Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-07 / 1. szám
) Örüljünk az evangéliumnak, és éljük is azt Gyülekezeti terem és parókiafelújítás Mezöberényben Isten temploma vagytok A kondorosi gyülekezet hálaadása A MEZŐBERÉNYI I. KERÜLETI német ajkú gyülekezet nagy vállalkozásba kezdett az 1978-as évben, a gyülekezeti terem és a parókia teljes, külső és belső renoválásába. A kőművesmunkát Háy András, gyülekezetünk egyik presbitere vállalta. De mindig herényi I. kerületi gyülekezet német ajkú gyülekezet. Már reformátorunk, Luther Márton így tanította: nagyon fontos, hogy az evangéliumot mindenkinek . az anyanyelvén szólaltassuk meg. A mezőberényi gyülekezet Isten háza népe — hangzott tovább 1975. JÚNIUSÁBAN SZOMORÚ HÍRRŐL számoltak be az újságok, némelyik fényképet is mellékelve a beszámolóhoz: a hatalmas szélvihar ledöntötte a kondoros i evangélikus templom karcsú tornyát, ezzel együtt megrongálta a templomhajót és tönkretette az orgonát. A természeti katasztrófa után egyértelmű volt az állásfoglalás az illetékes egyházi és állami vezetők részéről: a lehetőségekhez képest minél hamarabb teljesen helyre kell állítani a templomot, orgonát és tornyot. Megindult a kondorosi gyülekezet áldozathozatala is a helyreállításhoz. És végül a sok tárgyalás, erőfeszítés és munka után elkészült először a templom, hajója, utána az orgona, mely ma nagyobb és szebb, mint a korábbi és végül 1978..november közepére kész lett az új torony is, mely ismét a kondorosi gyülekezet — de ezentúl egész Kondoros büszkesége lett. Ismét áll a torony. Csúcsán a kereszt hirdeti Isten szeretetét kifejezve egyházunk diakóniai szolgálatát is az egész világ felé. A gyülekezet egy része voltak mellette szorgalmas férfikezek, akik adták a vödröt, végezték a segédmunkát. Amióta a gyülekezet lelkészlakása felépült a 18. században, ilyen nagy felújítási munka még nem folyt itt. A gyülekezeti terem frissen meszelt falán 1745-től, a gyülekezet megalakulásától kezdődően az itt szolgált lelkészek fényképe látható. A parókia frissen festett szobái melegen hívogatják az oda belépőket. Nagy boldogság töltötte el minden gyülekezeti tagunk szívét, amikor a munka befejeződött. A nagy esemény méltó megünneplésére szolgálatra hívtuk meg D. dr. Káldy Zoltánt, egyházunk püspök-elnökét. A templom előtt konfirmandusok csoportja virággal köszöntötte őt. Az evangélikus gyülekezet tagjai között református, katolikus és szabadegyházi testvérek is voltak. IGEHIRDETÉST ALAPIGÉÜL Efezus 2, 19—22-t hallottuk. A püspök először a gyülekezet speciális helyzetéről szólt: a mezőaz igehirdetés. Isten házanépe szent nép. Azok szentek, akik hiszik és élik is ezt. De nemcsak az építkezés fontos, melyet a gyülekezet most befejezett, hanem az épülés is. Krisztusban . kell templommá épülnünk, és ez a templom a benne levő emberi szívektől lesz igazán templommá. Enélkül mindegyik templom csak egy szép múzeum lenne. Fontos ez a szó: együtt. A sok tag csak együtt épülhet föl templommá. Isten együtt akarja építeni templomát, azt akarja, hogy egész házanépe ott legyen. Mi, keresztyén emberek örüljünk a házépítés és a házzá épülés lehetőségének — hangzott az igehirdetés befejezése, — örüljünk az evangéliumnak és éljük is ezt, a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. Az ünnepi istentisztelet után vendégeinket a gyülekezet segédlelkésze, ifj. Ferenczy Zoltán után Schön Mihály egyházközségi felügyelő köszöntötte. Ünnepi alkalmunkon megjelent Mekis Adám, kelet-békési esperes is. Meleg szaAZ ÚJ TORONY ELKÉSZÜLTE UTÁN a gyülekezet vezetősége meghívta D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnököt, hogy vállaljon részt és szolgálatot a gyülekezet hálaadásában és örömében. A hálaadó istentiszteleten — Mekis Adám esperes, püspökhelyettes oltári szolgálata után — a püspök 1 Kor 3, 16 alapján hirdette Isten örömüzenetét. Az igehirdetésben a püspök három templomról beszélt: A kondorosi templomról, melynek helyreállítása nemcsak' a kondorosi gyülekezetnek öröm, hanem az egész Magyarországi Evangélikus Egyháznak is. A második templom, melyről az apostol is szól igéjében maga a kondorosi gyülekezet. A gyülekezet lehet templom úgy, hogy hordozója Isten szere- tetének. Rajta keresztül megjevakkal köszöntötte ő is egyházunk püspök-elnökét és a mezőberényi gyülekezetét. Nagy Ferenc, a helyi Hazafias Népfront titkára is köszöntő szóval fordult kedves vendégeink és a gyülekezet felé. Felszólalásában hangsúlenhet Isten szeretete. A kondorosi templom értékénél nagyobb, ha a gyülekezet lesz templom és hordozza Isten szeretetét. Mert ahol templom a gyülekezet, ott melegebb a szeretet, tisztábbak a szemek és szavak. Végül a harmadik templom az emberi szív, ahol Isten lakást vehet, ahová „bealázza” magát. A hálaadó ünnepen aligha kívánhatnánk mást: legyenek olyan tagjai a gyülekezetnek, akiknek szívében jelen van a Szentlélek Isten! Ez a kondorosi templom azért van — azért készült el újra teljes pompájában —, hogy a gyülekezet Isten temploma lehessen és a kondorosi evangélikusok szívében ott lakhasson az Isten. Ha ez valósul, érdemes volt helyreállítani, és áldozni a templomért — fejezte be igehirdetését a püspök. AZ ISTENTISZTELET UTÁNI KÖZGYŰLÉSEN Deme Károly, a gyülekezet lelkésze köszöntötte lyófe'ta, milyen fontos a különböző gondolkodású és felfogású emberek összefogása és munkája hazánkban. A felszólalók sorát Káldy Zoltán püspök meleg, közvetlen szavai zárták. Ifj. Ferenczy Zoltán a megjelenteket, elsősorban egyházkerületünk püspökét, akinek jelentős része volt' abban, hogy elkészülhetett a templom, az egyházmegye esperesét, aki szintén sok segítséggel és tanáccsal segítette a munkát, és az államunk képviseletében megjelent Gregor György egyházügyi titkárt és Tóth Pál községi tanácselnököt, akik szintén megértéssel támogatták a helyrehozatal munkáját. A lelkészi jelentés ismertette a torony helyreállításának történetét. gondjait és örömeit. Végül az előbb említetteken kívül köszönetét mondott mindazoknak, akik anyagiakkal vagy munkával segítették a helyreállítást. Köztük a tervezőnek és kivitelezőknek, akik pontos és szép munkát végeztek. A jelenlevő lelkészek egy-egy igével kérték Isten áldását a gyülekezet további szolgálatára, az egyházmegye köszöntését és áldáskívánását Mekis Ádám esperes és Dr. Kiss István egyházmegyei felügyelő tolmácsolták. Az Egyházügyi Hivatal és a Nagyközségi Tanács köszöntését Tóth Pál tanácselnök adta át. Végül Káldy Zoltán a püspök kiemelte Deme Károly lelkész és a gyülekezet áldozatos munkáját. Hideg, ködös őszi napon átforrósodott szívvel indulhattunk haza Kondorosról, mert ismét megtapasztalhattuk Isten gondoskodó hűségét és közösséget teremtő és formáló szeretetét. Ifj. Kendeh György Megjelent Dr. Cserháti Sándor: A kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél című kommentárja Ára: 127,— Ft f Kapható a Sajtóosztályon Megjelent Dr. Mun tag Andor: Amósz könyve című kommentárja Ára: 105.— Ft Kapható a Saj tóosztál/on Ha „imát régfelejtett protestáns létére” 1969-ben Amerigo Tot egyetlen szóra elkészítette a „Csurgói Madonnát”, akkor református létére természetszerűleg pályázott a Budapesten felállítandó Luther-szoborra. De ennek a pályázatnak históriája van. 1. A vílághirűvé vált Tóth Imre 1309. szeptember 27-én született Fehérvárcsurgón, szegény, egyszerű családban. Tehetsége hamar megmutatkozott, s mint régen elhunyt édesanyja mesélte, „kicsi gyermekkorában már homokból, agyagból szobrokat formált”. A szülők sohasem akarták, hogy szobrász legyen, a kirobbanó tehetség azonban szembeszegült a szülői akaratnak. Budapesten grafikát tanult, majd Németországban festőnek készült. Drezdában és Dessauban tovább képezte magát. 1933-ban regényes fordulatot vett élete. Ekkor Ges- tapósok letartóztatták, a koncentrációs táborból megszökött és gyalog Rómába ment. Itt formálódott szobrásszá, 1937-ben. nyerte el az első nemzetközi pályázatot. majd 1949-ben büszkeségét, a római termini pályaudvar homlokzatát, amelyet így magyar ember készíthetett. Karrierje innen kezdve a csúcsok felé ívelt, pedig a háború alatt múzsái hallgattak, s 5 mint ellenálló tevékenykedett. Második hazája, a napfé- nves Itália adoptálta és nemzetközi nevet biztosított számára. Tot azonban szíve mélyén magyar maradt mindvégig. Ma Budapesten is épül műterme, s akinek „két hazát adott a végzete”, vallja, hogy gyermeksége, édesanyja sírja és minden ide köti. Röviden ennyiből áll életrajza. Amerigo Tot Luther-szoborra pályázott 2. Még október hó folyamán hírét vettem, hogy a rákosszentmihály —sashalmi gyülekezetben van egy Luther bronz kisplasztika. Magyarország nem sok Luther-szo- borral dicsekedhet. Csupán egy félig elkészült, nagyméretű Luther- szobrunk van a Deák téri templomunk udvarán. Úgy tudom, Lux Elek alkotása. Annak idején „félbevágott óriásnak” neveztem. Ugyanis csak a felső része készült el, az alsót elvitte a háború. Annál is izgalmasabbnak tartottam a sashalmi hírt. De mi is történt röviden a Luther-szobor körül ? A reformáció, 400 éves jubileuma alkalmából a régi Pesti egyház elhatározta, hogy bizottságot hív létre egy Luther-szobor felállítása ügyében. Igen, de akkor 197-et írtak és a háború negyedik esztendejében vergődött az ország. A Deák tériek úgy gondolták, hogy háború után — amely csak győzelemmel végződhet — módjuk lesz előteremteni a hozzávaló költségeket. De a háború az ország kétharmadával együtt mindent elvitt. Pusztán a gondolat maradt meg: ilő lenne Budapesten is felállítani Luther-szob- rot. 1927-ben valamivel erőteljesebben gyűjtöttek rá és addig értek a dolgok, hogy ostromolhatták a fővárost, jelöljön ki a szobor számára telket. Nem nyújtom a szót, de tíz évvel később a Pesti egyház alapgondolata már országos üggyé duzzadt és az 1937-es zsinat vállalta, hogy átveszi a problémát, országos gyűjtést hirdet és országos bizottságot, hív létre. Ugvanezidőben pályázatot hirdetett és kb. 40 ezer pengőben állapította meg a szobor várható költségeit. Nyolc ismert és kevésbé ismert pályázó jelentkezett, köztük az a Horvai János is. akinek Krisztus-plasztikáját a herendi porcelángyár ma is forgalmazza. A nagv buzgalom ered- ménvekéooen több. mint százezer pengő jött össze a szoborra. 3. 1938-ban Rómából egy ismeretlen fiatalember is jelentkezett. Kézírással írt levélben mutatkozott be és kérte a pályázat feltételeit. Tóth Imre a pályázó, akinek ekkor még csak külföldön volt némi neve kevés csillogással. A fiatalember művészetében is éppen fordulóponthoz érkezett: a nonfigurális irányzat viaskodott benne az ún, figurális tendenciával. Kereste a modern kifejezőeszközt a szobrászatban. Nem látunk ma már az elődök lelkivilágába, de feltűnő, hogy Tóth Imre még csak a szokásos 500 pengős jutalmat sem kapta meg pályázatára. És most lép színre Tóth Imre Sashalmon őrzött Luther-kís- plasztikája, a pályázó elképzelt Luther-szobra. Októberben felkerestem Bártfai Istvánnét, akinek egy időben tulajdonát képezte a szobor. Milyen körülmények között juthatott hozzá? Bártfai Istvánná kedves, idős hölgy. Egy utcává! lakik csak attól az utcától, ahol Tóth Imre szülei éltek. Valaha bibliaórán ismerkedett össze Tóthnéval, s a két asszony között egy életre szóló barátság bontakozott ki. Tóth- nét hosszú betegségében ápolta, s fiával is állandó kapcsolatot tar- tott.Amikor Tóthné 1954-ben meghalt, minden ingóságát — szegényes holmikról volt szó — ráhagyta az önzetlen ápolóra. Ezt a hagyatékozást megerősítette Tóth Imre is. Bártfainé számtalan levelet teregetett elém, a művész írásait, fiatalkori képeit, emlékeit. A holmik között volt egy gyöngyszem is, a kisméretű Luther-szobor. 4. 1938-ban Tóth Imre megpályázta a Budapesten felállítandó Lu- ther-szobrot s elkészítette „makettjét”. Rómából küldte haza és várta a „zsűri” döntését. Elődeink még csak szóra sem érdemelték a szobrocskát, s minden vélemény nélkül, egyszerűen eljuttatták a családhoz. A második világháború kegyetlenebb kérdéseket vetett felszínre, s lassan az ügy feledésbe merült. A Luther- szoborból annyi lett, amennyi a Deák téren látható, csak Tóth pályázatával nem foglalkozott már senki. Jóval később a háború salakjából mégis előbukkant ez a gyöngyszem. Csodálatos kis alkotás. Luther jobb keze felemelten mutat előre a jövőbe. így állhatott Mózes az ígéret földje előtt, így Jézus a Hegyen, így küzdhetett Kapiszt- rán Nándorfehérvár falai alatt. A szobor erre az újjra kbncentrálja figyelmünket. Reformátorunk előre mutat a századokba. Bal kezében szorosan tartja az elmaradhatatlan Szentírást — ez kötött téma volt a tervek szerint. — Tóth Imre protestáns lelkivilágát mintázta a szoborba. Rendíthetetlen bátorság sugárzik az alakon, mely szembefordul minden maradisággal. Ha kell, egy világot mozgat meg hitével és akaratával. A szobor feszül, ugrásra kész. Ha ez valaha elkészül, véleményem szerint a világon nem lett volna ilyen markáns Luther- szobor. 5. Amerigo Tot gyakran van idehaza. Magam is beszélni szerettem volna vele a szobortervről. S ha sikerült volna, jobb riport születik. Lényegében ezért késtek e sorok, de talán nem késtek el véglegesen. Kis büszkeség azonban dagasztja mellem: a világhírű mester kevés egyházi témájú alkotása közül egy mégiscsak nálunk látható. Rcdey Pál i I
