Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-11 / 19. szám

Szimbólumok világa — jorrnak hitvallása Istentiszteleti rend A görö£ NEM KELL KÜLÖNÖSEBB ÉLESLÁTÁS vagy kutatás ahhoz, hogy az ember templomokban, azok tornyain, régi épületeken, temetői fejiákban felfedezze az egyetemes keresztyénség egyik legősibb és legáltalánosabb szim­bólumát, a keresztet, vagy annak valamilyen változatát. Mi most — helyszűke miatt —, csupán e jel két alapformájával foglalko­zunk, Talán meglepő, de az egyenlő szárú, vagy görög kereszt jele nem keresztyén találmány, hasz­nálata sem keresztyén speciali­tás. Már a keresztyénséget több mint kétezer évvel megelőző an­tik kultúrák (sumérok, egyipto­miak) is ismerték és éltek vele. Valószínű, hogy — többek közt — izraeli közvetítéssel jelent meg végül mintegy a 2. század elején — szakrális, vallásos értelemben is —, az ún. keresztyén világban, s az-5. századtól lett általánosan használttá a keresztyén alkotá­sokon (saarkofágokon, mozaiko­kon, templomokban). Használata azonban, máig hatóan sohasem csupán szakrális, vallásos értel­mű. A profán, nem egyházi élet­ben is elfogadott jel volt, és ma­radt. Ügy is mondhatnánk, hogy „a jel” szerepét töltötte be. Így használatos pl. ma is a matema­tikában — mint az első (!) szám­tani alapművelet jele —, az ösz- szeadás jeleként, vagy geológiai mérőpont jeleként beton kijelölő­oszlopokon, vagy — az idősek em­lékeznek rá — a rosszem-lékezetű múlt analfabétáinak aláírásaként. A GÖRÖG KERESZT SZAK­RÁLIS, VALLÁSI ÉRTELEM- feMfr IS — mint a profán hasz­nálatban — az „első jel”, a „je­lek jele”, s mint ilyen -a „rögzí­tett .pontnak”, a „biztosnak”, a „kezdetnek” a megjelölése, azaz a Mindenek Kezdetének, Terem­tőjének, vagyis az Istennek — kö­zelebbről az Atyaistennek — a jele, akié a Menny és a Föld. Ez a két irányultság, az égi (függő­leges, vertikális), és a földi (víz­szintes, horizontális) jelenik meg egyenlő hosszúságban és súllyal e kereszt jelében, amint a kettő áthatja egymást, s mint a terem- tettség a teremtőjétől, elválaszt­hatatlanul összetartozik. Ugyan­kereszt akkor a négy égtáj felé mutató voltában kifejezi e kereszt Isten teljes, Északot, Délt, Keletet és Nyugatot átölelő, teljes uralmát és szeretetét is. Isten tökéletességének, minden- hatóságának, és a nagyságában is egyszerűségének a kifejezésén túl, azonban ez a szimbólum ezen a világon, a Föld egy pontján megjelenő voltában Isten pecsét­jeként, szignatúrájaként, aláírá­saként is értelmeződik. Nemcsak őt magát, hanem tulajdonát is je­löli e világban, a számára „elpe­csételt” szent helyet, mely így — minden anyagi volta ellenére —, Isten országához, s nem evilág- hoz tartozóvá lesz így. Ezt fejezi ki pl. az, hogy a középkori római katolikus egyházban a kőre' (a szentély, diadalív zárókövébe, a templom alapfalára) vésett, illet­ve festett görög kereszt, vagy an­nak körbe foglalt — ún. kerék­kereszt — változata lett a temp­lom fel-, vagy beszentelésének, s így Isten által történt „birtokba­vételnek” a jele. A GÖRÖG KERESZT TEHÁT VÉGEREDMÉNYBEN az egyik legjelentősebb és legsokatmon­dóbb szimbóluma a keresztyén- ségnek, annak ellenére, hogy a későbbi századokban a sok más szimbólum közt kissé háttérbe került. Képzőművészeti és eszmei háttérbe szorulásának egyik oka talán az egyszerűsége, díszítő­elemként megsokszorozott hasz­nálata. Teológiai vonatkozásban pedig az,' hogy — a „nyugati”, római katolikus keresztyénség te­rületén — egy teológiai átrende-. ződés ment végbe éopen a keleti és nyugati keresztyénség közti vita következtében, mely az ún. latin kereszt használatát helyez­te a későbbiekben előtérbe. (Az ortodox, pravoszláv keresztyén- ségnek hangsúlyozottabb szimbó­luma maradt. Innen ered a mai elnevezése is.) De ez a jelentősé­gén nem változtat. — Bárki lát­ja e jelet — hitünk értelmében —, benne a teremtő Isten áll ve­le szemben, s az Ő szent helye. Két vonal, két szalmaszál, két faág vagy éppen két kéz vagy láb egymáson keresztben . . . Mily egyszerű és szerény e jel. Nem hivalkodó, nem tolakodó. Nem sértődik meg. nem görbül le a szára, ha rálépnek, ha átnéznek felette, vagy nem veszik észre. Kiegyensúlyozott, nyugodt, türel­mes és szilárd. És mindig idősze­rű üzenetet jelent minden kor emberének: hogy hasonlíthassak Hozzád, Uram!... szeretetben és alázatban. Ifj Foltin Brúnó Budapesten, 1980. augusztus 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 7. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Matuz Pál. Gyarmat ú. 14. de. 8. Schreiner Vil­mos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Droblna Erzsébet. Váci út .129, de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. '10. Matuz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Seit re;ner Vil­mos. Rákospalota MÄV-telep du. 5. Matuz Pál. Rákosszentmihály de. fél 11. Barátit Pál. Sashalom de. 9. Ba­rátit Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákosliget de. 10. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Cserigödy László, de 11. Csengödy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. fi. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Ti­bor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Donáth László. Németvölgyi út 138. de. 9. Donáth László. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Buda­örs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel ’de. fél 11. Mátis István. — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtti használt levelezőlapokat, magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés borítékjait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött levelek boríték­jai, az első világháború tábori lap­jai. Cornides Sándor bélyegkereske­dő. 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (ud­var!) Telefon: 121-589. — a budai evangélikus sze­retetotthonok KÖZPONTJA, 1029 Budapest, Báthori László u. 8. sz. keres azonnali belépésre élelme­zésvezetőt. és bérelszámolásban iártas adminisztrátort. Bérezésük az Egész­ségügyi Minisztérium bérrendszere alapján. Jelentkezést a 365-705 számú telefonon vagy levélben a fenti cím­re kérjük. — FIATAL, megbízható diplomás házaspár épülő lakásuk elkészültéig szoba-konyha, fürdőszobás lakásmeg­oldást keres: Tel.: 129-831. — MEGVÉTELRE KERESEM — Lu­ther Egyházszervező Iratai 6 kötet, Warga L. Keresztyén Egyház törté­nete 3 kötet, Masznyik E. Pál apostol élete, Pál apostol levelei. — ELADÓ 250-es Pannónia motor- kerékpár, új gumikkal olcsó áron. Érdeklődő választ „Sürgős” jeligére a kiadóhivatalba várom. Amatőr fényképek vaskos kö- tegét lapozgatom, szálazgatom. Felvételek a dabronyi evangéli­kus templomról, nemrég történt renoválásának idejéből. Műemlék templom. Így hát nem csoda, ha a fényképek nézegetése közben hideget is, meleget is érzek. Hű­vös a régmúlt levegője, de ese­ményei forró érzelmeket gerjeszt­hetnek. Az éppen kezemben levő felvétel a külső vakolat leverése után készült: falrészlet, rajta gó­tikus ablak. De mi az a lyuk az ablak fölött, balra? Ablakhoz ha­sonlít, ám annak túl kicsi. — Má­sik kép ugyanazt a faldarabot mutatja, még az újjáépítést meg­előzően. Azon nyoma sincs a „kis- ablaknak”. Különös. Ennek utánajárok. FEBRUÁR VÉGI KÖDÖS DÉL­ELŰTTÖN ülök autóbuszra Pá­pán, diákkorom városában. Rá­kanyarodunk a városon keresztül vezető balatoni útra és egykettő­re kibontakozik a ködből a haj­dani kollégium kétemeletes, tö­mör épülettömbje, ahol tanáraink annak idején emberré, magyarrá neveltek bennünket. Petőfi és Jó­kai nem ebbe az épületbe járt, hanem a Szent László utcában levő ókollégiumba, amely diák­korom idején a kollégisták inter- nátusa volt. Én — kint lakó lé­vén —, évente csak egyszer lát­tam az ókollégiumot, március 15- én, amikor a gimnázium és aka­démia egész ifjúsága — élén a két tanári karral —, elzarándokolt oda, az ^emléktábla megkoszorú­zása céljából. Annál többet tar­tózkodtam, az „új” kollégiumban. Nemcsak délelőttönként, a taní­tási időben, hanem délután is. Nemegyszer csak az öreg este vetett haza. Tanultam, készültem másnapra a kiürült osztályterem­ben, részt vettem egy-két délutá­ni, esti különórán (fizikai gya­korló, angol, vívás stb.), vagy le­ballagtam az udvarra, melyet a kollégium nagyobb és a konvik- tus kisebb épülete fogott közre. Gyakran láttuk az udvaron átha­ladóban a konviktus felügyelőjé­nek, Rab István tanár úrnak —• Rab Zsuzsa kiváló költőnőnk és orosz műfordítónk édesapjának — zömök alakját. A kollégium udvarán aztán sok mindenfélét csináltam, a glütyüzéstöl (szigo­rúan csak alsós gimnazisták által művelhető golyózás) kezdve, a fo­cizáson, súlylökésen át a lasszó- vetésig. Ez utóbbi tudományom­nak köszönhetöleg ejthettem az­tán évtizedek múltán leplezetlen bámulatba a gyermekeimet, majd az unokáimat. Számomra a pápai kollégium valóban alma mater volt AZ EGYKORI SZÉLESVtZ FELÉ rohan már a busz. Igen, ezen az úton indultunk el Iscse- rekov Andrással egyik nyári va­kációban, hogy gyalogszerrel megkerüljük a Balatont. Ö, mint neve sejteti, orosz származású volt. Az első világháború vihara sodorta Magyarországra, és egy gyermektelen pápai ügyvéd örök­be fogadta az apátlan-anyátlan kis árvát. Fél kezére bénán is ki­tűnően megtanult karddal vívni és még jobban festeni. Budapesti képzőművészeti főiskolánk sokat ígérő tehetségeként hunyt el né­hány évvel későbben — tragikus körülmények között. Első éjszakánkat lakott terület­től távol, a Bakony hegyei kö­zött, szabad ég alatt töltöttük, ki­sebbfajta vízesés tövében, rákok­ban bővelkedő, hideg vizű hegyi patakocska mellett. Romantiká­ban hát nem volt hiány, de szú­nyogokban sem. Szemhúnyásnyit nem aludtunk. Éjfélig a szúnyo­gok ezrei szúrkáltak, rágtak ben­nünket. Éjfél után az erős lehű­lés visszavonulásra kényszerítette a szúnyogokat; akkor meg — ta­karó híján — a hidegtől nem tudtunk aludni. Fél háromkor már talpon voltunk, és miután a mögöttünk levő kietlen éjszaka tapasztalatain okulva, keményen megfogadtuk, hogy — szégyen, nem szégyen — a következő éj­szakát emberi fedél alatt töltjük, „A megrepedt nádszálat, nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt” (Ézs 42,3). VASÄRNAP. — „Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy szeressétek Isteneteket, az Urat és minden­ben az ő útjain járjatok” (Józs 22,5 — lPt 1,8 — Mk 7,31—37 — ApCsel 9,1—9). A közúti közleke­désben nagyon veszélyesek az ap­róbb szabálytalanságot elkövetők. Ök arra számítanak, majd más jobban vigyáz. Előbb vagy utóbb rendszerint bekövetkezik a bal­eset. Isten nagyon hangsúlyozza a minden szócskát. Azt akarja, hogy nem globálisan, hanem rész­letekbe menően, minden dolgunk­ban az ő útján járjunk. Itt nem lehet „lazítani” .. Itt a terv, a szándék, Egész testünk, lelkünk, Mindent szent kezedbe tettünk. Légy te csak Egymagad Istenünk, Királyunk, Szívünkből .imád­junk!” (750. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek ál­tal él az ember, ha megtartja azokat” (Ez 20,11 — 2Kor 13,11 — Mk 8.22—26 — Jer 39,15—40, 6). Mi sokszor azt gondoljuk, hogy Isten törvényével beszűkíti, meg­nyomorítja életünket. Ügy véljük, akkor teljesedik ki életünk, ha ilyesmikkel nem törődünk. Isten törvényeit jobban megismerve be­látjuk: a törvény életlehetőség. Ahol komolyan' veszik, megtart­ják, emberségesebb lesz az élet is. „Uram, ha jól megvizsgálom Eddig lefolyt éltemet: Gyengesé­gem, gyarlóságom Rettegteti lel- kemet; Mily sokképpen vétkez­tem, Hányszor elfeledkeztem Jóra intő törvényedről, Éltet adó be­szédedről” (339. ének 1. vers). KEDD. — „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanul­jam rendelkezéseidet” (Zsolt 119, 71 — lPt 4,1 — ApCsel 14,8—18 — Jer 40,7—16). Mi azt mond­juk: Szükség törvényt bont. ín­séges időkben jogosnak érezzük az erkölcsi lazítást. Pedig nem szükségszerű és nem indokolt, hogy a nehéz körülmények hit­ványakká tegyenek bennünket. A becsület és a tisztesség mostoha körülmények között is érték és tartást ad életünknek, sőt má­sokat is segít megtartani. „Az aranyat tűz próbálja, Hogy le­váljék a salak: Szenvedés a hit próbája, Hogy megtisztulj az alatt, így léssz Jézus tanítványa, Elle- nidnek is barátja, Jóra buzgó és nemes, Szívben, testben egye­nes” (461. ének 3. vers). SZERDA. — „Ezt mondta ma­gában az Ür: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva” (lMóz csengő nótaszóval elindultunk a völgy harmatos virradatában, zengő hegyek sorfala között. SZENTGÁLT VETTÜK CÉL­BA, mivelhogy odavaló volt egy diáktársunk, bizonyos Lőrincze Lajos gimnáziumi tanuló ... Tér­kép után igazodva, alkonyaikor megérkeztünk Szentgálra, s ott — némi kérdezősködés árán — Lő- rinczeék házához. Lajos nem tar­tózkodott odahaza, de édesanyja, mikor megtudta ki-mifélék va­gyunk, szíves szeretettel invitált bennünket. Megvacsoráztatta a két éhes, fáradt pápai diákot, és elkészítette éjjeli fekhelyünket a tisztaszobában. Ezt azonban nem vettük igénybe. Kereken kijelen­tettük,- a pajtában szeretnénk aludni. Hosszan győzködött ben­nünket, hiába. Aztán belenyugo­dott. bár szemmel láthatóan fur­csállotta a dolgot. Két pokrócot kértünk