Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-18 / 20. szám

* Kemenesaljái jegyzetek 3. Ismerkedj ünk meg először kö­zeledőről Kemenesalja „fővárosá­val”, Celldömölkkel. Valaha csuk annyit tudtam róla magam is, hogy vasúti csomópont. Valóban 4—5 irányból gyűjti egybe ez a vasúti alközpont, a svájci-rend­szer szerint kiépített vidék vasút- haiózatát. A 19. század második fele óta valóságos áldása lett a nagyközségnek, amely már város­sá fejlődött, mert sok-sok ember­nek biztosított megélhetést. Ma is legalább 1500—2000 embert fog­lalkoztat, s vonzása kihat Nagy- aimonylra, Tokorcsra, Kemenes- mihályíára, Mersevátra, Bobára, sőt még távolabbi községekre is, ahonnan bejárnak dolgozni az emberek. KEMENESALJA egyetlen, nagy ütemben fejlődő, népességében is növekvő települése. Józsa Márton lelkész 13000-re taksálja lakossá­gát. fejlődése a 18, századtól sza­kadatlan, megtorpanása csak a két háború között volt. Mert 1681- ben, amikor artikuláris hellyé nyilvánították, eppen jelentékte- lensegé miatt esett rá a válasz­tás. lélekszámú sem érte el a 300* at. Temploma sem volt. Egy 1777- ből származó térkép szerint ahol ma a város szíve dobog, az evan­gélikus templom környékén pará­nyi tó csillogott, mellette teme­tő. a tó körül . nehány fundus, Noszlopi, Nagy, Perlaky, Gyarma- ty stb. tulajdonban. Érdemes lenne elidőznünk a templomépítés körülményeinél, a Kemenesalját alapjaiban megrá­zó 1732-es esztendőnél, majd a sátraknál, amelyekbe gyülekeztek 10—12 éven keresztül az ősök istentiszteletre, azután ahogyan lecsapolták, feltöltöttek a tavat, hogy alkalmassá tegyék helyét az építésre. A templom csak 1744-ben készült el. Egykorú rajza nemes vonalakról tanúskodik, bár első rátekintésre hatalmas magtár be­nyomását kelti. A szomszédos te­mető minden építkezésnek útjá­ban állt. Országút, benzinkút van helyén. A csontokat kegyeletből a templom kriptájában helyezték el.”' 1897-ben átépítettek, neogót, sze­cessziós stílusa miatt napjaink­ban nem műemlék. AZ ART1KÜLARIS IDŐKBEN 40—50 km-es körzetből keresték fel a hívek. (Némelyeknek ez 100 km-t jelentett.) A korabeli köz­lekedési viszonyok mellett ez több, mint egy napi szekerezésl jelen­tett. Ennek megfelelően inkább Csak a nagyünhepeken, és a csa­ládi események kapcsán (keresz­telés, esküvő) kerestek fel a hí­vek. Valószínűleg a közeli közsé­gekből gyakrabban. S így az 1200 férőhelyes templom elég nagynak bizonyult. Józsa Márton kitűnően ismeri a város történetét,. A múlt titkait teregeti elém. Megmutaja Berzse­nyi' keresztelési bejegyzését 1770. május 7-ről. A család Helyéről, 10 km távolról hozta be a gyer­meket kereszteltetni. 1799. május 21-én itt Dömölkön kötött házas­ságot is. A bejegyzés szerint: ,,Helyei Tek. N. és vitézlő egyhá- zashetyei Berzsenyi Dániel ifjú úr 22 esztendős, Semgyéni néhai Tek. nemes és nemzetes Dukai Takách Ferencz úrnak saját lánya Susánna 16 esztendős” lányát, vet­te el a költő. Az anyakönyvek a történelem szigorú őrei. A lelkész említette, de fénykép is megörökí­tette, hogy a nyugtalan, örökké vándorló Móricz Zsigmond is járt itt, keresvén Berzsenyi nyomait. Izgalmas kérdés, hogyan kapott Dömölk rtémeí hangzású előnevet. Józsa Márton lelkész erről is bő­ven szól. A régi Nemes- és Pór- dömölk élétében hagy szerepet játszott a 18. században egv Kop- tik Odo nevű dömölki apái, aki Ausztriában, Mariazellben is mű­ködött, s a Mária-kultuszt sok furfanggal és rajongással honosí­totta meg helyben, Innen a ..Zell”, azaz „Cell” előnév, amelyet jóval később ragasztottak az ősi ma­gyar név. Dömölk elé. MA ÖT FILIA TARTOZIK DÖMÖLKHÖZ: Mesteri, Tokorcs, Sömjén (Berzsenyi faluja), Szent- márton, Mérsevát. Két filiában templom is van. Tokorcson a fel­szabadulás után. 1945-ben épült. A hívek száma 3000 körül mozog, fele a városban, másik fele a fi 11- ákban él. Vasárnaponként a lel­kész 7 istentiszteletet tart, szinte megállás nélkül, reggeltől estig. 100—130 között mozog,a templom^ látogatók száma a városban, ked­vezőtlenebb a helyzet a fiiiákban, viszont jobb az arány nagyünne­peken. A város rohamosan fejlődik, pezsgő ipari, kereskedelmi, kultu­rális központ lett. Kesztyű-, üz­letberendező*. r á d irta 1 íi a t rés z-7 élelmezési gépipari, textilgyára mellett a szolgáltató ipar, keres­kedelem foglalkoztatja a nőket és férfiakat. Van kórháza, műve­lődési háza. 4 elemi iskolája, gim­náziuma (a felszabadulás óta), alapfokú zeneiskolája. Rendszeres kiállítás. TIT-előadások. filmve­títések és könyvtár egészítik ki a kulturális képzést. A Sághegyen múzeum is van, A Sághcgy, a városka éke és amelyet Berzsenyi is említ egyik ódájában, a Badacsonytól húzódó vulkánikus sor egyik utolsó lánc­szeme. Természetvédelem alá ke­rült. Elég későn! A század elején nekiestek bontásához, bazaltjából építették a környék útjait s köz­ben a Ságból alig maradt valami. Kimagasló, emlékoszlop jelzi né­hai magasságát, az 1848-as cen­tenárium alkalmából kapott em­léktáblát. A hegy oldalán kitűnő bor terem, távoli vidékekről jár­nak ide a tulajdonosok szőlőt művelni. Kráterében a „kemenes- aljai napokon” hangversenyt ad­nak. KEMENESALJÁNAK NINCS JELLEGZETES FOLKLÓRJA. Okát senki sem tudta megmagya­rázni. A népművészet, népdal­kincs, mese sok mindennél együtt hiányzik e vidéki öl. Nincs teme­tő-kultusza, sajátos vallásos szo­kása. A nép racionális neveltetése, az élettel való szüntelen küzde­lem, puritán protestantizmusa va­lószínűleg eltompította érzékét a folklór szépségeitől. Az egyházi munkákban valaha a tanítók (leviták) sokat segítet­tek. Palyi László 83 éves nyug­díjas tanító sokat mesélt a- régi időkről. Ke menes s zen t m á r ton ba n tanított számtalan nemzedékei osztatlan 8 osztályban. Emellett latta el a levita-szolgálatot. Ez a község Cell fiiiája, mintegy 150 evangélikus élhet itt. Manapság kevesen gyakorolják vallásukat. Egyebekben ez általános panasz e vidéken. A társadalomban vég­bement nagyfokú változás, a va- gyoftosodás, — autó, telek, hétvé­gi ház, — a pénz hajszolása „idő­zavarba7’ hozta a falusi lakossá­got. s ebbe az időzavarba ..nehe­zén fér bele” a templomi kegyes­ség. Józsa Márton optimista. S ma­gam is úgy látom, egyszer le kell csillapodnia ennek a láznak, haj­szának. egyszer csak „jóllaknak” már az emberek s maradandóbb kincseket fognak keresni. Érdekes módon az evangélikus öntudaton ez a nagyfokú változás n'ent ütött csorbát. Századokon keresztül, mintegy az ősök testa­mentumaként, apáról fiúra szállt ez a szellem. Elragadta őkel a mo­dern idők általános szokása, de lelkűk mélyén szunnyad a tudat: evangélikus vagyok. S Kemenes­alja fővárosában, ahol lüktet, pe­zseg az új dinamikus élet. a ven­déglő pincére megtudván, hogy kik vagyunk, így vallott: — Én is evangélikus vagyok. Talán Kemenesmihálvfáról való volt. Kcdey Pál Tübingenben jártam Mint fiatal tanár még ősi isko­lánkban: az egykori nagy múltú soproni lieumban szívtam ma­gamba azokat az erkölcsi-szeliemi indíttatásokat, lelki ösztönző élő­két, hogy én is elinduljak Nyuga­tot járt diákjaink, tanáraink, lel­készeink nyomában és vállaljak valamit abból a szogálatból. amit olyan sokan népünknek, a világ­ban való jó híréért, végeztek. Ez a szolgálat már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött Angliában, majd később az Egyesült Álla­mokban a láncolni egyetemen és több nyáron keresztül Grazban, ahol az amerikai egyetemek egy nemzetközi kulturális szervezete: Association of American Univer­sities and Colleges for interna- tional-intercultural Studies külön nyári egyetemet szervezeti Kozép- Kelet-Európa történetének, kultú­rájának, irodalmának tanulmá­nyozására. Ezén á nyáron igen nagy meg­tiszteltetésben részesültem: elő­ször kaptam meghívást német egyetemre, még pedig a híres tü- bingeni egyetem teológiai fakultá­sára. hogy ott egy előadást tart­sák a , magyar protestantizmus, ezen belül különösen evangélikus egyházunk, küzdelmes múltjáról, az evangéliumi hit megpróbálta­tásairól a Habsburgok és az Oz­mán-törökök. halálos szorításában s különösén arról! a nagy szolgá­latról. amelyet egyházunk népünk megmaradás^, társadalmi haladá­sa és rt hazai kultúra felvirágzá­sa érdekében végzett. Letűnt századok diákjainak, lelkészeinek, tudósainak nyomá­ban indultain el. akik a reformá­ció ideje óta százéval jöttek- az otthoni idegen elnvomás elöl me- nekülve-némélorazági egyetemek­re tanulni, kutatni, tájékozódni A hitükben megerősödni. Tübingen is egyike volt azok­nak a régi egyetemeknek, ahol már a 16. században megjelentek magyar diákok, amiről egy régi egyháztörténet is megemlékezik, miszerint ott már 1HHB óta külön asztal állt - magyar teológus rendelkezésére. Bevezetőmben átadtam egyhá­zunk püspök-elnökének, dr. Káldy Zoltánnak, a teológia dékánjá­nak, tanárainak és diákjainak meleg üdvözletét, akik igen örül­tek annak, hogy rövid szolgála­tomon keresztül felújíthatjuk és elmélyíthetjük azokat a lelki­szellemi kapcsolatokat, amely a két Ország evangélikus keresz- tyénsége között már a reformá­ció óta fennállt. Az előadásra két órát kaptam, amelyen jelen volt a teológia dé­kánja. dr. K. É. Nipköw. a Misz- szió és Ökumenikus Teológia in­tézetének igazgatóié. Peter Beyer- haus, profeszor, aki a meghívást kezdeményezte. és nagyszámú diákhallgatóság. A falon függött Közéo-Euróoa hegy és vízrajzi térképe, amelyen élesen kirajzoló­dott a Duna-medence. a tárgyalt történeti eseménvek helyszíne. N«gy érzés volt felmenni a ka­tedrára, hogy ott szószólója le­gyek egy, Nyugaton alig ismert, nagy lelki-szellemi örökség mára is kisugárzó éiö értekeinek. Érez­tem, hogy ez több, mint előadás: vallomás ez annak a nemzedék­nek nevében, amely a múlt erköl­csi értékeire akarja telepíteni egv új és jobb világ katedrálisát. Igen meleg, lelkes hangulat ala­kult ki a tanteremben, kérdések hangzottal« el. építő vita indult ki. Később szalagról lelzendült kiváló zeneszerzőnk. Szokola.y Sándor remek zenei alkotása a Gályara­bok ról. Egy hetet töltöttünk Tübingen­ben feleségemmel járva a hangu­latos, keskeny, kanyargó utcákat, könyvtárakat, emlékeket, templo­mokat. üzleteket, parkokat. A Hölderlin-tórony aljában néztük, néztük a szelíd Neckar folyó to- vairamlását a múltból a jövőbe: oh mennyi magyal' diák nézett ide le á folyóra annak az egykori ágostonrendi kolostornak, azaz a mai „Evangelische Stift”-nek ab­lakából, ahol e néhány nap alatt mi is szállást kaptunk, A hajnali órákban már felkel­tem es merengve sétáltam a ko­lostor belső udvarán és Hallgat­tam a múlt Vallomásait a csend­ben. Magammal hoztam Buda­pestre ezt a vallomást, amely ar­ról beszél: ápoljuk a múltnak ezt a nagy örökségét é.s ennek ér­tékeivel fel fegyverezve küldjük ki népünk szolgálatára a jövő lel­kipásztorait. Csaba József ~aBÉ VASÁRNAP ICtlf „...hogy ne vétkezzetek!” ,ln 2,1—2 Nem tudom, mikor és hol történt. Húsz, negyven, vagy van már hetven éve is? A fővárosban vagy egy kis faluban? Nagy temp­lomban, kis gyülekezeti teremben, vagy éppen egy családi otthon fedele alatt? Ezt nem tudom. UE AZT TUDOM, hogy egyszer valaki a karjára vett, felcsendült az ének, hangzott Isten igéje; s miközben elhangzottak feletted a jól ismert szavak: megkeresztellek teged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, hullt rád Jézus parancsa szerint a ke- resztseg vize, s elért hozzád Istenünk megujitó szeretete: A min­denható Isten. Jézus Krisztus Urunk Atyja téged újonnan szült... Aztán múltához évek... Talán ugyanabban a templomban, ahol megkereszteltek, vagy valahol egy másikban kipirult arccal, csil­logó szemmel ott álltái az oltár előtt, konfirmációd napján. Kap­tad, vetted Isten áldását, a Szentlélek ajándékát: megerősítettél. Ütravalóul ezt a megbízatást hoztad magaddal: „Légy hű mindha­lálig ...” Ugyáriakkor, vagy csak később történt? Nem tudom. De egyszer bizonyosan átélted már. Kifényesedtek a megszokott szavak, a máskor megszokásból vett 'úrvacsora az új élet ajándéka volt a számodra, s szívedet-lelkedet megörvendeztette ez a mondat: meg­bocsáttattak bűneid ... HOGY MIÉRT ÍROM LE MINDEZT? Miért emlékeztetlek, Test­vérem ezekre az eseményekre? Hogy ne törődjünk bele fásultan nyomorúságainkba, bűneinkbe. Hja, kérem, bűnösök vagyunk! Ki tud változtatni rajta? ö tud! Aki szeretetével eléd jött, megerősí­tett, levette rólad, és újra leveszi bűneid terhét! Hogy mondhatjuk hát: Ilyen a világ, én sem vagyok más, mindenki így csinálja . . . Én kezdjem? Nem én. nem te! Ö kezdte! Igen. azért írom ezt, mert nem kellene ennek így lennie. Nem kellene tétlenül szenvedni s másokat bántani. Ott van mögötted, előtted Isten szeretete. Harc­ra hív teged a bűnök ellen! Isten jósága, mentő szeretete •« mi erő­forrásunk. Előttünk van Jézus Krisztus halálában és feltámadásá­ban, amit ő tett értünk ebben a harcban. Ezért lehet imádságunk a 181. énekünk 4. verse: „Segélj ezt megfontolnom Töredelmes1 szív­vel. Ne hagyj bántanom Újabb vétkeimmel. Kedvelnem, hogy is lehet A bűnt, gonoszságot, Melyért Krisztus sebeket Szenvedett, s csúfságot.” AZÉRT KELL ÚJRA ES ÚJRA HARCBA INDULNUNK, mert amíg a földön élünk, él bennünk az óember is. Mar rajtunk ra­gyog Isten arca Jézusért, de realitás a bűn is meg. Legyözetett, de még emelgeti a fejét. Egyéni és közösségi életünkben rombol még. Hitünket kikezdi, szeretetünket gyengíti, békességünket aláássa. Megrontja házastársak, családok életét, nemzedékek közé ver éket, népek, nemzetek életét is keseríti. Miatta van. s bennünk vég­zett munkája miatt annyi könny, nyomorúság, háború, halál. Hát ebbe törődjünk bele? Legyintsünk rá? Ha magunkra, nézünk, mit is tehetnénk mást? De Jézus népe teheti-e ezt? Ö ezt tette? S földi utunkon is „velünk vándorol Jézus”, az ö követésében, meg­bízatásával harcolnunk kell mindig és mindenütt a bűn nyomorító hatálma ellen. " NAPRÓL NAPRA SZÜKSÉGES EZ A HARC! Ezt akkor tudjuk és érezzük meg igazán, ha vállaljuk Isten igéjének megbízását. Gyengeségeink, erőtelenségütik miatt kudarcok is vannak. S akkor most hogyan tovább? Ezért szól vigasztalóén János apostol o harc­ban álló keresztyénekhez: „ha mégis vétkezik valaki, van Pártfo­gónk!” Nem vagyunk a harcban egyedül, magunkra hagyatva. Nincs véglegesen elrontott élet. széthullt család, elpazarolt lehe­tőség. Ne feledjük, ö ma is velünk van! Jézus, aki meghalt bű­neinkért és feltámadott megigazulásunkra, most is harcol értünk, így tettek róla bizonyságot az apostolok. így siói róla egyházunk is. O él és uralkodik. Isten jobbján van, és szól értünk. Nem kell csüggednünk kudarcok, megtorpanások ellenére sem. Az ö erejé­vel nem reménytelen ez a harc. URUNK MINDENT MEGTEHET. Szeretetébe az egész világ be­lefér. Nála mindenre van bocsánat. Ninicsenek előtte külön egyházi bűnök meg világi bűnök. Öelőtte mindnyájan kegyelemre szoru­lunk, S ö az egész világot úgy szerette, hogy meghalt érte (Jn 3,16). Ez a jézust szeretet köt össze bennünket az egész világgal. Nekünk sem közömbös a világ sorsa, S a bűn elleni harcunkat ezért harcol­juk mindenütt, ahol emberek a szeretetlenség, gyűlölködés nyomo­rúságától szenvednek. S Urunkat tagadnánk, meg, há az ő szere­tett világát kizárnánk szeretetünkből. S most is csak azt mondhatom: ezt azért írom, hogy ne vétkez­zetek! lttzé* •,ános I tnádkozzn uh! Ür Jézus Krisztus! Haláloddal és feltámadásoddal legyőzted a bún és a halál hatalmát. Szentlelkeddel tégy bennünket is győzel­med részeséivé. Ne engedd, hogy könnyelműen elfelejtsük, hogy a te győzelmed bennünket is harcra hív az életünket nyomorító, tő­led elszakító bűnök ellen. Légy velünk, harcolj velünk, támogass, ha csüggedünk, s vezess győzelemre minket! Ámen. EGY ORVOSNŐ ARCKÉPÉHEZ Végre hadd beszéljék róla. a fiatal orvosnőről, ki mint égy földi angyal, mindig és mindenütt ott volt. hol várt a báj. Félig arcába omló sötét hajjal, rosszul vélő pulzust mért. vagy műszért figyelt, S az írógépet verte késő estig, néha éjszaka is, reggelig nem pihent s fölytattta korán, ahol mások kezdik. Zavartan mélázók, értetlen hősködők, félig bénák, motyogó nyomorultak, ágytálak, kacsák, rossz szagú ágyak között fáradtnak, utálkozónak, életuntnak, ingerültnek sohasem. láttuk. Dolgozott, szilárd nyugalommal, szelíd-keményen, mint kinek hivatás, nem gyötrő, unt robot, amit vállalt. Csak haja sötétjében gyűlnek tovább a gond ezüstös szálai, mi csak közelről látszott, szép és tiszta, nvegoclt árca körül, mely oly tengéf, ami soséfn viharzik, bármi háborítja. Hetedik László i á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents