jelentik az istentiszteletek résztvevőinek messzebbről jött rétegét. A „háziak'’ a hűvösvölgyi öregotthon lakóiból, a diakónia dolgozóiból és a gyerekekből állnak. A gyülekezeti tisztségviselők összetétele vegyes, a felügyelő nő. A templom júniusban lesz 25 éves, melynek értékét, szépségét mindenki Isten iránti hálás szívvel fogja ünnepelni. A templom e be van építve az otthon épületével. a szobákba hangszórók viszik a templomban elhangzottakat. A betegek vagy mozgásképtelenek így együtt hallgathatják az evangéliumot a gyülekezettel. A püspök igehirdetése mély benyomást keltőén ábrázolta Isten szeretetét: „Meg ne akadjon Isten áradó szeretete nálad, add tovább, amit kaptál, hadd sokszo- rozódjék az Istentől jövő szeretet általad is: a testvér, az ember irányába!” A budahegyvidéki énekkar három számmal szolgált aznap az istentiszteleten, kulturáltan, szép átéléssel. AZ ÖRDÖGÁROK UTCAI SZERETETOTTHON kétszintes. 55 lakója közt mindig vannak, akik már a századik év felé közelednek. Szobáról szobára járt a püspök. A szobákat újonnan festették, és a lakók saját bútoraikkal rendezték be. Sokuknak saját televíziója is van, mellette a falakon régi, családi képek. Akik öregségükre magukra maradtak, azoknak a régi emlékek jelentik a család, a fiatalság felidézését. Ma mindnyájan lelki édesanyjuknak, az evangélikus egyháznak a gondviselését élvezik, hiszen egyikük sem tudja teljesen megfizetni az ellátás költségeit, Így minden lakó részesül az evangélikus egyház szeretetéböl, a diakóniára áldozó gyülekezetek adományaiból. Itt a központban is tartunk minden reggel áhítatot, és folyik a lelki gondozás a személyes problémákban is. A FOGYATÉKOS GYERMEKEK külön épületben nyertek elhelyezést. Több csoportban élnek, nemcsak nemek szerint, hanem életkor szerint is, mert vannak köztük 35 évesek is. Egy részük tud segíteni a ház körüli munkákban, de több ügyes gyerek is van köztük, aki ha nene- zebben mozog is, de az asztalnál el tud valamit készíteni. A gyerekek virággal köszöntötték a látogatókat. Sűrűn nyújtogatták feléjük a kezüket, ezzel fejezték ki barátságukat és bizalmukat. Istenre tekintve lehet őket szeretni, aki „a megrepedt- nádat nem törli el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki” (És 42, 3). Minden egyes fogyatékos gyermek után eltartási díjat fizet az Egészség- ügyi Minisztérium. így az állam és az egyház kapcsolata a diakónia területén is jó együttműködést jelez. A DIAKÓNIAI MUNKA terheinek nagy részét a régi törzsgárda hordozza, szakképzett főnővérek, gyógypedagógusok, ápolónők. Elsősorban rájuk épül ez a sok áldozatkészséget és lelkiismeretet, de szakértelmet is igénylő feladat. Nekik segítenek a gondozónők, akik így folyamatosan beleérnek a hivatásba. Az ő létszámuk már változó, s ha van munkaerőhiány, akkor az éppen ezen a területen jelentkezik. Muncz Frigyes igazgató több évtizedes tapasztalattal vezeti a budai szeretetotthonok munkáját. A püspök a munkatársi kollektívának megköszönte a diakóniai szolgálatuk fáradságát és kérte őket a további áldozatos munkára, Jézus szeretetének követésében. Ottlyk Márta ... MÉG NEM TALÁLKOZTAM HÜS ÉS VÉR NÉLKÜLI LÉLEKKEL” A nemzetközi konszernek növekvő hatalmára hívta fel a figyelmet. Dom Helder Camara brazíliai római katolikus érsek Brémában (NSZK) november elején tartott előadásában. „Tévedünk, ha erősebbnek tartjuk őket a legerősebb államoknál?” — kérdezte a brémai egyetemen és emlékeztetett, milyen nagy a multik hatalma, ha egymással szövetséget kötnek. Könnyen szövetkezik ily módon gazdasági és katonai hatalom. Mivel a nemzetközi konszernek úgy vélik, hogy a legmodernebb technológia kidolgozása egyetlen ország számára nem kifizetődő, ezért a lépték könnyen világméretűvé válik — mondta az érsek. Mindez olyan benyomást kelt, hogy a nemzetközi naisyvállalatok „teljesen természetesek”. Azonban erőteljes függőség a következmény, ez a harmadik világban új gyarmatosítással ér föl, Dom Helder Camara bírálta a multinacionális vállalatok pénzügyi politikáját is: „Amikor kemény valutát hoznak nekünk, szörnyű látni, milyen drágán fizetjük ezt meg a mi gyenge valutáinkkal”. Brazília kénytelen volt . a megelőző évben újabb adósságokat csinálni, hogy a ma: gas kamatokat kifizethesse a konszerneknek. Amikor majd húsz év múlva a harmadik évezredbe lépünk és Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját megérjük, akkor Camara véleménye szerint „nem járja, hogy ez a botrányos helyzet továbbra is fennálljon, az, hogy az emberiség kétharmada emberhez méltatlan körülmények között kénytelen élni és az e|y- harmad jól él a többiek terhére”. Camara hangsúlyozta* hogy mint püspöknek és keresztyén embernek ezekkel az egészen konkrét problémákkal szembe äjeM néznie. „A lélek üdvössége és az örökkévalóság nagyon fontos, de még soha nem találkoztam hús és vér nélküli lélekkel.” Feljegyzéseit' a holtak és az élők házából Két könyv, mely egymásnak felel „,A FEGYHÁZBAN MEGISMERT bűnözőkről Dosztojevszkij sohasem beszélt iszonyodva vagy megvetéssel . nem, ö még a legelvadultabb szívben is igyekezett emberi vonást találni Másrészt io- hasem panaszkodott sorsára, sem az ítélet súlyosságára, sem virágzó ifjúsága elvesztett éveire . .. Hálás volt a sorsnak, amiért a száműzetéssel lehetővé tette számára, hogy alaposan megismerje nz orosz embert, s ezzel egyiilt önmagát is jobban megértse. . . Csak arról panaszkodott keserűen, hogy mennyire hiányzott neki az irodalom, de még ehhez is hozzátette, hogy mivé! szükségképpen csak a Bibliát olvasta, legalább annál mélyebben, világosabban megértette a kereszténység lényegét” — írja Dosztojevszkijre emlékezve A. P. Miljukov, a „Petrasevszkij-kör” egyik tagja, és szavai igen találóan jellemzik a börtönélmények nyomán született napló-remekművét, a Feljegyzések a holtak házából címűt. Mint köztudomású, Dosztojevszkijt a Petrasevszkij-kör elnevezésű forradalmi társaság szervezkedésében való részvétele miatt 1849-ben előbb halálra, majd száműzetéssel megtoldott szibériai kényszermunkára ítélték. \z omszki rabtelepen sínylődő fiatal író Környezetének figuráit, a telep napi életét úgy ábrázolja, hogy közben távlatok nyílnak, s a szereplők múltja is megelevenedik. Ki tudja miért, a naplót a bevezetővel „eltávolítja” magától, regényes keretet ad neki, mintha lapjait egy kiszabadult feleséggyilkos fogoly ládájában találta volna, és mintha nem is ő lenne áz, aki mindezt átélte. Lélek és emberábrázoló képességének már teljében van ekkor, hosszabb-rövidebb portréiban jellemek villannak fel éles fényben, és sorok sűrűsödnek, ám az egész mű voltaképpen vádirat a cári igazságszolgáltatás embertelensége ellen. Rabtársai jórészt köztörvényes elítéltek, soraikban súlyos tettek elkövetőivel. Akad azonban katonaszökevény is, meg olyan, akit a