Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-24 / 25. szám

^ öKumené önumené ($> ÖKumené <g> II. János Pál pápa első enciklikája A KRAKKÓI ÉRSEKI SZÉK­BŐL A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ FEJÉVÉ választott 11. János Pál pápa beköszöntő prog­ramadó első enciklikája március­ban jelent meg. A pápai körlevél jelentőségét az a tény húzza alá, hogy a második évezred végén az új Lengyelországból származó egyházfő elődeinek, XXIII. Já­nosnak és VI. Pálnak a nyomába lépve és munkájukat folytatva hosszú távú programot kíván ad­ni. „Az ember Megváltója. Jézus Krisztus a világegyetem és a tör­ténelem középpontja” — kezdő­dik az encikliká. A latin szöveg első szavairól Redemptor Homi­nis az elnevezése. A huszonkét fejezetből, négy nagy témakörből álló terjedelmes irat részletes elemzésére itt nincs lehetőségünk. A fővonalakat kí­vánjuk a következőkben ismer­tetni. Az első fejezet azzal az örökséggel foglalkozik, amit az új pápa elődei nyomán átvett: ,,Az egyház, • amelyet majdnem közvetlenül I. János Pál rövid napjai után rám bíztak, biztosan nem mentes feszültségektől és belső nehézségektől...” Jellemző korunkra az az ökumenikus egy­ségkeresés is, amely „a nyitott­ságot, közeledést, készséget a pár­beszédre, az igazság közös kere­sését” ... jelenti. A megváltás titkáról szóló má­sodik fejezet himnuszszerű, szép fogalmazásban szól Jézus Krisz­tusról, aki „szellemünk egyedüli célpontja, értelmünk, akaratunk és szívünk egyetlen iránya, az ember és a világ Megváltója”. Örülünk annak, hogy az egyház, a keresztyénség feladatát Jézus Krisztus felől határozták meg: „Az az ember, aki legmélyebben akarja megérteni önmagát... az nyugtalanságával, bizonytalansá­gaival. gyengeségével és bűnei­vel, életével és halálával együtt mintegy lépjen be Krisztusba.” Szokolay-est a Deák téren Elszalasztott pillanat Aki a pillanatot elssalasztotta, én voltam. Láthattam volna egy pil­lanatra. talán három ízben is korunk és világunk egyik legismer­tebb, legmegbecsültebb, népe és hazája sorsán túl a munkásosztály, sót tovább a ma élő emberiség jelene és jövője roppant felelőssé­gével felruházott személyiségét, Brezsnyevet. Itt, Budapest utcáin, ahogy a zászlót lengetök, a virágot qzórók az éljenzők tömegével szegé­lyezett úton nyitott kocsiban (így möndták el röviddel később a bol­dog ,látók’), fogadja a tisztelő köszöntést a felelősségben és szolgálat­ban közösséget vállaló hü baráttal, Kádár Jánossal. láthattam volna, most nem a képernyőn, vagy az új-> súgok fotóin, hanem élő, valós hús-vér embervoltában. Ha néhány percre engedhetek a pillanat vonzásának, a kíváncsiság és érzés mágneses erejének, úgy mondhattam volna, ha megérem, mint gyer­mekkorom öregjei: amikor Károlyi..., amikor Kun Béla... De nem mondhatom, mert éppen a magas rangú vendég és barátja elköte­lezettsége és szolgálata döntő tényező abban, hogy nem állhattam meg. Mert béke van, mert van lehetőségünk dolgozni, mert szerkeszt­hetünk újságot, köztük egyháziakat is, fut a papír a nyomdagépe­ken. Emberek érkeznek hozzánk határainkon túlról, köztük ugyan­csak egyháziak is. Nemzetközi fórumoknak adunk helyet. Ebben a pillanatban is nőnek az új lakótelepek több emeletes épületei. Köz­ben fel kell fogni a hírek jeleit világunk, társadalmunk eseményei­ről és gyülekezetek életéről. Elszalasztottam egy pillanatot, vagy az futott el mellettem. S arra gondoltam, hogy így vagyunk sokszor lapunk szolgálataival is. mert egy hetilap nem tudja befogadni a pillanat forró hangulatát, ünnepi érzéseit. Mire hozzáfűzzük gondolatainkat, már újabb történelmi pillanatok érnek be. Mint a SALT—11. aláírásának pillanata, amely­nek szükségességéről oly meggyőzően és kiemelten szólt magas ran­gú vendégünk itt, Budapesten is. S HA VESZTESNEK IS ÉRZEM MAGAMAT egy pillanat elfutása miatt, a leírtakból megértheti az olvasó, hogy inszont nyertesnek ér­zem magam, népünket, benne a hívőket is, a szocializmust építő né­pek nagy családját, de embervilágunkat is sok mindenben, ami nem múlik el egy pillanattal, hanem hosszú távon meghatározója az életünknek. Sok mindenben, ami a, két vezető politikus barátságát és tárgyalásait messze gyűrűzve körülveszi. A két nép barátságában, a kölcsönös megértés, megbecsülés, együttmunkálkodás és segítés alig felmérhető sok szellemi és anyagi hasznában. Az összetartozás össze­tartás erejében, amely tartósan befolyásolja mai életünket, népeink boldog jövőjét és eljövendő békés, igazságos világ kialakulását. A TISZTELET, MEGBECSÜLÉS ÉS ÜNNEPLÉS természetes mó­don veszi körül azokat — s ez most nem játék a szavakkal —. akik felismerve és megragadva a történelmi pillanatok adta lehetőségeket ilyen maradandó, nagy távlatú eredményeket tudnak bizonyítani a ra­juk felelősséget ruházok javára, amelyek egyúttal az emberiség csa­ládja számára is haszonná lesznek. M. Gy. Jankovich Ferenc: NYÁRI ÚT Ma újra találkoztam veletek, sárgálló mezők, zöld fák, ligetek. — Zengett a vetés, cimbalmozva szépen, verte a júniusi napsugár — és fönt az égen a szabadságról zengett egy madár. Szabadság! Drága, habzó jelenés, a földből bújtál itt ki. hogy tenyéssz? Téged dicsőít a rozs. a búza, a csilló sarló, a zengő kasza, érted nyújtóznak villás emberek, és mint a szobrok, oly mezítlenek. Ragyog az ég, a tayon csillogás, a szerencséjét húzza egy halász, légbe perdül és csillan a hal és mint a süllő, siklik a Sió és csobban a dal, — a bakterháznál zeng a rádió! Szabadság! Tőled zeng-bong a világ, hadd zengjem földed cimbalom-dalát! Verset habzik a tó. a parti zöld, verseket fű a szél, vígad a táj, mint aki örökölt, — ajkamról ajkad csengő dala száll. Szűrjön a tóból halat a halász, nekünk teremjen a búzakalász, — S úgy állja szobrát földjén a paraszt, hogy megdalolhassam én is vidáman e nyárban a tavaszt, mely ring csípőben, karban, fűben, fában’ Ma újra találkoztam veletek, sárgálló mezők, zöld fák, ligetek. — Zengett a vetés, cimbalozva szépen, verte a júniusi napsugár — és fönt az égen a szabadságról dalolt egy madár. (Megjelent: ,.A HAJNAL SZÍNEI.” Magyar költők tanúságtétele című kötetben, 1975.) Istentiszteleti rend a Balaton mellett PÜNKÖSD VASÁRNAP ESTE kiemelkedő hangverseny volt a Deák téri templomban, a 75 éve fennálló ének- és zenekar jubi­leumi hangversenye. Mielőtt a zene megszólalt vol­na Harmati Béla igazgatólelkész mondott rövid bevezetőt. Vissza­pillantva utalt a‘ nevezetesebb adatokra: 75 éve két lelkes evan­gélikus férfikart alakított. Ez volt a kezdet. 1923: Kirchknopf Gusztáv vezeti a kart. 1930—1942- ig Kapi-Králik Jenő. 1942-től Weltler Jenő a jelenlegi karnagy, akit 37 éves lelkes szolgálata alkalmából köszönt. Zalánfy Ala­dárral együtt a genuin lutheri zenét kezdik művelni: Walther, Praetorius, Schütz, Buxtehude, Telemann és mindenekelőtt Bach. Sorra jönnek a nagy állomások: Karácsonyi oratórium. Magnifi­cat h-moill mise a Bach-kantá­ták egész sora és az idén a Máté Passió! 1959 óta Trajtler Gábor is bekapcsolódik az énekkar munkájába. Nevezetes mozzanat, hogy Szo- kollay Sándor Kossuth-dijas ze­neszerző kapcsolatba kerül a Lutherániával. Ez zeneszerző és énekkar egymásratalálásának kölcsönös örömét jelenti. A mai jubileumi est műsora Szokolay- művekből áll. Végül köszönti a Lutheránia ének- és zenekar tag­jait és az előadó művészeket. A NAGY HŐSÉG ELLENÉRE megtelt a templom és a hallgató­ság lenyűgözve hallgatta a műve­ket. Szokolay modern eszközökkel muzsikál, de mindig a mai em­bernek, és így a mai gyüleke­zetnek is felfogható módon szó­lal meg. Számol azzal, hogy a hallgatóság meg akarja érteni a zenét. Alapelve a közérthetőség. Egyházzenei műveiben bizonyos tradicionalitás van. Korálokat használ. Kevesebb disszonanciát alkalmaz. Ö maga olyan dalla­mokat is ír, ami egyházi ének parafrázisnak hat. Előszeretettel használ fel zenéjéhez bibliai szö­veget. Az „Örvendjetek az Urnák” — Locarnói' motettában érezni le­hetett a klasszikus örökség hatá­sát. Bemutató előadás volt a Libellus Ungaricus — archaikus kantáta. Ennek szövegét Szoko­lay Sándor Bornemissza Péter prédikációs írásából válogatta össze 12 tételben szoprán, alt, tenor, bariton, basszus szólóra, gyermekkarra, vegyeskarra, or­gonára és zenekarra. Egyébként ezt a művet Weltler Jenőnek és a 75 éve fennálló Lutheránia ének- és zenekarnak ajánlotta. Ebben a műben archaikus hatás­ra törekedett. Persze bőven akad­nak modern elemek is. A Val­tételben az „Erős vár” korái sze­repel. Igen hatásosan szólaltatja meg hol a szólista, hol a kórus. Igazi feszültség van a szólista éneke és a koráit éneklő kórus között. Rendkívül érdekes és le­bilincselő volt, talán a hallgató­ságnak is ez nyújtotta a legna­gyobb élményt. Egyébként min­den tétel más és más. Csupa öt­let, elevenség. Nem ismétli ön­magát. A záró ,.Ámen” hatalmas hangerőket mozgat meg. ,Al fresco per organo” címmel öt orgonadarab szerepelt a mű­soron. Itt is dominál a szerző fantáziagazdagsága. Igen modern eszközöket használ. A befejező „Pünkösdi ének" — kantátában hatalmas energiák mozdultak meg. A fugaszerű sza­kaszokban Bach szellemével ta­lálkozunk. De általában homofon stílusban ír. NAGY NYERESÉG. EGYHÁ­ZUNK SZÁMÁRA, hogy Szoko­lay rátalált a. Lutherániára. Szo- kolayval a magyar evangélikus- ság szólal meg a mai zenében. Művei azt mutatják, hogy igazi lutheránus módon egzegetálja a szöveget. Megküzd vele és kere­si a helyes kifejezési formát. Ebben Schütz és Bach nyomán halad. Az este műsorát ő maga vezényelte. Egy nagy zseni, tele tűzzel és ambícióval. DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök Rám 8, 14 alapján hídette az igét. Bevezetőül megemlítette, hogy eddig két prédikáció hangzott el: Bornemissza Péter és Szokolay Sándoré. A bemutatott mű szö­vegét a zeneszerző Bornemissza Péter 5 kötetes, 1472 oldalas pré­dikációs kötetét átböngészve állí­totta össze. Ö a maga mondani­valóját a mű VII. tételének első két sorához kapcsolja: „Ha a Krisztus által, ö Szent Lelkét vettük, az ö vezérlése szerint él­jünk!" Akik a Lélek vezetése alatt élnek, azok tisztaságban él­nek. Óriási szükség van a tiszta szóra, a tiszta tekintetre, tisz­taságra amikor a másik becsü­letéről van szó, tisztaságra a csa­ládban, a pénzkezelésben, a mun­kában ... A másik nagy hiány­cikk: a tűz melegítő ereje. Érze- lemszegények vagyunk! Isten azt akarja jobban szeressük, jobban éljünk másokért, a szívünket dobjuk bele az életstílusunkba. A Szentlélek Űristen, aki az evangéliumon keresztül hatalmá­ba tud venni egy közösséget, ké­pessé tesz a tiszta, szeretetben gazdag életre. KIEMELKEDŐ TELJESÍT­MÉNYT NYÚJTOTTAK az est szólistái: Faragó Laura, Péczely Sarolta, Schultz Katalin, Molnár András, Berczelly István, Kuncz László és Trajtler Gábor. A lenyűgöző élményt nyújtó este után csak azt kívánjuk, hogy Szokolay Sándor még sok ilyen alkotással gazdagítsa egyhá­zunkat és a zenekultúránkat. Gáncs Aladár A MEGVÁLTOTT EMBERRŐL ÉS A MAI VILÁGBAN VALÓ HELYZETÉRŐL szól a harmadik fejezet. A krisztusi szeretet azt jelenti, hogy az egyház „nem ma­radhat érzéketlen mindazzal szemben, ami az ember javát szolgálja, de nem lehet közöm­bös azzal szemben sem, ami az embert fenyegeti. Az encikliká fölhívja a figyelmet a világunkat megosztó tényezőkre, a világgaz­dasági rendszer múltból örökölt igazságtalanságaira, az éhezésre, a háborús feszültségekre, a kör­nyezetszennyezésre, az emberi jo­gok meg nem adására. Az utolsó, negyedik fejezet a római katolikus egyház belső kér­déseivel foglalkozik „Az egyház küldetése és az ember sorsa” cí­men. Az isteni igazságok megélé­sének, hirdetésének a feladata minden egyháztagé. Az úrvacso­ra, eucharisztia és a bűnbánat ad ehhez segítséget. Az utolsó feje­zetet a pápa a „reménység Any­jának, Máriának” szentelte. Ezek a sorok igen furcsák protestáns olvasónak. Máriát, Jézus édes­anyját tisztelet övezi egvházunk- Dan, de nem imádat. Csak any- nyit tanítunk Máriáról, amennyit a Szentírás tanít. A római kato­likus egyház újabb dogmáit azon­ban Mária mennybemeneteléről vagy a váltságban végzett közre­működői munkájáról elutasítjuk. A „REDEMPTOR HOMINIS” ENCIKLIKÁT ELEMZŐ TEOLÓ­GUSOK a protestáns egyházak oldaláról rámutatnak arra, hogy o Máriáról szóló római katolikus tanítás nagyobb hangsúlyt kapott ebben az iratban, mint a 11. Va­tikáni Zsinat dokumentumaiban. így a jövőben az ökumenikus párbeszédek számára ez az eddig háttérben levő téma nagy jelen­tőséget nyer majd. Még egy olyan vonást emelünk ki az enciklikából, amelyik elté­rést mutat az evangélikus, :re- formátori teológiától. A reformá­ció egyik alapvető tanítása volt ugyanis, hogy az egyes keresz­tyén, aki Istenben hisz, Istenre bízza magát, hitében közvetlenül találkozhat Istennel. A római ka­tolikus tan hangsúlyozza viszont az egyháznak, mint intézmény­nek, az egyházi hierarchiának a közvetítő jellegét. Ez nemcsak a hit és üdvösség, hanem az egyéni és társadalmi etikai kérdések te­kintetében is jellemző. Krisztus — egyház — ember tehát az a sorrend, ahol az egyház, mint in­tézmény azt a feladatot kapta, hogy meghatározza az egyes hivő számára, mit és hogyan higgyen és milyen magatartást gyakorol­jon abban a környezetben, ahol él. A reformáció viszont a hit dol­gaira vonatkozólag az ún. „sola Scriptura”, azaz Szentírás-elvet (egyedül a Szentírás) képviselte, tehát nem az egyházi hagyomány, hanem egyedül a Szentírás a nor­ma és a zsinórmérték. Azt hisz- szük és tanítjuk, amit a Szentírás hirdet. A társadalmi erkölcs dol­gaiban pedig a hit által megvilá- gositott értelem jelentőségét emelték ki a reformátorok. Ezért nem dolgoztak ki Isten általános parancsai alapján a mindennapi élet részleteire kitérő, minden esetre választ kereső szociális ta­nítást. Minden keresztyénnek, minden egyháznak a maga életé­ben, körülményeire alkalmazva kell megtalálnia ■ Isten igéjéhez kötött józan emberi értelme se­gítségével. hogyan lehet Jézus ki­fejezésével élve a „föld sója”, ho­gyan tud Isten dicsőségére és em­berek javára élni. ÖRÜLÜNK ANNAK. HOGY A PÁPAI ENCIKLIKÁ a sajátos római katolikus tanítás kihang­súlyozása mellett súlyt helyez ar­ra a gyakorlati együttműködésre, amelyik célja az egyes ember, az emberi közösségek, az országok és népek, az egész világ életének megjobbitása, emberibbé, humá­nusa bbá tétele. Valljuk, hogy az egyházak közti dialógusoknak ma elsősorban arra kell irányul­ni. miben és hol tud szolgálni a világ egymilliárdnyi keresztyéné egymásnak és az egész emberi­ségnek. Harmati Béla Balatonboglár református templom: a hó első vasárnapján de. fél 10.. a hó harmadik vasárnapján du. fél 3. — Balatonfenyves református irnaház: a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 3. — Balatoniéiig református temp­lom : a hó első vasárnapján de. 11.. a hó harmadik vasárnapján du. 4. — Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10.. református templom: a hó máso­dik vasárnapi in1 du. fél 4. — Balaton- szemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hó második és negyedik va­sárnapján du. 2. — Fonyód protes­táns templom: a hó első ás harmadik vasárnapján, du. fél 2. — Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: a hó har­madik vasárnapján du. 3. — Kőröshegy református templom: a hó második vasárnapján du. 3. — Zamárdi evan­gélikus imaház (Aradi u. és IV, köz sarok): a hó második vasárnapján du. fél 7. — Keszthely evangélikus temp­lom (Deák F. u. 18.): minden vasár­nap de. iü. — Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.) : a hó negye­dik vasárnapján du. fél 4. — Tapolca protestáns templom (Darányi u. 133.): a hó második vasárnapján du. 4., a hó negyedik vasárnapján de. 10. — Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.): minden va­sárnap" du. 4. — Balatonfüzfö refor­mátus templom (József A. u.): a hó első és harmadik vasárnapján du. fél ti. — Siófok (Fő u. 93.): minden va­sárnap de. 11. v I l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents