Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-07 / 36. szám

Kérdőjeles mondatok Hajtunk az Isten ereje? .. mérhetetlenül nagy az ö hatalma rajtunk, hivőkön. Mint­hogy hatalmának, ezzel az erejé­vel munkálkódik a Krisztusban, miután feltámasztotta öt a halál­ból..(Ef 1, 19). Meghökkentő, amit Pál itt ír. Még ha csak magáról jelentené ki, hogy életén és szolgálatán Is­ten hatalma mutatkozik meg, ezt egyszerűen tudomásul vennénk. Hiszen bibliaolvasó emberek szá­mára jól ismert tény, hogy Pál apostolon valóban rajta vplt az Isten ereje. Levelei, apostoli te­vékenysége és főként 'munkájá­nak eredményei tanúskodnak er­ről, sőt — kitágítva a kört — minden hivő emberről. És nem tett kérdőjelet a mondat után! NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY 'MI HÍVOK, TUDUNK-E AZ ISTEN HATALMÁRÓL. Ter­mészetesen nagyon sokat tudunk! Hiszen a mi Istenünk nem halott Isten, hanem élő Úr, aki éppen ezért szeretete hatalmának csodá­latos energiájával szüntelenül munkálkodik. Hivatkozni tudunk Bibliánk bizonyságtételére, az el­ső lapjától az utolsóig. A válasz­tott nép megszabadítása és veze­tése. Jézus csodái, az apostoli kor rendkívüli eseményei mind erről tanúskodnak. Felsorakoztathatjuk az Egyház történetének nagyjait, „hitünk hőseit”, akiknek életében, nyilvánvalóvá lett az Isten ereje. Múltunk megfakult lapjairól fénylőn lép elénk Augustinus, Assisi Ferenc. Luther, Blumhardt, Schweitzer Albert stb. alakja. Nem övezzük őkét glóriával, de ámulva csodáljuk rajtuk Isten erejét. Most mindezekre nem hivat­kozhatunk. Magunkra nézve kell szembenéznünk a kérdéssel: raj­tunk van-e, mégpedig nem is akárhogyan, hanem „mérhetetlen nagy” mértékben az Isten ereje? E KÉRDÉSSEL BECSÜLETES ÖNVIZSGÁLATTAL SZEMBE­NÉZVE, joggal fog el bennünket a szégyenkezés. Hiszen nálunk egészen másként van. Nem Isten ereje van rajtunk, hanem sok­féle erőtlenséget hordozunk. Ma­gunk is így érezzük, mások is ezt látják rajtunk. Enerváltak, fásul­tak és el ernyedtek vagyunk. Ezért is sopánkodunk olyan gyakran. Sürögni-forogni tudunk még. Ez azonban többnyire csak vérsze­gény emberi erőlködés. Idézhet­jük Jakab apostolnak más össze­függésben leírt szavait: „Testvé­reim, nem kellene így lenni en­nek!” (Jak 3, 10). Talán az idők folyamán meg­fogyatkozott vagy csődbejutott az Isten ereje? Az Ö ereje nem hullt bele a világba, mint a vízbe do­bott kő, amelynek hatására hul­lámgyűrűk keletkeznek a víz fel­színén, végül azonban megszűn­nek és újra mozdulatlanná válik a víztükör. Ma is igaz és érvé­nyes: „Hatalmas a Te karod, ke­zed erős, jobbod felséges.. (Zsolt 89, ,14). Bárcsak ilyen ha­talmasnak látnánk Istenünket! HA ISTEN HATALMA NEM LETT KISEBB, akkor meg kell állapítanunk: a hiba nem Benne, hanem bennünk van. Folytassuk tehát az önvizsgálatot. Nem ép­pen kellemes ez, de felettébb hasznos. Tegyünk fel magunknak néhány őszinte kérdést. Erőtlenségünk egyik oka nem abban van-e, hogy helytelenül gondolkodunk Isten hatalmáról? — Amolyan evilági hatalomnak véljük: tapasztalhatóan és félel­met keltőén kellene megmutat­koznia. ítélettel kellene lesújta­nia, persze nem ránk, hanem má­sokra. Isten hatalma azonban egészen másként mutatkozik meg világunkban. Nem pusztító tűz, hanem melengető és mentő sze­retet. S az isteni szeretetnek ez a hatalma Jézus Krisztusban, mégpedig az ő halálából való fel­támasztásában mutatkozik meg számunkra. Ezért csak szívünk szemével — hit által — fedezhet­jük fel. Egyébként a gyengeség palástja alá rejtetten jelenik meg előttünk. Jézus Krisztusban is rejtve van emberi életének erőt­lenségé alatt. Csodálatos ereje ugyan újra meg újra áttöri ezt a „burkot”, de mindvégig, egé­szen a keresztig megmarad az erőtlenség rejtettségében. Húsvét­nak kellett elkövetkeznie s az Ö nyitott sírja lett a jele az isteni szeretet diadalmas erejének. Tud­juk-e eléggé csodálni ezt az erőt­lenségben hatalmas erőt? Nem támaszkodunk-e még mindig túlságosan a magunk ere­jére? — ez a következő kérdé­sünk. Amíg Isten erején kívül másban is bízunk, távol marad tőlünk az Isten ereje. Rajtunk csak úgy mutatkozhatik meg, ha erőtlenekké válva kiszolgáltatjuk magunkat az ő szeretetének. Ezért talán nem is az a baj, hogy erőtlenek vagyunk, hanem inkább az, hogy még mindig nem va­gyunk elég erőtlenek. Pálnak is meg kellett ezt tanulnia. S szá­mára se volt ez könnyű lecke, de amikor, megtanulta, boldogan di­csekedett erőtlenségével és így vallott: „... amikor erőtelen va­gyok, akkor vagyok erős.” (2 Kor 12, 10). Ne ógiunk-móg.junk hát erőtlenségeink miatt, hanem in­kább egyre erőtlenebbé válva nyíljunk meg Isten erejének be­fogadására. Ez az erőtlenek vi­gasztalása ! KÉRDÉSEK SORA KÍVÁN­KOZNÉK MÉG IDE. Ki-ki foly­tassa ezt a hasznos kérdeaőskö- dést saját szívében. Egyet azon­ban még hadd tegyek fel: Isten ereje nem azért nincs-e rajtunk mai hivőkön, mert kegyes önzés­sel a magunk számára akarjuk ezt kisajátítani? Isten szereteté­nek ereje hatalmas segítség a hívő ember számára. E nélkül a hit útján lépni se tudnánk. Ez az erő hordoz és tart meg ben­nünket egészen a célig. (Pt 1, 5). Ha azonban mi ezt a csodálatos erőt, önző módon csak a magunk számára akarjuk hasznosítani, előbb-utóbb elveszítjük. Ebből az erőből nem lehet csak „profitál­ni”. Hajtó erővé kell bennünk válnia, csak így marad meg raj­tunk (784. ének 7. v.). Mindezt végig gondolva mi sem tehetünk mást, mint amit Pál: a gyülekezetért mondott imádsá­gában vallott Istennek a hivőkön levő hatalmáról. Imádkozzunk hát mi is, hogy adjon a Szentlé­lek Úristen az egyház mai népé­nek olyan hitbeli megújulást, amelynek gyümölcseképpen job­ban megmutatkozhatik rajtunk, hívőkön az Isten ereje. Laborczi Zoltán Az énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből SZÁLLJON AZ ÉNEK Dallam : Öröm vom Lv/biwat ... 4 3 ’. jlJ • Qj Ij J j! ■SzálljoVvax e-wek. szárnyán aszétreí^fcgs^ó'U zeng-jeA boláocjdalt! Kísér-je hangos bárján a lan-tos Most ux el- 91 angyalkurtl ßfc- ■ ---V 1 ... .. . 1 Idndöljöv\,ze.ngjeiAf cstwdöl-jow, csengje^. Tisztán az. £- hek, Hege.-dü, Viár-ja, Uárt.áob is álá-ja, Ui-csér-je né- \pe., 3=£E: EíEE =3= Vallja Szív s lelek- Áldott az. Is- térti Hal-le- lu- ja- Vnertto-ie s ér-te Att'jÁ!'«' itt min“ den! Hal- le-' ki -'ja.; Bízzál őbenne, kit véges elme Föl nem foghat, szem nem lát. Ujjongó szívvel ámulva hidd el: Lát ő téged, s átfog, át! Magához láncol, küzdesz vagy játszol, Alva vagy ébren, derűben, vészben Irgalma őriz. Halleluja. Fojtogat bánat, kísértés támad, Marcangol kétség? Megváltód él még! Életre ő visz. Halleluja. Rétnény van nála! Sorsod zord vára Nem tart foglyul. Jő az Űr! Terhed leoldja, kínod kioltja, Szép új hajnal pírja gyűl. Készülj fel mái' most: építsd a várost, Házadat gondozd, a testvért hordozd! Krisztus ezt várja. Halleluja. Vidáman szolgálj, hogy végül ott állj, Hol önként vallja milliók ajka: Dicsőség, hála! Halleluja. Scholz László — Húsvét után a 3. vasárna­pon az oltárterítö színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 16—23a; az igehir­detés alapigéje: Ézs 38, 17—20. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Má­jus 11-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet 1FJ. SZABÓ LAJOS pécsi másodlelkész. — MEZÖBEIÍÉNY I. Március 23- án dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár találkozott a konfirmációra készülő fiatalokkal és hozzátartozóikkal. — IRSA. Március 23-án konfir­mandus szeretetvendégséget tar­tottak a gyülekezetben, amelynek programját a ceglédi konfirman­dusok küldöttei adták, lelkészük Ribár János pedig a konfirmáció értelméről tartott előadást. — MEDGYESEGYHÁZA. „A Főpapi ima” összefoglaló cím­mel egyhetes böjti evangélizációt tartott a gyülekezetben március 24- 29. között Huley Alfréd geren­dás! és Deine Károly kondoros! lelkész. — BEZI-ENESE. A gyülekezet március 9-i közgyűlése lelkészéül Koháry Ferenc segédlelkészt vá­lasztotta meg. Beiktatása április 27-én délután 2 órakor lesz Bá­rány Gyula esperes szolgálatával. — KECSKEMÉT. Március 30­án a gyülekezet tavaszi szórvány­napján dr. Karner Ágoston or­szágos főtitkár látta el az isten- tisztelet szolgálatát, majd hozzá kapcsolódóan . előadást tartott „Országos egyházunk sokágú szolgálata a diakónia jegyében az egész egyházéit” címmel. — szarvas-Otemplom. „Az Űrra néző gyülekezet” ösz- szefoglaló címmel tartotta meg a gyülekezet a böjti szeretetven­dégséget. melynek előadását a 25. Zsoltár 14. verse alapján Halasy Endre szentesi lelkész tartotta. — PILIS. A böjti időben a csü­törtöki bibliaórákon igehirdetés sorozatot tartottak a gyülekezet­ben, amelyeken Madocsai Miklós budavári, Kása László rákoske­resztúri, Lehel László dunaha- raszti, Marschalkó Gyula vecsési lelkész, valamint dr. Muntag An- dorné fasori lelkész munkatárs szolgált. II VASÁRNAP Van okunk az örömre! Ézs 38, 17—20 A borúlátó, pesszimista ember mindenben csak a kedvezőtlent lát­ja, jövőjétől sem vár semmi jót. Folyton talál okot a panaszra, ked­ves éneke: „Mindig van, mi gyötri szívem...” Ennek azonban csak ezt az első sorát dúdolgatja.­A BORÚLÁTÁS NEM SZÜLETÉSI HIBA, bár olykor-olykor csa­ládi vonás, borúlátóvá tehet’valakit helytelen nevelés, s legfőképpen a belérögződött hamis önértelmezés. Aki csak mások hibáit látja, saját­ját soha, elégedetlen, panaszkodó, mindenben hibát találó, pesszimis- - ta emberré válik. A borúlátás oka — a rossz önismeret. Hiszen a derűlátó élete sem fenékig tejfel! Öt is érik bajok, neki is vannak nehézségei, de úgy tesz, mint a napóra, „csak a derűs perce­ket számolja!” Bizakodik, hogy holnap jobb lesz, mint tegnap volt, s ha történik is vele váratlan, el fogja viselni derűsen, jó kedéllyel. EZT AZ OPTIMIZMUST URUNK IS TÁPLÁLJA BENNÜNK. Ó az, aki biztat, ne veséitsiik el reménységünket, ö nem hdgy el min­ket. A keresztyén optimizmus gyökere nem bennünk, de Benne van, Urunk ugyanaz marad, aki volt: gyógyítónk és Szabadítónk, akinek eddig is bizonyitotta magát... Örvendj Isten népe, ujjongj Krisztus gyülekezete, mert élő Urad van, aki rajiad tartja szemét. Mindig van okod az örömre! örvendjetek, mert Isten elveszi a betegség terhét! Tudunk meghallgatott imádságokról, ismerünk nehéz betegségek­ből felgyógyultakat, fülünkbe cseng intenzív osztályról gyógyultan hazatért testvéreink örömteljes bizonyságtétele: „velem volt az Űr”. Orvosok erőfeszítésében, újabb s egyre újabb gyógyítási módszerek elterjedésében ugyanazt a ritmust halljuk, amit alapigénkből: Isten az élet pártján van! OKOM VAN AZ ÖRÖMRE — BETEGÁGYON IS, csak meg kell keresnem, jélő kell számlálnom. Úgysem adtam eddig időt magamnak a pihenésbe, olvasatiamul gyűltek a könyvek is az éjjeliszekrényen, ■ elhanyagoltam az esti imádságot, nem volt alkalman megállni, szem­benézni magammal, életvitelemmel, elbeszélgetni szeretteimmel. Vagy nem akartam elismerni: megbecsülnek és szeretnek az enyéim. Most ennyi mindenre van időm, lehetőségem. A dolgom megvár, eset­leg elvégzi más, legalább rájövök végre, hogy nem vagyok pótó Iha­tatlan! A betegágyon mintha egy hegycsúcsra érne az ember, végig szabad tekintenem, sőt végig kell tekintenem az eddig megtett útra. Kényszerpihenő?! Áldott pihenő! Isten áldássá formálja a rosszat is, ahogyan Ezékiás király fogal­mazza alapigénkben: „Javamra vált a nagy kesreüség" (17. v). Soha olyan közel nincs hozzánk az Űr, mint akkor, amikor bajban va­gyunk, Közelsége — sok minden között — azt is jelenti, hogy lehull szemünkről a hályog, tisztázódnak kapcsolatok. Kiderül, kire szá­míthatok, kire nem. De fordítsanak hátat jó barátok. derüljön ki te­hetetlenségem, sőt hitem gyengesége, ö nem hagy 'el! Rá mindig szá­míthatok, Ö hűséges, megszabadít (19—20. v). József történetében, alapigénk szerint Ezékiás esetében és Jézus keresztrefeszítésében a rossz teljesen átalakul, az emberek gonoszt gondoltak, Isten azt jóra fordította. Esetünkben a koporsó koporsó marad, a betegség fájdalommal jár, az élettel vele jár a bűn sok terhe, számos következménye. Urunk azonban, elveszi a halál tol- ■ lánkját, megvigasztal a gyászban, s erőt ad mindenféle teher cíKgr-ort dozásához. S mert az élet terhe elsősorban a bűnteher, Isten „módssér^A re” a fentiek érdekében éppen az, hogy elveszi bűneink terhét. El­vette Ezékiásét is, aki így ad érte hálát: „hátad mögé dobtad minden vétkemet" (17. v). ISTEN BŰNBOCSÁTÓ ISTEN. Akkor szabadit meg a legnagyobb rossztól, amikor a bűntől és következményeitől ment meg minket. Lehet, hogy sokszor hiába hallgattam szavát, amikor tükröt tartott elém, bűneimről és a szabadulásról szólt hozzám igéjében . ■ ■ S most betegágyhoz kötött vagy más bajt zúdított rám. hogy magamba szálljak, megvizsgáljam eddig lefolyt életemet, felismerjem és meg­bánjam sok vétkemt, mulasztásomat embertársaim ellen, hanyag munkavégzésemet, érzéketlenségemet a szolgálatra, s mindebből ná­la keressek felszabadulást, kiutat... Az ő kegyelme készen van a bűnbánó számára. S a kegyelme fe­lett érzett öröm maradandó. Senki el nem veheti tőlünk! MINDEN KERESZTYEN OPTIMISTA? Bár így lenne! Lehetne! Aki elfogadja, ismeri Isten szeretetét, nem maradhat borúlátó, van > jövője, van oka az örömre, ujjongásra! Krisztus gyülekezetének élő Krisztusa van. Ujjongjatok! Örömötök­kel örvendeztessetek meg másokat is, síró-búsuló embereket. Az igaz öröm nem maradhat véka alatt. Az igazi öröm mindig társakat keres. Zászkaliczky Pál Imádkozzunk! Áldunk a kicsiny, hétköznapi örömökért, Urunk, Istenünk, aki a hétköznapoknak is Ura vagy! Áldunk a nyíló virágért, hitvesünk simogató kezéért! Áldunk hatalmadért, hogy áldássá formálod a ke­serűséget, a rosszból is tudsz jót kihozni tieid számára. Köszönjük, a betegágyon megtapasztalt örömöket: hozzátartozóink szeretetét, or­vosok szakértelmét, a kinyitott Bibliát és a pihentető álmot. Kö­szönjük, hogy az élet pártján vagy! Áldunk a legnagyobb örömért, Krisztus feltámasztásáért. Köszönjük, hogy Benne van bűneink bo­csánata. Benne van örök életünk. Élő Urunk, tedd örvendező néppé népedet! Tedd örömszerző néppé népedet! Ámen. — TISZ AFÖLDV ÁR. Április 13-án a 'gyülekezeti szeretetven- dégségen Túrmezei Erzsébet szol­gált és olvasott fel a nemrég megjelent „Emberré lettél, hogy ember legyek’ című versesköte­téből. — AMBRÖZFALVA. A gyüle­kezet virágvasárnapi szeretetven- dégségén Kiss László battonyai református lelkipásztor tartott előadást a böjt bibliai értelméről. — DUNAHARASZTI-SOROK- SÁR. Április 13-án a gyülekezeti egykori lelkész, Harkányi László tördelőszerkesztő szolgált. igehir­detéssel a gyülekezetben. — KECSKEMÉT. Egyházunk külügyi szolgálatáról „Hírünk a nagyvilágban” címmel adott ve­tített képes tájékoztatót a gyüle­kezetnek az április 13-i szeretet- vendégségen Reuss András kül­ügyi titkár. — KŐBÁNYA. A gyülekezet vendége volt, s a nagy csütörtök esti istentisztelet szolgálatait látta el Missurá Tibor kelenföldi másodlelkész. Az április 13-i sze- retetvendégségen pedig, dr. Kar­ner Ágoston országos főtitkár tartott előadást a Gyülekezeti Se­gély munkájáról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents