Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-28 / 39. szám

öKumené öKumené & öKumené ^ Győzött, mert legyősetett Az egész álig tartott hárorfi na­pig. Pénteken kezdődött. 30-ban. április 7-én. Jeruzsálemen kívül. Az akkor, ott Palesztinában élő emberek szemében az esemény egyáltalán nem volt rendkívüli: i Keiji Kosa-ka: Megbékélés Kém szobor. Japán. XX. század második ícle hárotn embert feszítettek kereszt­re. egy galileai rabbit és két zsi­dó lázadót. Az eseményeknek több szemtanúja is Volt, akik ké­sőbb elmondták, tovább adták, mi is történt. SZámos írásbeli be­számoló is született- Ez a kereszt­re feszítés ugyanis több volt, mint egy kivégzés a sok közül. Harmadnapra feltámadt a Názá­reti! A régiek a latin formulába sűrítették nagypéntek és HúSVét titkai: Victor quia victims! — azaz: Győzött. Meri legyözetett! Hans-Ruedi Weber nagysze­rűen szerkesztett könyve az Egy­házak Világtanácsa kiadásában az ökumerté. a világ kérésztjréh- sége hagy pénteki-hús véti meditá­cióit gyűjti csokorba ..On a Fri­day Noon Meditations under the Cross” azaz, „Egy péniek dél­ben — meditációk a kereszt alatt" címen. Harminchárom jól válasz­tott színes kép hozza közeibe a különböző korok gondolkodását. Kettő 1 ezekből most bemutatunk olvasóinknak. A meditációk azt mutatják, hogy bár a különböző egyháztör­téneti korszakokban más és más hangsúllyal ábrázolták és értel­mezték nagypéntek és húsvét ese­ményeit, nem szabad elválaszta­nunk egymástól ezt a két ünne­pet. Az a Jézus támadt föl *hús- vétkor, aki végigjárta a szenve­dés és halál útját. A ..via doloro- sá” stációit végigkísérve nem sza­bad elfelejtenünk, hogy a kereszt és a sír nem az út végét jelen­tette. Hamis minden olyan kísér­let, amelyik „nagypéntek a leg­nagyobb ünnep” jelszóval a pro­testáns kegyesség központjává avatja a keresztet és húsvét ün­nepét pedig átengedi az ortodox keresztyénségnek, ahol a keleti egyház tradíciója szerint Krisz­tus a Pantokrator, a mindenek felett álló Ür áll középpontban. Victor, quia victima! — .Jézus Krisztus egyszerre Ür és Szolga, áldozati Bárány és mindenek Bí­rája. Keiji Kosaka japán művész fémből készült szobra mai mon­danivalóját húzza alá a szobor aránya. A két egymásnak háttal álló tömb. egymástól elforduló alak között milyen aprócska Krisztus alakja. Hányszor érzi úgy az ember, hogy a világ óriási feszültségei, egymásnak szembe­szegülő erői között szinte lehe­tetlen a megbékélés. Hányszor érzi az ember magát olyan mesz- sze Istentől, hogv már lehetetlen visszatalálnia. Hányszor gondol­juk gyöngének Krisztus karjait, hogy összekössék a sokszor még ma is görcsösen egymástól elhú­zódó különböző feiekezeteket! Jézus a Megbékélés, hirdeti a szobor. A nagypénteken átszöge­zett karok hídként kötik össze az embereket egymással és Istennel. Ö a Közbenjáró, csak egy volt ilyen, csak Ő volt ilyen! Benne és Általa lehetünk a megbékélés emberei. Ránkmerecíci haragtöm­bök. megkövesedett előítéletek vi­lágában Jézus a megbékélést hir­deti. Afrikából, Kamerunból szárma­zik a másik kép. Douala városá­ban, a Libermann College kápol­nájában található freskónak az afrikai szimbolizmusban gyöke­rező mondanivalójára maga a festő. Engelbert Mveng mutatott rá. Csak három szint használt a művész. A fekete a szenvedést, a fehér a halált, á piros pedig az életet jelenti. A tradicionális afrikai beavatási szertartásokban az ifjak megtanulják, hogy az élet és a halál együtt van, innen adódik, hogy az alakok fehér-pi­ros csíkosak. Az egyes ember sor­sa, az emberi közösségeké és a világé is összetartozik. Jézus az élet Mestere, aki megtanít győz­ni a halál fölött. Kiterjesztett karjai alá odafér az emberiség, mint valami nagy család. Áldást hozott minden teremtménynek a szenvedés fekete fáján és élete, halála, feltámadása segítség az életünkben megjelenő szenvedés és halál ellen Jézus keresztre feszítésének va­lósága 1968 óta még közelebb jött hozzánk, ugyanis ekkor találták meg Jeruzsálem közelében Jeho- hanan ben Hagqol sítemlékét. A mintegy húsz-harmihc éves ifjú maradványain pontosán leolvas­ható a szörnyű kivégzési mód technikája. A sítemlék az eiső szájadból származik, tehát Jeho- hanan Jézus kortársa volt. Egyi­ke lehetett azoknak a zsidóknak, akiket lázadásért végezték ki a rómaiak. A keresztyénség arra emlékezik húsvétkor, hogy nem halott hő­sünk van a jeruzsálemi temető­ben, hanem élő, Feltámadt . :Vx' í-g: VV-V Engelbert Mveng: Freskó Libermann College. Douala. Kamerun Urunk.' Vietor quia victima — győzött, mert legyözetett. végig- jáfta a halál útját, de netti ma­radt a sírban, hanem foltániadt ék velünk marad élétíink útján mindvégig, velünk Mafád a ha­lálod túl is. Harmati Béla ..MINDEN ÉVBEN?” Indulunk újra Gqlgota felé. Ututikra már a kérészt vet árnyat. De rajta túl Busvét öröme vár. S kis Balázs csodálkozva kérdi: „Minden évben meghal? Minden évben feltárnád?” Nem. kis Balázs, Ö egyszer halt meg értünk, egyszer támadt fel győzelmesen. De hosszan tépelődöm gyermeki kérdéseden. „Minden évben?” Csaknem kétezer évé minden évben kísérjük Öt a fájdalmak tövises útján, s ujjongunk üres sírja előtt. „Minden évben?” Milyen év volna, hol várna békesség es menedék, ha szenvedését, szent halálát, feltámadását elfelejtenénk?! Hä nem zengne Bach Máté-passiöja, ha nem őrizné az emlékezet azt a golgotái keresztet. , amelyen Jézus értünk vérézett: „Minden évben?” Tűnhetnek századévék jés száguldhatunk kétezer fele, a kereszt.ma is egyetlen reménység, a kereszt ma is győzelem jele. Minden évben elindulunk feléje. Nem temetik el tűnő századok. S akkor találunk erőt, békességet, ha a keresztfa titka felragyog! Túrmézéi Erzsébet A METODISTÁK ÉS A LéUENBERGI KONKORDIA A Német Demokratikus Köz­társaság metodista egyháza állás- foglalást készít az európai evan­gélikus és református egyházak közös dokumentumáról, a Leuen- bergi Konkordtáról. Ezt a meto­dista egyház vezetősége határozta el januári ülésén Drezdában. A szász evangélikus egyház és a metodista egyház közös mun­kabizottsága. mely már hat év óta működik, vetette fel azt a gondolatot, hogy nem csatlakoz­hatna-e a metodista egyház is a Konkordiához, mert az számos olyan elemet tartalmaz, mely a metodista egyház által is elfogad­ható. A Leuenbergi Konkordia hang­súlyozza. hogy nem új hitvallás akar lenni, hanem csupán a köz­ponti kérdésekben elért megegye­zést fejezi ki. Ezzel nem áll el­lentétben az igehirdetési módok, az istentiszteleti formák és az egyházi rend különbözősége. FINN VALLÁSOS IRODALOM A SZOVJETUNIÓBELI EVANGÉLIKUSOKNAK Ezen a tavaszon a Finnországi Evangélikus Egyház 500 Újszövet­séget és 500 énekeskönyvét küld á léhingrádi és petrozavodszki finn nyelvű evangélikusoknak. Az Észtországi Evangélikus Egy­ház, mely ezeket a gyülekezete­ket gondozza, engedélyt kapott a szovjet hatóságoktól a könyvek behozatalára. „Ezt úgv kell tekinteni, mint annak jelét, hogy a vallásos iro­dalom megteremtésének kérdését a Szovjetunióban intézni lehet a hivatalos és bizalmon alapuló egyházközi kapcsolatok keretei­ben” — mondotta Jáakko Lau- nikari, az egyház külügyi bizott­ságának főtitkára. Az élei érdekében, az élei védelmében Talán negyedszázada sincs — emlékezetemben időnként visszatér, hogyan kereste szemem hosszú szörványutakról hazatérve a tanya­világból azt a gyenge kis fényt, amely a falucskából kiszűrődve je­lezte, már nem sokáig kell taposnom a kerékpár pedálját. Ezek a fé­nyek bizony nagyon gyengécskék voltak. Még sok volt a petróleum­lámpa, s az egész szobát bevilágító „harisnyás-lámpa" kicsit már lu­xusnak számított. Ma már alig van hazánkban olyan magában álló tanyabokor, aho­va el nem ért volna a villany. A lakásokban, falun és városban egy­aránt megszokottá vált a mosó- és hűtőgép, a rádió és a televízió, a bojler és a porszívó. Hosszú útról hazatérve hányszor gyönyörködünk az éjszakában fényét messzire élőrevető fővárosunkban, új útjainkon már jóval a városok bejárata előtt modern lámpasorok köszöntik az érkezőt. MINDEZ CSAK JELZÉS ARRA, MILYEN MÉRTÉKBEN NŐTT MEG AZ ENERGIAIGÉNYÜNK A FELSZABADULÁS ÓTA EL­TELT HARMINC ESZTENDŐ ALATT. S hol van még a többi mind­ezeknél sokkal nagyobb nagyságrendű kihasználása a sajnos elég szűkre behatárolt energiaforrásainknak. Pedig ez a fejlődés, s az is, amit még ezután szeretnénk mihamarabb elérni, az emberért van. A gyermekért, hogy az esti olvasásnál ne rontsa a szemét, az édesanyá­ért, hogy ne kelljen mosóteknö fölé görnyednie, a munkásért, hogy biztonságosabb körülmények között végezhesse munkáját s a fizikai erőfeszítéstől ne rokkanjon meg idő előtt. ÉRTHETŐ, HOGY MÄR JO IDEJE IZGALOMMAL FIGYELJÜK AZT A NAGYSZABÁSÚ MUNKÁT, amelyet tervezők és szakembe­rek végeznek a paksi erőmű építésén. Hiszen a VI. ötéves tervidő­szak végén már innen kaphatjuk villamosenergia-szükségletünk 20 százalékát. S mi mindenre ad lehetőséget az atomenergia békés fel- használása és a vele kapcsolatos az ember javát szolgáló tudós tevé­kenység az orvostudományban, az iparban, a mezőgazdaságban. Ha­zai tudósaink sok más az emberiség javáért fáradozó társaikkal együtt szerte ezen a világon, elsősorban is a szocialista országok tu­dósaival együttműködve, példamutató tevékenységet folytatnak évek óta ennek a rosszindulatú felhasználós, vagy helytelen kezelés ese­tén egyébként végzetes veszedelmet magában rejtő erőforrás megsze-. lidítése kordában tartása és békés célokra való szolgálatba állítása érdekében, NÉPÜNK KÜLDÖTTEI A7, ORSZÁGGYŰLÉSEN ezért kísérték megkülönböztetett figyelemmel dr. Markója Imre igazságügy-minisz­ter előterjesztését az atomenergiáról szóló törvényjavaslatról. A szo­kottnál is zsúfoltabb sajtópáholy bál figyelve az arcokat a rendkívüli felelősséget és az ünnepélyességet olvastam le azokról. A felelőssé­get, hogy az egyébként az atombombával rosszul bemutatkozott ener­gia békés felhasználását se kísérje még véletlenül sem az ember és környezete bármiféle károsodása. Ünnepélyességet, hiszen ez a kis ország á humánus szocialista építés útján nagyot lép előre akkor, amikor Mdgáénák mondhat majd hamarosan egyel a világszerte mű­ködő néhány száz atomerőmű közül. Ezzel újra igazolja azt is. hogy politikájával, gazdasági, tudományos és kulturális törek véseivel a bé­kés jövőre tervez és az emberiség nagy családjában tudatosan és fe­lelősen vállalja a békés együttműködés útján a részt a haladás érde­kében. Az előterjesztés, majd a hozzászólások alatt úgy éreztem, mint mi­kor gyermekeinket arra tanítjuk, hogyan kell okosan és biztonságo­san használni a tüzet, a villanyt, a gázt — ezeket as ajándékba ka­pott erőket, hogy az egyébként jogos félelmet legyőzze bennük az is­meret és a helyes irányú céltudatosság. A mandátuma lejártához közeledő parlament a kormányszervek­kel az élen utolsó ülésén az atomenergia-törvény megalkotásával és hatálybahelyezésével méltó módon koronázta az elmúlt évek során végzett hasznos tevékenységét. M. Gy. l/o/fíor/ firi/j (Folytatás az 1. oldalról) jó egyetértésben támogatják az egyházi intézmények munkáját. Bósiíiski igazgató utódjának, Petzold egyházfőtanácsosnak a nevében is arról a szolgálati együttműködésről beszélt, amely az NDK egyházai és a magyar evangélikus egyház között az egy­házunk elnökségével, név szerint dr. Káldy Zoltán püspökkel való személyes kapcsolatok nyomán alakult ki,- gazdagítva mindkét egyház szolgálatát a diakónia te­rületén. Fankhauser lelkésznő és Kő­it her diakónus az interlakeni gyü­lekezet és elnöke köszöntése át­adásánál arról szóltak, hogy ők csak anyagiakkal tudták segíteni a hegycsúcs, az otthon megépü­lésének elérését, azért imádkoz­tak. hogy a második hegycsúcsra is eljussunk, ti., hogy az otthon mindig megleljék lakókkal és a szolgálat leikével. Rlázy Lajos diakóniai ügyvivő- lelkész felszólalásában az álla­munk és egyházunk közötti jó kapcsolatokról szólt, amelyben nagy lehetőségeink vannak a dia­kóniai szolgálatra és amelyben mindig számíthatunk megérté­sükre és segítségükre. Az ünnepi egyiittlét dr. Káldy Zoltán püspök-elnök záró szavai­val ért véget. az üj nűvérotthön vé­gét LEZÁRÓ ÜVEGES VE­RANDÁN a tavaszi napfényben üdén zöldelltek a növények, hir­detve, hogy ők már otthont talál­tak az épületben, mint Éva nővér gyermekével együtt, aki a meg- hatódottságtól nem tudott végére jutni a maga és társai hevében elmondandó köszönő szavaknak. Az ünnepen jelenlevők és egész egyházunk minden tagja azt kí­vánja, hogy az itt lakók a gyer­mekek között végzett nehéz fizi­kai és lelki munkájuk után újra és újra átéljék itt az otthon él­ményét a pihenés, a közösség, a továbbképzés óráiban. Húsvét ünnepére készülő egy­házunk ezen a napon újra közel érez<e magához az életével, halá­lával. feltámadásával és jelenlé­tével értünk és a világért szol­gáló Urát. M. Gy. REKORDÉV A NORVÉG BIBLIATERJESZTÉSBEN A Norvég Bibliatársulat több mint 99 000 Bibliát adottéi 1979- ben és így ismét Norvégiában vásárolták a legtöbb Bibliát a lakosság számához viszonyítva. Norvégia lakossága kevéssel ha­ladja meg a négymilliót. Bírger Mathisen lelkész, a Norvég Bibliatársulat főtitkára ölömét fejezte ki. hogy az 1978- as norvég bibliafordítás olyan nagy sikert aratott, de óvott at­tól a következtetéstől, hogy a norvégok éppoly buzgón olvas­sák a Bibliát, mint ahogyan vá­sárolják. „Sikeresebbeknek kel­lene lennünk embereknek a bib­liaolvasásra .való rávezetésében. Más országok, így Nagy-Britan- nia. leckét adhatnak nekünk ezen a területen” — mondotta a főtitkár. 1979-ben még az is megtörtént, hogy a .bibliatársulatnál elfogy­ták a Bibliák. A norvég biblia- lerjesztés nagy sikere jelentősen hozzájárult ahhoz is, hogy a Norvég Bibliatársulat jelentős segítséget tudott adni külföldön is a bibliakiadás céljaira, fgv például 250 0(10 norvég koronát adtak Latin-Amerikának. és az összes támogatás, melyet kül­földre adtak, elérte a 2,7 millió norvég koronát. i

Next

/
Thumbnails
Contents