Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-22 / 16. szám

Jelek-jelke pek-emlékek Két kalapácsütés Senki sem tudná megmondani, hogy megtörtént, vagy csak megtör­ténhetett eset az, amit itt leírok. Talán nem is az a lényeges. Más­ként is hallottam már azóta, többféleképpen is. Mindenesetre tanul­ságos. Leírom úgy, ahogyan először hallottam. Pályakezdő éveim egyikén olyan beosztásban dolgoztam, amely gyakran, hetente többször is elvitt abba a nyomdába, ahol egyházi kiadványaink készültek. Érdekes és új volt nekem az a környezet, a szedőgépek és rotációs papírok világa. Érdekes és értékes emberek­kel ismerkedhettem meg a nyomdászok között. Tőlük hallottam. Volt a nyomdában egy öreg gép. Tisztességes munkában megöre­gedett, kiszolgált jószág. Olyasféle fél nyugdíjban állt az egyik nagy munkaterem sarkában. Rendszeresen már nem használták, de ha nagyon sok volt a munka, jó volt az öreg a háznál. Olyankor na­gyon is szükség volt rá. Történt egyszer, év végén, vagy több napos munkaszünet előtt, tehát olyankor, amikor minden kézre és minden gépre égetően nagy szükség van, hogy újra be akarták indítani hosszabb leállítás után. A gép azonban nem indult. Sorra próbálkoztak vele és egyre ide­gesebben lakatosok, technikusok, még mérnökök is. Semmi ered­mény. Végre — szólt a történet — egy öreg nyomdásznak eszébe iutott. hogy ki is volt az az öreg mester, és hol lakik, aki valaha azl a gé­pet gondozta. Indult is érte gyorsan a vállalati személykocsi — pil­lanatok alatt megvolt a menetlevél — és elhozta a már nagyon öreg és beteges mestert. Az öreg egy darabig csak nézte a gépet. Aztán kalapácsot kért. Kettőt ráütött, pontosan oda, ahol a hiba volt. A gép abban a pilla­natban megindult. Ment, mint a karikacsapás. Kétszáz forintot kért az öreg és nem is sokallotta senki — mesél­ték a nyomdászok. Hiszen a tudást és a tapasztalatot meg kell fi­zetni. Azóta gyakran gondolok arra. hogy miért nem találunk oda, ahol megakad az élet. Ahol megáll a mozgás emberi kapcsolataink jó kiépítésében, szolgálatunk lendületes vállalásában. Kétszáz forintot se sajnálnánk érte. Schreiner Vilmos előadó tartott „Mindenkihez, mindenkor — ma is!” címmel. A gyülekezet gyermekei verse­ket adtak elő. — LEEKÉSZAVATÁS. D. Dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyház- kerület püspöke április 22-én, délután 3- órakor a ’ szí ráki templomban lelkésszé avatja Nagy Ilona lelkész! munkatár­sat. — CSENGŐD — P.4HI — KAS- KANTYU. Február 25-én a dél­előtti istentiszteleteken, valamint délután a Kaskantyun tartott szeretétyendégségen Szirmai Zoltán fasori lelkész'szolgált. :— A társgyülekezetben Seben Ist­ván IV. évfolyamú teológiai hallgató szupplikált. A társgyü­lekezet 9800.— Ft-tal támogatta a lelkészképzés ügyét. — MÉRGES. Március 24-én Joób Olivér soproni lelkész Finn­országról tartott vetített képes előadást, négy gyülekezet részvé­telével. — DIOSGYÖR-VASGYAR. Nagyhétre előkészítő igehirdetés- sorozatot tartott a gyülekezet­ben Scholz László hatvani lel­kész „Ézsaiás passiója” címen. — Húsvét után az 1. vasárna­pon az oltárteritö színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Jn 5, 4—10; az igehir­detés alapigéje: Jn 21, 1—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Áp­rilis 29-én, vasárnap reggel 7 orakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet KALÁCSRA BÉLA ősagárdi lelkész. — SZOMBATHELY. A gyüle­kezet szeretettel köszöntötte a kilencvenéves Kutas Kálmán ny. lelkészt, az ötven éve Szom­bathelyen szolgáló, nyugalomba vonult Sokoray Miklós másod­lelkészt és a huszonöt éve Szom­bathelyen szolgáló Lehel Ferenc lelkészt hetvenedik születésnap­ja alkalmából. — ÉELPÉC. A gyülekezet mű­emléktemplomának tornya már új színekkel hívja messzire lát­hatóan. az érkezőt. A gyüleke­zetnek még nagy áldozatot kell hoznia, hogy befejezhesse a fel­újítást. — Március 25-én böjti találkozás volt a gyülekezetben sajtó jelleggel, amelyet Bödecs Barnabás egyházmegyei sajtó­htmismkti rend Budapesten. 1979. április 22-én NAPRÓL NAPRA Deák tér tie. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. ti. Haíenscher Károly. Fasor de. 11. (kortflrmáció-úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. tél 1). Mutltag Andor­ne. üllői tii 24. de. tél 11. Karácsony Sándor u. :il—.14. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Fe­renc. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (konfirmáció) Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendégség. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. léi lo. Boros Károly. Kossák Lajos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet, váci út 129. de- negyed 13. Benczúr Lászió. Frangepán u. de. fi. Benczúr László. Finest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Virágii Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matüz László. Kispest de. 10. Bonnyal Sándor. Kispesl-VVekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospaiota-MAV- tciop de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. tél 11. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. léi 11. Szalay Tamás, dú. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ko­sa Pál. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. 9. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. tél 11. (német), de. 11 (úrv.) Korén Emii, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fel 9. ifj. Foltin Brú­nó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Festhidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (konfirmáció) Bencze Imre. du. 8. Missura Tibor. Németvölgyi út 158. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelcnvölgy de. 9. Rozsé István. Bu­dafok de.. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — ELSÖfiVES műegyetemi hallgató fiunknak szeptembertől albérleti szo­bát keresünk lehetőleg a Műegyetem­hez közei. Ajánlatokat ..Csendes” jel­igére a kiadóhivatalba kérünk. — REGI, használt, 1940 előtti leve­lezőlapokat. borítékokat, tábori postát es bélyeggyűjteményeket állandóan vásárolok. Cornicles Sándor bélyegke- reskedö. Budapest, Lenin krt. 79. (No­vember 7. térnél, udvarban) 121-589. evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Á szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—vtii Előfizetési ar: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 kA ) 79.1245 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs (vtagasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült min­ket Jézus Krisztusnak a halál­ból való feltámadása által az élő reménységre” (1 Ét 1. 3). VASÁRNAP. — ..Nekünk pe­dig a mennyben van polgárjo­gunk, ahonnan az Űr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül" (Fii 3. 20 — 1 Móz 26; 3 — Jn 20, 19—29 — Zsolt 116). Űr Jé­zus Krisztus! Megígérted, hogy helyet készítesz nekünk mennyei Atyánknál. így mi már „oda” is hazatérhetünk. Add, hogy a föl­di életet úgy élhessük a rád vá­rás feszültségében és örömében, hogy minden napunkat a szám­adás fegyelmező ereje szabályoz­za, és az üdvösség reménysége ragyogja be! Ámen. „Eljössz! ígérted!” (710. ének 7. v.). HETÉÖ. — „Tudom, ragaszko­dói nevemhez és nem tagadtad meg az én hitemet” (Jel 2, 13 — Ézs 9. 5 — 2 Tim 1. 6-rlO — Fii 2, 5—11). Urunk! Bárcsak ró­lunk is ilyen véleményt mond­hatnál majd, amikor az ítélet napján eléd állunk! Bárcsak azok a testvéreink is hűségesek maradnának hozzád és egyhá­zunkhoz, akik tegnap indultak örömmel, nagy elhatározással a konfirmációi oltártól a felnőtt keresztyén élet útján! Konfir­málj meg, erősíts meg minket, mindnyájunkat Szent lelkeddel, hogy ragaszkodjunk hozzád, és se szavainkkal, se cselekede­teinkkel ne tagadjunk meg té­ged! Ámen. „Ó,' Jézus . . . Mind­halálig hűségesen... Őrt állni, kérünk, te segélj” (775, ének 3. v.). KEDD. — „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és. hangosan dicsőí­tette az Istent. Jézus ekkor így szólt: „Nem akadt más, aki vis­szatért volna, hogy dicsőítse az Istent?” (Lk 17, 15—18 — Zsolt. 71. 8 — 2 Tim 2. 