Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-04 / 18. szám

GYERMEKEKNEK, A fekete kontinens A fekete kontinens, különösen Afrika szíve, sokáig teher folt, vagyis fehérektől háborítatlan te­rület volt. A Jézusról szóló öröm­hír azonban nagyon korán elért a kontinens északi részére AZ APOSTOLOK CSELEKE­DETEIRŐL írott könyv tudósit arról, hogy Fülöp apostol, hogyan találkozik az etióp kincstárnok­kal, aki az evangélium vonzásá­ba kerül, s keresztyénné lesz. Sokszor látszólag ilyen parányi volt a kezdet a későbbiek során is, de az északi részen már vi­rágzó gyülekezeti élet jött létre. A hagyományok szerint Alexand­riában Márk evangélista műkö­dött, s így jutott el a koptok kö­zé. Az Etiópiában ma is működő kopt orthodox egyház ilyen te­kintélyes múlttal rendelkezik. Számúnkra idegen szokások, egy­házi viseletűk Inogott mély hit rejlik. Például a koptok szerdán és pénteken böjtölnek, ennek ma­gyarázatát Senuda pátriárka így adta meg: „hogyan élvezhetnénk pénteken a finom ételeket, mikor ezen a napon halt meg a mi Urunk a kereszten? Hogyan ör-, vendezhetnénk szerdán, mikor azon a napon árulta el Júdás, Urát?”. ÉSZAK-AFRIKÁBAN AZON­BAN a mohamedánizmus terjesz­kedése a kezdeti lendületet lefé­kezte. Ma már csak az egyház­történetet forgatva tűnik, föl, hogy az egyház neves tanítóinak, például Origenesnek, Augustinus- nak születési, működési helye ép­pen e területre esett. A fekete afrikai keresztyénség gyökerei, a mai virágzó, hihe­tetlen aktivitásban élő gyüleke­zetek múltja után kutatva, a missziók története kerül elénk. Néhány misszionárius nevét ér­demes megjegyeznünk, az Etió­piában, majd ^Zanzibárban mű­ködő Krapfet, az Uganda kirá­lyát megtérítő Stanleyét, Livings- tonét, s a két habom között az afrikai őserdőben kórházat is ala­pító Schweitzer Albertét. LIV1NGSTONRÓL MUNKA­TÁRSA Stanley, a következőket írja: „mialatt nála voltam, egy­szer sem prédikált vagy tartott bármiféle istentiszteletet. De min­den egyes nap egy prédikáció volt számomra. Minden, amit csak tett, Jézus szavának követése vujt. Bár éhezett, bár ázolt, bár betegeskedett, mindig hűséges maradt.” Ez is jelzi, hogy a misz- szionáriusok, a misszió hibái — sajnos, sokszor a gyarmatosítás­sal való összefonódottság — el­lenére, komolyan fáradoztak azon. hogy Krisztus ügyének em­bereket megnyerjenek, s ugyan­akkor nem néztek el a rájuk bí­zottak testi szükségletei felett sem, hanem értük mindent meg­tettek. A MISSZIÓI MUNKA GYÜ­MÖLCSEKÉNT ma jelentős evangélikus egyház él Tanzániá­ban, Namíbiában. Ghánában. A tanzániai evangélikus egy­ház, s vezetői, számunkra sem ismeretlenek. 1977-ben különö­sen sokat hallhattunk róluk, mert Dar-Es-Salaamban volt a Luthe­ránus Világszövetség nagygyűlé­se. amelyen az LVSZ afrikai el­nököt választott, Kibira püspö­köt. Ezek a lendületben, csupa mozgásban, örvendezésben élő af­rikai keresztyének joggal látják úgv, hogy az európai gyülekeze­teknek van mit tanulniuk tőlük. Jó tehát, figyelnünk az afrikai testvéreink életéről, munkájáról szóló híreket, hiszen megismeré­sük által gazdagodhatunk, erő­södhetünk a hitben! Deméné Smidéliusz Katalin — KEMENESMIHÁLYFA. Mesterházy Sándor negyvennyolc és fél évi íelkészi szolgálata után július 27-én istentiszteleten kö­szönt el a gyülekezettől. A 25. zsoltár 4—7. verse alapján az emlékezés, a hálaadás és remény­ség üzenete szólalt meg az ige­hirdetésében. — A gyülekezet ál­dáskívánásait és ajándékait Ambrus Géza felügyelő, Németh Józsefné, Őri Kálmán és Somogyi Melinda adta át nyugalomba vo­nuló lelkészének es feleségének. aki harminc éven át végezte a gyülekezetben a kántori szolgála­tot, — A celldömölki gyülekezet jókívánságait Józsa Márton lel­kész levelével és művészi faragá- sú igés falitáblával együtt, a fi- liák nevében is. Berzsenyi Miklós egyházmegyei felügyelő hozta el. — Az alsóságf. nagysimonyi és az ostffyasszönyfai gyülekezet egy- egy tagja, valamint Tekas And­rás. lelkész egy-egv igeverssel kívántak áldást az elköszönő lel­késznek és feleségének. „írok nektek, ifjak...” Csak lélekben van jelen Jézus? GYAKRAN KERÜL ELŐ BE­SZÉLGETÉSEKBEN EZ A KÉR­DÉS: a református és az evangé­likus egyhazak történelmi hagyo­mányaikban és tanításukban is nagyon közel állnak egymáshoz. Mi hát a különbözőség, ha mégis van ilyen? Ilyenkor elsősorban az úrvacsorával kapcsolatos tanítást szoktuk említeni, hozzátéve azon­nal, hogy egyházainkban sok olyan istentiszteleti alkalom volt már az elmúlt évszázadokban, és van napjainkban is, amelyen evangélikusok es reformátusok együtt vesznek úrvacsorát, együtt hallgatják az igehirdetést és együtt örülnek a bűnbocsánat ke­gyelmét közvetítő és a keresztyé­nek között közösséget teremtő szentségnek, vagy ahogyan refor­mátus testvéreink mondják: „sákramentumnak”. Híveink tudatában és vallásos életgyakorlatában valóban nin­csen sok jele annak, hogy a két nagy protestáns történeti egyház az úrvacsorával kapcsolatos gya­korlatában jelentősen különböz­ne egymástól. Bátran elmondhat­juk. hogy a lényeget tekintve, mindkét egyházban az értünk életét áldozó és ezáltal nekünk bűnbocsánatot, életet szerző Jé­zus Krisztus megváltói szolgála­tán és kegyelmi ajándékán van a hangsúly. A teológiai dogmati­kák tanításában azonban mégis felfedezhetők bizonyos különbsé­gek. Ezek visszanyúlnak a refor­máció koráig. Luther személye­sen is találkozott a svájci refor­máció fiatalon elhunyt nagy alak­jával, Zivinglivel Marburgban, hogy megkíséreljék úrvacsorával kapcsolatos hitvallásukat közös nevezőre hozni. Ez akkor nem si­került nekik, hiszen Zwingli az úrvacsorát csupán jelképes cse­lekedetnek és emlékvacsorának tartotta, szemben Luther mély­ségesén egyszerű és a Szentírá­son. Jézus eredeti szavain alapu­ló elvével, amely az úrvacsorát a közöttünk jelenlevő Meeváltó valóságos testének és vérének valóságos ajándékaként fogadja el. KÉSÓRB A KÁLVINI TANÍ­TÁS SOKBAN KÖZELEDETT a lutheri tanításhoz 'a kissé , rideg zwingliánus értelmezéshez ké­pest,. de még mindig, maradt, né­hány eltérés. Az fegvik Jézus Krisztus jelenlétének kérdése az úrvacsorában, a másik pedig az, hogv mennyiben feltétele az úr­vacsorát magához vevő ember hite az úrvacsora érvényességé­nek? REFORMÁTUS TESTVÉ­REINK IS AZT VALLJÁK, hogy az úrvacsora Krisztusnak értünk a kereszten bemutatott áldozatá­nak pecsétjét jelenti számunkra, amelyet Krisztus elvégzett egy­szer és mindenkorra érvényesen. Ö maga azonban feltámadása es mennybemenetele óta az Atya jobbján van, megdicsőült álla­potban. Az úrvacsora! jegyek, te­hát a kenyér és a bor, önmaguk­ban nem hordozhatják a megdi- csöiilt. Krisztust, Ö nem lehet be­zárva e jegyekbe, de a hivő em­ber felismeri az úrvacsorái je­gyekben is Isten eszközét és hite áltál létrejöhet az a szellemi, lel­ki kapcsolat, amely Isten Krisz­tusban adott kegyelmét közvetíti a hivő ember szívéig. A hit azo­kon az ígéreteken csüng, amelye­ket Isten Jézus Krisztuson ke­resztül közölt velünk. Ha azon­ban valaki hit nélkül, vagy ele­gendő hit nélkül veszi magához az úrvacsorái jegyeket, az csak kenyeret és bort vesz magához, semmi többet, mivel a csupán szellemileg jelenlevő Krisztust csak hit által lehet megragadni. Ha a Szentlélek vagy a hit hiány­zik az úrvacsoravételnél, akkor a szentség nem nyújthat többet a léleknek, mint a napfény a vak szemnek vagy a hang a süket fülnek, tartja ez a felfogás. A LUTHERI ÚRVACSORA- TANÍTÁSBAN ALAPVETŐ AZ, hogy Jézus Krisztus istfni és em­beri természete elválaszthatatlan, kereszthalálában, feltámadásában és megdicsőülésében Ö a testté lett Ige. Ő Isten képmása. Isten megjelenése és valósága az em­ber számára. Ahogyan Isten min­denütt jelen van. úgy Jézus Krisztus is, mennybemeneíéle óta és ez vonatkozik az úrvacsorára is. ahol Ö legelőször tanítványai­nak. de parancsa alapján (..ezt cselekednétek!”) mindenütt, ahol az evangélium hirdettetek és az általa rendelt szentségeket ki­szolgáltatják. átadja megtöretett testét és kiontott vérét, bűnbo- csán&t, megtfiulás. békesség és .üHvösség zálogaként. Nincs okunk emberi módon latolgatni azt. hoev Jézus jelen van-e, mi­dőn tudjuk, hogy Ő jelen van mindenütt, ahol az Ő nevében összegyűlnek, és ahol Ö munkál­kodni akar. Ez nem tárbeli jelen­lét csupán, hanem Isten erejének dinamizmusa. Megmagyarázni persze, emberi gondolkodás sza­mara mindezt nem lehet, csak hittel elfogadni, vagyis hinni Jé­zusnak az utolsó vacsorán mon­dott egyértelmű szavaiban. Az úr­vacsoraosztáskor megáldott, és így az Igével együtt hasznait kenyér és bor az Ö teste és vére, csak akkor és csak az úrvacsorában, de hogy hogyan lesz azzá, azt nem kutatjuk és nem magyaráz­zuk, csak elhisszük Jézusnak. EZ EGYÚTTAL AZT IS JE­LENTI, hogy az úrvacsorát érvé­nyessége szempontjából nem le­het az ember hitétől vagy hitet­lenségétől függővé tenni, és ket­téválasztani. Jézus Krisztus a ke­reszten minden emberért, az egész világért adta oda életét. Mégsem hisz ebben mindenki, és bizonyára éppen ebből követke­zően egyesek üdvözülnek majd, mások elkárhoznak. De ennek el­döntésére mi. emberek képtele­nek vagyunk. Ezt csak Isten döntheti el majd, azon az utolsó napon. Ami ebből az úrvacsorá- zásta vonatkozik: mindenki Jé­zus Krisztus testét és vérét veszi magához, aki a megszentelt je­gyeket átveszi, de egyesek bűn­bocsánatra és üdvösségre, mások pedig ítéletükre. Pál apostol na- gvon világosan ír erről a korin- thusi gyülekezetnek. ..Aki mél­tatlanul eszi az Űr kenverét vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Ür teste és vére ellen ... és íté­letet eszik és iszik magának!” (I Kor 11, 27—29). Az ember hite azonban nem változtathatja meg és nem befolyásolhatja Jézus Krisztus ajándékát, amit testé­ben és vérében nekünk felkínál. De az ő ajándékaival élhetünk rosszul is. eltékozolva azokat, el- tekozolva életünket is. TÖREKEDJÜNK HÁT ARRA, bármely keresztyén egyházhoz tartozunk is, hogy úrvacsorázá- sunk a Vele való találkozás, a bűnbocsánat elnyerésének, a hi­tünk ébredésének és megerősödé­sének drága, gyakran megismé­telhető. örömteli aljíalmává le­gyen! Mert Jézus ilyennek szán­ta, és mert erre van szükségünk, s arra is, hogy ez a közös drága ajándék ne elválasszon, hanem összekössön bennünket egymással Urunk akarata szerint. Szirmai Zoltán ENNEK A KKJS1 KÖZSÉGNEK a ne­vét sem tudtuk idáig. Ma naponként ta­lálkozunk vele, s erőfeszítése szinte nem­zeti üggyé vált. Magam sem gondoltam arra. hogy valaha eljutok ide, s ha egy­kéi hete nincs a Kettős-Körösön gátsza­kadás, valószínűleg soha életemben nem kerülök erre a vidékre. De a gátszaka­dás megtörtént, s a katasztrófa két-há- rom községet halálos veszedelembe so­dort. s nekem így találkozásom lehetett az árral. Augusztus 7-én. a déli órák rekkenö hőségében robogtam a Körös gátja felé. Békés városa valóban ..békés” volt, em­ber és állat árnyékba húzódott, 35 fokra szökött a hőmérő higanyszála. Lovassze­kereket előzött és került kocsink. A Kö­rös híd iánál tovább csak engedéllyel le­hetett menni. Meg is ritkult eddigre a forgalom, csak hatalmas teherautók so­rakoztak, megrakva homokzsákokkal, várva utasításokra. Mit hová visznek, nem tudtam áttekinteni. ^ Felcaplatra a • töltésre, kétségbeejtő látvány fogadott. Tengernyi víz, amely­nek csak ott volt. partja, ahol álltam. Békéssel szemben a töltésnél. Alatta megroggyant, félrecsapott piros cserép­tetők, egykori tanyák, néhány fa koro­nája ágaskodott ki a vízből. Pára a le­vegőben, s óceán a látóhatár széléig Balról, nem messze a hídtól, a békési Tsz gépállomása — talán a gépeket ki , tudták menteni —, a szövetkezet istállói. — a szarvasmarhák biztonságos helyen vonnak. — de a baromfiállományt mar elnyelte a viz. A parton az őrség tevé­kenykedik. Benzint szállítanak éppen a Tócsák számára, amelyek ingajáratban vannak hetek óta, hogy mentsék a ment­hetőt. crfTrcropOJVCVA l.ÉPTFM A ..Kl- FÖTöt-ö7" Éppen érkezett egy csónak. Mosógép"!, mnsdótálat, teknöt. bennük szegényes konnhaedényeket raktak a partra. Kprérkés asszony törölte rerej­fékét s könnyeit ruhaujjába. Madzagon egy riadt, fekete-fehér foltos kutyát tar­tott. Odalökve a „lomok” között mű­anyag zsákban morzsolt kukorica he­vert. Az asszony szepegve nézett körül. Ennyit tudtak kimenteni tanyájából. Melléje álltám. — Mi, maradt még benn? — Minden. Tetszik látni, ezt tudtuk elhozni. — Mi van az épülettel? — Összedőlt. Ezt is csak^a konyhából tudtuk kimenteni. — Hol lakik most? — A fiamnál Békésen. Amott fiatalasszony rakosgat. Piros á nap hevétől, s az izgalomtól. Gyermek­játék hever a fűben. Idétlenül, számot­kérőén. Senki nem veszi észre, nem tö­rődik vele. Csak az én tekintetem akad föl rpjta. Futballcsapat, drótokra fűzött bábukkal, piros, zöld figurák. Valame­lyik kicsi gyermeknek kedvenc játéka lehetett. Maradt-e még játéka ezen kí­vül? Fáradt tekintetű, szürke, khaki- nadrágos tűzoltó a rocsó vezetője. Maga mellé veszi két bajtársat s a fiatalasz- wonyt, s indít befelé a tenger "közepe felé. SÁTOR ALATT, URH-KÉSZÜLÉK­KEL KEZÜKBEN ül a „stáb”, a pa­rancsnokság. Rendőr- és tűzoltószázados érkezik, rövid vezényszavak hallatsza­nak. Mindenki érti a feladatát. Almo­sak. karikás a szemük, szakadatlanul szívják a cigarettát. Csónak érkezik. Ételes badellákat raknak a partra. A ba- dellákon felirat: Tarhos. Innen élelme­zik a sok száz embert, akik most körül vannak zárva a víztől. Sipiczky András őrmesterrel váltok néhány szót. ,.Szivszaggató látványban van szüntelen részem. Alig bírom köny- nyeimet visszatartani, amikor látom a nyomorultakat.” Kriska János Kondo­rosról jött segíteni, két másik fiatalem­ber Nyíregyházáról. Névtelen hősök csa­pata. A rendőr százados is fáradtnak latszik. Szeme mélyen ül, arca borostás: Mióta nem aludt? — Nem tudom. — Családiát mikor látta utoljára? — Azt sem tudják, élek-e. Gombot nyom le URH-készillékén, s narancsot ad az egyik rocsó indulásához. Fel búg a motor, indul a csónak. Apró hulláin tarajod V-alakban szárnyalnak a part felé. — Mi van Tarhossal? Menthető? — Nem bízhatjuk el magunkéit. Eddig sikerült megóvni a községet. De a heve­nyészett töltés már úgy át van ázva, hogy a legkisebb szél esetén elmossa a tíz. Most építjük a belső gyűrűt, s ha nem jön közbe valami, megmentettük a községet. HARC EGY KÖZSÉGÉRT. Néhány száz házért, S ami benne van. Mert a la­kosságot már régen kiköltöztették. Csak a férfiak maradtak, akik éjjel-nappal dolgoznak. Segítséget a honvédség, s a környező falvak, így Békés is nyújtanak. Ez a község most mélyen a víz színe alatt fekszik, s egy 4—5 km-es körgát veszi körül. A legkisebb hiba, éberség hiánya, szakadás, menthetetlenül elso­dorja. Mint a tanyákat. Leroskadva, eldőlve, égnek meredve kiáltanak segítségért. Az öregek sem emlékeznek ilyen vízárra. Mintegy 20—-2,5 km hosszú, 5—12 km széles a „tenger”, mélysége 2—3 méter. A horizont szélén búza sárgállik. Vala­mivel magasabb lehet ott a talaj, s a vízből kilátszik a sárgára érett, ígéretes gabonatábla árva csíkja. A békési tsz kára hozzávetőlegesen fél milliárd fo­rint. S mennyi az egyéni kár? S—10 ezer ember dolgozik szakadásig itt a Kettős-Kőrös és a Hosszúfoki-fő- csatnrna mentén. Mintegy 30 ezer hold termő fekszik viz alatt. Veszélyben van Doboz és Sarkad. A megyei lap szerint Sarkadot 70 százalékban biztosították eddig. így a veszély „epicentruma” vál­tozatlanul Tarhoson van. Bárhogy me­resztem szemem, a töltésről nem látom a községet. Pedig csak néhány km-re van a ponttól, ahol állok.Párában úszik a látóhatár. Víz, mocsár és iszapszagú a levegő. Fáradtan, kimerültén, de a veszély ál­tal felfokozott izgalomban dolgoznak az emberek. A nemzet „képviselői” Mert ebben a kimerítő, elemek elleni küzde­lemben és összefogásban benne szorong n nemzet aggodalma és egyfajta rendkí­vüli humanitást ismerünk fel. R. P. t l * l Árvízi riport

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents