Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-20 / 29. szám

Kovácsműhelyből Isten műhelye Húluadó istentisztelet Sárbogárdon A városiasodó Sárbogard fő­teréről nyíló egyik utcácskában szerényen húzó.dik meg egy kis épület a többi hozzá hasonló kö­zött. A külső felújítás szinte alig árul el valamit abból, hogy mi­lyen változás történt az egykori kovácsmühely falain belül. TÁLÁN EPPEN AZON A HE­LYEN ÁLLHATOTT az üllő a füstös és rozoga épületben, ahon­nan Isten igéje szólal meg va­sárnapról vasárnapra, amióta a sárbogárdi evangélikusok meg­vásárolták és imaházzá alakítot­ták. Az ötvenes években történt ez, és akkor csak arra gondol­hattak, hogy az épület megfelel­jen az új rendeltetésének. Aki azonban május 4-én részt vett és be is fért a világos és barátságos kis imaházba, aligha gondolt vol­na arra, hogy benne egykor va­sat izzítottak a tűzhelyen és esem gő kalapácsütések alatt engedel­mesen formálódott a meglágyít fém. hogy hasznos eszköz váljék belőle. Rendeltetését tekintve az épü­let hasonlít a régihez. Mint egy­kor a kovácsmester kalapácsa. úev formál ma Isten igéje em- berszívaket. hogy hasznos esz­közeivé váljanak a világban. MÁJUS ELSŐ VASÁRNAPJÁ­NAK DÉLUTÁNJÁN népes gyü­lekezel sereglett a felújított ima­házhoz a környező falvakból, a gyülekezet fiijaiból: Rétszilasról, hl agy lókról. Puszta Szabolcsról. Pusztaegresről, Alsószentivánról. Sokan jöttek távolabbi helyekről is., hogy részt vegyenek a hála­adó istentiszteleten, melynek ige­hirdetői szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Igehirdeté­sében elismerő szavakkal mél­tatta a nagy áldozattal és jó íz­léssel elvégzett munkát. Pálfjy Mihály, a gyülekezet lelkésze szenvedélyes átéléssel számolt be az elvégzett munká­ról az istentiszteletet követó köz­A karácsony szimbóluma gyűlésen. Szinte újra átélte a sok izgalmat, fáradságot és álmatlan éjszakát, amelyek velejárói egy ilyen építkezésnek, ahol nem kulcsátadásra történik a munkák elvégzése. Nemggak a szervezést és irányítást végezte, hanem ma­ga is aktívan kivette a részét a fizikai munkából is. Segítőtárr sakra is talált, akik mind meg­érdemelnék, hogy itt is említés történjen róluk. Bágyi Pál het­venkét éves baptista prédikátor neve azonban valamennyiük elé kívánkozik, mert hónapokon ke­resztül fiatalos lendülettel irá­nyítója es kelkezi munkása volt az egész építkezésnek. A BARÁTSÁGOS ES TETSZEr TŰS KAP0LNABA lépve rögtön megakad az ember szeme az ol­táron álló, fából készített, művé­szi gonddal megformált keresz­ten es gyertyatartókon. Hasonló a helyzet az oldalfalakra füg­gesztett, ugyancsak fából kimun­kált keresztyén szimbólumokkal és fali világítótestekkel. Ezeknek, a kis kápolna hangulatát meg­határozó alkotásoknak a mestere Muck János NSZK-ban élő dia­kónus. Nagy gonddal és tehetség­gel készített tárgyaiban nemcsak a hivő ember fantáziája és al­kotóereje, hanem talán eredeti hazája és egyháza iránti ragasz­kodása és szeretete is kifejezésre jut. A MEGJELENT LELKÉSZEK SORRA KÖSZÖNTÖTTEK az építőket és ünneplőket: Csepregi Béla, Kajos János, Andorka Sán­dor, Ittzés Gábor evangélikus, Szabó Peter, László János refoi— matus és Németh János római katolikus lelkészek. Bágyi Pál baptista igehirdetö is szólt a gyü­lekezethez és a köszöntések so­rát Róthy István, a gyülekezet egykori alapítója zárta le, aki a kicsi gyülekezet létrejöttének napjait idézte. Az ünnepi együttlét után a résztvevők, de különösen a kívül- rekedtek, ismerkedtek a kis ká­polna szépségével, amely a je­lenről beszélt, hirdetve , azt, hogy a kicsinyek erejét hogyan tudja megsokszorozni Isten, ha tudnak bízni benne. K. T. A zene ajándéka, a pécsi gyülekezetnek SZÉP AJÁNDÉKOT KAPOTT a pécsi gyülekezet a legutóbbi egyházzenei áhítatán. A műsor összefoglaló címe már előre je­lezte, hogy gazdag tartalom vár a hallgatóra: „Istentiszteleti zene az egyházi esztendőben.” Aki csak egy kicsit is járatos zenei berkekben, tudja, hogy csak a nagy ünnepi evangéliumok is mi­lyen sok kiemelkedő zenemű alapjául szolgálnak. Ezen az es­tén pedig Tmjtler Gábor zenei igazgató és a pécsi gyülekezet új énekkara egy teljes egyházi esz­tendő témáinak megszólaltatásá­ra vállalkozott. A MEGSZÓLALTATOTT MÜ­VEK már az első percekben el­árulták, hogy gyülekezeti éne­keink feldolgozásai kerültek elő­térbe mind az orgona, mind az énekkari darabokban. Ezért in­dult a Jézus életét végigkísérő est az ősi ádventi ének, „Jöjj, népek Megváltója” feldolgozásá­val és jutott el az „Erős vár a mi Istenünk” reformációi ünnepi hangulatáig. Meglepetésként szó­lalt meg a kórus előadásában or­gona kísérettel Kapi Gyula Kö­nyörülj, Úristen rajtunk és Szo- kolay Sándor Örvendjetek az Ur­nák című műve közvetlenül egy­más mellett. Szép ötvözetként fo­nódott egybe a kettő: a 19. szá­zadi jegyeket magán hordozó és a kortárs zene eszközeivel dolgo­zó, friss mű. Szépen érzékeltette az énekkar a bensőséges, könyör­gő jelleget nagyon finom hang­vétellel, majd ügyes váltással tudta a kitörő örömöt interpre­tálni. Mindkét mű keretein belül érvényesült a legfontosabb jel­lemző vonás: a népénekielleg uralkodó maradt bennük. Külön színt jelentett a férfiszólamok bátor, sokszor szinte fölénybe fu­tó, temperamentumos hangzása. Ez sokat emel egy modern mű megszólaltatásánál akkor, amikor ezekre'a szólamokra komolyan építenek; a mai szerzők. nSk hozott: Bach h-rnoll prelú­dium és fúgája, valamint Liszt B-A-C-H preludium és fúgája. A jól eltalált regisztrálás szépen hozta a különböző korok hang­színeit az orgonán. A gyülekezet többségében fia­talokból álló, harminctagú kó­rusa Szabóné Mátrai Marianna vezényletével bátran és lendüle­tesen énekelt. Sok erő es biztatás sugárzott szolgálatukból. MINDEZ EGYÜTT HIRDET­TE. milyen gazdag, egyházzenei kincsünk, mennyire jelentős része szolgálatunknak. Az est nagy ajándéka volt, hogy ami sokszor elvontan szólal meg szavainkban az egyházi esztendőről, a zenei szolgalaton keresztül mély és hi­teles ábrázolásban eseménnyé vált és bizonyára haszna van hétköznapi életünkben és további szolgálatunkban, ifj. Szabó Lajos Ismeretien szerző után németből Túrmezei Erzsébet NEM EJT HIBÁT! Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útai, ha gondok örvényébe vesznek szivem legdrágább vágyai, ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád .., egyben békülhetek meg vég ifi. hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak, s irgalma kútja mely nekem, ha a támaszok mind inognak, ha nincs erő, nincs türelem, s tekintetem sehol célt nem lát vaksütét, könnyes éjen át... egy szikrácska hit vallja mégis, hogy Isten sosem ejt hibát. És ha szívem megoldhatatlan kérdéseknek betege lett, mert elkezd kételkedni abban, hogy Isten útja szeretet. . . minden elfáradt sóvárgásom békén kezébe tehetem, s elsuttoghatom könnyek közt is: O nem ejt hibái sohasem. Azért csend, szívem! Engedd múlni a földi, múló életei! Majd a fényben látni, ámuini kezdesz: Mindig jól vezetett! Ha a legdrágábbat kívánja, a legsötétebb éjen át menekülj a bizonyosságba, hogy Isten sosem ejt hibát! TRAJTLER GÁBOR egész esti orgonajátékára jellemző volt az a mély átélés — különösen a ko- ráialapú daraboknál —, amit már sokszor egész természetesnek ve­szünk játékában. De szépen fel­épített, magabiztos módon szó­lalt meg a hét nagy mű is. amit ezen az estén a pécsi-gyülekezet­— Szentháromság után a 2. va­sárnapon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: l.k 14, (15) W—24; az igehirdetés alapigéje: Zak 1,3—á. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Jú­nius IS-én, vasárnap reggel 1 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petáfi-radió. Igét hirdet BÁNFÍ BÉLA nagy- geresdi lelkész. — A VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE június 13-án Pápán tart­ja közgyűlését. A közgyűlést meg­előző istentiszteleten D. dr. Ott­lyk Ernő, az Északi Egyházkerü­let püspöke hirdeti az igét. Ág VASÁRNAP IGEJT Hol vannak elődeilek? Zak 1, 3—« LÉHET A TÖRTÉNELEMBŐL TANULNUNK? Feltétlenül, csak­hogy ez nem is oly könnyű feladat. Nekünk keresztyéneknek sem könnyű lecke, akik nem választjuk szét az egyház történetét a világ- történelemtől, mivel hisszük, hogy mindkettőnek egy Ura van, aki nemegyszer a világ eseményein keresztül és azokban szól az övéihez. Zakariás próféta is ezért szól a múltról, a jelenben élőkhöz éspedig figyelmeztetően: Ne legyetek olyanok, mint elődeitek. Tanuljanak abból, ami történt és ne folytassák ott és azt, ahol és amit az elődök rosszul csináltak. De hát mi is volt az elődök nagy vétke? Talán el­tértek kisebb-nagyobb kérdésekben Isten akaratától, vagy tévedtek egy-egy „döntésükben”? Nem hallgattak és figyeltek rám. így szól az Ur — ez pedig gonoszság s ebből csak egy megoldás, kiút van: Térje­tek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből. Erre a gonoszságra nincsen mentségünk, de Isten újra felkínálja a megtérést, az újra­kezdést. Korunkban félelmetes lett ez á gonoszság méreteiben is, de Isten igéjével éppen azért mulat rá ezekre, hogy ezekből térjünk meg. A világ jelentős részét az árufelesleg s ami ezzel együtt jár az áru- pazarlás jellemzi. Kiszámították, hogy a megtermett élelem és a na­ponként elkészített étel egynegyede moslékos vödrökbe kerül, ugyan­akkor közel húszmillió ember hal évente éhen. „Térjetek meg gonosz útjaitokról es gonosz tetteitekből.” A GONOSZSÁG AZONBAN NEMCSAK NAGYMÉRTÉKBEN FÉ­LELMETES, hanem apró és alig észrevehető formáiban is. Senki sem gonosz érdek nélkül. Legveszedelmesebb formája pedig a tetsze­tősen, kegyességbe csomagolt fajtája. A tékozló fiú bátyja minta­gyermeknek számított s egy szép napon kiderült róla, hogy gonosz; nem tud szeretni, megbocsátani. Nem szökött meg otthonról, dereka­san dolgozott is, de közben mindig számolt, hogy az elszámolásnál még azt a kecskét sem felejtse ki, amelyet egyszer, amikor unalmas és egyhangú életében mulatni kívánt, édesatyja nem adott oda neki. Csendben és hidegen lázadt fel atyja ellen, nem úgy mint öccse, de ez a lázadás veszedelmesebb formája. Kimondatlanul is ez lett életének vezérszólama: Valamit — valamiért! Hogy az örökség nem érdem, arról fogalma sincsen. Ebből a gonoszságból is meg alcar téríteni min­ket Isten! Ezt mindig igéjével cselekszi. Zakariás korában éppen úgy, mint napjainkban. Ezt mondja az Ür, így szól a Seregek Ura. * A PRÓFÉTA VALÓSZÍNŰLEG NAGYON FIATAL LEHETETT, amikor Isten öt erre a szolgálatra kiválasztotta, de az Úrnál az alkal­masság nem kor kérdése, hanem engedelmesség dolga. Sorsdöntő ter­mészetesen az, hogy akik ezt hallják, figyelnek-e a hívó szóra és en­gednek-e a hívásnak?! Egyházunk egyik tanítója a „szörnyű csodá­nak” nevezte azt a tényt, hogy az ember képes Isten megtérésre hívó szavára „nemet” mondani. A múlt század egyik igen áldott igehirde- töjéröl mondják, hogy az annak a bérkocsisnak, aki lakásáról az elég távol fekvő templomba fuvarozta, amelyben prédikált a szokásos vi­teldíj mellé mindig odahelyezte a már nyomtatásban megjelent ige­hirdetését. Egyik vasárnap a fuvaros a neki járó pénzt megköszönve, á prédikációt udvariasan visszaadta. Nem kell! A meglepett lelkész kérdésére, miért nem kell, különös választ kapott: Mert ha ezeket továbbra is olvasom, meg kell 'változnom. Ezt pedig nem akarom! A mi óemberünk úgy fél a megtéréstől, mint a beteg a műtéttől. Ez a bűn nemcsak az elődöket terheli, közöttünk, bennünk is megtalálható. TÉRJETEK MEG HOZZÁM, OLVASSUK IGÉNKBEN. Csak Hozzá térni érdemes, s lehetséges is. S mivel mi ezt az igét is, mint minden ószövetségi igét a kereszt felöl olvasunk és hirdetünk, mint olyanok, akikért Jézus meghalt és feltámadott, nyugodtan vehetjük az üzene­tet úgy, ahogyan azt nem Zakariás próféta, hanem annak a Zakariás papnak fia, Keresztelő János kiáltott bele a világba: Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyeknek országa! Nem azért, hogy eljöjjön, hanem azért, mert már itt van s nincs is sok időnk a haloga­tásra! Ezért térjetek meg Hozzá, aki szolgai formában lejött e világra, o ha csak egy embert tudott a gonosz útjáról visszafordítani és gonosz tetteiből megszabadítani, akkor kimondhatatlanul boldog volt. Itt az ideje, hogfi azt kérjük Tőle: Törj össze bennem minden hamis lát­szatot! Téríts meg. hogy megtérjek Hozzád, Uram, _____ Weltler Ödön Im ádkozzunk! Istenünk, aki megirattad mindazt, ami elődeinkkel, atyáinkkal, a régiekkel történt, láttasd meg velünk, hogy ez is a mi tanulságunkra történt. Cselekcdd meg, hogy dolgaikról ne csak elmélkedjünk, hanem okuljunk és tanuljunk. Tarts vissza minket a gonoszság útjaitól, sza- badíst meg bennünket g gonosz lettektől. Teremts újjá Szentlelked- del s ha jónak látod, használj fel minket üzeneted elmondására, hagy az utánunk kővetkezők is tudjanak a Te hatalmadról és szeretetedrő! Ámen. — DIÖSGYÖR-VASGYAR. Május 25-én ünnepi istentisztele­ten iktatta be Pásztor Pál, a gyü­lekezet lelkésze az újonnan meg­választott tisztségviselőket: Kása Béla gondnokot, Chomiák Béla, Slezák Árpád, Majorovics Lászlő­né és Stubnya Józsefné presbite­reket. — P ESTIM HL. Pünkösd előtti héten ökumenikus imahét volt az evangélikus, református és bap­tista gyülekezet részvételével. Az igehirdetési szolgálatot a helybeli lelkészek végezték. A befejező al­kalmon dr. Selmeczi János, a Teo­lógus Otthon igazgatója szolgált. — SZEGED. Pünkösd ünnepén egyházzenei nap volt a gyüleke­zetben. „Kétezer év egyházi ze­néje” címen a Teológiai Akadé­mia énekkara szolgált Duplák György szigorló teológus vezeté­sével. A programba zeneszámok­kal a helybeli fiatalok is bekap­csolódtak. Az igehirdetést dr. Sel­meczi János, a Teológus Otthop igazgatója végezte. — A HOMÉROSZ KORCS jú­nius 15-én, vasárnap este fél 8 órakor a Zeneakadémia nagy­termében tartja hangversenyét. A kórust vezeti, orgonái és zongo­rán kísér Peskó György orgona­művész. — SZÜLETÉS. Balogh András szendi helyettes lelkésznek és fe­leségének, Szemerei Mária száki helyettes lelkésznek március 30- án másodszor is ikreik születtek. Nevük: PÉTER és KRISZTINA. — Szemerei András művezetőnek és feleségének, Qr&stk Zsuzsanna statisztikusnak március 1-én első gyermekük született., Neve: RO­LAND. Mindhárom gyermeket május 25-én, a szendi templom­ban a gyülekezet istentiszteletén Balogh András szendi helyettes lelkész, az ikrek édesapja keresz­telte. „Ne félj. mert megváltotta­lak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents