Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-01 / 22. szám

,...ne hátra,hanem előre tekintsünk...” A Lutheránus Világszövetség nyilatkozata az ß Ágostai Hitvallásról Az Ágostai Hitvallás 450. év­ien uuioj a alkalmából rendezett ünnepségekhez csatlakozóan ül­tünk össze 1980-ban Augsburg- ban. Örömmel állapítjuk meg. hogy az Ágostai Hitvallás a Széntírás . középponti üzenetéről tesz bizonyságot. Közös öröksé­günk gazdagsága ismét tudato­sodott bennünk. Egyúttal felis­mertük annak fontosságát is, hogy ezt az örökséget a többi egyházak hagyományával való viszonyunkban is megőrizzük. Anélkül, hogy az egész keresz­tyén hitet akarta volna kifejteni, az Ágostai Hitvallás az evangé­lium világos megértésén alapul. Ez az a közös hitvallás, mely a világ valamennyi evangélikus egyházé*; nagyságára, kultúrájá­ra és életfeltételeire való tekin­tet 'nélkül összekapcsolja. „Egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Aty­ja mindeneknek...” (Ef 4,5): örömmel tölt el. hogy ezt együtt vallhatjuk. Miközben az Ágostai Hitvallás iránti elkötelezettsé­günket megerősítjük, teljesen tu­datában vagyunk követelése nagyságának is. hogy kifejezésre juttassuk az egyház látható egy­ségét. Tudunk azonban saját bű­neinkről és arról is, milyen sok­szor nem tettünk eleget annak, hogy az evangélium egységéről a szentek gyülekezetében bi­zonyságot tegyünk. Az evangé­likus egyházakat hitvallásuk ma kritikus eszmélődésre és bűnbá­natra hívja. A Szentleiket kér­jük, hogy megújítson. FELISMERTÜK az Ágostai Hitvallás ökumenikus távlatát és jelentőségét, s vele együtt mi is valljuk az ökumenikus hitvallá­sokat. melyek az egyház kezde­tei óta a közös hit kifelezései. Hálával állapítjuk meg, hogy TI. János Pál pápa a 450 éves év­forduló alkalmából üdvözletét küldött. Üdvözlő szavat tükrözik római katolikus teológusoknak azt a törekvését, hogy az Ágostai Hitvallás katolikus dimenzióját újból és pozitívan értékeljék. Köszönet illeti a közös római ■ katolikus—evangélikus bizottsá­got is az Ágostai Hitvallás szán­dékáról és jelentőségéről elfoga­dott nyilatkozatáért. Ez a nyi­latkozat világossá teszi, hogy eb­ben a hitvallásban sok olyat fel­fedeztek, ami közös hitünk kife­jezése. Tisztában vagyunk azzal, hogy azokban az egyházakban e taní­tások némelyikét már nem ugyanúgy képviselik, mint ak­kor, és kifejezzük reménységün­ket, hogy felülkerekedünk a még meglevő különbségeken. Jé-' zus Krisztushoz fordulunk, aki megszabadít minket, és felszólít­juk tagegyházainkat, hogy közös evangélikus örökségünket a hála és a bűnbánat szellemében őriz­zék. Nincs okunk győzelmi han­gulatra. Hitvallás szerzőivel nem adjuk fel a „szabad, egyetemes, keresz­tyén zsinat” iránti reménységün­ket. Már szándéka szerint is arra késztet az Ágostai Hitvallás ben­nünket, hogy ne hátra, hanem előre tekintsünk. Arra hív, hogy hitünket konkrét helyzetekben megvalljuk, és korunk sajátos ki­hívásaival kapcsolatba hozzuk. A hitvallás nemcsak kifejti a hit tanait, hanem arra is késztet minket, hogy újból megvalljuk IJr. Kalcly Zoltán püspök-elnök és Dietzi'elbinger y. müncheni püspök a végrehajtó bizottság ülésén ny MINDEN KERESZTYÉN TEST­VÉRÜNKNEK KIÁLTJUK: Nem szabad egymást elengednünk! Ha az egységhez vezető úton na­gyoknak is tűnnek az akadályok, mégis úgy véljük, hogy előrelép­tünk és további gyakorlati lépé­seket tehetünk együtt. Minden visszalépés fájdalmat, okoz ne­künk. A világ sok részén túl ke­véssé ismerjük egymást és még mindig ellenségesen bánunk egy­mással. Itt az igazságnak enge­delmeskedve, szeleteiben lépése­ket kell tennünk egymás felé, hogy bizonyságtételünk hitele­sebb legyen és az evangéliumnak jobban megfeleljen. Össze kell jönnünk, találkoznunk kell egy­mással, egvüt-t kell énekelnünk és imádkoznunk a mindenható Isten dicsőségére, hogy~ átélhes­sük minden hivő, az Isten népe összegyülekezését. Az Ágostai hitünket. Felszólít, hogy a nyil­vánosság előtt és a politikában is szálljunk síkra a szociális igazságosságért és az emberi jo­gokért. A SZENTLÉLEK EREJE ÁL­TÁL MA ÜJ KÖZÖSSÉGET ÉLÜNK AT JÉZUS KRISZTUS­BAN. Az Ágostai Hitvalláshoz való közös kötöttségünk a Luthe­ránus Világszövetség közösségé­ben mindannyiunktól azt kíván­ja, hogy Istent dicsérjük, imád­kozzunk és dolgozzunk, hogy ez­által tanúskodjunk dicsőségéről a világ előtt. Kérjük Istent, a mi Urunkat, a Szentlélek erejével segítse valamennyi egyházunkat, hogy igazán és hitelesen .hirdet­hessék az üdvösségről, békéről és egységről szóló üzenetet. Fordította: Reuss András MÁS FELEKEZETŰ TESTVÉ­REINK IRÁNT IS HÁLÁSAK VAGYUNK. Néhányukkal már beszélgetést folytatunk, mások­kal meg kell kezdenünk a dialó­gust. Különösen a reformáció testvéregyházainak mondjuk, hogy örömmel tölt el az egy hit­ben való közösség. Megerősítjük az evangélium alapvető értelme­zésében való egyezésünket a re­formátus egyházakkal, amint ez a Leuenbergi Konkordiában is kifejezésre jut. örülünk annak, ami bennünket az anglikán kö­zösséggel összekapcsol. Megelé­gedéssel állapítjuk meg, hogy útjára indult a dialógus az orto­dox egyházakkal, melyekkel kö­zös kincsünk az egyházatyók hitvallása és hagyománya. Mind­ezekben a kapcsolatokban tuda­tában vagyunk a múltból faka­dó ellentéteknek és a még fenn­álló feszültségeknek, de a re­ménység jelének tartjuk, hogy sok közös lépéssel előbbre jutot­tunk. El kell ismernünk, hogy az Ágostai Hitvallásnak azok az el­ítélései, melyek a reformáció idején képviselt bizonyos véle­ményekre vonatkoznak, rsokak »rámára fájdalmasak voltak. ELEVEN EGYHÁZ ROMÁNIÁBAN D. Albert Klein püspök, a ro­mániai (szász) evangélikus egyház püspöke, Luisen burgban (NSZK) mondott igehirdetésében felszólí­totta a gyülekezetét hite bátor megváltására egy olyan világban, ahol a keresztyén gyülekezet egy­re inkább szórvánnyá lesz. Az evangéliumért még szenvedni is érdemes, mondotta a püspök, s rá­mutatott, hogy a szenvedéstől va­ló félelem „századunk és civilizá­ciónk betegsége”. „Romániában nem él több ateista, mint a többi európai or­szágban” — mondotta Klein püs­pök egy interjúban. Vannak ele­ven gyülekezetek és rendezett az egyházi élet. „Ügy gondolom, hogy a helyzet nagyon stabil.” Az egyházak mozgásszabadságát a törvények egész pontosan megha­tározzák. Az evangélikus egyház legnagyobb problémája jelenleg, hogy sokan kivándorolnak a Né­met Szövetségi Köztársaságba. Ez­zel kapcsolatban arra kérte Klein püspök a német egyházakat, hogy foglalkozzanak a kitelepülőkkel: „Feladatra van szükségük, más­képpen honvágyuk lesz.” „A FEGYVERKEZÉS TÖNKRETESZ MINKET” „A fegyverkezés tönkretesz min­ket, még ha nem is tör ki egy atom­háború” — mondotta Helmut Gollwitzer nyugat-berlini teoló­giai professzor egy Würzburgban megjelenő diákújságnak adott in­terjújában. Arra a kérdésre, hogy mi nyugtalanítja leginkább, Goll­witzer azt válaszolta, hogy a leg­utóbbi nemzetközi események kö­vetkeztében gyorsuló fegyverke­zés, mely fenyegető veszedelem az emberiség számára. Az elkö­vetkező években a fegyverkezés fokozott mértékben elnyeli majd azokat a forrásokat, melyek a vi­lágban levő éhség leküzdésére szükségesek. Az egyházak előtt álló kérdés ebben a helyzetben nem azí hogy tudnak-e rajta vál­toztatni. hanem az. hogy tovább­ra is hallgatnak-e vagy „olyan erőtlenül beszélnek, mint eddig". Mekis Adám esperes, püspökhelyettes nyugalomba vonult Mekis Adám békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye es­perese, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese, 1980. július 1-ével nyugalomba vonult. Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye június 28-án Békés­csabán tartott közgyűlésén búcsúzott el egyházmegyéjétől és július 1-ével lemondott a püspökhelyettesi, valamint az országos lelkészi főjegyzői tisztségeiről. Az egyházmegyei közgyűlésen megjelent dr. Káldy Zoltán püspök. dr. Pozsonyi László az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője Lóránt Vilmos tanácsos és Gregor György a Békés megyei Tanács egyházügyi titkára, és még sokan mások, lelkészek és gyülekezeti kiküldöttek. Mekis Ádám részletes esperesi jelentést terjesztett elő az 1977— 1979. évekre vonatkozólag. Ezt követően dr. Káldy Zoltán püspök szólalt fel és méltatta Mekis Ádám lelkészi, esperesi és püspökhe- lyettesi szolgálatát. — Mekis Ádámról — mondotta a püspök — általában úgy szok­tunk szólni, mint „esperes”-ről vagy mint „püspökhelyettesről”, pe­dig ő elsősorban lelkész volt. Negyvenöt éven keresztül végezte lel­készi szolgálatát, melyet 1935. július 1-én kezdett, mint segédlelkész Békéscsabán. Igazi „békéscsabai lelkész” volt. mert a negyvenöt év­ből mindössze négy évet töltött másutt, nevezetesen Ambrózfalván és egy évet Erlangenben, mint ösztöndíjas. A nagy békéscsabai gyü­lekezet papja volt. A híres „nagytemplomban” és „kistemplomban” több ezer igehirdetést végzett. Felváltva szolgált magyarul és szlo­vákul. Szerette híveit és ők is szerették őt. Igehirdetéseiben nem pusztán „teológizált” — noha kitűnően képzett teológus j vol-t —. ha­nem azoknak az embereknek akarta Isten igéjét konkréton nyújtani, akik a mi társadalmunkban élnek-és azt építik. — Mint esperes huszonnyolc évig szolgált. Ez közel három évtized! Egyházmegyéjét bölcsen, határozottan és pásztori szeretettel vezette. Jellemezte esperesi szolgálatát a jó teológia, az egyértelmű egyház- politika és ezzel együtt népünkhöz és társadalmunkhoz való hűség. E tekintetben sem volt soha törés szolgálatában és ezt nem sok lel­készről lehet elmondani egyházunkban, összetartotta a „Viharsa­rokban” élő evangélikus gyülekezeteket. Sokszor látogatta meg egy­házmegyéje gyülekezeteit, tanította, bátorította őket. Mindig min­denben rendet tartott. Az esperes! értekezleteken szava mindig sú­lyos és figyelmet érdemlő szó volt. Az egyházvezetőséget mindig bi­zalommal támogatta. — Mint piisvökhelyettes tizenkét évet munkálkodott. Számomra — mondotta Káldy püspök — megnyugtató volt. hogy Mekis Ádám a püspökhelyettesem. Püspöki szolgálatom megkezdésekor valaki azt mondotta nekem: ..Egy emberre mindig számíthatsz és ez Mekis Ádám.” Most elmondhatom, hogy az illetőnek igaza volt. Köszöhöm hűséges püspökhelyettesi szolgálatát. — Társadalmunkban is jelentős szolgálatot végzett, öt alkalom­mal volt a Békéscsabai Tanács és a Békés megyei Tanács tagja. Tár­sadalmunk fejlődését, kormányunk békepolitikáját határozottan tá­mogatta és erre hívott másokat is. Tagja volt az Országos Béketa­nácsnak is. Többször végzett jó szolgálatokat külföldön is. Számos kitüntetés tulajdonosa, többek között a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatának. — Kívánjuk, hogy a nyugalom éveiben Isten adjon neki jó egész­séget, békességet. Örülnénk, ha időnként szolgálna egy-egy igehirde­téssel a békéscsabai vagy más gyülekezetekben — fejezte be kö­szöntését Káldy Zoltán püspök. Ezt követően dr. Pozsonyi László főosztályvezető köszöntötte Mekis Ádámot, majd felolvasta Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének Mekis Ádámhoz Intézett levelét, melybep többek között ezeket a sorokat olvashattuk: „Püspökhe- lvettes Űr egyike azoknak az egyházi személyiségeknek, akik a leg­korábban ismerték fel a haladásért, a békéért, népünk jólétéért folytatott harc szükségességét és fáradoztak közös, célkitűzéseink megvalósításáért. Következetes elvi magatartása, sokoldalú fárad­hatatlan tevékenysége méltán váltott ki Püspökhelyettes Ür sze­mélye iránt a hívők, a lelkészek és társadalmunk körében tiszteletet és megbecsülést. Ezt igazolják Békés megye és Békéscsaba választói, akik többször is tanácstagukká választották.” Ezt követően dr. Po­zsonyi László főosztályvezető átnyújtotta Mekis Ádámnak Miklós Imre államtitkár ajándékát. Az egyházmegye részéről dr. Kiss István egyházmegyei felügyelő, a lelkészek nevében Povázsay Mihály békéscsabai lelkész, a békés­csabai gyülekezet nevében Táborszky László lelkész mondott kö­szönő szavakat. Az egyházmegyei közgyűlést ünnepi ebéd követte a Körös-szálló-. ban. ahol Gregor György egyházügyi titkár köszönt el Mekis Adóm­tól, melegen méltatva szolgálatát. A LESZERELÉSI ÉVTIZED MÉRLEGE A stockholmi nemzetközi bé­kekutató intézet 11. évkönyve ar­ra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ál­tal 1969-ben meghirdetett lesze­relési évtized teljes csőddel vég­ződött. Sem az atomfegyverkezés, sem a nemzetközi fegyverkeres­kedelem, sem a hadikiadások nem csökkentek 1970 és 1979 között. A hadikiadások inkább újabb re­kordokat értek el. Az intézet becslése szerint ezék a kiadások 1980-ban valószínűleg túllépik az 500 milliárd dollárt. 1979-ben ez az összeg „csak” 480 milliárd dol­lár volt. Különösen a harmadik világ hadikiadásai növekedtek, éspedig — Kínát nem számítva — évente 7 százalékkal. Az olajexportáló országokban (OPEC) évente 15, Afrika déli részén pedig 16 száza­lékkal növekedtek a hadikiadások, így a harmadik világ részesedése a hadikiadásokból a 15 évvel ez­előtti 6,3 százalékról 15,3 száza­lékra emelkedett. A'NATO-orszá- gok részesedése — a stockholmi intézet szerint — 43. a Varsói Szerződés államaié pedig 26.4 szá­zalék. A .nehézfegyverzet keres­kedelme tíz év aiatt ötszörösére növekedett. i

Next

/
Thumbnails
Contents