Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

A Idézünk az Ágostai Hitvallásból Confessio Augustana Beszélgetés Szokolay Sándorral — új kantátájáról E néhánjj kiragadott mondat csak ízelítő, illetve emlékeztető. A hetilap keretei nem adnak le­hetőséget a szöveg teljes közlésé­re. De talán ösztönöznek arra, hogy névadó hithallásunkat több­ször vegyük kézbe s felette való meditálásunk segítsen hitünk mai megvallásában és szolgálatunk betöltésében. (A szerkesztő.) Az Istenről (Az I. főhitcikkelyből) A részünkön levő gyülekezetek nagy egyértelműséggel tanítják azt, hogy a niceai zsinathak az isteni lényeg egységéről és a há­rom személyről szóló határozata igaz és azt minden kételkedés nélkül hinni kell. Tudniillik, Az Ágostai Hitvallás egy korai kiadása címlapjának fametszete hogy egy isteni lényeg van, amely név szerint is, valósággal is Isten, örökkévaló, test nélküli, osztha­tatlan, kinek hatalma, bölcsessé­ge, . jósága végtelen, a látható és láthatatlan dolgok összességének teremtője és fenntartója — és mégis három egyenlő lényegű, egyéftTO, hatalmú és egyenlően öröWfbéáló személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Isten Fiáról (A III. főhitcikkely) Hasonlóképpen tanítják, hogy az Ige, azaz Isten Fia, a boldog- ságos Szűz Mária méhében em­beri természetet öltött magára, hogy a személy egységében két természet, az isteni és az emberi van egymással elválaszthatatla­nul egybekötve úgyhogy' egy Krisztus van, valóságos Isten és valóságos ember, a Szűz Máriá­tól született, valósággal szenve­dett, keresztre feszíttetett, meg­halt és eltemettetett, hogy kien­gesztelje számunkra az Atyát és áldozattá legyen az embereknek nem csupán eredendő bűnéért, hanem minden tettleges bűnéért is. Ugyan ő aiászállott a poklokra és valósággal feltámadott harmad napon, azután felment a meny- nyekbe, hogy az Atya jobbjára üljön és örökké országoljon és uralkodjék az összes teremtmé­nyek fölött, megszentelje a ben­ne hívőket a Szentlélek, által, kit a szívükbe küld, hogy ő vezérelje, vigasztalja és elevenítse meg őket és védelmezze az ördög és a bűn hatalma ellen. Ugyanaz a Krisztus majdan láthatóan visszatér, hogy ítéletet tartson élők és holtak felett stb. — az Apostoli Hitvallás szerint. A megigazulásról (A IV. főhitcikkely) Hasonlóképpen tanítják, hogy az emberek nem igazulhatnak meg Isten előtt saját erejükből, érdemükből vagy cselekedeteik­ből, hanem ingyen igazíttatnak meg a Krisztusért hit által, ha hi­szik, hogy Isten őket kegyelmé­be fogadja és bűneiket megbo­csátja a Krisztusért, ki halálá­val bűneinkért eleget tett. Ezt a hitet tudja be Isten őelőtte való igazságul. Római levél 3. és 4. fe­jezet. Az egyházról (VII. főhitcikkely) Hasonlóképpen tanítják, hogy az egy anyaszentegyház örökké megmarad. Az egyház pedig a szentek gyülekezete, melyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgál­ják ki. Az egyház valódi egységére elé­gendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanítására és a szent­ségek kiszolgáltatására nézve. El­lenben nem szükséges, hogy min­denütt hasonló emberi hagyomá­nyok vagy szokások vagy embe­rektől rendelt szertartások legye­nek; amint Pál mondotta: Egy hit, egy keresztség, egy Isten és mindenek Atyja stb. A világi dolgokról (XVI. íőhitcikkelyből) A világi dolgokról azt tanítják, hogy a törvényes polgári jogrend intézményei Istentől való jótéte­mények ... Elítélik azokat is, akik az evan­géliumi tökéletességet nem az is­tenfélelemben és a hitben kere­sik, hanem a polgári kötelessé­gek elhagyásában,, mert az evan­gélium a szívnek örökkévaló igaz­ságosságát tanítja, az állam vagy a polgári élet rendjét azonban nem forgatja fel, hapern a leg­nyomatékosabban követeli, hogy azt mint Istennek rendelését fenntartsuk és annak ■ dolgaiban szeretet gyakoroljunk. (Az idézeteknél id. D. dr. Pröh- le Károly lf)43-ban megjelentetett fordítását használtuk fel. A szer­kesztő.) — DABRONY. A közelmúltban történt templomrenoválásnál ki­emelkedő munkát nyújtó Gőgös Ernő gondnok helyébe Kató Fe­rencet választották gondnokká. Üj presbiterek lettek: Ferenczy László, Ferenczy János és Gőgös Géza. A beiktatást 'Sághy And­rás lelkész végezte ünnepi isten- tisztelet keretében. A Zeneakadémia előcsarnoka, reggel 9 óra. Milyen más a han­gulat a reggeli fényben, mint es­te, amikor egy hangverseny kez­detét várjuk... De azért ilyen­kor is pezseg itt az élet: művé­szek, tanárok, hallgatók jönnek- mennek. Csakhamar feltűnik Szokolay Sándor is. És pár perc múlva már fent ülünk az egyik tanterem meghitt csendjében a Kossuth-díjas zeneszerzővel, aki­vel az Ágostai Hitvallás 450 éves jubileumára írt kantátájáról be­szélgetünk. Beszéde éppoly sodró lendüle­tű, mint a .zenéje. Látszik, hogy eleme a művészet, az alkotás. Tengernyi mondanivalója van. Lávaként törnek elő gondolatai. Nem is várja a kérdéseket: ma­gától tart összefüggő „értekezést” a kantáta születéséről. Élmény vele beszélgetni! Lebilincselő egyéniség, zseniális alkotó és nem utolsósorban melegszívű ember. Hogyan született meg a kantá­ta gondolata? Mielőtt erre felelnék, nézzünk egy percig visszafelé. Eddigi 'egy­házzenei műveim születésénél döntő volt a Lutherániával való megismerkedésem. Weltler Jenőt — akihez a csodálat és szeretet mellett rokoni szálak is fűznek —, és a Lutheránia munkáját, igen nagyra értékelem. Bach-est­jei k (Passiók, H-moll mise stb.) a legszigorúbb mércével mérve is kiemelkedőek. Első műveimet így jellemezhetném: „magyarba ol­tott barokk”. A kantáták eleinte rövidebbek voltak (10—12 perc), de ahogy megszerettem a Luthe- rániát és összeszoktam az együt­tessel, egyre több lett a monda­nivalóm. A mostani kantáta már közel fél órát tesz ki. Az ötletet a Lutheránia tavalyi NSZK-beli hangversenykörútja vetette fel: kellene egy alkalmi művet kom­ponálni az Ágostai Hitvallás ju­bileumára. Miért éppen a latin nyelvű vál­tozat került feldolgozásra? A latin az egyik legszebb nyelv, a zeneirodalom alapnyelve. Én az eszperantó fölé helyezem. Sok közismert kifejezést tartalmaz (lapozgatja a kottát): confessio ecclesia, sapientia, gratia, fide ... — hadd idézzem Adyt: „Számban nevednek jó íze van'.. A latin a muzsikusok univerzá­lis nyelve. Egyetemes nyelv, összekapcsol! Ez szinte jelképes is: mert kantátám célja éppen az volt, hogy azt keressem, ami felekezeteket, népeket összekap­csol, és nem azt ami elválaszt. Milyen szempontok vezettek a komponálás közben? Különösen két dologra kellett figyelnem. Az NSZK-ban — ahol szintén el fog hangzani a kantá­tám — a zenei ízlés egyházzenei vonatkozásban előbbre tart, mint nálunk. Be kellett bizonytíanom, hogy a magyar egyházzene is tud egészen modem eszközöket hasz­nálni. De az új stílus mellett arra is vigyázni kellett, hogy a hagyo­mányos gyülekezet is meg tudja érteni ezt a zenét. További prob­léma volt, hogy az Ágostai Hit­vallás tipikusan tanszerű tételei­ből hogyan lehet „zenét csinál­ni”, más szóval ezt a szöveget érzelmileg megragadni. A modern zene a disszonanciá­val a hatalmat fejezi ki. Én az egész műben nem a hatalmi, ha­nem a szolgáló egyház eszméjét akartam kihangsúlyozni. Meggyő­ződéséin, hogy az egyház korsze­rű, új feladata nem lehet más, mint a szolgálat. Ez a hitvallá­som csendül ki ebben a kantá­tában. Melyik cikkek kerültek feldol­gozásra? A kérdésről több éjszakát át­beszélgettem Weltler Ödönnel — apósommal —, Harmati Béla lel­kész a „solús Christus” elvének kihangsúlyozására hívta fel a fi­gyelmet. A 21 tételből 10-et dol­goztam fel. Nem 1530 a lényeges dátum — ismételgeti nyomatéko­san Szokolay Sándor —,. Luther nem alapított új vallást. A döntő, hogy vissza kell térni az Egyház eredeti, tiszta giehirdetéséhez. Lássunk néhány mozzanatot a kantátából: Az eredendő bűnről szóló rész­ben férfikar szólal meg „meacul- pa”-szerűen. A legbájosaibb a ke­reszt seprői szóló részt, itt a — ca- pella női kart alkalmaztam. A gyermekiélek gazdagságát akar­tam kifejezni. Kodály hangsú­lyozta, hogy a gyermekiélek gaz­dagabb, mint a felnőtt. Jellemzi a tisztaság, a faintáziiagazdaigság. Bizorjy nem kis feladat ezt a tisztaságot és harmóniát érzékel­tetni a 20. században. Az úrva­csorái résznél szólal meg először önállóan az orgona. Itt szerepel egy halk fúga, a úrvacsoratétel­ről. E két halk tétel után „be- robbanássáerűen” hat az ítéletről szóló cikk. Ez a 8. tétel apoka­lipszisszerű. így mondhatnám — folytatja mosolyogva — itt szó­lal meg az „igazi Szokolay” > rob­banás, gyors tempo, forte, kat- harzis... A befejező tétel sum­mázó jellegű „Epilógus”: „Semmi, ami a Szentírással, vagy az egyetemes keresztyén egyházzal ellenkezik! Egyedül Krisztus! Egyedül a Szentírás! Egyedül a kegyelem/ Egyedül a hit! Ámen.” Milyen nehézségek merültek fel a szerkesztés, komponálás köz­ben? Többek között tekintettel kellett lennem, hogy a külföldi útra le­hetőleg kisebb zenekart állítsak össze. Be kellett bizonyítanom, hogy a 11 hangszer is tud sokat mondani, egy nagy zenekar érze­tét kelteni. Augsburgban az ének­kar is kisebb létszámú lesz, az itthoni 65 helyett 40 tagú. Legyen szabad egy utolsó kér­dést felvetni: Hogyan várod az itthoni ősbemutatót és az augs- burgi hangversenyt? Nagy szeretettel gondolok a Deák téri ősbemutatóra az ittho­ni jubileumi ünnepen. Persze szakmailag még izgalmasabb, ho­gyan fogadják majd Augsburgban a művet. Sok elvárás van. Más énekkarok is lesznek. Mi adjuk .a záróhangversenyt: nekünk kell feltenni a koronát az egészre. Bízom a Lutherániában és nem félek a fellépéstől. Taps nincs a templomiban, de nem baj: a hí­vek lélegzetvételén is megérzem a hatást. Köszönjük, hogy bepillanthat­tunk egy kantáta születésének műhelytitkaiba. Mire e sorok megjelennek, már mögöttünk lesz az ősbemutató. Biztos vagyok benne, hogy újabb sikert hoz a zeneszerzőnek és együttesnek, és maradandó élményt a hallgató­ságnak. Gáncs Aladár A Sajtóosztály értesíti a lelkészá hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni mivel a postai küldemények feladása szünetel. Beszélgetés egy kiállításról Pest-budai ötvösség a XIX. században A Budapesti Történeti Múzeum Met­szettárában a megbeszélés szerint már várt rám Földes Emília, a kiállítás ren­dezője. Előzőleg készségesen vállalta, hogy ismerteti a kiállítás anyagát, el­mondja az ötvösség alakulását a múlt században és ennek evangélikus vonat­kozásait. — Az első kérdésem a rendezésre vo­natkozik. Milyen szempontokat vettek fi­gyelembe az anyag válogatása közben? — Két évvel ezelőtt volt egy kiállítá­sunk, ami a XVIII. század ötvösművésze­tét mutatta be. Akkor az egyházi műkin­csek kerültek előtérbe. Most — ha végig­nézi a tárlókat — sokkal több világi ren­deltetésű ötvösmunkát állítottunk ki. — Mi ennek a magyarázata? — II. József uralkodása alatt Buda és Pest életében jelentős változások történ­tek. Buda a polgárosodás útjára lépett. Közigazgatási központ lett, s így nagyon sok kisnemesi és polgári család költözött fel. Ugyanakkor Pesten megindult egy nagyarányú kereskedelmi fejlődés. Ehhez nagyban hozzájárult a napóleoni hábo­rúk alatt életbe lépő szárazföldi zárlat. A fejlődést segítette a város kedvező földrajzi helyzete is. A meggazdagodott polgárság számára az ezüst már mint használati tárgy is elterjedt. Az 1780-as években lényegesen átrétegződött a két város lakossága. — Ennek milyen hatásai voltak az öt­vösségre? . — A már említett átrétegződés miatt itt előbb gyökeret tudott verni a felvilá­gosodás eszméje, mint máshol. így már a XVIII. század végén keletkezett ötvös­munkákon megfigyelhetjük a korai klasszicizmus jegyeit Ez a stílusirányzat elsősorban az akkori budai nemesség íz­lésvilágát fejezi ki. Az ekkor kialakult formajegyek kb. 1830-ig jelentkeznek, majd a klasszicizmus kezd kifáradni. Az- eddigi karcsúbb kancsók például hasa­sabbakká váltak, tehát a formaadás lá- gyabb lett. 1850-től pedig nagyarányú sti- luselbizonytalankodás tapasztalható, ami elsősorban az eklektikában jut kifejezés­re: össze nem illő stílusjegyeket találha­tunk egy tárgyon. A korábbi stíluskorsza­kokra. a barokkra, rokokóra, klassziciz­musra jellemző formák egy tárgyon való megjelenítése kétségtelenül az ötvösmű­vészet hanyatlását eredményezte. — Ebben az időben a kézművesipar változatlanul céhes keretek között folyt. Hogyan alkalmazkodott a céhrendszer a változó körülményekhez? — A már említett változások, miatt feszültség keletkezett a céhek és az igé­nyek között. A lényegesen több megren­delés mennyiségi növekedéssel járt. Kö­vetkezésképpen megkezdődött a széria­elemek bevezetése, megjelentek a préselt ötvösmunkák. Ezzel együtt a tárgyak ki­dolgozására már nem fordítottak olyan nagy gondot. Például a díszítéssel egyálta­lán nem foglalkoztak, hanem előre gyár­tott elemek formájában „importálták” Prágából, bajor és osztrák területről. Ugyanakkor a céheket védeni kellett a kon­tárok és a kereskedők konkurrenciájától. Ezt különböző törvények biztosították, így a céhrendszer viszonylag zárt rend­szert alkotott ebben a században. Kívül­állónak rendkívül nehéz volt a céh kere­tei közé kerülni. így nagyon jól nyomon lehet kísérni a különböző ötvös családok egymást követő nemzedékét, amelyek a kézműves ipar fejlődését ebben az időben döntően meghatározták. Ilyen volt Pesten a Prandtner, a Pasperger család, Budán pedig a Gretschl család. — A tárlókban látható néhány olyan darab is, amelyek evangélikus gyülekeze­tek tulajdonában vannak. Milyen szem­pontok alapján kerültek ezek kiállításra? — II. József Türelmi Rendelete ki­mondta a vallások egyenlőségét. Ennek hatásait az ötvösségben is megtalálhat­juk. A XVIII. századhoz képest csökkent a katolikus egyház igénye, megnöveke­dett viszont a protestáns egyházak és a zsidó feiekezet megrendelése. A kiállítá­son ezt a változást igyekeztük bemutat­ni. Az itt látható evangélikus darabokra az egyszerűség jellemző. A péteri evan­gélikus egyházközségtől egy nagyon szép beteg-úrvacsoráztató kelyhet és paténát kaptunk, amelyet Krieck János készített. A Bécsi-kapu téri gyülekezettől pedig egy kancsót, amely Kovácsy János mun­kája. Ez az úrvacsorái kancsó szerintem a XIX. század legszebb darabja. Szintén tőlük kaptunk egy ostyatartót, amelyet Laky Károly, az eklektika egyik legmar­kánsabb képviselője készített. Itt szerel­ném megköszönni az evangélikus lelké­szeknek, hogy szívesen réndelkezéstinkre bocsátották ezeket a tárgyakat. A kiáll i* tással az volt a célunk, hogy bemutassuk a múlt század ötvösségének keresztmet­szetét. Ezért elsősorban világi rendeltete- sű tárgyakat állítottunk ki, másodsorban a más felekezetek ötvösművészetéből ad­tunk ízelítőt, harmadsorban pedig a ka­tolikus egyház jelenlétét érzékeltettük. — Nagyon köszönöm a beszélgetést. Laborczi Géza

Next

/
Thumbnails
Contents