Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-01 / 22. szám

I j szolgák a békéltetés szolgálatában A pilóta Lelkészavatás a Deák téren és Kiskőrösön Lelkéssavalás a Deák téren A Deák téri templom régi falai sok lelkeszavatásnak adtak már helyet. Június 21-én délután azonban olyan eseményre került sor az „ország templomában”, amelyiket a gyülekezet tagjai nem csupán egy lelkészavat ásnak tar­tottak a sok közül, hanem a „mi teológusunk” avatásának. Hiszen ifj. Hafenscher Károly, aki a gyü­lekezetben huszonhat éve szolgáló édesapja nyomán indult el a lel­kész! munkában, a Deák téri gyü­lekezetben született, itt nőtt fel. innen indult a teológiára, a gyü­lekezet ifjúsági köre tagjaként élt és szolgált. Lupták György, a másik felavatott fiatal lelkész pe­dig a Lutheránia énekkarban éne­kelt évekig és vezényelte is az énekkart. Huszonöt lelkész kísérte az ol­tárhoz a két lelkészjelöltet és ad­ta Isten igéjével áldáskívánását életükre. Dr. Káldy Zoltán püs­pök mellett az avatásban dr. Ha­fenscher Károly és dr. Muntag Andor teológiai tanár segédkez­tek. Az igehirdetésben a püspök többek között a következőket mondta: ■ ., 1980-ban, 35 évvel a nagy tár­sadalmi változás után a Magyar- országi Evangélikus Egyház 11 fiatalt küld ki szolgálatba. 35 év­vel ezelőtt sokan az hitték, hogy zárva lesz a Deák téri templom és még sok templom ebben az or­szágban. Isten másképpen dön­tött; 11 fiatalt enged kiküldeni a lelkészt szolgálatba. Áldassék ér­te egyházat megtartó, evangéliu­mot prédikáltató, hitet ajándéko­zó kegyelme. A textust nem magam válasz­tottam. Arról az igéről prédiká­lok. amit a fiatalok meghívójukra rányomattak: mert nem a csüg- gedés lelkét adta nekünk az Is­ten. hanem erő. a szeretet és a józanság lelkét. Az idősebb Pál emlékezteti Timóteust a ..lelkész- szé avatására” es arra, hogy ak­kor mivel ajándékozta meg Isten. Ennek az ajándéknak pedig az a neve- Szentlélek. Lesz. olyan időszak, amikor raj­tatok is erőt vesz a csüggedés. Ne feledjétek soha, hogy az a Lé­lek, akit kaptatok, áz nem a csüggedés Lelke. Csak őrá hall­gassatok. A Szentlelek az erőnek a lelke. S ez elsősorban a fizikai erő mellett — arra is szükség lesz a szolgálat közben — a bi- zonyságtev.és erejére vonatkozik. Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott az evangéliumot erővel kell prédikálni. Hadd figyelje meg majd a gyülekezet, amely hallgat titeket, hogy ez a lelkész azért beszél így, mert a Szentlélek ere­je feszíti. Erőben tegyetek bi­zonyságot a feltámadott Jézus Krisztusról. De ez az erő tettek­ben is meg kell, hogy mutatkoz­zék. A Szentlélek halasának másik iránya a szeretet. A Szentlélek a másik ember szere letét mun­kálja. és kiöli belőlünk az ön- szeretetet. Ez a szeretet építi a gyülekezetei, az egyházat és a társadalmat. A harmadik kifeje- zés az igében ez: józanság lelke. Sokféle módon fordítják, én mosl így: "észnél kell lenni". Mert az Isten fejet is adott, nemcsak szi­vet.. Úgy tudjuk végezni az erő­vel és szeretettel való szolgálatot, hogy közben bemérjük a helyze­tet, amelven szolgálunk és úgy szolgálunk. Mindezt a hármat arra kaptuk, hogy szolgáljunk, s nem azért, hogy magunknak tartsuk meg. A szolgalatba beletartozik ennek a drága magyar nepnek a szolgálata is, Hadd kérjelek meg titeket, hogy ahogy szerették őseink és ennek a templomnak régi papjai is ezt a drága magyar hazát, egy lélegzetre szolgáljátok Krisztust, és Krisztuson keresztül ezt a né­pet. amelybe Isten elhívott ben­neteket.” Harmati Béla Lelkéssavalás Kiskőrösön Emberemlékezet óta nem volt Kiskőrösön lelkészavatás. Az idén végzett 11 fiatal közül azonban az egyik kiskőrösi volt, ifj. Seben Irtván Kiskőrösön született/, ab­ban -a templomban keresztelték, ott konfirmálták annál az oltár­nál, ahol most az avatáskor ál­lott. Édesapja 35 éve szolgál eb­ben a gyülekezetben, nevelte a gyermekeket, és még ma is hir­deti az evangéliumot az egész gyülekezetnek. Most is megren­dültén állott meg az oltárnál, ahol szolgál.' Természetes volt, hogy az avatás szolgálatára Kiskörösre ér­kező dr. Káldy Zoltán püspök egyik segítőjének az édesapát vá­lasztotta, a másik segítő pedig a Teológiai Akadémia képviseleté­ben dr. Muntag Andor professzor volt. Az egyházmegye lelkészei szép számmal jöttek el, hogy szolgatársuk fiát igével és kézrá- tétellel megáldva, az ősi ..Con- firma”-t énekeljék elindulásánál. Nemcsak a család öröme volt teljes ezen a vasárnap délutánon. Kiskőrösnek külön öröme volt. Igen nagy dolognak vették, hogy közülük indul valaki a lelkészí szolgálatba. Soha még ennyien nem' voltak a kiskőrösi templom­ban egyszerre igét hallgatni. A szolgálatot végző püspök is öröm­mel mondotta: „Unalmas gyüle­kezetből nem lesznek papok’’ — úgy látszik, a kiskőrösi gyüleke­zet nem ilyen. Az igehirdetés textusát ilyen­kor az avatandó szokta választa­ni 11). Seben István 2 Kor 5.18 alapján akarta hallani a szolgáé latba indító, küldő üzenetet. Ez volt hát a püspök igehirdetésé­nek alapigéje és erről mondotta, hogy ..az ember, az emberiség szembetalálkozott Istennel. Már az első házaspár kezdte: felmon­dott Istennek. Ebből támadt a bé­kétlenség. Front Isten és ember közötl". Isten a békétlenséget különös módon oldotta meg: Ő indult ak­cióba. Nem volt dialógus, béke- tárgyalás. kompromisszum. ha­nem Isten maga döntött így: oda­adta egyszülött Fiát. hogy így megbocsásson! Ezzel befejeződött a háború, megszűnt a front. Itt W eöres Sándor : ATOMFELHŐ A hómba goromba. Ablakomba és alakomba önmagát kiontja s a világot, leront ja. - mégis a sötétség heroldja, Bár lehetne Napja, Holdja, keveredik ocsmány vigalomba, falut és várost takar siralomba — ha korszakunk idejében el nem oltja — kibomlik az égen, mint a vitorla, pusztítása nyoma szőnyeg-forma, tüzesen nveldes sárkány-torka, s a természetet feloldja s az élőket megfojtja, minden ember gondja es szégyenfoltja ez a ronda otromba . gomba ma. (Megjelent az „ENEK A HATÁRIALANRÖL” című kötetben. 198(1.) A Testvérgyülekezet székhaza Herrnhulban Itt állítják össze az egyházunkban is népszerű bibliaolvas» ('(mutatót HARMINCÖT ÉVVEL EZELŐTT, 194;,. augusztus 6-án reggel je­lent meg Hirosima fölött az az amerikai repülőgép, amelyről ’ kiol­dották az első atombombát. Ez a bomba egy szempillantás alatt elpusztította a varos háromnegyed részét és kioltotta nyolvanezer ember eleiét. Három nappal később hasonló sors érte Nagaszakil is. Azóta minden évben megemlékeznek erről szerte a világon. Har­mincöt év alatt igy nagyon sokat beszéltek és írtak erről a félelme­tes eseményről, nemcsak politikusok, történészek, katonák, hanem teológusok, egyházi emberek is. Irtunk és Írunk ennek a lapnak a hasábjain is. Lehet-e valami újat írni még erről? Ha semmi mást nem tennénk, csak szüntelenül ugyanazt ismé­telgetnénk, felidéznénk az eseményeket, elmondanánk, micsoda szörnyű tömeggyilkosság volt az, hiszen még hosszú évekkel, évtize­dekkel később is szedte áldozatait az a két bomba, — akkor is nagy szolgálatot végeznénk. Hirosimát és Nagaszakit nem szabad elfelej­tenünk. Nemcsak nekünk kell emlékeznünk rájuk, hanem az utá­nunk jövő nemzedékeknek is, azoknak, akik akkor meg nem is éltek, amikor ez a szörnyűség megtörtént,. De talán mégis vannak olyan részletek, amelyekre külön is