Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-02 / 44. szám

Mindennapi kérdések

Vannak-e alacsonyabb rendű emberek?

Színhely az óvoda öltözője. Péter fiam két csoporttársa vitatkozik: nekem ez. van — nekem meg ez. Majd így folytatják: Az én apukám erősebb, mint a tiéd, majd megmutatja neked, hogy... A vita itt megszakadt, mert az óvónő kiszól az ajtón: kész vagytok, már? Gyertek be azonnal! — De valóban vége szakadt ezzel ennek a vitának? Valószínűleg az a ,két 4—5 éves lurkó ott és akkor befejezte a vitát, de később, más összefüggésben, ismét elkezdték, illetve folytatták. És nem is csoda. Mert ők csak azt folytatták, amit ők is hallanak, amivel a hétköznapi életben lépten- nyomon találkozhatunk: „én több vagyok, mint a másik!” „Ö csak egy...” Az a két szőke fejű vitázó mindezt valahol hallotta: tőlünk, felnőttektől.

S amíg erről csak az óvodában vitatkoznak — és közben jó pajtások maradnak —, addig még nagy baj nincs. És amíg valaki keresi, kutatja őseit, és megpróbálja magát, családját visszavezetni „Árpád apánkig”, még nagy baj nincs. És amíg valaki hobbiból megcsináltatja magának a „kutyabőrt”, még nagy baj nincs. Olyan divat ez raá^ amely sokszor nem lépi át a hobbi határát.

DE AKKOR MÁR BAJ VAN, ha valaki ezt a kutatást, vagy „kutyabőrt” arra akarja használni, hogy saját magát a többi ember fölé helyezze, vagyis magát magasabbrendű embernek hirdesse, és nemcsak „elméletileg”.

Lehet mosolyogni a civódó gyermekeken — kezdetben én is azt tettem —, lehet nevetségesnek tekinteni a „kutyabőr”-divatot, de ha már egy kialakuló kóros és káros szemléletet takar, akkor már nem nevetség tárgya, hanem olyan vadhajtás, melyet nyesegetni kell, hogy ne eredményezzen újabb tragédiákat.

KÜLÖNB VAGYOK, MINT A MÁSIK! Én magasabbrendű, ő alacsonyabbrendű! Milyen sok szenvedésnek, könnynek, érlelmet- len halálnak volt okozója már eddig is ez a szemlélet, és az ebből fakadó magatartás. Hiszen ezzel járt és jár együtt a másik kizsákmányolása, lenézése, kihasználása, „lesajnálása”, semmibe vevé- se. Emberi kapcsolatokat, barátságokat tesz tönkre ma is ez a hamis szemlélet, akadályozva nemcsak az emberi kapcsolatok normalizálását, de a hasznos és építő munkát is.

És az a sok jogtalan, alaptalan ítélgetés, bizalmatlanság is itt gyökerezik: „Nekem jogom van mindehhez, mert én különb vagyok!”.

Még tragikkusabbá válik a helyzet — és hányszor vált már —, ha nemcsak egy-egy ember, vagy szőkébb csoport összefüggésében jelentkezik, hanem egyes fajok, -népek és nemzetek tartják magukat többnek a másik fajnál, népnél. Az emberiség történelme sok szomorú példát szolgáltatott ennek illusztrálására is.

A tv-ben ezekben a hetekben láthatjuk Alex Haley Gyökerek című regénye alapján készült folytatásos filmet. Milyen sok kegyetlenség, embertelenség döbbentett meg mindannyiunkat. Megdöbbenve ítéljük el a rabszolgaságot. Az ok az volt ott is: a feketék alacsonyabbrendű emberek! Elítéljük, megdöbbenünk, de a rabszolgaság szemlélete nem kísért még sokszor ma is? Igaz ugyan, hogy „kulturáltabb” formában!

VAGY A VILÁGPOLITIKÁBAN NEM KÍSÉRT GYAKRAN MÉG MA IS az az „Übermensch”-ideológia, mely annyi szenvedést okozott az egész világnak, és amelyet pedig egyértelműen minden józanul gondolkozó ember elítél? Gondoljuk csak végig: a mesterségesen felszított hidegháborús hisztéria egyik alapvető gyökere is ott van, hogy magasabb- és alacsonyabbrendű emberek kategóriájában gondolkoznak sokan.

Mivé tettük és tesszük az „egy vérből teremtett” emberiséget! Az alap abban az „apróságban” van, ami az óvodában kezdődik: az „én apám több”, vagyis én több vagyok a másiknál!

JELENTKEZIK EZ A SZEMLÉLET a keresztyén felsőbbrendűsé- gi tudatban. Sok mai keresztyén emberben jelentkezik az a gondolat — és sokszor ki is mondjuk —, hogy mi, keresztyének, többek, jobbak vagyunk másoknál. És mindehhez még szép indokokat is találunk. Eredmény: ítélgetés, lenézés, „sajnálat”.

Milyen könnyen és hamar elfelejtjük Jézus szavát: „Aki első akar közöttetek lenni, az legyen a ti szolgátok . ..”

Több akarok lenni a másiknál? Jogos igény. De csak addig,

Egyre több a gyülekezeti tag Óbudán

A RÉGI ÉS AZ ŰJ találkozik Óbudán. Száznegyvenöt évvel ezelőtt kezdődött itt az evangélikusok összegyűjtése. Az akkor épülőfélben levő óbudai hajógyárba Németországból evangélikus mérnökök és munkások jöttek. Ezek leszármazottai alkotják a gyülekezet fnagjat. Időközben másokkal is erősödött a gyülekezet, de a német nyelvű szolgálatok iránti igény a felszabadulás utáni időkig megmaradt. Az utóbbi évtizedben óriás méretű lakásépítés kezdődött, amely a jövőben is folytatódni fog. Sok tízezren költöztek a modern nagyvárosi, lakótelepre, ahol sok új evangélikus is lakik. Vannak, akik Vas megyéből származnak.

Amikor beszélget az ember a hívekkel, hamar a kemenesaljai gyülekezetekre terelődik a szó. Nem könnyű megtalálni az újonnan ideköltözött evangélikusokat, de maguk a presbiterek és a gyülekezeti. tagok is segítenek ebben. Az óbudai léiekszám így emelkedő tendenciát mutat. Erről számolt be az 1979. évi leikészi jelentés is, és ezt emelte ki a gyülekezet felügyelője is.

MINDEN ÉVBEN A TÉLI IDŐSZAKBAN látogatja meg a budai gyülekezeteket D. dr. Ottlyk Ernő püspök. A . gyülekezet életéről szerzptt kedvező benyomásait kiemelte: a tele templom mutatja, hogy mennyire

A MISSZIONÁRIUSOK NE ÜZLETELJENEK

Pápua-Űj-Guinea Evangélikus Egyházának lelkészei és misszionáriusai a jövőben nem folytathatnak üzleti tevékenységet a szigetországban és saját pénzükkel nem vehetnek részt az egyház üzleti vállalkozásaiban. Az egyház tanácsa ilyen határozatot hozott és azt közölte valamennyi ausztrália, európai és észak-amerikai partner-egyházával.

Az 500 000 lelkes egyház döntésére azután került sor, hogy egy magánemberként jómódú amerikai misszionárius üzleti vállalkozása csődbe jutott Pápua-Üj-Guineában. Az egyház nyilatkozata hangsúlyozza, hogy „valamennyi felszentelt misszionáriust a mi egyházunk kérte a tengerentúlról és állította szolgálatba ebben az egyházban, hogy lelki szolgálatot végezzen és hozzájáruljon a Pá- pua-Üj-Guinea-i Evangélikus Egyház telepítéséhez”. Bár ez nem jelenti azt, hogy a misszionáriusok más módon nem lehetnének a pápua-új-giunieai lakosság segítségére, mégis hangsúlyozni kívánják, mit várnak a felavatott misszionáriusoktól.

megbecsüli a gyülekezet Isten igéjét, és a szentségeket, s az ezekből folyó következményt, a szeretet gyakorlását. Erőteljesen folyik az ifjúsági munka. A presbitérium kollektívája egyházhü- ségével segíti a lelkész szolgálatát. Az egyházi épületek és berendezésük példamutató. Központi fűtés, villamosított harangok, szószéki és oltári hangerö- sítök teszik korszerűvé a felszerelést. Görög Tibor lelkész hűséges szolgálatáról tett bizonyságot a presbitérium és a püspök előtt.

A GYÜLEKEZET ÜJ FELÜGYELŐJÉT iktatták be ezen az istentiszteleten. Dr. Lackner Imre ny. ügyvéd 30 éve presbiter, ebből 15 évet másodfelügye- lőkónt töltött. Az Északi Egyház- kerületnek ő a jogügyi tanácsosa, aki ebben a minőségében sok fontos ügyben képviselte az egyházi közérdeket. Családja hagyományosan evangélikus hithűségű. Apja Veszprémben, nagyapja Bácskában volt gyülekezeti felügyelő. Förster Gusztáv lett az óbudai másodfelügyeiő, aki ezt megelőzően hét - évig volt presbiter. Sehreiner József megrendült egészségi állapota miatt adta át. a gyülekezet világi vezetésének a „stafétabotját”, húsz évi felügyelői szolgálata után. A gyülekezet hálával és megbecsüléssel köszönte meg hűséges szolgálatát.

POKLÁD A BETON: GONDOK AZ ÚJ TEMPLOMOKKAL

Számos, 20 vagy 30 évvel ezelőtt épült templom betonja porlad. Az északelbial evangélikus egyház építésze szerint az ötvenes és hatvanas évek építési konjunktúrájának bűnei kezdenek a napvilágra jönni. A helyzet veszélyességét csak fokozza a nagyvárosok környezetszeny- nyezése, mely további ártalmakat zúdít templomokra, gyülekezeti házakra és lelkészlakásokra.

Dr. Karl-Heinrich AU, az északelbiai egyház főépítész^ szerint 1978-ban 27.4 %nH&6- nyugatnémet márkát kellett csak ennek az egyháznak renoválásamíg arra ösztönöz, hogy többet tegyek a másikért! Ahogy Jézus mondja: legyek mindenki szolgája.

Ha valóban több akarok lenni: csak úgy lehetek több, ha nem alacsonyabbrendűnek tekintem a másikat, magamat meg magasabbrendű embernek, hanem többek teszek azért az emberért, népért, fajért, melynek nagy szüksége van a testvéri szeretetre és segítségre.

Dicsekvésre se okunk, se jogunk nincs, egy dologra viszont van lehetőségünk: Jézus szavai szerint mindenkinek szolgálni.

ifj. Kendeh György

sokra fordítania. Jelentős költséget okoznak az ablakok, melyekhez a konjunktúra idején nedves fát használtak. Sok gondot jelentenek még az ötvenes évek lapos tetős megoldása, valamint a nem kielégítő szigetelések.

Arra pedig, hogy a kemény beton sem örök, jó példa akad Kiéiben’ egy templomtorony csupasz betonfalait annyira elpusztította a nagyváros savas levegője,, hogy a helyreállítás költségek meghaladják az egykori építési költségeket. ■

EGYHÄZUNK SZOLGÁLATÁRÓL átfogó képet adott a püspök a i., bővített presbiteri ülésen. Hangsúlyozta, hogy mivel mindig összefüggések között élünk, minden gyülekezet alkotó része a nagy egésznek, a Krisztus testének, a magyarországi evangélikus egyház szolgálatának. A békés egymás mellett élés és a béke útját követi a helyi gyülekezet, amikor képviselői révén jó kapcsolatot tart fenn a III. kerületi Tanáccsal és Népfronttal. . Hagyományos a történeti egyházak közti jó viszony is. Ezt nevezik „óbudai ökume- nének”. Ennek jegyében volt a, püspöklátogatáskor a gyülekezet vendége a református lelkész is, és a római katolikus kanonokplébános is

HAVAS TÁJRA SZIKRÁZOTT A NAPSÜTÉS, de a gyülekezet lendülete a tavasz frisseségét idézte. Istennek adtunk hálát a szép napért. Aki felkeresi az óbudai templomot, annak evangéliumi élményben lesz része.

Ottlyk Márta

Uj magyar film

fíiztilont

„Az emberi nem története avval indult, legalábbis a Biblia szerint, hogy az első emberpár megbízott valakiben, akiben pedig a rendelkezésre álló kevés és ellentmondásos információ alapján nem lett volna szabad megbíznia. A kígyó a bizalomra nem szolgált rá, sőt ellenkezőleg, visszaélt vele. s így az első tapasztalat, amely Ádámot és Évát a földi életbe elkísérte, a becsapottság, a megtévesz- tettség kínos állapotához fűződött. A későbbiekben azonban az ember rátantlt arra, hogy a megalapozatlan bizalom veszélyeivel szemben az előlegezett bizalmatlanság romboló gyakorlatával védekezzen. Nem könnyű eldönteni, vajon mi hozott már több bajt az emberre: az alaptalan bizalom vagy az alaptalan bizalmatlanság". írja Hankiss Ágnes A bizalom anatómiája című tanulmányában.

Annyira igaznak érzem ezt az utolsó mondatot, hogy szeretném aláhúzni, de legalább megismétlem: nem könnyű eldönteni. vajon mi hozóit már több bajt az emberre: az alaptalán bizalom vagy az alaptalan bizalmatlanság. De rögtön folytatni lehet nehézségeink sorolását azzal, hogy nem könnyű eldönteni, mikor, megalapozott a bizalom vagy a bizalmatlanság. és mikor megalapozatlan. Vagy kérdés formájában: honnan tudja az ember, kiben bízhat és kiben nem? Honnan tudja az ember ki mond neki igazat és mutat neki jó célhoz vezető, helyes utat. és ki hazudik neki, vezeti félre, és taszítja romlásba? Az előbb említett bibliai Édenben bekövetkezett ,.becsapottság és megtévesztettség kínos állapotához" is döntés és választás alapján jutott az első emberpár. Úgy dönt, hogy megtagadja bizalmát az egyiktől, és megajándékozza vele a másikat: a kígyót választja, Istent pedig elutasítja. Nem bízik Istenben, de megbízik a kígyóban. Szabó István Bizalom című filmjében is van, akitől megtagadja a bizalmat a film két főhőse. akiknek igazi nevét nem is tudja meg a néző, mert álnéven élnek egymás melr lett és együtt, mint álházaspár — és van. akit megajándékoz bizalmával. Nem bíznak meg a munkásházaspárban, amelytől a rejtőzködésük helyéül szolgáló szobát bérlik Újpesten 1944 őszén; nem bíznak meg a szomszédokban és a krumpliért való sorban állásnál a melléjük kerülőben, sem az egykori német diáktársban és eleinte egymásban sem. De megbíznak az őket ál-házaspárrá ösz- szekapcsoló Czakó doktorban, s megbíznak a mozgalmi összekötőben, aki hadnagyi egyenruhában jelenik meg időnként náluk, és végül megbíznak egymásban is.

Minek alapján? Hiszen minél kiélezettebb helyzetben kell eldönteni, hogy bízzunk-e vagy bizalmatlanok legyünk és azt. hogy kiben bízhatunk és kiben nem, annál inkább lenne szükség biztos iránytűre. S minél nagyobb a tét, minél nagyobbat lehet nyerni vagy veszíteni a bizalom s a bizalmatlanság révén, annál inkább lenne szükség biztos kritériumra. Lehet Édent elveszíteni megalapozatlan bizalom miatt, és lehet az életet, a túlélést megnyerni megalapozott bizalmatlanság révén 1944 végén.

A FILM NEM AD RACIONÁLIS VÁLASZT ERRE A KÉRDÉSRE: minek alavján ébred a bizalom, és mi indokolja és bizonyítja, hogy megalapozott és helyes? Talán éppen azt akarja mondani, hogy nincs is racionális magyarázat és ésszerű indoklás a bizalomra. S talán ezt fejezi ki azzal is, hogy a nőben, az álházaspár feleség szerepét betöltő nőben

ébred előbb, mégpedig maradéktalan bizalom a vele rejtőzködő férfi iránt, akiben a benne is bontakozó bizalomnak meg kell birkóznia o mindig újra feltámadó kételyekkel. A bizalom valami ■' racionális és az irracionálist a nőhöz közelebb állónak tartják általában. mint a férfihoz. S talán az a tény is, hogy az álférj és álfeleség egymás iránti bizalma a szerelem ölelésében ébred, szintén azt fejezi ki, hogy az életnek egy más dimenziója, más síkja, más szférája kell hozzá, mint amiben az ember józan óráit tölti.

AZT A MEGGYŐZŐDÉST VISZONT KIFEJEZI A FILM hogy bizalom nélkül nem lehet élni, és hogy az általános bizalmatlanságba béklyózott élet nem élet. Az álférj álfeleségét ölelve vívódik gondolatban a kérdéssel, hogy az nem éppen szerelmével csalja-e tőrbe, hogy titkát megtudva kiszolgáltassa ellenségeinek. s aztán belső vh'ódását_ hangosan kimondott kérdéssel toldja meg: ..Hogyan fogunk élni majd „azután", békében, mi túlélők, ha a bizalmatlanság olyan be- idegzettségünkké vált, amitől még a leg- -intimebb szituációban is alig tudunk szabadulni?"

NEKÜNK, KERESZTYEN EMBEREKNEK azt kell meglátnunk és tudatosítani magáinkban, hogy milyen segítséget nyújt hitünk a bizalom és bizalmatlanság lét- fontosságú problémájában. Legalább két ilyen hitből fakadó bizalomforrást vegyünk most számba. Az első Jézus szava, amely bizalmat ébreszt bennünk Isten iránt, aki tudja, mire van szükségünk, aki tudja, mi történik velünk, és akinek

tudta nélkül nem történhet velünk semmi, S ha abban is bízunk Jézus szava nyomán hogy Isten nekünk jót akar és boldogságot szánt, akkor életünket és sorsunkat alapjában véve jó és biztos kézben tudjuk, s éppen ezért nem teheti egészen tönkre azt sem az olyan ember, akit alaptalan bizalommal ajándékozunk meg, sem az olyan, aki megalapozott bizalmatlanságunkra rászölgál, A második bizalomforrás, ami hitünkből fakad az nem a magunk, hanem mások számára fakad. A hivőt hite olyan magatartásra indíthatja, amellyel bizalmat, mégpedig megalapozott bizalmat ébreszthet a körülötte élőkben. Azt a bizalmat, ami nélkülözhetetlen az élethez, a jó közérzethez. a biztonságérzethez. Azt a bizalmat, amely láthatatlan, mint a tiszta levegő, mint az atmoszféra bolygónk körül, ami lehetővé teszi rajta az életet.

NEKÜNK KERESZTYÉN EMBEREKNEK MEG KELL LÁTNUNK és tudatosítani kell magunkban, hogy milyen segítséget nyújt hitünk a bizalom és bizalmatlanság létfontosságú problémájában. S legalább erre a két bizalomforrásra figyelnünk kell. Az első Isten a mi számunkra. Van valakink, akire maradéktalan bizalommal ráhagyhatjuk magunkat. Isten az. A második bizalomforrás mi lehetünk mások számára. Legyünk a megalapozott bizalom megteremtői embertársaink körében, vonjuk őket a bizalom légkörébe, kínáljuk magunkat mások bizalmának támaszául.

Mégis itt is, ott is elengedhetetlen a kockáztatás és az előlegezés. Istentől sincs garanciánk, hanem előlegezzük a bizalmat neki: mi sem nyújthatunk garanciát megbízhatóságunkról senkinek, hanem a bizalom előlegezését várjuk.

A bizalom tehát kockáztatás is, előlegezés is — talán ezért olyan ritka kincs.

Takácsné Kovácsházi Zehn»