1—5 — Fii 2, 12—18). Urunk! Megítéljük azt, aki hálátlan. Megharagszunk, ha valakitől legalább egy ..köszü- nöm”-öt nem kapunk segítsé­günkért. Veled szemben mi ma­gunk mégis gyakran hálátlanok vagyunk. ■ Pedig van okunk a.há- laadésra! Szereteteddel napról napra körülveszel és megajándé­kozol bennünket. Nyisd meg szívünket és szánkat neved di­cséretére! Ámen. „Dicsérjük Is­tent! Mind, ki féli itt lent” (710. ének 1. v.). SZERDA. — „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiság­tól, mert ha bőségben él is va­laki, életét akkor sem a vagyo­na tartja meg” (Lk 12, 15 — Péld 16. 8— I Pt l. 22—25—Fii 2. 19—30). Mennyei Atyánk! Kö­szönjük. hogy könnyebben, jobb anyagi körülmények között él­hetünk, hogy hazánkban van ke­nyere és megélhetése mindenki- ,nek. De ne engedd, hogy elhíz­zuk magunkat, és azt gondoljuk, must már nélküled is boldogu­lunk. Segíts, hogy — kémény leckék nélkül is — belássuk, te tartod meg életünket, családun­kat, hazánkat is, és bennünket is fel akarsz használni mások nyomorúságának enyhítésére, gyógyítására. Ámen. „Földi kin­csem, testem, lelkem, Mindenem Isién kegyelméből nyertem” (377. ének 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Közeledje­tek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szen­teljétek meg a szíveteket, ti két- leikűek” (Jak 4, 8'— 2 Móz 3,5 — 1 Tim 1, 12—17 — Fii 3, 1 — 11). Istenünk! Hitünkben is sok­szor tunyák, keresztyén életünk­ben is sokszor kényelmeskedők vagyunk. Te mindent megteltél értünk, hogy megnyerj magad­nak bennünket; mi meg ölhetett kézzel tétlenkedünk. Pedig igéd világosan értésünkre adja, mit kell tennünk! Rázz fel ebből a dermedtségből, buzdíts gseíelt- vesre bennünket, hogy ne sújt­son ítéleted minket! Ámen. „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsá­lem népe” (788. ének 1. vi). PÉNTEK. — ..Ne ölj!” (2 Móz 20. 13 — Róm 13. 10 — Kol 2, 9—15 — Fii 3, 12—16). Mennyei Atyánk! Megváltjuk előtted, hogy bűnösök vagyunk e paran­csolatod megszegeseben is: Há­borúk tüzében ma is pusztulnak embertársaink; felelőtlen veze­tők száguldó autójukkal naponta embereket tipornak el: a rosszul végzett munka . gyakran balesetet okoz; felgyorsult életünkben ha­ragra ingereljük sok embertár­sunkat., s haragot gyűjtögetünk a szívünkben .. . Életet munkáló akaratoddal segíts rajtunk, hogy megszabaduljunk a gyilkos in­dulatoktól! Ámen. „Ne ölj! Rosszért bosszút ne állj. Ne gyűlölj, ne haragudjál” (758. ének 6. y.). SZOMBAT. — „Jézus meglá­tott egy embert ül ni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: .Kövess engem!’ Az fel­kelt. és követte őt.” (Mt 9, 9 — Ez 34, 12 — Jón 1 12—16. 2,1 — 4. 8—11 — Fii 3, 17—21). Urunk! Milyen megdöbbentően egyszerű minden a te közeledben! Ne en­gedd. hogy mi meg bonyolulttá tegyük a dolgokat! Legyen sza­vad számunkra is parancs, hívá­sod ellenállhatatlan erő! Ha bű­neinket megítéled, fogadjuk el ítéletedet ellenkezés nélkül, ha szereteted: örömhírét halljuk, lé­legezzünk aggályoskodás nélkül, szabadon. Ámen. „Készséget éb­ressz követni igédet” (71Ö. ének 5 v ) , IIÍzes János Kati-néni hógolyója Többszörös vesekőbántalmak miatt most újra bevitte a mentő a Szövetség utcai kórházba. Óriási fájdalmai voltak. Hosszú özvegysége alatt hozzászokott már sok nagy fájdalomhoz különféle betegségekben ismételt operációkon. Fér­jét 1946-ban temette maga alá harmad­magával bontáskor a majorfal. Azóta nagy akaraterővel dolgozott, felnevelte egyetlen árváját, majd annak gyermekeit gondozta. Kertje nehéz agyagos talajával kínlódva teremtette elő a szükségeseket. És a robotos élet mellett hihetetlen érdeklődéssel, tevé­keny segítéssel fordult Országos Egyhá­zunk gondjai, problémái felé. A volt Népfőiskola, Misszióintézet növendékei országszerte hálás szeretettel gondoltak reá, mint édesanyjukra. Nem volt a gyülekezetben olyan szolgálat, amelyből ne vette volna ki a részét. A különféle szeretetvendégségek állandó háziasszonya volt. Batyukban cipelte a süteményado­mányokat segítő asszonytestvéreivel a hűvösvölgyi nyomorék és fogyatékos gyermekeknek. Életének nagy része a közért, a másokért való szolgálatban telt. Így is nevezték: „a pap jobbkeze”. Már a gyülekezet első lelkésze, Szteh- ló Gábor hálás szívvel hívta ki látoga­tásra Svájcba. Az útlevélosztály tisztvi­selője megindultan nézte az egyszerű fej­kendős parasztasszony fényképét: kül­földi üdüléssel ajándékozta meg a hálás szeretet, úgy utazik... Dolgos kezének a kényszerű pihenés hosszú lett volna ott is: a svájci tél sok havát kotorta el az épületek körül... ... És most itt fekszik szörnyű fájdal- maklípn. Az orvosok tudták már, hogy menthetetlen: a vesemosás sem segít rajta. Behunyt szemmel fekszik az ágyán. — Csak beszélj, hallgatom — mondja látogatójának. Csak én nem tudok vála­szolni, mindenem nagyon fáj ... — Csak holnapig bírjam ki — akkor megoperálnak. Ügy látszik, gondolatai hazaszállnak: — Zolika volt ma templomban? Mert a konfirmandusok kezdő cso­portjához tartozik. És a Nagymama annyit imádkozott őérte, kis bátyjáért, leányáért, vejéért. — Volt, persze — feleli könnyeivel küszködve az őt látogató húga. És ész­reveszi, hogy a fáradt szemek már félig öntudatlan álomra hunynak le. Menni is kell már haza. Nem akar visszaélni a lehetőséggel, hogy pár percre been­gedték ... Reggel bejött leányának tudtára ad­ják: tegnap este meghalt... Nagy részvét mellett temettük. Az ország különböző részéből jöttek a táv­iratok, levelek, vagy nagy távolságról is személyesen, akik hálás szívvel viszont­szerették. „Ha sorsom mostoha, Add kétségbe ne 'essem Ha rajtam a kereszt, Békével viselhessem. Az ellent győzze meg Szelíd viseletem, Hűségem szerezzen Hű sziveket nekem." — énekeltük a ravatalnál. Igen. a hűszí- vűeknek vannak hű barátaik ... A temetés után hó esett. Szemfódél is. A hideg tél hava is puha-melegen ta­karja a földet; majd sarjad az élet, lesz feltámadás ... Zolika iskolába készül. Gondolatai Nagymami felé járnak még most is. Apu. anyu dolgozni járnak változó mű­szakokban. Janika. a bátyja már Pesten tanul. De jó volt, amikor még a Mami szeretete gondoskodott mindenről! Most már sok mindenben nélkülözi e‘zt. Önfe­ledten markol a hóba. Végighúzza te­nyerét kerítésük betonalapján. Mintha valami ötlete támadt volna, felcsillan a szeme. Buzgón összegyúr két hógolyót. Óvatosan a tenyerén tartja és sietve megindul az iskola felé. Kis pajtással találkozik. Az azt hiszi, hógolyózní akar s megdobja. De ő csak védi a magáét s megy tova. Kis kezei egészen átfáznak, mire az iskolához ér. A zsibongó gj'ér- meksereg közt igyekszik feltűnés nélkül az iskolaépület mögé. Ott az északi ol­dalon elrejti a két golyót. Izgalommal arra jár a szünetekben, megvannak-e még... Aznap későn ért haza az iskolából. Édesanyja megpirongatja: Hol csavarog­tál eddig? Már mind mentek hazafelé a társaid! Zolika tétován áll. Kis arcán látszik, hogy gondolatok kergetik benne egy­mást. Megmondja-e hol volt? Mi lesz a következménye? Talán megszidják, ta­lán kinevetik? Anyja nógatására zavartan beszélni kezd. Közben tiszta gyermekszemeiben felcsillan egy könycsepp. — Mikor megláttam a szép tiszta ha­vat a kerítésünkön, gondoltam, csinálok két hógolyót. Az iskolában eldugtam, hogy senki ne lássa. Tanítás után pedig kimentem g temetőbe. Rátettem Mamika sírjára: — Édes Mamikám! Hó esett az éjjel! És onnan, a kerítésünkről, a mi házunk­tól hoztam belőle a te sírodra . . . Ugye, Anyu. Mami örült neki. hogy gondoltam rá? Édesanyja a szívére szorította fiacs­káját. És sírtak mindketten ... Szokatlan időkben kellett tartanunk a konfirmandus órát. Mindenki ott volt, csak Zolika hiányzott. Pedig reggel Pestre menet és délben jövet találkoz­tunk a Hév-nél s a buszon. Vége az órának, szétszélednek a kezdőcsoport tagjai. Még egy-két kis konfirmandussal beszélgetek, kik segédkeznek kifelé me­net. Valaki jön kerékpáron lihegve. Lepat­tan róla Zolika. Kitör belőie a zokogás. Nem tud szóhoz jutni. Én segítem ki: ugye, elfelejtetted, hogy óra van? Nagy- nehezen kinyögi: Anyu is munkába ment s későn jutott eszembe ... Magamhoz ölelem. Letörlöm könnyeit s megcsókolom: — Ugye nem volt ott a Mami, mint máskor, hogy emlékeztessen...? És sokáig tartjuk egymást átölelve ... A konfirmációs zárószere'etvendégsé- gen a többi közi egy gyermek kis be­szédben szokta megköszönni a nagyszü­lőknek is, hogy gondoskodásukkal segí­tették őket... Igen a nagyszülőknek is ... Győri Janos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents