Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-13 / 2. szám
é öKumené ^ öKumené © SKumené Mii tettünk - mit tehetünk? Egyházi erőfeszítések a békéért ANGYALOK SZAVA KÖTELEZ, hogy karácsonykor a békéről is beszéljünk. Lukács evangéliumának leírása szerint, mennyei seregek sokasága jelent meg a betlehemi mezőn, és Istent dicsérve ezt mondták: ... és a földön békesség . . . Még ha szívünket békesség is tölti be. nem hagy nyugtot földünk békétlensége. Csak a második világháború befejezése óta, kereken száz háború dúlt a világon. Milliók vesztették életüket. Csillagászati összegeket, hallatlan szellemi erőt köt le a fegyverkezés egy olyan világban, ahol a többség számára nemcsak a karácsony, hanem az egész élet tengődés. S a fegyverkezési verseny nem lanyhul, inkább egyre fokozódik. És nemcsak a raktárakba kerülnek a fegyverek, be is Vetik őket. Ezért természetes, ha keresztyének összejönnek, akkor földünk békéjéről is beszélnek, sőt kifeie- zetten ezzel a céllal vesznek részt tanácskozásokon. A Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának októberi eisenachi ülése, földünk különböző részeinek nroblémáit is megtárgyalta, és felhívással fordult az egyházakhoz. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának júliusi augsburgi ülésén az elnök, Josiah Kibira tanzániai püsnök, jelentésében részletesen foglalkozott földünk békétlenségének okaival. Tanácskozást tartott az Európai Egyházak Konferenciája is Madridban, hogy segítse a Helsinki záróokmányt aláíró államok újabb tárgyalássorozatát. Szemináriumot rendezett a Keresztyén Békekonferencia Budapesten, az enyhülésről és bizalomépítésről, nyilatkozatot adott ki a Lutheránus Világszövetség a madridi konferenciára tekintve, újabb tárgyalást tartottak az Egyházak Világtanácsa és a kelet-európai országok egyházainak vezetői. Dr. Káidy Zoltán püspök-elnök Genfben az egyházak híd, vagyis összekötő szerepéről szólt az egyházi világszervezetek munkatársai előtt. S mindezek csak egyházak által szervezett találkozások és megnyilatkozások. Lehetetlenség mind felsorolni őket. Arra sem lehet felelni, hogy hány „világi” békekonferencián vettek részt az egyházi képviselők, és hivő keresztyének. VÁLASZT SÜRGETŐ KÉRDÉS HÁT: mi eredménye lett a sok leírt és elmondott szónak? Közelebb hozzák-e szavak a béke világát ? Egy apa már elunta látni és hallgatni, hogy fia a többi gyerekkel csak háborút játszik. Veszélyeztetik egymás épségét, de még lelkét is. — Játsszatok már valami mást — mondta a fiának. — De mit? — Játsszatok békét. A fiú elment. Végeszakadt a vadulásnak. A gyerekek nagy hévvel tárgyaltak. Visszajött apjához a gyerek: — Apa, hogyan kell békét játszin i ° Ennél a kérdésnél érdemes időzni. Valóban nem áldoztunk még sem szellemiekben, sem anyagiakban annyit a békéért, amennyit háborúra, fegyverekre fordítottunk. Hiszen a béke többet jelent annál, hosy használ- iák-e a felhalmozott fegyvereket vagy sem. A béke — éppen a bibliai „sálóm” értelmében — azt is jelenti, hogy „igazságosság honol: az emberek közötti különbségeket tiszteletben tartiák: mindenki javáról, egészségéről és biztonságáról gondoskodnak; s az egész emberiség egyetlen közösségben él. melynek jellemzője a szeretet” — apiint az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata hangsúlyozza. Josiah Kibira püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke pedig arról szólt, hogy a békéért nem csak imádkozni, hanem munkálkodni is kell, és a békét akadályozó tényezők között ilyeneket említett: békeakarat hiánya, az emberi jogok megsértése, emberek hátrányos megküiönböztetése, a nemzedékek közötti ellentétek, munkanélküliség, kizsákmányolás, megvesztegethetőség, romlott közállapotok és hatalomvágy. Csupa olyan terület, ahol mindennapi munkával tenni lehet, a béke szavának említése nélkül is. Mit tettünk? Milyen sokat tehetünk! BÉKE ÚGY LEHETSÉGES, ha a szemben álló felek bizalommal közelednek egymáshoz. A helsinki záróokmány számos olyan lépést fogalmazott meg, melyek elősegíthetik, hogy növekedjék a bizalom és a megértés az emberek és a népek között. Az egyházak és a keresztyének, akik az egész világot Isten szeretetében látják, sokat tehetnek e cél érdekében. Segíthetnek a határokon átnyúló egyházi kapcsolatok — de éppen a Krisztusban való hit alapján, arra is készeknek kell lennünk, hogy olyan népekkel és csoportokkal hozzunk létre kapcsolatot és együttműködést, akikkel nem vagyunk egyek a hitben. Tettünk-e valamit? Ha a felnövekvő nemzedékek csak a felnőttek világának sok békétlenségét és háborúságát látják, félő, hogy ezt tartják természetesnek. Elengedhetetlen a békére nevelés a családban, a gyülekezetben, az iskolában, az ifjúsági szervezetekben. Gyakorolni kell az emberi ellentétek és viták erőszak nélküli megoldását. Nem szabad megengedni az erőszak dicsőítését, és a gyűlölet szítását. A háborús játékok sem adott esetben, ha másképp nem a békére nevelnek. Tanulni kell megy, előítéletet és félreértést hordozva élni. Bátorítás szükséges a másképpen gondolkodókkal való együttműködésre és a szolidaritás gyakorlására. Mutassunk rá a béke szerteágazó összefüggéseire. Milyen sokat tehetünk itt is! MINDEN ELCSENDESEDÉ- SÜNK KÉRDÉSE LEHETNE: mivel járultam hozzá az elmúlt nation családom, a velem együtt élők és dolgozók, és egész világunk békéjéhez? Szükségesek a békéről hangzó szavak, mert a békéhez vezető lépéseket, a béke játékszabályait segítenek megtervezni. Fontos tudnunk, hová léphetünk, mi helyes lépés — és utána lépni keli. kell! Feszült helyzetben élünk. Van- me. A hivő embert az a bízónak, akik elveszítik reményüket. Vannak, akiknek elfogy a türel- nyosság nyugtatja szívében, és hajtja cselekvésében, hogy Jézus Krisztus eljövetelének célja: ... a földön békesség! Reuss András Dénes György: Vers egy tanyasi juhászról Csak áll, szorongva. Talpig égett. Az életből semmit sem értett. Ámult, tavaszból télbe vetve, kemény ajkáról dal se zsongott, rábízta sorsát a szelekre. Szánták. Ki látott ily bolondot? Kint élt a tanyán annyi évet, nem hallott mást, csak nyers beszédet. De szerette a birkanyájat, mikor a napban csönd virágzott. Egyszer egy lánynak barkaágat nyesett a fűzről. Kár volt érte. Fakó fűre hevert a bánat. Az sincs többé. Csak az élet neszez, vakkant hű kutyája. Birkanyája szerteszéled, hajlik kedve éjszakára. Felnéz. Kémleli az eget, felhőkön az angyalokat. Mennyi fény! Talán az Isten megszánja őt is, úgy lehet. Talán az Isten ... Mélyet sóhajt. Szemére esti pára száll. Fáradt napja nyugovóban, nemsokára hazatalál. Ott... ott a fényes égi pusztán keríti majd a csillagnyájat, zendül mennyei cimbalom, s nem veri szívét soha bánat. (Megjelent a költő FENYÉREN BORÓKA című kötetében 1979-ben) 0 kedves nemzetem, hazám, édes felem... A címadó mondat versrészlet. A költő, aki évszázadokkal ezelőtt leírta, Rimay János. Nem „valahányszázas” születési vagy halálozási évforduló ürügyén választottuk címként a mondatot. Nem azt bizonyítandó, hogy a költő Rimay nélkül nincs Bocskay féle szabadság- harc, s talán Bethlen Gábor sem. Nem akarok evangélikus „sztárokat" fényessé suvickolni a múlt égboltján. Csak a magyar történelem égboltjára akarok nézni néhány sor erejéig, tájékozódásul. Csillagokat nézni, valahogy úgy, ahogy nemrég néztem őket tiszta téli éjszakákon a Bakony fennsíkján. Amikor a templomba indultunk, s a dombra vezető úton reccsent a hó a csizmáink talpa alatt, odafenn a karácsonyi gyülekezet, még feljebb a tiszta égbolt csillagai, s minden oly közeli és áttekinthető volt. Mert a csillagok mindig közel vannak hozzánk. Olyan közel, hogy azt mondja az írás: „az igazak fénylenek, mint a csillag...” És azt is mondja, hogy „akik sokakat igazságra vezetnek, miként a csillagok, örökkön örökké.”. Ó kedves nemzetem, hazám, édes felem, Kivel szerelmetes mind tavaszom, telem, Kesergj, sírj, kiálts Istenedhez velem! Nálad, hogy szeretlek, legyen ez a vers: jelem. A címet adó verssor teljesen és versszakban így szól. A címe: „O szegény megromlott s elfogyott magyar rép”. A vers pontos keletkezesének időpontja ismeretlen. Az idézett versszak az utolsó — a vers csattanója. A költő hazáját feleségének nevezi. Túlzás? Költői fantázia? Nem. A költők — ha igazán azok — pontosabbak a számítógepeknél. Egy nagy Írónk nevezte a feleségét feleszívének. Itt tehát az édes haza: a kedves. Itt a nép az édes társ. S a haza olyan társ — hitestárs — akivel „szerelmetes” a tavasz és a tél is. A virágbabo- rult ország is és a megfagyott ország is. Fiatalon és vénen is. Hiszen az a kapcsolat, amit a Szentírás Isten és a gyülekezet kapcsolatára ért és tud, az a kapcsolat itt most az ember és a haza nagy, szent, titkos egybefonódását jelenti. Minden szerelem — ha keresztyén szerelem — legbennsőbb, legmélyebb pillanata az, amikor két ember, amikor már igazán ismeri egymást, egyszer csak imádkozni kezd. Ennek a nehány verssornak is a legmélyebb szava az együttimádkozásról szól. „Kesergj, sírj, kiálts Istenedhez velem!”, e ez a kesergés a három részre szakadt ország jaja, a sírás a török kopjak és a császári Lándzsák ütötte seoeic- ben szenvedő haza sírása. Itt villan fel a vers vakító ragyogása. A sok száz évvel ezelőtt élt evangélikus költő, a hívő ember, tudja, hogy ha imádkozik, akkor a nepevel együtt imádkozik. Nem a népéért, a népével. Amikor bemegyek a „bennső szobámba”, és imára kulcsolom a kezem, a két kéz nem az enyem, nem egyszerűen én vagyok. S amikor az imából vers születik, csodálatos, könnyed mozdulattal átadja a költő a verset — a népének, nemzetének. Mint egy virágot. A forradalmak prelúdiumait ebben a hazában költők játszották. Valami láthatatlan nagy hangszeren, aminek a hangja elhallatszoít kunyhókba és a mocsárba bujdosókhoz, bérkaszárnyák salétromus odúiba és cselédházak zugaiba. S ahogy az első választott nép majd valamennyi prófétája költő is volt, így volt ez mindig a Duna és a Tisza közén is. Rimay János 1569-ben született, és 1631-ben halt meg. Mint minden költő ebben a hazában, „valamire választott” és „valakiért választott” ember volt. Balassi Bálint verseinek megőrzője. Bocskay fejedelem ajlónállója és tollnoka. Ű írja a fejedelem beszédeit, és ő írja meg sírfeliratát is. Bethlen Gábor fejedelem diplomatája, konstantinápolyi követ. Költészete egyenes folytatása annak a nagy vonulatnak, ami Bornemissza, Balassi neveit viseli. És amint mondtam, hivő evangélikus. Amikor azt énekeljük, hogy „Mi Urunk s édes Atyánk, Add nekünk Szentlelkedet”, akkor a XX. század végén az ö versét énekeljük. Politikus? Költő? Diplomata? Humanista? Hivő evangélikus? Mind; egy szívdobbanásban, az utolsóig. És azután is. A költő számára — a világ órája szerint — nincs múlt, nincs jelen és nincsen jövő. S a hivő ember számára sincs, az Isten órája szerint. » Mit kezd a nép egy verssel, egy imádsággal? Látszólag nem sokat. Mégis voltak pillanatok, amikor zászlójára verssorokat írt. Rimay az itt idézett verssel írta meg az első kuruc verset. S volt idő. amikor ezt a verset imádkozták. Volt idő, mikor ezt a verset énekelték. A költő a kuruc vers alá ezt az utasítást írta: „Nóta: Légyen jó idő”. És mióta „jó idő lett” ebben a hazában, s „szerelmetes tavaszok” követik egymást, azóta tudjuk, hogy az első kuruc vers prófétája ott ragyog az égbolton, az édes haza égboltján. S ott fénylik az egyház emlékezetében. Mert tudjuk, hogy vannak meghallgatott imádságok és meghallgatott kiáltások. És tudjuk, hogy vannak beteljesült próféciák. Ruttkay Levente Luther a karácsonyról Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak képében jött volna el. ő azonban ember Fia lett. Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem mienk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lett emberré. — Krisztusnak azért kellett emberré születnie, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a ml származásunkat, belemeríti a magáéba s nekünk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva megújuld junk, mintha az volna a sajátunk. Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni, és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, hogyan teszi ezt az angyal. Szerinte a Krisztus: „nagy öröm”. E mellől az ige mellől ne tágíts, mert erő van benne! Mintha ezt mondaná; kegyelmemet, szeretetemet és minden jótéteményemet, ami csak szívemből telik, nektek ajándékozom. Mert, hogy ne kételkedjetek, még csak ne is kételkedhessetek, lám, nektek adom — nem Mózest, nem valamelyik prófétát, nem is angyalt vagy szentet, nem aranyat-ezüstöt, vagy más ajándékot, hanem egyetlen Fiamat, azaz tulajdon szívemet, minden kegyelemnek és jónak igazi forrását. , Amit nem tudtál kikutatni, éppen az tűnik szemed elé, amikor ezt a gyermeket látod anyja ölében. Emberré lett, aki egészen úgy születet és élt. mint a többi. Ugyanaz a testalkata és életműködése, mint más emberfiának. Bizony, senkinek se ötlenék eszébe, hogy ez a teremtmény maga a Teremtő! Az angyal mondja: Üdvözítő született ma nektek! Nem nagyszerű és dicső, hogy ilyen örömhírt hoz embernek angyal az égből?! írjuk hát a „nektek” szócskát lángbetűkkel a szívünkbe, és Üdvözítőnk születését fogadjuk örömmel. Ez a Gyermek csupán egyet akar: betölteni a szívünket. i A
