Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-15 / 15. szám

A szülők felelőssége Hogyan ébred, fejlődik a szü­lőkben a felelősség ér-zése gyer­mekeik iránt? Azt gondolnánk, hogy ez olyan természetes érzés, amely minden szülőben megvan, ha nem ismernénk sok felelőtlen szülőt is. — Huszonévesek köny­vespolcát nézegetem és egyre újabb és újabb könyvet fedezek fel, amelyik a gyermeknevelés, a családi élet kérdéseivel foglal­kozik. Jó látni olyan fiatalokat, akik tervezgetnek, tudatosan ké­szülődnek arra, hogy nemsokára ök is szülők lesznek! A fiatal édesanyák talán hamarabb és mélyebben átélik annak örö­mét, nehézségét és felelősségét, mit jelent édesanyának lenni, gyermeket hozni a világra, ezer szállal vele összekötve lenni, ve­le törődni és nagyon szeretni. De felejthetetlen számomra annak a fiatal katona édesapának a képe, aki rövid szabadságán első este csak ült alvó gyermeke mellett, hosszan, elmélyülten figyelve. Azt hiszem, akkor élte át elő­ször, és igen mélyen: mit jelent az, hogy édesapa lett. A gyer­mekről való gondoskodás, a ve-' lük való törődés mindennapi gondja és feladatai, betegágyuk melletti aggódás, a körülöttük levő világgal való megismertetés sokféle feladata, az érdeklődő gyermek ezer és ezer váratlan kérdésére adandó helyes felele­tek keresése, mind mind növeli a szülőben a gyermekért való fe­lelősséget. A GYERMEKÉRT VALÓ FE­LELŐSSÉG a szülőket önmaguk­kal való szembenézésre készteti. Rájuk van bízva egy vagy több gyermek nevelése, és így végig kell gondolniuk, miben látják életük célját, miben hisznek, mit tartanak értéknek, milyen irányba akarják gyermekük éle­tét vezetni ? Sok szülő -nevelésének normái csupán személyétől, kedvétől, idegállapotától függ, és hagyja, hogy a gyermek „magától” ala- kuljoft, úgy, ahogyan a sokféle hatás éri. Nem kétséges, hogy a gyermek személyiségének formá­lódásában óriási szerepe, hatása van a közvetlen környezetnek, családríák. Itt kapja meg a gyer­mek azokat a viselkedési mintá­kat, ítéleti mércéket és szóbeli megfogalmazásokat, amelyeket részben elfogad, részben átalakít, esetleg elutasít. Nem lényegtelen tehát, milyen az a hatás, amit a gyermek a családban kap. A CSALÁD ADHATJA MEG a gyermeknek azt a biztonság érzését, a védettség és szeretet melegét, ami egy . életre szóló alap lehet a kiegyensúlyozott élethez, és itt alakulhat ki az a bizalmas és meghitt légkör, ahol megértésre számíthat. De vajon a mai családok rohanó élete, a rövid együtt töltött idő sokszor ideges légköre, gyakran váláshoz vezető feszültségeivel, nevezhető- e meghitt otthonnak? A felelős­séghez tartozik ennek az otthon­nak a megteremteni akarása. A felelősség nem jelentheti azt, hogy a szülő valami túlzott te­kintély elvre, „szülői jog”-ra, mindentudásra hivatkozva, vagy azt éreztetve, „saját képére” akarja formálni gyermekét. Sok­szor elhangzanak ilyen monda­tok: „a szülő jobban tudja mi kell a gyermeknek...’; „hidd el szüleid jót akarnak neked’; „amíg én tartalak el, azt kell csinálnod, amit én mondok és helyesnek tartok...”. Nagyrészt igaz, hogy a szülők valóban jót akarnak, a gyermekeknek nincs akkora élet- tapasztalata, mint szüleiknek, a szülők sok előre látott veszély­től akarják, megóvni gyermekü­ket. De nem ok nélkül hívják fel a nevelési könyyek és cikkek a figyelmet arra, hogy meg kell tanulnunk a gyermekek szemével látni, fülével hallani, a gyermek élményvilágának szintjén beszél­ni. Hány sablonos mondat, üres frázis hangzik el szülök ajkáról, hány csupán bírálatot és utasí­tást tartalmazó mondat, és mi­lyen kevés a gyermeket igazán megértő, a helyes utat vele együtt keresni tudó beszélgetés! A GYERMEK NEM CSUPÁN A CSALÁDBAN ÉL, hanem az iskola, a barátok, a társadalom közösségében. Ezért elő kell se­gíteni, hogy nyitott személyisége kibontakozzék, hogy megtanuljon önállóan, helyesen eligazodni, dönteni. Ennek feltétele a gyer­mekbe vetett bizalom, iránta ér­zett felelősség, amelyből nyílt és derűs légkörben, ésszerű normák között a gyermek felelőssége is ki csírázik. Sok szülő, amikor rádöbben arra, hogy a gyermek önállóan, a szülő nézetével szemben dönt egyes kérdésekben, „leveszi kezét gyermekéről”, és úgy érzi tehe­tetlenségében és sértettségében, megszűnt a felelőssége. Sok szülő kegyetlen, merev elzárkózást ta­núsít ilyenkor gyermekével szem­ben. A felelősség nem beleszó­lást jelent a lassan felnőtté váló gyermekek életébe, hanem annak a bizalmi, szeretetteljes légkör­nek megőrzésére törekvést, aho­vá a fiatal bármikor visszatalál­hat. Muntagné Bartucz Judit — A LÁTÓHATÁR — váloga­tás a magyar kulturális sajtóból — márciusi száma két oldalán idézi dr. Bodrog Miklós rákos- palotai lelkésznek „Az alkoho­lizmus lélektana” című tanulmá­nyát, amely a Theológiai Szemlé­letben jelent meg. — BÉKÉSCSABA. A gyüleke­zet presbitériuma és képviselő­testülete március 24-én tartott együttes zárszámadó ülésén — miután Povázsay Mihály igazga- tó-Lelkész megbízatása lejárt — a következő három évre Táborsz- ky Lászlót választotta meg a gyülekezet igazgató-lelkészének. Százhetven éve szervezetten, szérványsorslm Kölese A MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZ LEGKELE­TEBBRE ESŐ GYÜLEKEZETE a kölesei. Messze az ország vér­keringését biztosító egyszámje­gyű utaktól, gyorsvonati sebes­séget elbíró sínpályáktól, gyárak környezetet szennyező levegőjé­től. Ikaruszok szállítják a közép­iskolába indulókat, s az eljáró dolgozókat. Kirándulók, országjá­rók ejtik útba, s megállnak, hogy szippantsanak tiszta, törté­nelmet árasztó levegőjéből. Valamikor Rákóczi pihent itt meg kurucaival. Tiszabecs őrzi emlékét. Móricz Zsigmond !s en­nek a vidéknek a szülötte. Szü­lőháza Tiszacsécsén fogadja tisz­telőit. Ezen a vidéken lakott a „Boldog ember” is. A Tisza mel­lett haladva eljutunk Nemzeti Himnuszunk írójának falujába: Szatmárcsekébe. Kegyelettel áll­nak meg Kölcsey Ferenc sírem­léke előtt kicsik és nagyok, és megilletődve, fényes szemekkel száll ajkukról az imádság, a temető csendjében megszente- lődve: „Isten áldd meg a ma­gyart ..Ez az egész temető csónakot formáló kopjafáival egyedülállóan védetté nyilvání­tott. Nagyarban a Petőfi-fa a zarándoklat célja. Ott áll ez, ahol a kanyargó Tisza magáiba fogadja a régen oly sokat raikon- cátlankodó Tűr vizét. A TISZA—SZAMOS—TŰR— KRASZNA VIDÉKE EZ, ahol három ország határa is találko­zik. Itt a vidék sík, de túl a Ti­szán - a Beregszászi-Nagyszöllösi hegyek övezik a tájat, s tiszta időben a Kárpátok komor lán­colata is kirajzolódik. Kölesén négy felekezet anya­gyülekezete él. A római és görög katolikus egyház is, szórvány­sorsban él itt. AZ EVANGÉLIKUS ÖSÖK Zemplén és Sáros megyékből vándoroltak ide, még az 1700-as évek végén. Először csak mun­kára jöttek, hogy télire a kenye­rük biztosítva legyen. A szor­galmas szlovák ősöket szívesen fogadták, úrbéri telket kaptak. Feleségért visszamentek a régi falukba, s magukkal hozták még kegyességüket, sokat szenvedett őseik hitét. Alig telepedtek le, lépéseket tettek, hogy a legkö­zelebbi evangélikus gyülekezet gondozásába kerüljenek. 1808-at írtak akkor, amikor Nagykároly, a legközelebbi gyülekezet —- kb. 50 km — leányegyháza lett. Azóta 170 év telt el. A mag, mely elvettetett, életerős fává terebélyesedett. De a kezdeti idő hősies élniakarása például szol­gál minden idők számára. Lel­kész nélkül megmaradni, sőt Tcológusnap Cívőrüü (Folytatás a 3. oldalról) Ságnak, az emberek földi és örök boldogságának. Két ifjú, Magassy Sándor és Bencze Imre ez idő alatt járták a két filiát és végezték el az is­tentisztelet szolgálatát. Nagyot szippantottunk a Rábca-parti töl­tésen a mozduló tavasz friss illa­tából és élveztük a kellemes nap­sütést — jöttek vissza örömmel és számoltak be jól végzett szol­gálatukról. ESTE SZERETETVENDÉG- SÉGEN valamennyien szolgáltak. Dr. Selmeczi János bevezető sza­vai után egyenként néztek bele a szenvedés útján járó Péter ar­cába és jól érzékelhető vonást húzott mindegyik arra a Péter arcra, mely végül is pemcsak Si­mon Péter, hanem mindnyájunk arcát tükrözte. Bizonyságtevésü­ket témába vágó korszerű ver­sekkel és énekekkel tűzdelték. Bennünk pedig gyűrűznek to­vább a hullámok, amit megje­lenésükkel és szolgálatukkal kel­tettek. Kovács Géza — PILIS. Március 25-én sze- retetvendégségen Turmezei Er­zsébet olvasott fel verseiből és tartott áhítatot. Aili Mäenpää finn énektanárnő hazája népda­laiból és egyházi énekeiből adott elő. Szolgált a gyülekezet ének­kara is, két leány, pedig Turme­zei verseket mondott. A gyüle­kezet ifjúsága új oltárterítőt ajándékozott a gyülekezeti te­rembe. A gyülekezet zsúfolásig megtöltötte a gyülekezeti termet. gyarapodni, az anyásodás vágyát valóra váltani — nem magától volt ez! — Isten terjesztette rá­juk áldó, védő kezét, s adta meg, hogy 1862. Húsvét első napja „a kölesei evangyelmi egyház el­ső magasztos ünnepnapja” le­gyen, melyen először hallották saját lelkészük beköszöntő beszé­dét. Az anyásodással fokozódott a lendület. Templomépítéshez ké­szültek. 1867-ben lerakták az alapkövet. A felszenteléskor 1869- ben már a harmadik lelkész szol­gált közöttük. Hogy a szükséges pénzt előteremtsék, a kiadások fedezésére közösen vállaltak munkát, vettek bérbe földeket. Élni akartak és megmaradni. Tornyot építettek, lelkészlakást, a századfordulón iskolát, tanítói lakással. Élt és virágzott ez a gyülekezet, s hitével, munkasze­retetével magával ragadta, ki­emelte a községet is a környező falvak szintjéről. A FELSZABADULÁS UTÁNI megváltozott világban a megvál­tozott körülmények között a gyü­lekezet tagjai megtalálták a he­lyüket. A munkában — a közös­ben is — élen járnak, s az evan­gélium életet formáló erejét ma is szükségesnek tartják. Imád­koznak és dolgoznak, s ennek gyümölcseként a gyülekezet anya­gi élete szilárd. A templom kül­ső-belső állapota, s egy új lel­készlakás építése bizonyíték erre. A szórványsorsban élő anya- gyülekezet szórvány területe 50 km-es sugarú körben 76 közigaz­gatási helyet ölel magához. En­nek gondozását, az 1978. évben kapott személykocsi teszi lehető­vé. Szükség is van rá, mert a szórvány terület két városa: Fe­hérgyarmat és Mátészalka elszívó ereje jelentkezik. Gond is az, hogy 100 km-re van a szomszéd evangélikus gyülekezet. Nyíregy­házán. Nincs evangélikus össze­hasonlítási alap, s fiataljaink számára azonos hitűekkel nincs találkozási lehetőség. DE A HOLNAP. A JÖVÖ IS ANNAK A KEZÉBEN VAN, aki 170 éven át szervezetten, szór­ványsorsban megtartotta népét, nem is akárhogyan, kegyelme gazdagságával elárasztva. Hisz- szük, hogy igéje ma is életet for­máló erő, ma is csodatevő, új életet teremtő: szolgáló életet, mások felé fordulót, minden jót elfogadót, és minden jót munká­iét. Így él az ország eldugott sar­kában egy maroknyi nép (360 lé­lek), nem az Isten háta mögött, ha­nem az Isten tenyerében, nem elrejtettem hanem példának ál­lítva, a lutheri reformáció kép­viselőjeként, nem önmagában bi­zakodva, henem a mennyei Atya kezébe kapaszkodva, s kegyel­mét, bűnösnek megbocsájtó sze- retetét remélve és várva. Lábossá László Rcmcnyik Sándor ismeretlen húsvéti verse Reményik Sándor több ifjúkori és ké­sőbbi versének egyik ihletője sógornője, dr. Judik Józsefné, Imre Ilonka volt. Utóbb Szőcsné Szilágyi Piroska festőmű­vésznő is versekre ihlette. Reményik Sándort mindkettőjükhöz testvéri szere­tet, barátság fűzte. Szőcsné Szilágyi Piroska 1922 február- márciusában — harmadik gyermekének születése előtt — súlyosan megbetege­dett. Így a gyermek majdnem életébe került. Reményik Sándornak — aki szintén gyenge egészségi állapotban volt — a festőművésznő betegsége alatt irt levelei mélységes aggódást tükröznek. Ezek egyi­kében így ír Szőcsné Szilágyi Piroská­nak: Kolozsvár, 1922. febr. 14. „.. Piroska napján alkonyaikor be­mentem a nagy főtéri kath. templomba, — nem volt ott egy lélek sem, csak a Jó­isten. az örökégő lámpák, meg én. El­mondtam háromszor csendesen a Mi- atyánkot, nagyon bensőségesen és aztán valami olyanfélét gondoltam hozzá, hogy a Jóisten őrizze meg Magát minden rossz­tól és segítse át minden veszélyen...” A kis Szőcs András 1922. április 4-én született. Anya és gyermeke szerencsésen túlestek a veszélyen. A költő április elején kapta meg a jó hírt. Felszabadult lelkiállapotát az aláb­bi két levélrészlet tükrözi: Reményik Sándor — dr. Judik József- nének: • Kolozsvár, 1922. április 12. „... Végtelen megkönnyebbüléssel vet­tem pár nappal ezelőtt a hírt, hogy Pi­roska túl van szerencsésen a másik nagy veszélyen is. Csak most már lenne végre nyugodalmasabb és gondtalanabb az éle­te! ...” Még e napon Szőcsné Szilágyi Piroská­nak is írt: „ ... Húsvét közeledik. Legyen Magá­nak ezúttal ez az ünnep igazi feltámadás a gondokból, az aggodalmakból, a bi­zonytalanságból ... ... Mellékelek egy olyan félig-húsvéti verset, amilyet már én tudok csinálni, pogányba-oltott keresztény, vagy keresz- ténybe-oltott pogány lélekkel...” A KICSERÉLT SZÍV Á szellő kilopta a szívemet.. A nehéz szívet könnyű szárnyra vette, Az örök égbolt ragyogott felette, S alatta elmaradtak a hegyek. Történt ez egy szép tavaszi napon. Egy sétatéri vén, vésett pádon Maradtam én; nem bántott semmi hang. Mély, boldog álommal voltam teli: Feltámadásra kezdett csengeni Szívem helyén egy kis ezüst-harang. Kolozsvár, 1922. április 9. Reményik Sándor Közli: Imre Mária HOZZÁFŰZÉS Versét maga a költő nevezi az idézett utolsó levélrészletben „félig-húsvéti” versnek, s mély önismerettel megjegyzi, hogy ennyit tud átélni húsvétból félig- keresztyén lélekkel. Ez a „félig” szó — a verssel együtt — nagyon elgondolkoztató lehet számunkra éppen húsvétkor. Húsvét ünnepe — amelynek eredete az első keresztyének vasárnap ünneplésére megy vissza, amikor az Ür feltámadására emlékeztek hétről-hétre — igazában a megfeszített Krisztus halálból való feltá­madását. a sírból az isteni létbe emelke­dését tartalmazza, ennek minden követ­kezményével együtt: ő ma élő, láthatat­lan Űr, mindenek kormányzója, s való­ság a bűnbocsánat és az örök élet. Ez a húsvéti „egész”-hit indít bizakodásra, re­ménységre, szolgáló szeretőire és tölti el ujjongással a keresztyéneket. Húsvét igazi jelentése csak töredékes áttételében szólal meg Reményik Sándor versében. A simogató tavaszi napsugár, a jó hír vétele a szeretett lény halálközel­ségből való megmeneküléséről a költő lelkében ritka nyugalmat, harmóniát, bé­két teremtett. Mintha kicserélték volna*a szívét. Ezt a belső „feltámadást” hirdeti a verse. S a verset elküldő levélben ilyen „feltámadást” kíván — húsvét ide­jén íródtak a sorok — „a gondokból, az aggodalmakból, a bizonytalanságból” a veszélyen túljutott, szívéhez közelálló asszonynak. „Félig” valóban „húsvéti” ez a vers, mert Krisztus feltámadása oszlatja a mi emberi életünkben a gondokat, az aggo­dalmakat is. „Egészen” mégsem húsvéti jellegű a vers — jól érzi ezt Reményi Sándor —, hiszen Jézus feltámadása itt inkább csak hasonlatul szolgál a kedvező élethelyzet-változáshoz, s hiányzik a köl­tő leikéből, verséből a keresztyén húsvé­ti hit. Olvasása húsvét mostani ünnepén in­díthat bennünket hűsvét „egész” örömhí­rének a keresésére, ami után a költő utolsó levélbeli mondata is kiált. Veöreös Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents