Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-18 / 20. szám

XLV. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1980. augusztus 34. Ara: 4,— Ft

Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök Wilhelmskavenben

Wilhelmshavenben (Német Szövetségi Köztársaság) minden év augusztus végén rendezvénysorozatot tartanak, és ezt valamely országgal és népével való ismerkedésnek szentelik. Az idei „Jade parti hétvége”' Wochenende an der Jade”) augusztus 24-én lesz és a Magyarországgal való ismerkedés jegyében zajlik majd.

A sportcsarnokban vasárnap délelőtt meghirdetett istentisztelet igehirdetője dr. Káldy Zoltán püspök-elnök.

Ottlyk Ernő:

A mindennapi kenyér

1. JÉZUS KRISZTUS A MIATYÁNKBAN ISTEN SZÍNE ELÉ VISZI A KENYÉRKÉRDÉST. Ez magában véve is sokat mond. Azt jelenti, hogy Istennek gondja van emberi létünk teljességére, üdvösségünkre és földi i jólétünkre egyaránt. Jézus Krisztus a Miatyánkban is arra tanít, hogy életünk egészét hassa át Istenhez tartozásunk szent tudása. Nem válhat két részre a világ számunkra, egy „világi” és egy „szent” területre, amelyben csak az utóbbi méltó a keresztyén ember figyelmére. Jézus Krisztus nem hiába foglalja a Miatyánkba a testi szükséglet kielégítésére szolgáló dolgokat is, hiszen Isten teremtette az emberi test természeti életét. Maga Jézus Krisztus is valóságos Isten és valóságos emberként jelent meg a földön. Itt élt ebben a világban, s ennek az életfeltételeihez volt kötve. „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van” — mondta a Hegyi Beszédben a testi szükségletek kielégítésével kapcsolatban. A Miatyánk is, de az egész Szentírás is arra tanít, hogy az emberi lét és a testi szükséglet a legszorosabban összefüggnek egymással. A keresztyén ember sohasem feledkezhet meg erről az összefüggésről, hanem ezért kell imádságban hordoznia és becsületes munkájával előmozdítania az emberi megélhetés alapvető kérdését.

2. A KENYÉR ÉS A MUNKA ÖSSZEFÜGGÉSE azt jelenti, hogy Isten teremtői bölcsessége nem adott készen mindent. A föld nem kenyeret terem,' hanem búzát. Isten úgy alkotta meg a világot, hogy abban mindenkinek dolgoznia kell. A kenyér és munka szoros összefüggését a Szentírás ezzel a keménységgel fejezi ki: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (1 Théssz 3,10). A szorgalmas és becsületes munka árán megszerzett kenyér mégsem tehet egyetlen keresztyént sem Isten iránt hálátlanná, mert hiszen ő adott mindent a munka jó elvégzéséhez. Luther a Kiss Kátéban arról ír, hogy Isten kérésünk nélkül. is ad kenyeret, a Miatyánkban elhangzó kérésünkre az a célja, hogy ezt velünk megláttassa, és ezért hálaadással vegyük mindennapi kenyerünket. A becsületes munkával szerzett kenyérben így látja a keresztyén ember Isten kegyelmes ajándékát.

3. LUTHER SZÉLES PERSPEKTÍVÁBAN TÁRJA KI A NAGY KÁTÉBAN A KENYÉR ÉS A FELEBARÁTI SZERETET ÖSSZEFÜGGÉSÉT. Azt írja: „Az élethez nemcsak az tartozik hozzá, hogy a testnek meglegyen a maga tápláléka, takarója és egyéb szükséglete, de az is, hogy az emberekkel, akikkel élünk és érintkezünk, naponkénti érintkezésben, mindennemű ügyes-bajos dolgainkban csendben és békességben élhessünk. Egyszóval mindaz, ami egyrészt a családi, másrészt a társadalmi és állami élet körébe vág. Mert Isten leginkább ezek által tartja meg mindennapi kenyerünket és nyugodalmas életünket.” A mindennapi szükségletek megszerzése összefűz minket egymással, az embertársak széles körével, a társadalommal, az állammal. A világrendet fenntartó Isten iránti hálára kötelez tninket az a tény, hogy munkamegosztást végző társadalomban élhetünk, mások munkájának eredménye összeolvad a mienkkel, s a sok millió dolgozó ember összefogása együttesen viszi előbbre az ország fejlődését és felvirágzását.

4. A MI KENYERÜNKNEK ÉS A MÁSOK KENYERÉNEK EZ A SZOROS ÖSSZEFÜGGÉSE emberi kötelességeink hűséges teljesítésére sarkall minket. Pál apostol az állampolgári és társadalmi kötelességek lelkiismeretes végzését egészen természetesnek tartja a keresztyének részéről, hiszen ez is Krisztus-hitből fakadó emberszeretet. Pál apostol 'azt írja: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akiknek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.” Róma 13,7—8-ban az apostol arra bíztat, hogy ki-ki a közösség iránti kötelesség teljesítésével járuljon hozzá ahhoz, hogy az állam és társadalom Istentől rendelt feladatának eleget tehessen, munkálhassa az emberek jólétét és boldogulását. Luther a Nagy Kátéban a Miatyánk negyedik kérésével kapcsolatban arra is utal, hogy a mindennapi kenyér oltalmazásában milyen nagy szerepe van a békét védelmező felsőbbségnek: „Mert habár minden adomány bőségesen jön az Istentől, azt mégsem őrizhetjük meg, se nyugodtan, se vidáman nem élvezhetjük, ha állandó, békés kormányzatot nem ad. Azért érdemesek is minden tiszteletre, hogy megadjuk nekik, ami illő, és amit tudunk. Hiszen nekik köszönhető, hogy békességben és nyugalomban élvezhetjük, amink van, mert egyébként egy fillérünk sem maradna.”

5. ÍGY FÜGG ÖSSZE a mindennapi kenyér emberi létünkkel, munkánkkal, felebaráti szeretetünkkel és azzal a társadalommal, amelybe Isten belehelyezte életünket. Luther maga biztat arra, hogy meglássuk a mindennapi kenyérnek ezeket a nagy távlatú összefüggéséit: „Nyíljon meg értelmed, táguljanak gondolataid, és ne csak a sütőkemencéig vagy a lisztesládáig érjenek, hanem ki a tág mezőre, az egész földre, amely hordozza és megtermi a mindennapi kenyeret, a mindenféle élelmet” (Nagy Káté). Ezzel az átfogó látással kell a mindennapi kenyeret kérnünk Istentől, kérnünk mindazt, ami a mindennapi kenyérhez és annak élvezéséhez tartozik, és kérnünk mindannak az eltávolítását, ami azt hátráltatja, vagy kisebbíti.

Újjászületik a legnagyobb magyar evangélikus templom

Már régóta tudtuk, hogy Békéscsabán valami rendkívüli dolog történik. Innen is, onnan is érkeztek információk, jelzések, hogy látni kell az ország legnagyobb evangélikus templomát renoválás közben. De a hírek meg sem közelítették a valóságot. Fantáziát meghaladó munka közepette találtuk a gyülekezetei, s félszeg tisztelettel tekintettünk a csabai lelkészekre, akik ilyen nagy „volumenű” munka megszervezésére vállalkoztak. Mert ez történt Békéscsabán. '

AMIKOR BELÉPTEM A SÖTÉT, HŰVÖS TEMPLOMBA, ösz- szerázkódtam. A sűrű állványerdőben úgy éreztem, menten eltévedek. Szerencsére Ariadne-fona- la, két kalauz személyében is velem volt. Fenn a magasban, a boltívek alatt pelék ügyességével kúsztak az ácsok, ducoltak, merevítettek. Hangyának éreztem magam itt alul, az összerakott padok között. A templom mögött t|etonvasat vágtak, görbítettek méretre, kötggszámra vonták fel a karzatokra, ahol éppen a betonozást készítették elő. A tető megbontott részén, s a roppant nagv ablakokon a felvonó által szállított anyagokat emelték be. Anyag és ember küszködött egymással. Kiáltozásokra érkeztek távoli, visszhangos válaszok. S ha azt állítaná valaki, hogy a munkának ebben a fázisában minden áttekinthetetlen, azt mondanám, erősen téved, mert egyfelől menetrendszerű pontossággal haladnak a dolgok, másfelől minden olyan világos, hogy egv 12 éves gyermek is eligazodhatna benne, s a „munkatérén” tisztasága is egyenesen meghökkentő.

Sok felújítást láttam már. Fővárosunk nagv része átesett és átesik napjainkban is ilyen munkákon. S mert ezek a munkák úgy készülnek, mint a Luca-szé- ke, és mert számomra áttekinthetetlenek voltak, mindig valami viszolygást, félelmet éreztem velük kapcsolatban. Csabán mások voltak a benyomásaim.

TÄBORSZKY LÁSZLÓ IGAZGATÓ LELKÉSZ és Püski Lajos munkavezető kalauzoltak. Rejtett zúgokba vezettek, ahová tán régóta nem tette ember a lábát, súlyos sérülésekre hívták fel figyelmemet, korhadt gerendákra, amelyek alattomos veszélyeket rejtenek. S miközben a templom hűvös homálya vett körül bennünket, kérdeztem, faggattam őket. A két embert, akik a pillanatnyi < ritmusnak motorjai. Tá- borszky László lelkész kollégám tömött irattáskával lohol, ideszól, odafigyelmeztet, gerendákon, pallókon balanszírozik, Püski Laios macskaügyességgel kúszik fel, egyre feljebb, én tapogatózom, szemem sehogyan sem tudja megszokni a homályt, s úgy érzem, ha mellélépek valahol, menthetetlenül alázuhanok.

FÉLELMETES MÉRETEK! — Békéscsabai templomunk nagyságával csak a debreceni református nagytemplom vetekszik. Rell Lajos megírta róla, hogy amikor a kiszemelt hely talaja nem látszott elég szilárdnak e roppant éoiilet hordozásához, tölgyfa cölöpöket vertek le, ezekre tégla- boltozatot emeltek. Lényegében ezen áll a rendkívüli méretű ..lutheránus katedrális”. Lássunk néhánv adatot! A torony 7b m, a tetőgerinc 34 m magas. Három hajós és 54 m hosszú. 28 m széles. A belső magasság 28 m. A falak országút szélességűek. 2.5 m—3.5 m-eSek. A padok együttes hossza meghaladta a másfél km-t, 3500 ember tud leülni ráiuk. Nagyszerű barokk éoület. a város büszkesége. A mienk is! 1807—

1824-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal épült.

Szokásos tatarozása esedékes volt már, hiszen utoljára 1959- ben nyúltak hozzá. De közben történt valami! Nevezetesen 1978. június 22-én hajnali fél 4 órakor megmozdult Békés megyében a föld. Az epicentrumtól, Békéstől a csabai templom 11 km-re áll pontosan. A rengés hullámai hosszirányba, vagyis az apsistól a torony irányába érték a témp- lomot. A hullámok taraján meghasadtak az oldalfalak, megrepedtek a boltívek. Nem dőlt volna ugyan össze a templom, de félő volt, ha újra adódna földrengés, nem bírná ki. így az esedékes tatarozás, valamint a földrengés okozta kár halaszthatatlanná tettek egy olyan fajta munkát, amelyre a csabai egyház nem, volt felkészülve. De más sem!

MERT AZ ILYEN TERMÉSZETŰ MUNKÁKHOZ a legnehezebb kivitelezőket találni. Nem akadt állami, szövetkezeti, magánszektorbeli vállalkozó, amely felvo- fiult volna. A dolog kezdett kilátástalanná, reménytelenné válni. Még a gyülekezetben is adódott olyan hang, „szükséges-e a nagytemplomot helyreállítani ?”, amikor az országban egyedülálló jelenségként az úttest másik oldalán, szemben a sérült templommal áll az ún. „kistemplom”, az 1745-ben épült szép istenháza.

A többség azonban másként vélekedett, másként gondolkodott a város társadalma is. Csaba elképzelhetetlen az evangélikus nagy- tetnplom nélkül. Ugyanígy éreztek a lelkészek is, s a mögöttünk levő két esztendőt nem töltötték tétlenül. A két év tárgyalásokkal, anyagbeszerzéssel telt el. Fel kellett mérni a károkat, szakértőket kellett mozgósítani, felújítási, megerősítési tervedet kellett készíteni, s az anyagi fedezet biztosítása mellett, kivitelezőt keresni. Ez utóbbi törekvés végképp nem valósult. S ekkor Táborszky László lelkész — németországi tapasztalat alapján —, elhatározta, hogy az egyházközség lesz a kivitelező.

Ennek a grandiózus munkának műszaki, jogi, személyi és anyagi (építő) , •problémáit kellett megszervezni és koordinálni. Egyiket sem lehet kimondottan papi munkának nevezni. S most, amikor a feladatok egy részén túl vannak, összegezni lehet már dolgokat. A műszaki kérdést a Műszaki Egyetem statikai tanszéke, a Műemléki Felügyelőség, s egyházunk Építkezéseket Jóváhagyó Bizottsága vállalta. Benedicty Gyula és Király János mérnökök nevét azért is megemlítjük, mert ők felelnek a statikai kérdésekért.

■ A jogi problémákat az igazgató-lelkész szakértők bevonásával oldotta meg. E téren nagy segítséget nyújtott Békéscsaba városi tanácsa VB iparügyi, műszaki osztálya, a Kisiparosok Szövetsége és különösen Gregor György, az Állami Egyházügyi Hivatal titkára.

A MUNKAERŐ ÉS ÉPÍTŐANYAG KÉRDÉSEI már átívelnek napjaink feladataiba, tehát a gyakorlatba. Különböző munkaerőket kellett, toborozni- munkavezetőkkel együtt. Jelenleg 30—35 ember tartózkodik egy időben az építkezésen, s e létszámnak a fele szakmunkás. A dolgozókat, mint „kivitelező” és munkaadó az egyház alkalmazza, biztosítja, s a velük járó adminisztrációt és szervezési kérdést a munkavezetőjükéi karöltve végzi.

És most jön a kérdések kérdése, az anyag és az építőipari gépek beszerzése! Aki csak egyszer életében vakolókanalat fogott, falazott, s szeget , vert be, vagy deszkázott, zsalúzott, annak van némi fogalma arról, mit jelent anyagot, szerszámot beszerezni. Táborszky László azt mondotta: „az volt az érzésem mindig, valaki kinyitja előttem az ajtót”.

Mert korábban már folyamatosan kezdték beszerezni az anyagot. Két vagon meszet oltottak be, horgany- és rézlemez várt bedolgozásra, pedig akkor még álmukban sem gondoltak arra, hogy saját kivitelezésben készül a felújítás. Most azonban rájuk szakadt részleteiben az építőanyag beszerzésének gondja. Amikor Táborszky az Érdért központban benyújtotta faigényüket — 1000 db 6 m-es gömbszál gerenda, 1500 palló (2 vagonnyü), 1 vagon zsaludeszka, fűrészelt gerenda stb.-re —, azt mondotta a főosztályvezető: „éppen egy erdőt kívánnak megvenni”. 500 köbméter kavicsot. 550 mázsa betonvasat, tonnaszámra műanyag festéket stb.-t kellett Záhonytól Budapestig, s a környéken beszerezni.

Az- építőipari géppark is kiegészült közben. Vásároltak elekt- romós gyorsfelvonót, csörlőt, vasvágót, szalagfűrészt, betonkeverőt, s végül anyagszállításhoz egy Zetort pótkocsival.

„AZ EGYHÁZ, MINT ÉPÍTŐ ^VÁLLALAT”, fogalmazgattam magamban a látottakat. VaJOrl, hogyan épülhetett annak idején a római Szent Péter, Bazilika, a milánói dóm? Kik lehettek a kivitelezők, s a munkák motorjai? Mert itt, Csabán az adott körülmények között mindezek a feladatok az egyház nyakába szakadtak. A szükség úgy diktálta, hogy ez az egyetlen megoldás maradt.

Táborszky. panaszkodott is: „A sok gondtól gyakran aludni sem tudtam.” Tömött irattáskájából jegyzeteket mutat, elintézett és elintézetlen feladatokat. Hivatalok neveit, címeit, amelyek labirintusok, útvesztők a laikusok, közönséges halandók számára. S anyag- mennyiségeket, amelyekkel sehogyan sem tudtam megbarátkozni.

Eközben a gyülekezet várja a pillanatot, amikor elkészül a „nagy mű”. Emberek ténferegnek látszólag semmittevéssel a templom körül, pedig rejtett kíváncsiságukat leplezik. Lopva belesnek a félig nyitott templomkapun, megállnak tisztes távolban a csör- lőtől, felvonótól, s nézik a szédületes magasságba áramló anyagot: halad a munka, készül a nagytemplom. Adakoznak és társadalmi munkákra jelentkeznek, s szívük egyre hevesebben dobog: az ősök által épített csodálatosan szép templom ismét régi fényében fogja a város közepén hirdetni Isten dicsőségét.

AZ EGYHÁZI ÉLET sem áll meg eközben. A lelkészek összefognak, segítik egymást. Csak éppen a gyülekezet életében van egy új színfolt. Tartósan építkezik. Reménység szerint 1982-re befejezik a felújítást. Püski Lajos munkavezető így foglalta ösz- sze a munka nehézségét: „Talán könnyebb lett volna új templomot építeni.” Én meg így: „nem mertem volna vállalkozni ilyen nagy feladatra”.

De úgy látszik, az egyházi építkezéseknek ez lesz a jövőben az útja.

Rédey Pál