Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-17 / 33. szám
GYERMEKEKNEK „Ne félj, hanem szólj! ATHÉNBŐL A HÍRES KIKÖTŐVÁROS, Korintus felé vesszük utunkat. Hatalmas szántóföld volt ez a nyüzsgő kereskedőváros is az evangélium magvetése számára. A mintegy háromnegyed milliónyi lakót számláló városban szinte mindenféle nép, faj es nyelv képviselve volt. s ezzel együtt természetesen a legkülönfélébb vallások, pogány kultuszok. Pál apostol érezte, hogy ez a terep hosszabb tartózkodást igényel, és Korintus városa feltétlenül kell, hogy találkozzék az evangéliummal, hiszen az itt megforduló kereskedők és matrózok a szélrózsa minden irányába továbbvihetik majd az örömhírt. Először is munkát keresett az apostol, s ebben nincsen, semmi meglepő, hiszen már tudjuk róla, hogy még ifjú korában kitanulta a sátorkészítő mesterséget, és mindig is büszkén, vallotta, hogy a saját két kezével is meg tudja keresni a kenyerét. A munkavállalás egyben nagyszerű kap- csolőpont is lehetett a korintusiak felé, hiszen egy köztük dolgozóra mindig jobban odafigyelnek, mint égy jöttment-idegenre. Egy zsidó származású házaspár Akvila és Prisscilla fogadta föl műhelyébe Pált, es otthonukba is befogadták az apostolt. Ezzel nemcsak munkát és otthont kapott az evangélium követe, hanem egyben megnyílt számára az út a helyi zsidóság zsinagógiai gyülekezet felé is. melyben házigazdái benne éltek. Más helyeken is jellemző volt az apostol munka- módszerére, hogyha tehette, és volt helyben zsidó gyülekezet, többnyire ott próbálkozott először az evangélium meghirdetésével. Talán úgy vélitek, hogy ez volt a kényelmesebb és könnyebb megoldás, hiszen a választott nép maga is várta a megígért Messiást, és így arra gondolhatnánk, hogy örömmel fogadta a beteljesedett; ígéretről, Jézusról szóló örömhírt. De ugyanakkor emlékezzünk csak vissza arra a vak gyűlöletre, melynek sokáig maga Pál is, mint Saul még, eszköze volt. amely éppen a választott népet fordította szembe Krisztussal és követőivel. ÍGY TEHÁT CSÖPPET SEM VOLT KÖNNYŰ DOLGA Pálnak, amikor a korintusi zsinagógában hirdetni kezdte, hogy Jézus a várva vára Krisztus, a Szabadító. Akvilát és Pi'iszcillát hamarosan sikerül megnyerni Jézus ügye számára, de a zsinagógában olyan kemény ellenállásba ütközik az apostol, hogy inkább a pogányság felé fordul, és egy Titiusz Jusztusz nevű pogány ember házában, nem messze a zsinagógától folytatja evangéliumhirdetését. De zsinagógái magvetése sem volt hiábavaló, mert egyik nap nem más. mint a zsinagógái alöljáró, Kriszpusz is más zsidókkal együtt csatlakozik a keresztyénekhez. Az evangéliumnak ez a látványos győzelme természetesen még csak jobban felbőszíti Pál ellenfeleit. Kriszpusz helyett új elöljárót választanak Szószthenész személyében, és elhatározzák, hogy leszámolnak Pálékkal. üjra Életveszélybe kerül PÁL. de nem hátráj meg, mert tartja az az isteni ígéret, melyet egy éjszakai látomásában szó szerint így kapott: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass, mert én veled vagyok...” S hamarosan meg is tapasztalja az apostol, hogy Isten nem hagyja cserben. A zsidók Gallió helytartó elé hurcolják, s mint egykor Jézust Pilátus előtt, hazug vádakkal rágalmazzák. Gallió azonban bátrabb ember, mint Pilátus volt, átlátva a hazug rágalmakat, elzavarja a Vádaskodökat, akik végül is dühükben vezetőjük, Szószthenész ellen fordulnak. De vajon mi lett később ezzel a Szószthenésszel? Érdemes utána nyomozni, mert az eredmény megleoő. és újabb bizonyítéka az evangélium erejének. Nevével később is találkozunk, mégpedig a korintusi gyülekezetnek írott első levelének legelső sorában külön is köszönti őt Pál. mégpedig úgy, mint testvért. O. P. ZENEBOHÓC LELKÉSZ AKAR LENNI Még a pékek és mészárosok között is vannak olyanok, akik mesterlevelüket szegre akasztják és lelkészek akarnak lenni. A bajor evangélikus egyház Neu- endettelsauban képzi ki hároméves tanfolyamon azokat, akik hivatást változtatva egyházi' szolgálatra készülnek föl. Sikeresen befejezett tanulmányok, vizsgák és próbaidő után lelkészek (Pfarrverwalter) lehetnek. A képzés 1976 óta folyik, a korhatár 26—40 év. Dr. Frithjof Grässmann, a szeminárium vezetője: ..Egyházunk azt várja tőlük, hogy új ösztönzéseket hoznak az igehirdetésbe és gyülekezeti munkába, és hogy segítenek abban, hogy az evangélium a társadalomnak olyan csoportjaihoz is eljusson, melyek egyébként bezárkóznak előtte.” A szemináriumot eddig 90 hallgató végezte el, közülük 72 egyházi szolgálatban áll. 42 különböző foglalkozásból jöttek. A legkülönösebb foglalkozás kétségtelenül a 29 éves zenebohócé. Annak ellenére. hogy a lelkészutánpótlás a teológiai hallgatók magasabb létszámával biztosított, az egyház ezt az utat is nyitva akarja hagyni. 5,írok nektek, ifjak...” Keresztelnek Képek a világ keresztyénségének keresztelési gyakorlatából Három képet szeretnék most a szavak segítségévei fölrajzolni. Mindhárom a keresztségre vonatkozik, erre a Krisztus áltál rendelt, egyetemes keresztyén cselekményre. amelyik Krisztushoz és egymáshoz köti a világ egymilliárdnyi keresztyénét. AZ ELSŐ KÉP a nálunk ismert, gyakorolt keresztség. Istentiszteleten vagy azon kívül, rendszerint templomban történik, a szülők, keresztszülők jelenlétében. Elsősorban gyermekeket keresztelünk, bár előfordul, hogy idősebbek kerülnek oda a kereszteléshez. A Szentháromság nevében, vízzel történik a keresztelés, háromszori meghintéssel vagy le- ónléssel és elmondjuk Jézus keresztelési parancsát és hitünk megváltására az Apostoli Hitvallást. Imádság és ige, 'ének, isten- tisztelet veszi körül a.szertartást. A MÁSODIK KÉP Afrikából való. A fényképen jnosolygó feZsoltárok a Bibliában Mai kérdéseink: 1. Hányadik zsoltár jut eszetekbe a képről? Idézzétek a zsoltár első versét! 2. Miért szomorkodott Izrael népe, és miért nem akart énekelni ? 3. Mi volt eredetileg Sión, és mit jelent ez a szó átvitt értelemben ? 4. írjátok le egy mondatban, hogy mire tanít bennünket ez a zsoltár! Válaszaitokat levelezőlapon június 1-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elel Szerkesztősége. Budapest. Puskin u. 12. 1088 Lakcímetek mellé azt is írjátok oda. hány évesek vagytok ! kete bőrű lelkész ölel at egy gyermeket, ott vannak mindketten benne a folyóban, eppen a bemerülés előtt. A lelkészen a díszes keresztelési palást látható, rajta a kereszt, a csillag és más keresztyén szimbólumok. A íorró eg- övön vagyunk, ahol mint Jézus hazájában is, a folyóvízben kereszteltek és bemerítettek. Ezzel a szentséggel jelezték: a keresz- tyénség' emlékeztet, hogy meghaljunk a bűnnek és támadjunk fel Krisztusban. Nem az a fontos, mit csinálunk mi, milyen előkészületet teszünk, milyen élet-, korban vagy mennyi vízben történik a keresztség. Krisztus halálára és föltámadására emlékeztet ez a szentség, népe-egyháza tagjai leszünk általa. Szentlelke ajándékát ígérte nekünk. Atrika sok egyházában olyan sok az új betérő, hogy alig győzik megkeresztelni őket. A gyakori keresztelések számára új liturgiák. keresztelési énekek születtek. A gyülekezet ünnepe a keresztség. nem a családé csupán. Ehhez kapcsolódik a harmadik kép. KESKENY FOLYÓ VIZÉBEN három lelkész áll derékig a vízben. Mellettük a három új betérő, fehér ruhában. A parton kétoldalt ott vannak a hozzátartozók, a gyülekezet tagjai, az énekkar. Ott sorakozik a többi keresztelendő is. Az istentiszteletnek nem csupán kicsiny, a gyülekezet tagjai közül sokak számára esetleg „túl hosszú” szertartása a keresztség. hanem a keresztség számára külön istentiszteleti liturgia készül. Ázsiai és afrikai testvéreink nem találják jónak, hogy angol vagy svéd példa szerint és német korálokat énekelve kereszteljenek. Afrika több egyházában használják már az afrikai elemekkel, dobbal és más régi hangszerrel kísért énekeket és láncokat. Képzeljük csak el nálunk! Ott azonban teljesen magától értetődő. ha a megkeresztelt és a keresztszülők örömtáncba kezdenek. Szinte nincs is két egymáshoz hasonló keresztelési Az öröm és hálaadás {akasztotta kifejezési formák változatos istentiszteleteket hoznak létre. D. ALBERT KLEIN PÜSPÖK HETVEN ÉVES D. Albert Klein püspök, aki 11 év óta az erdélyi szász evangélikusok vezetője, március 16-án ünnepelte 70. születésnapját. Albert Klein 1910-ben született. 1930 és 1937 között Marburgban, Kolozsvárott. Tübingen és Berlinben tanult teológiát és kémiát-fi- zikát. Professzora volt a fizikus Max Geiger es a teológus Karl Heim. Először tanárként működött, fizikát és hittant tanított. 1946-tól 1969-ig gyülekezeti lelkész volt Dobringben és Peters- dorfban, majd Mühlbachban. Püspöki működése során nagy hangsúlyt kapott az egyházi épületekről való gondoskodás és az ökumenikus kapcsolatok ápolása. Hazája megbecsülése kifejeződik abban, hogy 1975 óta tagja a Nagy Nemzetgyűlésnek és a Nemzeti Frontnak. Ugyancsak tagja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának és a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Bizottságának. Arra törekszik. hogy erősödjenek a kapcsolatok hazájában a protestáns és az ortodox egyház, magyarok, szászok es románok között. FONTOS MOZZANAT AZ IS a italai egyházak keresztyénéinél, hogy az újabb és újabb keresztelések alkalmával a gyülekezet tagjai emlékeznek a maguk ke- resztségére. Ha van valami, amit nagyon meg kell tanulnunk tőlük. akkor éppen ez: keresztyén- ségünkben a tudott dolgoknál nem szabad megrekednünk, hanem el kell jutnunk a megélt, átélt, újra átéli eseményekhez. Jó dolog, ha a fejünk tudja, mi a keresztség, de fontos, hogy átéljük, érezzük, gyakoroljuk a lényeget, ahogyan arra Pál apostol tanított: naponként halion meg a bennünk levő gonosz, és új ember támadjon föl bennünk Jézus által. H. B. (iuszláv Adolf és a harmincéves háború A háború szóra megborzad minden józan, értelmes ember szive. Az a háború, amelyre most emlékezünk kétszeresen is riasztó. Harminc évig tartott és vallásháborúnak nevezik. Hogy mit jelent a „harminc év” — azt tükrözi a két főhadszíntér. Németország népessége egyharmadára csökkent, Csehország hárommillió lakosából a háború végére hétszázezer ember maradt. Ami bennünket, .keresztyéneket még külön is lesújt az, hogy ez a háború vallásháború volt. Igaz, bőven keveredtek benne politikai, hatalmi érdekek, mégis tény. hogy az eszmei hátteret ehhez a háborúhoz a protestantizmus kiirtásának a gondolata szolgáltatta. Európa katolikus fejedelmei ösz- szefogtak. hogv a reformáció művét és vele a lelkiismeret és vallás szabadságát megsemmisítsék. 1618-BAN A VAKBUZGÓ II. FERDINAND Habsburg császár kezdte meg a harcot cseh alattvalói ellen. A fehérhegyi csata után 27 főnemest kivégeztetett, 30 ezer protestáns családot: kivándorlásra kényszerített, és véghez vitte az ország rekalolizálását. Csehország után a harcok átterjedtek a német fejedelemségek területére. Az úgynevezett Protestáns Unió tizenhárom éven át bizonyult tehetetlennek a katolikus erőkkel szemben. Ez a tehetetlenség mérhetetlen szenvedést zúdított a lakosságra. Nem véletlen, hogy korunk nagy drámaírója, Berthold Brecht, az embertelen fasiszta háború ellen tiltakozásképpen a Kurázsi mamának színteréül a harmincéves háborút választja. Bőven talált itt riasztó példát, hogyan deformálódik a szellem a gyilkos indulatok fűzében. Keresztyén ember nem olvashatja keserűség nélkül a háború borzalmairól szóló tudósításokat. Pl__ Magdeburg bevétele után egyiittv égették el az evangélikus papokat könyveikkel. A lakosság nagy részét kardélre hányták, a város tűz martaléka lett. Mondják, maga a győztes Tilly tábornok is sírt a pusztulás láttán. A gyűlölet démona ült a lelkeken. A HÁBORÚ TIZENKETTEDIK ÉVÉBEN ÜGY TŰNT. hogy ez a fanatizmus, ez a vallási, eszmei téboly — győzni fog. Ekkor avatkozott a háborúba Gusztáv Adolf svéd király. Svédország maroknyi népe ' két évtizedes uralkodása alatt erős, összefogott nemzetté koVácsolódott. Határait kiterjesztette, biztosította szomszédaival a békét. A végveszélyben levő német protestantizmus csak innen, ettől a teljes egészében protestáns országtól várhatott segítséget. A király tudta, hogy nagy kockázatot vállal, ha viszonylag kis létszámú seregével útra kel. Mégis e mellett döntött. Az, országgyűlésen mondott prófétai búcsúbeszéde egyben indokolása volt választásának: „Bizonyságul hívom a mindenható Istent, hogy én erre a hadjáratra nem saját tetszésemből indulok .. . mindenekelőtt elnyomott hittestvéreink várják, hogy megszabadítom őket, és én hiszem, hogy ez meg fog történni... Es mivel úgy szokott lenni, hogy a korsó addig jár a kútra, míg eltörik, ez rajtam is beteljesülhet.,. Ezért most azzal az óhajjal aiánllak titeket a ma- gasságos Istennek, hogy ha azúrnak úgy tetszik, nála újra találkozhassunk a mennyei örökkévaló életben.” 1630 MÁJUSÁBAN ÉRT NEMET PARTOT GUSZTÁV ADOLF la ezer gyalogos és 3 ezer lovas katonájával. A svéd király népe legjavából gyűjtött és kovácsolt fegyelmezett, öntudatos sereget. Ebben a hadseregben még az ellenségtől sem . lehetett lopni és a káromkodást is büntették. A katonák állhatatosan csüngtek a király példáján, „aki minden nehézség közepette, csiigeedés nélkül vitézül viselte magát a harcban”. A történetírók megegyeznek abban, hogv „nevéhez a hosz- szú hadjárat alatt, sem a bosszúnak, sem más kegyetlen cselekedetnek emléke nem tapad”. Ez a hadsereg ütközött meg 1631. szeptember 6-án Breiten- feldnél a mindaddig veretlen Tilly csapatával, és fölényes győzelmet aratott. Beteljesedett a király reménye: „...várják, hogy megszabadítom őket, és én hiszem, hogy ez meg fog töi-ténni ...” KÉT ÉVIG KÜZDÖTT MÉG SIKERESEN, hogy a kivívott szabadságot szilárddá tegye. Azután beteljesedett egy másik sejtése. 1632. november 6-án a I.ipcse melletti lützeri csatában nem érhette meg a győzelmet. A király elesett. „A korsónak egyszer el kell törnie...” — „Nem hiszem, hogy az én személyem olyan fontos lenne. Meg vagyok gvöződve arról, hogv amint eddig őrködött ügyünk felett Isten gondviselése, úgy fog ezentúl is őrködni ...” — mondta egy sebesülése alkalmával. Háromszázötven ev történelmi távlata igazolja az evangélikus király evangéliumi hitét: Isten gondviselése őrködik „drágán szerzett egyházán”. Pintérné Nagy Erzsébet