balsors vitt romlásba, mint az öreg óhitű muzsik, aki fanatizmusától-fűtve vett részt egy újhltű templom felgyújtásában, vagy Álej, a szelídlelkű fiatal -tatár, aki csak a törzsi törvényeknek engelmeskedve követte bátyjait fosztogató útjukon: van emberi méltóságában mélyen megsértett jobbágy* aki földesurán állt bosszút és van néhány politikai elítélt is. Történeteik remekmívű elbeszélésekké kerekednek, miközben egyhangú hétköznapjaikon megbilincselt lábbal botladoznak végig (a bilincset még a kórházban sem veszik le róluk); és iszonyodva vagy vagány dicsekvéssel emlékeznek rabságuk „nyitányára”, az 1000-3000 botütésre, amelytől csak a nemes elítéltek mentesültök ... (Hogy lehet túlélni ennyi botütést? — döbben meg áz olvasó. Megvesztegetéssel — mint a napló állítja. Az elítélt fizetett a hóhérnak, hogy ne üssön nagyot. S akinek nem volt miből fizetnie, azt segítették jótékony emberek.) Pokolmélyi világot ábrázol Dosztojevszkij, amelyet gyermeteg lelkű bűnözők népesítenek be. végletekbe csapó, szélsőséges indulatokkal. A bűnnel úgy áll szemben némelyik, mint a kisgyerek, aki kitépi a lepke szárnyát. Személyiség- fejlődésükben elakadt, jót-rossztól megkülönböztetni nem képes zabolátlan emberek ezek, a tudatlanság mélységes mélyében ; csak a karácsony mutatja meg tisztaság-jóság felé törekvő vágyaik sugarát. Felvillannak más arcélek is: a segítő jószándék alakjaié, akiket kivált az orvosok és néhány emberséges őr képvisel. Megrendítő olvasmány a Holtak háza. Az emberismeret egyik alapkönyve. Látlelet az emberi lélek mélyén kavargó démonikus erőkről, amelyek szabad utat kaphatnak, ha sors, neveltetés, körülmények úgy hozzák. Dosztojevszkij nem menti a bűnösöket, de megmutatja, miként lettek azzá, amik lettek. Az omszki élmények bizonyára hozzájárultak, hogy legnagyobb regényeinek 'középpontjában is mindig ott a bűntett, s hogy bűn és megbánás kérdéseitől sohasem szabadult. (Ford. Wessely László. Európa, 1979.) SZINTE VÉLETLEN, hogy a Dosztojevszkij-mű régóta várt új kiadásával egy időben jelent meg egy hazai kriminológus, Lukács Tibor munkája, amelynek szerzője viszont korántsem véletlenül adta az előbbivel egybecsengő címet: Levelek az élők házából. Ez a munka nem szépirodalom, hanem szociál-pszichológiai ismeretterjesztés a büntetésvégrehajtás vetületében. , Első harmadában a börtönügy és a bűnüldözés történetét vázolja, csak aztán tér rá alapvető kérdéseire: mi a bűn (nem etikai, hanem jogi értelemben); miért' és hogyan lesz bűnelkövető valaki; melyek a nevelés lehetőségei, módszerei; milyen modern elméletek kapcsolódnak ezekhez; mi a szerepe a munkának a nevelésben; mi módon lehet építő hatású közösségeket létrehozni elítéltek körében és milyen feladat vár az utógondozásra ? A könyvet humánus szemlélet hatja át, az a gondolat, hogy a büntetés célja nem a megtorlás, hanem a változtatás. Illúziónak bizonyult az a korábbi elképzelés, hogy csak a nyomorúság talaján sarjad ki a bűnelkövetés, mélyrehatóan kell tehát vizsgálni az okait, és teljes társadalmi erőfeszítéssel törekedni a megelőzésre. Ezt a társadalmi összefogást a szerző többször is hangsúlyozza mind a megelőzés, mind az utógondozás tekintetében, és ebben a diakónikai szellemtől áthatott lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak bőven adódhat tennivalója, a könyv megismerése ezért is hasznos Számukra. (Gondolat, 1979.J Bozóky Éva i