fel kell figyelnünk. A PILÓTÁRA GONDOLOK, arra. aki azt az első gépet vezette és az első atombombát kioldotta. Akiről azt mondják, hogy később, mikor rádöbbent tettének szörnyűségére, megörült. Nem tudta, mit cselekszik, amikor a kapott parancsot végrehajtotta. Igen, azt tud­ta, hogy valami nagy hatóerejű bombát dob arra a japán városra. Ilyesféle parancsokat ö és sok-sok más pilóta gyakran végrehajtott a második világháború elmúlt hat esztendejében. Talán arra is gondolt, hogy néhány száz, estleg ezer ember halálát okozza és eset­leg egy egész nagy gyártelepet összerombol az a bomba, amelyet ledob. De arra, hogy kezének egyetlen mozdulatával emberek és épületek tízezreit pusztítja el, arra bizonyosan nem gondolt. Ebbe csakugyan bele lehet őrülni. De vajon tudta-e, hogy az a kézmozdulat, amellyel az első atom­bombát kioldotta, nemcsak Hirosima pusztulását jelenti? Tudta-e, hogy a hirtelen megjelenő „gombafelhő” az egész világra az atom­háborúnak, a szörnyű pusztulás veszélyének félelmes árnyékát veti? Sejtette-e elboruló elméjének utolsó gondolataival, hogy ezt a ször­nyű fegyvert még „tökéletesíteni” fogják? Gondolt-e arra. hogy Hirosima, és ö, a bombázó pilóta, egy új korszak^ kezdetét fogja je­lenteni? Vagy talán épp ennek felismerése kergette őrületbe? AZ A PILÓTA ES CSELEKEDETE SZÁMUNKRA, KERESZTYÉN EMBEREK SZAMARA. INTŐ PÉLDÁZATTA LETT. Felrázza, a szunnyadó lelkiismeretet. Figyelmeztet a veszélyre: egyetlen kéz­mozdulatnak is beláthatatlan következményei lehetnek. Amikor az életet és az egész világot fenyegeti a veszély, nagyon ébernek kell lenni. Tudatosan és határozottan az eleinek, a világnak, az emberi­ségnek, a békének a pártján kell állni. Nekünk, keresztyéneknek, akik a világot, az emberiséget szerető Istent ismerjük, azoknak a soraiban van a helyünk, akik meg akarják állítani a Hirosimával elkezdődött folyamatot. Ereznünk kell ezt a felelőséget a világért és az egész emberiségért. És akik a pilótát útnak indították? Meg akik azt az atombombát föltalálták és elkészítették? Vajon gondoltak-e arra, hogy mi követ­kezik Hirosima után? Azt mondják, hogy az egyik német atom- tfidós, aki Németországban évek óta ' kísérletezett az atombomba létrehozásával, amikor angol fogságban értesült a; szörnyű hírről, igy sóhajtott fel: Hála Istennek, hogy ez nem sikerült! Egy nemze­dékkel Hirosima után minden józan tudós azért harcol, hogy a jó­akarata emberekkel összefogva megakadályozza a szörnyű leltek elkövetésében azokat, akik útnak akarják indítani a. ,.pilótákat . ERRE IS EMLÉKEZTET BENNÜNKET HIROSIMA HARMINC­ÖTÖDIK ÉVFORDULÓJA. Lehet, hogy annak a pilótának „méltó” büntetése" volt, hogy megőrült. De mit segített ez Hirosimán és Nagaszakin? Inkább vigyázzunk magunkra és egymásra, nehogy eszközökké legyünk olyan tettek elkövetésére, amelyeknek belátha­tatlan következményei vannak. Inkább harcoljunk, azért, hogy az emberi ész. a hatalom és a gazdagság az egész világ javát es béké­jét szolgálja. Muntag Andor INKÁBB SÓ LEGYÜNK, MINT ÉDESSÉG A VIÁGNAK A bajor evangélikus egyház missziói konferenciáján Theodor Glaser egyházfőtanácsos ,,a hamis alternatívák butaságát” és azt a próbálkozást, „hogy a világnak' inkább édessége, mint sója le­gyünk”, nevezte annak a két leg­nagyobb bűnnek, „melyeket mi keresztyének az egyházban is el­követünk”. „Isten sokféleképpen megszólít bennünket, ennek a világnak éh­ségében és nyomorúságában is” — mondotta Glaser. — „de mi in­kább szájak vagyunk, mint fülek, • és vétkezünk, ha kegyességünkkel csendes szobácskába húzódunk vissza ahelyett, hogy világfeleiős- ségünket vállalnánk és ha kell. politikai szót is mondjunk bátran a szószékről”. Glaser felszólította a keresztyéneket, hogy ne Istent .ültessék mindig a vádlottak pad­jára és ne mentegessék magukat a struktúrákkal, adottságokkal és kényszerhelyzetekkel. A konferencia témájára utalva, „Bocsáss meg. Uram, ha vétke­zünk”. Glaser kifogásolta, hogy mindig a szexualitásról szoktak beszélni, ha az egyházban bűnről van szó. „Szeretném, ha a bruta­litást és az erőszakot ugyanolyan tűzzel utasítanák el. hogy végre tiltsák be a háborús játékok gyár­tását és a balesetekről es ször­nyűségekről készített felvételekkel való üzletelést”. A keresztyének imádsága á megbocsátásért egy­úttal aktivitásért való imádság. Minden egyes keresztyén felada­ta, hogy a megbocsátásért fára­dozzék. AZ ANYAGIAK MEGVETÉSE A SZOCIÁLIS MUNKÁBAN? A „Diakonie” című nyugatné­met folyóirat legújabb számában Karl-Heinz Marciniak, a diakó- niai intézmények (Diakonisches Werk) stuttgarti központjának előadója arról számol be. hogy nem a szegénység megszüntetése, hanem a rászoruló gyógyító „megváltoztatása” lett a szociális munka legfőbb követelménye, s igy az hajlik az anyagiak meg­vetésére. A közvélemény, de maga a szo­ciális munkás is azt várja a szo­ciális munkától, hogy az szaksze- •rűen történjék, tehát a szociál- pedagógia és a saociálterápia al­kalmazásával. A gyakorlatiban ez azt jelenti, hogy a rászoruló anyagi segítséget csak akkor kap, ha bizonyos gyógyulási kézséget mutat, tehát belemegy egyfajta csereüzletbe, hogy szállást, ellá­tást és némi pénzt kaphasson. A szegénység mindenekelőtt anyagi természetű, problémáját ilyen mó­don „pszichiátrizólják”, vagyis a szegény bűnére, erkölcsi gyenge­ségére. vagy betegségére vezetik vissza. Ezzel — mondja Marci­niak — a társadalomnak' lehető­sége van arra. hogy pszichológi­ailag és anyagilag is kivonja ma­gát 'az elosztási igazságosság meg­teremtésének felelőssége alól. I A az Isten köztünk, megbocsátott és bevont újra családi közösségébe. De nemcsak ezt tette, hanem reánk bízta a békéltetés szolgála­tát. Ez a lelkész! szolgálat. Ennek a szolgálatnak abban van a mél­tósága, hogy Krisztus meghalt ér­tünk. A lelkészt szolgálat a bé­kéltetés" szolgálata. Kezdjed mon­dani: az Isten megbékélt veletek! B;zt a szolgálatot nem lehet ki­hagyni. Sohasem érzitek, hogy ..bent” valami nincs rendben? Miért van annyi öngyilkos? Miért bomlik tel minden negyedik meg­kötött' házasság? Öregek és fiata­lok között miért olyan nagy a kü­lönbözés és szeretetlen az egy­mással való bánás? Bizony fontos a békéltetés szolgálata! Meg kell e lelkésznek mondani, hogy Isten bűnbocsátó, szívet újító, békélte­tő és megbékélő Isten.” Ünnepélyesen hangzottak az igehirdetés záró szavai, a sze­mélynek szóló, kiküldő, szolgálat­ba küldő szavak: „Megbízlak! Bátran, szeretettel végezd! Beleül­jenek meg emberek Istennel, egy­mással. Béküljeriek népek és ne legyen háború, legyen leszerelés. Segítsd az ilyen törekvéseket! Szeresd ezt a magyar népet Pe­tőfi városából indulsz, ne felejtsd el: Népet és hazat szerető pap az evangélikus lelkész!” Ezen a vasárnap estén egybe­fonódott egy család, egy gyüle­kezet, az egész egyház, szolgatár- sak és barátok öröme. Szárnyalt az ének. a gyülekezet énekkara most különösen szépen szolgált, mintha mindnyájan azt akarták volna kifejezni: ezért a szép na­pért. ezért az elindulásért legyen Istené a dicsőség! Azután meg­hitt beszélgetéssel, gazdagon meg­rakott fehér asztalnál, szeretet- vendégség keretében búcsúzott a család és a gyülekezet a vendé­gektől. hogy folytatódjon a hét­köznapok szolgálata. Tóth-SzöllŐE Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents