Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-27 / 4. szám
Mindennöpi kérdéseink Boldogok, akiket az igazságért üldöznek Jézus Krisztus számára nagyon fontos kérdés volt az igazság, az igazságosság, a jogosság e Földön való megvalósulásának az ügye. Erre az egyszerű tényre utal már csak az is, hogy a boldogmondások között kétszer is kiejti ezt a magyarra nagyon nehezen lefordítható szót. Először azokat mondja boldogoknak, akik „éheznek és szomjaznak az igazságra”, azaz: kívánják megismerését és megvalósulását (6. v.), most pedig azokat, akiket a megismert igazságért, annak hirdetéséért, képviseletéért üldöznek. Üldöznek a halálig, az erkölcsi hitelrontásig, a szakadárnak (szektásnak) való nyilvánításig. Üldözik őket, a magukat hívőknek — azaz: az igazságot a maguk számára kisajátítóknak — mondók, és teszik ezt azárt. mert önáltató vakságukban kéotelenek felmérni, hogy a maguk önzésénél van egy* magasabb valóság: a mások igazáért\ a mások jogáért való küzdés maga. ÉPPEN EZÉRT, ENNÉL A BOLDOGMONDÁSNÁL nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne kísértsen meg bennünket a múltbeli hagyományok, egynémely akarva vagy akaratlanul félreértelmező, ■„írásmagyarázati eredménye”. Ne' vezetesen az, hogy az igazságért való üldöztetést egyszerűen azonosítjuk az önmagunk „igazáért”, vagy a hitért, a Jézus Krisztusért, az Isten ügyéért, az egyházhoz való tartozásért, a világ részéről való állítólagos vagy valós üldözéssel. Egyszerűbben fogalmazva: 1. az önmagam „igazáról” ez a boldogmondás egy szót sem szól, és így nem is alkalmazható erre az esetre; 2. az igaz hitért,, a Jézus Krisztusért, Isten ügyéért, valamely egyházhoz vagy egyházi iráoyzathoz való tartozásért — az egyháztörténet tanúsága szerint — eleddig az egyházon belül mondtak embereket hitetleneknek, s üldöztek eretnekekként, pusztítottak el szakadárokként — sokszor felhasználva a világi hatalom segítségét is. A sok ilyesfajta példa közül, minden bizonnyal, Lutheré- áll hozzám a legközelebb. Annak a Luthernak a példáia, aki a masa „békés eszközeivel” (a Szentírás és az emberi értelem) szállt szembe az egyházban, az egyház tanításában s életében, de ezen túlmenően : a kora társadalmában felismert hamisságokkal és igazságtalanságokkal. A számonkéréskor kimondott „Itt állok, másképp nem tehetek!” válaszának birodalmi átok lett a kö\'etkezméuye, ami — a már korábban fölötte kimondott egvházi kiközösítéssel együtt — akkor egyet jelentett a halálos ítélettel. S mégis, biztos vagyok abban, hogy azokban a pillanatokban és években valóban „boldog” volt. mert azt tette, amit tennie kellett: egész mivoltával kiállt az igazságért. EZÉRT ARRÓL VAN SZÓ, hogy Jézus azokat mondja itt boldogoknak, áldottaknak, azoknak ígéri Isten országát, akik az ember igazáért, méltóságáért mernek az ő nevében cselekedni, kockázatot vállalni, és akiket ezért üldöztek és üldöznek ma is, szerte a világon. S amikor ezeket a sorokat írom, akkor képtelen vagyok elfelejteni azokat a megnyilatkozásokat, amelyek a dél- amerikai keresztyének képviselőinek ajkáról hangzottak el, egy idei egyházi világkonferencián, a társadalmi igazságtalanságokról, az emberek mindennapi igazságáról. Éppen ezért egy ilyen, számunkra talán szokatlan szenvedélvességű, az igazságot talán szokatlan, de igaz módon kereső felszólalásból idézem — tanulságul és például — a következőket: „így tesz képessé bennünket az Isten országa. Isten urasága mindhalálig, és a halálon túl is arra a hitre, hogy Isten a mi atyánk, és hogy mi mindnyájan testvérek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy úgy kell élnünk, hogy mindenfajta megkülönböztetést, minden igazságtalanságot legyűrjünk, hogy minden könnyét letöröljünk, és úgv szeressünk, hogy életünket, munkánkat, a létünkért való harcunkat az egész emberiséggel megoszthassuk. Jelenti ez azt, hogy mindenkivel megismertessük ezt az Istent, még akkor is, ha ez a bizonyságtétel az életünkbe kerül, mert mi hisszük, hogy a halálnak nincs fölöttünk hatalma. Aki hiszi, hogy Isten trónján a feláldozott Bárány uralkodik, az nem hajlandó térdet hajtani egy arany- vagy kőisten előtt. Noha meghalhat, mór is feltámadott. Az Országot nem lehet tőle elvenni, mert az Isten hatalmával és erejével a saját népe között, önmagában hordozza, és ezért sohasem fog meghalni. Ez az a világosság, amely a mindenütt jelenvaló Isten tüzéből árad. Ezéht az országért Mózes elutasította magától Egyiptom trónját, és többre tartotta azt, hogy részese legyén Isten népe szenvedésének. Mások meghaltak miután megverték őket. s úgy, hogy egvikük sem foftadott el egy olvan ajánlatot, amelynek elfogadása árán megmenekülhetett volna. Mások a kigúnyolás, a kikorbá- csoltatás és a rabláncok vizsgatételeit állották meg. Megkövezték őket. másokat merkínoztak és megrágalmaztak. Voltak, akiket megbélyegeztek, hogy minden lépésüket megfigyelhessék. Ismét' másokat, élelem és otthon nélkül hagytak magukra. Másokat agyonlőttek akkor, amikor az előttük elpusztítottakat temették. Ismét mások a hegyekbe menekültek, és a barlangokban találtak menedéket. Mégis, ők mindnyájan, noha változatlanul elnyomják, bántalmazzák őket a gyárakban, a szántóföldeken és a városokban, mennek előre; szemük a jövőbe néz. Jézusra, akitől hitüket kapják, és aki megadja nekik a jutalmukat. Öérette és őérettük kell ellenállnunk, küz- deniink a halálig .. MI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK, akik hitünket megtartva, más vallású, világnézetű embertársainkkal együtt építjük, szolgáljuk a magunk igazságos társadalmi rendiét, imádságainkban, együttérzésünkkel és lehetséges segítségünkkel gondolunk azokra, akiket üldöznek az igazságukért, és hisszük, hogy egyszer az övék lesz a földi országuk csakúgy, mint mindnyájunké Isten örök országa. Vámos József Erdei Ferenc, a falukutató MEGEMLÉKEZÉSÜNKNEK ELSŐDLEGES OKA, hogy karácsonykor, szentestén lesz születésének 70. évfordulója. Makón született s így „a hagymás fia volt”. A lexikon kurta adatai: jogi végzettsége volt és agrárközgazdász. Művét azonban kötetekre menő méltatás is csak hiányosan tudná velünk megismertetni. Az első világháború előtti tes- pedí magyar világban a 3 000 000 magyar élte keserű nyomorát, s ha emlegették a magyar parasztot, akkor csak „Göre Gábor” volt, semmi más. Az irodalomban Ady, József Attila és Szabó Dezső voltak, kik új idők. új dalaival érkeztek. A zenében Bartók és Kodály, a két óriás lépett a falvakba azzal a szándékkal, hogy megszólaltassa a magyar parasztság évezredes, csodálatos kincseit. Ez lett a jelszó: Arccal a falu felé! Egyre-másra lépték ki a falu zárt világában rejtőző óriások, az úgynevezett „népi írók”, kik verssel, epikával, szociográfiával szólaltatták meg, á már majdnem elfelejtett, sőt eltemetett munkások és parasztok hangját. a konferencián, s így szem- és fültanúja lehettem annak a mozgolódásnak, mely félelem nélkül követelte az élet reformját, gyökeres megváltozását. Az ifjúság lelkesen állt melléjük. Magam is a mozgalom indulásától kezdve, tehetségem és helyzetem szerint dolgoztam benne. Mint aszódi diák. Csizmadia György, magyar tanárom buzdítására. az akkori cserkészet kereteit felhasználva jártuk a galga- menti falvakat' ahol dalokat és meséket gyűjtöttünk. Majd később a soproni Teológiai Fakultáson, ugyancsak élve a cserkészeden belül kínálkozó lehetőséggel, megalakítottuk a regöscscvortot, melynek vezetője magam voltam. Majdnem minden szombaton 8— 10-en vonattal, kerékpárral útra keltünk. Gvőr, Sonron és Vas megye falvaiba, ahol este regősestet rendeztünk a kultúrteremben, vasárnap pedig s.hánvan voltunk, annyi felé indultunk prédikálni, s este a gyülekezetben vallásos estet tartottunk. Ez persze csak egv morzsája volt annak az országos mozgalomnak, melynek egyik elindítója, motorja Erdei Ferenc volt. KÖZÜLÜK A LEGNAGYOBBAK: Veres Péter. Szabó Pál, Darvas József és Erdei Ferenc. Mögöttük komoly tábor, s egyre nagyobb tömegek álltak. A mozgalom, ami az ő munkásságuk nyomán támadt: a. falukutatás. Míg a többiek a szépirodalomban s részben a szociográfiában jeleskedtek, addig ő kizárólag a szociográfiában ásta magát mélyre. Öt különösen a falu népének lakásviszonyai, a települések elmaradottsága izgatta. 1927-ben robbant bele a magyar forradalmi világba, „Futóhomok” című könyvével. Merész írás volt, mely mintegy ébresztője volt az akkori szellemi ifjúságnak, ö maga hivatalosan Í934-ben lép be a „Falukutatók” csoportjába. 1937-ben alakul meg a Nemzeti Paraszt Párt, melynek alakuló gyűlése 1937-ben volt Makón, vagyis ő volt a házigazdája. Horthyék nem engedélyezték. 1939-ben ugyancsak Makón gyülekeznek, s ott titokban, egy tiszai kompon megalakul hivatalosan a párt. A harc egyre élesebbé vált. 1943 nyarán a református testvérek. Soli Deo Gloria balatonszárszói konferenciatelepén, ifjúsági konferencián csaptak össze az akkori magyar szellem irányítói, s vált élesen ketté a tábor. A fent nevezettek voltak a baloldal szószólói. Magam is ott voltam ezen TALÄN AZ SEM VÉLETLEN, hogv ez a bátor és tudós ember, kb. 20 éven át a Tiszántúli Református Eayházkefület főgondnoka és zsinati elnöke volt. Mint ilyen, az egyházon belül is a reformációnak. a teljes megújulásnak volt a munkása. Legfontosabb munkái; Futóhomok, Parasztok, Magyar város. Magyar falu. Magyar tanyák. Minden munkájában leleplezi az akkori feudális állaootokat. T/e- írásai, fénykénéi szörnyű dokumentumai annak a nyomornak, melyben akkor milliók éltek ebben a hazában. Sajnos változtatni nagyon keveset tudtak rajta, parányi földosztások, hitelek, édeskevés segítséget nyújtottak. Gvö- keres változást csak 1945, a fel- szabadulás hozott, amikor a forradalom már kézzel fosható szabadulást és új életet hozott, az addig elnyomott tömegeknek. Ö azok közé a szerencsés emberek közé tartozott, aki nemcsak az előkészítésben, hanem a gyakorlati végrehajtásban is, mint miniszter részt vehetett. Álmai megvalósultak, az úi élet. a na- rasztság felemelkedését magával hozó igazságos társadalmi rend. részben az 6 keze alatt megszületett. Hemád Tibor ÖTEZER LUTHER-BIBLIA A SZOVJETUNIÓBA A szovjet hatóságok engedélyével 5000 német nyelvű Bibliát szállítanak, a szovjet Közép-Ázsi- ában élő evangélikusok részére. Háromezer Bibliát Stuttgartból teherautón, kétezer Bibliát pedig Altenburgból (NDK) szállítanak Moszkvába, onnan pedig tovább a gyülekezetekbe. A költségeket a Lutheránus Világszövetség, és a Bibliatársulatok Világszövetsége fedezi. Két éven belül ez már a második nagy Biblia-szállítmány a Szovjetunióban élő evangélikusok részére. t A B VASA Pv N A Pl 6 ÉJ E Szolgálat Isten terve szerint Malakiás 3,14—2oa az Adventi idő a keresztyén embereket istennek AZOKRA A TERVEIRE EMLÉKEZTETI, amelyek az egész embervilág megújulására, életére és jövőjére vonatkoznak. S ahogyan a karácsonyra készülődés egyre sürgetőbb és izgatóbb gondolataival, terveivel és gondjaival vagyunk tele, így kell, hogy betöltsön mindannyiunkat — a múló idő ténye miatt is — a szeretet felelőssége: senki, akit reánk bízott az Isten az életúton, ki ne maradjon ebből az isteni tervből! Malakiás próféta szavai közvetve is, közvetlenül is emlékeztetnek erre a hivatásunkra. Amint olvassuk a próféta szavait, egyre inkább megerősödik bennünk az a felismerés, hogy semmiképpen ne váljunk akadályozójává az Isten terve kibontakozásának. Hiszen Isten na-. gyón szeretné, ha az őt félök és becsülök úgy kerülhetnének az „emlékezete könyvébe”, mint akiknél: a szeretete, békessége, a szívük melegsége, a boldogságuk, a gyarc podásuk, „megmenekülésük” éltetné és tenné igazi közösségé a családi otthont, a gyülekezetei, a munkahelyet, a társadalmat, de a teremtett világ egészét is — annak minden népével együtt. ISTEN EZÉRT IS KÍSÉR KÜLÖNÖS FIGYELEMMEL BENNÜNKET. Éber füllel hallgatja, hogyan élnek és gondolkodnak az őt félök és nevét megbecsülök. Nem mindegy ugyanis, hogy a hithez milyen életforma csatlakozik! Nem mindegy, hogy a reménységhez milyen gondolatok társulnak, és milyen véleményt nyilvánítunk. El kell tehát választanunk a szolgálatot az egyéni haszon kísértésétől, az anyagiakkal és azok megszerzésével való összekapcsolástól, de az / öntelt, gőgös, kevély magatartástól is, amely önmagunk és helyzetünk túlértékelését jelezné. Rá kell, hogy döbbenjünk, hogy az Isten „figyelt és meghallotta”, amit tettünk és mondtunk. De nem elég megdöbbenni, hanem rá kell döbbennünk arra, hogy hamis önértékelésünkkel, sőt ön-túlértékelésünkkel akadályozóivá váltunk Isten terve megvalósulásának. Ez a felismerés ebben a helyzetben a bűnbánat. Igaz, itt gyakran kísérthet a kesergés. A keresztyén ember bűnbánata azonban sohasem rekedhet a befeléfordulás állapotában, hanem Istenre tekint úgy, hogy az a tekintet az embertársak közötti feladat meglátásává lesz. Így gondoskodik ma Isten — az őt félök és nevét megbecsülök életén át és' szolgálatán keresztül — arról, hogy kegyelmes terve megvalósuljon ebben a világban — „azon a napon”. ERRŐL A NAPRÓL JÉZUSTÓL TUDUNK. Azt tudjuk, hogy az ítélet napja lesz az. Malakiás próféta is így látja ezt a napot, amikor képekkel szemlélteti, mi történik akkor. Az izzó kemence, a polyva a tűzben, a gyökér és ág nélküli fa — egyértelműen az ítéletet szemléltetik. Mi azonban Jézustól azt is tudjuk, hogy ebben a helyzetben is boldog az a szolga, akit ura munkában tatái.1 Ezért a mai igénk ezekkel a súlyos mondanivalója képekkel is a keresztyén embernek az embertársaiért végzett szolgálata hallatlan jelentőségét húzza alá. Olyan feladatot jelöl ki, amely a szereteted hangsúlyozza. Ugyanis önmagát senki sem tudja megtartani. Aki ilyennel kísérletezik, csak azt éri el, hogy az izzó kemencében salaknak' bizonyul, gyúlékony polyva lesz a tűzben, s gyökér és ág nélküli fává'silányul, amiben nincsen élet', amin nincs levél sem, nemhogy cy(t gyümölcsöt teremhetne. CSAKIS A SZOLGÁLÓ ÉLET LESZ OLYAN ÉRTÉK, amely az „izzó kemencében” még értékesebbé válik, s a „felragyogó nap” pedig gyümölcsöket érlel rajta. S ez a szolgálat ott folyik, ahol embertársaink élnek. A családi otthonokban, ahol a több szeretet biztosit helyet az öregeknek és a fiataloknak a sok elfoglaltság közepette is. S ahol megbecsült családtagként él a kenyérkereső éppúgy, mint az ágyban fekvő beteg. A munkahelyen, a munkatársak között, a társadalomban embertársaink között pedig a példamutató élet, a tiszta erkölcs, a tiszta beszéd, a becsületes és dolgos kéz, a józan és világos gondolkodás, a felelős munkálkodás, az emberségesebb emberi tevékenység segít, hogy másokat is felkészültebben és „nemesebben” találjon „az a nap”. A szolgálatunk és imádságunk, munkánk és szeretetünk jélezze azt a fáradozást, amelynek célja azonos Isten tervével: a földön békesség és az'emberek között jóakarat legyen, mert ez olyan érték, amely az emberiség életében az „ama nap” után felkelő, felragyogó igazság napja segíti a gyógyulást — azaz Isten népe, az egész embervilág életének szép rendjét! ÍGY SZOLGÁLJUK ISTEN TERVÉT, mely szeretetének és kegyelmének teljességre jutása lesz: teljes megértés ember és ember között, de Isten és az ember között is. Ebben válunk Isten tulajdonává véglegesen. * Detre János Imádkozzunk! Urunk Istenünk! Köszönjük, hogy újra emlékeztetsz hivatásunkra. Köszönjük, hogy egymásért felelős emberekké tettél bennünket. Tudjuk, nem szólhatunk, nem cselekedhetünk, nem élhetünk akárhogyan, hiszen mindennel Neked tartozunk számadással. Segíts bennünket, hogy szeretetünk másokat is átmelegítsen, reménységünk másokat is előre tekintővé tegyen. Add, hogy így válhassunk a Te népeddé mindnyájan. Jézusért kérünk, hallgass meg bennünket. Ámen. — BÉKÉSCSABA. November 15—16-án teológusnapi szolgálat volt a gyülekezetben. Szombaton este a gyülekezet ifjúságával találkoztak a teológusok és az egyházi szolgálatra való felkészülés problémáiról beszélgettek. Vasárnap a kistemplomban dr. Sel- meczi János és Mekis Ádám, Erzsébethelyen dr. Selmeczi János és Szeverényi János, Mezőmegye- ren és Újkígyóson Magassy Sándor, Telekgerendáson Zólyomi Mátyás, Kétsopronyban Aklan Béla, Szabadkígyóson Pecznyik Ilona, Fényesen Mekis Ádám, Kismegyeren Szeverényi János hirdette Isten igéjét. A gyermekek között Fabulya Hilda szolgált. A gyülekezeti esten Kari Nikulainen finn ösztöndíjas hallgató a finn testvéregyház üdvözletét tolmácsolta, a hallgatók pedig „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok” címen Jézus várásáról szóltak a gyülekezetnek színes program keretében. A teológusnapi szolgálaton az említett hallgatókon kívül részt vettek még An- daházy Ludovika, Csonka Zsuzsanna, Hüffner Györgyi, Mitykó András és Molnár Éva hallgatók. — ESZTERGOM. November 4- én dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár előadásával emlékezett meg a gyülekezet az Ágostai Hitvallás 450. évfordulójáról és jelentőségéről.
