Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-20 / 3. szám
őKumené <á> öKumené öKumené ^ Te voltál hajlékunk, Istenünk! Tizenöt év az ökumené szolgálatában Az LVSZ Strasbourg Ökumenikus Intézetének jubileuma Évszázadunkat sokan nevezik egyházi vonatkozásban az „ökumené évszázadának”. Századunk elején indult el ugyanis az ökumenikus mozgalom, amely az egyházak 'szétválásának, egymás elleni küzdelmének- sok-sok évszázada után a keresztyének Krisztusban való egységét és közös szolgálatát tűzte ki céljául. Általában az 1910-ben tartott edinburghi konferenciát tartják az ökumenikus mozgalom elindítójának. Ebben az évben tehát már hetven évre tekinthet vissza az ökumenikus mozgalom. Az elmúlt évtizedek során a keresztyénség egész területén alakultak olyan tudományos-teológiai intézmények, amelyeknek munkája az egyházak közötti azonosságok és különbségek vizsgálatára, egymáshoz való közeledésük módszereinek kidolgozására és az egyházak „ökumenikus párbeszédének” folytatására irányult. A legismertebb ilyen intézetek közé tartozik az Egyházak Világtanácsának ökumenikus Intézete (Bossey — Svájc), és a Tantur Intézet Jeruzsálemben, amelyet az ortodox, római katolikus és protestenás egyházak tartanak fenn. A Lutheránus Világszövetség jökumenikus Intézete tizenöt .évvel ezelőtt, 1965-ben kezdte meg munkáját a francia- országi Strasbourgban. Ezt az intézményt a Lutheránus Világszövetség tagegyházai hívták életre és tartják fenn. Szolgálata ma már kiterjed nemcsak Európára, hanem a többi kontinensre is. Professzorai és ösztöndíjasai a világ evangélikussága területéről jönnek. Nemzetközi konzultációin a legkülönbözőbb országok és egyházak képviselői vannak jelen. Teológiai kiadványai ismertek és megbecsültek az egész ökumenikus mozgalomban. Tizenöt éves jubileum alkalmából dr. Vajta Vilmos professzor az Intézet jelenlegi igazgatója, számol be az intézmény eddig elvégzett munkájáról és feladatairól a jövőben. Mivel az LVSZ budapesti nagygyűlése közeledtével szükséges minél többet megismernünk a Világszövetség életéről és szolgálatáról, és mert a strasbourgi ökumenikus Intézet munkájának iránya fényt vet a Lutheránus Világszövetség ökumenikus irányára is, részletesebben foglalkozunk ezzel a jelentéssel. Az Intézet kettős célkitűzése — amint az igazgatói jelentés megállapítja — egyrészt a római katolikus egyházzal folytatott ökumenikus párbeszéd volt; másfelől egyre inkább előtérbe került a református, anglikán, otodox és metodista egyházakkal megkezdett ökumenikus dialógusban való részvétel. A megváltozott „ökumenikus légkör” természetesen hatással volt a s.trassbourgi intézet munkájára is az elmúlt másfél évtizedben. Ezek az „ökumenikus változások” egyfelől kedvezőek, másfelől kedvezőtlenek. Kedvező változásokként értékeli a jelentés az egyházak között világszerte kialakult nyíltabb „ökumenikus légkört”, amely sokszor nem remélt megegyezésekre is vezetett a hit és egyházi élet kérdéseiben. Másfelől megemlékezik a jelentés a „nyíltabb elkötelezett részvételről” is a világpolitikában, tehát az egyházak mai nagyobb, közös felelősségvállalásáról az emberiség életéért, békés jövőjéért. Kedvezőtlen változásként említi viszont a beszámoló egyfelől a világ életében megmutatkozó feszültségek keletkezését az ökumenikus mozgalomban is; másfelől a jelenlegi pápa alatti változásokat a római katolikusok ökumenizmus „beszűkülése” irányában, amely miatt sokan félnek a javuló kapcsolatok elvesztésétől. A jövő ökumenikus feladatai felmérése ezért különösen fontos a mai helyzetben. A jelentés ilyen vonatkozásban két fontos megállapítást tesz: 1. Az egyhá- zak' közötti párbeszéd a jövőben a hit és a világban való keresztyén élet kérdéseire vonatkozóan nehezebbé válik; az eddig elért közös nézetekből kell kiindulnunk; de reálisan kell látnunk a meglevő különbségeket és az egyházak párbeszédében ezek gyökeréig kell lehantolnunk. 2. Az ökumenikus mozgalomnak mélyebbrehatóan kell foglalkoznia a „helyi ökumenizmus” ■ kérdéseivel is, tehát az egyházak egymáshoz való viszonyával a gyülekezetek szintjén, a mindennapi életben. A magas szintű nemzetközi egyházi tanácskozásokon ugyanis sokszor könnyebb megegyezésekre eljutni, mint az egyházak mindennapi életében. Együtt az ökumenikus mozgalom egészével tehát a Lutheránus Világszövetség. ökumenikus Intézetének a feladtai is megnövekedtek, ha a jövőbe tekint. Az említett két feladat — az egyházak közt meglevő különbségek mélyebbreható vizsgálata és a „gyülekezeti ökumenizmus” kérdései fokozott felelősséget, még nagyobb munkát jelentenék a strasbourgi Ökumenikus Intézet számára az elkövetkező években. Találóan állapítja meg a jelentés: minden igazi ökumenikus magatartás és munka végét jelentené, ha az egyházak nem ismernék el őszintén a „kölcsönös korrekció” szükségességét és önmagukat tartanák az egyetlen igazi egyháznak. Az egyházak összetartoznak és — amint erre az Ágostai Hitvallás is utal — „egy krisztus alatt és. közösségben” kell élnünk. Kívánjuk a Lutheránus Világ- szövetség jubiláló Ökumenikus Intézetének, hogy ebben az irányban végezhesse további fontos ökumenikus szolgálatát; az egyházak közötti mélyebb, teljesebb közösségért, és a világért, az emberiségért való mélyebb, teljesebb közös keresztyén felelősségért. Nagy Gyula Dénes György: Hol az én régi lelkem? De messze vagyok már magamtól; az utak talpam alá nőttek, koronás álmaim kidőltek, de messze vagyok már magamtól. Nem merek a tükörbe nézni, egy elnyűtt, érdes arc világol, mint hűvös hold az éjszakából, nem merek a tükörbe nézni. De messze estem a mosolytól, csak híg fintor, mi rajtam átfut, mint aki fájdalmába ájult, de messze estem a mosolytól. Hol az én régi, régi lelkem? Jaj, nem merem már megidézni. Ki fog a kútból visszanézni? Hol az én régi, régi lelkem? Ó, merre lehet az a másik, kinek szemében fény virágzott, akit a sorsa verve áldott, ó, merre lehet az a másik? (Megjelent a költő FENYÉREN BORÖKA című kötetében 1979-ben) Dr. Paul Hansen és dr. Sam E. Dahlgren magyarországi látogatásának eseményei A Lutheránus Világszövetség egyházi együttműködési osztályának nyugalomba vonult és most hivatalba lépett Európa-tikára, dr. Paul Hansen és dr. Sam Edvard Dahlgren november 18—21-ig tartózkodtak hazánkban. Látogatásuk része volt annak a kelet-európai körútnak, melynek során felkeresték Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Románia evangélikus egyházait. A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlésén dr. Káldy Zoltán püspök köszöntötte őket, köszönetét mondva Paul Hansen 21 éves szolgálatáért, nyitott szívéért, és szeretetre kérve, s szeretetet kínálva Sam Dahlgrennek, az utódnak. Ez volt az első eset, hogy Európa-tit- kár részt vett egyházunk egyik közgyűlésén, melynek országos jelleget az Északi Egyházkerület jelenlevő püspöke, az Országos Egyház vezetői és a Teológiai Akadémia tanárai adtak jelenlétükkel. Az Állami Egyházügyi Hivatalban Miklós Imre államtitkár, Bai László főosztályvezető és dr. Pozsonyi László főosztályvezető társaságában fogadta dr. Paul Hansent és dr. Sam E. Dahlgrent, akiket elkísért dr.- Káldy Zoltán püspök-elnök is. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa irodájában ökumenikus megbeszélésre is sor került, melyen részt vett dr. Vámos József és Reuss András az evangélikus, Komlós Attila és Tamás Bertalan a református egyház képviseletében, s jelen volt D. dr. Prőhle Károly ökumenikus főtitkár. Látogatásuk során a vendégek fölkeresték hivatalukban egyházunk püspökeit, dr. Káldy Zoltánt és D. dr. Ottlyk Ernőt, valamint az Országos Egyház főtitkárát, dr. Karner Ágostont. Beszélgetést folytattak a teológiai tanárokkal dr. Groó Gyula dekán vezetésével a lelkészképzés kérdéseiről a Teológiai Akadémián. Megtekintették — dr. Hafenscher Károly kalauzolásával — a Budapest-Deák téri templomot, majd az Evangélikus Országos Múzeumof. Lapunk szerkesztőségének megbízásából dr. Rédey Pál kérdezte a vendégeket útjükről, tapasztalataikról, befejezett, illetve megkezdett szolgálatukról. Beszámolóját külön közöljük. f Gosztola László A komáromi gyülekezet hálaünnepe ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT SZENTELTÉK FEL a komáromi gyülekezet imaházát, egyben lel- készi lakását. A krónikás keresgélni kezdett régi iratok között, és rátalált egy rövid összefoglalásra. „Az 1930. esztendő történeti dátum egyházközségünk életében. Szeptember 28-án avatta fel a városi, egyházi és polgári hatóságok jelenlétében egyházkerületünk főpásztora, Kiss István püspök úr, Balogh István egyház- megyei esperes és Draskóczy Lajos ny. teol. dékán urak közreműködésével új, ízlésesen berendezett imaházunkat. Ez ünnepségünkön, mint vendégek, örömünkben osztozva megjelentek még dr. Händel Béla egyházmegyei, Kray- sel Miklós aradbékési egyházmekor tapasztaljuk meg, hogy Ö valóban hajlék, ahová mindenkor nagyon jó hazamenni. AZ ISTENTISZTELETET ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS követte, melyet Kovács Zoltán felügyelő nyitott meg, üdvözölve a megjelenteket. Ittzés Gábor lelkész szólt a gyülekezet tegnapjáról, arról, hogy ez az imaház miként töltötte be az otthon szerepét az elmúlt 5Ö éven keresztül. A gyülekezetét köszöntők sorában az esperes arra emlékeztetett, hogy imaházaink és templomaink mind bele akarnak simulni a körülöttük levő otthonok sorába. A templom nem akar kiemelkedni, hiszen azok otthona, akik a mindennapi életben együtt dolgoznak gyei, dr. Deutsch József és dr. Stranszky János tataóvárosi felügyelők ... Aiapy Gáspár polgár- mester ... a |helybeli evangélikusok, s más vallású komáromi lakosok az imaházat színültig megtöltő nagy számmal.” 1980. SZEPTEMBER 28. A krónikásnak nem nehéz a dolga, mert ha más történelmi körülmények között, és más neveket felsorolva, de ugyanúgy öröm- és hálaünnepről számolhat be 50 évvel később. Hogy miről szólt az első igehirdetés annak idején az új imaházban, nem sikerült kiderítenem. A mostani ünnepen dr. Nagy István esperes erővel és határozottan szólaltatta meg az evangéliumot. IGEHIRDETÉSÉNEK ALAPJA a gyülekezet által kibocsátott ízléses meghívón szereplő zsoltárvers volt: „Uram, te voltál Inekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Meg kell kérdeznünk magunktól — mondotta többek között —, valóban Urunk-e az Isten? Tudjuk-e ezt vallani koporsók mellett, betegágyon, kereszthordozásban, vagy amikor most azt szám- lálgatjuk, hogy kik nincsenek már itt közöttünk. Ezen az ünnepnapon a történelem Urára nézünk, Aki megtartójaegyházának, Aki akkor lesz nagy jelentőségűvé a gyülekezetnek is, amikor egyenként és összességében így tud fogalmazni: „Uram!” Amikor 'Űrből Urammá lesz az Isten, akmás embertársaikkal. A templomok célja az, hogy boldog emberek legyünk, dolgozva jobb, szebb életért. Szolgálja ez a templom is a többivel együtt a békét és a népek egyetértését. Köszöntötte a gyülekezetét Ka- jos János az egyházmegye 21 gyülekezete nevében. Majd szárny köszöntés hangzott el a szomszédos gyülekezetek részéről Lábossá Lajos tatabányai, Puskás János pusztavámi, Józsa Márton celldö- mölkl lelkészek. A helyi egyházak köszöntését Bakos Ferenc református gondnok, Szirbek Ferenc római katolikus plébános tolmácsolta, a baptista gyülekezetét Pataki József. Komárom Hazafias Népfront Bizottságát dr. Nedeczky Árpád főorvos képviselte, aki felszólalásában értékelte a város és a gyülekezet közötti jó kapcsolatot. A GYÜLEKEZET AZZAL IS EMLÉKEZETESSÉ TETTE ezt a napot, hogy adományokból új szőnyeget vett az oltárra, egy ásszony testvér pedig az 50 éves oltárterítő rendbehozását végezte el. A fiatalokból alakult alkalmi énekkar a jövő felé vetett reménysugarat, és nem utolsósorban az is, hogy a krónikás a végén szó szerint idézheti az 50 éves feljegyzést: „... evangélikus és más vallású komáromi lakosok az imaházat színültig megtöltő nagy számma!” jelentek meg és örvendezéssel adtak hálát a nemzedékeken át hű Istennek! Lábossá Lajos EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI FŐISKOLA TANZÁNIÁBAN A tanzániai evangélikus teológiai főiskolát Lwadai-Usamba- ra-ban 1947-ben alapították. Az első hallgatóknak közlekedési eszközök híján gyakran 500 kilométert kellett gyalog menniük, hogy eljussanak a főiskolára. 1955 -ben Makumira-ba költöztek. A Tanzániai Evangélikus Egyháznak 850 ezer tagja van 14 egyházkerületben. Először csak saját maguknak képeztek lelkészeket, ma már más afrikai országok számára is. Kenyából Etiópiából, Namíbiából és Zaire ból is vesznek fel hallgatókat. Aa evangélikusok mellett metodisták, valamint a mozambiki Krisztus Egyháza és a tanzániai Test- térgyülekezet tagjai is tanulnak náluk. Nemrég határozták el, hogy a férőhelyek számát 140-ről 175-re emelik. Az első női hallgató 1968-ban jelentkezett. 1978-ban kettőt, 1979-ben ötöt vettek fel, a jövő évtől kezdve pedig 15-öt — ezért a nők felavatásának kérdéseivel is foglalkozniuk kell. A tanulmányi idő öt év, ebből az utolsót gyakorlati képzésre for dítják. Hosszú ideje cserélnek ösz<- töndíjasokat az NSZK-val, újab- ban pedig az USA-val és Dániával is. A főiskolának képzett tanárokra lenne elsősorban szüksége. Kezdettől fogva fáradoznak azon, hogy saját oktatói gárdát peveF jenek fel. A tanári kar felerészben külföldiekből áll. Az evangéliku sok mégis ügyelnek arra, hogy ar arány ne változzék, mert ebben is a keresztyény egyház égyete- messége nyilvánul meg. Gosztola László magyarfalvi lelkész 57 éves korában, türelemmel viselt szenvedés után elhunyt. Temetése december 5-én volt a magyarfalvi templomból. „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklá.ia és örömségem te maradsz, Istenem, örökké!”
