Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-19 / 42. szám

Hitvallástól hitvallásig Szórványév Mi a hitvallás? A HITVALLÁS BIZONYOS ÉRTELEMBEN MINDENNAPOS ESEMÉNY. Akkor is vallást teszünk hitünkről, amikor nem is gondolunk rá. Hitünkről tanúskodik minden szavunk, tettünk, munkavégzésünk és életmódunk — akár akarjuk, akár nem. Ezért nemcsak Luthernak a wormsi birodalmi gyűlésen tanúsítotf bátor kiállásról, kitartásról tanúskodó szavaira gondolhatunk, ha hitval­lásról van szó. Ha munkatársak és barátok, gyermekek és unokák kérdése nyo­mán, vagy más adódó alkalommal, mintegy kérésre vallhatunk hi­tünkről, annak csak örülhetünk. Erre mindenkor készen kell len­nünk (1 Pt 3, 15), és keressük is az alkalmat, hiszen a missziói parancs nem tétlen várakozásra, hanem indulásra, 'kezdeményezés­re hív: „menjetek el...” (Mt 28, 19). Valamilyen módon persze mindenki meg tudja indokolni hitét. „Ebben születtem, ebben halok is meg”, „így szokam meg” stb. — indoknak talán még elmennek, érvnek szegények, és semmiképpen sem hitvallások ezek. Ellenben ha valaki el tudja mondani, hogyan ismerte meg Isten szeretetét és Jézus Krisztus evangéliumát, s hogy mit jelent ez számára ma, a hétköznapiakban, az emberek­hez való viszonyában, élete távlatát illetően — s ha a szavak fe­dezete az élet —, akkor az egyszerű beszéd lehet ólyan hitvallás, melynek hitele van. Ennek persze előfeltétele, hogy magunkban tisztázzuk a kérdéseket. Emellett a hitet úgy megvallani, az evan­gélium üzenetét úgy megszólaltatni, hogy belevágjon saját korunk égető kérdéseibe: ez is nagy, szükséges és izgalmas feladat. A HITVALLÁS AZONBAN NEMCSAK AZ A FELADAT, mely­ben keresztyénekként naponta benne állunk, hanem egyúttal olyan szöveg is, melyet a hit összefoglalásaként előző korok „hitvallói” hagytak ránk. Isten tisztelet, keresztelés, kőnfirmáció, temetés, lel­készavatás alkalmával ilyen örökül kapott hitvallásokkal valljuk meg hitünket. A hitvallások úgy jöttek létre, hogy Istennek az adott korban és adott helyen élő népe egyetértésre jutott egy bizonyos hitvallás szövege felől. Ha bárhol, bármikor emberek jó dolgokban egyet­értenek, az nagy ajándék. Istennek áldott idejei voltak azok is, amikor az egyházban egy szívvel és egy lélekkel együtt tudtak hit­vallást tenni. Felbecsülhetetlen ajándéknak tarthatjuk, hogy az egész világon bármely keresztyén felekezet népe is tart istentisz­teletet, mindenütt az apostoli'hitvallást vagy a niceai hitvallást mondják. Vagyis sok különbözőség, sok ellentét ellenére is vannak közös hitvallásaink! Az egyház Krisztusban való egységét azzal is kifejezésre juttatjuk és gyakoroljuk, hogy a közös kincseket meg­becsüljük. MINDEN HITVALLÁS VALAMILYEN GYAKORLATI SZÜK­SÉGSZERŰSÉGBŐL (istentisztelet, keresztség) vagy megoszlást okozó vitás kérdés tisztázása céljából keletkezett (szenthárom&ági vitáik: Niceai és Athanasiusi hitvallás; reformáció: Ágostai hitval­lás; a-nemzetiszocializmus elleni harc: Barmeni nyilatkozat). Meg­határozott kor, meghatározott kérdéseire saját koruk fogalmaival feleltek. Más korban, más ‘kérdésekkel vívódva sokszor úgy érez­zük: nem sokat mondanak nekünk, vagy nem értjük eredeti szán­dékukat. A régi hitvallási szövegek jobb megértéséhez, de ahhoz is, hogy Isten népének a történelemben megtett útjából, válaszai­ból és tévedéseiből tanuljunk, ezért szükséges az egyháztörténet tanulmányozása. Homályos víjgy nehéz helyek maradhatnak még mélyreható tanul­mányok után is, kérdőjélet hagyva következő nerhzedékeknek. Aligha van olyan pont, melyen azt kellene mondanunk, hogy állj, ne kutass. Isten titkait ne fürkészd tovább. De ezek a homályos vagy nehezen érthető kijelentések legyenek figyelmeztetők, éspedig arra, hogy a hitvallás az evangéliumnak olyan összefoglalása, mely túlmutat önmagán: Jézus Krisztusra. Ö pedig nem maradéktalanul azonos azzal, amit az egyes ember róla gondolatrendszerébe beleépí­teni képes. Egyáltalán nem mi építjük őt bele gondolatainkba, éle­tünkbe, hanem Ö hív követésére és népe közösségébe. .A HITVALLÁS ENNYIBEN [TEHÁT NEM A HÍVŐKBEN FEL­LELHETŐ VALLÁSOS ELKÉPZELÉSEK FELMÉRÉSE és leírása, hanem hívás Krisztushoz, s így megújító tényező. Ha nem az, ak­kor nincs is szükség rá. Reuss András Hogyan kell érteni Máté 18,20-at ? „Mert ahol ketten vagy hár­man összegyűlnek az én nevem­ben: ott vagyok közöttük’’ — mondja Jézus a fenti igében. Amikor ebben az esztendőben a szórványok felé fordulunk, óha­tatlanul a kicsi szórványközössé­gek jutnak eszünkbe Jézus sza­vainak a hallatán. A szórvány­ban találkozunk kettő, három testvérünkkel egy-egy istentiszte­leten. Csak ennyien, mert nincse­nek többen. Csak ők evangéliku­sok a sok-sok más vallású ke­resztyén között. Jézus szavait most feléjük fordítjuk azzal a meggyőződéssel, hogy Megváltónk ezen az igén keresztül őket is bátorítani akarja, nekik is üzen. JÉZUS SZÁMÁRA AZ EGY IS DRÁGA. Hiszen ő az a jó Pász­tor, aki utána megy az egynek is, hogy megkeresse és a gyülekezet közösségébe vonja. A jerikói or­szágúton egy ember, a vak kol­dus mellett is megállt, hogy a vaksága miatt az emberi közös­ségből kirekesztettet meggyógyít­sa és oda visszahelyezze. Nem­csak az ötezerrel törődött, akiket megvendégelt a pusztában, ha­nem a bűne miatt magányossá lett asszonnyal is. hogy neki is nyújtson lelki eledelt. Jézus szá­mára az egy sem kevés. Aki az egyet is szereti, ugyan­úgy megbecsüli a kettőt és a hár­A LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA március 30-án, vasárnap és április 5-én, nagyszombaton délután 6 óraikor istentiszte­let keretében a Deák-téri templomban előadja J. S. BACH MÁTÉ PASSIÓJÁT Közreműködnek: Péczely Sa­rolta, Szemere Erzsébet, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Keönch Boldizsár, Berczelly István, Kuncz László, Herényi István és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: (március 30-án) DR. KALDY ZOLTÁN püspök (április 5-én) HARMATI BÉLA igazgató-lelkész Vége kb. 20.30-kor mat. Számunkra felemelő az, ha többen, sokan vagyunk együtt, ha sok ajakról zeng az Istent dicsé­rő ének. Van valami lelkesítő ab­ban, ha sok szív dobban együtt a hirdetett ige ritmusára, vagy ha tömegek térdelnek oda Krisz­tus oltárához, hogy az ő szent testével és vérével éljenek, álta­la bűnbocsánatot, békességet és új életet nyerjenek. Jézus azon­ban nem a létszámot nézi, ha­nem az embert, aki eljött, hogy együtt legyen a másikkal, közös­ségbe kerüljön keresztyén test­vérével, ha kevesen vannak is együtt. Jézus számára az sem fontos, hogy iaz összegyülekezés- nek a helye egy szépen meg­épített és berendezett templom, díszes oltárral, faragott szószék­kel, vagy csak egy lakószoba, esetleg konyha, használattól meg­kopott bútorokkal. JÉZUS SZAMÁRA CSAK EGYETLEN DOLOG FONTOS. Csak egy feltételt szab. Azt, hogy akik szórványban — vagy bárhol — istentiszteletre, bibliaórára vagy agyéb alkalomra összejön­nek, az Ö nevében legyenek együtt. Az ilyen alkalmakra te­hát ne a megszokás hozzon el, de ne is azért menjünk, mert nincs jobb programunk. Jézus nevében összejönni annyit jelent, hogy Ö az oka és célja egvütt- létünknek. Mert 0 hív és 0 áz — GYŰR. A gyülekezet feb­ruár 24-i lelkészválasztó közgyű­lése az újvárosi körzet lelkészi állásába egyhangúlag Bárány Gyula beledi lelkészt, a Győr- Soproni Egyházmegye , esperesét választotta meg. zenés Áhítat lesz március 23-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel a fa­sori templomban (VII., Gorkij fasor 17.). ................ .... Mű sor: J. S. BACH MARK PASSIÓ Közreműködik: Kukely Júlia, Somogyi Eszter, Fülöp Attila, Arany János (ének), az ének­és zenekart Dénes Isitván vé- zényli. Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN a vonzó erő, aki magához gyűjt. Ö az, akire nézünk, akire figye­lünk, akiért együtt vagyunk. Ö a kerete közösségünknek és Ő is tölti meg azt tartalommal. Ö fogja át a gyülekezetei szereteté- vel és Ö az, aki értelmet ad ta­lálkozásunknak. AKIK KRISZTUS NEVÉBEN GYÜLEKEZNEK ÖSSZE, közös­ségbe kerülnek Vele. Erre Ö ma­ga adott ígéretet ebben az igé­ben: „ott vagyok közöttük”. Nem a helyettesét küldi vagy az ő kö­vetét. Ö, maga, a menny és föld hatalmas Ura alázkodik bele né­hány ember közösségébe, a kicsi szórványgyülekezetbe. Ahol pedig Krisztus jelen van, ott van az egyház. „A szentek gyülekezete”, ahogyan azj a 450 éves Ágostai Hitvallás VII. cikkében olvassuk. Így ez a közösség Krisztus titok­zatos teste, amelynek Ö a Feje, mi pedig testének tagjai va­gyunk. Az igét hallgató, imádko­zó szentségekkel élő és szeretet- ben szolgáló szórványközösség, még ha kettő vagy három tagot számlál is egy-egy esetben, teljes értékű egyház. Krisztus jelenléte teszi teljessé. 0 kapcsolja be a kicsiny szórványgyülekezetet az anyaszentegyház egészébe. A szórvány népe ezért nem magára maradt hívek szétszórt tábora, hanem' szerves része Krisztus Ma­gyarországi Evangélikus Egyházá­nak. »** SZORVÁNVBAN KERESZ­TYÉNNEK LENNI NEHÉZ és sok hátránnyal járó feladat. Ma­gamról tudom, mert én is szór­ványban nőttem fel. Sok min­dent nélkülöznünk kell. Hiányzik a templom, a minden vasárnapi istentisztelet, a rendezett kere­tek között folyó gyülekezeti élet. Hiányzik a gyülekezet összetartó ereje és a lelkész közelsége. Egy azonban nem hiányzik: Jézus Krisztus. Ö a legfontosabb. O a szórványban is ott van. Szór­ványkeresztyénnek lenni éppen Őérte nem jelent leértékeltséget. Sőt, ennek az igének az alapján elmondhatjuk, hogy Jézus ki­emelten kezeli a kettő vagy há- ropi ember közösségét, akik az Ö nevében jönnek össze igehallga­tásra. Jézus erősíti és bátorítja ezeket a kicsi gyülekezeteket. Urunknak ezt a felénk forduló gondoskodását fogadjuk nagy há­lával, és ragadjunk még min­den alkalmat, hogy élcrközösség- be kerüljünk Vele. Pintér János Kiállítás Győrött Madách a művészeiben 99 99 Ez a címe a győri Xantus János Mú­zeumban január végén megnyílt és nagy látogatottságnak örvendő kiállításnak. A kiállítás anyaga Szabó József ny. evan­gélikus püspök hatalmas ;Madách-gyűj­teményéből való. amelyet a neves Ma- dách-kutaitó 1974-ben ajándékozott a győri múzeumnak, s azóta is gondoz. A kiállítás tárgyait ő állította össze a gyűj­teményből, és rendezte a múzeum több munkatárséval. Az alábbiakban részleteket közlünk Salamon Nándor művészettörténésznek a kiállítást megnyitó és értékelő beszé- ' déből. (V. I.) „...A GYŰJTEMÉNYEK ÉRTÉKÉT — sok egyebek mellett — az szabja meg: mennyit és milyen mértékben ké­pesek kisugározni a kulturális-szellemi élet közegébe, hogyan tudják értékeikéit átplántálni a közönség, a nép, a társa­dalom tudatába. Nem udvariasság, nem Önmagasztalás mondatja velünk, pusz­tán a tényeket szögezzük le, ha kijelent­jük: a győri Madách-gyűjtemény e hi­vatását a legteljesebb mértékben telje­síti. Anyagának rendkívüli gazdagsága, egybegyűjtőjének és kezelőjének lelke­sedése, a nagy szeltem iránti rajongása, áhítatos alázata és nem kisebb találé­konysága nyomán múzeumunk évente képes egy-egy gondolat köré szervezett Madách -tóá 11 ítást. produkálni. ... Érdemes volt annak idején áldoz­ni, eltűrni, gáncsokat, s letelepíteni vá­rosunkban Madách- Imre egybegyűjtött szellemi örökségét. Látszólagos gyökér- telensége ellenére szerves részévé, inspi­ráló elemévé tudott válni lassan csak el­mozduló, felfelé ívelő szellemi életünk­nek. Némi túlzással afféle különleges irodalomtörténeti műhely lehetősége rejtőzik e gyűjtemény léte mögött. S ezen nincs csodálni való!" Madách mű­vészete — Az ember tragédiája révén — nemcsak itthon, hanem bárhol, a vi­lágon otthon érezheti s érzi magát, ahol az ember ad embervoltára s gyötrődik önnön s az egész emberiség jövőjén. Szerb Antal szavaival: „mindent átfogó szelleme nem állt meg a magyar hatá­rokon” születése idején sem. Művei s alakja méltán áll évszázada az érdek­lődés középpontjában, s foglalkoztatja az irodalomtudomány művelőin kívül szinte minden művészeti á<g — képző­művészet, zene, színház, film — jéles és kevésbé jeles művelőit, alkotóit is. A vonzása hihetetlenül erős, és műveik hosszú sorában jut kifejezésre. E FELISMERÉS NYOMÁN született meg -kiállításunk, feladatául vállalva Madách irodaimon kívüli művészetekre gyakorolt hatásának bemutatását... Nö- .veli a témakör érdekességét, hogy ma­ga a költő is kereste hajdan a kapcso­latot a rajzolással-festéssel. Hogy úgy mondjuk: kísérletezett a képi kifejezés­sel. Fennmaradt najzai élénk szemről, érdeklődésről, némi tehetségről tanús­kodnak ... Lényegesen nagyobb jelentősége van a hozzá kapcsolódó alkotásoknak, mint az általa' készülteknek. „Magányba ,b.úzá természete” különösen a szobrászok kép­zeletét s mintázóíájukat, vésőjüket ra­gadta meg. Remekművek és becsületes mestermunkák nemcsak az anyaggal va­ló küzdelemről, hanem a költőóriás szel­lemével, eszméivel s alakjával való ke­mény, olykor emberfeletti birkózásról tesznek tanúságot. Mégis sokáig kellett várakozni az első nagyszabású Madách-, szoborra, amelyet az egykor jó nevű Sidló Ferenc alkotott meg a nógrádi táj­ház igazi fővárosa, Balassagyarmat szá­mára. Nyugodt, kissé színpadias, prófé­tai ez a szobor, de őszinte műnek érez­zük. Az idő haladtával megsokasodtak a tervezett vagy éppen terekre kerülő áb­rázolások. Közülük számunkra igazán kedves Pátzay Pál kisplasztikája, .a töp­rengő Madách. Játszadozzunk el a gon­dolattal: milyen titkos sejtelem munkál­hatott az egykorú győri polgármester tu­datában, amikol- éppen Madách szobrát vásároltatta meg a Városi Múzeum szá­mára? Varga Imre közelítette meg talán leg­hitelesebben kialakult elképzelésünket. Nyugodt, összefogott, zárt formába önt­ve állítja elénk hősét. A tökéletesen ma­gányos, önnön világába fordult alakot messze tekintő fej koronázza. Kifejezése ez Madách jövőt kémlelő, emberségben gondolkozó egyéniségének, valójának. Vitt Tibor műve egy deherojzáló kor szellemében fogant A Margitszigeten ,ülő költő’ emberközelsége nem kevésbé megragadó. Nyugodt tartás, filozofikus, mégis jámbor tekintet, írásra lendüiő- emeikedő kéz ad karaktert, kifejezést a szobornak. Szinte várjuk, mikor fejezi be a munkát, áll fel alacsony talapzatá­ról, hogy feloldja magányát s elvegyül­jön egy biztatóbb kor s kavargásában . .. Csak megemlítjük, mert nekünk oly kedves, Borsos Miklós érmét és Kovács Margit szimbolikus emuéktáiját. Az illusztrációk élén — szórósán a könyvművészet kötésében — Zichy Mi­hály híres albumából kiemelt „párizsi szín” lapja áll. Nagy ’rajzolónk az első — s máig eszményként lebeg példája az ubódo« előtt —, aki a Tragédiát rajzai­val láthatóvá varázsolta. Példának ta­lán Farkas András sorozatát említenénk meg. Bálint Endre egy kévésbé tragikus szamiéletet képvisel, színes lapjaival. Övé az eisőseg érdeme, hogy megtalál­ta egy szűk tragédia tolmácsolás útját, s a múlt szájadban írt drámai költe­ményt a ma képzőművészetének eszkö­zeivel, egy ide valóban illő, eivontabb eszközrendszerrel tudta maivá, roppant kifejezővé átformálni. Hasonló szándé­kok vezérlik az erős Madách-vonzalom- ban élő és alkotó Kass Jánosi is illuszt­ráló munkájában. A képzőművészeken kívül, természeté­ből adódóan, o színház- és a zenemű­vészetben tükröződik a Madách-jelen- ség továbbéltető ereje. Kiállításunk az előbbiből néhány kiemelkedő' előadás emlékét idézi fel.,korabeli felvételek se­gítségével. Emlékezetes színészarcok csarnokába vezet el ez a tabló. Jeles Évák és küzdő Ádámok, emlékezetes Lu­ciferek tolmácsolták az örökké időszerű — mert remekműveknek nincs koruk! — igazságokat .múltról, küzdésről, bukásiról és tovább éltető hitről. A komponisták közül Farkas Ferenc és Ránki György tragédiaátiratait, muzsikáját kell meg­említenünk. ... A KAMARAKIALLITAS meggyő­ző erejét abban látom, hogy szerény esz­közeivel is képes egy újabb összefüggés­ben felmutatni világirodalmi rangú köl­tőnk alakját, lelkének továbbélő sugár­zását és Madách Imre egyéniségének, életművének időszerűségét.” \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents