Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-20 / 3. szám

Káldy Zoltán:

Karácsonyi öröm és elköíelezés

KARÁCSONY LÉNYEGÉRŐL SZERETNÉNK VALLANI. A „Karácsonyi Gyermek”-en olyan vastag a „pólya” hogy már alig találjuk meg Öt Magát. Mert ugyan mindannyiunk számára kedvesek a karácsonyi angyalok, a betlehemi jászol, a bárányokat őrző pásztorok, a háromkirályok, a mai ünnepléshez hozzátartozó karácsonyfa, a felengedett családi hangulat, az ajándékozás, mindezek azonban csak „pólyák”, melyek gyakran eltakarják nemcsak Jézus személyét magát, hanem karácsony „mondaniv?' ját”.

Amikor a központi „mondanivalót” keressük, nem támaszkodhatunk önmagunkra, találgatásainkra, bölcselkedéseinkre, és nem is alakíthatjuk karácsonyt a magunk ízlése, egyénisége és szükséglete szerint. Bármennyire ósdinak tűnik korunkban — amely mindent szeret megkérdőjelezni —, mégsem támaszkodhatunk másra, mint ami „írva van”. Oda kell nyúlnunk a Bibliához, amely a szent írókon keresztül arról tanúskodik, hogy Jézus karácsonyi megjelenése a világban ezt jelenti: „Velünk az Isten”. Erről prófétáit évszázadokkal előbb Ézsaiás próféta. Máté evangélista pedig így tesz erről bizonyságot: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Űr mondott e próféta által: »Íme. a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« — ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Jézus jövetele, egész élete és minden cselekedete az Isten jelenlétét, velünk és közöttünk „lh- kozását” jelenti és bizonyítja. Elsősorban maga Jézus igazolja ezt: „Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is; mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok” (Jn 14,6). De így vall erről Pál apostol is: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége oszthatatlan egységben” (Kol 2,9)), hasonlóképpen a Zsidókhoz írt levél írója: „Ö Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3). Nemcsak arról van szó, hogy Jézussal földi életében „vele volt az Isten” (Csel 10.38). hanem arról, hogy az Ö személvében meg Isten volt közöttünk. És ez nem pusztán a múltra igaz, hanem a jelenre is. Jézus úgy ment el, hosy közöttünk maradt: „íme, én ve'etek vagvok a világ végezetéig.” Benne és Általa ma is itt van az Isten.

A KARÁCSONYI ÖRÖMNEK ITT VAN A FORRÁSA: „ITT AZ ISTEN KÖZTÜNK”. Ez azonban nemcsak az „egyházi területre”, hanem a „világi területre”, tehát magára a Földre is vonatkozik. Nem lehet a Jézus Krisztusban jelenlevő Istent „egyházi falak” közé szorítani, „övé a Föld és annak teljessége” — vallja a zsoltáríró. Sokszor sok minden mintha cáfolná az Isten jelenlétét a Földön: borzalmas természeti katasztrófák, földrengések, pusztulások, háborúk, éhség, igazságtalanságok egyesekkel, tömegekkel és népekkel, faji e'nvomás. erőszak, terrorizmus. Nem lehet a felsorolás végére érni. Nem tudunk mindent megmagyarázni. Sok a számunkra érthetetlen és át nem látható. De vannak, amelyek világosak számunkra: Isten Jézus Krisztusban itt van közöttünk. Nemcsak itt van, hanem szeret is bennünket és ezt a világot, hiszen karácsonykor a Fiát küldte hozzánk. a golgotái kereszten pedig odaadta értünk. Lehetnek elvan esetek, amikor nem marad más „bizonysága” Isten köztünk létének és irántunk való szeret étének, mint a karácsonyi eseményről és a golgotái keresztről szóló evangélium. Abban kell hinnünk, és abban kell megkapaszkodnunk!

A KARÁCSONYI EVANGÉLIUM PEDIG NEM EGYSZERŰEN ARRÓL AD HlRT, HOGY „KÖZÖTTÜNK VAN AZ ISTEN”, HANEM ARRÖL: „VELÜNK AZ ISTEN”. Ügy is mondhatom, hogy a karácsonykor közénk jött Isten lehetne ellenünk is. Jöhetett volna ítélni, „rendet csinálni”, a go* noszt irtani és velünk bűneink szerint bánni. A többszörösen elrontott és megrontott világot a „semmibe taszítani”. E helyett Krisztusban irgalmasságot gyakorolt velünk és világunkkal szemben. Jézuson keresztül a mai napig diakóniát gyakorol az emberen és a világon. Jézus bűnöket bocsátott, kenyeret adott, békességet hirdetett és ajándékozott, betegeket gyógyított, megrontott emberi kapcsolatokat hozott he1 y- re, a társadalomból kivetetteket hozott vissza az emberi közösségbe, torzóvá lett emberi személyiségeket tett teljes emberekké. Mindent összevéve, nem a pusztulást hirdette meg, hanem az embérért. az ember világáért a gyógyítást. Azt, hogy gyógvíttas- sék a világ, addig is, amíg Általa a teljesség bekövetkezik. Istennek ez az irgalmas jelenléte és értünk való diakóniája Krisztusban a" mi karácsonyi örömünk igazi forrása.

KARÁCSONY AZONRAN NEMCSAK AZ ÖRÖM FORRÓSA. HANEM AZ ELKÖTELEZLEK VÁLLALÁSÁNAK IDEJE IS. Ha tudjuk, hogy mit akar a köztünk és velünk való Isten a világgal, akkor vállalnunk kell eszközökként az Ö jó akaratának véghez vitelét. Isten a világ fenntartásába, kormányzásába, gyógyításába, az egyesek és népek boldogulásának előbbrevitelébe belevonta és belevonja az embert. Nem nélkülük és rajtuk kívül, szinte „automatikusan” viszi véghez (a vliág megmentésére, gyógyítására, a népek kenyerének előteremtésére, a béke megvalósítására irányuló akaratát, hanem őket munkába állítja és velük dolgozik. Karácsonykor újra fel kell fedeznünk nagy méltóságunkat: az Isten munkatársai vagyunk! Isten munkatársainak pedig nem szabad elcsüggedniük, a munkát abbahagyniuk, ha gyakran nehéz a szolgálat, nincs látszatja a fáradozásnak, és hosszú távon is szinte céltalannak látszik minden erőfeszítés világunkért, benne az egyes emberekért, családokért, közösségekért. Bizonyosoknak kell lennünk abban, hogy Krisztusban velünk levő Isten ereje mégiscsak a legnagyobb erő, és abban is, hogy a „ti munkátok nem hiábavaló az Űrban”.

NEKÜNK, KERESZTYÉNEKNEK A KARÁCSONYI EVANGÉLIUM TOVÁBBADÁSÁBAN SEM SZABAD MEGFÁRADNUNK. Az első karácsonykor azt hirdették az angyalok, hogy a karácsonyi örömhír az „egész nép” öröme lesz. Hadd legyen hát minél több emberé. De ebből az örömhírből eredő szeretet is — éspedig az á.dozatos, a mások javát munkáló szeretet — hadd érjen el minél több szívet, családot, közösséget, magyar népünket, külföldön élő magyar testvéreinket, a száz és száz égető kérdés sei küszködő emberiséget.

KaráesonTÍ készöntés

„Az Ige testté lett...” hangzik a boldog bizonyságtevés János evangéliumában. A közel kétezer éves örömhír a mostani karácsonyon a mi világunkban, a ma élő és szolgáló egyháznak, gyülekezetnek és keresztyén embernek szól. Szól, hogy magával ragadjon, hogy á Szentlélek segítségével hitet ébresszen a lelkűnkben, hogy felfor- rósítsa a szívünket.

A testté lett Ige szolgálni jött. Szolgálni az egész világnak, égető problémái között, szolgálni a békét, szolgálni az ö népének ,az egyháznak, hogy be tudja tölteni küldetését maradéktalanul, de szolgálni jött az embernek is. Szolgál úgy, hogy kenyeret ad az éhezőnek, italt a szomjazónak, vigasztalást a keserűszívűnek. Szolgál úgy, hogy örömöt és boldogságot ad, de szolgál úgy is, hogy fölemel a bűnből és szolgálatba indít.

A testté lett Ige eljövetele a mostani karácsonyon elkötelez minket. Elkötelez a hitre, de elkötelez a szerelet cselekedeteire is.

Elkötelez arra, hogy nyitott szívvel és nyitott szemmel éljünk és a dlakónia valóban segítő cselekedeteit tegyük életünk minden napján, j

„Az Ige testté lett” — hangzik a boldog bizonyságtevés a mi szá- , munkra is. Ezzel kívánunk minden kedves Olvasónknak Istentől j gazdagon megáldott, boldog, békés karácsonyt! j

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL |

Ottlyk Ernő:

Karácsony estére

„A TI SZELÍDLELKÜSÉGE- TEK ISMERT LEGYEN!” Éppen azért, mert karácsony este különösen alkalmas Isten közelségének átélésére, hangzik a következmények gyakorlati levonására ez a felszólítás. Szelídlelkűség csak azon az alapon lehetséges, hogy a keresztyén embernek megvan a biztonságérzése, az erőnek az érzése. Jézus erejét érzi és abban a hitbizonyosságban él, hogy élete a Jézusé. A hit talajáról jöhet létre ez a nyugodt, rendíthetetlen magatartás, amely nem magabiztosságon, hanem a Krisztus erején alapszik. A gyenge ember: ideges, nyugtalan, bizonytalan. Sohasem tudja, mikor lep- leződik le gyengesége, éppen ezért türelmetlen, irgalmatlan, goromba, s mindaz, ami a szelídség ellentéte. Akinek nincs hitbizonyossága, s aki nem áll elég szilárd talajon, az mind kétségbeesetten védi a maga vélt igazát, az félti életét az igazság elől, az telve van nyugtalansággal a jövendő felől.

KARÁCSONY ESTE CSENDJÉBEN, az esztendő mennyországhoz hasonlító időpontján, amikor mindenki igyekszik kedves és jó lenni, „örüljetek az Űrban!”, de úgy, hogy ez az öröm mindenkor megmaradjon, ne csak néhány órára korlátozódjék, hanem életre szóló erőforrássá váljék, s kiegészüljön úgy, hqgy „örüljetek az Űrban mindenkor!” Mert Jézus ma este mindnyájunkhoz egészen közel lesz, de közelségét nemcsak egy alkalomra tervezte, hanem állandónak és tartósnak gondolta. A ma hozzánk közel lépő Jézust ragadjuk meg úgy, hogy mindig velünk maradhasson. ne csak ezen az estén érjen közel a szívünkhöz, hanem benne maradjunk. Szelídlelkűsé- günk ne csak ezen az estén boldogítson minket, hanem tartósan maradjon meg mindnyájunk örömére.

„ÖRÜLJETEK AZ ŰRBAN”.

Ennek a felszólításnak nem volna értelme, ha csak így hangzana el: „örüljetek!” Mert az örömöt nem lehet parancsolni. Külső magatartást el lehet érni belső megfelelő érzelem nélkül is. Nevetni, legalább mosolyogni, lehet megrende'ésre. iókedvet lehet meglátszani, vidámságot erőltetni. Fmk azonban csak viselkedésbeli mozzanatok. Az öröm: belső dolog, örülhet valaki külső jelek, nevetés, vidámság nélkül is és viszont lehet valaki belülről szomorú és levert a nevetés és vidámság álarca mögött is. Éppen azért, mert az öröm pa- ranesolhatatlan. értelmetlen volna ez a felszólítás ígv: „örüljetek!” Azonban rögtön értelmet nyer így: „örüljetek az Űrban!”

ERRE NEM MONDHATOM AZT. hogy nekem nincs okom az örömre, engem ne bíztasson senki sem így. Az Űrban való öröm nem magunkért való öröm. Vannak örömök, amelyeket nem magunkért, hanem másokért érzünk;

ilyen a szülő öröme, amikor a gyermeke valami nagy eredményt ért el, — a szülő sem magának örül ilyenkor, hanem a gyermekéért, — ez a másért való öröm. Az Űrban való örömben Jézus Krisztusért van örömünk.

MA PEDIG KÜLÖNÖSEN IS OKUNK VAN AZ ÖRÖMRE, mert ma az Űr rendkívüli alkalmat készített. Sokak számára ez az esztendő legszebb napja, amikor mindnyájan együtt vannak, akik szeretik egymást, s egy család kötelékébe tartoznak. Karácsony este az esztendő különleges pillanata, amikor elcsitul harag és gyűlölködés, mindenki igyekszik a meghitt alkalomnak megfelelően viselkedni, kedvessé és jóvá válni, hogy szeretet és béke legyen. Ilvenkor messzi vidékről összejönnek a családtagok, hozzátartozók, hogy együtt örüljenek. A gyermekek kerülnek középpontba, örömtől csillogó szemünkben tükröződik a megajándékozottság boldogsága. Karácsony estén szinte mennyországgá válik a föld néhány órára.

„AZ ŰR KÖZEL!” Karácsony- estén tényleg megérzünk valamit abból, hogy az Űr közel. De Jézus Krisztus nemcsak erre az estére Megváltó, nemcsak erre a néhány órára jön közel hozzánk, hanem közelségének alkalma mindig kitárul előttünk. Hogyan? Isten nem rejtőzik el, mindig közel van, mindig megtalálható, magát kinyilatkoztató Isten, aki nem titok és megfoghatatlanság, hanem magáról beszélő lényegét megfejtő Isten, őt meg lehet találni! Jézus Krisztusban, ma újra feltárul Isten közelségének a lehetősége. Ö az összekötő kapocs, arany híd, Isten és ember között. A mérhetetlen és véghetetlen Isten általa és őbenne jön egészen közel az emberekhez.

MÉG NINCS ITT. Még nem lett teljes az akarata. Nincs még itt. nem kizárólag az ő akarata szerint történik minden, de közel van. Krisztus újraeljövetele van közel! Megváltói művét még nem fejezte be, tökéletes diadalra azon a napon juttatja, amikor elközelít ennek a világkorszaknak az utolsó napja, s amikor Isten elhozza a feltámadást, az új eget és új földet. Ez az ese- ménv mindig közel van. Isten időszámítása nem egyezik a mi időszámításunkkal, s így állandó az Űr közellétének az alkalma. Addig mindig a várakozás idejét éljük. Addig az Űr szüntelen eljövendőben van, mi pedig állandóan úton vagyunk felé! Ebben az időszakban sem feledkezik el rólunk az Űr, ma is közel van hozzánk, nem hagvott magunkra minket. Aki ma megragadja őt és hozzá tud találni, ahhoz megérkezik. Közelsége azt jelenti, hogy mai is megtalálható igéjében, közel van tehát, s ez nagy lehetőséget foslal magában! Aki hozzá menekül minden bajával, az meg- taláta őt. Tőlünk függ tehát, hogy közelségét ki tudjuk-e használni!

Édes kis Jézusom, nézd, én szolga vagyok'

Édes kis Jézusom, nézd, én szolga vagyok.

Ügy hiszem, az leszek, amíg meg nem halok. Meguntam a gazdám, más gazdához megyek; Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád;

Hű szolgálatomért vigy mennybe hozzád!

(Karácsonyi népének)

i

i