takarónak és kivonul­tunk a pajtába. .Szúnyogoktól mentesen, meleg takarók alatt jót aludtunk az illatos szénában. Reggel — lepedőnyi füstölt son­kaszelet, kemény, de jóízű „há­zi” kenyér, s nagy bögre frissen fejt tej elfogyasztása után — to­vábbindultunk Lőrinczeék ven­dégszerető házából Nagyvázsony, Balatonfüred felé. (Folytatjuk) ! f Sághy Jenő 8,21 — 2Kor 6,1 — ApCsel 3,1—10 — Jer 41,1—18). Isten teremtő és gondviselő szeretete sokféle mó­don valósul meg a világ életé­ben. Nem véletlen, hogy az em­beriség létszámának növekedése hatalmas tudományos és techni­kai fejlődéssel jár együtt. Isten mindig megadja az élet további lehetőségeit. Nekünk viszont er­kölcsi kérdésünk lesz, hogy az új lehetőséget az élet vagy a pusztí­tás, a halál szolgálatába állít­juk-e? Nem kétséges, hogy Isten szándékával melyik egyezik. „Ha­talmas ő! Csak mondja s úgy leszen. Parancsol s előáll. Re­ményt se lát Az én gyarló sze­mem, S ő száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet. Ha­talmas ő!” (14. ének 3< vers). CSÜTÖRTÖK. — „Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz el­lenem, de én a seregek Urának nevében megyek ellened” (lSám 17,45 — 2Kor 10,4 .— Jak 5,IS­IS — Jer 42,1—22). Dávid Isten nevében indult Góliát ellen, de azért követ is tett a tarisznyájá­ba. Keresztyén hitünk nem zárja ki és nem teszi feleslegessé ér­telmünk józan használatát. Ra­jongó vakmerőség félretenni azo­kat az eszközöket, amelyek fel- használásával meg akar Isten menteni bennünket. „Te taná­csolsz engemet És igazgatsz Szent- lelkeddel. Hogyha Szentlelked ve­zet, Megküzdök a fergeteggel! Egykor véget ér a harc: Dicső­ségre elragadsz” (779. ének 2. vers). PÉNTEK. — „örömre derülnek, rátekintenek, nem pirul az ar­cuk.” (Zsolt 34,6 — lTim 1,15—16 — Mk 5,22—24. 35—43 — Jer 43,1—13). Isten néha olyan mó­don szabadít meg minket, hogy azért pirulnunk kellene az em­berek előtt. Nem is érti meg hely­zetünket az, akivel hasonló ese­mény nem történt. Bennünk sok­szor ágaskodik a józan önérzet s könnyen „leminősítünk” máso­kat. Alázatosan kell megtanul­nunk újra és újra: életünk leg­nagyobb csodája, hogy hiszünk Jézus Krisztusban. Ámulva kell látnunk, hogy nincs az életnek olyan mélysége, ahonnét ő ne tudna megmenteni embereket. „Én voltam az elveszett, Aki ha­lált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától, Üd­vöm, napom feltámadt” (774. ének 3. vers). SZOMBAT. — „Az Ür az én kősziklám, váram és megmen- tőm” (2Sám 22,2 — 2Tim 1,12 — lKor 3,9—15 — Jer 44,1—14). Is­tenről nem gondolkozhatunk egy- síkúan. A Szentírás is sokféle ki­fejezéssel jelzi, hogy ki a mi Is­tenünk. Isten azt akarja, hogy az ő oltalmában, biztonságban él­hessünk. Más oltalmat várt az Egyiptomba menekülő zsidóság, s másként várja a segítséget - az atomhalál rémétől fenyegetett emberiség. „Kőszálunk, várunk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem. Fény vol­tál, csillag a vak éjjelen. Halle­luja!” (753. ének 2. vers). Vértesy Rudolf EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Ma sva r Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1392 80.2315 Rotációs magasnyomá? Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Bolyongás a múltban 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents