Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-03 / 5. szám
Messziről jött' Az emberkéz készítette űrszondák millió kilométerekre száguldanak tőlünk, szinte a végtelenben. Égitestek fényévek távolságában tündökölnek, vagy talán csak sejtetik létezésüket. Szemünkkel nem látható messzeségben utaznak az űrhajók. Vannak azonban távolságok, amelyeket nem lehet sem méterrel, sem ennek ezerszeresével, vagy fényévek mértékével mérni. Néha egymás közelében élő emberek is nagyon messze kerülhetnek egymástól. Szülő gyermekétől, testvér testvérétől, férj a feleségétől, barát a jóbarátjától, munkatárs a munkatársától. Nem is úgy, hogy elmegy a világ másik részébe, — hanem messze jut egymástól gondolkodásban, érzésben, szeretet- ben... Ember és ember között tátongó szakadékok ásíthatnak! Titokzatos messziségek ezek! Fájók és hidegek. BIBLIÁNK ELMONDJA, HOGY ISTEN AZ EMBERT hűtlensége, engedetlensége miatt kiűzte közeléből, az „Édenből”. Az ember mesz- sze került Istentől. Gondolattal, szóval, cselekedettel elkövetett bűnök'mindig messzebbre sodorták el az embert Istentől, a Teremtő Atyától. A messziség nöttön nőtt. Elnyelte az embert a keserves munka, tengernyi gond és félelem, a betegség és halál. Józan pillanataiban döbbenten eszmélt rá az ember az Istentől elválasztó roppant távolságra. Voltak, akik felismerték a távolság szívet-lelket összeszorító félelmét. „Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj!’’ „Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!” — panaszkodja a 22. zsoltár írója. „Uram, miért állsz oly távol?” — kérdi riadtan egy másik. (Zsolt. 10, 1.) „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, Uram, halld meg szavamat!” — kiállja szinte sikoltva a harmadik. (Zsolt. 130.) Mi ez a mélység? Honnan e távolság? Hogyan jutottunk ide? Térképen látható? Kilométerrel mérhető? Az ember, mint valami tékozló fiú nagyon messze került az atyai háztól! „Egy távoli vidékre” ment. (Lk 15, 13.) Kiszakította magát az Atya szeretetéböl és ment a maga önző útján — mindig távolabb és távolabb. Egyszer azonban rászakadt a messziség gyötrelme. Egy másik, emberi sorsunkat olyan megrázóan szemléltető példázatban arról hallunk, hogy valaki a pokolból, kínok között gyötrődve emelte fel tekintetét és távolról látta Abrahámot — és egy ismerős koldust. Ez az elrontott életű ember megtudta, hogy a szakadék távolsága — áthidalhatatlan! Nem lehet feljutni abba az országba! Életünk sok és sokféle nyomorúságából nem tudunk felemelkedni. Roppant akarattal erőlködünk, de minden csak mélyebbre húz alá. AZ ISZONYÚ MESSZISÉG MÁSIK VÉGÉRŐL AZONBAN Valaki elindult. Az Adventi Király közeledik hozzánk. Egyik hűséges apostola így vall: „Jézus Krisztusban akik egykor »távol« voltak, »közel« kerültek a Krisztus vére által.” (Ef 2, 13.) Egy próféta már így reménykedik: „Közel van az igazságom, nincs már messze, szabadítá- som nem késik!” (Ézs 46, 13.) Más helyen örömmel vallja: „a mesz- szeségben is megjelent az Űr!” (Jer 31, 3.) Ezt az iszonyú, minőségi távolságot hidalta át Jézus. Dicsősége meny- nyei hazájából jött, ahol nincs bűn és halál,.nincs könny és betegség! Eljött ide, hozzánk, ahol viszont sátáni erők munkálkodnak, halál tarol, betegseg kínoz, félelem szorongat. Milyen szédítő messze van egyik a másiktól! Onnan jött el, ahol igazság van, ahol szeretet él! „Felülről jött... felette van mindenkinek” (Jn 3, 31.) „Mennyből leszállóit kenyér” — hogy életet adjon az éhezőnek. A messziről érkezett mondotta magáról: „nem azért szállottam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem!” (Jn 6, 38.) Az Atya világából jött le erre a sár- golyora, ide az emberverrel ázott földre — hogy békességet hozzon, hogy segítsen, gyógyítson, tanácsoljon —, egyszóval, hogy szolgáljon! Aki megértette öt, mint mondotta is egyszer, az már nincs messze Isten brszágától!” (Mk 12, 34.) Benne rövidül a távolság és a messziség közelivé válik! Őbenne „nincs már messze egyiküktől sem — az Isten” —, mert megtalálható! (Csel 17, 27.) A ROPPANT TÁVOLSÁG, A MESSZE ÜT a betlehem istállóban véget ért. Micsoda távolság: menny —és istálló! Ideérkezett! „Magasból, messziről” érkézéit. Ha táblán jelölni akarnánk, talán egy felülről lefelé húzott vonallal ábrázolhatnánk — amit átölel a szeretet két karja. Az ábra: Jézus keresztje! Luther Márton ezt így énekelte meg: „Menj, Fiam, bételt az idő, — Egyszülöttjéhez szála. — Légy a veszélyben segítő — S a betegek gyá- mola. — Én szívemnek ékessége, — Veled leszáll az üdv, s béke, — A bűnt, halált töröld el!” „S a Fiú engedelmesen Eljött a földre értem; Mennynek királya szívesen Ember lett és testvérem ...” (351. ének) Nem valami titokzatos űrember, valami másvilági lény jött el erre a világra, hanem igazi húsból vérből való ember, — mint mi. De benne Isten királysága, országa jött el erre a földre. Nehéz volt az út, áldozatos. Önmagát feláldozó. Onnan az Atya szeretetét kegyelmét, atyai ölelését hozta — itt azonban ütést, megnemértést, köpést, gyűlöletet és kereszthalált kapott. Mégsem tudták megsemmisíteni. Nem azért jött erre a sok gonddal, hiánnyal és feladattal küszködő földre, hogy néki szolgáljanak, — hanem hogy ö szolgáljon. Költőnk, Ady Endre így tapasztatta megérkezését: „Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel.” A MESSZIRŐL JÖTTÉT NAGYOBB ÖRÖM ÉS TISZTESSÉG fogadja, mint aki éppen a szomszédból „lép” vagy „ugrik át" hozzánk. Aki messzi távolságokat győz le, csak hogy megérkezzék hozzánk, azt sokszoros örömmel fogadja az ember. Aki Isten országának királyi trónjáról indul el felénk, azt nagyon-nagy megbecsülő szeretettel és tisztelettel kell fogadnunk! Imádó nagy szeretettel! Sümeghy József DR. NAGY GYULA GENFBEN és €Ímsii€ÍMÍm Az Európai Egyházak Konferenciája főtitkárának, dr. Gien Garfield Williamsnak a meghívására, Genfbe utazott dr. Nagy Gyula teológiai tanár, a szervezet korábbi tanulmányi igazgatója, hogy ott november 21—26-ig tanulmányi kérdésekről megbeszéléseket folytasson. ADVENT AZT JELENTI: eljövetel. Az ádventi vasárnapok egyaránt hirdetik az első ádventet, amikor Jézus születését várták, és az utolsó ádventet, amikor Jézus Krisztus láthatóan visszajön a földre. De mindkettőnek közös az alapja: Isten olyan mélyen szereti az embert, hogy egyszülött Fiát küldi érte. Advent második vasárnapja: diakóniai vasárnap, amely Isten emberekhez lehajló szeretetét mutatja be. Ez a vasárnap átfogó látásra tanít minket: Isten szemmértékét akarja átadni számunkra. Ennek lényege: a hozzánk lehajló szeretet. Ezt akarja Isten általunk sokszorozni és időszerűen érvényesíteni a földön. Isten úgy látja, az emberi életet, hogy . annak lényege az egymásnak szolgáló szeretet: a diakónia. ISTEN ÉRZÉKENY MINDEN EMBERI NYOMORÚSÁGRA. Szíve szeretete mindig a gyengékkel van, az elveszettet keresi az elűzöttet hozza vissza, a megtö- röttet kötözgeti, a beteget erősíti. Ahol a legnagyobb szükség van reá, ott adja ajándékait leggazdagabban. ISTEN ÜGY LÁTJA az emberi életet, hogy minden ember egyformán kedves előtte, hiszen az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette (Csel 17,26). De ezt az egyensúlyt csak úgy tudja tartani, ha a felborítókkal szemben fellép és a gyengéket, szegényeket, elnyomottakat felkarolja. Elítéli az önzésnek a bűneit, de annál melegebb szeretettel fordul az önzés áldozatai felé. Egyházunk rendje szerint ád- vent 2. vasárnapján gyülekezeteink népe az istentiszteletek perselypénzét (ofíertóriumait), adományait, diakóniai szolgálatunk támogatására adja. Szeretetintézményeinkben testiszellemi fogyatékos gyermekeket, az életben magukra maradt öregeket ápolunk és gondozunk. Egyházunknak ez a szolgálata is gazdag és eredményes! Nincs olyan otthonunk, ahol az elmúlt idő során ne történt volna átalakítás, korszerűsítés, modernizálás. Ebben az évben avattuk fel és adtuk át rendeltetésének a hiV«»- ágyas piliscsabai nővérotthont. Azokat a testvéreinket várja, akik élethivatásuknak tekintik egyházunkban a szeretetszolgálatot. Várjuk azokat, akik testi és szellemi fogyatékos gyermekeink gondozását és ápolását vállalják, segíteni akarnak a „kicsinyek” terhén. Szolgálatunk végzésének elengedhetetlen feltétele gyülekezeteEZ SZAMUNKRA AZT JELENTI, hogy Isten módszerét követve megértsük feladatunkat: a mi szeretetünk is osztatlanul irányuljon minden emberre. Ez azonban a mi esetünkben is csak úgy valósítható meg, ha elítéljük a hatalmaskodásnak, az elnyomásnak, a letiprásnak, az egyéni önzésnek az erőit, amelyek tönkreteszik az emberi élet rendjét. Ellenben annál nagyobb szeretettel fordulunk azok felé, akik áldozatai és vesztesei az önzésnek, ink és híveink intézményeink iránt hordozott további szeretete, felelőssége és áldozata. Tudjuk, és köszönjük, hogy gyülekezeteink tagjai imádságban hordozzák otthonainkban folyó munkánkat. Köszönjük, hogy gyülekezetek, gyülekezeti csoportok folyamatosan látogatják intézményeinket. Leírhatatlan az az öröm, amellyel gondozottaink és gondozóink egy-egy ilyen találkozóra készülnek. Mindez nélkülözhetetlen és pótolhatatlan! A törődésnek, az értük szeretet és felelősség megnyilvánulásának jele ez. Gondozóknak és gondozottaknak ez a legnagyobb megbecsülése! Advent 2. vasárnapján most ők állnak elénk! Egyházunk tizennyolc szeretetintézménye, öregeinkkel beteg gyerekeinkkel. De tőlük elválaszthatatlanul: munkatársainkkal, akik éjjel és nappal, életük odaszánásával és erejével ápolják, gondozzák, ha kell vigasztalják és bátorítják őket. elnyomásnak, kíméletlenségnek, így tudunk felelősséget hordozni a másik ember testi-lelki jólétéért, boldogulásáért. . A DIAKÓNIA VASÁRNAPJÁN erőteljesen irányítja igénk a figyelmet a gyengék felkarolására, a rászotultak segítésére. Egyházunk diakókóniai intézményei a szeretet cselekedeteit végzik, amikor az öregeknek nyújtanak otthont, akik felett már elsuhant az élet, akiket betegség gyötör és szenvedés tesz próbára. Az életalkonyban ugyanannyi gyámolí- tásra szorul az ember, mint élete kezdetén, a gyermekségében. De ott van egyházunk szolgáló szeretete az élet legelesettebbjei között, a nyomorék és fejlődésben visszamaradt gyermekek között, INTÉST KAPUNK mindebben arra, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Isten kívánja: ne nézzünk le senkit, legyen szeretetünk melegebb és forróbb ott, ahol az ínség legnagyobb. Hiszen a szülő is beteg gyermekére fordít legtöbb gondot, mert az igényli legjobban a szülők szolgálatát. AZ EGYHÁZ ISMERTETŐ JEGYE a szeretet. Erről lehet megismerni a keresztyéneket. Ott kell lennie az egyháznak és a gyülekezetnek, ahol szeretetközös- ség van. Az egyház legyen a. jó példa erős vára. A gyülekezet az a hely, ahol erőforrást lehet találni a hosszútűrő szeretetre. Amikor Pál apostol a szeretet himnuszában szól a gyümölcstermő keresztyén életről, összekapcsolja, a türelmet és a szeretetet, s így a szeretet lesz az erőforrása, motorja a türelemnek. „A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalko- dik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt” (1 Kor 13,4—5). KÖRÜLÖLELŐ SZERETET A TÜRELEM, olyan magatartás, amely ben erő yan: az Isten szeretedének ereje. Ez a másik ember türelmes felkarolását jelenti, állhatatos segítést, amit nem lehet letörni, kiábrándítani, eltorzítani. Ebből a hoszútűrő szeretet- ből hiányzik a bosszú, megtorlás, visszavágás lelkülete. Ez valóban nem gerjed haragra és nem rója fel a gonoszt. AZ EVANGÉLIKUS SZERETETSZOLGÁLAT széles területen valósul meg, mert Isten világot átölelő ' látásmódját követi. Idetartozik az emberszolgálat, világméretű feladata is, mint: diakónia a békéért. Idetartozik hazánk szolgálata is, mint: társadalmi diakónia. Idetartozik egész egyházunk 18 intézményében folyó szeretetszolgálata, mint: intézményes diakónia. Idetartozik a gyülekezet rászorultjairól, betegeiről, öregjeiről való gondoskodás, mint: gyülekezeti diakónia. Idetartozik a környezetünkben, családunkban végzett segítő szolgálat, mint: személyes diakónia. A DIAKÓNIAI LELKÜLET fogja össze a szeretet gyakorlásának széles területét. Advent második vasárnapjának üzenete támasszon szívünkben valódi, eleven, cselekvőkész szeretetet az ember iránt, aki nem elvont személy, hanem éppen a mellénk adott emberben, a családtagban, a szomszédban, a gyülekezeti rászorultban, az intézeti diakóniá- ban levő öreg testvérben, vagy éppen a fogyatékos testvérben jelenik meg és kéri a mi személyes részvételünket az Isten által fánk bízott szeretetszolgálatban! Ottlyk Ernő A Szlovákiai Evangélikus Egyház küldöttségének látogatása December 12-től 14-ig hazánkba látogat egyházunk elnökségének meghívására a Szlovákiai Evangélikus Egyház küldöttsége, D. dr. Jan Michalko professzor, egyetemes püspök vezetésével. A küldöttség tagja még Rudolf Kostial zólyomi (Zvolen) püspök és Julius Filo kassai (Kosice) püspök, valamint dr. Ondrej Bartho főtitkár. A vendégeket feleségük is elkísérik. A tervek szerint december 14-én, ádvent harmadik vasárnapján Michalko püspök Kondoroson, Kostial püspök Békéscsabán, Filo püspök Medgyesegyházán, Bartho főtitkár pedig Galgagután igehirdetéssel szolgál a délelőtti istentiszteleten. Szeretettel várjuk testvéregyházunk vezetőit! Diakóniai vasárnap Offertorium szeretetszolgálatunkra \
